Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-24 / 146. szám
Hétfői magazin... Hétfői magazin... Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Csak a nevetésük különbözik Azon a napon egy korty alkoholt sem fogyasztottam. Mégis, amikor megláttam a leendő riportalanyomat, kételkedni kezdtem maimban, mert két egyforma, szőke, kék szemű kisfiú állt előttem. A megszokott egy riportalanyból így lett most kettő. Ho- lecz Edvárd és Krisztián ugyanis ikrek, mind a ketten a Mártírok Üti Lovász József Általános Iskolába járnak. — Megszoktátok viccelni környezeteteket egyformaságotokkal ? — Csak az téveszt össze minket, aki nem ismer. A bátyámnak egyébként más a nevetése, mint nekem —mondta Krisztián. — Mennyivel vagy idősebb? — fordultam Edvárd felé. — Nyolc perccel. — Jelent ez valami előnyt? — Nem. Tanulmányi eredményünk is teljesen egvfor- ma, bizonyítványunk túlnyomó része ötös„ még ha egyes jegyekben különbözünk is. Én például jobban szeretem és tudom a matekot, Krisztián pedig a magyart. — Hallottam már iker testvérekről különböző kis történeteket, hogy egymás helyett feleltek... — Nem egymás mellett tanulunk az iskolában. Év elején megmondtuk a tanárnőnknek, hogy melvikünk hol ül, nehogy összetévesszen bennünket! — Sohasem cseréltetek még beivel, egy-egy felelés alkalmával? — Nem, mert aki minden nap lát, nem kever össze minket! Annak ellenére sem, hogy egyforma ruhában já- ruhk. összeszedtem minden megfigyelőképességemet, de bevallom, ezután is csak arról tudtam megkülönböztetni a két fiút, hogy Krisztián bal, Edvárd pedig jobb felől ült, középen a két évvel idősebb Rihárd foglalt helyet. —' Rihárd a legsikeresebb sportoló hármunk közül, neki komoly, eredményei is vannak. A felszabadulási ‘ futóversenyen — 17 kilométeres távon •— a felnőtt korcsoportban indult és az ötödik helyezést érte el. Mindannyian nagyon büszkék voltunk rá — húzta ki magát Edvárd. — Ti mit sportoltok? — fordultam ismét az ikrek felé. — Futunk, atlétizálunk. Az fecsém jobban versenyzik rövid távon, nekem viszont a hosszútávfutás megy jobban — magyarázta Edvárd. — Ha meanőttök szeretnétek közös pályára lépni? — Nem gondolkoztam még fccMoolyaa azon, hogy. mi akarok lenni, ha nagy leszek. A bátyám sem döntött még e kérdés felől. Nagyon szeretem az állatokat. Szinte már minden volt otthon: kutva, papagáj, tengerimalac. Lehet. hogy állatorvos leszek, de ez még nem biztos — gondolkozott el Krisztián. — Előfordult már olyan, hogy nem volt teljes az egyetértés? — Hát ... — nevetett a két fiú. — összeverekedünk néha. de csak játékból! Hanem tudunk megegyezni, Rihárd lép közbe. Ha pedig ő is beáll egy kis csihi-puhira, és már túl hangosak vagvunk, édesapánk tesz igazságot, de főleg rendet, közöttünk — mesélte Edvárd. — Kiről szóljon a legközelebbi Ismerőstől ismerősig rovat? — A Bruce Lee-ről! — kiabálták egyszerre. — Láttam már róla videofilmét, de ő, Japán karatemestere, a felkelő nap országa meglehetősen messze van innen, és úgy tudom, hogy egv-két éve meghalt. Végül is hosszas tanakodás után megegyeztek abban, hogy egy hét múlva Nógrád megye egyik részéről szeretnének olvasni. Kilenc team dolgozik Fejlesztés a termelőszövetkezetben A kiváló termelőszövetkezet címet elnyert Karancsla- pujtői Karancs Termelőszövetkezet különös gondot fordít a folyamatos műszakitechnológiai fejlesztésre. A cél érdekében kilenc fejlesztési csoportot hoztak létre. Egy-egy csoport dolgozik például a közös gazdaságban és körzetében, valamint a háztáji és kisgazdaságokban termesztett gyümölcs legjobb és leghatékonyabb feldolgozásán. a Nógrádban fakadó gyógyhatású ásványvizek hasznosításán. Egy team a folyékony műtrágya helyi előállításának és kiszórásának módján munkálkodik: a megoldás előrehaladott voltát tükrözi, hogy a jövő év márciusában már folyékony műtrágyát szórnak ki a ka- rancs-völgyi tsz szántóin, ami lényegesen megjavítja a műtrágyák hasznosulását, a művelet. költségeit pedig csökkenti. Külön csoport tevékenykedik azon. miként lehet a termelőszövetkezet meglevő számítógépeinek alkalmazási körét kiszélesíteni, a többi között például a technológiai optimumok beprogramozásával. Fejlesztési csoport foglalkozik az Agrofa fafeldolgozó üzemben keletkező fahulladék hasznosításán. Figyelmet érdemel az elektronikai társtevékenység megteremtésére irányuló teammunka. A tsz vezetősége e csoport elé azt a célt tűzte, dolgozzon ki pályázatot cégek, csoportok, magánosok részvételére. A pályázati javaslatok közül a leghasznál- hatóbbat ötvenezer forinttal jutalmazzák: az összeg negyven százalékát a javaslat bevezetésekor, fennmaradó hatvan százalékát egy év múlva fizetik ki, amennyiben a bevezetett javaslat legalább öt százalék nyereséget hoz. A célkitűzés szerint az elektronikai társtevékenységnek korszerű terméket kell gyártania: megvalósításra a közös gazdaság két év alatt húszmillió forintot kíván költeni. A fejlesztési csoportok munkájának húzóereje, hogy a külső szakemberek — főiskolát. tudományos intézetek szaktanácsadói — mellett a csoportok tagjai közt okvetlen szerepelnie kell a javaslat jövendő helyi végrehajtóinak, megvalósítóinak is. Vizsgaelőadás Ezen a héten tartották az Állami Balett Intézet növendékeinek vizsgaelőadását a Magyar Állami Operaházban. Kilenc ifjú balettművész. hat lány és három fiú táncos — Sebestyén Katalin, Liszt-díjas balettmester osztálya — feleit« be a kilencedik tanévet M Intézetben. Az ez Idő alatt, elsajátított technikai tudásukról s előadóművészi tehetségükről adtak számot a vizsgaelőadáson. Vankó Magdolna Korgó gyomorral kanyarodtunk a kisváros főterére. Valamit ennünk kell, ez így nem mehet tovább, reggel óta megszakítás nélkül úton vagyunk, se reggeli, se ebéd, se egy ital, vagy pláne kávé! — hát szóval, nem. lehet túlzásba vinni az utazást sem. Mert az utazó sínyli meg, és akkor meg már mit ér az utazás maga? Letekertem az ablakot (nem kellett nagyon tekerni, érintésre, mint a nyaktiló, lehullott magától) és megszólítottam az első bá- mész helybelit; „hol lehet itt enni?” — Jó felé van az orruk... Menjenek csak tovább itt a tér szélén, ott Park Szálló, a földszinten az étterem, a resti — válaszolta a bölcs öreg. Mentünk még egy sort. Bent az étteremben kellemes hűvösben aztán annak rendje- módja szerint befaltunk valami ebédfélét. Jómagam mellőztem a salátát, mert olyan látványt és illatot nyújtott, mint ami már állt néhány hetet egy eceteshordóban. Azt nem állítom, hogy rossz lett volna. Kevesen voltak a kora délutáni órában, ittunk még egy ásványvizet és egy kávénak elszámolt valamit, szóbaelegyedtünk a szép pin- eérnővel ta mása!í» as elintiÁrion 15 A Corvina Kiadó ősszel a Budapesten megrendezendő európai kulturális fórum alkalmából ismét megjelenteti nemzetközi, költői alma- nachját, az Ariont. A kiadvány 1966-ban látott először napvilágot, s immár a 15. száma jut el az olvasókhoz. Az Árion legújabb száma bő válogatást közöl idegen nyelveken a magyar költészet 1970—1984. közötti időszakából. Több mint ötven kortárs magyar lírikus alkotásait neves európai költők fordították nagy világnyelvekre. Az antológiához Kö- peczi Béla művelődési miniszter írt bevezetőt. A kiadványban számos, a magyar költészettel kapcsolatos írás is helyet kapott-. Közreadják például Bruce Berlind amerikai költő „FuLbright-ösztön- díjjal a magyar költészet körül” című írását. George Baal, Déry Tibor „Az óriáscsecsemő” című drámájának francia fordítója Déry szürrealista munkája és Madách „Az ember tragédiája" kapcsolatáról írt tanulmányt.. A kötetben külföldi írók. költők és kritikusok több olyan tanulmányát és cikkét közük. amelyben a szerzők a költészet aktuális kérdéseit elemzik az egyes nemzeti irodalmak, illetve a világirodalom szemszögéből. A Somlyó György szerkesztette kiadványban Kosztolányi Dezsőnek több . nyelvre lefordított verseivel és prózai írásaival emlékeznek meg a költő születésének 100. évfordulójáról. (MTI) Zenés h él fok a téren Nem egészen hagyományok nélkül való vállalkozás Salgótarjánban a Zenés héttők rendezvénysorozat a József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ előtti téren. Néhány évvel ezelőtt az intézmény belső udvarában rendezték meg a kifejezetten szórakoztató célzatú hangversenyeket, hogy mozgalmasabbá tegyék az eseménytelen nyári hónapokat. Augusztus végéig minden hétfő délutánra jut egy zenés esemény a Tanácsköztársaság téren. A tervek szerint közönség elé lép a Bányász fúvószenekar, júliusban az ismét együtt muzsikáló Front együttes, a Zalka Máté Katonai Főiskola férfikara. A közelmúltban alakul! Koncert fúvószenekar a szabadtéri szoborkiállítás alkalmából ad koncertet. Bemutatkoznak egy hétfői napon a salgóbányai pop-rock és jazzbalett-tábor lakói is, valamint a Fúvós kvartett és a Dexion zenekar. Bár, a törekvés, hogy a nyári hónapokban a téren sétálók számára látványosságot, szórakoztató programot biztosítson a városi-megyei művelődési központ, feltétlen dicsérendő, félő, hogy az idei nyár nem kedvez a szabad ég alatti muzsikálásnak. Ma az igen fiatal és tehet, séges muzsikosokból álló megyeszékhelyi Kisszeptim jazzegyüttes várja a térre az érdeklődőket. Fjozzá kell azonban tennünk: ha az időjárás is úgy akarja. Egészségház-bővítés ~ báni/ászsegitségqel Teljesen felújítják és kibővítik a bátonyterenyei egészségházat. Az intézetben a felújítás után négy általános orvosi, két gyermekszakorvosi és három fogászati szak- rendelés, terhestanácsadó, mentő- és ügyeletes orvosi szolgálat mellett fizikoterápiás részleg is megkezdi működését. A teljes felújítás és bővítés költségei mintegy tizenötmillió forintra .rúgnak, amihez hozzájárul a Nógrád Megyei Tanács is. Tekintve, hogy a Nógrádi Szénbányák dolgozóinak többsége Bátony- terenyén és környékén lakik, a fizikoterápiás részleg kialakítását anyagilag támogatják a szénbányák, sőt a szénbányászok több kommunista műszakjuk bérét felajánlották a cél érdekében. Az egészségház rekonstrukciójára és kibővítésére meghirdetett pályázatot a salgótarjáni Agrofil Szövetkezeti Építő Vállalat nyerte meg. A vállalat a kivitelezést megkezdte és a jövő év márciusára be is fejezi. Castillo Dolores Jelenésre várva. Dudás Csilla Középen Becsületbeli ügi/ pincérnő még szebb volt). Megtudtuk, hol lehet errefelé fürödni, pedig se időnk, se kedvünk nem volt a fürdéshez, de hát ettől a pincérnőtől ezt lehetett megtudni. Az ember legyen szerény. Bedűlt aztán a zenekar is a restibe, vasárnapi göncben voltak, valahonnan jöhettek, valahol már játszottak, talán egy közeli szombati esküvőn, mert gyűröttségüket az arcukon viselték és azt nem lehet egyszerűen kivasalni, mint a puplininget. Jókedvű zenekar volt (milyen legyen egy átbazsevált éjszaka és egy rövid délelőtt után?), játszani ugyan még nem akartak, csak éppen összegyűltek, akkor szólalt meg, de nagy hangon, a városka valamennyi harangja (nem volt talán* csak kettőhárom a református templom tornyában, de azok mindenesetre megszólaltak). Mi is mentünk kifelé az utcára, a íizetésen mái; tói yuivuuk, menni kellett tovább, az út nem vár örökké. Utoljára maradtam, már kint az ajtóban állva hallottam a hátam mögül a brácsás hangját „most viszik a csávót..Kidőltek a pincérek is, a vendégek is, az egész zenekar az utcán állt, a tér szélén. „Csak akkor vettem észre a fekete zászlót a szálló-étterem homlokzatán. — Kit temetnek? Kijük volt az illető, hogy a zászló...? — kérdeztem a szép pincér- nőtől (a másik még szebb volt, de távolabb állt) és mondta, hogy kit: valami dekorációs vezető volt az ő vállalatuknál, fiatal, negyven-valahány éves, két családdal... Volt egy kis hiánya, kiderült és ülnie kellett volna néhány évet. nem várta be. Zúgtak a harangok, a menet még nem látszott, de a járda odaát, ahonnan majd jönnek a szertartás résztvevői, máir csúfolásig megtelt. Csodálkoztam is, hogy lehet ilyen rövid idő alatt ennyi embernek így összejönni? Beültünk a kocsiba, kihúztunk a tér másik szélére, s eredetileg mentünk volna tovább, de akkor már nem lehetett. Pontosabban szólva nem illett. Szemben jövő búcsúzlatási menettel találkozva íratlan törvény az azonnali leállás-fél- reállás és a várakozás, amíg elvonulnak, fgy tettünk. A tér szélére érve látható volt már mennyien vannak. Tömör, hatalmas tömeg volt, mindenki feketében, elől valamennyi zászló, ami a templomban fellelhető volt, a zászlók mögött három lelkész ment egyszerű protestáns „pompában”, de a menet legelején volt az igazi látnivalómegjegyeznivaló. Vagy ötven- tagú énekkar lépdelt az élen, csupa közép- és javakorabeli, meg idős-őszes ember. Csupa tagbaszakadt erős termet, ugyanazzal a tartással (majd azt írtam nyakgssággal), egyforma léptekkel, ugyanazzal a határozottsággal. Amikor a tér közepére értek, egyszerre rázendítettek. Jött aztán a kocsi, rajta az egyszerű koporsó, mögötte a rokonság, a munkatársak tömött sora, a környék, a városka ezernyi lakója és végül újabb kocsin az egyforma koszorúk halmaza. Erre mondják amúgy, hogy szép temetése volt valakinek, hogy ott volt mindenki stb. Kiszálltam a kocsiból és megálltam magam is a járda szélén, amíg elvonultak. Velük és a várakozókkal együtt szó szerint ott volt abban a pillanatban Sz. valamennyi lakója. Már a tér túlsó végében lépkedtek, harsogott az ének (zenekar nem volt) beültem újra, rágyújtottam, a koma indított és azt kérdezte: — Te szerinted nagy dolog néhány évet letölteni inkább, mint hogy... — Egy ideig csend volt. Aztán, ha jól emlékszem, meg is maradt ez a csend. T. Pataki László [ NÓGRÁD - 1903. június 24., hétfő
