Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-13 / 86. szám

Gyalogosan Nemesmedvesig Mentünk, láttunk, nyúztunk Törzstenyészet céljaira Tenyészállat­import r ’A nemzetközi mércével mér­tre i* rangos eredményeket ejérő magyar állattenyésztés teljesítményének további ja­vítására, az Állattenyésztési és Takarmányozási Minősítő Intézet közreműködésével, nagy genetikai értékű te­nyészállatokat hoznak be kül­földről. Az állomány az úgy­nevezett törzs tenyészetekben kap helyet; aa apaállatokat a fajiatfemmtartó nemesítésben használják feli. I A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésér« hozott kormány­program keretében magas szintű szakosítást valósítanak meg a gazdaságokban. A hús­termelés fokozására a Charo- lais-fajtát hozzák be egyebek között. A tej zsírtartalmának fokozását várják egy másik fajtától, a Jerseytől. Mindkét szarvasmarhafajta már rég­óta ismert* a hazai tenyész­tésben, ám az állomány fel- frissítéséről időnként gondos­kodni kell. Tavaly több minit fiO nagy értékű tenyészálla­tot hoztak be és további 100 embriót; ezeket a fogadó anyaállat szervezetébe ültetik ót; a születendő utód az anyá­nál jóval nagyobb képességek­kel rendelkezik. Az embrió­importtal mindenekelőtt a tej­termelés fokozásánál számítás­ba jövő fajtákat — elsősor­ban a Holstein-frizt — szapo­rítják. A tenyészállatok között értékes mének is érkeztek, ezekkel az angol telivérállo- mányt javítják. A hazai sport­lótenyésztés részére mén­spermát importáltak, lehető­séget adva a kiváló tenyész- vonalak meghonosítására. A gyapjú-, illetve hústermelésük­ről ismert juhfajták legjobb „képviselőinek” megvásárlá­sával az egyelőre hullám­völgyben lévő juh tartás ered­ményességét fokozzák. Egy év alatt 120 tenyésajühot és 200 jubembriót vásároltak kül­földről. Az idén várhatóan a tava­lyihoz hasonló mennyiségben importálnak tenyészállatokat; a viszonylag nehezen honoso­dó juhfajtákból a korábbi­nál nagyobb számú apaálla­tot hoznak be. A sertéste­nyésztők is újabb lehetősége­ket kapnak az ifhporttal az állomány genetikai értékének javítására. — Már az első pihenőnél, Szécsényben elfogott az érzés, hogy nem bírom végigcsinál­ni. Pedig még csak. 34 kilo­métert tettem meg a 800-ból! — emlékezik vissza a gya­logtúra egyik résztvevője, a negyedik ikszén túl járó Ben- csok Tivadar, szerény mosoly- lyal bajusza alatt. — Dehát visszafordulásról szó sem lehe­tett! Egyrészt, mert Karancs- berényben olyan szép búcsúz­tatásban volt részünk, más­részt pedig márcsak a hiúsá­gunk sem engedte volna... Hideg, szeles március eleji nap volt. Az utakon hótaka­ró, az erdő ösvényei kitapo- satlanok, a fák ridegek — még javában késő téli álmát alussza a természet. Három salgótarjáni nekivág a ren­getegnek, vállalkozásuk or­szágszerte párját ritkítja: a felszabadulási évforduló tisz­teletére gyalogosan, hegye­ken, erdőkön, vizeken át mennek el Karancsberényből Nemesmedvesre. Csaknem nyolcszáz kilométer. Már három hete járják az országot, amikor március 22- én újabb csoport készülő­dik indulásra. Ezúttal a kohászfiatalok kilencfős csapata kel útra. ök „csak” háromszáz kilométert gyalo­golnak, javarészt az ország­úton. Két nappal a nemes- medvesi ünnepség előtt, va­lahol egy Rába melléki kis falucskában találkozik a két csapat, a síküveggyáriak és a kohászosok gyaloglói. In­nen már együtt mennek to­vább. Szakmai segítség vegytisztító kisiparosoknak — A kohászosoktól lestük el az ötletet — magyarázza Bencsok Tivadar, a salgótar­jáni síküveggyár tmk-előadó- ja —, s valamikor karácsony táján érlelődött elhatározás­sá, hogy a kék túra útvona­lon kellene elzarándokol­nunk az utolsónak felszaba­dított magyar községbe, Ne­mesmedvesre, összeírtuk egy listára a legszükségesebb dolgokat, aztán hozzáláttunk az útvonal kialakításához. Eredetileg tizenketten let­tünk volna, végül gyalogo­san hárman indultunk el, Borda Árpád, Ozsvárt Lő­rinc, s jómagam. — Egyedül nem lehetett nekivágni egy ilyen útnak — veszi át a szót Gordos Gá­bor és Rigó Tibor, akik Ma­joros Lászlóval és Alvégi Ta­mással együtt, felváltva kí­sérték a gyaloglókat egy au­tóval. Benne a cuccok egy része, a szükséges felszere­lések. Ők szervezték a szál­lást, gondoskodtak az éle­lemről, a fölfrissülésről. — Legtöbb helyen nagy vendég­szeretetben volt részünk — Kellemes feladat, de gond is az ünnepre való készülődés. Kivált, ha az több napos, melyre a kereskedelem teljes gőzzel készül, a vásárló pedig fokozott érdeklődéssel, ke­reslettel honorálja a gondoskodást. Április első hetének két nagy ünnepe kü­lönösen nagy próbatétel elé állította a me­gye kereskedelmét, elsősorban az élelmiszer­szakmában dolgozókat. A piros betűs napok előtt zsúfolásig teltek meg vásárlókkal az üzletek, az emberek családjuk ellátásához keresték a hozzávalókat. Már pénteken tö­megestül hömpölyögtek a megyeszékhely ut­cáin, ahogy mondani szokták, tűt sem le­hetett leejteni a városban. Ezen a napon a folyamatos munkarendben dolgozó nagyüze­mek munkásai zömmel már szabadságon voltak, s e tényt a pult mögött álló keres­kedők érzékelték elsősorban. A bolti dolgozók vizsgája ezúttal is két tételből állt. Megmérettetésük kiterjedt az áruskálára, mely a felkészülés alapossá­gát hivatott igazolni, valamint a türelmes, fegyelmezett munkára, a vevővel való sok­oldalú foglalkozásra, mely szakértelmük és szakmaszeretetük egyik, talán legfontosabb megjelenési formája. Salgótarján legnagyobb élelmiszer-beszer­ző helyén, az ÉVI ABC-ben tízmillió forint értékű árukészletet gyűjtöttek össze a hús­véti forgalomra. Ez bizony tetemes sum­ma, de az üzlet számított is a rendkívül élénk keresletre. Csakhogy a valóságos forgalom meghaladta minden számítását; a pénteki napon egymillió forint feletti bevé­telt adtak postára az ABC-ből, s ezzel meg­döntötték eddigi rekordjukat! A hatalmas ér­ték már eleve sejteti, volt miből válogatni a vásárlónak. Csak sonkából 25 mázsát adott el a bolt. Húsféléből akkora volt a kí­nálat, hogy újabb húsvágó tőkét kellett be­állítani a kiszolgálás gyorsítására, s a kész­letből valamicske még maradt is. Nem oko­zott gondot a kenyér, a tej, a tejtermék sem, s más élelmiszerekből is bőséges volt az ajánlat. Ebben az ABC-ben például éppen a pén­teki és szombati napra szerveztek kommu­nista műszakot, az eladók tehát két műsza­kot dolgoztak végig, eleve garantálva ezzel a zökkenőmentes kiszolgálást, a sorok rö­vidítését. S mint más, hasonló esetekben is bevált szokás, most is segítségül hívták az élelmiszerboltokba a nyugdíjas kereskedő­ket, sőt, a leltározó ellenőröket is. Az erő­sítés nélkül aligha lett volna lehetséges, hogy a Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat a húsvét előtti két bevá­sárlónapon az egyébként rendszeres hét­nyolc millióval szemben 14 millió forintos forgalmat bonyolítson le. Az áruválaszték azonban csak az egyik feltétele a jó kereskedői munkának. A szo­kásosnál is fegyelmezettebb, figyelmesebb, türelmesebb kiszolgálás ily mérvű rohamo­zásnál különösen fontos, hiszen enélkül — legj'en a kínálat bármilyen bőséges — ba­josan távozhatna a vásárló elégedetten a boltból. Ünnep előtt a kereskedők a vizs­ga e tételéből is jeles eredménnyel feleltek. A sietős vevő türelmetlenségét, esetenként idegességét nyugodt szóval, szíves érdeklődés­sel, készséges segítséggel, vezették le — érez­tetve minden módon és eszközzel, ők van­nak értünk. Ha mindez másként történt volna, aligha lehetett volna kellemes és gondtalan az ün­nepünk. Sz. M. Vándorlás a hosszú úton- 1 n Fönt a bakonyi hegyeken. említik —, fölsorolni is ne­héz lenne, kik, mivel járul­tak hozzá az út sikeréhez. És már jönnek is a sztorik. A kedves szandai vendéglá­tásról; majd arról a nógrádi bácsikáról, aki a fáskamrának is beillő melléképületet „po­tom” hatszázért adta ki egy éjszakára; aztán a dobogókői Hotel Nimród Szálló jóin­dulatú vezetőjéről, aki busás útravalóval látta el a gyalog­lókat; s egy rendkívüli tapol­cai idős házaspárról, akik szinte rokonként fogadták őket. — Jólesett nagyon vala­mennyiük kedvessége — mondja Bencsok Tivadar —, erőt, biztatást adott az út folytatásához, hiszen 30—50 kilométert gyalogolni a na­gyon rossz időjárási viszo­nyok közepette. .. hát, mit mondjak, nem volt egy leány­álom. Nézzük, merre jártak a kohászosokl Náluk már tra­díciója ’ van a természetjárás­nak. Még 1079-ben a „köze­li” — 100 kilométer — Do- novalyból gyalogoltak haza Salgótarjánba, aztán 1984- ben Battonyáról tettek meg idáig közel háromszáz kilo­métert, aztán most... — Minden út után azt mondtuk, elég volt, kellőkép­pen • elfáradtunk, nem csi­náljuk tovább — veti köz­be a nagy termetű, sportoló­alkatú Bálint László, az SKÜ marósa, aki egyébként, másik nyolc társához hasonlóan amatőr és alkalomszerű ter­mészetjáró. — Aztán egy- szercsak valaki fölvetette — folytatja —, hogy: gyerekek hát mégiscsak az lenne a tisztességes megemlékezés, ha végigjárnánk azokat az uta­kat, amelyeken bő négy év­tizeddel ezelőtt, sokkal ne­hezebb körülmények között felszabadítóink jártak. Már szerveztük is az utat.! Akik vállalták: Bálint László, Sándor Elemér, Mis- kolczi György, Karkusz La­jos, Torják József, Vigh Zsu- , zsanna, Kovács Pál, Szőke Mária, Uram József, a kísérő­kocsit pedig Benedek János vezette. Eleinte fura boga­raknak tekintették őket az országúti autósok, aztán meg­szokták őket, dudáltak, vil­logtak nekik — a jó meleg autóból. Merthogy kint még a mínuszokkal is küzdeni kel­lett! — Verőcén például alig lát­tunk az orrunkig, akkora köd volt — mondja Bálint László miközben lapozgatja vaskos naplóját, amelyben minden jelentősebb esemény ott van. — Valóságos kalandregény — fűzi hozzá kis iróniával, majd sorolja az élményeket. A kényelmes balassagyarma­ti MÁV-szálló — egy éjsza­kára tíz forintért! — után az esztergomi kirándulást, ahol két nógrádi gondoskodott a programról, majd Pápán kétnapos pihenőt iktattak be, ahol a helyi textilgyári KISZ-esekkel töltöttek kel­lemes órákat. Közben a síküveggyáriakhoz hasonló­an ők is több helyütt koszo­rúztak, ott hagyták a salgó­tarjániak képviseletében a kegyelet és a hála virágait a hősi halottak sírjain. Sándor Elemér kerek arcát szakáll borítja, az indulás napja óta nem borotválkozott. Ez fogadalom. — Idő sem jutott volna rá! — mondja tréfásan. — Hiszen a gyaloglás mellett el­láttam a szakácsi teendőket is. Volt bográcsgulyás, ma- csánka... sajnos, a nyúlpap- rikás nem jött ös$ze, egysze­rűen nem tudtam nyulakat szerezni! No, de majd itthon sort kerítünk erre, s együtt a síküveggyáriakkal fogyaszt­juk el... Merthogy a két csapat kö­zött barátság is szövődött. Már azóta össze is jöttek meg­ünnepelni a sikeres utat. Sok helyre hívják őket élmény- beszámolóra, s úgy tűnik, mások is kedvet kapnak eh­hez az igazán olcsó sporthoz. Habár e nagy teljesítmény­re nem lettek volna képesek a gyárak támogatása, a párt-, állami és társadalmi szervek segítségnyújtása nélkül. Az­az mégiscsak képesek lettek volna, ám jóval nehezebb kö­rülmények között. Meghálál­ták ezt jócskán, hiszen az egész ország nyilvánossága előtt bizonyították a nóg­rádi fiatalok tettrekészségét. És lesz folytatás? — Hát nem is tudjuk — szabadkoznak a fiúk —, egyelőre ki kell pihennünk magunkat... — Talán a negyvenötös évforduló tiszteletére... mondjuk elmehetnénk Bér-' linbe — említi csöndesen Ti­vadar. Aztán Sándor Elemér töri meg a némaságot. — Na, majd a nyúlpapri- kásnál megbeszéljük! Ebben maradtak. Tanka László NÓGRÁD — 1985. április 13., szombat Kísérlet — pályázat után Lakás seren kívül a kétgyermekes családoknak Fiatalok kedvezménye f A jelek szerint határidő előtt teljesíti a Nógrád megyei Tanács azt a három évre ki­dolgozott tervét, amelynek cél­ja soron kívül lakáshoz jut­tatni a saját otthonnal nem rendelkező kétgyermekes csa­ládokat. A terv kidolgozását megelőző felmérés tanúsága szerint 1983—84-ben a megye városaiban és nagyközségei­ben mintegy ezerkétszáz »Íven család élt. A különbö­ző állami, tanácsi, vállalati vissza nem térítendő, kamat­mentes. illetve alacsony ka­matterhű kölcsönök a ked­vezményes OTP-hitel, a kitű­nő telekellátottság azt ered­ményezte, hogy a program el­ső évében, 1984-ben megépült mintegy ötszáz lakás; várha­tó, hogy 1985-ben további hatszáz új otthon épül meg a kétgyermekes családoknak. Így 1986-ra már csak az ösz­szesen megépítendő lakások tört része marad. Csakhogy a kétgyermekes családok „újratermelődnek”, ezért a megyei tanács készen áll az akció folytatására, sőt a lakásépítési terhek további csökkentésére is. Az idén e célból pályázatot hirdetett meg a megyében működő építőipa­ri szervezetek között. A pá­lyázatok közül — kísérletre — elfogadta a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, a megyei tanács építőipari vál­lalata, valamint a tervező- és építőipari szövetkezet ajánla­tát. E vállalatok más-más, de korszerű szerkezetépítő tech­nológiával valósítják meg a sorházaikat; ami közös a pá­lyázatukban, hogy a kivite­lezést két lépcsőben valósít­ják meg. Az első ütemben elkészül a ház szerkezete és i lakhatóvá teszik a földszin- i tét. Ennek költségei a pálya- ■ zati feltételek szerint nem ] haladhatják meg a négyszáz- j ezer forintot, ami azt jelen- , ti, hogy a fiatalok, az összes kedvezmények birtokában. < akár harmincezer forint saját | tőkével is belevághatnak az otthonalapításba. További kedvezmény, hogy felajánl­hatják saját munkájukat, s annak értékét beszámítják a végleges vételárba. A ház má­sodik ütemének megvalósítá­sában a kivitelezők alkalmaz­kodnak a fiatalok anyagi 1 helyzetének alakulásához. .Je­lenleg Salgótarjániban, Bá- tonyterenyén, Szécsényben és Balassagyarmaton épülnek ilyen „kísérleti” lakóházak. Amennyiben a gyakorlatban beválnak, a módszert a VII. ötéves tervben széles körben elterjesztik. Műsorszóró fv-állomások csehszlovák exportra Televíziós műsorszóró állo­mások csehszlovákiai export­ját kezdte meg a Nógrál me­gyei Szolgáltatóipari Vállalat Videotechnika leányvállalata, a Budapesti Híradástechnikai Szövetkezettel együttműköd­ve. Az első megrendelés nyolc berendezésre szól, amelyből három máris ren­deltetési helyén, Beszterce­bányán, Pozsonyban és Bmó- ban van. Még az idén elké­szül a hátralevő öt műsor­szóró állomás is, amelyek je­lentősebb csehországi váro­sokba kerülnek. Salgótarján­ban további megrendelésekre számítanak. A nagy értékű készülékek a szomszédos ba­ráti ország televíziójának 3. programját továbbítják, és biztosítják megbízható, jó mi­nőségű vételét a különböze országrészek nagyvárosaiban. A Szolgáltatási Fejlesztő és Tanácsadó Vállalat, amely az állami és szövetkezeti vegy­ipari üzemeket segíti szakta­nácsadással, új technológiák átadásával, szolgáltatásait most a vegytisztító kisiparo­sokra is kiterjesztette. így a kisiparosok is hozzájuthatnak a legkorszerűbb receptúrák- hoz, technológiai eljárások­hoz, s növelhetik a lakosság részére nyújtott szolgáltatása­ik színvonalát. Az ország 400 vegytisztító kisiparosa közül mind töb­ben igénylik a speciális szak­ismereteket, utóbbi két évű - zedben azonban erre alig volt mód, a kisiparosok közül so­kan szakmailag elmaradtak. Mivel az utóbbi időben egyre i divatosabb a bőrruházat, s 1 így megnőtt az igény a bőr- 1 ruhák tisztítása iránt, a Szol- 1 gáltatási Fejlesztő és Tanács- ; adó Vállalat rövidesen bőr- tisztító-tanfolyamot indít a vegytisztító kisiparosok ré- ! szére. A tisztítás során alkalma­zott vegyszerek nagy elővi­gyázatosságot igényelnek, 1 ezért e szakmában a környe- j zetvédelemnek és a munka- védelemnek kiemelt jelentő- sége van. A szolgáltató vál­lalat az ártalmak csökkenté­sére olyan korszerű módsze­reket dolgozott ki és bocsát a kisiparosok rendelkezésere, amelyek segítségével az ár­talmak minimálisra csökkent­hetők. HELYTÁLLÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents