Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

T------------------------------:-----1 Re ális számvetés j Programot odó, nyílt eszmecsere |t ÓRi'ád megye városaiban és falvaiban élénk érdeklő­fi (léssel kíséri a lakosság a választási előkészületeket: ” a választópolgárok nagy számban vesznek részt a je­lölő gyűléseken, nem egy esetben kicsinek bizonyul a te­rem. Az országgyűlési képviselői választókerületekben több mint 470(l-an jelentek meg a tizenhat jelölő gyűlésen, 118- an nyilvánítót ak véleményt a jelöltekről, a választókerü­let eredményeiről és megoldásra váró gondjairól. A nyolc választókerületben összesen 17 jelöltet állítottak — a 3. számú választókerületben hárman indulnak a képviselői mandátumért —. s az 1. számú választókerületben is szava­zatokat kapott újabb javaslat. A jelölő gyűlések eddigi ta­pasztalatairól kérdeztük Letovai Ildikót, a Hazafias Nép­front Nógrád megyei Bizottságának titkárát. — A jelentős közéleti fórumok jól tükrözik a választások politikai célját, népfront,jellegét — mondta elöljáróban. A jó előkészítésnek köszönhetően a jelölő gyűléseken reálisan szólnak az országos és helyi eredményekről, tennivalókról. A vitáról pedig elmondhatjuk, hogy a jelölő gyűléseken to­vább folytatódik a XIII. pártkongresszus hatására kialakult őszinte, nyílt eszmecsere, párbeszéd a lakossággal. A jelöl­lek is felelősséggel nyilatkoznak, érződik szavaikból, hogy megtiszteltetésnek veszik a jelölést. Felelőtlen ígérgetés se­hol sem hangzott el, az országgyűlési képviselői választó* kerületekben a korábbi képviselők is a közös munka sze­repét emelték ki, ezzel is jelezve, hogy egyéni sikerek he­lyett folyamatról van szó. A választópolgárok érdeklődése megnőtt a jelölő gyűlések iránt, Salgótarjánban például ed­dig háromszor annyian vettek részt, mint a korábbi tanács­tagi beszámolókon. Város és falu között azonban még min­dig jelentős különbség van, a kisebb településeken nagyobb arányú a megjelenés, mint a városokban. — Hogyan élnek az emberek az új választójogi törvény adta lehetőségekkel? — A jelölő gyűlések azt bizonyítják, hogy az állampolgá­rok túlnyomó többsége érti és érzi a megnövekedett fele­lősséget. A népfront által előterjesztett javaslatok meg­alapozottak. S, ahol ezzel nem értettek egyet, ott is meg­fontoltan, a lakosság bizalmát élvezők közül állítottak újabb jelöltet. A jelölő gyűléseken személyre szóló kérdés is el­hangzott a jelöltekhez: „Milyen programot kíván megvaló­sítani? S, ha valahol á javasolt jelölt nem jelent meg. ar­ra igen érzékenyen reagáltak a választók, többnyire új ja­vaslattal éltek. Néhány esetben hármas tanácstagjelölésre is sor került. Többek között azért is. mert most kevesebb a választókerület, s több személyt is alkalmasnak tartanak. Általános tapasztalat, hogy a választók igénylik a jelöltek bemutatkozását, a velük való személyes találkozásokat. Er­re jó alkalmat teremtenek majd a jelölő gyűléseket követő rétegtalálkozók, választási gyűlések is. Az új választójogi törvényből adódó sajátosságokat az előadók újra és újra e'mondják, a tömegpolitikai munkában azonban továbbra is fontos a választójogi törvény értelmezése. — Mi jellemzi a hozzászólásokat? — A nagy aktivitással sorra kerülő jelölő gyűléseken igen sok közérdekű bejelentés hangzik el. programot is adva ezzel a leendő tanácstagoknak. A hozzászólások elsősorban az alapellátást, az úthálózat javítását, a kielégítőbb ivóvíz- ellátást érintik. De azt is szóvá teszik, hogy a korábban el­ért eredményeket, a már elkészült létesítményeket becsülje meg jobban a lakosság. Örvendetes, hogy a teendők között rangsort is felállítanak, s több helyen ehhez még hozzáte­szik: milyen lakossági felajánlással lehetne meggyorsítani a valóra váltást. Az eddigi jelölő gyűléseken pedig kifejez­ték azt is: a választókerületet gyarapító elképzeléseket csak a képviselő, illetve a tanácstag és a lakosság együttes mun­kájával lehet végrehajtani. Kelemen Gábor Tucatszámra nőttek ki a földből az elmúlt évek alatt Nézsán a családi házak. Az építkezési kedv a település megtartó erejének, körülményeinek köszönhető. — kj — Egy felszólaló javaslata A lakossággal az iskoláért A közelmúltban több mint 270-en gyűltek össze a karancslapujtői , művelődési házban, a 3. számú választó- kerület országgyűlési kép­viselői jelölő gyűlésére. A levezető elnök köszöntő­je, valamint az előadói be­széd elhangzása után a vá­lasztópolgárokat arra kérték, mondják el véleményüket, ja­vaslataikat az új választójo­gi törvényről, a jelöltekről. ■ A kezek magasba lendül­tek, sokaknak volt megjegy­zése — elsősorban — a töb­bes jelölés gyakorlati hasz­náról, a demokratizmus ki- szélesítése kínálta lehetősé­gekről. Voksoltak a felszóla­lók a Hazafias Népfront két jelöltje — Bogár Sándor és Czene Árpád — mellett ugyanakkor nem hallgatták el azt sem, mit várnak a maj­dani országgyűlési képvise­lőtől. Szó esett ivóvízhálózat építéséről, a tanácsok anya­gi lehetőségeiről, társadal­mi munkáról. Mindez nem panasznap, hanem a népfront programjához igazodó, a he­lyi sajátosságokat feltáró véleménynyilvánítás volt. A megjelentek közül, úgy az ötödik széksor legszéléről, felállt egy fiatalasszony és magabiztosan, a szülőfaluja iránt átitatott szeretettel, ésszerű érvekkel ecsetelte mondandóját. Novák Sán- dorné, a karancslapujtői ál­talános iskola igazgatóhe­lyettese nem papírból beszélt. — Megtanultam, hogy az élő beszéd —• mégha olykor akadozik is — hatásosabb az előre leírt szövegnél. Az em­bernek, ha valóban van véle­ménye, ez nem okoz nehéz­séget. Ami az új választójo­gi törvényt illeti, őszintén mondom, nemcsak a legfiata­labbak első választók, de mi magunk, idősebbek is azok leszünk. Mert az új törvény adta lehetőségeket gyakorol­nunk kell, hogy ésszerűen tudjuk alkalmazni. Termé­szetesen ehhez szükséges, hogy megismerjük a jelölte­ket. Mi kell a bizalomhoz? A leendő képviselőnk jól lássa át a terület gondjait, sebhez igazodóan legyen határozott programja. A lakossággal való kapcsolattartás nélkü­lözhetetlen tartozéka az ered ményes tevékenységnek. — /Ön úgynevezett közér­dekű bejelentést is tett a jelölő gyűlésen... — Lehet, hogy első hal­lásra azt gondolták, a hölgy a saját- felségterületén evez- get. Ám, ha belegondol, hogy az iskolánkban 600 gyerek tanul naponta, máris a köz érdeke a meghatározó. Szóvá tettem ugyanis, hogy nem megoldott az iskola fű­tési rendszere. Tizenöt éve tanítok itt, részese voltam az egy műszakos tanítás beveze­tésének, de a fűtéssel elége­detlenek vagyunk. Jó lenne az olajkályhákat központi fű­téssel felcserélni. Igazság, hogy a pénz kevés, de an­nál nagyobb a lakosság tá­mogatása. Szeretném, ha a leendő képviselő is támogat­ná az ügyet, annál is inkább, mert a munkálatok már el­indultak. A szülők társadal­mi munkában kiásták az alapokat, jelenleg a betono­zás folyik. Vágyunk, hogy ősszel a gyerekek már a köz­ponti fűtés melegébe tanul­hassanak. A 3. számú országgyűlési választókerület jelöltjei kö­zé, Bogár Sándor és Czene Árpád mellé egy harmadik jelölt neve is felkerült — az első és a második, a Cere- den megtartott jelölő gyűlés összesített szavazatai alap­ján — dr. Miklós Zoltán sze­mélyében. Bármelyikük lesz is a kerület képvisője, a gon­dok között érdemes odafi­gyelnie Novák Sándorné fel­vetésére, aki egy — már a lakosság támogatását élvező — program megvalósítására buzdít. Iff vagyok otthon... ..mondja a kisiányosan tö­rékeny asszony, dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet, a ba­lassagyarmati kórház , gyer­mekgyógyász adjunktusa. Ö a 6. számú Országgyűlési vá­lasztókerület egyik képvise­lőjelöltje. Ez a kerület Ba­lassagyarmat város és a kö­rülötte lévő települések. — Négyéves koromig él­tünk Budapesten, majd 1950- ben Szeged lett az otthonunk, s kileneesztendősen váltam Balassagyarmat lakójává. Apám a büntetés-végrehaj­tásban dolgozott, az ide-oda költözés az ő áthelyezéseinek volt köszönhető. A Bajcsy úti Általános Iskolában vé­geztem, ahol őrs-, majd raj­vezető és a csapattanács el­nöke is voltam. Szíve­sen emlékszem ezekre az időkre, nem elsősorban nosztalgia mondatja ezt ve­lem. A Balassi Gimnázium­ban érettségiztem. Mindig af­féle eminensnek tekintettek, a bizonyítványaimban nincs egyetlen négyes sem. Tizen­négy éve kaptam meg a dip­lomámat cum laude minősí­téssel, s egy hét múlva már meg is kezdtem a munkát itt, a kőházban. — Gyorsan beilleszkedett ? — Azt hiszem. Én nagyon szeretem a kórházi légkört, a gyógyítást magát, az itteni sajátos hangulatot — nyilván ez segített. Szakvizsgát cse­csemő- és gyermekgyógyá­szatból tíz éve tettem. A vá­rosban is otthon érzem ma­gam, férjem Nagyoroszit vall­ja szűkebb hazájának. Fon­6 NÓGRÁD - 19Ő5. a tos számunkra a család, há­rom gyerekünket neveljük. Kapcsolataink szerencsésen alakultak, barátokat szerez­tünk a rokonságon túl is. — Három gyermek, a leg­kisebb kétesztendős. Te­mérdek munka az osztályon, otthon... — Amit szeret az ember, so­sem érzi tehernek. A gyere­kek sok örömet szereznek, a gyógyítás leköt. Ezért kap­csolódtam talán kissé ké­sőbb a közélethez tevéke­nyebben. A Hazafias Nép­front városi bizottságának el­nökévé választottak, meg­tiszteltek azzal a bizalommal, hogy a hetedik népfront­kongresszusra engem küld­tek, ahol az országos tanács tagjává is választottak. A közművelődési munkabi­priiis 30., kedd zottság tagjaként országos ki­tekintést nyertem. Jól beve­zetett, begyakorolt rendbe kerültem helyben is, „oda- fönt” is. — Két nagy terve volt öt esztendeje, — Igen. Értelmiségi klu­bot szerettem volna ebben a kisvárosban létrehozni. Nem sikerült eddig. Azt gondol­tam könnyebb lesz, az igény is mutatkozik, de eddig nem jutottam előbbre. Most majd több időt fordítok a szerve­zésre, mert nem adom föl! Nem bizony. Mindannyian csak nyerhetünk vele, ha megalakul. Ami viszont si­került, az a Városszépítő Egyesület. A céljai már Vilá­gosak, de a gyakorlati mun­ka még akadozik kissé. Na­gyon fontos, hogy létezik, hiszen környezetünk eszté­tikájáért, célszerű hasznosí­tásáért mindannyian fele­lősek vagyunk, és tennünk is kell érte erőnk szerint. Ezért jó ez a széles társadalmi ré­tegeket összefogó, igazi nép­frontos egyesület, mert része­seivé teszi a döntéseknek, az őket érintő döntéseknek a vá­rosban élőket. — Tervei? — Családi életemet min­den érzelmesség nélkül bol­dognak tudom, ezt megtarta­ni fontos célom, célunk fér­jemmel közösen. Egészséges gyerekeket szeretnék magam körül látni, akár az enyé­mek, akár máséi azok a kis­fiúk, kislányok. Lehetősége­imhez mérten továbbra is hasznára kívánok lenni má­soknak, a nagyobb közösség­nek. H. Z. Hogyan lesz a hajógépszer- kesztoből népművelő? Erre a szokatlan kérdésre dr. Kecs- keméthy Gyuláné, a baiassa- gyar ma ti M i ks záth Ká 1 má n Művelődési Központ igazgatója, a 6. számú, országgyűlési vá­lasztókerület másik képvise­lőjelöltje meséli el a? ő tör­ténetét. — Budapesten születtem, az iskoláim is oda kötnek, 1959- ben érettségiztem a Kanizsai Dorottya nevét viselő gimná­ziumban. Mindig is műszaki érdeklődésem volt, én készí­tettem a szem lél'tetőra jzokat gyártástechnológiákról, szer­kesztésekről. De vonzott a néptánc, énekeltem a kórus­ban, verset mondtam és ze­nét is tanultam — mondja a középkorú, mosolygós asszony. — Érettségi után még nem láttam világosan az irányt, mit is szeretnék. Az Egyesült Iz­zóban betanított munkásként kezdtem dolgozni, de elvégez­tem egy speciális technikumi kurzust is, ahol aztán hódol­hattam a hajógépszerkesztés- nek. Hogyan is mondjam? Szigorú családban éltem, de szerettem volna egyedül is megpróbálni magamat, ezért egy kaposvári tervezőintézet­ben vállaltam munkát. Köz­ben Báté község tiszteletdíjas könyvtárosaként ízlelgettem a népművelést, majd Marcali művelődési házának lettem művészeti előadója. — Hazahívták. — Húsz éve ennek. Újpes­ten már a közművelődésben dolgoztam, három kerület ilye­tén munkájába is belevontak. Az újpesti értelmiségi klub — amit vezettem — hozott Ba­lassagyarmatra: ott ismertem Köz és művelődés meg a férjemet, aki orvos, ő itt vállalt állájst és lehívott ide. Itt maradtam... — Balassagyarmat, közmű­velődés. — Hónapokig nem volt állá­som, majd a „ház” fogadott. Sok, addig szokatlan közmű­velődési formát meghonosítot­tunk. Akkori főnököm hagyott dolgozni és én szívesen dol­goztam. Az újpesti évek meg- edzettek, húsz művelődési in­tézmény tennivalóit ismertem már akkor. Balassagyarmaton a kiscsoportok nagyszerűen megindultak, amikor a férjem Magyarnándorba került és én mentem utána. Már két gye­reket neveltünk akkor. — Könnyű volt? — Igen is, nem is. Nagysze­rű befogadó közönség él ott is, bármilyen kezdeményezett szí­vesen és értőn fogadtak. Akadtak nehézségek, de azok azért vannak, hogy legyőzzük azokat, nem? Teltházas szín­házak, zsúfolt mozik, pódium- előadások, sikeres szórakozta­tó programok.,. — Két éve megint Balas­sagyarmaton. — Hívtak, de Magyarnán- dorban mindig történt épp valami, aknait nem lehetett ott­hagyni. Most is történek! De a városban izgalmas feladat várt. — A népművelés-közműve­lődés nem délelőtti foglalatos­ság csupán. — Családom segít. A két férfi, tizenhat éves fiam és a férjem éppúgy vág fát, vagy mosogat, mint ahogy mi nők is vállaljuk tizenhárom éves lányommal a nehezebb mun­kát a háztartásból. Talán ke­veset vagyunk együtt.. ? Ne­kik sokat köszönhetek. Régi és új barátainkkal sokat ta­lálkozunk, feltöltjük egymást. — Dédelgetett tervei? — Sok! A legfontosabbak: az ifjúsági park befejezése, a Palóc-liget közösségi hasz­nosítása, de a legfontosabb, hogy a jövendő általános mű­velődési központ működésének mikéntjét kidolgozzuk. Még az alapjait sem rakták le, de szí­vesen segítenék egy olyan cso­portnak, amelyik már ezzel a remélhetőleg közeli .jövővel foglalkozik. H. Z. 3 » ■

Next

/
Thumbnails
Contents