Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

1 Megkezdődött a békéért küzdő orvosok kongresszusa r A nukleáris háború meg­előzéséért küzdő orvosok nemzetközi mozgalmának 5. kongresszusa pénteken meg­kezdte munkáját a Budapest Kongresszusi Központban. A négynapos eszmecsere ünnepélyes megnyitó ülésén az elnökségben helyet fog­lalt Kádár János, az MSZMP főtitkára. Ott voltak állami és társadalmi életünk ki­emelkedő képviselői, a moz­galom vezető tisztségviselői. A konferenciát Szentágothai János, akadémikus, a Nem­zetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzé­séért (IPPNW) Magyar Nem­zeti Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Hollón Zsuzsa aka­démikus, az IPPNW alelnöke, a kongresszus elnöke mon­dott bevezető beszédet. Kadar Janos: Összeköt a tiszteseire méltó törekues, a beke ' Ezt követően Kádár János, az MSZMP főtitkára, az El­nöki Tanács tagja mondott üdvözlő beszédet: — A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának, or­szágunk társadalmi ténye­zőinek nevében és a magam részéről tisztelettel köszöntőm ■a nukleáris háború megelő­zéséért küzdő nemzetközi or­vosmozgalom V. kongresszu­sának minden résztvevőjét, s külön Jevgenyij Csazov szov­jet. professzort és Bemard Lown, amerikai profeszort, a mozgalom társelnökeit. Nagy tettet vittek véghez a rendeltetése szerint leghu­mánusabb hivatásnak azok a kiváló képviselői, akik a nukleáris háború megelőzésé­ért küzdő orvosmozgalmat kezdeményezték és világ­méretűvé tették. Mozgalmuk résztvevői különböző társa­dalmi berendezkedésű orszá­gokban élnek, különböző nem­zetiségűek, politikai és világ­nézeti kérdésekben sokféle, egymástól eltérő álláspontot képviselnek. De összeköti önöket az a tiszteletre méltó törekvés, hogy megtegyenek minden lehetségest az emberi étetet, a civilizációt, az em­beriség létét fenyegető nuk­leáris katasztrófa elhárítása érdekében. — önök efőtt jói ismert, hogy az emberiség válaszút elé érkezett. A tudomány és s technika jelentős vívmányai mára oly magas szintet ér­tek el, hogy az emberiség eddig nem látott fejlődését, jólétét teremthetik meg, de pusztulását is okozhatják. Olyan világban élünk, amely­ben a hagyományos és a nukleáris fegyvereknek máris túlságosan hatalmas tömege halmozódott fel. A fegyver­kezési versenyben érdekelt önző, csak saját anyagi hasz­nukat leső körök semmibe veszik a népek elemi érdeke­it, s hatalmi céljaikat kato­nai erőfölényük megszerzésé­vel kívánják elérni. Meg at­tól sem riadnak vissza, hogy a világűr miiitarizálását szol­gáló terveket kovácsoljanak. Történik ez akkor, amikor itt a földön, sok országban a gazdasági és társadalmi elmaradottság, a szegénység, s a velejáró éhínség es járvá­nyok szedik áldozataikat. — Mindez arra int minden felelősen gondolkodó em­bert, hogy emelje fel szavát a fegyverkezési hajsza ellen, a világbéke megvédésének érdé. kében. — Idén, a második világ­háború befejezésének 40. év­fordulóján a világ sok orszá­gában kegyelettel emlékeztek meg a fasizmus és a háború áldozatairól. Egy hónap múlva megem­lékezünk arról is, hogy ai európai országoknak, az Ame. rikai Egyesült Államoknak és Kanadának a képviselői tíz esztendővel ezelőtt írták alá Helsinkiben az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia záróokmányát, amelynek jelentősége földré­szünkön messze túlmutat. A magyar nép békét akar, az a kívánsága, hogy megva­lósíthassa országépítő terveit. Kormányunk, pártunk, társa­dalmi szervezeteink és moz­galmaink, a magyar egyházak képviselői a magyar nép ér­dekeinek és kívánságának megfelelően nemzetközi tevé­kenységükben minden tőlük telhetőt megtesznek a háború elkerülése, a fegyverkezési verseny megfékezése, a kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű államok békés egymás mellett élése és kapcsolataik fejlesztése érdekében. Ez mu­tatkozik meg abban is, hogy a magyar orvosok ezrei csat­lakoztak az önök mozgalmá­hoz és aktívan dolgoznak cél­jaik érdekében. — Önök tudják, hogy a Magyar Népköztársaság szo­cialista ország és a Szovjet­unió, a többi szocialista or­szág közös békekezdeménye­zéseinek részese. A nukleáris fegyverek betiltásának, a le­szerelésnek a hívei vagyunk. Arra törekszünk, hogy az érin­tett felek biztonsága a fegy­verzet legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Bízunk ab­ban, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján meg lehet oldani. — Meggyőződésem, hogy kongresszusuk hozzájárul az enyhülés eredményeinek meg­őrzéséhez és továbbfejleszté­séhez, a népek közötti köl­csönös megértés erősítéséhez, az egész emberiség jövőjét jelentő béke megvédéséhez és megszilárdításához. Kongresz- szusuknak, nemes célú moz­galmuknak teljes sikert kívá­nok — mondotta Kádár Já­nos. Az ünnepélyes megnyitó után plenáris üléssel folytatódott a tanácskozás. Bejelentették, hogy a nemzetközi politika több vezető személyisége kö­szöntötte a kongresszus részt­vevőit. Az üzenetek ismertetése után a plenáris ülés további részében a Nemzetközi Orvos­mozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnevezésű szer­vezet társelnökeinek, Jevge- nyij Csazov szovjet, és Ber­nard Lown amerikai profesz- szornak a közös nyilatkozatát Bemard Lown olvasta fel. A konferencia főreferátumát Willy Brandt, a Német Szoci­áldemokrata Párt elnöke tar­totta. Felszólalt még Halídan Mahler, az Egészségügyi Vi­lágszervezet vezérigazgatója és James Grant, a UNICEF ügy­vezető igazgatója. A kongresszus szombaton plenáris, illetve szekcióülések­kel folytatódik. (MTI) NAGY A MOZGÁS SZOLNOKON Versenyben a közönségért Beszélgetés Lengyel Az utóbbi években talán egyetlen színházról sem esett Salgótarjánban annyi szó, mint a szolnoki színházról. A társulat olyan régóta rend­szeres résztvevője a megye­székhelyi színházi életnek, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: a szolnokiak hazajárnak Sal­gótarjánba. Vendégszerepléseik legfé­nyesebb korszaka a hetvenes évtized közepére tehető, (de' könnyen megtörténhet, hogy ez az időszak annak tekinthető a színház felszabadulás utáni történetében is). Székely Gá­bor igazgató-főrendező kitűnő színészekből, rendezőkből és más színházi szakemberek­ből álló társulatot szervezett, igényes műsorpolitikát és kor­szerű, kifejező formanyelvet valósított meg. A. társulat munkáját elismerte mind a közönség, mind a kritika és a szakma. A Szigligeti Szín­ház közte volt az akkori há­rom legjobb magyar színház között, így aztán — bizonyá­ra nem véletlen — egyike volt az 1978 áprilisában ^le­fejezett” társulatoknak; a ka­posvári és a kecskeméti mel­lett. Amiért e régmúlt tények­kel előhozakodom, annak egy­szerű a magyarázata: ponto­sabban lássuk, értsük a mára kialakult helyzetet. Ma ugyan­is ott tartunk, hogy a salgó­tarjáni közönség fanyalogva fogadja a szolnoki színház művészeit, s még a bérletét is veszni hagyja, ha valami más elfoglaltság kínálkozik. Ma már maguk a népműve­lők is lekicsinylő bírálattal beszélnek a színházról, s a közönség megnyilvánulásaitól bátorítva, úgy tartják; „más muzsika kell”. Az 1984—85-ös színházi évadban a Szigligeti Színház hét nagyszínházi, egy gyer­mek- és négy szobaszínházi bemutatót tartott. Ebből há­rom került Salgótarjánba: két teljesen saját, prózai produk­ció, a Szállnak a darvak és a Sötét galamb, Viktor Rozov- tól és Örkény Istvántól, vala­mint egy közös produkció, a Luxemburg grófja című Lehár Ferenc-operett; közös, mert két operaházi vendégénekes lép fel benne, továbbá úgyne­vezett külsősökből áll az egész zenekar és kórus. A változásokról, az évad­ról, Lengyel Boldizsárt, a Szigligeti Színház igazgatóját kérdeztük. Boldizsárral, a Szigligeti — Nem, is olyan régen még minden szolnoki produkciót helyben, a József Attila Váro­si-Megyei Művelődési Köz­pontban láthatott a salgótar­jáni közönség. Miért változott meg ez a helyzet? — Az 1980—81-es színházi évadban kerültem a színház élére, és akkor valóban még minden produkciónk egy-két hét múlva átjött Salgótarján­ba. Előfordult, hogy itt tar­tottuk a premiert. Salgótarján volt a fő tájolási helyünk. Hogy aztán miért alakult ez másként, azt pontosan nem tudom megmondani. Talán 1982-ben szóltak először a mű­velődési központban, hogy ezek után nem kérik vala­mennyi műsorunkat, mert más színházakat is szeretnének meghívni. A felvetést termé­szetesnek tartottuk, hiszen az csak jó lehet, ha a közönség több színházat, többféle stí­lust, törekvést is megismer­het. — Biztos, hogy nem sértet­te önöket ez az elhatározás? — Biztos. Csak mi úgy gon­doljuk, hogy ha nem Kell Szolnok, akkor azt legalább olyan minőséggel pótolják. Er­re gondot kell fordítani. Saj­nos, nem érzékeltük ezt a tö­rekvést, így aztán nem ér­tettük, miért nem keltünk Salgótarjánban. — Ha gondolatban végig­futok a „helyettesítéseken”, javarészt igazat kell adnom önnek. A békéscsabaiak Szép volt fiúk!-ja, a Vidám Szín­pad Bubusa, a debreceniek valamelyik vígjátéka nem mérhető az igényesebb szín­házi, műsorpolitikai mércék­kel... — Ugyanakkor hátrányos helyzetbe is hozta ez a társu­latunkat. Tőlünk ugyanis csak a műsorpolitikailag fontos, mondhatnám fajsúlyos pro­dukciókat vették meg, azok pedig népszerűségben nem versenyezhettek az ön által is említettekkel. Így alakulha­tott ki — nyilván sok objektív ok hatását nem figyelmen kí­vül hagyva — színházunkról az a vélemény, amelyről mos­tanában hallhatunk itt, Sal­gótarjánban. — Persze akadtak teTitalá- latos „helyettesítések” is, azt hiszem azonban, helyesebb, ha továbblépünk... Véleménye szerint, milyen évadot zárt a szolnoki színház? — Ne várjon tőlem átfogó értékelést!... Annyi bizonyos, Színház igazgatójával hogy a társulat életében nn- gvon bonyolult évad volt. Paál István főrendező tavaszi ki­válása nem ment zökkenő- mentesen. De ehhez viszonyít­va. ez az évad sem volt'rosz- szabb az előzőeknél, ugyan­akkor olyan színvonalas sem volt, mint amilyent szerettünk volna. Például műsorváltozás­ra kényszerültünk: a Táncdal­fesztivál ’86 helyett A kak­tusz virágát mutattuk be, s a kettő nem ugyanaz a minő­ség... Tapasztalataink szerint a közönség szerette a színházat, s akadt 4—5 olyan nagyszín­házi produkciónk, amelyre so­kan jöttek. Olyanokra gondo­lok, mint A kaktusz virága, a Naftalin. a Szállnak a darvak, a Luxemburg grófja. S külön éld ekessége volt az évadnak egy krimibemutató, amely a magyar színházakban nem na­gyon szokott lenni: az angol darab címe: Miss Blendis nem kap orchideát, könyvben is megjelent. — Már elkészült a kö -ét­kező évad műsorterve. Első pillantásra látom: nem annyi­ra komor, mint az előző éva­doké, s ebből bizonyos tanul­ságok helyes levonására kö­vetkeztetek. Mit hoznak jövő­re Salgótarjánba? — Az első fél év terve el­fogadott, nem tudom, hogy itt mit választanak ki belőle. Véglegesen augusztus 22-e után egyezünk meg. A társu­lat örömmel jön ide játszani... Nekünk csak egyetlen előadá­sunk maradt el. a Luxemburg grófja, két főszereplő hang­szál-megbetegedése miatt. Fontosnak tartjuk, kötni ma­gunkat a megállapodásokhoz. Befejezésül a társulatban történő változásokról ejtettünk szót. A főiskolát három éve végzett Csizmadia Tibor lett a főrendező. Mellette két volt évfolyamtársa rendez: Éry- Kovács András és a Nyíregy­házáról ide szerződött Zoltán Gábor. Vendégként rendez: Garas Dezső, Szikora János es Horvai István. Eltávozott a színháztól ár­kost Árpád rendező, Magyar Fruzsina dramaturg és tizen­három színész, például Egri Kati, Kovács Lajos, Szobosz- iai Éva, Nagy Gábor, Jenev István. Űj színész Szegedről Juhász Róza. Jelentős a mozgás Szolno­kon, s ez árulkodik. Nincs könnyű helyzetben a vezetés. De reméljük, leküzdi a ne­hézségeket. Sulyok László dáliái János fc Biuno Kreisky íalálkozója r A Nemzetközi Orvosmozga- Jorn a Nukleáris Háború Meg­előzéséért elnevezésű mozga­lom V. konferenciájának meg­hívására pénteken dpi ben Bu­dapestre érkezett Bruno Kreis­ky, az Osztrák Köztársaság >o-lt kancellárja. Kádár János, az MSZMP főtitkára pénteken délután be- ráti beszélgetést folytatott Bruno Kreiskyvel, Ausztria volt kancellárjával a nemzet­közi helyzet néhány időszerű kérdéséről. (MTI) Szovjet—vietnami tárgyalások Mtcaas szintű szovjet—viet­nami tárgyalásokra került sor pen teken Moszkvában. A szovjet tárgyalóküldöttséget Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a vietnami de­legációt Le Duan, a VKP KB íótitkara vezette, A két küldöttség tárgyalá­sait követően Mihail Gorba­csov és Le Duan szívélyes lég­körű négyszemközti megbe­szélést folytatott. Megelégedés­sel állapították meg, hogy a két ország együttműködése politikai, gazdasági és ideoló­giai terem is magas szintetért (fel­A véleménycsere megerősí­tette, hogy a két ország azo­nos nézeteket vall a nemzet­közi helyzet fejlődéséről. Le Duan vietnami látogatás­ra hívta meg Mihail Gorba- csovot. A meghívást köszönet­tel elfogadták. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács pén­teken vacsorát adott a Le Duan vezette vietnami párt- és kormányküldöttség tisztele­tére. fáikoiyi Pelei a Szmetimia utazik r Várkonyi Péter külügymr»- jén baráti látogatást tesz a piszter a s-zovjet kormány Szovjetunióba. (MTI) pieghivására ez év július eíe­MÓGRAD - J98&. jgMwus 2S, szombat Egetőkemence az iskolaudvaron Bujákra igyekeztünk. Autó­stoppal Vác felől, át a Cser­hát lent és lucernát érlelő lejtőin tettük meg az utat. Az Ácsa és Erdőkürt között hú­zódó megyehatárig még csak- csak eljutottunk valahogy, de onnan tovább már sehogy sem. Ekkor jutott ugyancsak tanár végzettségű útitársam eszébe Nádasdi József, aki öt évvel ezelőtt választotta óvó­nő feleségével együtt otthoná­ul ezt a vidéket. Valami „komplexre” jártak együtt — ahogyan ők nevezték a me­gyei pedagógus-továbbképzési kabinet egyik kéthetes tanfo­lyamát. Erdőkürtön első érdeklődé­sünkre két, addig szlovákul beszélő asszony máris útba­igazított bennünket, ott lakik a második templom mögötti kanyarban: — Az ugye. aki kerámiázni szokott? — A podakaszakkörrel? — kérdez vissza félig szlovákul, félig magyarul a másik is, az­tán ő is megerősíti: — Igen, ott lakik... De, mi az a podaka? Ké­sőbb tudom meg Nádasdi Jó­zseftől, hogy a podaka ma­gyarul pogácsa. A gyerekek keresztelték el így a hivata­losan „kis kerámikusok szak­körének” nevezett foglalkozá­séitól. Pogácsaszakkör Kal­lón, podatkas zakkör Erdőkür­tön. A pedagóguslakás ott húzó­dott meg valóban a templom mögött. Az udvaron a kerá- miázásra utaló tárgyak, szét­szórt gyermekjátékok, oda­benn Nádasdi tanár úr fele­sége és kisebbik fia végezte vasárnap délelőtti foglalatos­ságát. — Rögtön itthon lesz — fo­gadott bennünket kedvesen az asszony —, beszaladt Káné­ra, még nem írta meg a bi­zonyítványokat és délután lesz a tanévzáró... Meg valami ki­állítást is rendeznek a gyere­kek munkáiból... És néhány perc elteltével csakugyan megjelent az ajtó­ban egy magas termetű fiatal­ember. a tanár úr — a hírrel, még nem írta meg a bizo­nyítványokat. Ugyanis — bi­zonyára nem haragszik meg, hogy ezt is leírom — jellem­ző rá, hogy nem nagyon sze­reti a papírmunkát. Elismeri a létét, szükségességét, de na­gyon nehéz őt elképzelni, úgy, hogy kimutatások, papírosok fölé hajolva tölti az életét. Ahogyan nem lehet elképzel­ni — mondjuk — Müron Diszkoszvetőjét sem egy suf­niban. Tér kell annak is, mint az alkotó embereknek — sza­bad mozgásiehetőség. Pusztán azért, hogy valóban képessé­gei legjavát tudja nyújtani. Később, útban Káffló és Bu­ják felé —, mert hát persze, hogy nem mondott ellent vá­ratlan felbukkanásunknak — kis Polskijában mondta el: — Űj igazgatónőnk van. Mit mondjak, nagyon jó ve­zető. Általában előítélettel szoktunk lenni a női vezetők­kel szemben, de az ő eseté­ben semmi rapszodikusság. El tudja ismerni a tévedést és még valami: engedi, hogy dol­gozzunk! Sőt, abban erősít bennünket, amiben erősödni tudunk. Nagyrészt az ő érde­me, hogy sikerült kigazdál­kodnunk egy elektromos ke­mencét. Negyvenezer forint. Említ ugyan még valamit ezzel kapcsolatban, hogy vé­gül is honnan és hogyan jött össze a pénzösszeg, de talán nem ez a lényeg. Inkább az, hogy valóban jó munkatársi légkör lehet ott, ahol a be­osztottak ennyire dicsérőleg tudnak beszélni vezetőjükről. Kállóra érve aztán a töré­keny termetű, fiatal igazgató­nőt, Varga Lajosnét és az is­kolát is megismerhettem. Ná­dasdi tanár úrral — bizonyit- ványosztás ide vagy oda —, még arra is időt tudtak sza­kítani, hogy bemutassák szép munkahelyüket. Az iskola ta­karos, vadonatúj épület. A be­járat környékén gyönyörű pá­zsit. Ekkor válik világossá, hogy az itt élők számára mi­lyen nagy becsülete van a kör­nyezetnek. — Nézzetek köriH — kala­uzoltak bennünket, sorra mag­mutatva a szaktantermeket, a három-négy tablónyi helyet el­foglaló kis kiállítást', melyet a gyerekek legsikeresebb évkö­zi munkáiból válogattak. A tanár büszkén mutatja a ke­rámiaszakkör alkotásait is. — Nemrégiben volt egy pá­lyázat, a Mezőgazdasági Mu­zeum hirdette meg; ezen siep eredményt értek el a tanuló­ink. A magyar mezőgazdaság­ról kellett az ö meglátásaik szerint rajzot, kisplasztikát készíteni. Sorolja a neveket: Proksza Krisztina, Pikács József es Makai Hajnalka. — Most kaptunk 100 ezer forint támogatást, hogy Eraő- kürtön a művelődési életet kibontakoztassuk. Kisgalériát szeretnénk nyitni, szlovák nyelvi és nyugdíjasklubot. És különböző szakköröket szer­vezni ! A kemence ott magasodik, egyelőre félkészen, az iskola­udvaron. — Még a nyáron bemeszel­jük a gyerekekkel és egy nád­fedelet is építünk köré. ósz- szel már ebben szeretnénk a cserépmunkáinkat kiégetni. Az elektromos kemencében pedig a mázas munkáinkat készítjük el. ... Nagyot zökken a kis Polski Fiat. Csoda, hogy nem lett tengelytörés a vége. Nóg- rád megye útjai... A tanár lir zavartalanul folytatja gon­dolatait: — Nagy hangulata van, amikor a gyerekekkel a ke­mence körül sürgölődünk. A tűz bevilágítja az arcok ú, szabályos fénysátrat von kö- rénk és közösen várjuk, mi­kor lesz cserép kisplasztika, szobor az agyagból.. Bujákra érkeztünk. Fornai Miklós v 0

Next

/
Thumbnails
Contents