Nógrád, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-29 / 124. szám

I Mi maradt a tarisznyában ? Egyszer — meséli Szabó Ferencné, a salgótarjáni Strom­feld Szakközépiskola igazgatóhelyettese, amikor egy húsz éve érettségizett osztályáról beszélgetünk — megkérdezte a szomszéd apámtól, melyik gyerekét szereti legjobban a nyolc közül. Apám így válaszolt: — Azt én nem .tudom meg­mondani. de, hogy melyiket miért, azt igen. Valahogy így vagyok én is a tanítványaimmal. Például az 1960-asok azért kedvesek, mert a legelsők, akiknek az osztályfőnöké voltam. Én is. ők is kezdők voltunk, amikor a salgótarjáni Madách Gimnázium orosz tagozatos első osztályában találkoztunk. Dr. Végh Györgyné gyógy­tornásszá! .—, akit annak; ide­jén Müller Katalinnak hív­tak —, dr. Gótai László fog­orvossal és Herboly György- gyel, a Vegyépszer igazgatójá­val a régi tablóképet néze­getjük. Gyors számvetést ké­szítünk: kiből, mi lett. Kide­rül. hogy húszán végeztek fel­sőoktatási intézményben, s dolgoznak ma orvosként, ta­nárként, védő- és óvónőként, irigylésre méltó arány, egy mai gimnáziumi osztály számára is Aztán focicsaták, 'híres sze- kundák -történetét, élmény­számba menő tanórákat, ki­rándulások emlékeit idézgetik e volt osztálytársak. Van mi­ről mesélni. Milyen is volt az s húsz évvel ezelőtti gim­názium? — Nagyon más, mint a mostani — kezdi Gótai László. — Sokkal iskolásabb, mere­vebb. A mai gyerekek lazább gyeplőre vannak ei'esztve. Sokkal nagyobb tisztelet övez­te a tanárokat, ami azonban nem jelentette azt. hogy nem lehetett őket szeretni. Sokat követeltek. Féltve tisztelt és szeretett osztályfőnökünk is ilyen volt, de, aki négy. évig rendesen tanulta nála az oroszt, állítom, érettségi után egykét évvel le tudta tenni 8 középfokú nyelvvizsgát. — Azt hiszem, kiváló taná­ri kar tanított minket — ve­szi áf a szót Müller Katalin. — Humanista szellemben ne­veltek, és a tantárgyak mel­lett az emberi problémák megoldásában is sokat, segí­tettek. Akkor is engedtek ér­vényesülni, ha szerényebben futottam neki valaminek, mint a többiek. — Az emlékek az évek mú­lásával megszépülnek — kap­csolódik á beszélgetésbe Her­boly György. — Azokra a ta­nárokra is szívesen gondolok, akik annak idején nem áll­tak közel hozzám. Az akkori mindennapok apró történései is lehetnek máig hatóak. Még a negatívumok is. Volt idő, amikor például úgy éreztem, egv tantárgyból beskatuíváz- tak. Azt hiszem, ez a sére­lem alakította ki egyik leg­főbb elvemet, hogy nem sza­bad előítéletekkel élni. Ez a mostani beosztásomban kü­lönösen fontos. , — Az osztály az elválás óta ötévenként találkozik. Mit jelentenek ezek a találkozók? — Mindig nagy örömmel jövünk össze — mondja Her­boly György. -— A múlt kö­zös emlékein túl, szó esik csa­ládról, . munkáról. Az egyik osztálytalálkozón például sza­bályos termelési értekezlet folyt. Két üzem képviselője talált jó megoldást egy har­madik vállalat problémájára.-4- A legnagyobb élményt az utolsó találkozó jelentette — mondja Müller Katalin —, mert az érettségi óta erre hív­tuk meg először, az osztály­főnökön kívül, a tanárain­kat. Sosem felejtem el, ahogy ott ültünk meghízva, meg­változva. — Manapság sok szó esik a család és az iskola szerepé­ről a nevelésben. Az önök eletének alakulására milyen hatással voltak? — Számomra a család volt a meghatározó — vallja Gó­tai László. — őszinte, nyílt légkör volt nálunk. A szüleim személyes példájukkal és ál­landó ellenőrzéssel terelgettek választott pályám felé. Ami­ben az iskolának, vélemé­nyem szerint nagy ereje van, az emberi jó tulajdonságok erősítése, az erkölcsi normák megismertetése és gyakorlása. Nagyon fontosnak tartom a politikai nevelést. A KISZ- munkát lehet sokféleképpen csinálni. Akkor, ha tartalmas, es nem erőltetett, hanem ter­mészetes politikai háttérrel élik a gyerekek a KlSZ-éle- tet, igen nagy hatású. — Engem az iskola elsősor­ban tanulni tanított meg — mondja Herboly György. — Nagy baj volt azonban, hogy csak a jegyért tanultunk. Ügy gondoltuk, hogy hanyagsága­inknak semmi más következ­ménye nem lehet.' mint, hogy egyest kapunk. Jobban az élet­nek kellett volna tanulni. Müller Katalin sorsát lega­lább olyan mértékben alakí­totta az iskola, mint a csa­lád. — Szüleim már idősek vol­tak, amikor befejeztem a gimnáziumot. Bár elég jól érettségiztem, meg sem pró­báltam a magasabb iskolát, a csatádnak éz nagy terhet je­lentett volna.. Meg aztán nem is mertem. Szakiskolát vé­geztem, gyógytornász lettem, amit a mai napig sem bánok. Lehet, hogy azért, mert szü­léimét korán elvesztettem, je­lent számomra sokat a volt iskolám. Többször előfordult az életemben, hogy szeret­tem volna megmondani a ta­náraimnak, milyen jó volt a magas mérce. Sikereimet, munkahelyi elismeréseimet gondolatban mindig bemu­tattam nekik. . Meg aztán olyan is volt, ha elmentem egy sikerkönyv mellett úgy, hogy nem olvastam, eszembe jutott: Mit szólna most He­rold László, a magyartaná­runk? * Tárgyak: fél pár kesztyű, lepréselt szegfű, piros karton­szívből készült nyakláncok, borítékok feliratokkal, jegy­zőkönyvek, jelenléti ívek, szé­pen hímzett vászon könyvbo­rító. Él az országban har­minckét ember, akik számára ez a fura tárgycsoport maga a rend. Életük egy darabjá­nak dokumentumai. Szabó Ferencné húsz éve féltve őrzi őket. A gyerekek­re tette fel az életét. — Ha bánatom van — mondja —, előveszem a ,,ta­risznyából” az emlékeket. Erőt adnak. Belőlük táplálkozom. Kovács Erika Műtrágya­export ötven év után ismét szállít Egyiptomba műtrágyát a Peti Nitrogénművek. A , második világháború előtt rendszeresen használtaik a Nílus vidéken a pétisói. Annak idejen minden műtrágyás zsákba magyaros bicskát rejtettek, hogy ezzel is növeljék a péti talajtáplá­lék népszerűségét. Az ismét felújított kereskedelmi kap­csolat természetesen nem a fél évszázados reklámfogásnak köszönhető. A Chemolimpex ügyintézésében talált ismét egymásra a magyar gyártó és az egyiptomi felhasználó. Most egyébként nem a hagyomá­nyos termékét exportálja Egyiptomba a nitrogénművek, hanem a pétisóval jóval na­gyobb nitrogéntartalmú am- mónnitrátot. Hazánk legnagyobb műtrá­gyagyára a tervek szerint eb­ben az évben is tovább növe­li exportját. Az elmúlt eszten­dőben 76 millió dollár értékű terméket adott el külföldön és az idén ennél többet akar, annak ellenére, hogy a téli energiahiány több mint 100 ezer tonna termeléskieséssel járt. A kiesés egy részét ész­szerű munkaszervezéssel, a karbantartás átcsoportosításá­val pótolják. A nehézségek el­lenére is sikerült megtartani a külföldi piacokat, sőt elin­dították első szállítmányaikat közép- és dél-amerikai orszá­gokba is, ahol eddig nem ad­tak el műtrágyát. Susán Zoltán, a salgótarjá­ni Lovász József Általános Iskola úttörőtanács-titkára, Ezen a nyáron jutalomtáborba készül Helsinkibe. Első ráné­zésre szolid, szófogadó, úgy is mondhatnám, em-inens diák­nak látszott. Amikor belépett a tanáriba bemutatkozott, majd pedig elnézést kért a késésért, de a szünetben any- nyira belejöttek a játékba, hogy az nadrágszakadással ért.véget és most éppen a varrásból jött. Ahogy leült mellém, arcán kamaszos mo­soly, szeme kérdően pillan­tott rám. De nem a kényes „balesetről” kérdeztem. — Milyen úttörőmúlt kell ehhez a szép kitüntetéshez a nagy úthoz? — 1981 óta vagyok úttörő, ötödikes koromban választot­tak meg osztályunkban a Donald kacsa őrs vezetőjé­nek. A következő évben is megmaradtam ezen a posz­tomon, de őrsünk nevet vál­toztatott és a Viking őrs élé­re álltam. Bekerültem az út­törőtanácsba. ahol egy év múlva úttörőtanács.titkár- helyettes, idén pedig úttörő­tanács-titkár lettem. — Mit dolgoztál az úttörő- mozgalomban? — Vetélkedőkön, tanulmá­nyi versenyen, tudományos technikai úttörőszemlén vet­tem részt, eredményesen. — Úgy tudom, érdekes pá­lyamunkát küldtél be a tudo­mányos technikai úttörő­szemlére. — Az öblösüveggyár múlt-. járói, történelméről, jelenlegi munkájáról írtam egy dolgo­zatot. Nagyon szeretem a tör­ténelmet, különösen megyén­6 NQGRÁD - 1985. május 29., szerda két. A Nógrádi Sándor Múze­um által meghirdetett ..Több mint játék” című vetélkedőt ötfős csapatunkkal megnyer­tük. Ebben a versenyben részt kellett venlnünk gyűjtő­akción js, ahol sok érdekes tárgyi emléket, értékes doku­mentumot hajtottunk fel. — Mikon mentek Finnor­szágba? — Június 29-én. — Hogy fogjátok megérte­ni magatokat a finn pajtá­sokkal ? — Állandóan lesz velünk egy tolmács, aki finn diák és Magyarországon tanul. Úgy tudom, a finnek jól beszél­nek nyelveket, biztosan meg fogjuk egymást érteni. Ha más nem is, a foci, a játék, a zene nyelve közös. — Milyen tanuló vagy? — Négyes-ötös... több az ötös — mondta egész halkan, szinte csak maginak, — Mi szeretnél lenni? — Még nem tudom. A ma­tematika és a programozás érdekel a legjobban. A Bo­lyai Gimnáziumban folytatom a tanulást, ott biztosan lesz lehetőség' ilyen tudásom gya­rapítására. — Ismersz valamilyen progra mnyel vet ? — Igen, a Basic-et már egész jól megértem. — Mit csinálsz 6zabad idődben? — Kalandregényeket olva­sok, zenét hallgatok legszíve­sebben a Duran-Duran együt­test, — Azokat a színes hajú fiú­kat? — Igen — mosolyodott el és ezután nem lehetett vele másról beszélni csak a zené­ről. V. M. Űt az NB íl-be Sikeres versenyzőkből eredményes csapat Ahogyan egy ökölvívóedző látja szoltóz műre az Illan államkli Miauban Acélból és betonból készült, nyolc emelet magas és 2-í km-ről látható absztrakt „fa" áli majd az Utah állambeli sivatagban az Egyesült Álla­mokban. „Egyesek azt fogják mon­dani, hogy ez egy örült mű­ve" — jelentette ki Kari Mo­ntén svéd szobrász, aki négy eve dolgozik az egymillió dol­lár költséggel készülő szobá­son. A Metafora című fa for­májú szobrot hat tarka beton- gömb díszíti, a legnagyobb közülük négy méter átmérő­jű. A 400 tonna súlyú szobor alapját már felállították. Wen- dovertől mintegy 42 km-re keletre. A fát Salt Lake City­ben készítik el. A szobor éles kontrasztot alkot majd a Sáli Lake Cityből nyugatra fekvő, látszólag végtelen sivataggal. A stockholmi volt építész és várostervező elmondta, hogy amikor Washingtonból San Franciscóba utazott, a hatalmas síkság megragadta a képzeletét. A hatalmas alkotásnak el­len - kell állnia több mint 100 km-es sebességű szélnek. 30 méter mélyre süllyesztettek acélcölöpöket a taiajba. hogy megtámasszák a hatalmas, szobrot. Az építmény 200 tonna be­tont, 100 tonna követ és 100 tonna acélt tartalmaz. „Egy kicsit őrült vagyok” — ismerte el Momen. De — tette hozzá —, ha az arra ha­ladó autósok csak felének tetszik a mű, meg leszek ve­le elégedve. ii ajakrúzs története Az ajakrúzs felfedezését a gyengébb nem az ókori 'egyip- tomiaknak köszönheti. Ezt a szépítószert az ókori Görög­ország és Róma szépei is szí­vesen használták. A sötét kö­zépkor hosszú időre száműz­te az ajakrúzst az. európai hölgyek kelléktárából. Szak­értők szerint az ajakrúzs az 1883-as amszterdami világki­állításon kelt új életre: a szarvaszsír alapanyagú koz­metikai újdonság sok nő, köz­tük a híres színésznő, Sarah Bernhardt elismerését is ki­vívta. Több mint 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ajakrúzs elnyerje mai formá­ját: 1915-ben. az Egyesült Ál­lamokban jelent meg először a boltokban a kézreálló ru­dacska, amely ma gyakorlatit lag minden nő kézitáskájában megtalálható. I Befejezetek a külső tataro- ; zást, de még mész- és malter- ; illat tölti meg a levegőt. Bent az edzőteremben már minden ; a helyén ran. Ezek a falak ’ már jó néhány vérejtékszagú : edzésről és kemény csatáról ; tudnának mesélni. De válasz- j szunk szakavatottabb króni- f kast; Györy József vezető ed- í zőt, aki mindenkinél jobban j ismeri az Ipoly-parti öklözök | örömeit és gondjait. Az ed- j dig elért szép egyéni ered- I menyek. csapat kialakításá­nak kegyetlenül nehéz folya­mata. kitartó, következetes és kemény munkál követel a fi­úktól, a vezető edzőtől és segítőitől egyaránt. Az NB II-be jutás fegyvertényéről az odáig vezető útról a rokon- \ szeni'-es szakember: Kétarcú világ az ökölvívóké, i már ami az eredményeket ille- í ti. Hirtelen i.s lehet jó telje­sítményt, kiugró sikereket el- j érni. és vannak akik évek j küzdelme során, jutnak csak el az éremig. A csapat kiala­kításához hosszabb időre van szükség. Egyéni sikerek is biztattak arra. hogy el kell kezdeni a tudatos csapatépí­tést. Lakatos András, Szikora István és Lakatos Sándor eredményeire gondolok első­sorban. De az elmúlt években több olyan városi és város- környéki gyerek nőtt fel, akik egyéni minősítésükkel letették „névjegyüket” az asztalra: Zólyomi Ottó, Nagy László, Gresina Gábor, Rengő Nor­bert és az idei úttörő-olimpia negyeddöntőjében jól szerepelt Kurucz József. . .. e sikerekre alapozva ezek adlak a lehe­tőségét! hogy „tömegesítsük” a sportágat építve annak va­rázsára, a férfiak küzdelem­szépségére. Erősítettünk, ezzel is segítve a csapatépítést. Sárospatakról Dusicza Jánost, Gyuláról Haskó Istvánt és Óré Istvánt hívtuk Balassagyarmatra. Rajtrakész állapotban 84 no­vemberében állt össze a csapat. Ettől kezdve a csiszolás, fino­mítás továbbá harci szellem, a lelkesedés, a tfiz.„beültetése” voltak a legfontosabb feladatok. Hiszen egy csapatbajnoki küz­delem egészen más, mint az egyéni bajnokság. A csapat- küzdelmek még a régi í'utinos öklözőket is próbára teszik, különösen azok helyzete ne­héz akiktől pontót várunk, mert ez a felelősség nyomasztó teher rajtuk. De minden ököl­vívón nagy a teher, küzd sa­ját és csapata győzelméért. Az NB Il-es sorsolás a csa­patbajnokság Keleti B cso­portjába helyezett bennünket, a Kecskeméti SC 11 csapata; a székesfehérvári SZ1M Vasas társaságában. Az első meccsen kikaptunk Jánoshalmán. A visszavágóra nem kerülhetett sor. mert a SZIM Vasas visszalépett. a másodikat itthon a kecske­métiek ellen vívtuk. Sikerült győznünk és ezzel csoportel­sők lettünk. Ezen az összecsa­páson figyelve a fiúkat, érez­tem, hogy érik a csapat. Lát­tam a gyarmati szurkolókat és hallottam, hogyan buzdítják őket. Valahogy ekkor kezdtem érezni a 'MIÉNK szó jelenté­sét. Az egyéni bajnokságban nem is ismerték a fiúkat. A csapatküzdelmekben már itt ülnek a ring körül. Együtt vannak, együtt izgulnák a sportolókért. Kialakult egy népes szurkológárda. Kikaptunk a Nyíregyházi Vasutas Spartacus ellen. Az idegenben megvívott meccsen az eredmény (18—10) volt, de ezt nem tartottam reálisnak. Egy 15—13-as vesztés igazsá­gosabban lett volna. A vérmes nyíregyházi szurkolók érvénye­sítették akaratukat, legalább is ez érződött a pontozóbírák ítéletében. A vereség súlyos volt. Senki nem bízott abban, hogy fordítani tudunk. Val­lom. hogy egy mérkőzés ered­ményét csak a 9. perc végén lehet eldönteni. Segítségünkre siettek a sal­gótarjániak. Az SBTC ököl­vívó-szakosztályának vezetői és maguk az ökölvívók meg­értették nehézségeinket és a gyarmati visszavágón 19—9-es győzelemmel két váltra fek­tettük a nyíregyháziakat. A mieink i.s alávetettek mind'ent a csapat jó szereplésének. Ha kellett, erősítettek, ha szük­ség volt, fogyasztottak, ez­zel is segítve a taktika meg­valósítását. Megtartották, igyekeztek megtartani a ka­pott utasításokat, A közönség? Jelesre vizsgázott. Jóleső érzés volt látni, hogy velünk van­nak, szorítanak a fiúkért. Ezernél is többen voltak a te­remben. Korrektek voltak. Tiszta, őszinte szurkolás sa­ját csapatunknak és tisztelet az ellenfél iránt. Ez jellemez­te a szurkolókat ezen a fon­tos meccsen. Hogyan látjuk a jövőt? Ah­hoz, hogy megálljuk helyün­ket, feltétlenül szükség van a csapat körüli feltételrendszer tisztázására. és ezt aláren­delni a kelkészülési igények­nek. Megvan az önálló edző­termünk. Köszönet a városi tanács támogatásáért, a város­gazdálkodási vállalat és a tü­zeléstechnikai vállalat vezetői­nek és dolgozóinak. U| szovjet mCiszoki kiipusit Budapesten A közelmúltban ünnepélye­sen felavatták a Trakitoroexport Machinoexport és Énergo- machexport szovjet külkeres­kedelmi vállalatok új buda­pesti műszaki központját Bu­dapesten, a XV. kerületi C^er- venka Miklós utca 100—1U2- ben. Az 1,8 ezer négyzetméter alapterületű, óriási és impo­záns új létesítményt Viktor Rizsov, a Szovjetunió Ma­gyarországi Kereskedelmi Kép­viseletének helyettes vezetője mutatta v be a magyar sajtó képviselőinek. Az új központ átadása vár­hatóan elsősorban azon hazai váiilalatok körében vált ki különösen nagy érdeklődést, amelyek szovjet gyártmányú traktorokat, kombájnokat, és más mezőgazdasági gépeket metrókocsikat, generátorokat, hőturbinákat, egyéb energeti­kai berendezéseket, mozdo­nyokat, illetve különböző épí­tőipari gépeket, darukat és más gépeket használnak., E gépek üzemeltetése közben ugyanis olyan műszaki prob­lémák is előadódhatnak, ami­ket. nem tudnak kielégítően megoldani a rutinszerű javí­tásokra szakosodott magyar szervizek. Ilyen alkalmakkor a gépeket használó magyar vállalat a rákospalotai mű­szaki központhoz fordulhat, ahol minden segítséget meg­adnak számára. Részlet az új műszaki központ Ugyancsak nagyon sokat nyernek e műszaki központtá) azok a magyar vállalatok, amelyek olyan új, szovjet gyártmányú gépeket vásárol­nak, amelyek még nem is­mertek az országban. Ebben az esettben ugyanis igen gyakran nem lesz szükség ar­ra, hogy magyar mérnököket, szakmunkásokat küldjenek ki betanulás céljából abba a szovjet gyárba, amely e gépe­ket előállítja. Sokkal köze­lebb, Budapesten is alaposan megismerkedhetnek && új bemutatóterméből. konstrukcióval, hiszen a kor­szerű központ fel van szerel­ve oktató- és diagnosztikai be­rendezésékkel. Óriási méretű bemutatóterem, öt tanterem, filmek vetítésére alkalmas konferenciaterem, műszaki könyvtár, s műhelyek állnak az érdeklődők rendelkezésé­re. Működés közben ismerhe­tik meg az új berendezést, s ami a legfontosabb: mindent megbeszélhetnek a helyszínen tartózkodó szovjet szakembe­rekkel. (M. L.) Hosszú volt az ól Helsinkiig

Next

/
Thumbnails
Contents