Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

Magyar—csehszlovák barátsági nagygyűlés Bátonyterenyén (Folytatás az 1. oldalról.) Ezután pártunk közel­múltban megtartott kong­resszusának főbb megállapí­tásairól szólva az előadó utalt arra, hogy céljaink meg­valósításában nagy szerepe van a nemzetközi helyzetnek, a béke és biztonság megőrzé­sének. Befejezésül arról be­szélt, hogy a magyar—cseh­szlovák nép barátsága a múltban gyökerezik, a hala­dás, a közös érdekeinket fel­ismerő legjobbjaink mindig azért cselekedtek, hogy a nemzeteinket, közösségeinket összekötő szálak erősödjenek. A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után Sasvári Istvánná, a bátonyterenyei Delia Harisnyagyár dolgozó­ja szólt egyszerű. közvetlen szavakkal arról, hogy emlé­keznünk kell a háború bor­zalmaira, azért, hogy ne for­dulhassanak elő még egyszer olyan szörnyűségek, amik megtörténtek. Biztosította a hallgatóságot arról, hogy a ha­risnyagyári dolgozók hisznek abban, hogy a háború elke­rülhető, mert az emberek munkára, barátságra, sze­relemre születtek, mondotta. Szlovák nyelven mondta el előbb fölszólalását Cserényi János, a Nagybárkányi Álta­lános Iskola igazgatója, majd magyar nyelven szólt a hall­gatósághoz. Mondandója a szlovák nemzetiségi lakos­ság közérzetét, mindennapi boldogulását ölelte föl, hangsúlyozva azt a sokoldalú törődést és lehetőséget, amely számukra nyitva áll. Szót kért Ondrej Durej, a Csehsz'ovák Szocialista Köz­társaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te, aki bevezetőül elmondot­ta, hogy immár harmadízben jön egy éven belül Nógrád megyébe, amelyet igen szo­ros kapcsolatok fűznek Cseh­szlovákiához. Szólt a nagykö­vet a 40 évvel ezelőtti törté­nelmi eseményekről, maid az azt követő szocialista fejlő­désről. — Tudatában vagyunk an­nak, hogy a történelmi hala­dás útját csak közösen, egye­sített erővel, segíthetjük elő. Különösen jónak nevezte a magyar és a csehszlovák nép barátságát, kapcsolatát, amely kölcsönös előnyöket hordoz mindkét ország lakosai szá­mára. Beszéde végén — a hallgatóság nem titkolt meg­lepetésére — a csehszlovák nagykövet szép magyar kiej­téssel köszöntötte a nagygyű­lés résztvevőit, kívánt sok sikert a pártkongresszus ha­tározatainak megvalósításá­hoz. A továbbiakban Kojnok Nándor bejelentette, hogy sok éves, színvonalas és eredmé­nyes tevékenységéért a Tempress színjátszó együt­tes az idei béke és barátsági hónap alkalmából az Orszá­gos Béketanács elismerő em­léklapiát érdemelte ki, ame­lyet az együttes nevében Ba- zsó Erzsébet előadó vett át. A nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. Lázár György fogadta Alfonso Guerrát r t,árár György, a Miniszter­tanács elnöke pénteken a Parlamentben 'fogadta Alfon­so Guerra spanyol miniszter­elnök-helyettest. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Marjai József m i n isdteretn ok - helyettes, jelen volt Jósé Ma­ria Ullrieh y Rojas Spanyol- ország budapesti nagykövete, t A Parlament delegációé ter­meiben Marjai József és Al­fonso Guenra jelenlétében dr. Borics Gyula igazságügy-mi­nisztériumi államtitkár és Jósé Maria Ullrich y Rojas nagy­követ aláírta a két ország közötti kiadatási és bűnügyi jogsegélyegyezményt. Ä nap folyamán Alfonso Guerra találkozott Várkonyj Péter külügyminiszterrel. Első állomás Izrael Shultz közel-keleti körúton ' George Shultz amerikai külügyminiszter pénteken Iz­raelibe érkezett és ezzel a lá­togatással megkezdte közel- keleti körútját. Shultz Por­tugál iából repült Tel Aviv- ba. Vasárnapra várják Kai­róba — ez rövid látogatás­nak ígérkezik —, Egyiptom­ból pedig Jordániába utazik tovább. Az amerikai vendég Izra­elbe érve, mit sem árult el missziójáról, amit Richard Murphy külügyi államtitkár készített elő. Egy különutas- rendezésről lenne szó, ami­ből ki akarják hagyni a nemzetközi értekezletet, a Szovjetunióit és — izraeli kö­vetelésre — a Palesztina Fel­szabadítási Szervezetet is. A tanácskozásokon szóba kerül a kü lönu tastervek mellett Izrael másfél milliárd dollá­ros sürgősségi segélykérelme. Pénteken Kairóban az Al- Ahram napilap bírálta az Egyesült Államokat amiatt, hogy „megcso.ntosodoft néze­teket vall” a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezetről, és hogy a PFSZ tagjaival nem akar szóba állni a Hoszmi Mubarak elnök sugallta há­romszakaszos tárgyalások első menetében, holott ott lenne a helyük a jordániaiakkal közös delegációban. A cikket Ibrahim Nafeh ‘ főszerkesztő, Mubarak bizalmi embere ír­ta. Gáspár Sándor megbeszélése Arthur Scargillal Gáspár Sándor, a SZOT el­nöke pénteken a SZOT szék­hazában megbeszélést folyta­tott Arthur Scargillal, a brit bányászszakszervezet elnöké­vel, aki a bánya és energia- ipari dolgozók szakszerveze­teinek nemzetközi szövetsé­ge által rendezett munkaér­tekezletére érkezett hazánkba. A megbeszélésen szó volt a brit bányászsztrájk után ki­alakult helyzetről és a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lom időszerű kérdéseiről. (MTI) Reagan elutazott Portugáliából „A küldetést tejesítettük” — ezzel a mondattal búcsú­zott Ronald Reagan, az Egye­sült Államok elnöke Euró­pától. Az elnöki különgép pénteken délben hagyta el Lisszabont, négy országban tett látogatásának utolsó ál­lomását. Elutazása előtt újságírók­nak „szívélyes, meleg, ba­ráti fogadtatásáról” beszélt. Kifejezte óhaját, hogy ősz­szel szeretne találkozni Gor- bacsovval, az SZKP főtit­kárával „mert volna mon­danivalónk egymásnak”. Szudán—Líbia Elutasítják a nrészleges vagy különutas" változatot A hét 3 kérdése 1. Milyen alapvető különb­ség jelentkezik a 40. évfordu­ló keleti és nyugati megün­neplése között? A második világháborúnak Európában véget vető fegy­verszünetről, a fasizmus fölött aratott győzelem 40. évfordu­lójáról mindenütt megemlé­keztek. Keleten és Nyugaton ünnepségeket és gyűléseket rendeztek, elhangzottak beszé­dek, a sajtóban termérdek írás jelent meg, a televízió képernyőjén itt is, ott is a 40 évvel ezelőtti eseménye­ket felidéző műsorokat lát­hattak a nézők. Alapvető különbség persze jelentkezett a kétféle ünnep­lés között. A mi világunkban az kapott hangsúlyt, hogy az emberiségnek mekkora szük­sége van a békére, amelyet 40 esztendeje annyi áldozat, anv- nyi szenvedés után olyan lel­kesen köszöntött a világ. Oda­át viszont nem egy helyen és nem egy vezető szájából olyasmi hangzott el, ami ko­rántsem szolgálta a béke ügyét. Reagan elnök például éppen a megemlékezésre szánt Strasbourg! beszédében, a kö­zös piaci országok parlament­jében egyetlen szót sem mon­dott a Szovjetunió akkori szö­vetségi szerepéről, annál he­vesebben támadta viszont a szocialista rendszert. „Agreski­szív magatartással” vádolta a Szovjetuniót, a nyugati, első­sorban amerikai fegyverkezé­si szándékokat ezzel próbálta igazolni. Mihail Gorbacsov — úgy­szólván egyidőben a Stras­bourg! beszéddel — a Kreml kongresszusi palotájában arról szólt, hogy avszovjet hadsereg felszabadító küldetést teljesí­tett Európában. Az SZKP fő­titkára tisztelettel adózott az amerikai, angol és francia katonák emlékének, és mind­azoknak, akik kivették részü­két a hitlerizmus szétzúzásá­ból. A Szovjetunió háborúk nélküli, fegyverek nélküli vi­lágot akar. A mai, bonyolult, sőt veszélyes helyzet ellenére is van reális ■ lehetőség a mi- litarizmus erőipek megfékezé­sére. Az események edd:gi menetében fordulat állhat be. ha a genfi szovjet.—amerikai tárgyalásokon sikerül számot­tevő eredményt elérni — hangsúlyozta Gorbacsov. 2. Milyen az amerikai elnök európai kőrútjának a politikai mérlege? Régen volt Reagan szerep­lése ennyire vitatott az ame­rikai sajtóban, mint mostani nyugat-európai körútja során. A Fehér Ház urának viszont az lett volna a% fontos, hogy a hazai közvélemény többsé­gét nyerje meg magának min­den szavával, minden tettével. A bonni nyugati csúcstalálko­zón azt szerette volna elérni, hogy partnerei kapcsolód­janak be az USA „csiiiaghá- borús” programjába. De nyíri kiállásra egyikük sem volt hajlandó, a francia elnök pe­dig kereken el is utasiiotta a részvételt! Volt még egy igénye az amerikai diplomá­ciának: a többiek egyezzenek bele- egy 1986-ban meginduló GATT-forduló, a Reagan- round” megszervezésébe, ame­lyen a világkereskede.en amerikai szájíz szerinti meg­könnyítéséről lenne szó, (pél­dául az USA mezőgazdasági termékeinek jobb értékesíté­séről, vagy az amerikai szol­gáltatások szélesebb körű ex­portjáról). Megint csak Mit­terrand állott Reagan elkép­zelésének útjába... A bonni csúcstalálkozó után Reagan az NSZK állami ven­dégévé változott: a nyugat­németországi hivatalos látoga­tás eseményei egyrészt a meg­békélést lettek volna hivatva jelképezni, másrészt az USA és az NSZK szövetségének erejét. A bitburgi katonai te­metőben megfordulva azon­ban Reagan és Kohl (meg a két világháborús tábornok. Ridgwáy és Steinhoff) kevésbé tudta a feledést szolgálni, an­nál inkább új vihart kavart ez a temetői látogatás az ot­tani SS-katonák sírja miatt. Ott is voltak tüntetések, tiltakozások, de még hevesebb ellenzés fogadta az amerikai vendéget Madridban, majd Lisszabonban. Különösen a spanyolországi látogatásnak van jelentős politikai tétje: ott jövőre népszavazást szán­dékoznak rendezni a NATO- tagság kérdéséről. S a jelek szerint nagy tömegek utasít­ják el azzal az Amerikával való szövetséget, amely egy spanyol nyelvű, kis közép­amerikai nép ellen támad. 3. Mi a visszhangja az Egye­sült Államok Nicaragua elle­ni embargójának? Szinte megfoghatatlan, mi­ért rendelte el Reagan a Ni­caragua elleni embergót épp nyugat-európai kőrútjának első állomásán, úgy hogy a döntésről szóló közlés így kez­dődött: „Fehér Ház, Bonn...” talán azért, gyanítja a hír- magyarázók egy része, mert nyomban le akarta mérni a csúcstalálkozón ennek a ki­hívó lépésnek a következmé­nyeit. A visszhang ott annyira negatív volt. hogy az állam- és kormányfők — állítólag — maguk nem is tárgvaltak ró­la. hanem átengedték a vitát külügvminisztereiknek. A francia államfő mindeneseire ismét csak rendkívül hatá­rozottan utasította vissza az embargónak, mint politikai eszköznek a használatát. Az olaszok is siettek kifejezésre juttatni ellenzésüket. Lon­donban sem talált megértés­re Reagan közép-amerikai po­litikájának ez az új, az an­gol szövetségest is meghök­kentő eleme. A mostani hét végén Belgium is azokhoz csatlakozott, akik — nem csatlakoznak az embargóhoz, hanem a Nicaraguával való normális kapcsolatok fenn­tartása, sőt fejlesztése mel­lett állnak ki. A nyugati ellenvélemények­ben fel-felbukkan az a gon­dolat, hogy Reagan „a kom­munisták karjaiba taszítja Nicaraguát”. A kommentáto­rok közül számosán figyeltek fel Daniel Ortega kőrútjára a szocialista fővárosokban. Mindenütt a legteíjesebb se­gítségnyújtás szándékával ta­lálkozott az. új Nicaragua ve­zetője. Az európai szocialista államok végiglátogatása után Ortega az öreg földrész olyan „latin” országaiba is elmegy, amelyek nyelvi vagy érzel­mi kötődés folytául sem érzé­ketlenek az iránt, ami Közép- Amerikában végbemegy. Köz­ben pedig a Biztonsági Ta­nács vitájában is fejére lehet olvasni az USA-nak, hogy képtelenek az olyan washingto­ni állítások, amelyek szerint a kicsiny Nicaragua a hatalmas USA biztonságát fenyegetné! Remélni kell, hogy mindez kijózanító hatással lesz az erőpolitika washingtoni meg­szállottjaira. a Kísértetek Bonn a magas állami ven­dégeket általában aGymnich- kastélyban szokta elszállásol­ni. Az magántulajdonban van. Egy báró adja bérbe az NSZK kormányának. Ez rend­ben is van, illetve eddig rendben is volt. A Reagan-látogatás kapcsán azonban az újságírók (ameri­kaiak és nyugatnémetek egy­mással versenyben) mindent és mindenkit körülszaglász­tak. A derék báróról kiderült, hogy — Hitler Adolf volt a keresztapja, mivel hogy az ő apja Nürnbergben a náci re­zsim egyik magas rangú sze­mélyisége volt. Egy amerikai újságíró megkérdezte Reagant, tudta-e. hogy a kastély olyas­valakinek a tulajdona, aki a Führer keresztgyereke? Reagan azzal vágta ki magát: — Én csak azt tudom, hogy a kastélyban nincsenek kísér­tetek! Az amerikai lapok cgyiké- ben-másikában erre ' olyan megjegyzések láttak nanvilá- gnt, hogy — sajnos — oz el­nök a bitburgi katonai feme- töben sem fedezte fel. bogy ott a fasizmus kísértet1 Pálfy József Befejeződött az MTA közgyűlése Berend T. Iván az Akadémia elnöke Szudán és Líbia közös köz­leményben elutasította a kö- eel-keleti rendezés „részleges »agy különutas” változatait. IÁ dokumentumot csütörtökön írták alá Kartumban egy negy- venfőnyi líbiai delegáció tár- jgyalásai után. Idézett megál­lapítást Kairóban nyílt uta­lásnak tekintik a Camp Da- jrid-i paktumra és Mubarak elnök háromlépcsős, ameri­kai védnökséget kereső tár­gyalásai tervezetére. Egyiptomnak és Szudánnak a leváltott Dzsaafar Nimeri éjéből — katonai és egyesü­lési államszerződése van. Ez e szerződésrendszer feltételez­te a két Nílus-völgyi ország leg­szorosabb katonai együttmű­ködését és politikai konzultá­cióit. Nimeri tizenhat éven ét tartó, csődbe ment uralma tiépi megmozdulások után éprilis 6-án dőlt meg. A közös közleményt Ab- ídusszalam Dzsallud, a líbiai vezetőség második legmaga­sabb rangú személyisége, a küldöttség vezetője írta alá, szudáni részről pedig Tag ed-Din Abdullah Fadl tá­bornok, a tizenöt főnyi kato­nai tanács elnökhelyettese. A líbiai delegáció hatnapos tár­gyalássorozat után csütörtökön tért haza Kartumból. A tanácskozáson napirend­re került a politikai, gazdasá­gi, szociális, kulturális és mű­szaki együttműködés bővíté­se. Szudán és Líbia síkraszáll- tak azért, hogy a Földközi- és a Vörös-tenger vidéke a bé­ke övezete, külföldi haditen­gerészeti egységek jelenlété­től és idegen katonai tá­maszpontoktól mentes öve­zet legyen. Csád ügyét — amely Líbiát különösen érin­ti — a közlemény szerint kül­földi beavatkozás nélkül kell rendezni (vagyis az új szudáni vezetés elhatárolódott ebben is Nimeri beavatkozási poli­tikájától). Mindent meg kell tenni az iráni—iraki háború befejezése érdekében, hogy ezután az energiákat az iz­raeli terjeszkedés ellen lehes­sen fordítani — hangzik to­vábbá a közös közlemény. Berend T. Iván akadémi­kust választották meg — öt­éves megbízatással — a Ma­gyar Tudományos Akadémia, elnökévé az MTA péntek dél­után befejeződött 145. — ez­úttal tagválasztó és tisztújító — közgyűlésén. Aílelnök Már­ta Ferenc, Straub F. Brúnó és Üjfalussy József lett. Az Akadémia várbeli kong­resszusi termében megtartott zárótanácskozáson az MTA vezető tisztségviselőinek sze­mélyéről, az elnökség válasz­tott tagjairól titkos szavazás­sal döntöttek, s ugyanígy tett javaslatot a közgyűlés a Mi­nisztertanácsnak, hogy nevez­ze ki Láng István, az Akadé­mia főtitkárává, illetve Csur- gay Árpádot és Kulcsár Kál­mánt az MTA főtitkárhelyet­tesévé. Az elnökség tagjává válasz­tották Beck Mihály, Berényi Dénes, Bognár József, Fülöp József, Klamczay Tibor, Pach Zsigmond Pál, Pásztor Emil, Stefano­ints Pál, Szentágothai János, Vajda György és Vámos Ti­bor akadémikusokat. A tiszt­újítást követő délutáni zárt illésen a tudományos élet leg­fontosabb kérdéseit mélyre­hatóan elemző vita után jó­váhagyólag tudomásul vették az elnökség és a főtitkár be­számolóját és határozatot hoztak az MTA előtt álló fel­adatokról. A Magyar Tudományos Akadémia 145. közgyűlése — csütörtöki zárt ülésén — ren­des tagnak választotta Anto­ni Ferencet, Berényi Dénest, Czibere Tibort, Csikai Gyulát, Dénes Gézát, Falusné Szikra Katalint. Garas Klárát, Ha­lász Bélát, Hardy Gyulái, Her­mann Istvánt, Imre Samut, Jermy Tibort, Kapolyi Lász­lót, Kátai Imrét, Kiss Dezsőt, Kliburszkyné Vogl Máriát, Kosáry Domokost, Láng Ist­vánt, Lovász Lászlót, Lukács Józsefet, Magyar Jánost, Nagy Ferencet, Nász Istvánt, Papp Ferencet, Pándi (Kardos) Pali, Prékopa Andrást, Simái Mi­hályt. Székely Györgyöt, Tö­kei Ferencet és Üjfalussy Jó­zsefet. Levelező tagok lettek: Ancsel Éva, Barabás Zoltán, Bíró Péter, Bökönyi Sándor, Csurgay Árpád, Daróczy Zol­tán, Eckhardt Sándor, Finla József, Forgó László, Herczegh Géza, Hoch Róbert, Horn Pé­ter, Juhász Gyula, Kardos La­jos, Keviczky László, Klement Zoltán, Kroó Norbert, Mak­kal László, Mészáros Ernő. Pataki Ferenc, Simonovits István, Székely György, T. Sós Vera, Vida Gábor, Vizi E. Szilveszter, Zawadowszki Alf­réd. Szentágothai János és láng István vita-összefoglalója után került sor a közgyűlés hatá­rozatának elfogadására. A ha­tározat elfogadásával Defeje- ződött az MTA 145. közgyű­lése. . (MTI) Rendőri önkény Dél-Afnkában Dél-Afrikában újabb halá­los áldozata van a rendőrség önkényének. Sipho Motsi húszéves fekete fiatalember hivatalos jelentés szerint va­sárnap halt bele sérüléseibe egy kórházban, miután a rend­őrség a közrend megsértése ürügyén őrizetbe vette és ki­hallgatta. A hivatalos magya­rázat szerint a fiatalember­nek a „kihallgatás” során gör­csös rohamai voltak, s a kór­házba szállítás után az orvo­sok már nem tudták meg­menteni életét. Csütörtökön újabb öt em­ber vesztette életét a rivalizá­ló fekete szervezetek össze­csapásai során — mondották rendőiri források. 2 blÓGRÁD — 19S5. május II-, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents