Nógrád, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

Szemétből érték r A hazánkban keletkező kommunális hulladékoknak valamivel több mint a felét gyűjtik össze szervezetten, a többi a helyén marad, vagy azok a személyek és intéz­mények, akiknek az útjában van, valahol illegálisan lerak­ják. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság tanulmányt készített arra vonatkozóan, hogy hogyan hasznosítsák a háztartásokban, szolgáltató intézményekben, valamint némely ipari folyamat során keletkező egyre növekvő mennyiségű és egyre nehe­zebben elhelyezhető szeme­tet. Ennek lehetőségeiről, gondjairól kérdezzük Olessán Dénesi, a környezetvédelmi intézet főosztályvezetőjét. — A háztartásunkban, mun­kahelyünkön keletkező hul­ladékok sorsáról legfeljebb annyit tudunk, hogy hetente érte jön a kukáskocsi és sze­métlerakó helyre szállítja. Ne­héz elképzelni, hogy az érték­telennek tűnő, sőt, terhűnkre levő lom még hasznot is hoz­zon. — Budapesten a szemét 100 százalékát, a nagyobb vidéki városokban 80—90 százalékát gyűjtik össze. Kisebb telepü­léseken, különösen a falvak­ban sokkal rosszabb a hely­zet. A növekvő szeméttömeg­gel járó gondok mégis a nagy városokban fenyegetnek leg­inkább. mert több település környékén már ma is nehéz olyan helyet találni, ahová a fuvarozási költségek jelentős növekedése nélkül el lehetne szállítani a szemetet. Megtel­nek a lerakóhelyek. — Milyen módszereket, el­járásokat javasolnak a hul­ladékok feldolgozására és hol érdemes ezeket bevezetni? — Javaslataink közt szere­pel további szemétégető­művek építése, másodlagos nyersanyagok, valamint tü­zelőanyagok előállítása. Ilyen üzemek építése elsősorban öt legnagyobb vidéki városunk­ban lenne indokolt. Ezeknek a létesítményeknek minimá­lis kapacitásigényük van, amely alatt nem érdemes te­lepíteni őket. Ez a minimum körülbelül napi .150 fonna fel­dolgozása. Ilyen kapacitásra dolgoztunk ki alternatívákat és végeztünk költségvetési számításokat. Ezek szerint egy évi 70 000 tonna szeme­tet feldolgozó üzem beruhá­zási költsége 1983-as árakon 550—050 millió forintot igé­nyelne. Ebből az összegből természetesen levonódik az, amit egyébként a lerakóhe­lyek megteremtésére kellene fordítani. Gondot okoz, hogy a szükséges berendezések zö­mét csak . tőkésimportbol le­hetne beszerezni. — Említette a hulladékból kinyerhető másodnyersanya­gokat. Mik ezek és mire hasz­nálhatók? — Ezeknek az anyagoknak a minősége természetesen rosszabb, mint az eredetieké, de sokféleképpen felhasznál­hatók. Olyan termékek ké­szíthetők belőlük. amelyhez az eredeti anyag túl drága volna. Műanyagból gyártha­tó például kerítésoszlop, ká­beldob. öntöző stb. Erre azon­ban a fogadóiparnak fel kel­lene készülnie. Sajnos, s ez a gyártók problémája, a leg­több másodnyersanyagnak, például a papírnak, az üveg­nek, a műanyagnak igen ala­csony az értékesítési ára. Ez világjelenség, annak ellenére, hogy állandóan nyersanyag­hiányról hallunk. Az ország­ban igen sok papírhulladékot gyűjtenek, még exportálunk is belőle, de az ipar csak kis mennyiséget tud fogadni be­lőle. Néhány éve a dunaújvá­rosi papírgyár például csak 8000 tonna hulladék papírt tu­dott felhasználni, annyit pe­dig egyetlen hulladékfeldol­gozó üzem is képes megter­melni, s akkor hol van még a többi. — Az önök által készített tanulmány csupán terveket, ajánlásokat tartalmaz. Van-e reális lehetőség a megvalósu­lásukra ? — Azt hiszem, igen. Két vidéki nagyváros, Miskolc és Pécs nagyon aktívan érdeklő­dik. A helyi 'tanácsok azon­ban nem tudják a szükséges beruházási összeget előterem­teni, ezért állami támogatás­ra volna szükség. Javasoltuk, hogy hozzanak létre valahol egy referenciaüzemet, hogy ezzel más városoknak is kedvet csináljanak. Kisebb településeken, vagy például a Balatonnál mobilizálható tech­nológiát lehetne alkalmazni. Egy ideig ott működtetni, ahol a legnagyobb szükség van rá. majd továbbvinni. Az NSZK-ban láttam ilyet; szel­lemes. olcsó megoldás, mi is tudnánk gyártani. — Szavaiból úgy tűnik,­mintha ennek az egész hul­lád ekhasznositási ügynek nem volna nálunk gazdája. — Sajnos,1 így van. Terve­zőintézetek. -intézmények ez­zel a témával hivatalosan nem foglalkoznak. Ami fej­lesztési elképzelés született, az a városgazdálkodási és köztisztasági vállalatoktól származik, a saját erejükre és egymás tapasztalataira tá­maszkodva. Az említett technológiák mindegyikénél alapvető a hulladék összetételének ala­pos ismerete. Ilyen analízist nálunk csak néhány város-. .ban végeztek, pedig ez terü­letenként, településenként változik. Az egyes hulladék- fajták kinyerési hatásfokát pedig csak egyedi vizsgálatok során lehet megállapítani. Például 16—17 téríogatszáza- lék papírtartalom mellett nem érdemes másodnyers­anyag kinyeréséhez hozzá­kezdeni. de ugyanez a hulla­dék még jó lehet tüzelő­anyag gyártására. — Mennyire sürgős az or­szágnak. hogy az új hulla­dékhasznosítási technológiák elterjedjenek? — A helyzet még nem olyan súlyos, de például Budapes­ten már a kilencvenes évek­ben szükségessé válik egy új hulladékfeldolgozó megépíté­se. Az évezred végére Mis­kolcon és Győrben is hasonló módon kell megoldani a hul­ladékproblémát. Persze, ahol lehet folytatni kell a hagyo­mányos szemétlerakást is. Az ilyen telepeken figyelmet kell fordítani a biogáz előállításá­nak lehetőségeire. N. G. Szeptember közepén kerül átadásra a Pécskő utcában a NÁÉV kivitelezésében készülő kétszáz lakásos épülettömb „A” jelű része. Jelenleg a hatvannégy lakás szakipari mun­káit végzik. Felvételen: A Vállalat kiváló brigádja címet vi­selő Haoák László vezette szocialista brigád látható csempé- ecs közben. — bp — Nyaralás a nagymamánál A kiskamaszok általában nagyon szívesen nyaralnak a vidéken élő nagymamánál, de még akkor is szívesen töltenek a már nyug­díjas nagyszülőknél néhány hetet, ha város­ban — akár velük egy helyen — élnek, hi­szen a nagyszülő ezernyi programot eszel ki a gyerek részére. A kiskamasznak külön öröm. ha falun olyan dolgokkal foglalkozhat, amikre városi otthonukban nincs lehetősége. Ott vannak a háziállatok, a kutya, a macska, a tyúkok, a kiscsibék, avagy esetleg még egy borjú is az istállóban. És ott a szabad tér. ahol nap­hosszat játszhat vidéki pajtásaival veszélyek nélkül. A nagyobb kamasznál azonban már gyak­rabban tapasztalja a szülő — néha meg is döbben és nem érti —, hogy a gyerek már nem utazik olyan szívesen falura, mint évek­kel ezelőtt. Pedig a szülő tudja, hogy lót ten­ne a gyereknek a falusi levegő és tudja, hogy a nagyszülők mennyire várják az unokát. Szándékosan írok egyes számban unokát, mert, ahol már két testvér utazik, ott ritkább a nemszeretemség. Az egyedüli gyerek az • aki már nagyobb kamasz korában nem utaJ zik annyira szívesen falura. Pedig ennek is van orvossága. Kérjük meg a nagyszülőket, hogy fogadják szívesen né­hány hétre nem csak saját unokájukat, ha­nem annak legkedvesebb barátját, barátnő­jét is. Ha ehhez megkaptuk a hozzájárulást,' akkor már csak a pajtás szüleit kell meg­győzni arról, hogy nyugodtan engedhetik gyereküket. (A gyerekeket nem kell rábe­szélni, ők boldogan utaznak együtt.) Nemcsak érdekesebb kettesben, de min­dent meg lehet rtiutatni. amit a kis házigaz­da már ismer. Külön öröm a legkedvesebb barátot beavatni a gyermekkor falusi isme­reteibe, kis titkaiba. És a nagyszülőnek is legfeljebb csak any- nyi a pluszteher, x hogy még egy szájra kell főzni, de ezt okosan, tapintatosan pótolhat­ják a szülők. Amíg a vidéken élő nagyszülők egészség­gel (és idegekkel) bírják, várják az unokát, nem szabad elmulasztani a lehetőséget. Hasz­na. örme van belőle mindenkinek. S. M. J 4 Balesetek otthon Nyári veszélyforrások a ház körül "Tizenkét OzemB^n Előkészületek a cukorrépa feldolgozására Készülnek a cukorgyárak a szezonra. A tizenkét üzemben jelenleg a karbantartás mun­kálatait végzik^ kijavítják, felújítják a berendezéseket, hogy a feldolgozás ideje alatt géphiba miatt minél keve­sebb idő essen ki a termelés­ből. Több helyen, így példá­ul az Ácsi Cukorgyárban na­gyobb rekonstrukción dolgoz­nak, évek óta folyamatosan korszerűsítik a termelést. A gyárak és mezőgazdasá­gi partnereik hamarosan a szedés pontos ütemtervét , is összeállítják, a zavartalan fel­dolgozás érdekében a gyárak kapacitásához igazítják a be­takarítást. Ez nemritkán a szedés késleltetését követeli meg, ami viszont hátrányt je­lenthet a gazdaságoknak, mi­vel az esetleg kedvezőtlenre forduló időjárás károkat okoz­hat a még földben levő cu­korrépában. A szedés „kivá­rásában” felár fizetésével te­szi az ipar érdekeltté a ter­melőket. Az üzemek igyekeznek más kedvezményekkel is fenntar­tani a termelési kedvet, hogy hosszú távon is biztosíthassák nyersanyag-utánpótlásukat. Jó minőségű importvetőmagot szereztek be: az idén az ösz- szes terület 65—70 százalékán már e biológiailag értékesebb répafajtákat vetették el a mezőgazdasági üzemek. Ugyanakkor a termelés mű­szaki színvonalának növelé­sére segítik a gyárak a be­takarítógépek vásárlását is. Az idén az elmúlt évihez ké­pest, a termelői átvételi ár mintegy 10 százalékkal emel­kedett, A mostani meleg idő ked­vez a megközelítően százezer hektárnyi cukorrépa fejlődé­sének, s amennyiben a továb­biakban esőkkel tarkított,- na­pos idő alakul ki, jó termést takaríthatnak be a gazdasá­gok. Az első cukorrépa-szál­lítmányok várhatóan szep­tember második felében ér­keznek a gyárakba, amelyek a termelés fokozatos felfutá­sakor naponta összesen 40 ezer tonna cukorrépát dol­goznak fel. (MTI) H at fekete hajú, fekete szemű fiatalember, ele­gáns világos öltönyben, divatos, vékony bőrnyakken­dővel. A mosoly és az elszo- morodást jelző fátyolozottság a szemükben állandóan válto­zik. Ahogy a témákat is vált­juk. Szavaik, mozdulataik ön­tudatosak, de nem nyeglék. Nincs már üldözöttség a te­kintetükben, de nem is olyan felszabadultak mégsem, mint a velük együtt végző társaik. Igaz, nem 17—18 évesek, mint a friss szakmunkások­levéllel rendelkező magyar fiatalok — az öt kambodzsai és egy libanoni fiatalember átlagéletkora körülbelül 25 esztendő. A salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet szakmunkásavató ünnep­sége után találkoztunk. Pár nap, és viszi őket a repülőgép — mondták, de ez a közel- keleti fiatalember esetében a politikai helyzettől is függ. — Telefon- és hálózatszerelő vég­zettséget szereztek itt, Nóg- rád megyében, amit hamaro­san otthon hasznosíthatnak. A salgótarjáni ISZI-ben és a városban, aki ismerte, meg­szerette őket szerénységükért, szorgalmukért, akaratukért. A szakmunkásképző kollégiumá­ban laktak, sok közösségi szó­rakozásban’ együtt voltak a náluk fiatalabb magyarokkal Sok baráttól búcsúztak el a készülődés során. Ahogy figyelem arcukat, röstellkedem a feltételezésért: A nyár sok családnak az építkezés, a lakáskorszerűsítés időszaka, mások a kiegészítő mezőgazdasági tevékenység­gel foglalják el magukat, de olyan ember szinte nincs is, aki kivonná magát a ház kö­rüli teendőkből. A Hazafias Népfront adatai szerint az’ elmúlt másfél évtized alatt háromszorosára nőtt az ott­honi balesetek száma. Az első intő jel az Állami Biztosítótól érkezett; a személybiztosítási adatok elemzésekor kiderült, hogy az otthon falai között sokkal dinamikusabban nőtt a balesetek száma az el­múlt években, mint az egyéb­ként igen veszélyesnek minő­sített közúti közlekedésben. Az összes — biztosítóhoz be­jelentett — balesetnek több mint 50 százaléka az úgyne­vezett szabadidős-baleset. Ez az adat nem teljes, bővül a nem biztosítottak körével. Az országban minden harmadik percben bekövetkezik egy ott­honi baleset, melynek jelen­tős része, több mint 60 száza­léka elesés, elbotlás. és elcsú­szás és ebből 36 száza­lékot tesz ki a csonttörés, s itt is leggyakrabban a kéz sé­rül. A szabadidős-balesetek meg­előzésére nagy gondot kell for­dítanunk. A magánerős épít­kezéseken például elsődleges szempont, hogy a szakmunkát szakember irányításával vé­gezzük. Az építkezések maga­sabb pontjaira csak az me­részkedjen fel, aki nem szé­dül és a megfelelő védőfel­szerelést használja. Ugyan­csak elgondolkoztató a Haza­fias Népfront adatai szerint az. hogy minden tizedik bal­eset az otthon használt gépek szakszerűtlen, gondatlan keze­léséből következik be. s e kör­be tartozik a gépi fűrész. a betonkeverő is A munkavég­zés során ne fogyasszunk sze­szes italt, mert az alkoholos befolyásoltság tartama alatt csökken veszélyérzetünk és reális ítélőképességünk is. A mezőgazdasági munkák­kal kapcsolatban kiemelt fi­gyelmet kell fordítanunk a mérgező anyagok kezelésére. Tárolnunk csak jól zárható ládában, szekrényben taná­csos. nehogy a gyerek, vagy hozzá nem értő felnőtt hoz­záférjen. Szigorúan külön kell tárolnunk az élelmiszerektől és lehetőség szerint ne a konyhában, vagy az éléskam­rában. Tanácsos az eredeti csomagolásban tartanunk eze­ket az anyagokat. így csök­ken az összetéveszthetőség le­hetősége. Fontos tudnunk, hogy a különböző permetek, vegyi anyagok felhasználásá­val aNkeverés arányát ma már nem négyszögölben, hanem négyzetméterben és hektárban adják rpeg. Ezt sokan nem veszik figyelembe és az ed­dig megszokott módon alkal­mazzák az arányokat. Nagyon lényeges tehát, hogy a fel- használás mindenkor a hasz­nálati utasításban foglaltak pontos, mindenre kiterjedő be­tartása mellett történjék. Szőlőskertek a sivatagban Kazahsztán déli sivatagos területe, a Szovjetunió inten­zív ipari szőlőtermelésének egyik övezetévé válik. Néhány év múlva a Kizil-Kum siva­tagban és az északi Tien-San előhegyeiben sok ezer hektár területen új szőlőültetvények jelennek meg. Az első ezer hektár szőlő telepítése befe­jeződött. Ezeket a területeket, bár S franciaországi Champagne) körzettel azonos szélességi kö­rön fekszenek, szélsőséges hő- mérsékleti ingadozások jel­lemzik. A növénynemesítők ennek a figyelembevételével nemesítették ki az új szőlő­fajtákat, amelyek bekerültek a szőlőfajták nemzetközi nyil­vántartásába. Ezek: az „Al- ma-At vinszkij rannij (Alma- atai korai), a „Karakoz” (Fe­kete szemek), az ,,Arman” (Álom), az „Alma-Ata”, ame­lyet a kazah főváros tisztele­tére neveztek el. Fagyálló i fajták, 100 nap alatt beérnek, kitűnő zamatukkal és nagy termékenységükkel tűnnek ki. Néhány fajta ellenálló a nappalok és éjszakák közötti, nagy hőmérséklet-csökkenés­sel szemben. Ez tette lehető­vé, hogy a szőlőültetvényeket a tengerszint feletti 900—1200 méteres magasságban telepít­sék. Barátok búcsúja az ázsiaiak olyan egyformák... Minden hasonlóság ellenére a homlokboltozat felépítésétől a száj, az áll vonaláig ezer ap­ró eltérés. És természetesen más-más a sorsuk, a közös haza azonossága dacára még a kambodzsaiaknak is. Né­hány felvillanó kép erről. Narith: — A Szovjetunióban vagy az NDK-ban szándékoztam szakmát tanulni. Mivel leg­jobban az elektronika érde­kelt, apám, aki oktatási mi­niszterhelyettes. azt javasolta, jöjjek Magyarországra. Kis or­szág, de éppen ezen a terü­leten nagyon szépen fejlődik: Young: — Kaptam egy jegyzéket, milyen szakmákat, hol lehet megtanulni. Telefonszerelő itt volt. Ilyen egyszerű. Thol: — A háború után kikötő­ben dolgoztam. Akkor s/.óitak, hogy lehet tanulni külföldön.' A bányászkodásra gondoltam, de nem jelöltem szakmát, or­szágot. így mondhatni, vélet­lenül kerültem ide. Jó szak­ma. szép szakma. És az or­szág!... Dolgoztunk a megye minden részén, nagyon szép vidékeken. (Thol egyébként kitűnőre végzett. Younghoz hasonlóan, a többiek is a leg­jobbak között voltak. Elvégre nem üdülni jöttek ide, nem­csak szórakozni: keményen megdolgoztak szakmájuk mi­nél jobb megismeréséért.) Bona: — Szüleim meghaltak. Ott­hon már elkezdtem dolgozni egy telefonközpontban, aztán szájról szájra terjedt, hogy ezt a szakmát Magyarországon meg is lehet tanulni, ezert jöttem ide. Sareth: — Nevelőintézetben éltem Kambodzsában. Azt hallottam, hogy a szocialista rendszer­ben Magyarország a legfejlet­tebbek között van. Örülök, hogy ide, és éppen ebbe a szakmába kerültem. Mohamed (ő az egyetlen li- lanoni): — A mi népünk nagyon sokat szenvedett az imperia­lizmus elleni háború során, most is forró a helyzet, kint nem lehet tanulni. Otthon szeretném hasznosítani mind­azt, amit sikerült megtanul­nom. Tagja vagyok a kom­munista pártnak. Az a leg- Rőbb kívánságom, hogy végre béke legyen otthon! Itt na­gyon jó volt — láttuk, béké­ben lehet igazán csak dolgoz­ni.... Sötét és világos színek, tra­gédiák és örömök szőttese a beszélgetés. Thoiról megtu­dom, édesapját még 1975-ben megöltek a diktatórikus rend­szerben, elvesztette bátyját, nővérét, egész családját. Elő­ször csak elszakadtak egymás­tól, a rokonok, táborba kerül­tek, aztán meg is gyilkolták őket. Mohamed augusztusban még találkozott az édesapjá­val, decembertől azonban egy sor híradást sem kapott az egész családról. De szóba kerülnek az élet napos oldalának dolgai is. Nem csak a szakmunkásokle­velet viszik haza, az MHSZ- nél megtanították őket autót vezetni. A magyar fiatalok sok dologgal megismertették őket. Szinte egyöntetűen mondják: szeretnének ide visszajönni, mert sokat kö­szönhetnek az itteni, emberek­nek. Elültették bennük azt a vágyat is. hogy tanuljanak to­vább. szerezzenek minél több tudást. önnek-mennek majd a le­velek Salgótarján és Kambodzsa. Salgótarján és Libanon. Libanon és Kam­bodzsa között. Talán valóban siker”! újra Magyarországra jönniük. Búcsúzáskor azt kí­vántam nekik. amit. ők ma­guknak. kissé botladozva a szavak között: lehessen béké­ben élni, tanulni, örülni, sze­retni — náluk is, az egész vi­lágon. G. K. M. j NQGRAD — 1965, július 17., szerda 6

Next

/
Thumbnails
Contents