Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
Minőség - gyártől az üzletig He add el a gyárunkat] r ä fogyasztási cikkek Vásárlására fordított összegek növekedésével együtt jól érzékelhetően emelkedik a lakosság igénye a forgalomba kerülő termékek minősége iránt Ezt állapította meg a Belkereskedelmi Minisztérium egyik idei jelentése, mely a minőségvizsgáló intézetek, a népi ellenőrzés és a szakszervezetek jelzései alapján értékelte: miként felel meg a vásárlói igényeknek a 85 százalékban hazai forrásokra alapozott bolti kínálat. A KERMI tavaly csaknem 100 ezer termékminta minőségét ellenőrizte műszeres laboratóriumi vizsgálattal és mintegy 1700 boltban végzett hatósági ellenőrzést. (Vizsgálódásai sorából Nógrád megye sem maradt ki, nálunk elsősorban az élelmiszer-ipari termékek minőségét vette szemügyre.l Ezek, valamint a társuló más szervek által végzett vizsgálatok garantálják, hogy az összegzett tapasztalatok árnyalatokban is megegyeznek az országos képpel. A hazai viszonyokról alkotott kép pedig nem kimondottan tetszetős. Termékcsoportonként ugyan eltérőek a tapasztalatok, egy dologban azonban közös nevezőre vezethetők vissza: az üzletekben kapható termékek minősége alig változott az utóbbi két- három esztendőben. Ez annál is inkább lehangoló, mivel fehéren-feketén bizonyított, hogy a termék nívója ösztönzi a takarékos fogyasztást, rém terheli a javítókapacitást, csökkenti a pótalkatrészigényt. s nem kényszeríti a vásárlót az áru idő előtti cseréjére. pótlására. A fogyasztási cikkek minősége természetesen elsősorban a gyártás során dől el —, s nem is a szalag végén, ahol már csak szétválasztani tudják a befejezett jót a rossztól. A szigorú gyártásközi ellenőrzés segít megelőzni azt, hogy egy elhibázott műveletre még számos újabb „rakódjék” rá, munkaerőt, anyagot hiábavalóan fecsérelve. A GYÁR elhagyására feljogosító passzust a végellenőrzésnél állítják ki a termék számára. A legkomolyabb szűrő ez. Az első garancia arra, hogy a vásárló végül elégedett lesz új szerzeményével. Ennek megfelelően a megyénkbe! i gyártók is mind nagyobb figyelmet szentelnek termékük utolsó ellenőrzésére. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár például a „vevőszemes” ellenőrzés bevezetésével iparkodik szavatolni: az általa gyártott gáztűzhelyek háztartási körülmények között is éppen úgy állják a próbát, mint, ahogyan a gyári meósok vizsgálata közben viselkednek. Nem csak bosszúságot, hanem tetemes károkat is okoznak a termék szállítás közbeni sérülései. Egy-egy nagyobb vállalat esetében több százezer forintra rúghat az emiatti javítások értéke, illetve a termék „leszázalékolása” következtében adódó veszteség. Tehetetlen szenvedő alanyai mindennek a gyártók? Nem. A jogorvoslati lehetőségen túl, mindenekelőtt a szállítási sérülések megelőzésében van jócskán teendőjük: részint a termék számára nagyobb védelmet nyújtó csomagolási eljárások kidolgozásában, részint pedig a vasútnál kíméletesebb szállítást nyújtó közút felé való tájolódásban. Áz utolsó minőségellenőr a sorban a kereskedelem — ebbéli felelőssége semmivel sem marad a gyártóé mögött. Csakhogy a kereskedő az értékesítés szakembere, nem pedig a termelési technológia tudora. A laikus egyszerű szemrevéHäztäji termelés, szövetkezeti forgalmazás ' Megyénkben a háztáji, kisüzemi termelés — mint a nagyüzemi integráció szerves része — lényeges feladatot ad a termelőszövetkezeti áruforgalmazásnak. A megyei kistermelés eladásra jutó áruinak csaknem hatvan százalékát — mintegy 260 millió forint értékben — a szövetkezetek forgalmazzák. Ugyanakkor a tsz-ek jelentékeny részt vállalnak a kisüzemi termelés feltételeinek előteremtésében; egyrészt anyagok, eszközök, íenvész- és hízóállatok rendelkezésére bocsátásával, másrészt különféle szolgáltatásokkal. Mindezek összforgalma megközelíti a százmillió forintot. A megyénkbeli TESZÖV nemrég elnökségi ülésen foglalkozott a kérdéssel, és megállapította, hogy a szövetkezetek megfelelő szintűre fejlesztették a háztáji ágazat irányításával foglalkozó szervezetüket. A háztáji bizottságok és az illetékes ágazatvezetők — a területi szövetség értékelése szerint — jó színvonalún látják el feladataikat. A háztáji és kisüzemi termelés integrációjába a szövetkezetek többsége jelentős tőkét fektetett be. A várt szerény jövedelemtermelés nem minden esetben vált valóra: néhány szolgáltatás és értékesítés veszteséges. Mint a szövetség szakemberei megállapították: a közös és a háztáji gazdaságok árukapcsolatait szabályozó szerződések nélhol célszerűtlenek. Gyakori az anyagi felelősségvállalás aránytalansága, a jogok és kötelezettségek egyoldalú megfogalmazása. Ezen egyoldalúság miatt legtöbbször a közös gazdaság húzza a rövideb- bet. Miként a TESZÖV a helvzetelemzés nyomán ajánlotta a szövekezeteknek: a belső üzemi szervezet, az érdekeltségi, felelősségi rendszer tökéletesítésével javítani kell az árukapcsolatok összhangját. Hatásosan érvényesíteni kell a végtermékkel kapcsolatos piaci igényeket. Mind a beszerzésben, mind az értékesítésben nívósabbá kell tenni a szerződéskötést! Az eddigitől lényegesen több figyelmet követel a garanciális jogok érvényesítése! — mutatnak rá a szövetség illetékesei. Terepjáró kerékpárok A Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyárban új típusú,/ terepjáró biciklik sorozatgyártását kezdték meg a napokban. A külföldön már jól ismert, és elsősorban a fiatalok körében népszerű, vastag, színes terepjáró gumikkal felszerelt kétkerekűek eddig hiányoztak a csepeli gyár árukínálatából és a hazai üzletekből. A BMX' márkájú kerékpárokból eddig mintegy 200 darab készült el, s az első szállítmányokat már átadták a gyár mintaboltjának, valamint néhány Keravill-üzlet- nek. A sportos kerékpárok különleges hegesztési eljárással. erős vázakkal készülnek, a gumikat a Taurus importból szerzi be. A gyár új termékét az őszi BNV-n kívánja népszerűsíteni, ahol látv'ányos bemutatókat tartanak. bukósisakos gyerekek kerekeznek majd a terepjáró kerékpárokkal. A vállalat most külföldön is piackutatást kezdett az exportlehetőségek felmérésére. felezésen kfvöl agyam mit is tehetne? Sokat. Ma már megvannak a szervezett formák a silány minőségű áruk elleni védekezéshez, a kereskedelem magas szintű áruismeret hiányában sem kiszolgáltatott. A minőségellenőrző intézetek ugyanis kívánságra még a gyártó telephelyén bevizsgálják a szállításra váró készterméket — méghozzá nagyon szigorú szempontok szerint. A Nógrád Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat például a ruházati minőségellenőrző intézet tagjai sorába lépett be. Ennek fejében az intézet szúrópróbaszerűen átnézi a termelő telephelyén a kereskedelmi vállalat rendelésére készült, szállítás előtt levő tételeket. Amennyiben kifogásolnivalót talál, szigorúan kötbérez, sőt, letilthatja a szállítást is. (Hasonló elvek alapján most a bútorok minőségellenőrzésére hoznak létre társasági alapon működő intézetet.) Az iparcikkesek- nek természetesen fizetniük kell a szolgáltatásért — ráfizetésről azonban szó sincs. A vállalat kasszájába befolyt kötbér ugyanis bőségesen fedezi a tagsággal járó költségeket —, s tekintve a hazai iparral szemben támasztott minőségi követelményeket, azt is hozzátehetjük — sajnos! MÍG A TERMÉK a gyártó- szalagról eljut az üzlet polcáig. hosszú az út, sok az állomás. Az áru útközbeni pihenői azonban nem haszontalanok, ha azokat a minőség alapos vizsgálatára is felhasználják. Mert az utólagos toldás- foldás-javítgatás — legyen bár a márkavédelmi szemlélet a mainál sokkalta széles kö- rűbb —, már csak eső után köpönyeg. Sz. M. Taüvn sohasem fordítottak gyáraink, üzemeink belső biztonságára akkora összegeket, mint napjainkban. Természetesen az összeg, a lehetőség vállalatonként más és más, de a javuló tendencia mindenképpen azt jelzi, hogy az átszervezések, egyes helyeken a korszerű technika bevezetése, a termelés magasabb szintű szervezése — no és nem utolsósorban — a munkásemberek szemléletében bekövetkezett kedvező változás kezdi meghozni régen várt gyümölcsét. Most, mikor gazdaságunk ütőképességének a javítása létkérdés, kiemelt helyre került a társadalmi tulajdon védelme, a hűtlen kezelések számának csökkentése, ha lehet, megszüntetése. Együtt kell fellépnünk a rendbontókkal szemben, ezzel is kizárva a normális termelőmunka hátráltató tényezőit. Vizsgálódásunk során három nagyvállalatot vettünk bonckés alá, a biztonsági osztályok vezetőit faggatva. Régi látói áj Ezernyi tonna kábehnaradé- kot dolgozhatnak fel újra hősokkal a Német Demokratikus Köztársaságban kidolgozott eljárással. Az öreg alumíniumkábelt darabokra vágják, majd a szigetelőanyagával együtt egy 30 centiméter hosz- szú dobban folyékony nitrogénnel mínusz 50—120 C-fokra hűtik. A hidegsokkal rideggé tett szigetelőanyagot törőberendezéssel apró részekre aprítják, így kiszabadul belőle a kábel fémanyaga. A felaprított műanyagot szűrődobban választják el a fémtől. Az új eljárás lényegesen gazdaságosabb, mint a régi kábelek szigetelésének eddigi leégetése. Megyénk legnagyobb múltú iparvállalata, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Langár István három éve vezeti a biztonsági főosztály munkáját. Tevékenysége több területet fog át, így a tűzvédelem, a polgárvédelem, a tit- kosügyirat-kezelés, az iparszervezés, és természetesen fő témánk, a rendészet is hozzá tartozik. — Rendészeink feladatai között szerepel az őrzés, a közrend fenntartása és a bizonylati fegyelem betartása — tájékoztat. — Az ő munkájuknak köszönhető, hogy nőtt a feltárt esetek száma, így a lopás, a hűtlen kezelés okozta kár jelentős része megtérült. .. Barkácsolunk! Sokan szeretnének „rövid” úton anyagot szerezni, sőt az SKÜ gyártmányszerkezete kiváltképpen vonzza az ilyen jellegű bűneseteket. Fogy a barkácsgép, a szerszám, de épp így a szög, a kötöződrót.-. — Nemrégiben jutányosán próbáltunk kiárusítani nagyobb mennyiségű huzalt, amit egyesek kihasználtak és „maszekoknak” továbbítottak, jókora nyereségre szert téve. Persze lefüleltük a haszonlesőket. Hasonló esetek elkerülésére a gyár mintaboltjában 2000 forintig kedvezményesen vásárolhatnak a dolgozók. Nehezítik a telepőrök munkáját a gyár területén ideiglenesen állomásozó eégek dolgozói, akiknek a mozgását nehezebb nyomon követni, s ezzel több esetben vissza is élnek. Nagy felelősséget jelent, hogy több kapun keresztül zajlik a forgalom. Évente 17—18 000 gépjárművet kell a portásoknak ellenőrizni, s a csaknem 4000 fős vállalatnál a személyi motozás sem kis gond. 1983-ban a társadalmi tulajdont ért kár ösz- szege elérte a 150 ezer forintot, 184-ben ez az összeg 250 ezer forintra rúgott, de ebből például ,100 ezer forintot egy targonca — szaknyelven szólva — hűtlen kezelése okozta. Ilyenkor a dolgozó a kár 8—10 százalékát köteles megtéríteni. — Nyilvántartjuk a közrend ellen vétkezőket, de — bízva a kollektívák nevelő hatásában — próbálunk segítséget is nyújtani, hogy visszatérhessenek a becsületes útra — fejtegeti a főosztály vezetője. — Ennek köszönhetően 100 elkövetett fegyelmi vétségnél mindössze 10 a visszaeső. Sokkal többet várunk a középszintű vezetőktől, akik a dolgozókat közvetlen közelről ellenőrizhetik. Sajnos, a közömbösség, az elnézés, egyáltalán nem segíti munkánkat. A gyár vezetői — alkalmazkodva a mai követelményekhez — igen sokat tesznek a fegyelem javításáért. Az alkalmazotti létszámban levőknél például meghonosították az elektronikus munkaidő-regisztrálást, mely része volt a rugalmas munkakezdés bevezetésének. Az öltözőket a nap nagy részében zárva tartják, a gyárból csak engedéllyel távozhat a dolgozó. — Szeretném megemlíteni körzeti rendőrünk, Juhász Sándor főtörzsőrmester odaadó segítségét, aki a „pálinkásbuszok” kufárjainak lefülelésében nyújtott segítséget legutóbb. A leleményes üzemi szarkák milliónyi trükköt ismernek a kurrens cikkek „kimentésére”. Előfordult például, hogy a szemétszállító konténerekben próbálták az anyagot kicsempészni. Portyánk következő állomása a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, szintén „vasas”-üzem. Herczeg István szociális és személyzeti igazgatóhelyettes büszkén állapítja meg, hogy a gyárban kápráztató rendészeti ügyek szerencsére nincsenek napirenden. ■— Üzemünk veszteséges időszaka megmutatkozott a fegyelmi ügyek növekedésében is. Nőtt a lógósok, az italozások, a lopások száma. Ahogyan a gyár kezdte visz- szanyerni életképességét, a vezetők is belátták, hogy a biztonsági kérdésekre nagyobb gondot kell fordítani. Évek óta kedvelt csemegének számít a vásárlók körében a palóc gomolyasa.jt, amelyet a KTV szécsényi üzemében készítenek. A jó minőségű terméket az ország minden részére szállítják, amelyből naponta tizenkét mázsát készítenek el. Képünkön Kovács Ferencné által érlelt tejből Petre József né készíti a palóc csemegét. — Rigó — Hasonlóan az acélgyárhoz, itt is több a feltárt eset. Gondot jelent azonban, hogy a telepőrök idős emberek, és a gyár kerítése sem megfelelő a biztonságos vagyonvédelemhez. Ugyanez mondható el a korszerűtlen épületekről is, melyek egy részében még nagyapáink dolgoztak. — Egyébként nincs az a kopott, fényevesztett csap, amit le ne szerelnének. Fu- siban gyártják a különféle tálcákat, használati tárgyakat. A mintabolt itt is a dolgozók rendelkezésére áll, mégis előfordul, hogy a „rö- videbb” utat választja valaki. Megesett már az is, hogy egy gép ékszíját elvágták. A kollektívák általában elítélik a fegyelmezetlenséget, az ittasságot, azonban még mindig közömbösen kezelik. — Üjabban drága béreteket is eltulajdonítottak. Nem győzzük hangoztatni, hogy a nyitva hagyott öltözőszekrényekkel, a fizetési boríték mutogatásával nem szabad az alkalmat tálcán kínálni. Az igazgatóhelyettes elmondja, hogy ma még a tanácskozásokról, gyűlésekről hiányoznak a biztonsági emberek, ebben tehát fejlődnünk kell. Nagyobb figyelemmel a gyár területén dolgozó külső cégek munkásait is hozzá lehet szoktatni a fegyelemhez. Szervezetten kell segíteni a barkácsolást, építkezést. ezzel is elkerülhető a leltárhiány. ☆ A külső cégek jelenléte sok gondot okozott a síküveggyárban is, főleg 1982-ig, a rekonstrukció végéig. A csu- paüveg irodaépületben Szalai Gáspár az üzembiztonsági osztály vezetője a kalauzunk. — A gyár vezetése nagyon komolyan támogatja a rendészet munkáját. -Javítottuk a személyi és technikai feltételeket, így például az őrök rádión tartják egymással és a központtal a kapcsolatot. Modern, de egyben biztonságos kerítést építettünk a gyár köré, öltözőőrök vigyáznak a dolgozók személyes tulajdonára. A szigorú biztonsági intézJ kedések révén a tavalyi év hasonló időszakában mindössze egy komolyabb lopás szerepel a kimutatásokban, s idén sem kell szégyenkezni- ök a statisztika miatt. Tovább kívánják javítani viszont a rendészet és a munkahelyi vezetők, brigádvezetők kapcsolatát. A gyár — hasonlóan az SVT-hez — segíti dolgozóit a barkácsolás, építkezés területén, ezzel is csökkentve a visszaélések számát. — Ha valaki odajött hozzám, hogy szeretné kivinni esv lemezt, mert beszakadt a nyúlól teteje, nem mondtam nemet. így tisztességes, csak ne csináljon rendszert belőle — meséli Szalai Gáspár. A kínálkozó lehetőségek között itt is szerepel az asztalon hagyott számítógép, vagy a gazdátlanul heverő fúrógép. Az anyaggazdálkodás szigorítása szintén fontos része a biztonság növelésének. Mindhárom gyárban előfordult; hogy szemfüles dolgozók kapcsolatba kerültek a MÉH-vállalattal és nem éppen úttörőakcióban szerzett fémhulladékkal nyerészkedtek. A MÉH tehát sokat segíthet a „feketeügyletek” kiderítéseben, vagy megelőzésében. A vállalatok biztonsági emberei a személyes kapcsolatok mellett, rendszeres tanácskozásokon segíthetnék egymás munkáját, tapasztalataikat megosztva. A társadalmi tulajdon védelme azonban nemcsak rajtuk múlik. A munkahelyek közvetlen vezetői, a munkatársak odafigyelése, s nem utolsósorban a szemléletváltás nagymértékben javítaná a gyárak, üzemek biztonságát. Az emberi megingásokkal számolni kell. Az sem cél, hogy szögesdrót övezze munkahelyeinket, vagy mindenki mögött álljon egy rendész. Tanuljuk meg becsülni azt, amit kemény munkával létrehoztunk! S ez már az iskolában elkezdhető. T. Németh László 1 <r,