Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
Változik a falu Juli néni számadása Egymást segítve eredményesebben teljesítjük feladatainkat r Maga sem tudja már, hogyan történt. Több mint egy hónapja annak, hogy a szövetkezeti zárszámadáson Juli néni feltartotta jobb karját, „Mit akarsz, te? — szóltak rá mellette, mögötte is a fejkendős asszonyok. — Keves- äed tán a százötven forintot? Í )rüljünk, hogy ennyit is kapunk!” Őt azonban hiába bökték gidaiba, karját nem húzta Vissza. Dehogy határozta ő el, hogy felszólal a termelőszövetkezet zárszámadó közgyű- iésén. Mi mondanivalója lenne neki? Jött a többiekkel, a falubeliekkel —, hiszen kü- lönbuszt is küldtek értük, mert két faluval odébb, Litkén van a tsz központja és a kultúr- ház, ahol a gyűlést tartják. Eldöntötték ők már azt napokkal előtte, hogy elmennek a zárszámadásra. Nem is azért a néhány forintért, amit kapnak, hanem, mert jó a csapatban. Nincsenek ők így máskor soha együtt. Pedig akkoriban... Huszonöt -harminc éve. Ők kezdték el itt a téeszcsét. Kapások voltak legtöbben, de volt köztük fejőasszony, disznóhizlaló is. Csak az irodába nem került közülük senki. De mit is csináltak volna ők ott? Meg hát alig voltak még akkor irodisták — az elnökön kívül ketten jelentek meg reggelente az irodának kinevezett kis ház o’ajozott padlójú két szobájában, aho! a sötétbarna íróasztalon szálkás betűkkel címzett irka tartalmazta a napi szervezést. Az elnököt is gyakrabban látták biciklin a falut, határt járva, mint ott. |Ma olyan szőnyegek vannak mz irodában, hogy fél az ember rálépni. Hogyan is lehetne ide kapával, piszkos ruhában bemenni?! Igaz, kapálni sem igen járnak már... A téeszcsé első elnöke is !tt ül most a széksorokban. Tíz éve nyugdíjas, akárcsak 'Juli néni. A terem közepe fáján ülők között aztán csak megtalálta a gyűlés elnöke a ryújtfokodó kését: Tessék, rcuxMK, wre, kboljou noi~ Nem tudok én sokat mondani. Nem jár már nekem úgy a fejem. Hallgattam az elnök beszédét, azt a sok eredményt, számokat, és arra gondoltam, de jó is annak, aki ma tsz-tag. Az a sok gép, ami dolgozik az ember helyett, nem is kell kapálni, még géppel sem, elegendő, ha csak megpermetezik a kukoricát, krumplit, cukorrépát... De — látják-e? — elvitt megint az eszem, mert nem ezt akarom én mondani. Hanem csak azt, hogy miféle munkát végez ez a tsz. A múlt ősszel, ahogy teszek- veszek a kertben, egyszer- csak előttem vannak a szomszéd falu házai. Bizony, nem volt már a közelben sűrű bozót, és nem cuppogott a rét a lépés alatt. Kukoricatábla lesz ott, egybeépült négy falu határa, a vizes földön is élet terem. — Hát ez nekem nagyon a fejemben maradt, hogy kilátás nyílt a másik falura. A termőföldet meg, amin eddig zsombékon ugrálva jártunk vizet kerülve, most traktor szántja. A fiam azt mondta: melioráció. Nekem ez azt Jelenti: nem hittem volna, hogy itt szántó lesz valamikor. Hát így fejlődik ez a tsz. És mi, nyugdíjasok ennek örülünk. Juli néni felszólalása — lehet — nem is volt felszólalás, de jólesett a mellette ülő asszonyoknak. Emlékeznek még ők, az alapító csapat — harmincán lehetnek itt a faluból —, hogy korán reggel kapával vállukon, hátukon kosárral fordultak ki a kapun. És előtte már ellátták az állatokat, útnak indították a családot. Kora tavasztól késő őszig így volt ez. Hol látni ma hátikosaras asszonyokat a faluban?! Néha —, de már nem kora reggel — Juli néni nemzedékéből egyikük-másikuk elballag a háztáji földre, viszik a kapát, kosarat, irtják a gyomot; növelik a zsenge kukoricát, krumplit, mákot. És hol ■ disznó már ex álból? De hát nem is kell nekik a zsíros étel. Néhány szárnyas elég a ház körül. Azt mondja Juli néni: megöregedtem. És sóhajt. Jó ma a fiatalasszonyoknak, a fezben dolgoznak, egész nap élnek bent egy teremben a munkapadnál — télen meleg van, nyáron kellemes hűvös —, és valamilyen szerkezete: forrasztanak. Mégis azt mondják, sok a dolog, nem érnek rá semmire... Ki tudja, hogy van ez?! Mostanság talán tízen sem tudják a faluban, mikor van az aratás. Megindulnak a gépek. és el sem telik egy bét — magtárban a búza, a jövő évi kenyér. Azelőtt a bányászok, gyáriak is otthon maradtak: kaszát fogtak, poro- lódtak a cséplőgépnél, emelgették a zsákokat, rakták a kazlat. Elmúlt az már — nehéz kenyér volt. Ha a boltba megyünk kenyérért, lisztért, akkor látjuk csak a búzát. Oda meg mindennap menni kell. Zúgolódik is az uram, hogy odahordom a nyugdijat. De hát élni csak kell — így öregesen is. Ám nem is ez bántja az uramat, hanem, hogy nem lehet a boltban sört kapni. A faluban csak a presszóban van sör, ott meg drágább vagy négy forinttal. Hát onnan kell neki hazahordanom, mert nem volt soha kocsmás ember. Nem is mulaszt el szólni, amikor felbont ünnepkor délután eev üveggel: iszom ezt a drága sört, pedig a bolt is az áfészé, meg a presszó is, hogyan lehet hát az, hogy az egyik helyen van sör, a másikban meg soha? Nehezen igazodunk m! már el ezeken a dolgokon... Én mindig azt mondom neki: az a jó, hogy van, még akkor is, ha drága kicsit nekünk. Bizonyára mindig akad valaki, aki Juli néni feltartott karját ésareveszi, éa néhány jő saóval eligazítja. Zsély Andris Űj utakon a beruházások A gazdaság életében kulcsszerepet játszanak a beruházások. Mennyiségüktől és főleg minőségi mutatóiktól függ, merre léphet, miként fejlődik tovább egy ország. A beruhá- záspolitikai döntések éppen ezért mindig a gazdaságpolitika elsőbbségéhez igazodnak, annak céljait tükrözik, A január elsejétől érvénybe lépett új jogszabályok is ennek szellemében változtak. A termelési szerkezet átalakítása, a versenyképesség javítása, a hatékonyság növelése megkövetelte ezt a lépésváltást. így a felsőbb szintről a vállalatokhoz kerül a döntések jelentős részének joga és felelőssége, s ezzel párhuzamosan megnő döntési szabadságuk is. A jogszabályok általános elve, hogy a beruházásokkal kapcsolatos döntéseket azon a szinten hozzák, ahol a szükséges információk rendelkezésre állnak, és viselhetik az ezzel járó felelősséget, valamint a kockázatot is. * A rendszer változásait akkor tekintjük át — természetesen csak nagy vonalakban —, ha követve a jogszabályokat, négy csoportba osztjuk a fejlesztéseket. Az elsőbe a központi hatáskörbe tartozó beruházások tartoznak; a nagy, a célcsoportos és az egyéb beruházások. A nagyberuházások olyan országos jelentőségű, az előkészítés során határozott állami szervezést és egyeztetést igénylő fejlesztések, amelyeknél rendkívül nagy a befektetés, és ebben az állami költségvetés számottevő szerepet játszik, (Ilyenek például a villamosenergia-ipar. a bányászat nagyberuházásai.) A célcsoportos körbe azok a nagy területet átfogó, kiemelkedő jelentőségű infrastrukturális jellegű beruházások tartoznak, amelyek előkészítésében, koordinálásában az államnak jelentős mértékben kell igénybe vennie, összesen kilenc célcsoportba osztják e beruházásokat, a műszakigazdasági feladatokat az Állami Tervbizottság öt évre szóló beruházási javaslat keretében határozza meg. Ám a tervezésről és a megvalósításról már az illetékes minisztériumok, illetve országos hatáskörű szervek vezetői döntenek. Az állami beruházások harmadik részébe az első kettőbe nem sorolható, döntően kommunális jellegű létesítmények tartoznak. * A beruházások másik nagy kategóriájainak tekintjük a tanácsi fejlesztéseket. A szabályozás tág teret enged a helyi döntés szabadságának és növelte a tanácsok önállóságát. Nagy szerepet kap — elsősorban a kis településeken — a lakosság is: például egy-egy infrastrukturális beruházás eldöntése során. A tanácsok változatlanul számíthatnak anyagi támogatásukra is. de gondoskodni kell arról, hogy nagyobb hozzájárulás esetén az érintettek meghatározhassák, mire adják a pénzüket. Természetesen csak a kisebb településeken lehet a családokhoz egyenként bekopogtatni és megkérdezni a véleményüket, legyen-e út, esetleg hol épüljön az óvoda. Máshol inkább össze kell gyűjteni a javaslatokat és azokról a tanácsülés határoz. A fővárosi, illetve a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai és szakigazgatási szervei pedig olyan kérdésekben dönthetnek, amelyekben nem várható, hogy a lakosság felméri az összes hatást. A vállalati beruházások jövőjét alapvetően meghatározza az adók és befizetési kötelezettségek módosulása. Mint ismeretes, megszűnt a pénz dobozolása és ezentúl osztatlan érdekeltségi alapot képeznek. Eltörölték az építési adót és a beruházási illetéket. ezek szerepét a 18 százalékos felhalmozási adó vette át. Jelentős változás az is, hogy ezentúl a kormányzat közvetett eszközökkel, a szabályozók felhasználásával akarja a népgazdasági érdekeket is érvényre juttatni a vállalati beruházásoknál. * Változatlanul kaphatnak a gazdálkodók különböző formában támogatást és kedvezményt, de a beruházás teljes kockázata és felelőssége őket terheli. Amikor erről a szféráról beszélünk, nem feledkezhetünk meg a finanszírozási rendszer, a pénzügyi intézmények felépítésében bekövetkezett változásokról. Mind a hitelezésnek, mind a beruházásoknak üzleti jelleget kell ölteniük, ahol elsősorban az elért eredmény számít. Ez segíti elő, hogy az újonnan alakult bankoktól is kaphatnak pénzt különböző célokra a gazdálkodók, s nem kell egyetlen ablaknál sorban állniuk. Eddig három nagy csoport, a központi, a tanácsi és a vállalati beruházásokat tekintettük át. A negyedikbe a lakossági fejlesztéseket sorolják az új szabályok. Ez elsősorban a lakásépítéshez, -vásárláshoz kapcsolódik. Ebbe a csoportba tartoznak a mind nagyobb részarányt képviselő háztáji gazdaságok és a kisvállalkozások is. Bár az utóbbiak gazdasági súlya nem túl nagy. az országos és a helyi érdekek azt kívánják, hogy a kisvállalkozások beruházási tevékenységét mindinkább számba kell venni a népgazdasági terv összeállítása során. L. M. Interjú Vaszllii Szuszlovval, a Kemerovo területi pártbizottság titkárával 'lazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából emlékezetes ünnepségsorozatot rendeztek Nógrád . megyében. Az eseményeken részt vettek a szovjetunióbeli testvérmegyénkből, Kemerovóból érkezett delegáció tagjai. A küldöttség vezetője, Vaszilij Je- gorovics Szuszlov a testvér- megyei, elvtársi és baráti kapcsolatok ápolásában és fejlesztésében végzett munkája elismeréseképpen megkapta a Nógrád megyei Tanács által az évfordulóra alapított emlékplakettet. — Elsősorban nem személyes kitüntetésnek tartom az emilékplakett elnyerését — mondotta Vaszilij Szuszlov, a Kemerovo területi pártbizottság titkára —. hanem kollektív elismerésnek. Ügy fogom fel, mint amely jelképezi Kemerovo megye munkásainak és vezetőinek, egész népinek megbecsülését, barátságunkat. Közel húszesztendős testvérmegyei kapcsolataink számos eredménnyel büszkélkednek, és arról vallanak, hogy egymást megismerve, egymást segítve még eredményesebben birkózhatunk meg feladatainkkal; amelyek jelenleg főképpen minőségi jellegűek a társadalmi, gazdasági élet valamennyi területén. Szívből köszönöm — a megyei pártbizottságnak és a megyei tanácsnak — az elismerést. — Említést lett testvérmegyei kapcsolataink eredményességéről. ön személy szerint miben látja e kapcsolatok legfőbb hozadéka- it? — Az eddigiek alapján azt mondhatom, hogy a testvér- megyei kapcsolatok, a Nógrád megyében szerzett tapasztalatok jól segítettek bennünket feladataink sikeres megöl dósában. Gondolok azokra, amelyeket az itteni szövetkezetekben, gyárakban, vállalatoknál, intézményeknél szereztek a mi elvtársaink. Termelőszövetkezetek sokaságát említhetném, vagy a sfküveg- gyárat, a kohászaid üzemeket. .. De mostani találkozóinkon örömmel hallottam arról 1», hogy a nógrádiak ugyancsak jól hasznosítják a mi gyakorlatunk pozitívumait, nevezetesen szociálpolitikai, egészségügyi és kulturális eredményeinket. Ezek elsősorban gazdasági jellegű hozadékok. Ám a kapcsolat ennél többet jelent: elősegíti a két nép barátságának elmélyülését. A párt- és állami szervek, tömegszervezetek, munkahelyi kollektívák képviselőinek kölcsönös látogatásai hozzájárultak a személyes emberi kapcsolatok kialakulásához, családok kerültek közel egymáshoz, gyerekek leveleznek egymással. Mindent összevetve, a testvérmegyei kapcsolatok, a tapasztalatok átadása hasznosan segítik munkánk szerve- zietfeégénék, hatékonyságának javítását. — A területi pártbizottság titkáraként milyen teendőkkel foglalkozik? — A bányászat, a közlekedés-szállítás és a hírközlés tennivalói tartoznak hozzám. Hat éve vafivok ezen a poszton. A szibériai kohászati főiskola bányaművelési szakát 1960-ban végeztem el. (A Szovjetunió oktatási rendszere több vonatkozásban eltér a magyarországitól — a werk.) Bányamérnökként tíz évet dolgoztaim a föld alatt, majd K feze!lovsakban aknaüzemi párttitkár, aknaigiazgató, később a városi pártbizottság másod-, illetve első titkára lettem. Innen kerültem a területi pártbizottságra. — Milyen lényegi feladat tok megvalósításán fáradozik mostanában? — Munkánk gerincét néhány fontos eseményre való felkészülés, illetve azok lebonyolítása alkotja. Nevezetesen: Lenin születésének 115. évfordulója, a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója, a XXVII. pártkongresszus és a Sztahanov-moz- galom születésének fél évszázados évfordulója. Mindezeket méltón, kellő munka- felaiánlásokkal és teljesítményekkel szeretnénk megünnepelni. Miről is van szó konkrétan? Például a szállításban nehézségek mutatkoznak a beás kirakodásban. Ezért a bányaüzemekben nagy mennyiségű szén vár elszállításra,' s mindez a vasúti szállítás színvonalának fogyatékosságai miatt. A hírközlés terén a televízió második csatornáiénak a vételi lehetőségét b’z- tosítiuk Kemerovo egész te- riiWén. A tervet az idén kell befeiezni, végrehajtása iól halad: a megyének már csak 3 százaléka esik ki a hatókörből. Ami pedig kifeiezet- ten a politikai munkához kapcsolódik, az a pártéoítés. Szeretnénk, ha a bányák fizikai dolgozói körében nőve-' kedne a párttagok létszáma,' és nnveTh etrénfc a pártcsoportok számát. — Ttt-tartózkndáivk alatt jártak üzemben, iskolában, szövetkezetben, megtekin- tettek Bánkon egy háztáji gazdaságot. Mi az utóbbiról a véleménye? — Néhéz kérdés. Űigy vélem, végső céljaink elérésé-’ hez — például legyen elegendő hús. tej — eredményesen járulnak hozzá a gadaságok. Nekem tetszik, bár a tulajdonforma. .. Persze a lényeg a cél, az eredményessé?. — Milyen benyomásokkal távozik Nógrád megyéből? — Nagyszerű, rokonszenves emberekkel ismerkedtem meg, értékes tapasztalatokra tettem azért. Mindezeket *z éL. »lényeimet elviszem Kemero- vőba. Azon munkálkodom majd, hogy otthon minél többen kapjanak lehetőséget c nógrádi emberek és tapasztalatok helyi megismerésére. — Köszönöm a beszélgetést! Sulyok László Vegyépszer, Budalakk, GíE, OMfB Összmunka: rozsda ellen Hogyan fessünk csöveket — belülről? Ezt a témát vitatta meg több mint száz szakember nemrég Salgótarjánban. A szemináriumot a GTE nógrádi szervezete és a Vegycp- szer salgótarjáni gyára rendezte. Az összegyűlt országos rangú szakemberek lapunk kérésére több érvényes gondolatot külön is kiemeltek. — A Budalakk Festék- és Műgyanlagyár a megrendeléseknek csak hatvan százalékát képes kielégíteni: tehát nem lennénk üzleti okok miatt rákényszerítve az új termékek kidolgozására — állítja dr. Váradi József, a Budalakk központi kutatólaboratóriumának vezetője. — A műszaki igényesség az, ami a módszerek fejlesztését előreviszi. A Vegyépszerrel már régóta együttműködünk: még a szovjet exportra készült golyós kalibrálok gyártásakor kerültünk kapcsolatba. A prowprek felületbevonását bérmünkában az osztrák Bíró—Wágner cég végezte. Felmerült az igény: csökkentsük e termék devizamegterhelését. A kooperációba harmadik társnak bevontuk a Műanyagkutató Intézetet, és mindezek eredményeként hazai feltételek között ugyanolyan jó minőségben oldjuk meg a felületbevonást, mint korábban az osztrák cég végezte. Ez sikerélményt jelentett. Ügy gondoltuk: alkalmazzuk a módszert a tartályok korrózióvédelmére is: ez örök gondot jelentett. — Épp a korrózióvédelem az, amiben a kutatótól a gyártóig mindenkinek együtt lehet és együtt kell működni — szögezi le Kaczander Károly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság főosztályvezetőhelyettese. — A koordinációt vállalja magára az OMFB: a bizottság már több innovációs együttműködésben teremtett kapcsolatot és tartotta fenn a kutatók, gyártók megfelelő érintkezését. A koordináción túl a kellő anyagi segítséget is az OMFB adja a hasznot ígérő fejlesztésekhez. — Magyarországon sok védőanyagot felhasználnak az üzemek, mégis évente 20 százalékos az átlagos korrózió — közli Stráner György, a GTE tisztségviselője. — Ez azt mutatja, hogy nem jó a meglevő műszaki ismeretek, a rendelkezésre álló tudás felhasználása. A meglevő és alkalmazott védőanyagokat nem a megfelelő technológiával ,.viszik föl” a felületekre. Korrózióvédelemben az általános intelligencia rendkívül fontos az első szakasztól az utolsóig. És nélkülözhető'len a partnerek együttműködése, mivel nagyon esvmásra vannak utalva. Ebben az esetben mindez szerencsésen összejött. — Három szlogennek is eleget tett az együttműködés — készített leltárt Dalmay Gábor, az OMFB főosztályvezetőié. — Egyrészt importot, pótolt. másrészt fokozta az anyagtakarékosságot, harmadrészt a mai beruházásín- séges időkben elősegíti, hogy a drágán elkészített műszaki értékeket megóvjuk. Ez az utóbbi is rendkívül lényeges. Mert egy-egy beruházás vége felé, a határidők és a költségkeretek szorításában nagy a csábítás arra, hogy ,,megspóroljuk” a korrózióvédelmet. Annál is inkább, mert az ebből később származó kár nem annál jelentkezik, akj mulasztott. Az alkalmat megragadva, felhívnám a nógrádi szakemberek figyelmét, hogy az OMFB háromévente korrózióvédelmi kiállítást rendez HUNGAROCOR néven. Az idein, ami rövidesen nyílik, százhúsz ország vesz részt,' százhúsz standon mutatiák be a náluk alkalmazott módszereket. — A Vegvénszer ebben a témában úttörőszerepre vállalkozott, s ebben naey segítséget kapott az OMFB-től és a Budalakktól is — foglalta össze Balogh László, a Vegyépszer salgótarjáni gyárának főmérnöke. — A fejlesztési bizottság a koordinálás mellett még olyan gyakorlati teendőben is feladatot vállalt, mint a festékanyagok beszerzése. A Budalakknál összpontosuló szaktudás és aktivitás sok hasznot hozott nekünk. Reméljük, mindennek a magyar ipar is egyre nagyobb hasznát látja a jövőben. M P. | NÖGRAD - 1985. április 6„ szombat 3
