Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
Földbe Kerül a napraforgó Már védeni kell a búzát a kártevőktől! Szórják a szerves trágyát A korszerűbb megoldás: a repülőgépes fejtrágyázás. .........................mi.....un.............mi.....ni.............................mi'1....1''1""...... l : i É | ' ^lllllllllllllllllllllllnlll||||||*llll||l•lll||,|"",'*•»,'•lm,,•,||*,||,,,l|l,lll,,|l,l,,,l,*",l|l,,,,,,,,,1,,,,,l,,,,,l,, „Ilyet még nem láttam! — ú’ságolta a téeszelnök. — Az asszonyok a vallási ünnepen is úgy dolgoztak, mint a kisangyal. Nem kellett senkit biztatni kint a határban.” Két-három-ncgy hetesre becsülik a tavaszi munkák elmaradását a megyénkben mezőgazdák. Már mindenütt földben van a tavaszi árpa, elvetették a borsó, a napraforgó nagyrészét, telepítették a lucernát. Viszont van be- hoznivaló a talaj lezárásában, a vegyszerezésben. behet-e pótolni a néhány hetet? „Lehet! — bólint határozottan Tóth Vilmos, a rom hányj Rákóczi Mezeje Termelőszövetkezet termelési elnökhelyettese. — Ha az idő jó lesz. hamar pótoljuk az elmaradást. Egyébként az elmaradt munkák egy részét már elvégeztük az elmúlt napokban.” Mint a komoly nézésű szakember részletezi: a „tavaszárpa” 481 hektáron várja a napsütést, öt nap alatt vetették el. A teljes termésből sör lesz majd; az STT-nek adják el. Végénél tart a répavetés, kezdik a mustár, a napraforgó földbe juttatását. „Negyven hektáron kísérletképpen mákot is vetünk — számol be Tóth Vilmos egy újdonságról. — Számításunk szerint ebből nagyon kedvező árbevételünk lesz. A gubáját Tiszavasvárra adjuk el, gyógyszert készítenek belőle.” Van pótolnivaló az állattenyésztők munkájában is. Kárpáti Iván romhányi főállattenyésztő pontosan kiszámolja: „80 ezer liter tejjel vagyunk elmaradva a tejtermelésben. Ez abból adódott, hogy megfagyott a siló és a tehenek nem tudnak annyit enni, amennyi a számított tejmeny- nyiségihez kellett volna. Ezt a kiesést nehéz lesz pótolni, de van rá lehetőség. Most néztem, és örömmel láttam, hosy jól »csapzik« a lucerna!” Elmondja még a zömök, fekete hajú ember, hogy a téli zimankó jelentékenyen növelte költségeiket. Egy szerelő heteken át egész nap járta a vezetékcsöveket, s egy gázpalackkal, disznóperzselővei melegítette át őket, megakadályozva a fagyást. Ma mór túlvannak ezeken a nehézségeién, s Kárpáti büszkén mutatja be a központi szakosított marhatelepet. A látogatás napján mintegy négyszáz tehén ..időzött” az istállókban, s több mint másfél száz borjú nevelkedett a Steiman-ket- recekben, illetve a fedett építményekben. Mint az üzemiek beszámolnak róla: néhány napos kis állatok jól bírták a harmincfokos hideget is a szabad ég alatti „kuckójukban”. Negyvenkét na not töl tenek el a Steima- nokbam, s naponta esv kiló súlyt szednek magukra a precízen kiszámított táplálkozás révén. Még nincs egv éve. hogy ezt a korszerű módszer^ alkalmazzák a marhanevelésben. Már felnőtt állatok sorakoznak a fejőházban, ahonnan idén több mint kétmillió liter tej jut majd — az elkéoze- lések szerint — a tejiparhoz. A tehenészek fürgén mozognak a fejőaknában, lesikálják, leöblítik a tőgyet, ráillesztik a fejőkészüléket, s már bu- gyog is a fehér életerő. „Mosolyogjunk is?” — kérdi az egyik dolgozó derűsen, s a fotográf felé sandít. „Ne tik, inkább a tehenek!” — hangzik az ugratás. A bamba állatok azonban nem értik az élcet; egykedvűen tűrik a fejőkészülék szivattyúzását. Élénkebben zsibonganak az állatok a magyamándori Mikszáth téesz csirkenevelőjében. Huszonnégyezer pipi tölti be fehérségével a hatalmas ho- dályt. Poroszka Jánosné és Kajzinger Istvánná viseli gondjukat: nyolc hétig nevelnék egy „eresztést”, utána kitakarítják a házat, s jöhetnek az újabb csibék. „Úgy nézünk majd ki, mint a Tollús Maris!” — nevetik el magukat, mikor megtudják, hogy fotó készül róluk. De türelmesen modellt állnak, kezükben a faforgácsos zsákkal. Derűsek az asszonyok a de- bercsényi réten is. Nyárfát,, azaz ahogy ők mondják: topolyt ültetnek. Szépek ezek a fák! — szól a megjegyzés. „Mint akik ültetik! — felel rá az egyik asszonyság, aztán hozzáteszi: — Mink, vén basanyák.” Veszelka József fő- ágazatveaető hozzáértőn magyarázza, melyik fa az, amit nyúl rágott meg, melyik az, amelyet őz tört le. Ezeket pótolják az asszonyok. Nincs fa egy szál se a de- bercsényi táblán: a 136 hektáros szántóföldön. Egy dup- lakerekű Rába—Steiger kísérletezik a „kom b inó torozással”. Nehézségei támadnak a traktorosnak: nagy a gép, de az erő nem minden. Technikai nehézségek hátráltatják a talajlezárást. Napraforgó női majd egyébként ezen a táblán, s növényolaj készül belőle. „Jó ez a dupla kerék” — véli a főágazatvezető, mikor a Gaz nagy nehezen kikerüli a behemót Rába—Steigert. — Nem borul fel a domboldalakon, nem kell miatta aggódni.” Lefékez az autó a mohorai elágazásnál: a kettős villanypózna teteje már lakott! A gólyafészek gazdái hazatértek, s javában ügyködnek otthonuk tavaszi rendbehozatalán. Hosszan hessegetni kell őket, hogy felszálljanak, kitárt szárnyukkal jó látványt kínálva egy fotóhoz. Nem kell hessegetni a repülőgépet a palotáshalmi határban. Örömest fölszáll a gépmadár. Idén is légi úton oldják meg a búzafejtrágyá- zást ezer hektáron. Földbe juttatják a cukorrépát, s a napokban kezdik a napraforgó vetését, ez utóbbit hélszáz hektáron. Kétszáznegyven hektáron vetnek napraforgót a szurdokpüspöki határiban. Mustár is, lucerna is szerepel a tavaszi tennivalók lajstromán. Akad teendő a búza körül: három gép végzi a vegyszeres gyomirtást. /ól tudják a nógrádi mezőgazdák Is az aranyszabályt: időjárás mindig volt, mindig lesz; ha nem sikerült a termés, emlegetjük, ha jól sikerül a termés, elfelejtjük. Szöveg: Molnár Pál Kép: Bencze Péter KIPENBÜLT A HATÁR Nyárfai ültetne» a debercsén.vi réten. Harminc hektárba kerül a lucerna
