Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

PJ KOSSUTH-DÍJASUNK

BACSÓ PÉTER

Közművelődés — szabadművelődés a felszabadulás után

r Ä strassbourgi repülőtéren, te felszállás, hazaindulás előtti percekben érte utol a hír: megnyerte az ottani nemzetközi filmfeszltivál nagydíját, a Te rongyos élet című, itthon is átütő sikert aratott alkotásáért. A légikísérők sürgették, így már nem volt Idő a visszafordulásra, a nagy- díj átvételére, de hazai elfoglaltságai miatt sem ha- Jaszthatta el a visszatérésit.

— A strassbourgi filmfesz- Itiválon más elismerésben is Volt részem — mondja Bacsó Péter. — Retrospektív vetítéssorozatot rendeztek filmjeimből. Tizenkét munkámat láthatta a közönség.

Bacsó Péter a fényes szelek teemzedékének egyik kiemelkedő tagja. A legendás hírű Horváth Árpád Kollégium titkára volt, majd a Színházlés Filmművészeti Főiskola ■zínházrendeződ szakának elvégzése után — Radványi Gesa tanácsára — nyomban pályát módosított: a játékfilmgyár dramaturgja lett.

— Radványi Géza döntő befolyással volt pályafjitá- teomra — mondja erről. — IMég főiskolásként az ő közvetlen irányításával ismerkedhettem meg a filmgyártás titkaival, mint a Valahol Európában asszisztense. Igaz, „protekcióm” volt nála, hiszen még Kassáról ismerte édesanyámat. Palotai Borist. Mindketten abban a városkán születtek. Ezért is vett (bizonyára a védőszárnyai alá.

A fiatal filmgyári dramaturgnak éraéke volt az íráshoz ie. Jé néhány, a negyven- (otös évek végén, az ötvenes levels elején készült magyar film forgatókönyvét írta. Csupán néhány a legemlékezetesebbek közül: Két félidő la pokolban — amelyet Fáb- ri Zoltán rendezett —, Fűre lépni szabad és a Mese a ti- Benkét találatról. (Ez utóbbi kettőt Makk Károly filmezi tette meg.)

— Azokban in években, kollektív alkotómunka folyt ja filmgyárban — emlékezik. — Dramaturg, rendező, forga- jtékönyvíré, operatőr egymás munkáját segítette, a „nagy öregek”, mint Keleti Márton, Bán Frigyes, Fábri Zoltán éppúgy, mint az akkor induló fiatal tehetségek. Így tehát érthető, hogy magam is kedvet kaptam a filmrendezéshez, és 1963-ban elkészítettem Nyáron egyszerű című első önálló munkámat. Most éppen afféle házi jubileumot tartanék, ha szeretném az efféle évfordulós megemlékezéseket: április 1-én került a közönség elé a huszadik filmem, a Hány az óra

^Vekker úr? S ha már mindenáron a statisztikát emlegetjük: a mostani strassbourgi elismerés éppen a tizenötödik nemzetközi' nagy- díjam. De talán még büszkébb vagyok arra, hogy a Te rongyos életet a bemutató óta hazánkban több mint 700 ezren tekintették meg, de a leggyengébben sikerült filmemnek sem volt kevesebb, mint 300 ezer látogatója. Nem tartozom azon filmrendezők közé, akik — nyíltan vagy leplezetten — folyvást csak önmagukat akarják megvalósítani. Az én filmjeimet — úgy gondolom — át lehet élni, meg lehet érteni, érdemes megnézni. Egyes kritikusok azért bírálnak mert munkáimban keverem a komikus és tragikus elemeket. Tudatosan csinálom! Vállalom érte az eklektikus jelzőt... Az én ars poeticám nagyon egyszerű: azt szeretném, hogy filmjeimen a néző nevessen is, sírjon is a moziban. Érzelmeire is hasson mindaz, ami a vásznon előtte pereg. Különben is mióta átléptem az ötödik ikszel, mindinkább tudatosul bennem: mozit kell csinálni, nem holmi esztétizáló képi filozófiát. Az olyan filmekért igyekszem kiállni, amelyek az életről szólnak, sokoldalúan, őszintén, érzékenyen.

— Legltöbb filmjének saját maga írja a forgatókönyvét. Nem bízik más szerzőkben?

— őszintén mondom boldog

lennék, ha olyan írótársra találnék, akivel félszavakból is megértenénk egymást. Ilyen volt egy-két alkalommal Zimre Péter és Konrád György, főként pedig nagy mesterem: Örkény István,

akivel együtt írtuk az Egy erkölcsös éjszaka forgatókönyvét, Makk Károly számára pedig a Bablk című filmképsort. Ez utóbbiból sajnos nem készülhetett film, mert közbeszóltak az 1956- os események, azóta pedig kissé eljárt fölötte az idő. De büszke vagy ok arra, hogy szerepel Örkény István összegyűjtött és kiadott művei között.

— Ha már a filmeknél

tartunk: melyeket szerette leginkább ?

— Ha rangsort kellene készítenem, mindenképpen a

Tanút helyezném az első helyre. Már csak kalandos sorsa miatt is. 1968—69-ben forgattam, 1977-ig dobozban volt, s utána is úgyszólván titokban került a közönség elé. Nincs is pontos statisztika arról, hogy mennyien látták, de legalább félmillióan, nem szólva külföldi sikereiről, díjairól. E film munkálatai közben teremtettem szoros alkotói-baráti kapcsolatot Kállai Ferenccel és a közelmúltban elhunyt öze Lajossal, a Tanú két főszereplőjével, akikkel még jó néhány filmemben dolgoztam együtt ideális harmóniában. Életem egyik legtragikusabb eseménye volt őze Lajos halála a Hány óra Vekker úr?

forgatása közben. Annyira megrázott, hogy azóta képtelen vagyak újabb filmre gondolni. Az egész stáb számára hasonló érzelmi-pszichológiai megrázkódtatást jelentett ez a tragédia, amelyből még máig sem tudtunk egészen kilábalni...

— Köztudomású, hogy szeret fiatalokkal foglalkozni, új tehetségeket felfedezni.

— Nincs is ennél szebb! Büszke vagyok arra. hogy én adtam először filmfőszerepet az akkor még jóformán ismeretlen Igó Évának. Udvaros Dorottya is közös munkánk kai, a Te rongyos élettel nyerte el eddigi pályafutása legjelentősebb nemzetközi elismerését: a legjobb női főszereplő nagydiját, a tavalyi montreali fesztiválon, világhírű filmsztárok orra elől. Szerencsés embernek tartom magam, hisz idestova húsz éve jóformán állandó munkatársak, segítők, tanácsadók vesznek körül. A legtöbb filmem operatőre Zsombolyai János, illetve Andor Tamás, állandó díszlettervezőm Vajer Tamás, hangmérnököm Pillér Károly, első asszisztensem pedig Koza Dezső, sőt a gyártásvezetőm is legtöbbször Ónodi György, ök és a többiek szinte jobban izgulnak filmjeim sikeréért, mint jómagam.

— Bacsó Péter arról is híres, hogy igencsak termékeny. Szinte minden évben új munkával jelentkezik.

— Ez nálam —, hogy úgy

mondjam —, alkati adottság. Rossz alvó vagyok, nyugtalan fajta, állandóan zsibon- ganak a fejemben a gondolatok. A legjobbakat igyekszem a nézők százezreivel megosztani. Azt is mondják rólam és igaz: szeretek rögtönözni a kamera előtt. Nincsenek kőbe vésett forgató- könyveim: operatőrömmel

legtöbbször közvetlenül a felvétel előtt döntöm el, hogy melyik a legalkalmasabb, leghatásosabb beállítás, színész- mozgatá«, megvilágítás és így tovább.

— A filmrendezés mellett —, mint ismeretes — pedagógiai munkát is folytat.

— Valóban. Még az ötvenes években tanítottam először a főiskolán dramaturgiai:. Büszke vagyok arra, hogy tanítványaim között volt Gal- góczi Erzsébet, Moldova György, Csurka István. Hosz- szabb szünet után néhány év óta ismét vannak növendékeim a főiskolán, akik közül jó néhányan tanulmányaik befejezése óta munkatársaim lettek. S ha már a, dicsekvésnél tartunk, talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom: legjobb munkáim — a gyermekeim. András, Kristóf és Anna. A legfiatalabb nyolc, a legidősebb tizenhárom éves. Bízom benne, hogy megállják a helyüket az életben.

Bacsó Péter Kossuth-díja egy szinte már ma is teljesnek mondható alkotói pálya elismerése. Akárcsak az ezt megelőző kitüntetések: a

S^OT-díj, a Balázs Béla- díj, az Érdemes- és Kiváló művész cím.

Gratulálunk!

Garai Tamás

TERSÁNSZKY JÖZSI JENŐ:

A daloló „fecske"

M

i dalol ilyen harsányan ebben a házban? Ezt magamtól kérdeztem egy józsefvárosi zugutcában.

A következő pillanatban megpillantom a kőművest a házfal bombaüregében, amint téglát illeszt bele, és maltereskanalával működik.

Érdekes! Az első világháborút megelőző békében a kőművest „fecske” névI

vel csúfolták. Találó volt, mert részint a kikelet hozta el őt is a téli elvonultságából, részint a kőműveseké volt a legdalosabb iparág. Gyászeset, szerencsétlenség történhetett ott, ahol az épületállvány nem volt hangos a kőművesek énekétől.

Azután ti általánosan

megszűnt. A tőke mindjobban elvette kedvét az iparosnak az énektől. A csökkentett munkabérek, a munkanélküliség, a szétzüllesztett, feloszlatott szakszervezetek utolsó védelmének hiánya, mindmind elvehette a danától a kedvét a fecskének, hogy

mogorván, némán robotoljon az állványok tetején.

íme! Most újra kifakadt a jókedve! Nagyon helyes! Dalolj csak, kedves fecske! Jelképesen is, valóban is a te mesterséged a jövő legfontosabb mestersége: újra építeni a romokat itten! Ne sóhajtsuk vissza még az aranyos, régi békét sem. Annak intézményeiben rejlett a mai pusztulás. Új, jobb élet elé fújjad tele tüdővel új dalodat!

Szabad Szó, 1945. ápriMs S.

A FELSZABADULÁS UTÁNI politikai cselekvésnek szerves része volt a művelődési mozgalom, amely a kulturális intézményeken túlmenően, a társadalmi-politikai szervezetekben is ki- bon taikozott.

A kommunista és a szociáldemokrata pártszervezetek társadalmi kulturális élete az olvasókörök és a munkásotthonok hagyományait folytatta. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége 1945. december

15-én határozatot hozott a párt szervezeti kérdéseiről, mely külön foglalkozott a falusi pártszervezetekkel is: „A falusi pártszervezetekben döntő feladat, hogy a párt- szervezetek működésének népi jelleget és tartalmat adjunk. Pártszervezeteink alakítsanak olvasóköröket, társasköröket stb., lehetőség szerint a párthelyiségen belül, ahol könyvtárat, újságokat, rádiót, meleget és szórakozást találnak a párttagok és pártonkívüliek, ahol a falu népe ügyes-bajos dolgaira, sérelmeire orvoslást talál.”

A felszabadulás után a munkáspártok és a szakszervezetek megnövekedett politikai ereje mellett még egy szervezeti intézkedés is hozzájárult a munkás kulturális mozgalom fejlődéséhez. A munkásegység jegyében közös kulturális szervezetként alakult meg a Munkás Kul- túrszövetség, melynek első nagyobb nyilvános feladata a munkáskultúra népünnepélyének megrendezése volt 1945-ben, az első szabad május elsején. A budapesti Városligetben 30 szabadtéri színpadon szórakoztatták az üzemi és pártszervezeti kul- túrcsoportok a közönséget. A Munkás Kultúrszövetség kul- túrversenyei indították el az üzemekben a népítánc-mozgelmat, mely munkáskultú- ránkat új formákkal gazdagította. Foglalkoztak színházi közönségszervezéssel,

hangversenysorozatokat rendeztek üzemekben. Munkásszínpad címmel folyóiratot adtak ki, és Munkás Kul- turhíradó címmel tájékoztató kiadványt, mely 1947 őszétől Müveit Nép névvel, havonta kétszer megjelenő folyóirattá fejlődött. A műkedvelő színjátszás! láz a felszabadulás után még a korábbinál is magasabbra szökött, minden szervezet a vonzerejét igyekezett növelni vele.

A felszabadulás után átalakult az állami népművelési szervezet is. Megalakult az Országos Szabadművelődési Tanács is, melynek elnöke a neves pedagógus. Karácsony Sándor lett, a Vallás- és Közoktatási Minisztérium szabadművelődési osztályát pedig a nemzeti parasztpárt. delegáltjaként Gombos Ferenc (Simándy Pál) író vezette. Gombos hivatalba lépésekor kijelentette: „Az « folyamat, amelynek az utóbbi hónapok folyamán tanúi voltunk, nem népművelés többé, hanem a nép szabad művelődésének megáradása. Ma már tisztán állhat előttünk, hogy a köz- művelődés. ha helyesen fogjuk fel, a társadalom öntevékenysége.”

E SZABADMŰVELŐDÉSI

munkában nagy szerepet játszottak a pedagógusok. A Pedagógus Értesítő 1947-ben így írt: „Vidéki kartársainknak igen sok feladata van a parasztság iskolán kívüli művelése terén. Oktató, nevelő, ismeretterjesztő munka ez, egyben lélektanító tevékenység. A nemzet minden rétegének, parasztságnak is meg kell ismernie a népi demokrácia lényegét... Ezer és ezer érintkezési alkalmát népével, a parasztsággal, kisiparosokkal, a falun élő mezőgazdasági vagy gyárba járó munkásokkal mindig fel kell használnia a nevelőnek felvilágosító munkára. Pártnapok, UFOSZ, FÉKOSZ, parasztszövetség, MADISZ, helyi sportegylet, gazdakör, iparoskor, mezőgazdasági, háziipari tanfolyamok, kiállítások, ifjúsági egyesületek, önképzőkörök, énekkarok, műsoros délutánok, összejövetelek, tanfolyamok; mindez nem képzelhető el falun a nevelő aktív részvétele nélkül.”

A szabadművelődési szervezet természetesen nem integrálhatta a különböző pártok, tömegszervezetek kulturális tevékenységét, de a koalíciós viszonyok között is tér nyílt nem lebecsülhető állami közművelődési tevékenységre, amely egyébként a politikai erővonalak alakulásával párhuzamosan növekvő mértékben, maga is a baloldal befolyása alá került.

A FÖLDREFORM, az újjáépítés lendülete, a pénzügyi stabilizáció, a bányák,' bankok, nagyüzemek államosítása, az iskolareform mellett a kultúra demoki’atizá- lására tett széles körű erőfeszítések is jelzik a koalíciós időszak bonyolult politikai viszonyai között a szocialista átalakulásért küzdő erők sikereit. E harcban a Magyar Kommunista Párt a közművelődés terén is szövetségesként tudta maga mellé sorakoztatni a népi demokrácia híveinek szélesebb táborát, mert mint Kállai Gyula leszögezi: ..Az a munika, amelyet pártunk 1945—48 között az é-telmi- ség soraiban, az oktatás, a népművelés, a kultúra, a művészet terén végzett, alapja és kiindulópontja népünk szellemi felemelkedésének.” Kovalcsik József j)

Magyar irodalom külföldön

Gazdag könyvosomagot küldött az utóbbi héten Magyar- országra a pozsonyi Madách Kiadó. A közel három évtizedes közös könyvkiadási egyezmény keretében könyvkiadóink közvetítésével a csehszlovákiai magyar irodalom és tudomány legjelesebb alkotásai kerülnek a könyvesboltokba. A cserének lényegileg két formája van. A gyakoribb az, amikor a pozsonyi kiadóban megszerkesztett, majd kinyomott könyvet ajánlják fel átvételre s a partner magyar kiadó bizonyos példányszámot átvesz a kiadványból. De nem ritka az a megoldás sem, amikor a két baráti ország kiadói már a szellemi megformálás kezdetén együttműködnek, s közös elképzelés alapján készül a könyv hol Csehszlovákiában, hol nálunk.

A legutóbbi cserekosár tetejére kívánkozik a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának Dobos Lászlónak a könyve, a Sodrásban. Korábbi műveit (Földönfutók, Egyszál ingben, Hólepel) jól ismerhetik a magyar olvasók, alkotásai rangot vívtak ki az egyetemes magyar irodalom utóbbi negyedszázadának történetében. Üj műve a regény és a szociográfia határmezsgyéjén keletkezett, s aki ismeri műveit, könnyen rájöhet, hogy a Sodrásban című Dobos László-alkotás tele van önéletrajzi elemekkel is. Dobos első, komoly sikert arató regénye a Földönfutók az 1948-at követő szlovákiai magyar kitelepítéseket idézte fel, most témájául az ezt követő ötvenes éveket választotta. A társadalmi közeg pedig az akkori egyetemisták, újságírók köre, a politikai, közéleti torzulásokra legfogékonyabb értelmiségi réteg. Ügy tűnik, a Sodrásban egy készülő regényciklus első darabja, erre mutat lineáris történetvezetése és a Dobostól megszokott míves igényesség.

Duba Gyula neve is jól ismert a magyarországi olvasók körében. A szlovákiai magyar írógeneráció Dobos melletti legjelentékenyebb tagja, szintén azok között van, akik már pályájuk de- lelőjére értek. Duba átütő si- B .Vajúdó parawtviiág

című szociográfiai, önéletrajzi ihletettségű regényével aratta. Azóta számos, nagyobb lélegzetű regénye (pél. dául Ívnak a csukák) látott napvilágot. Egy időben úgy látszott, hogy Duba végképp eljegyezte magát a nagyprózával, s a novellaírást, a riportok közlését abbahagyta. Legújabb kötete — Kiárusítás délelőtt — cáfolat erre, hisz visszatérve indulásakor kedvelt műfajára e kötetben kisprózái írásait, riportjait közli, valamint a már régen művelt szatírát, paródiát. Most is megtartotta a választott tárgytól való távolságot, írói reflexiói közvetlen elmondásától tartózkodik, s éppen ez adja meg írásainak objektív tárgyalásmódját és hitelességét.

A csehszlovákiai fiatalabb írónemzedék egyik markáns személyisége Tőzsér Árpád. A költő, az esszéíró, a kritikus, a szerkesztő, a műfordító Tőzsér után most az irodalomtörténész mutatkozik be. A szűkebb hazához kötődő három költő életművében mélyed el Tőzsér, olyanokéban, akik nemcsak ott születtek, nevelkedtek vagy alkottak, hanem életművük, személyiségük nyomát is maradandóan ott hagyták. Ezt a ma- radandóságot van hivatva erősíteni ez a kötet is. Szenei Molnár Albert, Amadé László és Baróti Szabó Dávid Tőzsér új kötetének alakjai. Való. sással parúirafefrvetéU búé

det ügyükben. Természetesen a Régi költők — mai tanulságok című kötet egyáltalán nem helytörténeti vagy regionális értékű irodalomtörténeti gyűjtemény, hanem új kutatásokon és meglátásokon alapuló míves tanulmánykötet.

A hagyomány feltárása, a múlt bemutatása a célja a Szlovenszkói küldetés című kötetnek is, mely a csehszlovákiai magyar írók sorozatában jelent meg. A sorozat most napvilágot látott legújabb darabja a csehszlovákiai magyar esszéírók művei, nek mindmáig leggazdagabb gyűjteménye. A terjedelme* válogatás mégsem készülhetett a teljesség igényével, hiszen 1918 és 1938 között — még az állandó folyóiratok hiánya s szervezetlenségből adódó problémák ellenére — is jelentős volt a szlovákiai magyar tudományosság a művelődésitörténettől a szociográfiáig, a kritikától a közgazdaságtanig. A haladó hagyományok jó része a Sarló fiataljainak mozgalmához kapcsolódik, de az összeállító Szeberényi Zoltán bőven válogatott a kor jelentős publicisztikai irodalmából is. A névsor gazdag: Fábry Zoltántól Balogh Edgárig, Szalatnai Rezsőtől Lőrincz Gyuláig terjed, s méltán érdemel figyelmet a szűk szakmai körökön is túl.

Néhány éve vált hagyománnyá, hogy a Madách Kiadó évente ízelítőt ad az írói műhelyekben formálódó művekből. A Műhely ’84 című összeállításban új, eddig meg nem jelent alkotásokat olvashatunk, az idősebb nemzedékhez tartozó Rácz Olivértől a legfiatalabbakig, a szinte most induló ismeretlen pályakezdőkig. A kötet valóban műhely: láthatjuk, milyen egy nemzetiségi irodalom szerkezete, érdeklődésé«, nek, saeUemigónyének irá4 . -