Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

Színházi esték Luxemburg grófja A reményt vesztett gróf és a lakáj (Korcsmaros Péter és Mucsi Zoltán, háttérben két lord: Sashalmi József és Tóth József) fotó: bábéi Feltárni az Átok ül a „grófon”, már­mint a Luxemburg grófjának Szigligeti Színház-i előadásán. Az már széles körben ismert, hogy a tervezett két előadás helyett csak egy jött össze a most véget ért évadban, azt azonban, hogy a megtartott előadás is majdnem a vége nélkül fejeződött be, kevesen tudják. Csak azok, akik ott voltak az előadáson. Történt Ugyanis, hogy az addig rend­kívüli virtuozitással, kedvvel és lendülettel mókázó Nagy Sándor Tamás (Ugaranda kor­mányzója) rosszul lett a szü­netben. Ezért fél órát kellett várni a nagyérdeműnek, akit a másik mulattató, Bajcsay Mária kért türelemre. E közjáték után szerencsé­sen gördült le a függöny a harmadik felvonás végén, és a közönség — ma már eléggé szokatlan módon — óriási tapssal jutalmazta a szolnoki •művészeket. Nagy Sándor Ta­mást is, aki láthatóan rossz állapotba került, de tisztes­séggel játszotta végig szere* pét (igaz, már sokkal visz- szafogottabban). megmentve ezzel az előadást. S ha netán lesznek olyanok, akik végigolvasva bírálato­mat, nem értenek egyet vele, túlságosan pozitívnak tartják azokat előre biztosítom: a rosszullét, noha érzelmeket keltett bennem, nem befolyá­solt egyik irányban sem vé­leményem kialakításakor; azon egyszerű oknál fogva, hogy nem lévén esztétikai kategó­ria. A szolnokiak operettje előtt Bt nappal a miskolci , társulat zenés vígjátékát láthattuk. Lajtai Lajos műve után Le­hár Ferencét. Nincs szándé­komban szembeállítani az operettszerzőket, de ez a vé­letlen egymásmellettiség ön­ként kínálja az összevetést.. Lehár — bár maga nem sok­ra becsülte ezt a munkáját — zenéje igényesebb, próbára te­szi előadóit, ezzel egyúttal a közönséget is. A történet is jobban épkézláb. S itt tartva, vessük össze dióhéjban a két előadást is. A miskolci ke­vésbé csillogó, modern stí­lusban, egész külső és belső »megjelenítésében hagyományo­sabb, megszokottabb, mint a szolnoki. Talán ez lehet a magyarázata, hogy sokan ma­gasabbra értékelték — az el­kapott folyosói beszédfoszlá­nyok alapján írom — az előb­bit. A mi közönségünk vala­hogyan hadilábon áll a Szig­ligeti Színházzal: nehezen fo­gadja el szándékát, ábrázo- lásmódjá . Mert nem tagad­ható: a szolnokiak mindig el akarnak egy kicsit gondolkod­tatni, rá akarják ébreszteni a közönséget az élet valami­lyen fontos mozzanatára, még akkor is, ha egy operettet, -vagy más kifejezetten szóra­koztató szempontokat követő darabot mutatnak be. Teté- ződik mindez azzal, hogy igye­keznek a teátrumi eszközök legszélesebb skáláját felvonul­tatni, sokoldalúan jellemezni, ami részben nem mindig köz­érthető. részben könnyen fá­rasztóvá válik. Tehát a közön­ség egy része feladja a küz­delmet, nem megy utána a játéknak, semmi kedve spe­kulálni rajta. Az efféle magatartásnak — meglátásom szerint — ma­napság megnőtt a veszélye, s látják ezt a színházak is, és a legtöbben a közönség ke­gyét igyekeznek elnyerni. Eb­ben nincs is kivetnivaló, sőt ez a természetes. Az viszont már joggal kifogásolható, ha a természetes igyekezet szín- vonaltalanságot, olcsó közön­ségfogást eredményez. Ery-Kovács András három éve végzett a főiskolán. A fi­atal rendezőtől — tegyük hoz­zá, a társulat tagjai sincse­nek, egy-két kivételtől elte­kintve, túl a 35—40 éven — dicséretes produkciót látunk. Sok mozgással, akrobatikus elemekkel kísérli meg felgyor­sítani, érdekessé tenni az elő­adást. Törekvései legtöbbször sikerrel járnak, s a kívánt helyen megszületik a hatás. Mégis az egész előadásra az a közmondás az érvényes, hogy: kevesebb, több lett volna. Ki­váltképpen a három ugarandai miniszter esetében érezzük ezt; a sok, önmagában szinte mindig jó ötlet a túlburjá- noztatás következtében egy­mást oltogatja ki, miközben fölöslegesen terheli meg a né­ző figyelmét. Az eszközök ta­karékos használata azonban a gyakorlatban jól elsajátítható. Érv-Kovács színházi látásával, gondolkodásának felelőssége­vei nincs baj. Ebben a mesé­sen banális történetben meg- érezzük az üzenetét: a szív­vel nem szabad játszani, akár­milyen is a csábítás. A bohó- kás történet a komolyságra fi­gyelmeztet. Kifogástalannak találom a díszleteket és a jelmezeket, El Kazovszkij munkáját. Egy­szerű, ám zseniális ötlettel — üvegpadló, tükrök, szórt és pontfények alkalmazásával — teremti meg a párizsi mula­tók, színházak pompáját. Ra­gyog a selyem, ragyog a fes­ték — arcon, testen, bútoron. S mint vérbeli képzőművész, mesterien alkalmazza a szín­dramaturgiát. Az Operaház két fiatal éne­kese énekli a bonviván és a primadonna szerepét. Korcs­máros Péter es Zempléni Má­ria hangban és alkatilag is megfelel a szerepkör követel­ményeinek. A közönségsiker fő részesei. Velük nem csak be lehetett Szolnokon mutat­ni, de érdemes is volt a Lu­xemburg grófját, amelyet ope- raszínpadokon is elő szok­tak adni. Szerényebb énektu- dással rendelkeznek társaik, ez természetes, egyben a tár­saságukban feltűnőbb. Mert azért nem énekel rosszul Nagy Sándor Tamás sem, vagy Roczkó Zsuzsa, Tóth Ta­más. Bajcsay Mária. Játszani pedig igazán tudnak. A pro­dukció oszlopa Nagy Sándor Tamás, teljesen új oldaláról mutatkozott meg: a komiku- siról.. bizonyítva egyre kitel- jesedőbb tehetségét. Mókás perceket köszönhetünk Phil- lippovich Tamás, Tóth József és Sashalmi József hármasá­nak. Mucsi Zoltán három sze­repben is — mégha egészen apró kis terjedelemre — tün­dököl. Nádor László vezetésével a kis létszámú zenekar ügyesen muzsikál. Kár, hogy a szín­padot nem hangosítják be kel­lően, és az énekhangot gyak­ran elnyomják az instrumen­tumok. A salgótarjáni évadzárás végtére is jól sikerült. Sulyok László Kulturális nevelőtanár. So­kan talán nem is tudják, hogy van ilyen. Pedig minden öt­száznál nagyobb létszámú szakmunkásképzőben alkal­mazható olyan pedagógus, aki főállásban foglalkozik az in­tézmény művelődésével. A bátonyterenyei 209. számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmun. kásképző Intézetben éltek ez­zel a lehetőséggel. Telek Ervinnel munkája kétéves tapasztalatairól be­szélgetünk. — Korábban a művelődés tanácsi irányításában dolgoz­tam, de régi yágyam, hogy közvetlenül foglalkozzam gyerekekkel. Miért éppen szak­munkástanulókhoz jöttem? Ez annak köszönhető, hogy az ő sorsukat különösen a szí­vemen viselem. Ök azok, akik az általános iskolában nem tartoztak — úgymond — a jók közé. Sok esetben a csa­ládjuk sem rendezett, hátrá­nyos helyzetűek. Mindent összevetve, az ide járó diákok többségének kevés sikerélmény jutott eddig. Fontos feladat­nak tartom tehát feltárni a bennük rejlő, sokszor szá­mukra is ismeretlen értékeket. A kulturális nevelőtanár feladatai igen sokrétűek. Az alapvető viselkedési szabályok­tól, a köszönéstől, öltözkö. déstől. a társas érintkezés normáitól kezdve a szaktaná­rok munkájának segítésén ke­resztül a kulturális rendez­vényekig sok mindennel fog­lalkozik. — Tévedésnek tartom azt a felfogást, hogy az iskolában nyissunk második kultyrházat. Lehelne az én munkám a leglátványosabb, hiszen az az egyszerűbb. ha meghívunk színészeket, neves embereket, nagy rendezvényeket csiná­lunk. Persze ezek is kellenek, de csak minőségi programok. Olyanok, amelyek a nevelési és oktatási célokat szolgál­ják. A nevelés azonban elég megfoghatatlan dolog. A ne­velési célokat a hétköznapi Szombaton Székesfehérvá­rott megkezdődött az önkén­tes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők XII. országos találko­zója. A Magyar Néprajzi Tár­saság, a Magyar Nyelvtudo­mányi Társaság, az MTA néprajztudományi kutató- csoportja, valamint Nyelvtu­dományi Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Fejér Megyei Bizottsága és a TIT Néprajzi Választmánya által rendezett négynapos esz­mecserére érkezett kétszáznál több kutatót Nagy Jenőné, a Fejér Megyei Tanács elnökhe­lyettese köszöntötte. Ezt köve­tően Pozsgay Imre, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának főtitkára szólt a mind­inkább szélesedő honismereti, valamint néprajzi és nyelvjá­rási gvűjtőmozgalom jelentő­ségéről, szerepéről, nemzeti tudatunk, magyarságunk ki- teljesedésében. Kiemelte, hogy a néprajzi és nyelvjárási ér­tékek, valamint nvelvi kultú­ránk megőrzése, illetve ápolá­sa nemcsak feladatunk, ha­nem kötelességünk is. A gyűj­tőmunka fontos része a tudat­életben kell elsősorban szem előtt tartani. A nagyszünetben, a buszmegállóban is. Telek Ervin koordinálja a szabadidős-tevékenységeket. Több szakköri, iskolarádió, színjátszó csoport, TIT-szak- csoport működik az iskolában, az 530 gyerek közül szinte mindenki tagja valamelyiknek. — Szép eredményeket értünk el a színjátszókkal — meséli a nevelőtanár. — Hatvan gye­rekkel bemutattuk a Kőmű. vés Kelement, más alkalom­mal Nagv László Ég és föld című oratóriumát. Mozgásos játékot csináltunk Ravel Bo- lerójára. Eleinte senki sem bízott a sikerben, hiszen a gyerekek többsége óvodás ko­ra óta talán egy verset sem moíjdott el nyilvánosság előtt Aztán ők maguk lepődtek meg a legjobban, amikor lát. ták. mire képesek. Nemrégiben derült ki, hogy az iskolában naivon sokan gyűjtenek különböző tárgya­kat. s megszületett az öl let' szervezzenek belőle kiállítást Volt. aki 800 darab papír- szalvétával jelentkezett, más 250 különböző reklámszatyor­ral. A tanárok is „beszálltak”. Egyikük saját fafaragásait — asztalt, széket, lócát — hozott be, másikuk a féltve őrzött, kuriózum könyv-gyűjtemé- nvét. Egy műszaki tanár saját, készítésű mozdony modellek­kel állt elő. A gyerekek alko­tásaival együtt állították ki az amatőr festő szakoktató munkáit. A kezdeményezés nagy sikert aratott. — Volt olvan művészi kis­plasztikákból. szobrokból álló tárlatunk. ahol a gyerekek megfoghatták, megvizsgálhat­ták a műalkotásokat. ők, akik ismerik a követ, a fát, a fémet, hiszen ezekkel dol­goznak. rácsodálkoztak, hogy mi minden rejlik az anyag­ban. Nagy gondot fordítanak az iskolában a beszédre, a meg­felelő kommunikációs készség kialakítására. Játékos be­formálásnak, a szülőföldhöz való kötődés erősítésének. A nyelvjárási emlékek gyűjtése, nyglvi kultúránk ápolása igen nagy jelentőségű, hiszen el­szegényedik a gondolat ott, ahol szegényes a nyelvi kife­jezés — hangoztatta a Haza­fias Népfront fötilkára, majd arról szólt, hogy az elmúlt évtizedek gyűjtőmunkájának eredményeként a néprajzi kin­csek tömege halmozódott fel az országos és a megyei mú­zeumokban. Bemutatásukra szükség lenne egy olyan ál­landó jellegű kiállításra, amely háttérként, módszerta­ni alapként is szolgálhatna a néprajzi gyűjtők tevékenysé­géhez. Ezt követően a tanácsko­zás résztvevőit a Művelődési Minisztárium nevében Villan- gó István, a közgyűjteményi főosztályvezetője, majd Nagy Imre, a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsának vezetője köszöntötte. A megnyitó ünnepségen ad­ták át a kiemelkedő gyűjtő­munkát végzett néprajzi és szédtechnikai gyakorlatokat szerveznek, rendhagyó ma­gyar órákat tartanak. A jó kezdeményezések, szép eredmények mellett nehézsé­gei is vannak a kulturális munkának. A legtehetsége­sebb, sokoldalú gyerekeket szinte mindenre „elcsábítják”. Nehéz dönteniük, mit is vá­lasszanak. Ilyenkor terme, szetesen az oktatáshoz kap­csolódó feladatoknak kell elő­térbe kerülniük. — Nagyon fontos — említi a kulturális nevelőtanár a ja­vítani valók között — a szo­ros kapcsolat az osztályfőnö­kökkel. Ők ismerik legjobban a' diákokat, nekik kell elindí­tani őket az érdeklődésüknek megfelelő tevékenységi formák felé. A kétéves tapasztalatból ki­indulva újabb tervek is meg­fogalmazódtak. Telek Ervin művelődés- és szociálpszicho­lógiai vizsgálatra készül, mely­nek során figyelemmel kíséri, hogy az iskolában töltött há­rom év alatt milyen a műve­lődési környezet, hogyan ha­tott a gyerekek fejlődésére. Külön érdekes a gyakorlato­kon. az üzemekben kapott motiváció. A vizsgálat alapján a munkássá válás folyamatá­ról is képet lehet nyerni. — Ezzel a’felméréssel sze­retném megalapozni a további munkámat — fogalmazza meg célját, a nevelőtanár. — Fény derül majd arra. hol, miben kell leginkább segíteni. Kide­rülhet: sokkal fontosabb a filmvetítéseknél, hogyan kell me“°ldani a hétköznapi krí­ziseket; a rendszeres kiállítá­soknál lényegesebb, hogy ki tudjanak tölteni egy postai utalványt. Arra szeretném megtanítani a gyerekeket, ho­gyan kell dönteni, választani, dolgozni, élni. Követendő pél­dát, jó modellt akarok mutat­ni nekik, és ebben felhasz­nálni a kultúrát, művészete­ket. Kovács Erika nyelvjárási kutatóknak a te­vékenységüket elismerő Se­bestyén Gyula-, illetve Csüry Bálint-emlékérmet. A Sebes­tyén Gyula-emlékérmet And- rásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság alelnöke nyújtotta át Hentz -Lajos me- zőberénvi, Duba János Csík­szeredái, Gelencsér József szé­kesfehérvári és Lábadi Károly laskói kutatónak, a Csüry Bá­lint-emlékérmet pedig Rácz Sándor makói kutató vette át Benkő Lorándtól, a Magyar Nyelvtudományi Társaság el­nökétől. A kitüntetések átdása után megkezdődtek az előadások. Ezt követően a résztvevők munkaülésen vitatták meg a monográfikus helyi gyűjtések, a szervezett táji kutatások je­lentőségét. A tudományos esz­mecsere kedden fejeződik be. A tanácskozás színhelyén ki­állítást is nyitottak Gelencsér Ferencnek, az István király Múzeum fotósának néprajzi felvételeiből, valamint Pár- niczky Józsefné székesfehér­vári gyűjtő népi hímzéseiből. (MTI) Önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők országos találkozója KOSSUTH RADlOl «.30: Jó reggelt! A Kossuth rádió reggeli műsora ».20: Mit üzen a Rádió? (Ism.) $.00: A hét zeneműve $.30: Mikor újra megcsókoltalak, $.40: Ki kopog? A Gyermek­rádió műsora *0.015: Nyitnikék *0.35: Zenekari muzsika *1.05: Bioritmus. Életmód, egész­ség, környezet 11.25: A magyar munkásmozga­lom dalaiból 11.38: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai, 15. (befejező) rész 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Daloló, muzsikáló tájak 14.41: Kulcscsomó és háló. Dobai Péter novellája 14.55: Édes anyanyelvűnk 15.00: Veszélyben 15.30: Kóruspódium 16.05: Az arany ember, IX/*. 16.43: Bach: A-dúr oboa d’amore- verseny. BWV. 1055. 17.00: Ecomix. Gazdasági magazin 17.30: Magyar népzene — magyar művelődéstörténet: Üj stílus 18.05: Hófehérke és a hét törpe. 19.15: A Rádiószínház bemutatója: 20.20: Vendégségben Károlyi Mi­hályné Andrássy Katinká­nál, 1968. december 10-én 20.50: Egy rádiós naplójából 22.20: Tíz perc külpolitika *2.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiótl Drahos Béla fuvolázik. *3.10: Dalok tüzes szekerén. Ady Endre verse, (tsm.) *3.15: A hangverseny-közvetítéa folytatása 23.50: A Molnár-dixieland felvételeiből 0.10: Virágénekek MISKOLCI STÜDlOl 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Hétről hétre, hét­főn este. Zenés magazin. Tele­fonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Zengő Árpád. (Közben: El sze­retném mondani. Mérő Miklós Jegyzete. — Válaszolunk hallga­tóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak­magyarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Észak- Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves Megyei Népújság, vala­mint a NÖGRÁD keddi számá­ból. PETŐFI RADIO: 4.30: A Petőfi rádió regeli ze­nés műsora 8.05: Lakatos Miklós népi l zenekara játszik - * 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10: Fúvószene 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Népi zenekarok felvételei­ből 13.05: Slágermúzeum 14.00: Kettőtől ötig... 17.05: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: Zeneközeiben 19.30: Sportvilág 20.05: Show, ami show. 23.20: Bob herceg. (Részletek) 24.00: Éjféltől hajnalig MAGTAR TELEVÍZIÓI 15.30: VESZPRÉMI TÉVÉTALÁLKOZÖ Zenés Tv-színház Petrovics Emil: Lysistrate. 16.15: Zenés Tv-szinház. Rossini: Alkalom szüli a tolvajt. Opera, (ism.) 17.05: Örkény István: A hattyú halála. Tévéjáték 18.30: Egy lócsiszár virágvasár­napja. Tévéjáték Sütő András drámájából (ism.) 20.15: Hírek 20.20: Unokáink sem fogják látni 20.55i Mestersége, színész. Bánki Zsuzsa __ / _ 2 1.35: Ütőn. Dokumentumfilm 22.35: Hírek 22.40: Himnusz BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Az élet művésze. Tv-játék 21.20: időszerű problémákról 21.45: A csehszlovák Spartakiád ’85 krónikája *2.00: Iván. Feliratos szovjet film 23.10: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: A bűvös éjszaka. Tv-balett 20.30: Sportvisszhangok. 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárás-jelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: A repülés története. 2. rész. (Ism.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Az Istenek a fejükre es­tek. Színes, szinkronizált botsw&r nai filmvígjáték. Háromnegyed 11 és 8-tol: A cápa (16). Színes, szinkronizált USA kalandfilm. — KoTiász: Szirmok, virágok, ko­szorúk (16). Színes magyar tör­ténelmi film. — IMH: Edénkért a sikátorban (16). USA film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: Mégis, kinek az élete? (14). Színes, szinkronizált USA film. — Pász­tói Mátra: A szalamandra (14). Színes, szinkronizált olasz—angol bűnügyi film. 8-tól: Az egyipto­mi utas (14). Színes, szinkroni­zált francia bűnügyi film. — Naevbátonvi Petőfi: Tieniün­hegyi történet. Színes kínai film. — Szécsényi Rákóczi: Küsters mama mennybemenetele. Színes NSZK film. — Rétság: Menekü­lés a győzelembe. Színes, szink­ronizált USA kalandfilm. — Ka- rancslapujtő: Flórián kapitány I—II. Színes, szinkronizált NDI< kalandfilm. — Kisterenyei Pető­fi: 39 lépcsőfok (14). Színes, szinkronizált angol bűnügyi film. — Érsekvadkert: UFO Ari­zonában (14). Színes, szinkroni­zált USA kalandfilm. — Naev- lóc: ISKOL 4M07I: Oyermekfü- zér. — Jobbágyi: Kölyökbanda, Bzinea francia film. 4 NCGRAD - 1985. június 24., hétfő 1

Next

/
Thumbnails
Contents