Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
Pásztóiak munkasikere Csendes szavak hullásában C sendesen hullanak alá a szavak. Jó hallgatni ezt a tekintélyes termetű, hófehér hajú férfit: szabatosan, választékosán beszél, stílusa olvasottságra vall. A szószátyár kodás nem kenyere, de nem is fukarkodik a szóval. Tartása, magabiztossága lefegyverző, tiszteletet ebreszt. Lengyel Sándor, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár ötvenegy esztendős géplakatos csoportvezetője. S hogy az lehetett,- az életének egyik nagy története. „Hatan voltunk testvérek. Három fiú, három lány. Édesanyám korán meghalt, apám egyedül nevelt bennünket a három nővér segítségével. A lányok még kenyeret is sütöttek! Tiszta sor volt, mielőbb szakmát kell szerezni, hogy saját lábunkra állhassunk.” Az ács-asztalos édesapa kezének ügyességét átörökítette fiára, szakmája szeretetét azonban nem tudta. Sándor mindenáron géplakatos akart lenni. Pedig hely az iskolában — az nem volt. „Én csökönyös gyerek voltam. Beültem Nagy Béla iskolaigazgatóhoz és megmondtam: én addig innen ki nem megyek, míg géplakatos-tanulónak fel nem vesz. Legyek öntő, vagy kovács — unszolt. Később otthagyott a szobájában egyedül. Órákat vártam, míg visszajött. Te még itt vagy?! — csodálko- kott. Na, gyere vissza három nap múlva. Megüresedett egy hely, felvett hát. Boldog voltam”. Fel fűtött várakozás után könnyű léptekkel siet a csalódás. Lengyel Sándort azonban megkímélte a kiábrándulás. Szakmájához máig oly szoros érzelmi kötődés fűzi, mint hajdan az igazgatói szobában, amikor makacsul villogó szemmel utasított el minden más felkínált lehetőséget. Meg is unhatta volna akár, hiszen csak a tűzhelygyárban 36 kemény esztendőt dolgozott végig. „Kölyök fejjel inkább csak sejtettem, hogy ez az a mesterség, ahol az ember tudása nem ülhet te Itt a t^ehrpkai fejlődéssel lépést kell tartani. Sok fiatal dolgozott már a kezem alatt, mindnek azt mondtam: gyerek, ha nem használod a fejed, menj inkább innen! Hol tanultunk mi programozható gépekről?! S ma nemcsak ismerni, hanem javítani is tudni kell!” Lengyel Sándor nem kerüli el senki tekintetét sem. Az őszinte, igaz emberek nyíltságával néz szembe. Az áttetszőén tiszta, kék szemek a nyári égboltra emlékeztetnek. Lényéből a mások iránti bizalom sugárzik, mint ahogyan bízott mindig saját akaratában is. Nyolc tanfolyamét végzett el, mindet kitűnő eredménnyel. Nem sokat meditált rajta: minek neki még az újabb ismeret, és ma már tudja, valóban szükség van rá! A fejlődéssel lépést tartani számára ezt is jelenti: megelőlegezni a tudást, készületlen ne érhesse semmi. „Talán, mert látták, szívesen tanulok, s jól fog a, fejem, megkínáltak az íróasztallal. Na, akkor komolyan meg- ijed'tem! Mert az kétséges, hogy én olyan fokon tudnék munkát szervezni, mint- a Vári Antal itt, minálunk, de ez biztos, hogy a fizikai munka rajtam már nem fog ki! Abban érzem jól magam, dehogy is húzódnék be akármilyen csinos irodába!” H arminchat esztendőt egy gyárban, egy műhelyben csak ügy lehet eltölteni, ha megbíznak az emberben. Lengyel Sándor büszkén mondja: bíznak benne a főnökei. Pusztán a feladatot közli rt vele, a szakmai megoldást őrá hagyják. S ebben nincsen semmi rizikó. Tudják, ha kell, az idősödő géplakatos éjszaka is bejön a gyárba, mert nem az órákat, hanem a munka előrehaladását számolgatja. „Nekem az nagy őrömet szerzett, amikor egy automata savazóberendezés leszerelésére, hazahozatalára Becsbe küldtek. Hogy világot láthatok, persze azért is, de ettől jobban, hogy egy ilyen nehéz, komplikált feladatnál rám gondoltak. Hogy edd 'g eljutottam egyszerű munkásember létemre...” De vajon mitől egyszerű a. Lengyel Sándorhoz fogható míunkásember? Magaválasztotta posztján ért annyit, mint akármelyik egyetemen akármelyik professzor. Komoly, művelt, érdeklődő, családja ugyanolyan bizalommal támaszkodhat rá, mint a lakatosműhely közössége. : Akkor hát kft engedheti meg magának a lekezelő, sértő, „egyszerű munkásember” skatulyát, mely oly’ bosszantó gyakoriságú a köznyelvben?... „A bécsi munka után nem sokkal megkaptam a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Nem kell külön részletezni, mit jelentett nekem. Most. másfél éve meg az NSZK-ba küldtek, automata ^ajiológepet szereltünk le. A minap volt a próbaüzeme. Azt látni kellett volna, milyen gyönyörűen dolgozott!” Lengyel Sándor úgy vélte, ekkora tisztességgel bizony már be is lehet érni. S hogy újabban is rá gondoltak, amikor az elismerés osztásának jött el az ideje, rá, aki tizenkilenc esztendős korától máig géplakatos csoportvezető a műhelyben, nos, ez igazi meglepetés volt. A tűzhelygyár a felszabadulás 40. évfordulójára Kitüntető okiratot alapított. Évente legfeljebb hárman kaphatják meg, idén ítélték oda először. Ketten vették át, közülük is elsőként Lengyel Sándor. „Ha, itt, a gyárban minden a régi volna, talán nem csodálkoztam volna ennyire, hiszen a régi vezetők egytől egyig jól ismertek. Dehát köztudott, új emberek irányítják a gyárat. Mit tudhatnak ők rólam...?” Az ezüstfehér hajú férfi most gondolkodott el először azon, hogy milyen dolog is az emberi becsület. Megél, tért követel az magában 'S. S lám, a szívét oly szépen megmelegítő okirat is bizonyítja, nem kötődik vezetői garnitúrákhoz, s nem fullad ki az idők múlásával Van mindaddig, míg a becsület szabályai szerint élő ember létezik. Lengyel Sándor nem barátja az italnak, nem is dohányzik. Egyetlen „káros szenvedélye” a zene, a rock. Trnéd- zseres buzgalommal veszi szalagra Elvis Presley sorozatát, de arra ügyel, a hangos zene ne zavarja az inkább csendet kedvelő feleségét. S persze a rózsák, a csodálatos, illatos virágot bontó tövek! „Valaha a rózsa volt a legnagyobb hobbim. Elmerül -n ápolgattam, gomdozgattam őket, pompázatos rózsákertet szerettem volna. De az én töveim mind hamar megöregedtek. Nem szeretik a kertem földjét.” O Gorkij-telep mögött' csendes völgyben él ó Lengyel-porta így :a- vasztá.jt már gyönyörű. Pata. tannak a rügyek, nyílnak a virágok, zöldül, megújul minden. S amint Lengyel Sándor a földből erőszakkal feltörő életet nézi, maga is felfrissül. A kert harmóniája is éppen az, amit maga körül megteremteni egész életében oly erősen iparkodott. Szendi Márta Sikerek a nemzetközi munkaversenyben is Oj, módosított munka- vevseny-szabályzat szerint értékelték az elműt évi munkaversenyt a salgótarjáni síküveggyárban. Az elismerések új formája mellett az elmúlt évben először vett részt a gyár abban a nemzetközi munkaversenyben, ahol az NDK-belt torgau-i üvegkombináttal mérte össze teljesítményét. 1984. évi munkája alapján hat szocialista kollektíva kapta meg a síküveggyár Kiváló brigádja címet és szintén hat brigád gyárigazgatói dicséretben részesült. Emellett 20 arany, 16 ezüst és 19 bronz fokozatot osztottak ki. öt brigád szocialista címet, 25 brigád pedig Kiváló munkabrigád címet kapott. A vállalati szintű versenyben négyen Vállalati kiváló brigád címet kapnak, egy kollektíva vállalati ifjúsági kiváló, egy pedig vezérigazgatói dicséretben részesül. (Az utóbbi kitüntetéseket az építők napja alkalmával adják át.) A nemzetközi versenybed a gyárak közötti versenyt az NDK-beli vállalat nyerte el, de a húzóüzemek közötti versenyben a salgótarjáni gyár húzóüzemének teljesítményét értékelték jobbnak. Új cím a Nemzetközi munkaverseny élenjáró brigádja, amelyet a helybeliek közül az Andropov és a Komarov szocialista kollektíva nyert el. Juhász László csoportvezetőt és Földi Pál gépészt a Nemzetközi munkaverseny élenjáró dolgozója címmel tüntették ki. A differenciált értékelésre módot adó munkaversenyszabályzat szerint a gyáregységek és főosztályok, osztályok között is felmérték a teljesítményt. Ezek alapján Kiváló gyáregység lett két üzem. a síküveg-feldolgozó és a síküvegtermelő. Kiváló egység címet a munkaügyi osztály és a műszaki főosztály kapott. Elén az ES-S3ES»-nel A Dózsa lakatos szocialista brigád elnyerte a Vállalat kiváló brigádja címet. Tizennyolc év után ismét kiváló az ÉLGÉP pásztói gyára. Az egység száztizennyolcmillió forint termelési értékkel rukkolt ki, több mint tizenegymillió forint nyereséget ért el, mindkét mutatóval lényegesen túlteljesítve a tervet. A sikerben nagy szerepük volt a szocialista brigádoknak, amelyek közül a Dózsa György nevét viselő lakatos kollektíva Vállalati kiváló címet érdemelt ki, több munkás kapott Kiváló dolgozó elismerést, s ugyancsak tetemes idő után először egy Kiváló újító is kikerült — az elismerés bronz fokozatát kapva — az üzemből. ÜJ VONÁSŰ PROFIL — Utoljára 1966-ban kaptunk Kiváló címet, akkor még mint gépjavító állomás — emlékezik vissza Pataki Sándor igazgató. — Az eltelt években is végig eredményesen dolgoztunk: soha nem voltunk alaphiányosak, még kevésbé veszteségesek. Teljesen átalakítottuk a profilunkat, tiibb új technológiát is bevezettünk. Minden évben voltés van új prototípusunk, illetve nullszériánk. Az ÉLGÉP-en belül a teljes takarmánygépesítés nálunk van, emellett a tej- és a sajtgyártáshoz kellő gépek gyártásának egy kis része is. E sok új munkával az utóbbi öt évben jöttünk fel, többször közel voltunk a Kiváló címhez, de egy hajszállal lemaradtunk. Idén végre sikerült elérni. — Mikkel adódtak gondok a tavalyi jó évben? — A vállalati versenyt elbíráló vezetők tizenhat szempontból értékeltek minket, s ezek közül három pontban nem kaptuk meg a maximális értékelést. Egyrészt nem bizonyult eléggé ütemesnek a termelés: az év első felében még megrendelések hiányoztak. Másrészt kifogások merültek fel a minőséggel kapcsolatban, harmadrészt pedig a készletünk sajnos nőtt, De ez utóbbi így is lassabban emelkedett a termelés meny- nyiségéhez képest. komplex látásmód Hagyományt tört meg a Dózsa György brigád: hosszú ideje „örökös másodikok” voltak a gyárban: ezzel kapcsolatban nemrég lapunk is bemutatta őket az olvasóknak. Ezúttal az élre törtek ÉLGÉP- en belül is. Érdemük, hogy a 14 éve kezdett kombájnfel- hordó-gyártást végigcsinálták: azóta nem adott el olyan kombájnt, az NDK-beli partnervállalat, amelyben „Dózsá- ék” keze munkája nem lett volna benne. Azaz. mintegy huszonötezer kombájn felhordót gyártottak, mégpedig kifogástalan minőségben. Bognár Lajos művezető, esztergályosok Kiváló dolgozó Nem csak régi, hanem vadonatúj brigád is közrejátszott a munkasikerben: a versenyszabályzat kínálta lehetőséggel élve egy konkrét feladathoz komplexbrigádot szerveztek az egységben. Ennek tagjai átmenetileg régebbi kollektívájukból váltak ki, majd a feladat megoldása után visszatértek a társakhoz. Ugyanilyen rugalmasan kezelik a gyárban a gmk-k működtetését: épp „Komplex” nevet visel az a munkaközösség, amely például szerszámokat tervez, készít, sőt, újítások kivitelezésére vállalkozik. E munkaközösség oszlopos tagja a Kiváló újító címet kiérdemeit Mészáros Sándor is. Tíz éve dolgozik az ÉLGÉP- üzemben a ma 29 éves csoportvezető. rolja a komoly újítások közé,' hogy tíz éve gyártották egy, az ország másik végében levő ÉLGÉP-üzemben azokat a sajtpréseket, amelyek gyártását átvéve most, néhány hónap után máris tökéletesítették Pásztón. — Régebben is jellemző volt — mondja az igazgató Mészáros módszeréről —, hogy egy-egy termékből soksok tíz kilót „kiraboltak”. AzCsépe Sándor és Szabó László kitüntetésben részesültek. az, könnyebbé, egyúttal jobbá. könnyebben kezelhetővé tették a konstrukciót. — Ezek közé tartozik a kalapácsos daráló, aminél feltétlenül meg kell említeni Jancsó József nevét — hívja fel a figyelmet Mészáros egy normatechnológus társára. Mutatván, hogy alkotó ember lévén, tisztában van vele: az alkotótárs jó néven veszi, ha szellemi prtxíukciójával együtt a nevét is megemlítik a publikum előtt. Jelenleg egyébként a gyár szokás szerint „mozgásban van”: a rozsdamentes anyagok megmunkálásának technológiáját honosítják meg: a szovjet élelmiszeripar számára készítenek ilyen termékeket az idén. Három alkotó A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a Kiváló alkotó munkáért járó első díjat a köz- gazdasági és tervfőosztály három dolgozója: Köfalvi Zoltán. dr. Kovács Magdolna és Bódi György nyerte el. Az alkotótcam feladatául egy olyan modellrendszer kidolgozását kapta, amely alkalmas a kohászati továbbfeldolgozott termékek árvezérlésére. — bp — . — Volt év, amikor tizenhat újítást nyújtottam be, s abból tizenkettőt elfogadtak — említi a múltat a fekete hajú, köpeny^ férfi. — Már tavaly elértem a bronz fokozathoz előírt eredményt, de csak idén kezdeményeztem, hogy számoljuk össze újításaim megtakarítását, s ez alapján az üzem terjesszen fel az elismerésre. Mészáros reális önértékelésre törekszik: úgy ítéli meg, hogy „csak” egyetlen komolyabb újítása volt. Az viszont a gyárnak busás importmegtakarítást jelent hosszú éveken át. Nyugatról behozott csapágyakat pótolnak magyar megfelelőkkel. Azt nem is soFRANK A BANKBA Ebben az évben egyébként mintegy negyven terméket állítanak elő: köztük sok egyedi gyártású árut. Kínába szánnak például két takarmánykeverőt; ezért svájci frank folyik majd be a bank kasszájába. Emellett sajtprést, hűtőházajtót, sonkapác- kádat, permetlétartályt állítanak össze a gyárban. A feladatokat jó minőségben és takarékosan kell megoldani: az egészséges fizetésemeléshez a tavalyitól nagyobb nyereség szükséges! E feladatok teljesítéséhez jó erkölcsi ösztönzést adhat a tavalyi munkával elért Kiváló cím. M. P. NÓGR^D — 1985, április 30., kedd 5
