Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-09 / 82. szám
Három hónappal a tervezett határidő előtt készült e! a NÁÉV kivitelezésében a FÜTÖ- BER bátonyterenyei gyárának új tanműhelye. A 13 millió forintos beruházással létesített 36 munkahelyes tanműhelyben szeptembertől szerezhetik meg gyakorlati ismereteiket a diákok. Jelenleg a gyár tmk-fe!újító brigádja dolgozik a régi tangépeken, hogy az új helyiségbe kifogástalan állapotba kerüljenek. — Bencze — Gutenberg örököseinek bravúrja Tervteljesítés, kliens hónappal korábban Bravúros huszárvágással Irányította magára ismét a közvélemény figyelmét a Nógrád megyei Nyomdaipari Vál- laJiat: március 20-án jelentette, hogy — a kongresszusi és felszabadulási rnunkaversenyben tett ígéretéhez híven — teljesítette a VI. ötéves tervben foglalt kötelezettséget. Az ember az ilyen híradásra felkanja a fejét, hiszen az, ilyesmire valóban oda keli figyelni, de — nyomban megmozdul benne a kisördög is: milyen középtávú terv az, «mit nem kevesebb, mint kerek kilenc hónappal előbb teljesíteni lehet? Kelemen Gábor, a vállalat igazgatója nem sértődik meg a kérdés miatt. Sőt, eleve készült rá. — Készültem, mert tudom, hogy ami különös, az eleve gyanús. Lazára fogott, kényelmes tempót feltételező terv valóra váltása valóban nem nagy dicsőség. Csakhogy a mi középtávú tervünk mind a magyar ipar, mind a nyomdaipar fejlődési ütemét meghaladó előrejutást számszerűsített, s ez az, amit jóval előbb váltottunk valósággá! Ebben az igazgatónak iga- ssat kell adni, hiszen a vállalat ötvenszázalékos fejlődést foglalt a középtávú tervbe. Már a tervkészítés időszakában olyan fantasztikus tempóba lendült a nyomda, ami akár meredekebb ívű fejlődést is garantált volna. De éppen akkor, amikor a hazai iparra a termelési ütem csitulása a jellemző?! Nos, alighanem maga sem hitte a nyomda, milyen pályaív befutása előtt áh.!. Pedig egyetlen jó döntés, a tekercsesdmike-gyártás fej- leszt.'sének elhatározása olyan helyzetbe juttatta, hogy ebből t. startból szinte akármilyen részidőt megcélozhatott volna. Két éve megvásárolták a negyedik, R 160 B típusú címkenyomó gépsort, mély a legigényesebb, legmagasabb színvonalú címkék nagy sorozatú gyártására is alkalmas. Ezzel a tekercsescímke-gyártásban a hazai ipar legtekintélyesebb tényezőjévé vált a vállalat kisteleki címtkeüzeme. Nem is szólván arról az útról, melyet a termékei a világpiacon bejárnák! Ezzel a döntéssel befutó Jóra tett a vállalat — ez ma már kétségtelen. Kiváló versenyzőnek bizonyult akkor is, amikor az évről évre magabiztosan növekvő nyereségből egészséges arányban juttatott s technikai fejlesztésre és a dolgozók jövedelmének gyarapítására. F/Uig egy megleMaii sem ítél. Seíuló lóra Gondoskodás a bariig, s in túl hetősen mostoha helyzet után, a bőség zavarával küzdve, nem isolyan könnyű ez arányokat szavatolni! — Az elmúlt esztendőben annyi volt a hasznunk, mint a hetvenes évek elején a teljes árbevétel! — villantja fel csupán az egyik oldalról a legutóbbi két középtávú tervben befutott fejlődési ívet az igazgató. — Tény az is, hogy több esztendeje a nyomdaipar legjobbja vagyunk a jövedelmezőségi mutatót tekintve, s ugyancsak az élbolyban tudtunk maradni a termelékenységben is. S ha van miből, akkor lehet vásárolni. Ma má>r fényszedő kisrendszer működik az üzembén, s terven felüli beszerzésiként hamarosan megérkezik az ofszetrotációs gép, melyen a jövő év második felében a megyei lap, a NÓG- RÁD is készül. De mit érne a korszerű technika, ha nem támaszkodhatna a vállalat olyan munkáslkollektívára, mely tudás és szorgalom birtokában képes a modern gépek hatékony működtetésére?! Mit érne, ha nem volna Kisteleken egy olyan Gutenberg brigád, mely évek óta magasan kiemelkedő teljesítménnyel, magabiztosan veszi az akadályokat, s csak a legutóbbi öt esztendőben is többször nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet?! S ha a balassagyarmati telepen nem nevelt volna fel egy olyan csapatot, mint a Felszabadulás ifjúsági brigád, mely a Legikiváílóbb- nak kijáró címben felváltva osztozik kisteleki riválisával?! Nos,, ha egy vállalatot ilyen munkásgarnitúrával áldott meg jósorsa és a követelmények szüntelen emelése, akkor elemi kötelessége a dolgozókról való tervszerű gondoskodás. Már csak azért is, mert a nyomda meglehetősen hátrányos bérviszonyok közepette indult a mostani középtáv befutására is. — Még 1980-ban sem érte el éves bérszínvonalunk a negyvenezer forintot — közli Kelemen Gábor. — Az öt évvel későbbre tervezett keresetemelkedést már nyolcvan- háromra. elértük, s az idei év végére mintegy 63 és fél ezer forint lesz a vállalati keresetszínvonal. így a középtávú tervbein előirányzott huszonöt százalék helyett csaknem hatvanszázalékos lesz az a növekmény. melyet dolgozóink a borítékban haza.vihetnak! A jólétről való gondoskodás azonban nemcsak a borítékig terjed. A Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat középtávú szociálpolitikai tervét is teljesítette, sőt! Ezt meghaladóan építette át. berekfürdői üdülőjét, mely egyszerre négy nyomdászcsaládot képes fogadni. Egy sor anyagmozgatógépet vásárolt, hogy könnyebb legyen az ólombetűkkel dolgozók munkája. öt évre szóló 780 millió forintos termelési értékét tehát, márciusra előállította a nyomda. Ügy számítanak, hogy többletként, az esztendő fordulójáig még 175 millió forintos értéket termelnek meg. Az ötévi 170 millió forint nyereség helyett pedig ugyanez időre 183 millió forint kerülhet a vállalati kasszába. Igazi jó passz az, melyet most a nyomda élvez. Csakhogy ez az előnyös helyzet egyáltalán nem a véletlen szülötte. Átgondolt stratégia, kemény munka következménye. Hogy is mondta Gregor János gépmester, kisteleki csoportvezető? — Ez^ik nélkül a gépsorok nélkül nem messzire jutnánk — mutatott végig a fiatal szakember a címkét ontó berendezéseken. — De legalább annyit ér. ha nem többet, a gépkezelők tudósa, felelőssége és munkaszeretete. Elhiheti, itt senkinek nem kell könyörögni, ha túlmunkáról van szó! Megértik és ;— maradnak. Egyetlen gép egy műszakbeli termelési értéke Kisteleken 200 ezer forint. Drága mulatság hát. a legkisebb hiba is. S akárhányszor kemény próba elé állítják a csapatot —, s ebben a kistelekiek nincsenek egyedül —, a válasz mindig ez: — Teremtsék meg a feltételeket, a többit nyugodtan ránikbízha tják! Itt a nyomdában régi szokás az, hogy tervezni csak a reálisan teljesíthető mértékig szabad, utána azonban — ami csak belefér! A határ ugyanott van, ahol a lehetőségeké véget ér, a lehetőségek pedig még ilyen teljesítmények után is tágíthatok. Szendi Márta Csillagok a világ minőén tájára Beszélgetés Viadímir Plrosihkal, a közép-szlovákiai kerü éti pártbizottság vezető titkárával Szlovákiából, Besztercebányáról érkezett megyénkbe hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére az a delegáció, amelynek vezetője Vladimír Pirosik. Közép- Szlovákia kerületi pártbizottságának vezető titkára volt. Az április 4-i ünnepségen megkapta a Nógrádért kitüntető díjat, valamint a felszabadulás 40. évfordulójára a Nógrád megyei Tanács által alapított emlékplakettet. Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy gratuláljunk a kitüntetésekhez, és beszélgessünk Vladimír Pirosikkal, a magyar és csehszlovák nép barátságáról, közös gondjainkról, azoikról a sajátos problémákról, amelyek a két országot foglalkoztatják. —■ Nem hétköznapi találkozás, hanem ünnep ez a mostani. Mindannyiunk közös ünnepe, a felszabadulásé, amely utat nyitott a fejlődésnek, a szocializmus építésének. ön hogyan értékeli ezt a találkozást, milyen gondolatokat ébreszt a barátság szálainak erősítésében? — Ott voltunk az április 2-i ünnepi nagygyűlésen, üzemekbe látogattunk, megismerkedtünk eredményeikkel, céljaikkal. A munkasdkereik számunkra is örömöt jelentenek. Hogy miért? Nyúljunk vissza a régmúltba! Nógrád megye, mint a mi kerületünk is, elmaradott vidék volt egykoron. Negyven esztendő eredményei példázzák a fejlődést, a változást. Hogy csupán a saját szűkebb pátriámban maradjak: ez idő alatt több mint háromszáz üzem, vállalat létesült, 650 ezer ember talált magának munkalehetőséget. Közép- Szlovákia jelenleg a negyedik helyet foglalja el az országban, fejlettségi szintjét tekintve. S bár mezőgazdasági adottságaink nem a legkedvezőbbek, hiszen egymillió 850 ezer hektár területből egymillió hektár az erdő, s csupán 300 ezer a művelhető terület, mégis van diese- kednivalónk. Mert az elmúlt esztendőben gabonából 43 mázsa termett hektáronként, az állattenyésztésben, a hús-, a tej-, tojás-ellátásban sem váltottuk szégyent. Reméljük az idén ezt az eredményt ismét teljesítjük. Ami a két nép barátságát illeti... Több mint három évtized alatt megismerkedtem a megye vezetőivel, személyes kapcsolataimra most nem akarok hivatkozni. Ismerjük, tudjuk az eredményeiket és gondjaikat, amelyek hasonlóak a mieinkhez. Most, talán jut idő anra is, hogy mélyebbre ássunk, hogy még tüzetesebben tanulmányozzuk az önök megyéiét, a települések változását, fejlődését. Szólni kell a nemzetiségiekről is; Nálunk magyarok, itt Nógrád megyében szép számmal élnék szlovák anyanyelvűek. A lenini nemzetiségi politika vezérel akkor, amikor kimondjuk; e nemzetiségiek hazája adott, ám kultúrájuk, szokásaik, múltjuk és jelenük az anyaországhoz kötődik. S a hagyományokat, a népi, a nyelvi kultúrát ápolni kell. — Hazánkban az , elmúlt hetekben megsűrűsödtek az események. Lezajlott a XIII. pártkongresszus, az ország készült a felszabadulás évfordulójának méltó megünneplésére. Szlovákiában, az önök kerületében hogyan fogadták ezeket az eseményeket? — A felszabadulás évfordulója eseménysorozatának mi is részesei lehettünk. Nagv- i yűlések, baráti találkozók, új létesítmények avatása, rengeteg élményt, friss kapcsolatot kínált nekünk. A kongresszust nagy figyelemmel kísértük, hiszen a csehszlovák nép is ebben az évben készül a XVII. pártkongresz- szusra, amely 1986 márciusában lesz. Végezetül engedje meg,1 hogy külön megköszön jeni azt. hogy itt-tartózkodásunla alatt a magyar embereken kívül mélyíthettük a bará<- ságot a vendég kemerovói és portugál delegáció tagjaival. És hadd hivatkozzam a Kemerovo-lakótelepen felavatott Béke és barátság emlékműre, amely egy pitypangot ábrázol, ám a magvak helyett csillagok vannak, s a magvak, csillagok, szerteszét szállnak a világba -a béke éa a barátság szimbólumaként. — Köszönjük a beszélgetést. Kiss Mária J S zerencsére nem gyaKori eset, ae meg ma is előfordul, hogy elkezdenek valamilyen munkát egy utcában, az ottélőknek pedig fogalmuk sincs arról, milyen változás elé néznek. Ennél már csak az rosszabb, ha a tanácstag is tanácstalanul rázza a fejét, nem tudja, hogy mi és miért történik. A tájékozatlanság persze nem zárja ki a teendők helyességét. Példának okáért jókora felzúdulást válthat ki egy fasor letárolása, a közvéleményt esetleg irritáló ía- nyűvésnek azonban lehet nagyon is indokolt magyarázata. A jó és helyes döntést tehát ebben az esetben azért nem értik meg, azért a felzúdulás, mert nem avatták be az embereket az előkészítésbe. A példát Salgótarján város Tanácsának egyik közelmúltban lezajlott ülésén idézte az elnök, amikor is a népképviseleti és önkormányzati jelleg érvényesülését vitatta meg a testület. A szemléletes eset nem a testület eddigi tevékenységét minősíti, Inkább a további teendők fontosságára hívja fel a figyelmet. A megyeszékhely tanácsa is arról adhatott számot: szélesedett a testületi munka demokratizmusa és nyitottsága, a korábbinál gyakrabban vetődtek felszínre a különböző érdekek, s ezek egyeztetésére a testületi üléseken került sor. Az új általános rendezési terv például társadalmi és szakmai bizottsági eszmecsere után került a tanácsülés napirendjére, a vitában felmerült javaslatokkal és eltérő véleményekkel együtt. A leginkább vitatott kérdések alapján pedig bemutatták a megoldás lehetséges változatait is. Példákkal, a tanácsi munka számos területével lehet bizonyítani, hogy Salgótarjánban is erősödött a népképviseleti jelleg, megnőtt a várospolitikai fórumok szerepe. Ezzel együtt, az előbbre lépés szándékát jelzi, hogy újabb és újabb módszereket keresnek a lakosság és a tanács kapcsolatának erősítésére. Nem öncélúan, hanem ügyelve arra, hogy a megalapozott döntés eleve feltételezi a lakosság véleményének ismeretét. Az előkészítésben jobbára a Hazafias Népfrontra támaszkodhatott a tanács, a jövőben azonban szükségét látják a népfront által szervezett társadalmi viták mellett más módszerek bevezetésének is. A szélesebb körű véleménygyűjtés persze akár ellentétes érdekeket is a felszínre hozhat. s így még nagyobb felelősséggel jár a végső szó kimondása. A tanácsok tevékenységéről az elmúlt év őszén tárgyalt az MSZMP Központi Bizottsága, s az állásfoglalás többek között azt is kimondja: a továbbfejlesztéshez mindenekelőtt arra van szükség, hogy növekedjen a tanácstestületek szerepe a különböző helyi, területi érdekek feltárásában, összehangolásában és érvényesítésében. Az érdekek ütköztetésének pedig a tanácsülésen is meg kell jelennie és elképzelhető, hogy egy-egy döntés csak szótöbbséggel születik meg. De miért volna ez baj? — megfogalmazták ezt az említett salgótarjáni tanácsülésen is. A tanácsi munkát tárgyaló, tavaly októberben tartott országgyűlésen pedig a testületi munka tartalmi és módszerben! fejlődésének elismerése melle'tt kimondták: a tanácsülések még nem mindenütt eléggé aktív és hatékony fórumai a helyi politizálásnak, az eltérő érdekek összehangolásának. A döntések gyakran inkább csak szentesítik az előterjesztett határozati javaslatot, nem jut bennük kifejezésre a testület és ezen keresztül a lakosság akarata. A többi között ezen is változtathat a salgótarjáni szándék, miszerint a tanácsrendeleteket, a jelentősebb programokat és a terveket úgynevezett kétfordulós rendszerben kívánják megvitatni. Először a koncepciót határozzák meg és ezt követően döntenek a konkrét kérdésekben. A lakossági vélemények közvetítésében, s ezáltal a döntések megalapozásában és meghozásában fontos szerep hárul a tanácstagokra. A népképviseleti és önkormányzati jelleg erősítésének szándéka mondatta ki a salgótarjáni tanácsülésen is a kritikát: a választókerületi munka sok esetben a társadalmi munka szervezésére, a tanácstagi beszámoló megtartására és az ott szóba került közérdekű kérdések intézésére korlátozódik. Ezekben a kerületekben pedig nem alakulhat ki folyamatos kapcsolat a tanácstag és a választók között. A tanácstagok kapcsán pedig azt is meg kell említeni, hogy informálás igénye oda és vissza egyaránt érvényes. Fölöttébb tanulságos a salgótarjáni városi Tanács elnökének megjegyzése: a hétköznapi értelemben a lakosság nem a testületet, hanem a szakigazgatási szervet érti a tanácson. S ezen változtatni lehetne, ha a lakosság jobb és alaposabb tájékoztatást kapna a hozott döntésekről és határozatokról. Például a tanácstagoktól is. A népképviseleti és önkormányzati jelleg érvényesülésének vitájából néhány részletet idéztünk csupán. A teendők helyet kaptak a kongreszsusi dokumentumokban is: „A tanácsok döntéseik előkészítésébe, a lehetséges döntési változatok megvitatásába jobban vonják be a lakosságot.” A salgótarjáni tanácsülés is annak felmérését szolgálta: hosszabb, távon milyen irányban kell továbbfejleszteni a tanácsi munkát. Részeként a szocialista demokratizmus egész társadalmat érintő továbbfejlesztésének. K.el®n**** «áb»r k Döntés és kapcsolat
