Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
1 Megkezdődött a békéért küzdő orvosok kongresszusa r A nukleáris háború megelőzéséért küzdő orvosok nemzetközi mozgalmának 5. kongresszusa pénteken megkezdte munkáját a Budapest Kongresszusi Központban. A négynapos eszmecsere ünnepélyes megnyitó ülésén az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP főtitkára. Ott voltak állami és társadalmi életünk kiemelkedő képviselői, a mozgalom vezető tisztségviselői. A konferenciát Szentágothai János, akadémikus, a Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért (IPPNW) Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Hollón Zsuzsa akadémikus, az IPPNW alelnöke, a kongresszus elnöke mondott bevezető beszédet. Kadar Janos: Összeköt a tiszteseire méltó törekues, a beke ' Ezt követően Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tagja mondott üdvözlő beszédet: — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, országunk társadalmi tényezőinek nevében és a magam részéről tisztelettel köszöntőm ■a nukleáris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom V. kongresszusának minden résztvevőjét, s külön Jevgenyij Csazov szovjet. professzort és Bemard Lown, amerikai profeszort, a mozgalom társelnökeit. Nagy tettet vittek véghez a rendeltetése szerint leghumánusabb hivatásnak azok a kiváló képviselői, akik a nukleáris háború megelőzéséért küzdő orvosmozgalmat kezdeményezték és világméretűvé tették. Mozgalmuk résztvevői különböző társadalmi berendezkedésű országokban élnek, különböző nemzetiségűek, politikai és világnézeti kérdésekben sokféle, egymástól eltérő álláspontot képviselnek. De összeköti önöket az a tiszteletre méltó törekvés, hogy megtegyenek minden lehetségest az emberi étetet, a civilizációt, az emberiség létét fenyegető nukleáris katasztrófa elhárítása érdekében. — önök efőtt jói ismert, hogy az emberiség válaszút elé érkezett. A tudomány és s technika jelentős vívmányai mára oly magas szintet értek el, hogy az emberiség eddig nem látott fejlődését, jólétét teremthetik meg, de pusztulását is okozhatják. Olyan világban élünk, amelyben a hagyományos és a nukleáris fegyvereknek máris túlságosan hatalmas tömege halmozódott fel. A fegyverkezési versenyben érdekelt önző, csak saját anyagi hasznukat leső körök semmibe veszik a népek elemi érdekeit, s hatalmi céljaikat katonai erőfölényük megszerzésével kívánják elérni. Meg attól sem riadnak vissza, hogy a világűr miiitarizálását szolgáló terveket kovácsoljanak. Történik ez akkor, amikor itt a földön, sok országban a gazdasági és társadalmi elmaradottság, a szegénység, s a velejáró éhínség es járványok szedik áldozataikat. — Mindez arra int minden felelősen gondolkodó embert, hogy emelje fel szavát a fegyverkezési hajsza ellen, a világbéke megvédésének érdé. kében. — Idén, a második világháború befejezésének 40. évfordulóján a világ sok országában kegyelettel emlékeztek meg a fasizmus és a háború áldozatairól. Egy hónap múlva megemlékezünk arról is, hogy ai európai országoknak, az Ame. rikai Egyesült Államoknak és Kanadának a képviselői tíz esztendővel ezelőtt írták alá Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányát, amelynek jelentősége földrészünkön messze túlmutat. A magyar nép békét akar, az a kívánsága, hogy megvalósíthassa országépítő terveit. Kormányunk, pártunk, társadalmi szervezeteink és mozgalmaink, a magyar egyházak képviselői a magyar nép érdekeinek és kívánságának megfelelően nemzetközi tevékenységükben minden tőlük telhetőt megtesznek a háború elkerülése, a fegyverkezési verseny megfékezése, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élése és kapcsolataik fejlesztése érdekében. Ez mutatkozik meg abban is, hogy a magyar orvosok ezrei csatlakoztak az önök mozgalmához és aktívan dolgoznak céljaik érdekében. — Önök tudják, hogy a Magyar Népköztársaság szocialista ország és a Szovjetunió, a többi szocialista ország közös békekezdeményezéseinek részese. A nukleáris fegyverek betiltásának, a leszerelésnek a hívei vagyunk. Arra törekszünk, hogy az érintett felek biztonsága a fegyverzet legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Bízunk abban, hogy a vitás kérdéseket tárgyalások útján meg lehet oldani. — Meggyőződésem, hogy kongresszusuk hozzájárul az enyhülés eredményeinek megőrzéséhez és továbbfejlesztéséhez, a népek közötti kölcsönös megértés erősítéséhez, az egész emberiség jövőjét jelentő béke megvédéséhez és megszilárdításához. Kongresz- szusuknak, nemes célú mozgalmuknak teljes sikert kívánok — mondotta Kádár János. Az ünnepélyes megnyitó után plenáris üléssel folytatódott a tanácskozás. Bejelentették, hogy a nemzetközi politika több vezető személyisége köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Az üzenetek ismertetése után a plenáris ülés további részében a Nemzetközi Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnevezésű szervezet társelnökeinek, Jevge- nyij Csazov szovjet, és Bernard Lown amerikai profesz- szornak a közös nyilatkozatát Bemard Lown olvasta fel. A konferencia főreferátumát Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke tartotta. Felszólalt még Halídan Mahler, az Egészségügyi Világszervezet vezérigazgatója és James Grant, a UNICEF ügyvezető igazgatója. A kongresszus szombaton plenáris, illetve szekcióülésekkel folytatódik. (MTI) NAGY A MOZGÁS SZOLNOKON Versenyben a közönségért Beszélgetés Lengyel Az utóbbi években talán egyetlen színházról sem esett Salgótarjánban annyi szó, mint a szolnoki színházról. A társulat olyan régóta rendszeres résztvevője a megyeszékhelyi színházi életnek, hogy túlzás nélkül állíthatjuk: a szolnokiak hazajárnak Salgótarjánba. Vendégszerepléseik legfényesebb korszaka a hetvenes évtized közepére tehető, (de' könnyen megtörténhet, hogy ez az időszak annak tekinthető a színház felszabadulás utáni történetében is). Székely Gábor igazgató-főrendező kitűnő színészekből, rendezőkből és más színházi szakemberekből álló társulatot szervezett, igényes műsorpolitikát és korszerű, kifejező formanyelvet valósított meg. A. társulat munkáját elismerte mind a közönség, mind a kritika és a szakma. A Szigligeti Színház közte volt az akkori három legjobb magyar színház között, így aztán — bizonyára nem véletlen — egyike volt az 1978 áprilisában ^lefejezett” társulatoknak; a kaposvári és a kecskeméti mellett. Amiért e régmúlt tényekkel előhozakodom, annak egyszerű a magyarázata: pontosabban lássuk, értsük a mára kialakult helyzetet. Ma ugyanis ott tartunk, hogy a salgótarjáni közönség fanyalogva fogadja a szolnoki színház művészeit, s még a bérletét is veszni hagyja, ha valami más elfoglaltság kínálkozik. Ma már maguk a népművelők is lekicsinylő bírálattal beszélnek a színházról, s a közönség megnyilvánulásaitól bátorítva, úgy tartják; „más muzsika kell”. Az 1984—85-ös színházi évadban a Szigligeti Színház hét nagyszínházi, egy gyermek- és négy szobaszínházi bemutatót tartott. Ebből három került Salgótarjánba: két teljesen saját, prózai produkció, a Szállnak a darvak és a Sötét galamb, Viktor Rozov- tól és Örkény Istvántól, valamint egy közös produkció, a Luxemburg grófja című Lehár Ferenc-operett; közös, mert két operaházi vendégénekes lép fel benne, továbbá úgynevezett külsősökből áll az egész zenekar és kórus. A változásokról, az évadról, Lengyel Boldizsárt, a Szigligeti Színház igazgatóját kérdeztük. Boldizsárral, a Szigligeti — Nem, is olyan régen még minden szolnoki produkciót helyben, a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központban láthatott a salgótarjáni közönség. Miért változott meg ez a helyzet? — Az 1980—81-es színházi évadban kerültem a színház élére, és akkor valóban még minden produkciónk egy-két hét múlva átjött Salgótarjánba. Előfordult, hogy itt tartottuk a premiert. Salgótarján volt a fő tájolási helyünk. Hogy aztán miért alakult ez másként, azt pontosan nem tudom megmondani. Talán 1982-ben szóltak először a művelődési központban, hogy ezek után nem kérik valamennyi műsorunkat, mert más színházakat is szeretnének meghívni. A felvetést természetesnek tartottuk, hiszen az csak jó lehet, ha a közönség több színházat, többféle stílust, törekvést is megismerhet. — Biztos, hogy nem sértette önöket ez az elhatározás? — Biztos. Csak mi úgy gondoljuk, hogy ha nem Kell Szolnok, akkor azt legalább olyan minőséggel pótolják. Erre gondot kell fordítani. Sajnos, nem érzékeltük ezt a törekvést, így aztán nem értettük, miért nem keltünk Salgótarjánban. — Ha gondolatban végigfutok a „helyettesítéseken”, javarészt igazat kell adnom önnek. A békéscsabaiak Szép volt fiúk!-ja, a Vidám Színpad Bubusa, a debreceniek valamelyik vígjátéka nem mérhető az igényesebb színházi, műsorpolitikai mércékkel... — Ugyanakkor hátrányos helyzetbe is hozta ez a társulatunkat. Tőlünk ugyanis csak a műsorpolitikailag fontos, mondhatnám fajsúlyos produkciókat vették meg, azok pedig népszerűségben nem versenyezhettek az ön által is említettekkel. Így alakulhatott ki — nyilván sok objektív ok hatását nem figyelmen kívül hagyva — színházunkról az a vélemény, amelyről mostanában hallhatunk itt, Salgótarjánban. — Persze akadtak teTitalá- latos „helyettesítések” is, azt hiszem azonban, helyesebb, ha továbblépünk... Véleménye szerint, milyen évadot zárt a szolnoki színház? — Ne várjon tőlem átfogó értékelést!... Annyi bizonyos, Színház igazgatójával hogy a társulat életében nn- gvon bonyolult évad volt. Paál István főrendező tavaszi kiválása nem ment zökkenő- mentesen. De ehhez viszonyítva. ez az évad sem volt'rosz- szabb az előzőeknél, ugyanakkor olyan színvonalas sem volt, mint amilyent szerettünk volna. Például műsorváltozásra kényszerültünk: a Táncdalfesztivál ’86 helyett A kaktusz virágát mutattuk be, s a kettő nem ugyanaz a minőség... Tapasztalataink szerint a közönség szerette a színházat, s akadt 4—5 olyan nagyszínházi produkciónk, amelyre sokan jöttek. Olyanokra gondolok, mint A kaktusz virága, a Naftalin. a Szállnak a darvak, a Luxemburg grófja. S külön éld ekessége volt az évadnak egy krimibemutató, amely a magyar színházakban nem nagyon szokott lenni: az angol darab címe: Miss Blendis nem kap orchideát, könyvben is megjelent. — Már elkészült a kö -étkező évad műsorterve. Első pillantásra látom: nem annyira komor, mint az előző évadoké, s ebből bizonyos tanulságok helyes levonására következtetek. Mit hoznak jövőre Salgótarjánba? — Az első fél év terve elfogadott, nem tudom, hogy itt mit választanak ki belőle. Véglegesen augusztus 22-e után egyezünk meg. A társulat örömmel jön ide játszani... Nekünk csak egyetlen előadásunk maradt el. a Luxemburg grófja, két főszereplő hangszál-megbetegedése miatt. Fontosnak tartjuk, kötni magunkat a megállapodásokhoz. Befejezésül a társulatban történő változásokról ejtettünk szót. A főiskolát három éve végzett Csizmadia Tibor lett a főrendező. Mellette két volt évfolyamtársa rendez: Éry- Kovács András és a Nyíregyházáról ide szerződött Zoltán Gábor. Vendégként rendez: Garas Dezső, Szikora János es Horvai István. Eltávozott a színháztól árkost Árpád rendező, Magyar Fruzsina dramaturg és tizenhárom színész, például Egri Kati, Kovács Lajos, Szobosz- iai Éva, Nagy Gábor, Jenev István. Űj színész Szegedről Juhász Róza. Jelentős a mozgás Szolnokon, s ez árulkodik. Nincs könnyű helyzetben a vezetés. De reméljük, leküzdi a nehézségeket. Sulyok László dáliái János fc Biuno Kreisky íalálkozója r A Nemzetközi Orvosmozga- Jorn a Nukleáris Háború Megelőzéséért elnevezésű mozgalom V. konferenciájának meghívására pénteken dpi ben Budapestre érkezett Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság >o-lt kancellárja. Kádár János, az MSZMP főtitkára pénteken délután be- ráti beszélgetést folytatott Bruno Kreiskyvel, Ausztria volt kancellárjával a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. (MTI) Szovjet—vietnami tárgyalások Mtcaas szintű szovjet—vietnami tárgyalásokra került sor pen teken Moszkvában. A szovjet tárgyalóküldöttséget Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a vietnami delegációt Le Duan, a VKP KB íótitkara vezette, A két küldöttség tárgyalásait követően Mihail Gorbacsov és Le Duan szívélyes légkörű négyszemközti megbeszélést folytatott. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködése politikai, gazdasági és ideológiai terem is magas szintetért (felA véleménycsere megerősítette, hogy a két ország azonos nézeteket vall a nemzetközi helyzet fejlődéséről. Le Duan vietnami látogatásra hívta meg Mihail Gorba- csovot. A meghívást köszönettel elfogadták. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet minisztertanács pénteken vacsorát adott a Le Duan vezette vietnami párt- és kormányküldöttség tiszteletére. fáikoiyi Pelei a Szmetimia utazik r Várkonyi Péter külügymr»- jén baráti látogatást tesz a piszter a s-zovjet kormány Szovjetunióba. (MTI) pieghivására ez év július eíeMÓGRAD - J98&. jgMwus 2S, szombat Egetőkemence az iskolaudvaron Bujákra igyekeztünk. Autóstoppal Vác felől, át a Cserhát lent és lucernát érlelő lejtőin tettük meg az utat. Az Ácsa és Erdőkürt között húzódó megyehatárig még csak- csak eljutottunk valahogy, de onnan tovább már sehogy sem. Ekkor jutott ugyancsak tanár végzettségű útitársam eszébe Nádasdi József, aki öt évvel ezelőtt választotta óvónő feleségével együtt otthonául ezt a vidéket. Valami „komplexre” jártak együtt — ahogyan ők nevezték a megyei pedagógus-továbbképzési kabinet egyik kéthetes tanfolyamát. Erdőkürtön első érdeklődésünkre két, addig szlovákul beszélő asszony máris útbaigazított bennünket, ott lakik a második templom mögötti kanyarban: — Az ugye. aki kerámiázni szokott? — A podakaszakkörrel? — kérdez vissza félig szlovákul, félig magyarul a másik is, aztán ő is megerősíti: — Igen, ott lakik... De, mi az a podaka? Később tudom meg Nádasdi Józseftől, hogy a podaka magyarul pogácsa. A gyerekek keresztelték el így a hivatalosan „kis kerámikusok szakkörének” nevezett foglalkozáséitól. Pogácsaszakkör Kallón, podatkas zakkör Erdőkürtön. A pedagóguslakás ott húzódott meg valóban a templom mögött. Az udvaron a kerá- miázásra utaló tárgyak, szétszórt gyermekjátékok, odabenn Nádasdi tanár úr felesége és kisebbik fia végezte vasárnap délelőtti foglalatosságát. — Rögtön itthon lesz — fogadott bennünket kedvesen az asszony —, beszaladt Kánéra, még nem írta meg a bizonyítványokat és délután lesz a tanévzáró... Meg valami kiállítást is rendeznek a gyerekek munkáiból... És néhány perc elteltével csakugyan megjelent az ajtóban egy magas termetű fiatalember. a tanár úr — a hírrel, még nem írta meg a bizonyítványokat. Ugyanis — bizonyára nem haragszik meg, hogy ezt is leírom — jellemző rá, hogy nem nagyon szereti a papírmunkát. Elismeri a létét, szükségességét, de nagyon nehéz őt elképzelni, úgy, hogy kimutatások, papírosok fölé hajolva tölti az életét. Ahogyan nem lehet elképzelni — mondjuk — Müron Diszkoszvetőjét sem egy sufniban. Tér kell annak is, mint az alkotó embereknek — szabad mozgásiehetőség. Pusztán azért, hogy valóban képességei legjavát tudja nyújtani. Később, útban Káffló és Buják felé —, mert hát persze, hogy nem mondott ellent váratlan felbukkanásunknak — kis Polskijában mondta el: — Űj igazgatónőnk van. Mit mondjak, nagyon jó vezető. Általában előítélettel szoktunk lenni a női vezetőkkel szemben, de az ő esetében semmi rapszodikusság. El tudja ismerni a tévedést és még valami: engedi, hogy dolgozzunk! Sőt, abban erősít bennünket, amiben erősödni tudunk. Nagyrészt az ő érdeme, hogy sikerült kigazdálkodnunk egy elektromos kemencét. Negyvenezer forint. Említ ugyan még valamit ezzel kapcsolatban, hogy végül is honnan és hogyan jött össze a pénzösszeg, de talán nem ez a lényeg. Inkább az, hogy valóban jó munkatársi légkör lehet ott, ahol a beosztottak ennyire dicsérőleg tudnak beszélni vezetőjükről. Kállóra érve aztán a törékeny termetű, fiatal igazgatónőt, Varga Lajosnét és az iskolát is megismerhettem. Nádasdi tanár úrral — bizonyit- ványosztás ide vagy oda —, még arra is időt tudtak szakítani, hogy bemutassák szép munkahelyüket. Az iskola takaros, vadonatúj épület. A bejárat környékén gyönyörű pázsit. Ekkor válik világossá, hogy az itt élők számára milyen nagy becsülete van a környezetnek. — Nézzetek köriH — kalauzoltak bennünket, sorra magmutatva a szaktantermeket, a három-négy tablónyi helyet elfoglaló kis kiállítást', melyet a gyerekek legsikeresebb évközi munkáiból válogattak. A tanár büszkén mutatja a kerámiaszakkör alkotásait is. — Nemrégiben volt egy pályázat, a Mezőgazdasági Muzeum hirdette meg; ezen siep eredményt értek el a tanulóink. A magyar mezőgazdaságról kellett az ö meglátásaik szerint rajzot, kisplasztikát készíteni. Sorolja a neveket: Proksza Krisztina, Pikács József es Makai Hajnalka. — Most kaptunk 100 ezer forint támogatást, hogy Eraő- kürtön a művelődési életet kibontakoztassuk. Kisgalériát szeretnénk nyitni, szlovák nyelvi és nyugdíjasklubot. És különböző szakköröket szervezni ! A kemence ott magasodik, egyelőre félkészen, az iskolaudvaron. — Még a nyáron bemeszeljük a gyerekekkel és egy nádfedelet is építünk köré. ósz- szel már ebben szeretnénk a cserépmunkáinkat kiégetni. Az elektromos kemencében pedig a mázas munkáinkat készítjük el. ... Nagyot zökken a kis Polski Fiat. Csoda, hogy nem lett tengelytörés a vége. Nóg- rád megye útjai... A tanár lir zavartalanul folytatja gondolatait: — Nagy hangulata van, amikor a gyerekekkel a kemence körül sürgölődünk. A tűz bevilágítja az arcok ú, szabályos fénysátrat von kö- rénk és közösen várjuk, mikor lesz cserép kisplasztika, szobor az agyagból.. Bujákra érkeztünk. Fornai Miklós v 0
