Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

Székely Bertalan — és történelmi tudatunk ' Hiábavaló minden jubileu­mi megemlékezés, ha nem is­merjük és nem szeretjük azt, akit ünnepelünk. így van ez Székely Bertalannal, s szüle- * tett, bár százötven esztendeje meghalt háromnegyed száza­da, s kezdődhetnek a róla írt könyvek „a magyar festészet egyik legnagyobb egyénisége” jellemzéssel mégsem becsül­jük úgy, mint az utókora tisz­te lenne. Mondhatnánk: tisz­tessége. Hacsak a nevében i*nost alakult szadai baráti körben nem reménykedhe­tünk, hogy az évforduló után sem feledkezünk meg hatha­tósan gondozni emlékét. Ez bizonyosan nem Szadán (ahol utolsó éveit töltötte, s elte­mették) múlik, hiszen a haj­dani műteremből lett múzeum közművelődési táboraiból, s a szervező bizottság mostani pályázataiból legalább a lel­kiismeret szavát halljuk. Közvéleményünk a magyar történelmi festészetet Wagner Sándorral, Than Mórral, Ma­darász Viktorral, Gyárfás Je­nővel, Székely Bertalannal együtt kimosta agyából, s ezen a szomorító tényen az sem változtat, hogy a Képzőművé­szeti Alap kiadója igen szép kiadványokkal igyekszik a hi­bákért kárpótolni. Lehet, hogy Székely Bertalan szülővárosa, Kolozsvár is szívből élesztené, mint, ahogy már J955-ben, ezen a harminc év előtti év­fordulón tudományos tanács­kozás is megkísérelte már élet­műve igazságos értékelését. De hát nem ezen múlik, érte­kezéseken és évfordulós fel- llángolásokon. Már csak azért eem, mert lehetséges, hogy az elmarasztalóknak részben iga- euk van, egyfelől elismervén Székely Bertalan mesteri tu­dását, a színek iránti ritka érzékenységét, műveltségét, ki­tartó akaratát, a művészetek iránti szeretetét. sokoldalúsá­gát. nevelőkészségét. Másrészt hibáztatva, hogy « történelmi eseményeknek egv-egy drámain lélektani pil­lanatát festi meg, illusztrál, kommentál tehát, semmint a táj. alak, rajz, szín, formaele­meinek adna olyan találkozót, melyre éppen csak a festészet képes, minden allegoriás pél- dálózás nélkül. Vagyis: adna Inkább festészetet, piktúrát, történelmi oknyomozás jelei nélkül. Erre a kétségtelenül találó bírálatra mindjárt Székely Bertalan ma is becsült mun­káival válaszolhatunk. Szé­kely Bertalan a vázlataiban — II. Lajos holttestének meg­találása; a Koronázás (1867 ), Zrínyi kirohanása (1885), A csodaszarvas űzése (1900), Mu­rányi Vénusz (1876—78.) és az egyetemesen elismert ön­arcképében (1860), az impresz- szionistákkal együtt tartó Tán­cosnőjében (1875), s még né­hány tájképben igenis eleget tett annak a festészettel szem­be szegezett jogos követel­ménynek, hogy ne illusztrál­jon és ne allegorizáljon. Szá­momra is patetikus az Egri nők (1867.), s a Dobozi Mi­hály és hitvese (1861). Déva­ion Székely Bertalan korának történetszemlélete nem volt éppilyen patetikusan végletes, s nem az „igazság” allegóriá­jával ruházta fel Mátyás ki­rályt, s nem mitizálta saját hősét, Kossuth Lajost? És nem allegorizál bizonyos fo­kig minden történelemszemlé­let? Nem Székely Bertalanban és történelmi festészetünkben van a hiba, hanem elsorvadt történelmi tudatunkban. Nem sokat mond a mai köztudat számára Dobozi és felesége önként vállalt halála, se az egri nők helytállása, se Zrínyi kirohanása. Semmit sem jelenthet számunkra Szé­kely Bertalan, vagy éppen Barabás Miklós, Munkácsy és Paáil László sem, ha nincs, mit kivetítenünk képeikbe, ha nincs mit meglássunk bennüik, mert sem a törté­nelmünket, sem a természe­tet nem ismerjük. Székely Bertalan történe­lemszemlélete kétségtelenül a mai gyermekhez szól in­kább, mint, ahogy történettu­dományunk is gyermekcipő­ben járt az 6 korában. Mint a nem követett nagy példára, a francia Delacroix-re hivatkoz­nak Székely elvetői. Pedig a franciák sem azért szeretik Delacrojx-t, mert festőién ol­dotta meg történelmi tablóit, hanem azért, mert tudatuk­ban élnek még a nagy fran­cia forradalom barikádjai, és tudják-érzik, mit jelentett számukra a szabadság. S a spanyolok sem azért érzik ma­gukénak Goyát, mert oly fes­tőién tálalta, amikor Napóleon katonái agyonlövik az ellen­szegülő madridi polgárokat. Mindez nem festőiség kérdése csupán. A mi múltunk, keser­ves kínokkal terhes, de a mi­énk, és nem mondhatjuk, mi lett volna, ha másképp alakul. Így a miénk, ahogy volt, s ennek történelmi festészetünk hűséges tanúja. „Mindeneset­re legjobban gondolom a ha­zát szolgálni azáltal,' hogy vé­leményemet egyenesen ki­mondom” — írta Székely Ber­talan. Ha nem történelmi szemlé­lettel közeledünk felé, a ba­rokk pátosza, póza éppolyan idegen, mint történelmi festé­szetünk teátralitása. Múltun­kat vagy megtagadjuk, vagy úgy vállaljuk, amilyen volt. Székely Bertalan ragyogó rajz­művészete, festői tudása pik- túrájában a túlságos kigon- doltságnak engedett, s, ha vázlatai olyan frissek és mai ízlésünk számára is elfogad­hatók, készfestményei logi­kai merevsége talán éppen a túlságos kigondoltságból ered. Gyermekkoromból őrzöm és csodálom Festészeti boncta­nát — 1881-ben jelent meg. s Barcsay művészi anatómiájá­ig egyetlen tankönyv maradt, de bátran használhatná ma is, aki nem legyint Székely Ber­talan neve hallatára, vagy, aki tudja, hogy bármily piktúrá- hoz elengedhetetlen az alapok ismerete, tudása. Ebből a nagyszerű könyvből is kitet­szik, hogy a szenvedélyes, ér­zékeny és romantikus Székely Bertalan egyben mélyen gon­dolkodó tudós, pedagógus volt. Tudása, lehet megkötötte fes­tői kifejezése szabad közvet­lenségét, de a szabadságharc leverése után végül is a ro­mantika és a történelmi pá­tosz volt az úr, mely a nem­zeti művészet megteremtésé­re, a történelmi tudat feléb­resztésére kínálkozott. Azt a kort túlhaladhatta az idő, ez természetes, ám önismeretünk rétegeiben otthont találhat. Vagy inkább mi vehetnénk ajándéknak múltunkat, mely­hez nem leereszkednünk kel­lene, inkább felemelkedni. Koczogh Ákos Sass Ervin: most még világítanak a csillagok az crion meghúzza övét elsiet közeleg le reggel amott az a jegenye már fel­színia az éjszaka léghajóját piros­ra gyúlnak gázlángjai beborítják a várost és az alvó felhőket délen most még világítanak a csillagok de már 'borzongva lesem a reggel fényzáporát REGGEL revet viselő zeneiskolai kórus bemutatkozása, akik már Kar­lovy Varyban is nyertek dí­jjal. A 28 lány Hoffman veze­tésével drámai erővel énekelt ja Nagy Honvédő Háborúról, ide Kodály Túrót eszik a ci- &ány című művét is vidáman, átélve adták elő orosz nyel­jen. Kellemes meglepetés volt Szvetlána Ilgeno magyar tan­gs. Jó lenne ezt a kórust Ma- Igyarországon is hallgatni. Sándor Istvánt, az ELZETT fczecsényi gyára gyártóeszköz­gazdálkodási osztályvezetőjét szántén eredményes munka­ijáért és aktív társadalmi te­vékenységéért delegálták erre táv. útra. A gyárban eleven (baráti tevékenység folyik. , — Mivel először jártam a (Szovjetunióban, számomra ■ninden új volt — próbálja »megfogalmazni élményeit. — először a nagyság, a méretek «nyűgözik le az embert, s főleg ÍLeningrád szépsége, ezen be­stül is a« Ermitázs gazdagsá­ga. Rengeteg fotót készítet­nem, az MSZBT-tagesopor- Ufonk rendezvényein ezeket szeretnem bemutatni. — Pártmunkásként is na- Ipyon sokat tanultam ezen az «ton — mondja Palicza IÉyörgy, a Nógrádi Szénbá­nyák kányósi bányaüzemének csoportvezető vájára. — Im- jKmálónak tartom, most már »személyes tapasztalatok alap- ián is a szovjet emberek tar­tását, fe€ye«neae±teeget, ugyanakkor őszinte érdelődé- sét a mi dolgaink és orszá­gunk iránt. A politikai nagy­gyűlések szintén meggyőztek erről, különösen szívesen em­lékszem a moszkvai Kuncevo kerületben tartott forró han­gulatú találkozóra. Még jobb lett volna, ha az út szervezé­sekor úgy állítják össze a programot, hogy kicsit keve­sebb legyen a szabad idő, né­ha az üresjárat, helyette pe­dig üzemlátogatásokon vehet­tünk volna részt. Így kevés idő jutott a szovjet munká­sokkal való közvetlen beszél­getésekre. Egyébként, nehéz röviden szólni arról a sok szépségről, amit láttam. Szá­momra örökké emlékezetes marad például, a Vörös tér hangulatai, a Lenin-mauzóie- um, a koszorúzás, a borogyi- nói körkép, vagy éppen az építkezések gyors üteme s a műemlékvédelem jelei, a mű­kincsek gazdagsága. — Engem is meglepett az emberek magas fokú öntuda­ta — teszi hozzá Bakos Dá­vid, a Nógrádi Szénbányák menkesi aknaüzemének moz­donyszerelő csoportvezetője, alapszervi párttitkár —. Először jártam itt, fantaszti­kusak a méretek. A hazafias nevelés igen sok szép példá­ját láttam, ebben mi nehezen tudunk előbbre lépni, van mit tanulnunk. Ezt is a legki­sebbeknél kell kezdeni, a sátöökoek ál kési, mondánk hogy mi is az a háború. Ügy érzem, mi otthon a kelleténél kevesebbet beszélünk erről. Szerettem volna személyesen olyan emberekkel is találkoz­ni, akik a munkapadok mel­lől jöttek, a sok szabad idő helyett több találkozót rendez­hettek volna számunkra. — Nekem jó szakmai gya­korlat is volt ez az út — mond­ja Csőke Ágnes, a salgótarjá­ni Lovász József Általános Iskola orosz—történelem sza­kos tanárnője, az intézmény MSZBT-tagcsoportjának ügy­vezető elnöke —. Nyelvi to­vábbképzésnek is kitűnő volt. Ezenkívül sok olyan szemé­lyes tapasztalatot gyűjtöttem, amit a tananyaghoz kapcsolni tudok. A szovjet pedagógu­sokkal történt találkozó jól sikerült. Kiderült, több közös témánk is van, például az úttörőrnunkával, a fiatalok helyzetével, a férfiak és nők arányával, a keresettel s min­denekelőtt az oktatási refor­mokkal, nevelési kérdésekkel kapcsolatban. Ezt erősíti meg dr. Kovács Gyözöne, a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium orosz—szlovák—történelem szakos tanárnője is. — Például oroszban az első osztályos tananyag Moszkva, a másodikosoknak Leningrád. Végigjártam mindkét város­ban azokat a történelmi he­lyeket, művészeti, építészeti emJek.ek.et, amelyek szerepei­A hetvenéves Quinn EGYBEESÉS ÉS EMLÉKEZÉS Anthony Quinn Hetvenéves Zorba, Zampa­no, Quasimodo és sok más emlékezetes film főszerepé­nek alakítója, a világsztár színész, Anthony Quinn. Anthony Rudolph Quinn 1915. április 21-én látta meg a napvilágot a mexikói Chi- huahuában. Anyja indián­származású mexikói, apja ír volt, aki hamarosan Paneho Villa forradalmárai között harcolt. Az anya a kisfiúval az USA-ba menekült, s mi­után) a parasztvezért meg­gyilkolták, az apa is követte őket. Először kellékes volt Hollywoodban, majd opera­tőrként dolgozott. A kisfiú mindössze kilencéves volt, amikor elveszítette az édes­apját Anthony építész szeretett volna lenni, de anyagi hely­zete nem engedte meg, hogy tanuljon. Volt gyümölcsszü­retelő munkás, taxisofőr, profi boxoló, táncos és pa­rodists. Végül a színpadnál kötött ki, kis szerepeket ját­szott, 1936-ban John Barry­more vitte vissza a jó külse­jű fiatalembert a filmváros­ba. Tanult, és ott is kis sze­repeket kapott. A megvetett kisebbség tagjaként gyakran érezte, hogy — ahogy köny­vében később megírta — : „slampos, piszkos, hamis, csaló, marihuánát szívó mexikói”-ként kezelik. nek a tankönyvekben. A har­madik és a negyedik osztály­ban sok művészettörténeti té­ma szerepel, képtárak, múze­umok, ezeket is láttam. Egy tanár számára csodálatos az ilyen út, másként tud beszél­ni mindarról, amit tanítania kell. — Ez az űt számomra szin­tén adott újabb érzelmi ösz­tönzőket is ahhoz, hogy a Nógród megyei Moziüzemi Vállalatnál folyó eredményes barátsági munkában, vagy ép­pen a szovjet filmek terjesz­tésében még hatékonyabbak legyünk — jegyzi meg Fáklya Károlyné, aki a vállalat MSZBT-tagcsoportjának szer­vező titkáraként is tevékeny­kedik —. Vállalatunk 1972- ben a Szovjetunió kulturális minisztériumának dicsérő ok­levelét nyerte el a szovjet filmek forgalmazásának ered­ményességéért. Idén is készü­lünk a novemberben megren­dezendő szovjet filmek feszti­váljára, s céljaink közé tarto­zik, hogy 1985-ben az osszné- zők 30 százalékát érje el a szovjet filmek nézőinek száma Nógrad megyében. Herczegné Varga Ilona, a pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium biológia—kémia —filozófia szakos tanárnője azok közé tartozott, aki a leg- fá radha ta ti ana-b b u 1 járta Moszikva és Leningrád neve­zetességeit, érdeklődésének megfelelően Pavlov. Mengye­Arnikor 1938-ban feleségül vette a befolyásos producer, Cecil B. de Mille mostohalá­nyát, karrierje ezután is ne­hezen bontakozott k.i. 1947-ben, a Broadway-n A vágy villa­mosa egyik szerepében aratta első igazi sikerét. Öt évvel később Oscar-díjjal tüntették ki, mint a legjobb mellék- szereplőt, Elia Kazan Viva Zapatájában. Ez volt az első sikert hozó „Z” az életében. A ma vi­lágsztár Anthony Quinn azó­ta mintegy másfél száz szere­pet, tud maga mögött Volt szerelmes hős, kalandor, gyil­kos, kalóz, mutatványos, ko­mikus. vadnyugati hős és szabadságharcos. Es a más­fél száz szerep között volt két felejthetetlen alakítása, a másik két „Z” betűs. Fellini Országútonjának Zampanó- ja, és Zorba, a görög. Mi­lyen ellentétes két figura. A hallgatag, elvadult Zampano és a csupaszív, temperamen­tumos, kedves Zorba. Erről mondta: „Ilyen szerepet, amelyben kii lehet játszani a legbensőbb énünket, legfel­jebb egyszer kap életében a színész. Zorba egy darab volt belőlem, egy férfi, aki isme­ri az életet, mégis gyermek maradt.” Quinn nős, nyolc gyermek apja, hobbija a festés és a sakk. Szeret írni, 1973-ban publikálta Harc az angyallal című életrajzkötetét. lejev, Lomonoszov és más tu­dósok személyes emlékeinek nyomait kutatva. Maczkó Je- nőné, a pásztói Béke Terme­lőszövetkezet szőlészeti ter­melési egységvezetője aki ko­rábban hasznos szakmai uta­kon járt már a Szovjetunió­ban. most elsősorban az em­berekkel való találkozások al­kalmainak örült, csakúgy, mint Sípos Elemérné. n mát- raterenyei Páva Ruhagyár műszaki vezetője, akire mély benyomást tettek a most elő­ször megpillantott történelmi emlékek. Csábi Sándorné. a kishartyáni Egyesült Erő Ter­melőszövetkezet főkönyvelője, pártvezetőségi tag az indulás napján gondolatban végig ott­hon járt, ekkor avatták ugyan­is Sóshartyánban az új szov­jet emlékművet. A szovjet emberek hazaszeretetének megnyilvánulásai mély benyo­mást gyakoroltak rá is. — A friss len in? rád i tavaszi levegő kísérje további útjukat — jegyezte meg Leningrád- ban a politikai nagygyűlés egvik szónoka. Ez a tavaszi frisseség úgy látszik, sokáig elkíséri a kü­lönvonat nógrádi utasai: is a hideg ellenére lassan mégis csak virágba boruló tavasz­ban. Elnevezték az ezerarcú erryJ bernek. Egy volt közülük Quasimodo, A notre-dame-i toronyőrben. És a Van Gogh- film Gauguinje — ezért az alakításáért kapta a második Oscar-díjat. Tucatszám forgatta az át-' lagfilmeket, de népszerűsége nem csökkent. Rendezők keL filmcsillagokká! ritkán volt afférja. Inkább a magánélete szolgáltatott nagy betűs címe-' két a pletykalapoknak. Húsz­évi házasság utáin elvált Katherine de Mi lie-tői (aki­től öt gyermeke született), és feleségül vette az olasz Jo­landa Addolarit — röviddel harmadik fiuk születése előtti Ennyit az emlékezésből. É9 az egybeesés? Anthony Quinn ez év április 21-én volt 70 éves. Négy nappal később mutatták be a magyar mo­zik az I98*l-ben készült Tűi nagy rizikó című filmet, amelynek ő az egyik fősze­replője. Végezetül idézzük egyik korábbi nyilatkozatát: „Nem lehet úgy élni, hogy ártunk másoknak. Emlékszem a ne­héz évekre, a szegénységre; az ürességre, a sikerekre és a vereségekre. Ma, 69 évesen már tudom, hogy az ember ne kövessen csalóka vágya­kat Szerettem volna úszó-J medencét, szép házakat; gyors autókat... Miattuk legtöbbször eladtam maga­mat. Ma már tudom, hogy mindezek nélkül is meg leá hét lenni. Minél öregebb le­szek, annál inkább foglyul ejt az egyszerűség.” , (erdős) J Lexikon iskolásoknak Ismert szovjet tudósod megjelentették az „Ifjú fW zikus lexikonét”. A lexiJ konban körülbelül kétszáz cikk szól könnyen érthető és érdekes formában a fizi­ka tudományának fejlődéséj ről és modern irányzatai­ról, a kiemelkedő tudósok életéről. A Szovjetunióban lexikonokat adnak ki az if­jú csillagászoknak, termék szetbarátoknak, az ifjú tech­nikusoknak, művészeknek, geográfusoknak és sportoy lóknak. , Tóth Elemér MÓGRÁD — 1985. május 4, szombat 9 i s habár ilyenkor mindig szomorú va­gyok (egy nappal kevesebb) utána ki­áltok az orionnak pajtás holnap új­ra találkozunk és együtt vágtatunk el a göncölön csikorogjanak» csak a berozsdált kerekek mintha madarak csicseregnének s hoznák az opálgyöngy reggelt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents