Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

Nem megy tovább ••• „S kapitány" A titokzatos cím egyszerű filmet takar; az orvul meg­gyilkolt szovjet parlamenter, Steinmetz Miklós történetét, amely felszabadulásunk év. fordulójának előestéjén ke­rült a képernyőre, közvetlenül a Magyar Állami Operaház­ból közvetített díszünnepség után. Az elmúlt hét bővelkedett ünnepekben. A hét közepén emlékeztünk meg hazánk fel- szabadulásának 40. évforduló­járól, pár nap múlva pedig az ősi tavaszünnep, a húsvét vi- dámította az emberek szívét. A televízió igyekezett emlé. kezetessé tenni a jeles napo­kat, s kicsiknek és nagyoknak egyaránt változatos progra­mokat kínált. Egészében a színvonalra sem lehet külö. nősebb panaszunk, bár sokak elégedetlenek voltak az ápri. lis 4-i egész napos műsorral, kárhoztatva némelyik ripor­ter tapintatlan hivalkodását, partnere elé tolakodását, meg a kitüntetett művészek gá­laestjének szürkeségét és té­ves választásait. A díszünnepség műsora a képernyő előtt is élményt je­lentett. A szerkesztő Bánki László ízléssel és kifogásta­lan érzékkel állította össze a programot, ügyelve egy­részt arra, hogy a sokféle összetételű közönség minden egyes tagja megtalálhassa a maga műsorszámát, más­részt a legmagasabb igényű nézők is elégedettek lehesse­nek a produkciókkal. Kiváló művészek — például Szilágyi Tibor. Hegedűs D. Géza, Sza­bó Csilla zongoraművész — léptek fel. Tetszettek az ama­tőrök is: a battonyai me- vyecskekórus és citerazenekar, a tiszakécskei és a citerazene- karok klubjának citerásai. Az öntevékeny művészet követ- nivalóan szép példáját nyúj­tották az említettek. Óhatat­lan volt nem arra gondolni, milyen kár, hogy manapság — már egy ideje — alább­hagyott az amatőrmozgalom lendülete. Tehetségben len. ne hiány? Szó se róla. In­kább a sok gazdasági, nem. zetközi gond közepette vala­miképpen kevesebb figye­lem, kevesebb türelem és támogatás fordul az üzemek, az intézmények és az irányí­tás részéről a mozgalomra, így aztán a személyes ambí­ciók, aktivitás gyorsan le­lohadnak. Az ünnepi műsor figyelmeztetett, elgondolkod­tatott: ne hagyjuk sorvadni a tehetségeket. S erre világo­san rámutatott a XIII. párt- kongresszus határozata is: „Helyezzük! szélesebb alapok­ra az öntevékeny művészi, művelődési csoportok mun­káját.” ' A Pécsett született Stein­metz kapitányról szinte min­dent tudnak a történészek. Különösebben újat a művé­szet sem mondhat róla. Mind­ezek egyszerre megnehezítet­ték és megkönnyítették Műm­eséről; Frigyes munkáját, aki a hősi halált, halt parlamenter utolsó hetének megfilmesí­tésére vállalkozott. Tévéfilm­je azt bizonyítja, tisztában volt a feladattal, ami adott esetben azt jelenti, hogy nem ismeretlen rejtekeit igyeke­zett feltárni a választott fi­gurának, nem törekedett a meghökkentésre, hanem az ismert tényeket mutatta be érdekesen, ügyelve egyben arra, hogy némi lehetőséget is adjon a továbbgondolásra. Másképpen: eleve szó sem volt, nem is. lehetett eget rengető dolgokról, de arról igen — s ezért indokolt a választás —, hogy egy, az évfordulóhoz méltó mű szü­lessen: tisztességes, túlzá­soktól mentes, igaz alkotás. Mamcserov bátran támasz­kodhatott a marxista történet­írás eredményeire, s olyan művet sikerült így létrehoz­nia, amely az igaz volta mel­lett a valóval, a valósággal is rendelkezik. A kapitány éle­tének utolsó hete — 1944. december 29-én 11 óra után lőtték le két társával együtt — alkalmat teremt a ktfra­beli magyar viszonyok és felfogások bemutatására. Megjelenik például a hívei­ért közbenjáró, tévhitekben élő pap és gyülekezet, a meg. rögzött fasiszta, a becsapott kisgyerek, a tartózkodó, ám becsületes parasztember. Eb­ben a feldolgozási módban emberivé válik Steinmetz is, azaz — ez a rendező legmara­dandóbb érdeme — a szob­rot kapott hős élővé válik, olyanná lesz, mint bármelyi­künk, illetve amilyen lénye­gében lehetett. Saját és az elnyomottak igazáért harcolt, szeretett és szerették, nehez­teltek rá és megbocsátottak neki. Mint a mama, aki ke­serűségében lehordja férjét, a vasutas apát, mert az a Ma­gyar Tanácsköztársaság ügyei­be avatkozott, s ezért Horthvék elől menekülniük kell, de követi őt gyermekei­vel a bizonytalanba, az emig­rációba. A kapitány Ameri­kából érkezett angol felesé­ge is beletörődik abba, hogy férje önként vállalja a há­borús szolgálatot és meg is bocsátja, hogy személyes ér­dekeiket háttérbe szorítja a közösségiek mellett. Az ő családja is üldözött volt, tud. ja, mit jelent az eszme, a hit, a kiállás. A népes szereplőgárda jól látja el feladatát. A címsze­repet alakító Gáti Oszkár di. cséretesen játszik. Közel ke­rül hozzánk ez a kapitány, s ha tehetnénk — ha kellene — mi, nézők lőnénk a védel­mében. (ok) Folyóiratszemle ' Időszerű témák friss látás­móddal való feldolgozása jel­lemzi a tömegkommunikáci­ós kutatóközpont negyedéves folyóiratának, A Jel-Képnek idei első számát. Az egyik legtanulságosabb írás a Be- rend T. Ivánnal készített in­terjú, amelyben a most. álla­mi díjjal kitüntetett akadé­mikus a reform és a sajtó kapcsolatát elemzi. Mint Pün- kösti Árpád kérdésére el­mondja: „Ügy érzem, hogy a sajtó egész reformfolyamatot kísérő — ha úgy tetszik köz- gazdasági felvilágosító — munkája nagyon nagy szere­pet játszott abban, hogy a magyar lakosság bizonyos érettséggel tudott kezelni ne­héz közgazdasági kérdéseket, olyanokat is, amelyek sok esetben húsbavágóak voltak, egyéni érdekeit érintették. Mondjuk az áremelkedés és a hiány összefüggését az embe­rek jó része nagyobb össze­függésrendszerbe tudta he­lyezni”. A gazdaságtörténész, aki — mint tudjuk — a közelmúlt­beli pártkongresszus egyik napján az elnöki tisztet töl­tötte be, rámutat: „Ha figye­lembe vesszük, hogy volt olyan ország, ahol például nem lehetett értelmes árrefor­mot csinálni, mert tömegér­tetlenség és ellenállás fogad­ta, akkor azt kell mondani, hogy a közvélemény felkészí­tése a reformfolyamat szer­ves része volt, s azt hiszem, ez most is épp olyan aktuális, mint amilyen aktuális volt a hatvanas évek végén.” A cikk, mely A változás természetes­sége címet viseli, úgy érvel, hogy „az érettség egy bizo­nyos szintjén az egyéni han­gú megközelítések vagy téve­dések nem tragikusak, sőt a tisztázódást segíthetik”. A folyóirat főszerkesztője, Szecskö Tamás, a közvéle­mény-kutatásnak a demokrati­kus gyakorlatban betöltött szerepéről ír eszmefuttatást Demokrácia és tükörkép címmel. Emellett színvonalas cikk olvasható a kiadványban a kábeltelevízióról, a tévének a családban kifejtett hatásá­ról, a videotechnikáról. tn. p. „Ha vége lesz az iskolának..." Akik a hatvanas években voltak nyolcadikosok, azok szá­mára egészen más képzetekkel társul a pályaválasztás, mint a mostaniaknak. Ami talán a legfontosabb különbség: nem jelentett automatikusan iskolaválasztást is — közülünk nem .95—100 százalékban kerültek középiskolába, szakmunkás- képzőbe a diákok, sokkal kevesebben tanultak tovább. Azóta rengeteget változott a középfokú iskolázás, szélese­dett a szakmaválasztás lehetősége is. így ma már alig tűnik föl, hogy egy 300—600 fős általános iskolában évek óta minden nyolcadikos továbbmegy, azaz 100 százalékos a beiskolázás. És ha nem így van? Az eltérő esetekben szinte kényel­metlenül érzik magukat az iskolavezetők, pedagógusok, pe­dig nem rajtuk múlott a dolog. De akkor kin, min, miért?... Erre kerestük a választ két nagy iskolában. A zagyvapálfalvai Petőfal- vi Lajos Általános Iskolában Kun András igazgatóval és Juhász Gyuláné pályaválasz­tási felelőssel beszélgetünk. — Négy végzős osztályunk 131 tanulója közül öten nem jelentkeztek sehová — ez 97 százalékos beiskolázást jelent. — kezdi a helyzetelemzést az igazgató. — A testnevelés tagozaton 100 százalékos az arány, idén éppen szép ered­ményt értünk el, hét gyere­künket már felvették a Ma­dách testnevelés tagozatára. Ez évek óta nem sikerült — két gyereket ugyan fölvettek, de lemaradtak. Van tanulónk, aki a zeneművészeti szakkö­zépiskolába, és aki a képző- művészeti szakközépbe jutott be, ami unicumnak számít az iskolánkban. Akaratlanul is mentegető­zésnek tűnhet ez — pedig csak a teíjesebb kép érdeké­ben mondta el Kun András. A pályaválasztási felelős még hozzáfűzi a továbbtanulók arányainak adatait: más is­koláknál magasabb a leendő szakmunkástanulók létszáma, ötven százalék, húsz a gim­náziumé, a többi a szakkö­zépiskoláké és a három szá­zalék tovább nem tanulóé. Róluk Juhász Gyuláné sze­mély szerint is sokat tud, nem hiába dolgozik itt 1961 óta, ismeri a tanulók környe­zetét, családi lehetőségeiket, a szülők elképzeléseit. — A három leggyakoribb indok: a gyenge tanulmányi eredmény miatti félsz, egész­ségügyi problémák, anyagi gondok. A klasszikus eset: egyik kislány férjhez akar menni, a síküveggyárba megy el majd dolgozni. Két olyan eset van, amikor a pénzkere­set a domináns: a családot szeretnék segíteni, egyiküknél négy kistestvér is van. De a későbbi továbbtanulástól ők sem zárkóznak el. Kalocsay Miklósné igazga­tóhelyettes, a pályaválasztás helyi irányítója mindkét fia­tallal elbeszélgetett, miután az osztályfőnökük véleményét is megkérdezte. Mindketten a rossz tanul­mányi eredményükre „.hivat­koznak”. Ami igaz, igaz: a kislány három, a fiú öt tárgy­ból bukott félévkor... Ráadá­sul a fiú két évvel túlkoros is, a bukás kísérgette eddig. .. Pedig annyit korrepetálták őket — elmondta az osztály­főnök is. De azt mondják, a matematikához, az oroszhoz (ez mindkettőjük gyengéje) nem csak szorgalom kell, va­lami kis érzék, érdeklődés, ami hiányzik. A kislány édes­anyja nem bánja, hogy nem megy tovább a gyerek, sőt, 6 is így látja jobbnak. Ügy gondolják, kifutó lesz egy gyárban, majd betanított munkás. Es valószínűleg pár év múlva jöhet a férjhez me­nés, szép nagylány már. Á fiú érdekes módon szeretne tanulni — ha nem állna olyan rosszul. Később megjön az esze, a szorgalma? Nem tu­dom, csak remélhetem... Nagyon sokat törődtek a pályaválasztás megkönnyíté­sével a másik intézményben is, a salgótarjáni beszterce- telepi iskolában. Mindkét he­lyen voltak diákoknak, szü­lőknek szóló programok, be­mutatók, kiállítások, nyílt napok, üzemlátogatások, pá­lyaválasztási szakemberek segítségével vizsgálatok, be­szélgetések. Ennek eredmé­nyeként egyre reálisabbak a döntések — a Besztercéről is mennek speciális gimnáziumi osztályba, szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe — lehető­leg a képességeknek megfele­lő helyre — a 74 nyolcadikos közül csak ketten nem töltőt, tek ki továbbtanulási lapot. A két iskolában összesen 205 tizenéves, végzős kö­zül heten nem ülnek újra is­kolapadba ősztől. Sok ez, vagy reális? Én az utóbbira sza­vazok. Hasznosabb, boldo­gabb emberek lehetnek ezek a fiatalok, ha éretlenül, a tanulásra alkalmatlanul nem kerülnek számukra megold­hatatlan feladatok elé. Az iskolák célja pedig nem azj hogy szép statisztikájuk le­gyen, hanem hogy olyan diá­kokat bocsássanak ki, akik­nek segíteni tudtak megta­lálni helyüket az életben. És ezt a tovább nem tanulók ese­tében sem mulasztották eV úgy érzem. , G. Kiss Magdolna Zenei tagozat a szakközépiskolában Szeptemberben első alkalommal indult be a zenei tagozat a balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskolában. A 30 fős osztály egyben az iskola kamarakórusát is alkotja. — bp — ESI műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Társalgó 9.44: Diótörő. Részletek Csajkovszkij balettjéből 10.05: Diákfélóra 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Nótacsokor 11.34: Felelet X/3. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: A Rádió Dalszínháza 13.09: Kórusainknak ajánljuk. 13.30: Választóvonal. Fújjuk a magunkét. . . Riport az őrmezői csetepatékról 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok: a csípőficamról 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Arcképek az orosz irodalomból: Puskin. (Ism.) 15.18: Kazacsay Tibor fúvós­műveiből 15.34: Daloló, muzsikáló tájak 16.05: Kérhetek valamit? 17.00: Társadalom és iskola 17.30: Olasz filmszínészek énekelnek 17.45: A Szabó család 19.15: A költészet hete. 20.45: Verbunkosok, nóták 21.30: Tudomány és gyakorlat 6. rész 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Záray Márta és Vámosi János énekel 22.50: Kutatás a kutatás körül Riport 23.00: Zenekari muzsika 0.10: Virágénekek PETŐFI RÁDIÓ: 4.30: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora 8.08: Slagermúzeum 8.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10: Magyar fúvószene 12.30: Népdalok kóruselőadás­ban és népi hangszereken 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót 13.05: Popzene sztereóban 14.15: Szimfonikus táncok 15.05: Cigánydalok 14.40: Zeneiskolásoknak 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamasz-panasz 18.30: Gramofonalbum 19.05: Csak fiataloknak! (20 éves jubileumi műsor) 20.00: Egy énekes — több szerep 21.05: Csintamánok és madarak. V/4. rész. 21.SO1: Halló, Pozsony — Halló, Budapest 22.22: A gyilkos. Simon Emil krimije rádióra alkalmazva 23.20: A mai dzsessz 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STtJDlO: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Művészportrék, színháztörténeti érdekességek. Dr. Gyárfás Ágnes előadása. 17.15: Fiatalok zenés találkozó­ja. Szerkesztő: Beély Katalin és Zakar János. ÍR.00: Észak-ma­gyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.05: Tv-torna (ism.) 8.10: Iskolatévé. Deltácska. 8.30: Aki mer, az nyer! 7. 9.00: Vrugel kapitány kaland­jai. Szovjet film. I—II. rész. * 11.00: Az isztambuli vonat 12.10: Képújság 16.05: Hírek 16.10: Tv-Basic tanfolyam XVI/12. rész. (ism.) 16.40: összefüggések IX, 8. rész. (ism.) 17.30: Képújság 17.35: Reklám 17.40: A nyelv világa 18.30: Diagnózis 18.50: Reklám 19.05: Mini Stúdió 85. 19.10: Tv-torna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A halál archívuma. XIII 2. rész; A halál ár­nyékában. 21.00: Stúdió ’85. 22.00: Tv-tükör 22.10: Tv-híradó 3. 22.20: Himnusz 2. MŰSOR: 18.25: Képújság 18.30: Regionális adások 19.00: A barokk Latin-Ameriká- ban (ism.) 20.00: Az áldozat ára 20.50: Autó-motor sport 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Édes szemek. Lengyel té­vékomédia. 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Legenda az élő holtakról 3. és 4. rész. (Ism.) 21.50*: Azimut. 22.30: Hírek 22.40: Zenei magazin 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tévéklubja 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Huszonnégy óra esőben MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: 59 lépcsőfok (14). Színes, szinkro­nizált angol bűnügyi film. — — Kohász: Balfácán. Színes, szinkronizált francia filmvígjá­ték. — Tarján vendéglő: Szép­lány ajándékba (14). Szinkroni­zált francia—olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Tu­dom, hogy tudod, hogy tudom... Színes, szinkronizált olasz film- vígjáték. — Nagybátonvi Petőfi: A fekete herceg Szovjet bűn* ügyi film. — Nagybátonyi Bá­nyász: Hófehér (14). Színes magyar rajzfilm. Pásztói Mátra: Földi űrutazás. Színes, szinkro­nizált USA kalandfilm. Rét«á°r: Aranyoskám. (14). Színes, szink­ronizált ITS A filmvígiáték. Kis- terenvei Petőfi: A 1e?vőzhe+et- len Vutang. (141 .Színes, lát­vánvnq ,karat.ekalari'**!Urn ■ — jobhörrv? • Szirmok, virágok, ko­szorúk (ifi). Színes, magyar tör­ténelmi film. 4 NÖGRÁD - 1985. április 9., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents