Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

PLVÄSöWÄPtö

Egy szállodai szobalány regénye

' Ezzel B címmé) jetertt meg fienamg Sándor új könyve.

Fülszövege szerint: „A szállodai folyosó számtábláján csengetésre kiugrik a szoba- szám, ahova a szobalányt hívják és mennie kell. Nem mindig tudja, lkát talál ott, legtöbbször csak futóvendéget. Azt sem tudhatja, miért hívja, szüksége van-e valamire, vagy éppen csak — unatkozik-. Egy ilyen csengetésre indul el egy szép fiatal lány végzete. Szinte minden regén vfejezetnél más-más szobában vagyunk, ám lakóik sorsa sokszor izgalmasan ösz- szefügg.”

A kötet ugyanazt az Epocha - (emblémát viseli, amelyet a

80-as években a Csendes Don első magyar kiadásán pillanthatták meg az olvasók. Ez a könyvsorozat s Benamy Sándor müvei a korabeli Magyarországon a haladó, antifasiszta törekvéseiket képviselték olyan időkben is, amikor mindez távolról sem volt kockázatmentes. örvendetes, bogy az író müvei napjainkban ismét napvilágot látnak. Az újabb kiadások, amelyek kedvező olvasói és kritikai fogadtatásban részesülnek lehetővé teszik, hogy a később született generációk is megismerkedhessenek Benamy Sándor vonzó és színes életművével. alaposabban megismerték általuk azt a kort is, »mely számukra szerencsére

már történelem. Tanulságai azonban mindig érvényesek, az önismeretet gazdagítják. A közelmúltban olvashattuk a többi között a K. L. mérnök Naplója, a VII. Izétől Szent József Attiláig, az Állampolgár voltam Közép-Európában című könyveket, újabb, illetve teljes kiadásban. Minap hallottuk a rádióban a kitűnően szerkesztett Nagy-Ka- rolo-emlék műsort a tragikusan fiatalon elhunyt erdélyi írónőről, akinek életéről, irodalmi, újságírói hagyatékáról ugyancsak Benamy Sándor Epocha-sorozatában jelent meg Ne nézz utánam címmel egy szívszorító dokumentumkötet.

S most ismét a könyvesboltokban van egy régi regény újabb kiadása, az Egy szállodai szobalány regénye.

Ha a regény tartalmát a maga szikárságában elmondanánk, kiderülne, meglehetősen köznapi és sablonos történetről van szó, egy szegény, ám többre született leány az adott korban szokványos tragédiájáról. Egy leányéról, akit a nyomor és sivár szegénység szállodai szobalány- nyá tesz, akit a különböző rendű és rangú vendégek kihasználnak, végül is a halálba kergetnek. Itt-ott megcsillan valamiféle fölemelkedés lehetősége, a viszonyok azonban mindezt nem teszik lehetővé, a szerelem is csaknem végzetesen bepiszkolódik. Valójában rabszolgaként éli le Irén — így hívják a leányt — rövid életét. Kosztolányi Dezső Édes Annájának társa ő irodalmunkban.

Bár hagyományos, bús történetet mond el, Benamy regénytechnikája zaklatottabb, montázsszerűbb, a mai olvasóhoz közelebb álló. A sorjázó fejezetek éles fényt villantanak a szálloda átmeneti vagy állandó lakóira Is, így különböző társadalmi helyzeteket, magatartásmintákat ismerhetünk meg. A fogalmazás pontos, szűkszavú, mégis érezni az író szinte történészi tájékozottságát korában és társadalmában, amelynek bukása történelmileg elkerülhetetlen, s bőven megérett a pusztulásra. Még akkor is, ha a regényben — egyelőre — Irén pusztul el. Az elszenvedett igazságtalanság azonban égbe kiált.

Benamy Sándor az időnként szinte frivoll fogalmazás ellenére, amely egyébként korfestő jellegű, mindvégig következetesen hitet tesz a társadalmi igazságos ság mellett Érzelmileg és értelmileg egyaránt az em berség ügyét szolgálja pergő cselekményű regényében,

amelynek lapjain időnként költői szépségű sorokkal vall a szerelemről, az emberi jóságról és szolidaritásról.

T. E.

A sanzon királynője

Endrétől 1913-ban átvette a Modern Színpadot; aztán az első világháború vége felé ő alapította és építtette fel az Eskü téren a róla elevezett kis színházat, s végül harmadszor a felszabadulás után. 1945 áprilisában a Jókai téren —- a mai bábszínház helyén — megnyílt a Medgya- 6zay Színpad az ő igazgatásával. Ebben Kodály Zoltán segítette, aki akkoriban a művészeti tanács elnöke volt, s méltányosnak tartotta, hogy Medgyaszay Vilmának — korábbi érdemeire való tekintettel — színháza legyen Budapesten.

Ugyanis Medgyaszay volt az, aki az elsők között népszerűsítette Bartók és Kodály dalait. Erről így nyilatkozott: „Hogy Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait megismerhettem, azt Nádas- dy Kálmánnak köszönhetem, ö figyelmeztetett arra, hogy ezeket kötelességem elénekelni. Elhozta, válasszak hármatnégyet közülük. Én vatemeny- nyit megtanultam. Azt is, amit férfihangra írtak. Egy évig minden munkát félretettem, nem vállaltam szereplést és vasszorgalommal tanultam.”

Medgyaszay Vilma a felszabadulás után évekig a Vidám Színpad tagja volt, szocialista államunk megbecsülte művészi tevékenységét: Kossuth- díjjal és Kiváló művész címmel jutalmazta tevékenységét, életművét. 1972-ben halt meg.

Most hadd idézzük fel Juhász Gyula Medgyaszay Vilma című versének négy sorát. Szebben aligha szólhatnánk róla.

Megédesíted a könnyet

szemünkben,

S megszenteled ajkunkon a

mosolyt,

S meglengeted a gyász fölött derűsen

Az Örömet, e ritka lobogót!

Kárpáti György

A 4. nagybaracskai fotográfiai alkotótelep kiállítása

A Budapest Galéria Józsefvárosi kiállítóterme ad helyet a nagybaracskai fotográfiai alkotótelep kiállításának. A szimpozion az MSZMP Bács-Kiskun megyei bizottsága és a. Bács-Kiskun megyei Tanács kezdeményezésére és támogatásával jött létre, első ízben 1981-ben. Célja a klasszikus magyar szociofotós örökség — megváltozott viszonyok közötti — folytatása. Működési területe a telepnek otthont adó Nagybaracska nagyközségen kívül elsősorban az akkori bajai járás.

Minden év augusztus első felében kerül sor az intézményes működésre — ez a kiemelés azért indokolt, mert a telep tagjai (10 fő teljes, vagyis tíznapos időtartamban, 4—7 fő pedig pár napos vendégként) év közben is megjelennek Nagybaracskán és környékén az előre ismert koncepció alapján fotografálni. Minden évben más és más „fő témával” foglalkoznak (ez nem kizárólagosságot, hanem hangsúlyt jelent). Az 1984-es fő téma: a lakosság és a közösségi intézmények.

Az egykori megyei szerveződésként indult telep a Magyar Fotóművészek Szövetsége fokozatosan növekvő támogatásával mára nemzetközi fórum lett: 1984-ben a magyar résztvevők mellett öt ország fotósai dolgoztak a telepen.

Valamennyi telepet kiállítás követi; 1983 óta a kiállításokat Budapesten is láthatják az érdeklődők, a Budapest Galéria rendezésében. Harmadik alkalommal fordul elő, hogy a kiállítást a Művé- lődési Minisztérium és a Bu- lapest Galéria támogatása folytán olyan katalógus kíséri, amely az összes kiállított képet tartalmazza. (Ez a jelenlegi magyar fotókiállítási gyakorlatban — sajnos —• egyedülálló). A cél itt a későbbi kutatást megalapozó dokumentálás

Az egész napos fényképezés után esténként egy-egy előadás. vita, vagy más egyéb rendezvény egészíti ki a programot. A telepen folyó elméleti munkát bibliográfiák készítésével, könyvek, folyóiratok kölcsönzésével támogatja a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a kecskeméti megyei könyvtár, s legnagyobb rendszerességgel a bajai tanítóképző főiskola könyv táJ ra.

1983 óta nyaranta egy-egy külföldi előadó a szocialista országok szociofotó-történetét mutatja be

Az 1981 óta végzett munka összefoglaló bemutatójára előreláthatólag 1986-ban kerül

sor. j

Kovács László: Cigánysoron

(Hauer Lajos reprodukciói)

Nógrádiak a Béke és Barátság különvonafon

szovjet nép, valamennyi szocialista testvérország népe a Magyar Népköztársaság dolgozóival együtt ünnepli az ország fasizmus alóli felszabadulásának 40. évfordulóját. A fasizmus fölött aratott nagy győzelem 40. évfordulója a szocialista országok népeinek, a béke és a társadalmi haladás összes erőinek közös ünnepe”. E mondatokkal kezdte cikkét a Népszabadság április 1 —i számában Pjotr Gyemicsev, a Szovjetunió kulturális minisztere. S ezen a napon indult Budapestről Moszkvába és Leningrad!» a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezésében az a különvonat, amelynek utasai április 1-től 19-ig bekapcsolódhattak a magyar napok eseményeibe, § érzékelhették azt a megkülönböztetett figyelmet amely a Szovjetunióiban ezekben a napokban a Magyar Népköztársaság iránt különösen megnyilvánult mind gazdasági, tudományos-műszaki fejlődésünk, mind pedig kultúránk iránt. A hűvös moszkvai időben — hiszen többször havazott is — szívet melengető volt érezni a baráti figyelem megnyilváMÖGKAD- 1965. május. 4, szombat

nulásait mind a szakmai programokon, mind pedig a baráti találkozókon, vagy éppen az utcán a magyar eseményeket hirdető plakátok előtt. A szovjet sajtó, a rádió és a televízió folyamatosan és bő terjedelemben számolt be a jubileumi ünnepségsorozat valamennyi jelentős mozzanatáról

*

A Béke és Barátság különvonat 341 utasa a csaknem három hét alatt igen gazdag programot bonyolított le. Erről beszélt Moravcsik Attila, az Ipari Minisztérium pártbizottságának, az MSZBT országos elnökségének tagja, a vonat politikai vezetője is.

— Az MSZBT országos elnökségének a különvonat indításával az volt a politikai célja, hogy hazánk felszabadulása 40. évfordulójára Moszkvában rendezett jubileumi események a barátság jegyében még gazdagabb tartalommal, a személyes tapasztalat, közvetlen találkozás semmivel sem pótolható élményével töltődjenek meg sokak számára — mondja —. Ennek jegyében többi között részt vettünk a jubileumi po- tetürari rcndessvenyeken,

daságunk négy évtizedes fejlődését bemutató rendkívül impozáns kiállításon, kulturális eseményeken elsősorban Moszkvában. De találkoztunk Leningrádban is szovjet barátainkkal.

— Az eddigi legnagyobb, kilencezer négyzetméteres külföldi bemutatónkon, a moszkvai gazdasági kiállításunkon Apró Antal által megnyitott Találkozások klubjában szintén sok, intim hangulatú és hasznos beszélgetésre keTÜlt sor — teszi hozzá Nádasdi Erzsébet, az MSZBT kulturális osztályénak főmunkatársa. — Olyan találkozók voltak ezek, amelyeken hasonló vagy azonos munkaterületen dolgozók cserélhették ki kölcsönösen tapasztalataikat. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk például a veteránom találkozóját, ahol a hazánk felszabadításában részt vevő katonák és polgári személyek, köztük szovjet tábornokok, a mozgalomban legrégebbi időtől részt vevő magyar dolgozók, negyvenötös pártagok személyes hangú eszmecseréje zajlott. De találkoztak egymással komszomolisták és KISZ-esek, pedagógusok, szakszervezeti tisztségviselők, pártmunkások és mások is. A kanéban teönyvbemutatokaA,

hanglemez-ismertetéseket is tartottak, hogy csak néhányat említsek a gazdag programból.

Milyen benyomásokat szereztek a külön vonat nógrádi utasai?

— Ölülök annak az őszinte érdeklődésnek, amellyel a 25 nógrádi résztvevő bekapcsolódott szinte valamennyi programba a 19 nap során — jegyzi meg Zsédely Lajos, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet párttitkára, a nógrádi csoport politikai vezetője —. A nógrádiam is mindent megtettek azért, hogy utunk során a szovjet— magyar barátság tovább mélyüljön, új személyes kapcsolatok szülessenek. Azt niszem, Moszkva és Leningrad szellemisége valamennyiünkre nagy hatást tett. Engem személy szerint különösen megragadott az a magas fokú tudatosság, amellyel a szovjet emberek a nemzeti múlt hagyományait ápolják, s az az internacionalista és hazafias szellem, amellyel éppen ezekben a napokban a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulójára készül ez a hatalmas ország. Úgy érsem, as emberek

nyíltabbak, mint nálunk! Megragadott az a magabiztosság is, amellyel a múltra éa a történelemre emlékeznek, egyébként teljes joggal minden „mellékíz” nélkül. Ez a magabiztosság a jelen hétköznapjaiban, az építőmunkában és másutt is megnyilvánul. Az is érdekes volt, hogy két emberrel személyesen is találkoztam, akik részt vettek Budapest felszabadításában, az egyik a moszkvai Izmajlo- vo Szálló portása volt, aki büszkén viselte kitüntetését, amit fővárosunk felszabadításáért kapott.

— Találkozhattam a Szovjetunió négy legrégibb zeneiskolája egyikének, a moszkvai, Leninről elnevezett zeneiskolájának igazgatójával,

Alekszander Hoffmannal. aki ott volt Berlin bevételénél — mondja Ember Csaba, s balassagyarmati Rózsavölgvi Márk Zeneiskola igazgatója. — ő a háború után muzsikus lett. Az iskolában négytől általában tizennyolc éves korig tanítják a fiatalokat, masas színvonalon. Erről győzött meg az a hangverseny is, amelyet a magasabb osztályos növendékek adtak Moszkvában, a barátság házában, akik közel állnak a művészi pálya megkezdéséhez. Például a népi hangszereket ragyogó tudással megszólaltató produkció után külön élményt jelentett a Moszkva csillagai

Harry Hardenberg: Nagybaracska

TTntráfK! T.nevln* TáiHacal

I M

1 L. Taylor:

.. Cím nélkül

Ady Endre datt írt neki, Babits Mihály, Juhász Gyula terset írt róla, Kosztolányi, < Hagy Endre, Szép Ernő elra- : gadtatott szavakkal méltatta 1 fern óéri lényét, tehetségét. i Medgyaszay Vilma, a dal, i b sanzon koronázatlan király- feője volt.

Száz éve, 1885. május 3-án 1 fedhetett Apja dr. Stand Kai- f feián főorvos, anyja Medgya- * Jzay Uka énekesnő. '■

„Édesanyám nem hrtt ben- i fee, hogy elegendő énekhan- i gom lesz, ezért íratott prózai »íniskolában — nyilatkozta i egy interjúban. — S már fi- fetalon szerződtetett Krecsányi ( Bgnác, az egyik legkiválóbb feídéki színigazgató.”

Krecsányi sikereit sokol da- ; tű, válogatott műsorával (Cse- fcovot, Gorkijt, Shakespeare-t Ibsent játszott) és kitűnő társulatával érte el. Nyáron Budán szerepeltek, itt adták •tó például Gorkij Éjjeli menedékhelyét, amelyben Medgyaszay Vilma Násztya sze- i gépét alakította. Ebben az (előadásban látta meg Beöthy fcészáó, a Király Színház igazgatója, s azonnal felfigyelt az gfjú szubrettre. Szerződtette,

• rábízta egy új magyar daljáték, a János vitéz egyik főszerepét, Iluskát. (A címszerepet Fedák Sári alakította.)

Jg premier 1904. november isim v<o#t, s a darab hatalmas «■kert aratott. Medgyaszay IVBub ezután számos operettben lépett a közönség elé, de «pint nyilatkozta: „később

«negwntam az ostoka libretto* bosszú sorát, s szerződés- fewc'gésacl átmentem a Modern Bzánházba, az első irodalmi babéréba, aboi magyar írók ferrre.it énekelhettem.”

Megtalálta a műfajút, s a Hal. a sanzon is megtalálta feenne ideális előadóművészét. Babits, Kosztolányi. Gábor Jgndor. Szép Ernő, Ernőd Ta- fenás. Hetei Jenő megzenésí- toett verseit tolmácsolta — feledhetetlenül. (A színháznak gyakori vendége volt Ady tendre is. Egyik alkalommal ^.megfenyegette” Medgyaszay nTifenát: „Várjon csak, Mimi, Bök én magának egy pikáns Bad**" Másnap eltűnt Budapestről, 6 napokkal később lefedi érkezett Párizsból a mű- •résznő címére. A feladó Ady fendre volt, s a borítékban az n bizonyos „pikáns dal”, a jEozo levele.)

Medgyaszay Vilma háromszor volt színigazgató. Nagy