Nógrád, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-22 / 145. szám

A A szocializmus bizonyítja erejét Prauda cikk a szocialista kttzösségrfil Üj bizalomerősítő javaslatot terjesztettek pénteken a szo­cialista országok a stockholmi konferencia elé. Szigeti Ká­roly nagykövet, a magyar de­legáció vezetője munkaok­mányt nyújtott be a javaslat­ról, amelynek az a lényege, hogy harminc nappal koráb­ban jelentsék be, ha a bi­zalomerősítő intézkedések ha­tálya alá eső térségben húsz­ezer főnél nagyobb szárazföl­di erőt mozgatnak, illetve dobnak át oda, vagy vonnak ki onnan. A bejelentésnek vo­natkozni kellene a légierőre Ürfegyver- kísérlet Pénteken végrehajtották az első űrkísérletet az amerikai lézerfegyverrel: a Hawaii-szi­getek térségéből kis energiá­jú lézersugárnyalábot irá­nyítottak a Discovery ameri­kai űrrepülőgépre, amely a térség felett haladt át. A su­gárnyalábot a Discovery kül­ső felületére szerelt tükör ver­te vissza a Földre. Hasonló kísérlettel próbálkoztak még szerdán, de akkor — az űrre­pülőgép téves irányítása mi­att — a feladatot nem tudták végrehajtani. A pénteki próba célja ket­tős volt: egyrészt azt vizsgál­ták, hogvan működnek azok az irányító és célkövető be­rendezések, amelyek az eset­leges „támadó rakéták” le­küzdésére szolgálnak, más­részt azt, hogy az atmoszférá­ban végbemenő jelenségek ho­gyan hajnak a lézersugarak terjedésére. Az amerikai űr­fegyverkezési program egyik fontos eleme olvan lézerfegy­verek kifejlesztése, amelyek a Föld felszínéről nagv ereiű sugárnyalábokkal szétrombol­hatják a támadó rakétákat. Bár a jelenlegi kísérletnél r«"k kis energiáin lézert hasz­náltak, az űrfesvverkezési program iránvítói ezt fontos lénésnek tekintik a fegyver kifejlesztése felé. is, amennyiben 100-nál több repülőgépet vezényelnek más földrészekről, vagy más térsé­gekből Európába, illetve a környező tengeri térségekbe, vagy légtérbe. A bejelentés­nek tartalmaznia kell az ada­tokat a csapatmozgások álta­lános céljairól, a részt vevő államokról, a fegyvernemekről és a létszámról, az időpon­tokról, valamint a mozdula­tok kiindulási és végpontjai­ról. A pénteki ülésen Oleg Gri- nyevszkij nagykövet, a szovjet delegáció vezetője hangsúlyoz­ta, hogy a nagyobb csapatát­dobások, amilyenek jelenleg a NATO-országokban folynak, az államok biztonságát veszé­lyeztetik, s növelik a gyanak­vást és a bizalmatlanságot az államközi kapcsolatokban. Ezeket az akciókat gyakran az erőszak, a zsarolás és az ijesztgetés eszközeként alkal­mazzák. Különösen növeli a gyanakvást, hogy a jelenlegi kiélezett nemzetközi helyzet­ben az Egyesült Államok mind gyakrabban dob át Európába csapatokat hadásza­ti tartalékaiból. Azonosították Mengele holtestét Nyugatnémet, amerikai és brazil törvényszéki szakértők egybehangzóan megállapítot­ták, hogy a június elején a Sao Paulo melletti Embuban exhumált holttest Josef Men­gele egykori náci háborús bű­nösé. A tizenhét törvényszéki szakértő két héten keresztül vizsgálta a földből kiásott csontvázat, a Mengeléről ké­szült fényképeket, haj- és írásmintákat. „Minden bi­zonyítékot megvizsgáltunk — mondta az amerikai szakértők vezetője —, s nagyon sok do­log egybeesik: a magasság, a fogazat, az életkor, a nem és a koponya alapján rekonstru­ált arc jellegzetes vonásai.” A Sao Paulo-i törvényszéki intézetben csütörtökön mikro- komputert és videokamerát használva 24 azonosságot ta­láltak az exhumált holttest kooonyacsontia és a Meneelé- ről a második világháború alatt készített fényképek kö­zött. Nyugatnémet és brazil szakértők ugyancsak 24 hpson- lat,ossá°ot találtak az igazi Menaeléről készült bárom fénvk°p és az állítólagos Mon­goléról Brazíliában készített fotók között. Á hét3 1. Milyen politikai körül­ményei vannak a legújabb túszügynek? Űjabb géprablás és újabb túszdráma: ártatlan utasok tucatjai — talán üzleti útra, nyaralásra vagy születésnapi partira indultak, mint Demis Roussos, a híres görög éne­kes — éltek át szörnyű, ideg­ölő órákat vagy vannak még mindig a fegyveres eltérítők kezében. Mindenki őszintén reméli, hogy mielőbb véget ér kálváriájuk és a kommentátor sem bánná, ha az események túlhaladnák a nyomdai átfu­tás következtében korábban leadott heti összefoglalót... Az ügy politikai mellékzön- géi azonban aligha avulhat­lak el rövid idő alatt. Az ese­mények ugyanis abból a kusza, •endezetlen, bonyolult halmaz­ból fakadnak, amelyet közel- releti válságnak nevezünk. Á géprablók — túszaikért cserébe — annak a hét-nyolc- száz libanoni síita fogolynak szabadon bocsátását követe­lik, akik Izraelben, a Haifa melletti Atlitz börtönben ra­boskodnak. Fogva tartásuk ?gyébként ellentmond minden íemzetközi jognak, hiszen el- íurcolt „hadifoglyoknak” szá­mítanak, akiket a Libanonból örtént hivatalos izraeli visz- ;zavonulás után nem lehetne ;ovább börtönben tartani. Már az izraeli kormány is géretet tett szabadságukra /onatkozóan (ezt azonban las­sítják a nagykoalíción belüli /iták), s maga Reagan elnök s elengedésük mellett foglalt állást sajtóértekezletén. A síita fegyveresek — meg­engedhetetlen, terrorista mód­szerekkel — nyilván ezt a fo­lyamatot szerették volna meg­gyorsítani. Pontosan nem le­netett «megállapítani, milyen szervezethez tartoztak, annyi bizonyos, hogy a második for­duló során Nabih Berri, az Amal szervezet vezetője s egy­ben a libanoni nemzeti egy­ségkormány tagja lépett elő­térbe s vette kézbe a tárgya- ásokat. Valószínűleg úgy vél­te, hogy a síita foglyok eset­leges kiszabadulása növeli befolyását és népszerűségét, de a túszügy egyúttal jó al­kalom volt a figyelem eltere­lésére a „táborok háború­járól”. Hiszen éppen az Amal rohamozta a három bejrúti oalesztin tábort. A héten va­lamelyest enyhült a helyzet, mivel többszöri nekifutás után fegvverszüneti megállapodás született az Amal és az Ara­fattal szemben álló palesztin szervezetek között. A kérdés, nogy meddig, hiszen a gond nem oldódott meg, mivel a táborlakók többsége éppen az Arafat-vezette Fatah hívének vallja magát. A „fogolycsere” kézenfekvő lenne, mégis bizonyos patt­helyzet alakult ki. Izrael sza­badon engedné a síitákat, de ehhez Peresz miniszterelnök­nek szüksége lenne egy washingtoni megkeresésre, legalábbis a Nemzetközi Vö­röskereszt vagy más közvetí­tő közbenjárására. Az Egye­sült Államok viszont nyíltan és hivatalosan aligha tesz ilyen lépést, miután Reagan sajtóértekezletén bejelentet­te: nem tárgyalnak az eltérí­tőkkel és képviselőikkel. Washington katonai lépése­ket is fontolgatott (a szokásos floltatüntetésre is sor került a • libanoni partok közelé­ben), de lehetőségei korláto­zottak. Miután a túszok nem a gépben tartózkodnak, ha­nem valahol Bejrútban, (va­lószínűleg szétszórtan a síiták lakta déli negyedekben) nehezen elképzelhető egy kommandóakció. Ugyanakkor az elnököt szorítják saját szó­lamai s a túszdrámához pá­rosult hat amerikai salvadori halála is: tehát „meg kell to­rolni mindezt”. Minden ország természetszerűleg köteles megvédeni polgárait, de az amerikai kijelentések és fe­nyegetőzések aggodalmat vál­tanak ki: az Egyesült Álla­mok — Dominikától Grenadá- ig — már jó néhányszor ezzel az ürüggyel élt más országok ellen elkövetett agressziói so­rán. Ausztria és Svájc, sőt Algé­ria közvetítési próbálkozásai jelzik, hogy talán sikerül egy vértelen, békés megoldás, eb­ben az esetben viszont Izrael nyilván benyújtaná a szám­lát Washingtonnak, az elnöki presztízs megóvásáért cseré­be. Ami feltétlenül megnehe­zítené a válság általános ren­dezését, pedig éppen a héten, Asszad moszkvai látogatása kapcsán jutott kifejezésre: csak egy valamennyi érdekelt részvételével rendezendő nem­zetközi békeértekezlet hozhat tartós megoldást. 2. Milyen új fejlemények történtek a kelet—nyugati kapcsolatokban? Jelképes lehet, hogy Armand Hammernak olyan belépője van a Kremlbe, amelyet még Lenin írt alá. Az amerikai üz­letember, aki Moszkvát meg­előzően Budapesten is járt és találkozott Kádár Jánossal, egyike azoknak, akik a gazda­sági érdekeket, valamint a politikai realitásokat figye­lembe véve, a kelet—nyugati kapcsolatok úttörői közé tar­toznak. Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával folytatott megbeszélésein természetesen szóba kerültek cégének, az Occidental Petróleumnak le­hetséges üzletkötései (félmil- liárd dolláros üzletről van szó, a többi között tengeri olajfúró berendezések szállí­tásáról), de témájuk volt egy esetleges csúcstalálkozó is. Hammer sajtóértekezletén azt mondta, h így Gorbacsovnak ugyan nincs szándékában az ENSZ-évforduló kapcsán New Yorkba utazni, de nem zár­kózik el a Reagannel való ta­lálkozás elvi lehetősége elől. Hasonló készségről beszélt az amerikai elnök is nyilatkoza­tában. Nem titok viszont, hogy egy csúcstalálkozót megfele­lőképpen elő kell készíteni, s nem mindegy az sem, mi­lyen légkörben kerülhet arra sor. Jóllehet az utóbbi időben különböző szovjet—amerikai konzultációk folytak, s Genfben tartanak a tárgya­lások, nincsenek biztató je­lek. A legjelentősebb aka­dály az Egyesült Államok ra­gaszkodása a csillagháborús tervekhez. (A képviselőházban ugyan csökkentették az eredeti előirányzatot, de egy kompro­misszum mégis lehetővé tetle a kutatások első szakaszához elegendő pénz biztosítását.) Különösen nagy visszhan­got keltett a Discovery űrre­pülőgép sikertelen lézerkí­sérlete. amelynek fiaskóját egy kis mulasztás okozfa. Nemcsak abban az értelem­ben, hogy a veszélyes úton akarnak járni. Felhívta a fi­gyelmet arra is: milyen köny- nyű apró, de végzetes hibá­kat ejteni az űrfegyverkezésl gépezetben, s mennyire ki­számíthatatlanok lehetnek „élesben” a következmények... 3. Miért ítélte el a Bizton­sági Tanács Dél-Afrikát? Az ENSZ Biztonsági Taná­csa szinte sorozatban ítélte el a Dél-Afrikai Köztársasá­got az elmúlt napokban, s jó oka volt rá. Elmarasztaló íté­let született Pretoria álta­lános fajgyűlölő politikája mi­att; elítélték a namíbiai kísér­letet, hogy az országot képvi­selő SWAPO szervezet ki­zárásával, együttműködő kor­mányzatot állítanak fel; va­lamint az Angolába történő behatolást. (Ezt különösen nehéz lett volna tagadni, hi- foglyul ejtették a ca­Kedden kezdődik Varsóban a KGST 40. ülésszaka Scipiades Iván, az MTI tu­dósítója jelenti: A KGST kedden, Varsóban kezdődő 40. ülésszakán sok, fontos kérdés között a nyers­anyag- és energiatakarékos­ságnak, a tervkoordinációk befejezésének, a szakosodás és együttműködés fejlesztésének témaköre fog dominálni — de­rült ki a KGST VB soros el­nöki tisztét betöltő Janusz Obodowski lengyel miniszter- elnökhelyettes pénteki sajtó- értekezletén. A szokásos éves ülésszakot mindig más fővárosban ren­NÖGRAD - 1985. június 22., szombat dezik meg, a mostani ülés­szak házigazdája Lengyelor­szág. Havannában Obodowskit választották meg a végrehaj­tó bizottság elnökévé, és a tanácskozáson Wojciech Jaru­zelski lengyel kormányfő fog elnökölni. Az ülésszakon a hagyományok szerint a tagor­szágok kormányfőin kívül a tervhivatali elnökök, a KGST-n belüli együttműkö­désért felelős miniszterelnök- helvettesek és a pártok gazda­sági kérdésekkel foglalkozó legfelső szintű vezetői vesz­nek részt. A varsói ülésszakon több dokumentumot is alá fognak írni — hangzott el Obodowski sajtóértekezletén. Így például a tanácskozás elé terjesztenek egy hosszú távú anyag- és energiatakarékossági progra­mot, amely azt célozza, hogy a tagállamok 2000-ig a meg­levő nyersanyagkészletekkel és energiahordozókkal takaréko­sabban bánjanak. Az ülésszak elé kerülő dokumentumok közül az egyik a földgáz bel­ső égésű motorok üzemanya­gaként való felhasználására vonatkozik. A miniszterelnö­kök megvizsgál iák továbbá az 1986—90-es időszakra szóló tervkoordináció eddigi állását is. Ismét szóba kerül a KGST- nek a Közös Piachoz elkül­dött tárgyalási ajánlata. Mint emlékezetes, a KGST Végre­hajtó Bizottságának titkára a hónap közepén levelet küldött az Európai Gazdasági Közös­ség soros elnökének, amely­ben javasolta, hogy a két gaz­dasági csoportosulás kezdjen hivatalos tárgyalásokat a köl­csönös kapcsolatlétesítésről. A levélben arról is szó volt, hogy a két szervezet közös nyilatkozatban fogalmazza meg, milyen elvek fogják ve­zérelni őket a hivatalos kap­csolattartásban. A KGST konkrét időpontot is javasolt a tárgyalásokhoz — mondta sajtóértekezletén Obodowski. s emlékeztetett rá, hogv az EGK reagálása lényegében nn- zitív volt. A Rzeczoospolitá- ban meMelent nyilatkozatá­ban a KGST VB soros elnö­ke bátorítónak nevezte az EGK válaszát, és annak a re­ményének adott hangot, hoev viszonylag rövid időn belül siker koronázhatja a KGST és az J5GK között még a 70-es években elkezdett párbeszé­det. bindai olajmezőkre kártevő feladatokkal érkezett dél-af­rikai kommandó p/rrancsno- .kát...) Napirendre került a Botswana ellen elkövetett tá­madás is, aholazANC, az Af­rikai Nemzeti Kongresszus ál­lítólagos irodáit rohanták meg. A világméretű felháboro­dás nyomán lehetetlen lett volna nem elítélni Dél-Afri­kát. A szavak élességét azon­ban megsem egészítik ki va­lódi intézkedések: a Biztonsá­gi Tanács végül is csak önkén­tes, nem kötelező jellegű szankciókat ajánlhatott Dél- Afrika elszigetelésére. A sza­vazás során tartózkodó Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia ugyanis jelezte, hogy el­lenkező esetben a vétót alkal­mazza. s ezzel még az erköl­csi-politikai elítélés sem emel­kedhet hivatalos ENSZ- döntéssé. Az ANC közben, valahol Af­rika déli részében tíznapos konferenciát tart a követke­ző három év stratégiáiénak megt árgya lás áról. Dél-Afrikán kívül és belül egyaránt nő a pretoriai rezsim elleni küzde­lem, de nem utolsósorban a befolyásos támogatók miatt, ez a harc sem ígérkezik rö­vidlejáratúnak. Réti Er via J JL A Pravda pénteken terje­delmes cikkben foglalkozik a szocialista közösség egységé­vel, az egység megbontására irányuló imperialista kísérle­tekkel. Az írás mindenekelőtt a politika és az ideológia szféráját elemzi. A bonyolult nemzetközi helyzetben — állapítja meg az SZKP KB lapja — a szo­cializmus meggyőzően bizo­nyítja erejét, politikai és gaz­dasági rendszerének, ideoló­giájának és életmódjának fö­lényét. Az élet által bizonyí­tott másik fontos megállapí­tás, hogy az imperializmusnak nem sikerül me'ggyengítenie a szocialista államokat össze­kötő szálakat. Ellenkezőleg: együttműködésük még szoro­sabbá és szervesebbé válik. A szocialista világ termé­szetesen sokoldalú és bonyo­lult — folytatódik a cikk. Egyes kérdések megközelíté­sében eltérések és különbsé­gek vannak. És ez érthető is, hiszen az egyes országok sok szempontból különböző alap­ról, a politikai és társadalmi­gazdasági fejlettség különbö­ző szintjeiről indultak. Sok minden függött és függ a ve­zető kommunista pártok poli­tikájától, attól, hogy mennyi­re találnak időben konstruk­tív megoldásokat a felmerülő problémákra. A társadalmi revansra tö- rr'~vő imperializmus a szoci- b ta országok egységének megbontására törekszik, a szo­cialista országok népeitől ide­gen nézeteket és erkölcsöket igyekszik rájuk erőltetni. Az ellenforradalom exportjára tö­rekszenek, nyíltan be kíván­nak avatkozni a szocialista országok belügyeibe. A nem­zetközi helyzet bonyolultsága, a szocializmus sorsa iránti fe­lelősség előtérbe állítja a szö- vetségesi szolidaritás, az osz­tályellenséggel szembeni ma­gatartás szigorúbb kritériu­mainak kérdéseit — írja a Pravda. A politikai együttműködés korszerűsítéséről, a gazdasági integráció minőségileg új szintjéről, a testvéri népek to­vábbi eszmei közeledéséről van szó. Az SZKP-nak meg­győződése, hogy a sokoldalú és kétoldalú tanácskozások és találkozók lehetőséget adnak olyan politika alapelveinek kidolgozására, amely szerve­sen összekapcsolja a közeli és távolabbi jövőt érintő külpo­litikai lépéseket. A testvéri államok eltökélt szándék^, hogy a jövőben is korszerűsí­teni fogják együttműködési mechanizmusukat, egyebek között rendszeres és operatív felsőszintű kollektív és kétol­dalú találkozók útján. A szocialista országokban folyó viták, kísérletek folyta­tása, a megoldásra érett problémák alkotó megoldása megköveteli mind a szocializ­mus közös érdekeinek, mind pedig az egyes országokban folyó szocialista és kommu­nista építés sajátosságainak figyelembevételét. Egyformán veszélyes a nemzeti kizáróla gosság igénye, más országo tapasztalatainak mechaniku másolása vagy elvetése. t . legfőbb mérce: a szocializ mus érdekei, a szociálist gazdálkodás alapelveinek fi gyelemevétele. Ezek az alap elvek: tervszerű gazdálkodó; a társadalmi célok elsőbbsé ge. a szocialista tulajdon erő sítése és formáinak korszerű sítése. A cikk megállapítja, hog a néphatalom esztendei ala‘ a szocialista országok többsé gében domináns erővé vált marxista—leninista ideológis Helytelen lenne azonban sze met hunvn) a létező problé mák felett. Revizionista, na cionalista nézetek is tere kapnak. Ez sok szempontba az imperialista ideológiai fel forgató központok tevékeny ségének a következménye. A Pravda a továbbiakbai elutasítja az internacionaliz mus eszméjének „elöregedésé vei”, s egy újfajta „egység kialakításával kapcsolatos an tikommunista és oDportunist? nézeteket, s megállapítja: í forradalmi elmélet természe­tesen nem áll egy helyben, fi valódi marxista—leninistái feladata, hogy bátran és al­kotó módon vessék fel a szo­cialista fejlődés jelenlegi sza­kaszában felmerülő kérdése­ket. de ehhez elengedhetetlenü szükséges egy feltétel: a mar­xizmus—leninizmus alapelvei, hez való megingathatatlan hű­ség — mutat rá terjedelme: cikkében az SZKP KB lapja Új bizalomerősítő javaslat Stockholmban

Next

/
Thumbnails
Contents