Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Mérges a munka Megáll a busz a főtéren. Sietős, igyekvő mozgású emberek szállnak le róla. Búcsúzóul biccentenek egymásnak, aztán ki-ki megindul úticélja felé. Egy középkorú, átlagos magasságú férfi a tanácsháza felé veszi útját. Mindennapi útja ez. Kezében iratokkal teli táska, gondolatai valahol a jövőbeni Bátonyterenye körül járnak. Persze, hol is járhatnak egy tanácselnök gondolatai?! — Nem mondom, van min törnie az embernek a fejét — hárítja el a bókot diplomatikusan az elnök —, de azért az túlzás, hogy úton-útfélen... — Elmosolyodik. Szigorú, szikár tekintetű, nyílt beszédű, többször láttam már fórumon, tanácskozáson, so- fca nem zavarta, kik, mennyien vannak, kertelés nélkül megmondta a véleményét. — Szüleim munkásemberek voltak, nálunk a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy nevén nevezzük a gyereket — meséli Szabó Nándor —, aztán fölserdülve magam is munkásként dolgoztam. A mai fiatalok már nemigen tudják, mit is csinál a rovancsoló. .. Szóval, rovancsolóként kezdtem, aztán csiszolatkészítő lettem, majd a katonaság után a hideghengerműben, természetesen a kohászati üzemekről van szó, tehát itt csoportvezetővé neveztek ki. Később egyre erősödött bennem a vágy, tanulni kell..., hogy egyáltalán partnere tudjak lenni az öreg szakiknak, akiknek a gyakorlat a kis- tijjukban volt. Elkezdtem a Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki szakát, itt szereztem diplomát. Majd főmérnökként dolgoztam a hideghengerműben, s 1977-bpn a kisterenyei gyáregység élére neveztek ki. Hát, röviden ennyi az úgynevezett életrajzom. Itt pedig másfél esztendeje látom el a tanácselnöki jteendőket .. — Salgótarjánból jár be i»*ap mint nap ide a bátonv- ífoerenyei tanácsházára. Mit gondol, a helybéliek nem annak örülnének, ha leköltözne a család iával együtt.. .? Nem lepődik meg a fölvetésen. Másoktól is hallotta már az aggályoskodó-aggodal- maskodó hangot, jó-e az, ha UTarjánbdl jár ide a tanács- ginök? — Nézze, az emberek, a lakosok nem az alapján ítélnek meg senkit, honnan jár be — válaszol Szabó Nándor — hanem, hogy milyen munkát végez! Ügy érzem, engem is az alapján minősítenek a bá- tonyterenyeiek, hogyan tudom érdekeiket képviselni. Bő tizenöt hónapja járok be, s gyakran nem nyolcórázok..., ezt ne is írja be, nehogy panaszkodásnak tűnjék. A másik dolog pedig: ha leköltöztem volna, most azt kérdezné, micsoda dolog az, hogy alig dolgozom itt, s máris lakáshoz jutottam?! Azt hiszem, ez egy álprobléma, amit fölösleges túlértékelni. Egyébként is, annyi a dolgom, hogy nem jut idő ilyesmin morfondírozni. Másra terelődik a beszélgetés: Bátonyterenye jövőjére. Arról szól a tanácselnök, hogy ez a „városi jogú nagyközségi” jelző reményteljes, de valóságos testet csak akkor ölt, ha racionális helyi politikával, társadalmi összefogással párosul. — Ha sok pénzünk lenne, ha jutna mindenre bőven, nos akkor jóval kevesebb gond adódna — mondja —, de mivel egyelőre ez még hiú illúzió, az a teendőnk: a meglévő keveset igazságosan elosztani! Ez is indokolja a lakossággal való élőbb, közvetlenebb kapcsolatot. A tanácstagoknak, a közéleti embereknek, vezetőknek és beosztottaknak egyaránt pontosan kell ismerniük a „köz véleményét”, hogy felelősen tudjanak dönteni, hová, mire, mennyit költsenek?! Ennek szellemében végzi munkáját a helyi tanács. Napirendre tűzte, egyebek között a kereskedelmi ellátás helyzetét — kemény kritikai hangon —, megvizsgálta a munkások körülményeit a terület legnagyobb gyárában, áttekintette ^egérre újítani? Kockázat nélkül nem meny... ' Neves közgazdászunk mondotta a minap: egyik legnagyobb tartalékunk az újító, alkotó kedvű fiatalok ötleteinek hasznosítása. Igaz, vannak ösztönző rendelkezések, van több jónak mondott érdekeltségi rendszer, vannak okos, ötletdús fiatalok, ám a három nem mindig találkozik. Ennek kiküszöbölésére néhány évvel ezelőtt jött létre az Alkotó Ifjúság Egyesülés. amely 1983. július elsejétől megyénkben is megkezdte működését. Érdemes volt létrehozni? — kérdeztük Olasz Jánost, az egyesülés Nógrád megyei képviseletének vezetőjét. — Feltétlenül! — válaszolta. — Hiszen, ha csupán azt nézem, hogy már tavaly háromszázezer forint tiszta nyereséget könyvelhettünk el, ez is mond valamit. Bár ez az időszak a beindulás, a betanulás hónapjait jelentette elsősorban. Egyáltalán meg kellett ismertetnünk, el kellett fogadtatnunk a szakmai közvéleménnyel, hogy az Alkotó Ifjúság Egyesülés nem egy pályázati rendszer intézménye csupán, hanem ennél jóval szélesebb körben, jelentős pénzalappal mintegy menedzseli a megvalósításra érdemes ötleteket. — Ne haragudjon, annyi helyen elhangzik ez a kifejezés, menedzselni a megvalósításra érdemes ötleteket, hogy már-már közhelyként hat, lévén kávés a forintokban mérhető haszna. Nos, az önök egyesülése mit vállal föl? És milyen kockázattal? — Voltaképpen hármas szerepkört látunk el. Először is fölkutatiuk az újításokat, az ötleteket, s ezeknek megszervezzük az intézményes cseréjét. Magyarán, ajánljuk a hasonló profilú vállalatoknak. A másik területünk a találmányokra, az iparjogvédelemre terjed ki, míg a harmadik tevékenységünk alapján szeretnénk bekapcsolódni a nagyüzemek műszaki fejlesztési munkálataiba, részben saját csoportjainkkal, másrészt az ottani szakemberek közreműködésével. — Pedig nagyüzemeinkben vannak épp elegen, akik az újításokkal foglalkoznak. .. — Lehet, hogy formailag sok emberhez tartozik, de valójában nincs igazi hatékonysága ennek a munkának, igazából senkihez nem tartozik. Ezt az űrt szeretnénk valamelyest pótolni. Nemrégiben küldtünk valamennyi üzem, gyár vezetőjének egy levelet, amelyben megírtuk, hogy közöljék velünk, miben tudnánk segíteni? Az üzemek rekonstrukciójára, egyéb fejlesztési feladatokra gondoltunk, amelyekre nekik nincs kapacitásuk, emberük, de fölkínáltuk, hogy akár saját fejlesztési pénzeszközeinkkel is beszállhatunk... — Válaszoltak? — Igen. A jó gazdasági érzékkel rendelkező vezetők rögtön megérezték a segítő szándékot, a közös érdekeltséget, így a levelük egy konkrét listát tartalmazott, hol, mire van szükségük. Mások elintézték a kérdést néhány udvarias mondattal. . . Hadd említsem itt meg, hogy például nagyon jó az együttműködésünk a salgótarjáni Síküveggyárral, az BKÜ-vel, a Madzsar József Kórházzal, nekik számítógépes fe'dolgozást is végzünk, de említhetném a Nógrádi Szénbányákkal való hasznos kapcsolatunkat is. — Térjünk vissza az egyévi újításokra: egy ötletembernek miért éri meg önökkel kooperálni. Hogy ,.közönségesen” konkrét legyek, jelent-e ez neki több forintot? a bölcsődei helyzetet, a vendéglátás, a gyermekétkeztetés tapasztalatait, górcső alá vette a nevelőotthoni gyerekek sorsát, megtárgyalta a fejlesztési lehetőségeket.. . sorolhatnánk, életbevágó kérdések ezek a helybélieknek. — De mit mutat a „bevégeztetett oldal”? — vetem közbe. — A legfontosabbal kezdem: bármennyire is égető a lakásgond,' mégis Bátonytere- nyén épült fel a megye új lakásainak tíz százaléka! Ez tény. Külön programot állítottunk össze arra nézve, miként lehetne gyorsabban, igazságosabban otthonhoz juttatni az arra rászorultakat. Széles körű ez a program, a telekkialakítástól a lakásépítésen át a magánépítkezők információs irodájáig terjed. Megteremtettük annak a lehetőségét, hogy a bölcsődei, óvodai, iskolai férőhelyek igény szerintiek legyenek. A korábbi terven felül hoztunk létre három gyermekorvosi körletet, javítottuk az utak állapotát, bővítettük az ivó- vízhálózatot. A gázvezetékek kiépítésére pedig méltán lehetünk büszkék, hiszen fejlettebb településeken is hiányzik, nálunk 1100 lakásba került be... Dehát nagyon sok munkánk van még! — fordít egyet a hangsúlyon. — Továbbra is törjük a fejünket a lakáshelyzet jobbításán, terveink vannak egy új általános iskola megépítésére, több és jobb vízre van szükségünk, meg kellene oldani a szennyvíztisztítás problémáját is. Aztán mihamarabb javítani kell a kereskedelmi és a vendéglátás színvonalán, mindenképpen meg kell oldani a helyi közlekedés gordiuszi csomóját. És hozzá kell látnunk a leendő városközpont kialakításához is... Csupa „kell”, egy pszichológus azt olvasná ki ezekből, hogy határozott elképzelések vannak a helyzet javítását illetően. Az itteniek új v vélik, ezek a tervek egybeesnek érdekeikkel. Csak mihamarabb megvalósuljanak! Tanka László — világosán kell látni: mi a gyár falain kívül is alkalmaztatni tudjuk a műszaki újdonságokat. Nem áll szándékomban propagandát csinálni magunknak, de tény, hogy mi a jogszabályok által tisztázott maximumot adjuk. — Vannak-e partnereik? — Persze. Hadd említsem például a vibrokazán gyártását, amelyet két öblösüveg- gyári fiatal készített, s találmányként hasznosítanak. Ez iránt olyan nagy a piaci érdeklődés, hogy a gyártó nem győzi. .. De van negatív példám is. Egy nógrádsápi fiatalember remek, praktikus barkácskészletet állított elő, ám egyelőre nincs, aki fölvállalná. .. Egyébként, korántsem könnyű és egyszerű manapság elfogadtatni még olyan újításokat sem, amelyeknél egyértelmű és világos a tiszta haszon. Senki nem mer kockázatot vállalni! Pedig enélkül nem megv. — Az egyesülés kocká- zata? — Természetesen nem kicsi, hiszen mi sem látunk a jövőbe. Éppen ezért létrehoztunk egy szakértői hálózatot, amelyben a gyártmányszerkesztőtől a közgazdászig mindenki megtalálható, s kinek-kinek megvan a feladata egy-egy ötlet kivitelezésekor. Ezek zömmel fiatal, tehetséges szakemberek, akik már bizonyították tehetségüket, de érdekes módon a vállalati munkaközösségekbe nem fértek be..., ennek miértjét most ne firtassuk. Számomra a lényeg: tudnak és szeretnek dolgozni. Nos, ők képezik a műszaki hátteret, szakmai biztonságot. így a kockázat már nem is jár olyan nagv veszéllyel —- mondotta befejezésül Olasz János, az Alkotó Ifjúság Egyesülés Nógrád megyei képviseletének vezetője. • T. L. Demokrácia a pártban és a közéletben M íg a korlátolt polgári gondolkodás szerint demokráciáról szó sem lehet ott, a*hol egy pártrendszer van, addig a mi gyakorlatunk azt mutatja, hogy a szooiál izmusban a demokrácia serkentője, mozgatója, motorja éppen az az „egy” pár:, a társadalmi vezetőszerepét betöltő marxista—leninista párt. A történelem tanulsága szerint a magyar kommunisták számára sohasem volt kétséges, hogy a szocializmus lényegéhez szorosan hozzátartozik a demokrácia, mégpedig olyan értékteremtő, ember- központú, alkotómunkára késztető demokrácia, amelyoen az ember önmegvalósító szabadságának nem szab korlátokat a kizsákmányolás „szabadsága”. S ahol a jogegyenlőség nem abban a paradoxonban áll, hogy a dúsgazdagnak is, és a koldusnak is joga van a híd alatt aludnia, hanem ahol a szabadságnak anyagi alapjait is biztosítják a társadalmi viszonyok. Persze, legyintve mondhatja valaki, hogy mindez csak szép ideológia. Ám, hogy mennyire nemcsak az, hogy a szocialista demokrácia valóságos kibontakozásának folyamatáról van szó, azt elég beszédesen mutatják jelenkori történelmünk legutóbbi két és fél, három évtizedének tényei. Érdemes ismétlőleg frissen odafigyelnünk mindarra, ami a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán megfogalmazódott, akár elemző értékelésképpen, akár a tennivalók meghatározásaképpen. Magyarországon a második világháború, a fasiszta rendszer bukása, a felszabadulás utáni évek politikai küzdel- meitoen úgy alakultak a történetem körülmények, hogy a szociafiiisía tárgad'alomépítés útjára az egypártrendszer keretei között tértünk rá. Helyes volt e, vagy sem? A kérdés rég túlhaladott. Számunkra ugyanis az egypártrend- szer nem elvi, hanem gyakorlati kérdés. Nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben a szo- ciaüírzmus útjára lépő országokban — más feltételek, más történelmi körülmények között — másként lesz. GM és gyakorlati luátdég ■vkmoMi a szocialista demokrácia kibontakozása és fejlődése: hogyan lebet és kell tovább lépnünk érvényesülésének kiteljesedéséért? Mert hogy tovább lehet és sail lépnünk. azt épp a társadalmi vezetőszerepét betöltő, a magyar nép sorsának alakulásáért nagy felelősséggel dolgozó párt ösztönzi, kritikusan es önkritikusan, korántsem elégedetten az elért eredményekkel. „Pártunk politikájának fontos eleme a szocialista demokrácia további kibontakoz-. tatása. Az elvileg, politikailag egyaránt szükséges... — mondotta a többi között kongresszusi vitaindítójában Kádár János. — Szükséges és lehetséges, hogy a dolgozók százezreinek. millióinak beleszólása legyen a kérdések eldöntésébe. a végrehajtás ellenőrzésébe, saját sorsuk intézésébe. Mély meggyőződésünk, hogy ez rendszerünk politikai erősítésének fő útja”. Nos, félreérthetetlen válasz ez nemcsak azoknak, akik polgári előítéletek foglyaiként ellentétes dolognak tartják a szocializmust és a demokráciát, hanem azoknak is, akik esetleg saját sorainkban „féltik” a szocializmust az úgymond „túlzott” demokráciától. Köztudomású, hogy a most következő időszakiban, már ebben az évben, néhány hét múlva és aztán, a következő esztendőkben a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztésében két területen kívánunk és fogunk továbblépni. Az egyik az országgyűlési képviselők és tanácstagok június 8-i megválasztása első ízben a módosított választó- jogi törvény alapján; a másik terület pedig a munkahelyi demokrácia, ahol gazdaság- irányítási reformunk továbbfejlesztésével összefüggésben a dolgozó kollektívák az eddiginél lényegesen nagyobb beleszólási jogot kapnak vállalatuk sorsának meghatározásába, a hélyi távlati és közelebbi terveik kidolgozásába, a döntésekbe, a gazdasági vezetők kiválasztásába és munkáink ellenőrzésébe. Afféle vizsgaidőszaka lesz e mostani tavasz és nyárelő az állami és társadalmi élet demokratizmusa érvényesülésének. felmérése intézményeink és közösségeink politikai érettségének, már ami a választásokat és az azokat megelőző jelölő gyűléseket illeti. Nehezen jóvátehető hiba volpa holmi régi beidegződésekkel, rosszul értelmezett ..szocializmusféltésből” e folyamatban fékezni az éonen csak kibontakozóban lévő demokrácia érvényesülését, mi több, a kommunisták egyik fő kötelessége megakadályozni az esetleges törvénysértéseket. Demokrácia és törvényesség, szabadság és fegyelem elválaszthatatlan fogalmak. A munkahelyi demokrácia intézményeinek továbbfejlesztése sem jelenti azt, hogy anarchiát tűrnénk el az üzemekben. Épp ellenkezőleg, a termelésben, és általában minden munkaterületen a jelenleginél is nagyobb rendre, fegyelemre van szükség — szervezettségre, munka-, technológiai, szállítási, kooperációs, pénzügyi fegyelemre, — hogy a gazdaság jövedetemteremtő képessége fokozódjék, s erre alapozva érzékelhetően, s a teljesítményekkel, a munka társadalmi hasznosságával arányosan javuljon a dolgozók életszínvonala. Nagyon is üdvös lehet, ha a gazdasági vezetők az eddiginél jobban függnek a munkahe'yi kollektíváktól, az ott dolgozó közösségektől: ha a nyilvánosság ereje megfékezi a karrieristákat, gátat sz.ab minden önkényeskedésnek, visszaélésnek. Ez a kollektív ellenőrzés azonban nem korlátozhatja az erős kezű, rendet és fegyelmet követelő, határozott, vállalkozó szellemű, dinamikus gazdasági vezetői gyakorlatot. A kommunistáknak kötelessége, hogy az ilyen vezetőket szívvé!-lélekkel támogassák, kiáll janak mellettük. A legiobb intézményes, szervezeti keret is csak annyit ér azonban, amennyire kitölti azt az eleven. valóságformáló gyakorlat. És a pártszervezetek épp ennek serkentésében, saját működésük politikai és erkölcsi ösztönzéssel játszhatnak óriási szerepet. Természetes, hogy csak azok a kommun istáik tudnak kelló meggyőző erővel, erkölcsi hitellel bátorítani az állampolgári, a mun. kavállalói, vagy — szövetkezetekben — a tulajdonosi jogok demokratikus gyakorlása, ra, akik ezt már maguk la jól begyakorolták a pártéletben. Más szóval: ahhoz, hogy a pártszervezetek eredményesen tölthessék be hivatásukat, hogy hatásuk legyen abban a közegben — a munkahelyen, a lakóterületen — ahol működnek, elengedhetetlen, nogy saját soraikban, saját szervezeti kereteiken belül eleven, magas színvonalú politikai munka folyjék. Hogy megsérthe- t.etlenül érvényesüljenek a pártélet lenini normái, a demokratikus centralizmus alap- etvei, hogy a pártmunka természetes létformájaként hassanak. alkossanak a pártdemokrácia friss erői. A pártélet fórumain nem lehetnek „tabü’-témák. helye van a nyílt és őszinte vitának, a felelős „visszabeszélésneK” bármely párttagot foglalkoztató kérdésről, mert csak az iíiven légkörben várható, hogy felszínre kerüljenek a tévedés veszélyét jelző kételyek, az új, konstruktív, alkotó gondolatok. a mai valóság bonyolult problémái. Ám a szabadon kifejtett . elgondolások marxista—leninista szellemű tisztázása, a demokratikus jogaival élő párttag kérdésének megválaszolása után, a viták lezárását és a döntéshozatalt követően a demokratikusan hozott határozat egységes képviselete, egységes és fegyelmezett végrehajtása a kommunisták kötelező feladata. Demokrácia és fegyelem, alkotó gondolkodás és cselekvő teremtés, űj iránti fogékonyság és a marxista—leninista elkötelezettség; így ötvöződik — kell, hogy ötvöződjek — pártunk szervezetének minden pórusában a demokratikus munkást! tus. S mivel e rramkastítos áU taáánossá válása, megszilárdulása mind sürgetőbb egész állami és társadat^ mi életünkben, ezért a párté demokrácia, és a közéleti demokrácia együttes fejlesztése, a párt erre irányuló nagyon komoly eltökéltségének gyakorlati bizonyítása, elválaszthatatlan egymástól. Nem túlzás azt állítanunk, hogy a párton belüli demokrácia elevenségétől és színvonalától függ, mennyire sikerül előbbre lépnünk a szocializmus egyik fő hajtóerejét jelentő közéleti demokrácia működtetésében, az erre szolgáló intézményes keretek fejlesztésével és a kommunisták példamutatásával. Kongresszusi vita-összefoglalójában Kádár János fgv világította meg ezt az összefüggést: ..A lenini normák állandó és még teljesebb érvényesítése a párt munka- képességének és harckészse- gének alapfeltétele. Ezek nélkül forradalmi párt nem dolgozhat. Megvalósításuk fontos feltétele annak is, hogy társadalmunkban továbbfejlődjék a szocialista demokrác">”. K. I. Kísérleti jelleggel került megvalósításra a SZÜV salgótarj áni számítóközpontja és a Duna Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat megy eszékhelyi fiókja között a távadat-földolgozás. Ezt a szolgáltatást a közeljövőben MO 8 X mikroszámítógépeit segítségével kívánják bővíteni. — Bábel __
