Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
I Összehasonlítási alap leszek Kérdezz-felelek Sándor György humoristával ..Ez must szimpatikus cikk lesz, vagy lebaltázó?” — kérdezi Sándor György. „Lebaltázáshoz nem csinálnék interjút" —; hangzik a válasz. „Akkor jó'’ — közli a humo- ralista. Aki az ifjúsági szövetség felszabadulási ünnepi műsorában lépett föl a salgótarjáni sportcsarnok pódiumán. Föllépése előtt válaszolt a NÓGRÁD kérdéseire. — Hozzávetőleg egy évtizede nevezi magát humora- listándk. A humor létjogosultsága „sajnos” ma is nyilvánvaló. De miből gondolja, hogy ma kíváncsi valaki a moralizálásra? — Nem direkt módon akarok moralizálni, önmagában a moralizáiás kevés. Értem a kérdésben lévő indulatot a moralizáiás ellen. í)pp ez miatt kell mégis moralizálni! De a moralizáiás nem helyettesítheti a humort. Én mindent elkövetek, hogy a közönség könnyesre nevesse magát. A humor önmagában is lehet cél. De én kísérletet tettem arra, hogy eszközként használjam olyan gondolatok kimondására, amit nem humorral szoktak közölni. Hozzáteszem: fontos, hogy a kísérlet az emberen magán belül történjen, ne a közönség előtt follyon. A közönség elé már csak kész produkció juthat. Be akartam bizonyítani, hogy egy emberben megfér a nevettető képesség is, és az, hogy komolyan, erdemben beszéljen. Azt kívántam elérni, hogy a közönség nevessen, amikor kell, de amikor nem kell, akkor ne nevessen; isten ments! Ügy érzem, sikerült. — Miért van az, hogy egyre kevesebben veszik a bátorságot moralizálásra? — Ilyen lett a világ. Az emberek, úgy látszik, felületesen fogyasztanak. És nem emésztenek meg eléggé szellemi javakat. Kialakultak az „elvárások” már a diákok körében is. A pesti kávéházi kabaréból rádiókabaré lett. És ekkora közönség előtt nem tudja azt hozni, amit személyes kontaktusban, intimebb körben nyújtott. Nem tudja fenntartani azt a műveltségigényt, armt szűkebb körben feltételezhetett. — Zavarja-e önt az. hogy a műsorai után a közönség ugyanolyan „műveletlen” és „erkölcstelen” marad, mint előtte volt? — Most készült el a Mici- mackomédia című műsorom. Ehhez ismerni kellene a Micimackó kuckóját. Aki nem olvasta, az is megérti ugyan, de nem egészen. Ha Fülesre, Malackára utalok, nem biztos. hogy éptik, mi a vicc. Nem lehet kihagyni bizonyos olvasmányokat az ember életéből. — Tehát beletörődik, hogy műsorai a közönségen nem változtatnak? — Én elkövetek mindent, hogy a közönség a műsor után másképp menjen el, mint ahogy jött. Ebben minden művész köteles hinni! De nem hinném, hogy azt a mulasztást, ami tizenhat év nevelő-oktató hatásban keletkezett, huszonöt perc alatt bepótolhatná bárki is. Mégis jó dolog, hogy legközelebb már összehasonlítási alap leszek. A legközelebbi humoros műsornál a közönségnek eszébe jut, hogy másképp is lehet szórakoztatni. — .4 közelmúltbeli tévéműsora után az Élet és Irodalom kritikusa elmerengett azon, hogy a produkció már tíz éve kész, tehát későn jutott a képernyőre. Miért érezhette azt a kritikus, hogy késésben vagyunk? — Annál az egyszerűbb fénynél fogva, hogy míg más hasonló produkciók egyenesen a tévére készülnek, az enyém effektive tíz éve kész volt, amikor felvétel készült róla. És leadták az első részt. Ügy vagyok vele, hogy ha időt álló, akkor ma is megél; ha nem, akkor ki mentem volna a divatból. — Zavarja-e önt is a késés, akár az ÉS kritikusát? — Nincs bennem se keserűség, se irigység. Nem érzem magam meg nem értett embernek. A dolog „csak” annyiban izgat, hogy ha megbízást kapok, akkor megpróbálom tisztességesen megcsinálni. A lelkemben amatőr maradtam: a játék öröme fontosabb. Nekem nem áll jó! a sztárság: annak külön koreográfiája van. Nekem a játék ürügy. Arra, hogy utána barátként fogadjanak. Sikernek azt érzem, ha egy műsor után valaki odajön, és elmondja a nyűgjeit. — Ügy kezdtük a beszélgetést, hogy humorra szükség van, „sajnos”. Egyetért ezzel? — A „sajnosban” lehet,- hogy igaza van. De nevetni fog: ma egyik-másik városban egv-egy ismert társadalom- tudósnak olyan vonzereje van, hogy én örülnék, ha nekem olyan volna. Nekem is van, de nem azoknak az embereknek a körében. Mért a humor miatt néha hitelét veszti a tartalom, gyanússá válik a mondanivaló... De különben nézzen körül: van most itt komolyabban köze valakihez? — Nincs. — Nekem se. De milyen ritka pillanat az, amikor ezt így beválthatjuk. És nézze meg. milyen jól megvannak, jól érzik magukat, szeretik egymást. Nem kell nekik ez a gondolat. Kár fárasztani magát. — Köszönöm az érdekes válaszait. — Valóban értékesnek találta? Molnár Pál Művelődési központ a lakosság szolgálatára Hiányt pótol Rétságon, az Asztalos János Művelődési Központ fotószolgólata. A településen működő fényképészék szívesebben készítenek zsánerképeket, örökítenek meg esküvőt, névadót, s nem foglalkoznak igazolvány- és útilevél- képek készítésével. Az igényék kielégítésére tiszteletdi- jért foglalkoztat az intézmény fényképészt, aki hetente egy alkalommal áll a lakosság szolgálatára. A művelődési központ fotólaboratóriumában előhívott igazolványképeket jutányos áron bocsátják az emberek rendelkezésére, ugyanis nem a nagy nyereség reményében hozták létre a szolgálatot. Sokkal inkább azért, hogy segítsenek a rét- ságiakon. A művelődési intézmények szolgáltatójellegének erősítése korszerű törekvés, s mint a rétsági példa bizonyítja, sok minden belefér. Óvodások és alsós kisiskolások tanulják a balett és mozgás elemeit a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban hetente egy alkalommal. A Kovácsné Juhász Irén vezette tanfolyam már több éves hagyomány, melynek végén a kicsik vizsgát is tesznek. Barna-felv. Fejlesztések Szurdokpüspökiben Ki tud többet Salgótarjánról ? A megye legnagyobb létszámú középfokú oktatási intézményében. a salgótarjáni 211. Ip rí Szakmunkásképző Intézetben sok olyan fiatal tanul, akinek nem a megyeszékhely a szülővárosa. Elsősorban nekik rendezik azt az egész napos szabadidős-programot, amelynek célja, hogy az elsős szakmunkás tanulók megismerjék a város történetét, gazdasági szerkezetét, kulturális és művészeti értékeit, ötszáznál több fiaital vesz részt a mai versenyen, amelyet az osztályfőnökök úgy szerveztek meg, hogy egy várostérkép alapján a megye- székhely hat jelentős köztéri műalkotását kell felkeresniük, s ott különböző feladatot kell megoldaniuk. A legjobb helyismerettel rendelkező osztály jutalma mátrai autóbuszos kirándulás lesz, mí g. a második helyezett Szécsénybe, a harmadik Saligóra kirándulhat. Szurdokpüspöki, ez a több mint kétezer lelket számláló község nem tartozik a csökkenő, a „kihaló” települések közé. Bár a dolgozók nagyrésze nap mint nap bejár munkahelyére, az utazással járó nehézségek mégsem kényszerítik őket arra, hogy búcsút mondjanak véglegesen falujuknak. Igaz, a helyi tanács sok mindent megtesz azért, hogy a megélhetés feltételeit javítsa: építési telkeket alakít ki, orvosi rendelőt épít, járdát, árkot készít, gondoskodik a közvilágításról, a helyi kulturális életről, az egészségügyről, a szociálpolitikáról. A magánerős építkezés fel-' lendítésére 28 építési telket alakítottak ki, sőt némelyiken már javaiban zajlanak is a munkálatok. Az aimási területen pedig hétvégi telkeket parcelláztak, szám szerint 38-at. Ám, jóval több az igénylő ennél, így mór készülnek a tervek az újabb telkekhez. Az idősekről való gondos-. kodást jelzi, hogy tavaly például mintegy százan kaptak rendkívüli 'szociális segélyt, 21 családot pedig gyámügyi segélyben részesítettek. A rászorulókon a gondozónők segítenek, jelenleg 12 időskorú kap szociális gondozást. Napirendre tűzte a tanács a község alapellátásának helyzetét, s arra a megállapításra jutott, hogy jóllehet javult, a helyzet a korábbi évekhez képest, mégis jócskán akad még tennivaló. „Az elmúlt évben igen keveset fordított e célra a pásztói áfész”, hang-, zott el a kritikus megjegyzés a falugyűlésen, s ez többek véleményével is találkozott. Sok a panasz a szemétszállításra is, melynek javítására történtek intézkedések. Az idei tervek között szerepel — az első helyen — a. mintegy ötmilliós költséggel, épülő orvosi rendelő. A fiatalok lakáshoz jutását segíti az a villanyhálózat-bővítés, amelyet a Gárdonyi és a Vörösmarty utcákban végeznek. Az Árpád utcában új járdaszakaszt, a Szabadság úton felújítást terveznék. Egyébként, az Árpád út teljes kiépítésére a tanács pályázatot készít, s ha ezzel elnyeri a Nógrád megyei Tanács támogatását, akkor a helyi lakosság összefogáséival, társadalmi munkájával egy új útszakasz szépítheti a faluképet. I. azt mondja: — Az agyamra megy ez a szövetkezet! Ázunk már évek óta, de nem csinálnak semmit. Futkoshatok én hozzájuk, csak nagy jóindulattal mondogatja az elnök: megértem magát, de nem tudok segíteni. A pénzt beszedik, de énnekem rohadjon el a bútorom, szőnyegem? Hát hogyan képviselnek ezek engem? N. S„ a családfő tehetetlenül tárja szét a karjait: — Itt fagytunk meg az új lakásban. A tanácselnök azt mondta a szövetkezetnek, hogy bármilyen módon oldja meg a fűtésünket és pereljen. Hát nem csináltak semmit, Még a villanyszámlát is nekem kell fizetnem, mert a gyerekek miatt föltettem a szekrény tetejére egy ezerwattos hősugárzót. Az csinált tizenhét fokot, meg ezerkétszáz forintos számlát. Hát tehetek én arról, hogy rosz- szul építették meg a házat, mert oldalról, falon keresztül beázik? Tehetek én róla, hogy elszabták a fűtést? Nem tehetek. A városgazdálkodási, vállalat nemrég küldött egy papírt, hogy az idén tizenöt százalékkal kell kevesebbet fizetnem a fűtésért, mint egyébként. De egész télen nem volt fűtés! Hát én egy centet se fizetek! Nem én! Ez már mégiscsak disznóság, amit az emberrel meg lehet csinálni! Nem fűtöttek, .nem fizetek. Kés«. Lakásszövetkezők Két vélemény a lakásszövetkezetről Balassagyarmaton. Akad sokkal hízelgőbb is. Kivált azok nem panaszkodnak, akiknek nem ázik be a lakása, nem szakad le a mennyezetük, nem hideg a radiátoruk. Ök vannak többségben. Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet, Balassagyarmat. Adatok, szárazon: 473 lakás és tulajdonosai a birodalom; egy elnök, tizenhárom igazgatósági tag és negyvenhét küldött dönt mindenben. Négy, korábbi kisebb szövetkezetből alakult 1979-ben. Az elnök, dr. Görgey Béla, nyugdíjas, korábban állatorvos. — Az elmúlt két évben nagyjából másfél millió forintot pereltünk, vissza a szövetkezetnek, amit az érintett tagok meg is kaptak. A rétsági ÉPSZÖV-nek már borsódzik a háta, amikor bennünket meglát, ók fizették eztazösz- szeget, késedelem, hanyag munka miatt. Most épp a szé- csényiekkel is így állunk.- 1SB5. április 13* szombat 1 — Az épületek, amiből huszonhét van — veszi át a szót Hegedűs János, a szövetkezet műszaki ügyvezetője, egyébként vasútgépész és földmérő technikus —, a szövetkezet tulajdonai, a lakások a lakók magántulajdonát képezik. — Ebből már sok volt a bonyodalom — bólint a koros elnök —, mert a lakók keverik a dolgokat. Azt hiszik, ha a vécé eldugult, az a mi feladatunk. Nem. — Miből gazdálkodnak? — A lakók által befizetett forintokból — felel erre a szökés hajú Pribeli Lászlóné, a gazdasági ügyek intézője. — Ez az összeg kétfelé oszlik. Egyik része a közös költségek fedezésére megy, a másik betétbe, amiből a fölújítást fedezzük majd, ha sor kerül rá. Az előbbi úgy van kiszámítva, hogy abból nemigen marad. Minden ház külön szerepel, csak annyit költ- hetünk rá, amennyit a lakók befizettek. Átcsoportosítani nem lehet. — Semmilyen módon? — Csak, ha a küldöttgyűlés elfogadja. Tavaly kaptuk meg a Hunyadi utca 2-es számú házat, negyvenkét lakással. Már azon a télen gond volt a fűtéssel, de az idén aztán meg aagy&te Jjatt, a baj. A küldöttgyűlés tavaly azt mondta, hogy a hibát garanciális időben, majd kijavítják. — Kijavították? — Még nem. A lakásszövetkezet rendkívül demokratikusan fölépülő és működő egység. Mindössze két fizetett „munkása” van, a műszaki ügyvezető és a gazdasági ügyintéző, az elnök tiszteletdíjat kap. Öt, meg az igazgatóság tagjait választják miként a lakók küldötteit is (utóbbiakból szavazzák meg az igazgatóságot). Egyszerű többséggel döntenek az ügyekben. — A Hunyadi utcai házban négy-öt lakásban majd megfagytak a lakók ezen a télen. Hogyan segítettek rajtuk? — Sehogyan — feleld lakonikusan az elnök. — Nem volt módunkban — mondja a gazdasági ügyintéző. — Nekünk nincs olyan pénzünk, amiből például hősugárzót vehettünk volna, mert az a ház például mínusz hétezer forinttal zárta az évet! — Miután ilyen szigorúak a pénzügyi kötöttségek, úgy donttuüLnK. -2 . monoja dr. Görgey —, hogy nem teszünk ilyen vásárlást, perben viszont ■ ott vagyunk érdekükben. — Szomorú tapasztalataim vannak a perekkel kapcsolatosan — így Pribeli Lászlóné — némelyik négyöt éve tart. Ha mi kifizetünk valami pénzt, akkor ennyi idő múlva számíthatunk rá ismét. Év végi egyenlegünk szerint 141 és fél ezer forintunk van összövetkezeti szinten. Ez megtakarítás! — Abból nem lehetett volna? — Mások fizessék a Hunyadi utcai hibákat? — kérdi dr. Görgey. — Jelenleg hat perben vagyunk érdekeltek — vészelő egy papírt Hegedűs János. — Két ügy fűtési, kettő gazdasági téma, egy tetőbeázás, egy pedig a szomszédban megrepedt lépcsőház miatt folyik. A Hunyadi utcai ház hibajegyzéke például nyolcoldalas. Egyetlen lakást nem talál, amiben ne lenne hiba! — Ahhoz a házhoz nem is nyúlhattunk az egyéves garancia leteltéig. — Emeli föl hangját az elnök. — A bejárati ajtók minduntalan leszakadtak — emlékszik vissza egy jellemző esette Hegedűs. — Irtunfe jer velet a NOMBER-nek, az utasította a kivitelező NÁÉV-et, az leszólt a helyi építésvezetőségének, amelyik kiküldte a hegesztőket. Egyszer megcsinálták az itteniek szóbeli kérésre is. Levelezgetéssel minimum két hétig lóg az ajtó. Az egyik most is. Nyilván eleve rossz, nem? — A tagok becsülettel fi-, zetik a fizetnivalót? — E pillanatban százezer forint hátralék gyülemlett-föl — néz papírjaiba Pribeliné. — Azzal együtt már szép pénz. lenne a közös számlán az idén. — Észen kell lenni a javításoknál is — mondja Hegedűs. — Többnyire maszekkal dolgoztatunk, mert az olcsóbb és főként gyorsabb! Állami cég tizenegyezerért csinálta azt, amit a maszek eze-; rért! Pereltünk, nyertünk. — Fűtés? — mondja a telefonba Kocsner János, a lakásszövetkezet igazgatósági tagja, a Hunyadi utca 2. számú ház képviseletében. — Mi a fűtési díjat a városgazdálkodási vállalatnak fizetjük.' Oldják meg 'ők a problémát,- nem? Azután pereljenek ők is az igazukért. — Szeretik csinálni? Az elnök, a műszaki ügyvezető és a gazdasági ügyintéző egyszerre bólintanak. Hortobágyi Zónán __
