Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
j fváemény r Vannak divatok, amelyek elszállnak, mint ' a füst • egy felgerjedő fuvalomtól. Aztán vannak olyanok, amelyek mélyen szívóson befészkelik magukat a tudatunkba, a zsi- gereinkbe — szokásokká Válnak. Divatos szokás szidni a televíziót. Néha magam is hajlok rá. Főleg akkor, amikor hétről hétre nem talál benne az ember igényeinek megfelelő művészi produkciót, tévéjátékot, filmet, színházi közvetítést. (Persze egészen ez sem lehet igaz, mert bizonyára van, vagy lenne a kiki ízlését is kielégítő, csak akkor éppen valami oknál fogva nem jut a képernyő elé. így aztán az általánosító kritikai ténykedésemnek aligha lehet hitele. Ügy gondolom, ezzel sok néző így van...) Néha a másik végletbe esem: ajnározom a (csoda)- dobozt. mert mintha művészei, munkásai, szerkesztői kifejezetten kegyeimet keresnék. Éjt nappallá téve ott ölnék a készülék előtt, s legszívesebben szíjból font korbáccsal — mint a középkori szerzetesek — csapkodnám a hátam egy-egy kényszerű, vagy feledékeny mulasztásom fölötti dühömben. Mikor, melyik esetben van igazam? — hangozzék a rendet teremtő kérdés. Egyikben sem. Mert nem hanyagolható el a tárgyilagosság. Ügy vagyunk valamiképp a televízióval is, paint a labdarúgással: óriásira emeljük a mércét, miközben nem vagyunk Szemenszedett igazság tekintettel a lehetőségekre, dohogunk, ócsárolunk, miközben szinte semmit sem teszünk a körülmények, a feltételek javításáért. Horvát János egyik cannes-i beszámolójában írja, hogy valamelyik nyugat-európai tévé- társaság annyiért vett meg egy terjedelmes sorozatot, amennyi egy közép-európai .kisország tévéjének körülbelüli éves filmbeszerzési kerete; hogy olyanok a technikai feltételeink — s ez szinte egyedülálló Európában —, míg mások az őszi műsortervbe válogattak a piacon, addig mi a jövő szeptembertől kezdődően reménykedhetünk a bemutatásban. Nem kevés szarkazmussal hallani némelyik televízióstól: valóságos csoda, hogy a Magyar Televízió két csatornán működik. S tegyük hozzá — a közelmúltbeli veszprémi tévétalálkozó ezt bizonyította — nem is olyan elvetendő színvonalon. A bemutatott önálló drámai és zenés produkciók között több figyelemre méltó akadt, mondanivaló, szakmai mívesség. művészi megformáltság szempontjából egyaránt. A Müller Péter által írt tévéjáték, a Szemenszedett igazság is a sikerültebb darabok közé sorolandó. Parabola az abszolisztikus (diktatórikus) hatalom mechanizmusáról. állampolgárainak manipuláltságáról. Ilyen politikai viszonyok között összekeverednek az értékek, a fehérből piros lesz, ha azt mondja rá a „nagyúr”. S ilyen körülmények között csak a képmutatás, a hazugság, a becstelenség burjánozhat, s vesztésre ítéltetik minden tisztesség, őszinteség, igazságosságra törekvő igyekezet. Aki ezt nem ismeri fel, menthetetlenül nevetségessé válik. Müller Péter ezért kezeli mindvégig ironikusan a történetet, s bár írhatna tragédiát, avagy vígjátékot belőle, végül a tragikomédia mellett dönt. Hiszen korunkra is meglehetősen jellemző a tiszta helyzetek összekuszálódása, az útmutató iránytű el-eltérül a helyes iránytól. Jogosnak érzett hiedelem, hogy ez ellen a leghatásosabban a nevette- tés segítségével szabadulhatunk meg. Várkonyi Gábor rendezése pontos, érdeklődést keltő. A színészi alakítások megbízhatóak. Az alkotók javára írom, hogy ebben a posványbán nem találtak egyetlen részvétre érdemes embert sem. Még az igazság kiderítéséért oroszlánként küzdő bírót sem, aki karrierista szűklátókörűségének is — a külső manipuláción kívül — az áldozata. Sorsát — elméje elborul —, megérdemli, csak azt sajnálhatjuk, hogy a fő bűnösök megússzák szárazon. De túlságosan ne emésszük magunkat: a valóság mindig erősebb az érzelemnél. (ok) Ünnepi könyvhéti tapasztalatok, tervek Az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál már megkezdték a felkészülést a jövő évi ünnepi könyvhétre. A napokban készült el az ÄKV részletes elemzése az idei könyvhét tapasztalatairól, amelynek nyomán már az 1986-os könyvünnep feladatait fogalmazták meg. Mint ismeretes, a könyvszakma kívánságának megfelelően, az ez évi ünnepi könyvhét a korábbi nyolc helyett hat napra rövidült, jelentősen csökkent az ünnepi kiadványok száma, s az idei akció — az 58 éve megfogalmazott eredeti gondolatnak megfelelően — valóban a kortárs magyar irodalom seregszemléje volt. Az élénk érdeklődést jellemzi. hogy a vásárlók száma •— a napi átlagban 46 ezerrel szemben — az ünnepi könyvhét idején elérte a százezret. Budapesten 2,6 millió forinttal — 4.1 százalékkal — volt magasabb a forgalom, mint tavaly, s az eladott példányszám is 20 ezerrel nőtt. ösz- szesen 67,9 millió forint értékű könyvet, 1 millió .160 ezer példányban vásároltak az ÁKV 135 könyvesboltjában, 50 ideiglenes könyvsátrában és mintegy 2000 munkahelyi könyvterjesztőnél. A könyvhét ideje alatt teljesen elfogyott hat könyv, amelyek kőiül négy Magvető-, egy Móra-, egy pedig Helikon-kiadvány volt. Nagyon kelendőek voltak a kortárs magyar szépirodalmi alkotások. A megjelent újdonságok ára 15—200 forint között volt; az átlagár 8 százalékkal volt magasabb mint tavaly. A vásárlók ezt általában elfogádha- tónak találták, döntéseikben az áraknak nem volt meghatározó szerepük. Kivétel ez alól Lammel Annamária— Nagy Ilona Parasztbiblia című könyve, amely a kissé borsos — 140 forintos — ára miatt a vártnál gyengébben fogyott. A tapasztalatok alapján az ÁKV vezetői ajánlásokat készítettek a következő könyvhetek szervezésére. Megfogalmazták, hogy a könyv ünnepe megrendezésének optimális időtartama 5—6 nap. Javasolták, hogy az ünnepi könyvhét helyett — miután már nem hét — használják a jövőben az ünnepi könyvnapok vagy a könyv ünnepe elnevezést. A könyvterjesztők véleménye szerint az erre az alkalomra kijelölt kiadványok reális száma 60—80 mű. Az újdonságok összetételénél változatlanul alapvető igény, hogy zömében közepes árú, mai magyar, első kiadású szépirodalmi és ismeretterjesztő művek adják a választék gerincét. Kérik a kiadókat: már az éves tematikai tervükben közöljék, hogy mely műveket javasolják akciós kiadványnak. Segítséget jelentene a terjesztőknek az is, hogy már az előző év novemberében- ismerjék meg a kijelölt könyvek jegyzékét, mert így a példánvszámigé- nveket alaposabban felmérhetnék. Indokolt a javaslat, hogy a jegyzékre csak olyan művek kerüljenek, amelyekből megfelelő példányszám rendelhető. Nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy az újdonságok időben az üzletekbe kerüljenek, s a könyvhét során csak az utánrendeléseket szállítsák a boltokba. Figyelemmel kísérik a jövőben azt is, hogy a keresett s alacsonyabb példányszámban megjelenő kiadványokat, ha már elfogytak, ne reklámozzák. Foglalkoznak azzal a gondolattal is, hogy az esetleg visszamaradt félárú kiadványokat az akció után — rheg- határozott ideig, esetleg néhány kijelölt árusítóhelyre összpontosítva — továbbra is csökkent áron hozzák forgalomba. (MTI) Debreceni dzsessznapok Az idén július 18. és 21. között rendezi meg a Magyar Rádió és a helyi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ a dzsessz legrangosabb hazai fesztiválját, a debreceni dzsessznapokat. A hazaiak mellett számos külföldi szólistát és együttest várnak az eseményre. A hazaiakat többek között Pege Aladár, a debreceni ütőhangszer-együttes, a Gonda—Pleszkán—Darvas trió képviseli, a külföldi muzsikusok közül a Joe Sash- se kvartett (NDK), Josef Za- winul (USA), a Swing Session (Lengyelország), a Periömáki kvartett (Finnország), a Maö együttes (NS2JK) és Larry Coryell (USA) lép közönség elé. A 14. debreceni dzsessznapok hangversenyeit az elmúlt évek hagyományainak megfelelően a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ színháztermében, az Arany Bika Szálló Bartók-termében, a városi sportcsarnokban és a nagyerdei szabadtéri színpadon tartják. (MTI) Három vödör virág Pár hete már, de sokáig nem fogja elfelejteni azt az estét, amikor a félszáz érettségi előtt álló pásztói középiskolás megállt a házuk előtt és szerenádot adott.’... Ügy érezték, nem lenne teljes ez a szép hagyomány, ha nem köszönnék meg neki js a diákévek alatt végzett munkáját, mindazt a kedvességet, amit kaptak tőle. Három vödör tele lett a virágokkal azon az estén, másfél óráig zenéltek, énekeltek a ballagok. De jöttek a meghívók minden rendezvényre az elmúlt évek alatt is. Hogy mi a különös ebben? Várhelyi Andrásné ugyanis nem tanár, nem kollégiumi nevelő, hanem más poszton dolgozik a gyerekekért: a pásztói iskola- boltot vezeti, ősszel immár negyedik éve. Ezerhatszáz gyerek ismeri a vékony termetű, mosolygós szemű asszonyt, akinek nem kell kiabálnia. ha fegyelmet akar teremteni. A Kun Béla. a Dózsa György Általános Iskola, a gimnázium és pgstaforgalmi szakközépiskola tanulói, a diákotthon lakói közül sokan nem csak áruért jönnek ide. Ha az időből fut rá, még el is beszélget a gyerekekkel, különösen, ha úgy érzi, gondja-baja van valakinek. — Előttem minden gyerek egyforma — a csak egyetlen kiflit vásároló kis cigánygyerek és a teli pénztárcájú, elegáns nagydiák. Talán két gyereket nem kedveltem összesen — roppant nyeglén viselkedtek. — Ügy hallottam, szép forgalma van. Miből jön össze egy iskolaboltban? — A tejtermékek széles választékát rendelem nap mint nap, tejtől a túró- krémig. téliszalámitól a papír zsebkendőig; ha csak egy mód van rá. mindent próbálok beszerezni. Szezonban narancsot és banánt is. Kazinczy Józsefné iskolatitkár hozzáfűzi: • — Sokat számít, hogy mennyit dolgozik még pluszban is azért, hogy jobb legyen a kínálat, azt találjuk, amire szükségünk van. Az elődei kétszer két hónapig bírták ki. Azt mondták, nem éri meg, kicsi a kereslet, nagy a zsivaj. De akkoriban kakaón, kiflin, drága bonbonokon kívül alig volt valami. Most friss szendvicsek készülnek. Amíg a gyerekek órán vannak, nem tétlenkedik a boltos. Tart húsárut is, nemcsak édességeket: a felnőtt dolgozók is szívesen mennek hozzá. Ezután már nem csodálkozom, amikor hallom: naponta 8—900 darab sütemény, 3—400 üveg üdítő is gazdára talál többek között. Megfeszítő munka ez, nem lett volna csoda, ha Várhelyiné elfogadja az ajánlatokat. amelyek más, könnyebb munkahelyre hívták a pásztói áfészen belül. De maradt — azt mondja, elsősorban a gyerekek miatt. A nyár egy kis pihenést hoz, többet lehet az időből a családdal tölteni. Két mostohagyerekét emlegeti: az egyik., a fiú repülőgépészeti mérnök. Svédországban él, ugyanúgy, mint a lány, aki oda ment férjhez. De a kapcsolat nem szakadt meg, jönnek a levelek. A kislánya, Odett kiváló úttörő lett, amiért zánkai nyaralást kapott jutalmul. A férje az OTP- ben dolgozik; tavaly ők nyerték el a Kiváló brigád címet. És most. ebben az évben a pásztói ál ész tucatnyi egysége közül ez az iskolabolt kapta meg a Kiváló bolt címet. több nagyobb társa előtt. Gratulálunk hozzá — kívánjuk. hogy ősszel a tőle megszokott türelemmel, kedvességgel. ügyességgel szolgálja ki az éhes, szomjas diákokat! — gkm — Spolefói fesztivál Vasárnap este a hagyományos szabadtéri koncerttel, amelyen a milánói Scala zenekara Mendelssohn Reformáció-szimfóniáját és Brahms 4. szimfóniáját adta elő, befejeződött az idei spoletói „Két világ fesztivál”-ja. A több mint két hétig tartó rendezvénysorozaton, melynek főigazgatója a világhírű olasz zeneszerző, Gian<:arlo Menotti, 152 előadást láthattak a nézők a legkülönbözőbb műfajokban. A „Két világ” ezúttal gyakorlatilag „Három világ” volt, mivel Európából, Ázsiából és az amerikai kontinensről egyaránt érkeztek művészek. Az idén különösen sok tánc- és balettegyüttes szerepelt. Fellépett és fergeteges sikert aratott a szovjet Mojszejev- egvüttes. a kanadai Nagy balett, (melvnek alapítói szrntén orosz származásúak voltak, Fokin tanítványai), a nan- kingi opera „Fehér kígyó” című táncjátékával. Nyomasztó perceket szerzett a közönségnek a japán Biakko-sa tánc- együttes,. amely az ősi japán tánchagyományokat és a modern nyugati mozgásszínházak elemeit vegyíti butotáncba. az emberi testnek a kegyetlenségig való kitárulkozásával. Több operabemutatóra is sor került, ezek meglehetősen sok vitát váltottak 'ki. Ennek immár hagyománya van. korábban itt kísérletezett Ken Russel előbb a „Pillangókisasszony”, majd a „Bohémélet” modernizálásával. Ezúttal ismét Puccini volt az „áldozat”: a „Nyugat lányá”-t valamiféle vadnyugati kuplerájba- helyezte el Bruce Beres- ford ausztrál, rendező. „Lőjetek néha a rendezőkre is” — írta ezzel kapcsolatban az egyik olasz hetilap. Nem aratott sikert. A prózai előadások sok érdekességet kínáltak. Előadták Brecht átiratában Marlowe „II. Eduárd”-ját a spanyol Lúis Pásqual rendezésében. Nagy visszhangot váltott ki Roger Vitrac francia szürrealista író 1929-ben írt „Gyermekek hatalmon” című darabjának bemutatója. A fantasztikus díszletek, amelyből minden néző mást vehetett ki Magritte művészetét idézték. A kilencéves címszereplőt — igen meggyőzően alakította az 50 éves Umberto Orsini: képes volt elhitetni, hogy ő az a vásott kölyök, aki lerombolja a felnőnek világát. A mai olasz irodalmat rangos alkotók képviselték: bemutatták Leonardo, Sciascia, Natalia Ginzburg és Alberto Moravia egy-egy egyfelvonásosát. Nehéz már most mérleget készíteni a 28. .spoletói fesztiválról. A 74 éves Menotti szerint a kevésbé sikeres előadásoknak is helye van itt, nrvel egy fesztivál kiváló alkalom a kísérletezésre. A ren- dezvénvsbrozat további fejlesztését tervezik, új létesítményekre is szükség lesz. G. L. ' I Páratlan régészeti lelet Tádzsikisztánban Tádzsikisztán északi részé« petroglifáknak, a szkíták ősi, festett, vagy sziklába vésett rajzainak valóságos képtárát fedezték fel — nemrégiben. A régészek több mint 30 ezer rajzot tártak fel. Ma már teljesen bizonyos, hogy a fer- ganai sztyeppe — a lelet helye — az ősi nomád törzsek lakóhelye vÖlt.Az ógörög források ádatai is azt bizonyít-* lvák, hogy e területre behatoló, s itt a híres városerődöt megalapító Macedóniai Sándor seregeinek a harcos törzsek makacsul ’ ellenálltak. A szkíták és a szakák törzsei voltak ezek. erre utal a rajzoknak a szkítákra jellemző stílusa, valamint a mindennapi és a vadászélétből vett lémák, a csillagászati szimbólumok. A „ferganai” szkítáknak saját istenségük volt: a Szibéria déli részén vándorló szkítáktól eltérően, akik a szarvast tisztelték, itt a szent állat a bárány volt NOGRÁD — 1985. július 17„ szerda A Kohász Művelődési Központ egyik legnagyobb múltú mű vészeti csoportja a közel fél- száz tagból álló fúvószenekar. A csoport a megye és Salgó tarján számos politikai és kulturális eseményén szerepel sikerrel. A tagok heti két alkalommal rendszeresen próbálnak a művelőd,esi központban. — barna — Múzeum, melyet egy személy hozott létre A Tbilisziben — Grúzia fővárosában — megnyitott népi hangszerek állami múzeumának alapját az az egyedülálló gyűjtemény képezi, melyet Arkagyij Revazisvili cirkuszi idomár gyűjtött össze és hagyott az államra. Az új múzeumban számos egyedülálló hangszer található. Közöttük van a szalamuri, melynek prototípusát az időszámításunk előtti második évezredtől származó kultúr- rétegben folyó ásatások során találták meg. Van itt a hárfára emlékeztető csangi —, melyet már kétezer évvel ezelőtt is ismertek Grúziában —, valamint grúz duda — gudasztviri — is. amellyel még ma is találkozhatunk a távoli településeken. Mellettük orkesztrionok (zenétó szekrények) és a múlt században híres cégek hordozható orgonái állnak. A múzeumban különleges helyet foglalnak el a verklik. A múlt század közepén Nyugat-Euró- pából és Oroszországból Grúziába került verklik népszerűségüket tekintve igazi néni hangszerekké váltak. Nélkülük nem múlt el egyetlen ünnepség, mulatság, vagy családi ünnepély sem.