Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
\ Az általános iskola helyreállított kastélyhom- Ma a tsz-irodát találjuk a cserhátsurányi kas- A bátonyterenyei népkert szép kastélyépülete. A szécsényi Rákóczi-kastély, a Kubinyi MA. lokzata Keszegen. télybejárat mögött. zeum épülete. M icsuda vandalizmus! Fakadtak ki sokán, amikor először láthattuk meg különböző fotókon, filmfelvéteie- ken a Szépművészeti Múzeumból ellopott, súlyosan megrongálva előkerült műkincseket. Tulajdonképpen a legnemesebb felháborodásunk késztetett bennünket — jogo-' san — ezekre a szavakra. Ügy éreztük, közvetlenül bennünket károsítottak meg. Mégis, amikor azokban a napokban figyeltük a híradásokat. találgattuk, vajon előkerülnek-e a nemzeti kincsként nyilvántartott értékek, gondoltunk-e arra. hogy bennünket is számtalan érték, műemlék. tárgyi hagyaték vesz körül? Eszünkbe jutott-e, hogy közvetlen környezetünkben is lehetnek olyan értékek. amelyek —, ha forintban, eszmei értékben nem is veszik fel a versenyt a Szépművészeti Múzeum ritkaságaival, történeti, művelődési fontosságukban azonban igen. Ebek harmincadjára bízott műemlékek jutnak az eszembe, szel- . lemi értékek, amelyeket sokszor olyan demagóg érvelés juttat a megsemmisülésbe, amelyet voltaképpen már ré- ges-rég meghaladtunk. „Az a földesúr háza volt” — mutat rá például valami sötét babona olyan műemlékekre, amelyek vagy építészeti, vagy történeti, vagy művelődési okok miatt sokkal inkább a megőrzésre volnának méltóak. Tudom, nagyon keményen hangzanak így ezek a szavak, meg olykor nem is annyira ez az előítélet, mint inkább az anyagi eszközök hiánya a döntő. De, hogy mennyire je- • len van gondolkodásunkban ez a vonulat is. bizonyítja: megyénk műemlékesei gondosan kibiztosított ellenérveket tartalékolnak ezekre acélokra: „Es arra vajon mit válaszolna ez az illető — csattant fel például az egyik —, hogy a ház valóban a földesúré volt, de az is biztos, hogy, akik építették, a földesúr jobbágyai, cselédei voltak. Lehet, hogy éppen a saját előde. rokona, őse...” És nem lehet az sem véletlen. hogy hétfőn, a televízió rendkívüli adásnapján Ráday Mihály műsorában fontos érvként hangzott ei: a szóban forgó nádor történelmünknek pozitívan értékelhető figurája volt. (Emlékezzünk a „Kék lénybe” :llő helyszínként bemutatott. nagyon csúnyán tönkretett, felújításért sóhajtó nádori kriptára.) De még. ha nem is lett volna történelmünknek „pozitívan értékelhető” figurája, akkor is fel kell tennünk a kérdést: szabad-e szó nélkül hagyni, hogy így pusztuljanak el értékeink? Azzal még senki sem akarja feltámasztani a földesurakat, hogy megőrizzük azokat az értékeket, amelyeket akkoriban létrehoztak. Lehetne persze megyénkből is példákat hozni; a műemléki kataszterben szereplő nagyjából háromszáz bejegyzett emlék közül nem kevesebb. mint 75—80 százalék pusztul. M égsem a felhánytorgatás a célravezető. Egyrészt beszél erről néhány mellékelt képünk, másrészt azoknak is igazuk van. akik emlékeztetnek arra. nagyon komoly anyagi vonzatai vannak a műemlék-helyreállítási munkának. És az is igaz: ha nem is a legtudatosabban, de az elmúlt egykét évben megyénkben megindult valami értékpártoló, értékhelyre-állító folyamat. Nem. nem akarom kisajátítani szűkebb pátriánk, Nógrád számára azokat az érdemeket, amelyek az Egy üzem — egy műemlékmozgalom elindítóit, a székesfehérvári Ikarus dolgozóit illetik meg, mégis utalnunk kell arra az egyre tudatosabb mecénási hajlandóságra. amely már megyénkben is több pozitív példát mutatott fel. n riási a jelentősége annak ** a kezdeményezésnek amely pár napos múltja ellenére már most, megyénkben is igen kedvező visszhangot váltott ki. Mint több sajtószerv, közöttük a már említett hétfői Ráday-műsor és lapunk is, hírt adott róla a székesfehérváriak Egy üzem — egy műemlék címen hirdettek mozgalmat. Ráébresztettek bennünket valamire; arra, hogy jelenlegi pénzszegény helyzetünkben valóban csak a legnemesebb társadalmi összefogás képes megmenteni a pusztulástól műemlékeinket. Nemegyszer leírtuk például már lapunkban is: a termelésben is megtérülő eredményt hoz, ha a legfontosabb termelőerőt, az embert és valóságlátását, környezetszemléletét, világhoz való viszonyát magasabb szintre emeljük. Műemlékek, tárgyi hagyatékok, szellemi értékek megyénkben is szép számmal akadnak. Bárkit is kérdezünk meg azok közül, akik a szívükön viselik a műemlékek somát, tucatjával említenek címet, nevet történelmünknek e jobb sorsra érdemes hagyatékaiból. Lapunkban a felhívás közreadásakor például a karancslapujtői Mocsá- ry-kúriát. a mohorai Zichy— Vay-kastélyt és a dimitrov- pusztai majorsági hangulatokat idéző intézőházat említettük. De hosszan, nagyon hosz- szan lehetne még sorolni. Kíváncsian kérdeztük meg az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség megyénkben dolgozó munkatársait, hogy miben tudnak vállalataink segíteni? Tudva: a műemlék-helyreállítás nagyon nagy szakértelmet igénylő feladat. Mint válaszaikból kiderült, rengeteg teendőt vállalhatnak át az ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok dolgozói, szocialista brigádjai. Nagyon sok helyen például a fennmaradt kastélyépületben, termelőszövetkezeti irodák, vállalati létesítmények működnek. Kezdeményezői lehetnének megyénkben is ennek az akciónak Ugyanakkor a közvetlen anyagi hozzájáruláson túl, szakértői irányítás mellett közvetlen kétkezi munkával is hozzájárulhatnának a dolgozói kollektívák a műemlékek helyreállításához. (Hiszen például már az is nagy eredmény volna, ha néhányan nem hordanák el az építőanyagot műemlékeinkből...) E gy azonban bizonyos. Azzal nem sokra megyünk, ha a műemlékeink pusztulása miatt érzett lelkiismeret- furdalásunkat holmi elavult ideológiákkal, babonákkal kíséreljük meg elfojtani. Azzal azonban igen, ha — élve a mozgalom adta lehetőséggel — megkeressük az útját-mód- ját, miképpen óvhatjuk meg a környezetünket-közösségün- ket gazdagabbá tevő műemlékeinket. így talán a mi unokáink is azokkal az érzésekkel pillantanak majd értékmegőrző tevékenységünkre, mint amely- ivei mi vesszük észre egy szép boltívben, egy érdekes építészeti megoldásban a mi elődeink munkáját. És így nem fogják azt mondani, fejcsóválva a romok felett, amivel cikkünket is kezdtük: micsoda vandalizmus! Szöveg: Fornai Miklós Képek: Kulcsár József hr* * i Ik ■ . tA csesztvei Madách-kúria. Hagymakupolás barokk kaatélyrészlet Mohoráról. Kastélyépület Szirákon. Egy mai míiemlékablak a karancslapujtői Mocsáry-kúrián. Intézóház Dimitrovpusztán. ...És a Mocs&ry-kúria... MŰEMLÉKIEK PANASZA
