Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-09 / 82. szám

99 Teljesült

es les® kiiiänsägom

_”

Ü

LT AZ ÜNNEPI ASZTALNÁL, előtte hatalmas virágcsokor. Szemében meghatottság. arcán a leplezetlen fáradtság nyomai. A fáradtságé, amelyet mindig igyekezett titkolni, s titkolja még ma is. Ült az ünnepségen, amelyet az emberek, a betegei, nem valamiféle felső sugallatra rendeztek. Minden szó, minden mozdulat, minden könny szívből fakadt. Igen, az emberek siratták, nem szégyelltek a szemüket törölgetni, mint ahogy az ő szava is elcsuklott, amikor megköszönte a *f"jr >1 mességet, a kedvessége',. Hiába, harminc év alatt összeszoktak ő. az orvos, meg a körzetében élő emberek. A betegek.

Mondják róla, jelenség vo’t, amikor egyszál ingben veaigmotorozott Somlyón, vagy amikor kerékpárján megjelent a Csizmadia-telepen. Irt receptet kukák, ládák tetején, mért vérnyomást az utcán, ha úgv hozta a helyzet A súlyos fekvő beteghez egy naD háromszor is bekopogott. H'vás nélkül, a maga megnvugtalására.

Mindenki szereti, tiszteli. Mert egyszerű, mert emberséges, mert keménységében is közvetlen. Mert jó orvos, kiváló ember A napokban nvugdíjba vonult. Kényszerűségből. Az egészségi állapota miatt. Nem volt ideje magával törődni, miközben százakat gyógyított. vigyázott. Elbúrsúztatták. Som- Ivón is. a Csizmadia-teleoen is Ajándékokkal, virágokkal, s> '--sok hálás szóval.

Ül a csizmadia-telepi ren- d''őintézet orvosi asztalánál. Immáron csak vendégként. Figyelmeztet, nehéz dolgom lesz vele. mert őszinte em- tmr. Vallatnám honnan, ho- gvan került e vidékre, ám megá'lít; — Miért nem a s okvánvos kérdéssel kezdi? A nyugdíjba vonulóktól min- d;g azt szokták elsőként tudakolni. ha még egyszer kéztínip ?

Ténvleg. akkor mi lenne?

— Ha még esvszer kezdeném, nem lennék orvos.

Inkább lennék matematikus. Az racionálisabb tudomány. Az orvoslás, a gyógyítás rázósabb. Sok a bizonytalan- sági tényező. Kell a hit, a bizalom. A hit az embernek önmagával szemben, a bizalom az orvos-beteg kapcsolatban. Talán furcsának tartja, amit mondok, s azt gondolja magában, milyen orvos az, aki kételkedik a saját tudományában? Azonnal megmagyarázom, mire gondolok. Pályakezdőként, az egvetem elvégzése után kerültem Salgótarjánba. Azért éppen ide, mert Petőfivel ellentétben, én nem szeretem az Alföldet. Pesti vagyok s az álláskeresésnél szempont volt. hogy hegyes, dombos vidékre kerüljek, hogy körzeti orvos legyek. Salgótarjánban e két kívánságom teljesült.

Honnan hát akkor az elégedetlenség?

— FOLYTATOM. Rövid hányattatás után, a csizmadia-telepi körzetben kötöttem ki. Pályakezdő voltam, lelkes, tele ambícióval, amikor becsöppentem a pár négyzetméteres orvosi rendelőnek nevezett építménybe. Ott volt közvetlenül a kápolna mellett. Fűtés semmi, a falak nedvesek, nagyobb esőzések után térdig jártunk a vízben. Bent a rendelőben. Ez volt a kisebbik baj. A nagyobb, hogy nem volt vérnyomásmérő, fecskendő. Saiát pénzemen vásároltam meg a vizsgálatokhoz szükséges, legalapvetőbb műszereket. A betegek meg jöttek. Én pedig kételkedtem; képes vagyok-e ilyen körülmények között a gyógyításra? Van-e jogom megfelelő műszerek. vizsgálati eszközök nélkül diagnózist felállítani? És ha tévedek? Akkoriban a szak- rendelés. a kórház nem* vette szívesen a körzetből vizsgálatra beutalt betegeket...

A pesszimista hangvétel ellenére a három évtized az ellenkezőiét bizonvftia. Sokak mondiák. mesélik. , hogy d,r. Cserkút! Gábor gyógyította ki őket a bajból, mentette meg az életüket. Mi több: munkatársaitól azt is megtudom, hogy tizenhárom évvel ezelőtt, még gyermek- orvosként is praktizált, szüléseket vezetett háznál.

— Nagyon megszerettem az itt élőket. Bányászok, egyszerű emberek. Talán nyersek, szókimondók. De ragaszkodóak és annyira bíztak bennem, hogy csináljam, bármilyen körülmények között is. Mehettem volna kórházi orvosnak. Nem kellett. Itt van rám szükség, s nekem ezekre az emberekre. Az újaknai öregekre, a som- lyóiakra, a néha szimulálga- tó cigánytelepiekre. A hit évtizedek alatt nőtt meg bennem. Egy helyben dolgozva. lassan megismertem az embereket. a betegségeiket, a szervezet rendellenességeit.

S ha az ember folyamatában nézi, követi egy élő szervezet változásait, már magabiztosabban tud diagnózist felállítani.

Időközben a körülmények is nagyot változtak. Hat éve itt a korszerűen felszerelt, modern orvosi rendelő.

— A sors iróniája, hogy amikor már élvezette] dolgozhatnék. abba kell hagynom. Igen. kicsit megfáradtam. A gyógyító munka számomra sohasem volt terhes. De sokat bajlódtam az üeveleti rendszerrel, nehezen álltam a több napon keresztüli éjszakázást. Megviselt a tápoénzesrendele- /tekkel való hadakozás. A társadalombiztosítási szemlélet.

NYUGDÍJBA vonult,

három évtized után. De nem szakad el az emberektől. Továbbra is igénylik egészség- ügvi előadásait, kötetlen beszélgetéseit. S már vagv tízen. tizenöten jelentkeztek: maradhassanak továbbra is betegei. F1 vállalta. Látogatni fogja őket. Mint ahogv | szinte minden héten beugrik ; a rendelőbe, tudakolni; hogy i vannak, mi újság?

i

Kiss Mária

Falujárás húsvéthétfőn

A piros tojástól a piros szépiáig

Hogyan élnek, dolgoznak?

Értelmiségiek Szécsémfben

Nem mindegy milyen élet- és munkakörülményeket tud nyújtani egy-egy település az óvónőknek, tanároknak, orvosoknak. Sok végzős diplomás inkább a várost választja első munkahelyéül, még akkor is. ha ott kevesebb lesz a jövedelme.

FALURA...?

Ez a kérdés sokszor elhangzik a pályakezdők szájából és nemmel feleinek rá. Mit nyújt Szécsény, a fejlődő nagyközség az ott élő értelmiségiek számára? Nézzük a tárgyi feltételeket! A három óvoda közül kettőt nem érhet kritika: az egyik nemrég épült, a másikat fölújították, a harmadik viszont építő kezek után kiált. Az általános iskola új épülete sokak irigylését kiváltotta már a maga harmincegy tantermével, tornatermével, jó fölszereltségével, korszerű szemléltetőeszközeivel. A mezőgazdasági szakközépiskola nemrég kapott új műhelyt. A művelődési ház dolgozik a legrosszabb tárgyi föltételek között. A

könyvtár megfelel a helyi és körzeti igényeknek. Az orvosok, az anya- és csecsemő- védelemmel foglalkozók munkafeltételeit jó színvonalon biztosítják, de az egészség- ügyi centrum kialakítása még ezen. is javít majd. A bölcsődével sincs gond, csupán a „lakó” kevés.

SZÁZ SZÁZALÉK

Az általános iskolában szak- rendszerű oktatás folyik, minden órát képeseített pedagógus vezet. A helyettesítést is úgy oldják meg, hogy a hiányzó kollégát azonos szakú tanár „pótolja”. Képzett óvónők foglalkoznak a legkisebbekkel, csupán a gyermek- gondozási szabadságot igénybe vevők helyére lépnek — ideiglenesen — képesítésnélküliek. A művelődési központ dolgozóinak fele viszont nem szerezte meg még a szükséges iskolai végzettséget, a könyvtárban elegendőek a „passzusok”. Az egészségügyben dolgozók a már meglevő képesítésüket is gyarapítják szakmai továbbképzéseken, figyelemmel kísérik a tudomány fejlődését.

LAKÁSOK ÉS BÉREK

Szolgálati és tanácsi bérlakások kiutalása mellett más módon is igyekeznek Szé- esényben letelepíteni az értelmiségieket. Ehhez az OTP például biztosítja a pedagó- guskölcsönt, amit az utóbbi években húsznál többen igényeltek. Egyik orvos kedvezményes áron jutott építési telekhez, egy óvónő munkáltatójától forintokat kapott az otthonteremtéshez.

A lehetőségekhez mérten igyekeznek a jövedelmeket is biztosítani a nagyközségben dolgozó értelmiségiek számára. A tanítók átlagbére az országos átlagbérekkel közel azonos, a tanároké ennél ezer forinttal több. Az egészségügyben hat százalékkal emelték év elején a fizetéseket. A becsületesen, jó színvonalon dolgozók jutalmazása sem marad el. A pedagógusok átlagosan 2500. a közművelődésiek 3700. az egészségügyben tevékenykedők 2000 forint jutalmat kaptak

Népi ellenőri vizsgálatok

’ A népi ellenőrzés különbó- eő bizottságai az idén több mint 250 közérdeklődésre ezámottartó témát vizsgálnak. Közülük nem egy utóellenőrzés, amely azt tárja fel, hogy milyen intézkedések, változások történtek a korábbi vizsgálat nyomán.

A Központi Népi Ellenör- r.ési Bizottság országos, illetve több területre kiterjedő vizsgálatain kívül számos, a helyi lakosság élet- és munkakörülményeit befolyásoló

témát ellenőriznek a területi NEB-ek. A fővárosi népi ellenőrzési bizottság például megvizsgálja az iparcikk- magánkereskedelmet, az idős- korúakról való gondoskodás kérdéseit a felnőttjáróbetegellátást, az egészségügyi- és szociális beruházások helyzetét. valamint a nagy értékű gépek kapacitásának kihasználását az, iparvállalatoknál Borsodban azt igyekeznek feltárni, mennyiben bontakozhatott ki a megyében működő gyáregységek önálló tevékenysége, Csongrád megyeben a lakásépítő és. -fenntartó szövetkezetek tevékenysége szerepel az ellenőrzési programban. Hevesben a tankötelezettségi törvény végrehajtásának utóvizsgálatát végzik el.

Nógrád megyében a népi ellenőrök a mezőgazdasági gépesítés, gépkihasználás es gépjavítás helyzetét térképezik fel

Vizslás főutcáján a megállító „képben” ott van a múlt és jelen, egy ragyogó Skodából határőr kiskatona perdül ki: díszesen öltözött, méltóságteljes, derűt és nyugalmat árasztó idős hölgyet locsol meg. A katona siet, a hetvennégy esztendős Sándor István- né pedig utánaszól:

— Ha lehet, május 1-re mindenképpen gyere haza!

Az autó már elporzott, az idős asszony készséggel ad magyarázatot az életképre.

— Kakukk Péter katonaunokám. locsolt meg az utcán, mert sietnie kell, viszik visz- sza a laktanyába. De sokan gondoltak ma már rám: felkerestek az unokák, a fiam, a nejem, a szomszédok, a jó ismerősök. Ahogy szokás. Tele az asztal, jut mindenkinek a jó falatokból.

— Elegendő volt-e a tojás?

— Nem nagyon divat az már manapság. A legkisebb unokámnak csokoládébárányt vettem,, a nagyobbak pénzt kapnak...

A kérdésre — mennyit szokás adni egy locsolásért? — Sándor Istvánná a tapasztalt idős emberek bölcsességével diplomatikus választ ad: „Kiki tehetsége szerint...” Aztán újra a katonaunokáról beszél. Aki kiváló gyerek és jó helyre vetette a szerencse, semmire nincs panasza. S aki re- mélhetőlea itthon lesz május 1-én. Amikor együtt a család anraja és naoyia, csöndes békességben körbeülve a szalonnát pirító parazsat, maid a bográcsot rotyogtató tüzet.

Az egyre ritkább tojásról jut eszem.be, hogy itt-ott már felváltja a szegfű: azt illik adni a locsolkodó sihederek- nek. Zagyvapálfalván látjuk az első virágot a szivarzsebben, a Gorkij-lakótelepen egész csokréta jön szembe, egy csapat fiút díszít piros szegfű. Karancsalján a szegfű mellé azért tojás, is jár, legalábbis ez derül ki a locsolók szávaiból. Korán, .réggel hátkor kezdték a falujárást, s egyikőjük art mondja: jövő ilyenkor már kevesebb dolga lesz.

— Nyolcadikos leszek, ak- k^r pedig már nem lehet beállítani minden lányos házhoz. Csakis a rokonokat, közeli ismerősöket locsolom meg, egy nagy fiútól illetlenség mindenhová kopogni.

Apropó, illem és . szokás. Csevegnénk még egy darabig, de a fiúk egyike az időt kérdezi, majd a társait sürgeti:

— Menni kell, mert már csak egy óránk van. Tizenkettő után nem való locsolni. Lehet, de nem veszik jó néven...

Etesen, a Bem utca 5. számú ház portáján három generáció tagjai fogadják a lo- csolkodókat. Busz Józsefné, Csőke Lászlóné és Pál Gabriella sonkával, konyakos megy- gyel és házi pálinkával kínálja a húsvéti szokásokat ápoló Márton Lászlót és Máté Sándort. Pál Gabriella e szavakkal. nyújtja a poharat Márton Lászlónak:

— A legjobb tangósnak... '

— Az este volt a szokásos locsolóbál — ad magyarázatot a fiatalember. — Hajnali fél háromig jártuk, nem sokat alkatiunk, mert sok az ismerős.

A locsolkodnk kabátján itt is virág: piros szegfű és fehér jácint.

— Nem mindegy a szegfű színe sem. — mondja Máté Sándor —. Ha valaki pirosat kap...

A színek jelentőségét, jelentését illedelmesen hallgassuk el, elvégre itt sem üresek a szivarzsebek..

Ebesen még egy házhoz elkísérjük a két fiatalembert, s a locsolkodásnak köszönhetően még egy hagyományt megismerhetünk. Miközben Kot- rócz Mária itallal kínálja a vendégeket, Kotrócz Sándorné zsebkendőkkel lép be a szobába, minden vendégnek ad egyet-egyet. Némi zavar támad, a ház asszonya azonban ellentmondást, nem tűrő hangon mondja: el kell fogadni, az ajándékot visszautasítani nagy sértés.

— Régi szokás ez, már a sihederek is zsebkendőt kapnak...

Május I-re mindenképpen gyere haza!”

„— Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam.

így jöttek Rusz József család jához is.

„— Hová lett a harmonika?”— tűnődik Gecse Kálmán.

rített asztalokat ülnek körül. E ragyogóan szép húsvéthétfőn ünnepelnek, némiképpen már átalakult szokásoknak hódolnak.

Vagy dolgoznak. A telken, a hétvégi házon, a földeken, A salgótarjáni Gorkij-lakótelepről is jól látszik: a völgy túlsó oldalán házépítésen serénykednek, lányok-asszonyok helyett (mellett) betont locsolnak. Kazáron idilli a kép: aprócska kertben idős házas- pár gereblyézi a nem régen ásott föld rögeit.

— Meglocsoltak engem már éppen elégszer az életben, most sokkal fontosabb a munka. Késett a tavasz, az ember iavekszik behozni a lemaradást.

Gecse Kálmánná szavaihoz a férje hozzáteszi:

— Meg aztán... elmúlnak a szép szokások. Kár értük. Valamikor mi csapatostól indultunk locsolkodni, harmonikával. Furcsa most az utca nél-. küle.

Az utca tényleg csendes.

Amíg a. szem ellát, csak a két idős ember, a negyvennégy esztendeje házasságban élő Gecse Kálmán és felesége teszi a dolgát. Hagymának, zöldségnek, petrezselyemnek, pavrikának, más egyébnek készítenek porhanyós magágyat.

Éppen a. termékenység ünnepén. Hogy behozhassanak valamit abból, amivel a természet késlekedett.

Kelemen Gábor fotó: Kulcsár József

Kotrócz Márta: „— Jó étvágyat kívánok!”

A locsolólegények egyike közbeszól:

— Volt olyan húsvétom, amikor harminc zsebkendővel mentem haza.

S a szokás eredete? Kotrócz Sándorné arra gondol, hogy a zsebkendő-ajándékozás a valamikori jegyajándékból, a jegykendöből alakulhatott ki. Érdemes lenne utánanézni...

A kép kísértetiesen hasonlíthat most egymáshoz városon és falun: locsolók kopogtatnak, rigmusok szólnak, teNÓGRÁD - 1985. április 9., kedd

T