Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-04 / 103. szám
1 ÍR/ első emeleti fodémszerke zet szerelését végzik az újonnan épülő szécsényf mő ►elődési házon — felső képen — a Zalka Máté Szocialista Brigád tagjai. A mintegy 50 knillió forintos beruházást a szécsémyi II. Rákóczi Ferenc Tsz építő szakemberei ►égzik. Az 1700 négyzetméte rés művelődési házat a jövő év végére adják át az építők. Pályázati díjas pedagógusok Hatékonyabb oktatás a szándék Irodalmi szövegértelmezési kísérlet megyénkben r A Nógrád megyei Tanács teiüvelödési osztálya és pedagógus-tovább képzési kabi- (netje minden évben pályázatot hirdet,' amelyen egyre nagyobb létszámban vesznek ►észt a gyakorló pedagógusok. A pályázatok egy-egy pedagógiai részterületet dol- Ipoznak fel, s jól segítik elő laz egyéni és tantestületi tapasztalatok szélesebb körű közkinccsé tételét. A pedagógiai pályázaton a közelmúltban osztották ki a díjakat. Első díjat kapott Tóth 'Zoltánná szuhai óvónő. Gá- tik Józsefné rétsági óvónő. Bihary Lajos, a salgótarjáni ^Táncsics Mihály közgazdasági szakközépiskola igazgatója és Diósi József, a Salgótarjáni városi Tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője, valamint Csőke Ágnes, Kaposi Ida, Payer Mária és Varga István tanár, a salgótarjáni Lovász József Általános Iskola pályázó közössége. Hat egyéni, illetve kollektív pályázó második, tizenöt harmadik díjat ért el. Ériékes munkáik születtek a képző-, ipar- és fotóművészeiül pályázaton is. A festészet kategória fődíját Loránt- né Presits Lujza, a salgótarjáni Jurdj Gagarin Általános Iskola szakfelügyelője nyerte el, míg az első díjat Leszensaky László, pasztóii nyugdíjas tanár kapta. Grafika és alkalmazott grafika kategóriában Pénzes Géza, a balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola szakfelügyelője és Varga István, a salgótarjáni Lovász iskola tanára lett az első. Szobrászatban Csemniczky Zoltán balassagyarmati népművelő, fotóművészetben Nagy Imre, a balassagyarmati Balassi Gimnázium tanára győzött. Iparművészeti kategóriában második és harmadik díjat adtaik ki — Amiattié Szomszéd Annának, a salgótarjáni Lovász iskola tanárának és Nádasdi József káliéi tanárnak. A minap Salgótarjánban járt dr. Csikesz Erzsébet, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet kutatásszervezési főosztályának munkatársa. Az általa kezdeményezett és irányított Irodalmi szövegértelmezés az oktatásban és a pedagógiai továbbképzésben című kísérletet az ország több általános iskolájának harmadik és negyedik osztályában alkalmazzák — a megyeszékhely négy iskolájában is. A pedagógusok, a szülők és a közvélemény tájékoztatása végett kértük a beszélgetésre. — Hogyan foglalható ösz- sze tömören a kísérlet? — A kísérletben célunk az, hogy a gyerekek már meglevő szövegtudását — kiolvasók, mondókák, mesék — az irodalomhoz való aktív viszony alakítására, a cseleked- tető irodalomoktatás szolgálatába állítsuk, fejlesztve a gyerekek gondolkodási képességét, gazdagítva érzelmi életüket, írásbeli és szóbeli önkifejezésüket. — Véleménye szerint, miként lehet az irodalmat eredményesen tanítani az alsó tagozatban? — Sokan úgy vélik, hogy nem lehet irodalmat tanítani, azt megérezni kell, mivel az irodalmat „különleges”, teremtő, alkotó emberek hozzák létre. Az irodalmi alkotás befogadása újrateremtés: némely esetben á teljes mű, gyakran csak egyes részei érthetők az olvasó számára. Az újrateremtés az alkotóképességre épül. Nem tagadható a spontán műbefogadás, de megérzéseink kihalnak, valamilyen szinten megrekednek, ha az ismeretek fejlesztése elmarad. A tananyagtervezésnél az elméleti megfontolásnak általános érvényűnek, távoira tekintónek kell lennie. Nem évfolyamban, nem tanítási órában kell gondolkodni. Az alsó tagozatos irodalomoktatásnak szemléletében a felső tagozat, a középiskola nézőpontjával kell azonosulnia: feladatát az egyszerűbb felépítésű irodalmi szövegeken kell végeznie, de abban a szemléletben, melyre a bonyolultabb műveket szemléletváltoztatás nélkül, nézőpontbővítóssiel építem lehet. — Mikor fesz « gyerekeknek elegendő olvasottsága az alsó tagozaton? — Az érdeklődő és a jól olvasó gyerekek olvasottsága is kevés még a harmadik osztályra, hiszen az első és második osztály az olvasás- technika elsajátításának és gyakorlásának időszaka. (Bár így lenne!) A feltett kérdés megválaszolására azonban van egy másik, kevésbé elutasító magatartás is. Abból kell kiindulnunk, hogy a iskolás gyerekek kisgyermekkortól hallanak. tanulnak, használnak irodalmi alkotásokat. A hallás útján megismert irodalmi szövegtípusokkal a gyerekek az iskolában írott formában is találkoznak. Az irodalmi ismeretek, fogalmak kialakítására van elegendő anyagunk az alsó tagozatban. Harmadik osztálytól egyre fontosabb a minél több írott szöveg olvasása, értelmezése, mert egyelőre még az olvasás-szövegértelmezés az önművelés előfeltétele, s feltehetően ez marad még sokáig a kultúraelsajátítás lehetősége is. — Mit jelent a cselekedtető irodalomoktatás? — Tervszerűen tanítunk irodalmat, s ebben a tanítási m>ódban az irodalom logikájára, rendszerjellegére építünk. Munkánk nem csupán a műalkotás kiváltotta élmény hangulatára, hatására alapoz, nem a gyerekek spontán megnyilatkozásaira, hanem az irodalommal való foglalkozás problémamegoldó helyzeteinek szellemi örömére. A szellemi izgalmat abból a játékos munkaformából idézzük elő, ahonnan az adott műalkotás formáját leképezzük: szétszedjük és összerakjuk, egészet bontunk elemeire, és elemekből építünk egészet. Úgy játszunk, mint amikor LEGÓ-ból házat építünk. Mintaként magkapjuk a házat, szétszedjük azt, megfigyelve elemeit, hogy újra összerakhassuk. Majd az építő az elemeket egyéni ízlése szerint hasonlókra kicseréli, és saját háza születik, ami hasonlít ugyan egy modellre, de egyéni színei vannak és terjedelme. — Hogyan történik a kísérletben a tantervi feladatok *szolgálata”? — Tulajdonképpen szó szerint a tantervben levő feladatokat oldjuk meg, a tantervi követelményeknek teszünk eleget, „csak” a megszokottól eltérő módszerekkel és szemlélettel. Más a tanmenetünk, más a tankönyvünk. Irodalmi gyűjtéseket állítottam össze, melyekhez feladatsorokat készítettem, ezek a szöveg értelmezéséi adják. A szövegválogatás alapja az volt, hogy tudtam, mit akarok irodalmi ismeretből tanítani, s ezzel együtt milyen fogalmazási feladatot kát. akarok elvégezni. Az irodalomelméleti fogalmaknak egyre bővülő körét kellett megszerkeszteni. A közép J pontban a mese áll, az a régi műfajtípus, amelyre az iradolom epikus alkotásai épülnek. — Mikor és hol kezile % kísérleti oktatást? — Az esztergomi tanító-’ kéoző főiskola gyakorlóiskolájában 1975-ben szakköri keretek között végeztünk egy előkísérletet. 1977-től állami támogatással dolgoztunk. Esztergomom kívül Tatabánván, Nyergesújfaluban. a pécsi neyelési központban, Nógrád megyében. Salgótarjánban és Balassagyarmaton próbáltuk ki a kísérlet anyagát, összesen mintegy 40 tanulócsoportban. A nógrádi pedagógusok között is kiváló felkészültségű, áldozatos munkára és megújulásra képes kollégákkal találkoztam, akikkel a vitaszellem és a kritikus együttműködés megtartásával a tananyag véglegesítését biztosan el tudom végezni. — Hogyan értékeli mun> katársaival együtt az eddigi eredményeket? — Minden kísérlet, de á ném kísérletnek szánt, központilag előírt tananyagok megvalósulása is lényegében és alapvetően a munkát vezető pedagógusok felkészültségének a függvénye. A tananyagot tanítók döntő többsége szereti a kísérletet, vállalja a nem kevés munkát Mindenütt van félelem aa ismeretlentől, de a megváló-* sí tás után a tananyagok elgondolásait szinte kivétel nélkül elfogadják, pozitívan értékelik. A gyerekek élvezils a kísérleti anyagot, sokat fej-* lödnek és tudnak. Valószínűleg ez győzi meg a pedagógus sokat is. A gyerekek fogaVJ mazási készsége — szóbeli éú írásbeli — magas szintű, a tantervi követelményekéi messze meghaladó. A szói vegértés, -értelmezés úgysz.in-* tán. A nem anyanyelvi tár-} gyak közül — a kollégák véJ lemónye szerint — a kísérleti kedvező hatással van a maJ tematikára. A kísérleti tar-} anyag egy részét, a meseta-) rrítást, most tápláljuk számi»} tógépbe. — Köszönjük a beszélgaj test. I>r. Kun András Családi tisztások Az elsejei majális aztán elvidított minden évben valamit. A nagy május eleji forgatag csendesebb mederben folyt tovább! Május első vasárnapja már mindenképpen kirándülóidőnek számított. Nem tudom miért, valamelyik nap az jutott az eszembe. hogy fel kellene idézni — hogyan evett a konyhaasztalnál ülve az apám. Hogyan fogta a kanalat, a villát, hogyan rágott, nyelt, ivott; milyen volt, amikor az első tavaszi hétvégi kirándulásokra készülődött. Nem tudtam felidézni. Legalábbis nem pontosan, nem olyan éles képekkel, ahogy szerettem volna. S ha valamit nem tudunk felidézni, ha valamire nem emlékszünk kristálytisztán, akkor azt a valamit elhagytuk. A viszonylatszámokra sem emlékszem (így mondják szakszerűen a villamosok, buszok „rajtszámét” talán), amelyek azokon az éktelenül zörgő. nyitott peronú villamosokon voltak, és kidöcögtek vegünk többszöri átszállással a pesti bérkaszárnyák _ falanszterei közül a hűvösvölgyi 3S agyrétre. Egyáltalán mire emlékszem akkor? És így van ezzel vajon más is? Hogy kéretlenül-váratlanul egy májusi hangulat nyomán elindul valahova az emlékei kö- teé, keresgélni kezd. s egyre 6ondterheitebh, ment aügJüaUionjáró Iái már valamit. A változások elsöpörték azokat a képeket, amelyekről sokáig azt hihettük, hogy „na, ezt nem felejtem el, amíg élek..." Dehogynem felejtjük el, dehogynem. És ha csak a képek vesztek volna el! De elveszett minden más is, ami egy mai szemmel „nevetségesen egyszerű, naiv világot” jelentett, ahogy ezt mostanában egy beszélgetésben valaki jellemezte. „Nevetséges .. egyszerű. .. naiv” — más szóval csupa-esupa negatívum a fejlettek okossága szerint, az akkoriban jövőnek sejtett valami utólagos ítélete. Nem kérek belőle. Nem tudok röhögni a régi dolgokon, akkor sem, ha közben csiklandoznak. Nem vagyok komor, nincs bennem keserűség a mai értékítéletek olyan gyors változásait látva, hogy már szinte nem is látszanak. Olyanok ezek a nagyrészt divatból felbukkanó és egyszeriben el is tűnő értékítéletek, mint a futóvad. Csak a legkiválóbb mesterlövészek érnek el jó eredményt a lete- rítésükben (itt a megjegyzésükben. egyáltalán a követésükben). Nem vagyok futóvadlövő sem. És nem is szeneden a jnestecéahó fwtówadlövőket, természetesen mindezt átvitt értelemben nem szeretem, a valódi mesterlövész — „az más tészta”, ahogy régebben divat volt mondani. Mégis megpróbálom felidézni a májusi kirándulások képét. Borzasztó, hogy nem emlékszem, milyen ruhában jártunk? Miben mentünk a kirándulásokra, amelyek egész naposak voltak és többriyire egy-egy házból két-három család együttdöcögését jelentették egészen a célig, ami jó egy, másfél órát elvett az egészből. A rántott húsokra két kenyér között — erre azonban emlékszem, sőt, ez a mai szemmel elképzelhetetlen „hot dog” vagy „hamburger” gyakorta még az ízével is megjelenik az emlékezésben, de olyan két kenyér közé tett hideg rántott húst azóta sem ettem. Mi változott így el? Cifra, zöld és sárga falú villamosmegállók, a sínek között diónagyságú kövekből megvetett, olajosszagú kőáigy, évtizedek óta használt sárga hátú, agyagos utak végig a Hűvösvölgy erdeiben, szellős, napfénytől áttört lombsátor hosz- szan és szélesen mindenütt, ámenre haéadt Isis csoportokban az emberiség, Pest és Buda népe ismeretlen elődök nyomában, generációs utakon járva, amelyeken jártak már talán a múlt században is, de azóta egészen biztosan, amióta a székesfőváros odáig fejlődött, hogy volt villamosjárata oda ki a zöldbe, s voltak olyan sűrűn lakott bér- kaszárnyái, mint amilyenek ma is vannak a „belső kerületté” előlépett egykori munkáskerületekben. S persze voltak családok is, akik együtt töltötték idejüket, együtt is éltek, dolgoztaik, összetartoztak, közösséget éreztek egymásban és egymás iránt. Miért lehet ez másként manapság, és éppen manapság? A motorizáció nekem nem elég magyarázat. Ha lennénk még, akik együtt kirándulunk és nem csak egy évben egyszer — akkor ma esetleg köny- nyebben érnénk célt, s nem is kellene feltétlenül távolabbra menni, mint régen. Társadalomtudósok és mindennemű szociológusok, a „kor költői” a megmondhatói, mi az oka a különéléseknek, különéléseinknek? A családok közös utazásai, pokróeterege- tései, kínálgatásai „vegyél pajtás a mi rántott húsunkból, szedőéi hozza strmmgwt is” megszűntének. Hűvösvölgy, a Nagyrét változásai (az országban számtalan „nagyrét” létezett) között ott van ugyan a jelenség; a város és környékének egyre sűrűbbé váló beépítettsége minden zöldterületet felfal. Ügy működik ez az egész centralizált őrültség, mint a sejtburjánzás, s bár nem keresem szándékosan a nyers kifejezéseket, ezt folytatva megkockáztatom a hasonlat kiteljesítését: a mindent beépítés a kóros urbanizálódás rákképződése. A Hűvösvölgy is hovatovább felszorul a régente csak dtt-ott látogatott hegyes részekre; a napsütötte, árnyat is adó, jó levegőjű tisztások, amelyeket elérhettünk, amikor még léteztünk kirándulóként, egy kis szakasszal is, sorra beépültek mára. Lehet összefüggés is mindebben. Ha a helyeket csupán praktikus és mohó szerzési ösztöntől hajtva így el lehet rontani, akkor az sem nagy csoda, ha az emberek-családok elmaradoznak oilman. Az asszonyok ott is tettek vettek, a férfiak kártyáztak, rúgták-fejelték a labdát egész nap, a gyerekek meg elkódorogtak, becsörtettek a fák kö^ zé, felfedezték a rejtett ösvényeket, de ott tanultak meg sárkányt készíteni az apjuktól, s eregetni nemkülönben^ ott szövődtek életreszóló barátságok, ahogy ezt közhelyszerűen írni szokták. Vízért külön program volt elballagni sok-sok társsal együtt a Disznófőhöz, ami nem volt más, mint egy nagyon hideg és nagyon jó vizű forrás, körülötte kis ház, tég la pad ló-; zattal, a víz egy hatalmas (vagy annak tűnő) bronz disa- nófőből, pontosabban vaddisznófőből csordogált. Hűvös volt odabent és gyakran órába is beletellett, amíg sorra kerültünk. Közben minden más is történt, s az era- ber azokra gondolt, akik a tisztáson várják a hideg vizet; mit mondanak, hogy ilyen sokáig elmarad— Nem lehetett volna kibírni sok mindent a családi kirándulások nélkül. Sok minden jó nem tartott volna olyan .sokáig ezek nélkül. Ma valamennyi ismerősömet ősz- szeadva három családot tudok említeni, amelyik nálam- nál jobban emlékszik a kirándulásokra, és lépést sem tesz egymás nélkül. Ők ott vannak valahol a családi tisztásokon. T. Pataki Lászlflí MŰGfcMX - *985. «Bőjtts szombat
