Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

v

Az „ötödik* nagybányai

A magyar művészettörténet legnagyobb hatású iskolai közé tartozott a plein air festészet 'eredményeit - felhasználó nagybányai művésztelep és festészeti szabaddsikola, amelynek szerepe és hatása meghatározó jelentőségű a modern hazai művészet kialakulásában és kiteljesedésében. Annak idején öt festő munkálkodott a telep létrejöttén. Az alapítók közé tartozott Holló- sy Simon, Réti István, Thor, ma János, Ferenczy Károly és Iványi-Grünwald, Béla.

Mindenekelőtt a Képzőmű- veszeti Kiadót illeti a dicséret ezért a szisztematikus kiadói tevékenységért, amelynek eredményeként az utóbbi időben kitűnő monográfiákat, tanulmányokat mondhat magáénak az érdeklődő olvasó a hazai művészettörténet kiemelkedő alakjainak életéről és munkásságáról is, köztük például a nagybányaiakról. Közülük csupán az Iványi- Grünwald Béláról szóló monográfia kiadása késett. Ennek több oka volt. Például az, hogy az „ötödik” nagybányai mester műveinek egy része még életében nyomtalanul eltűnt. Egyrészt azért, mert a köztudottan igen termékeny festő nem igen törődött műveinek sorsával. Másrészt a második világháborúban és utána is sok festménye elpusztult, vagy külföldre került. Az is sokszor megtörtént, hogy ugyanazon kép más-más címmel szerepelt a külföldi és a hazai kiállításokon, így azonosításuk az idő múláséval többször lehetetlenné vált.

Ivánjd-Grünwald Béla képeivel a közönség igen ritkán találkozhatott a művész halála óta. Hagyatéki kiállításán életének utolsó periódusában született művei szerepeltek, születésének századik évfordulóján pedig Kecskeméten rendezték emlékkiállítást. Pedig Iványi-Grünwald száradunk húszas éveitől kezdve a legismertebb és legtöbbet szereplő művésziek közé tartozott, itthoni és külföldi tárlatokon aranyérmek, kitüntetések sorát kapta', teljesen jogosan. Kitűnő mesterek között tartották — tarthatjuk ma is — nyilván. Műveit mégis kicsit elfelejtettük, múzeumok, gyűjtők őrzik őket.

Telepy Kataliné az érdem, hogy a tőle megszokott nagy műgonddal és érzékenyseggel megírt monográfia Kapcsán ismét érzékelhető közelségbe kerül a késői olvasó számára a mester rokonszenves és rendkívül színes egyénisége, kibontakozik a maga teljességében az életmű sokrétűsége, az egyenetlenségeket és kísérleteket is beleértve. Ez az életmű a többi között arról is vall, hogy a művészet Ivá- nyi-Grünwald számára mindent meghatározó fontossággal bírt, úgyszólván permans rajongásban élt, nyűg-hatatlanul kereste az újat. Öröksége szervesen, beépült a hazai művészettörténetbe, kiemelkedő remekművek egész sorát tartalmazza, ötleteinek, tanulmányainak frissesége, érzékenysége ugyancsak elbűvölő és tanulságokat hordozó.

Telepy Katalin művészettörténész már könyve bevezetőjében utal arra, hogy Iványi- Grünwald Bállá festői munkássága több korszákra bontható. Nagybányára már a fcer- mészetelvű festészet eredményeinek birtokába érkezik. A továbbiakban a párizsi modern törekvések hatására, az európai szecesszió ismeretében monumentális dekoratív művekkel járul hozzá a stílus hazai gazdagításához. Később a kecskeméti művésztelep vezetőjeként sokat tett a haladó szellemű fiatalok istá- polásáért, ekkoriban barokkon aktokkal lép a közönség elé. A húszas évektől kezdve telepedett le Pesten, a nyarakat pedig a Balatonnál, a somogyi szülőföldön tölti. Ez idő tájt írja: „Ha festő sokat nézi a Balatont, feltétlen modern festővé válik. Mit tud kezdeni a naturalizmus ilyen fénytömeggel? A Balatont nem lehet lefesteni, csak kifejezni lehet." Ez a korszak ismét stílusváltozást hoz munkásságában. Tájképeit a fényárnyék realizmus jellemzi s tematikai gazdagodás is megfigyelhető. A lankadatlan megújulási készség a mester öregkori munkásságát is jellemzi, lírai vallomásai a Balatoniról különösen megkapnak.

Telepy Katalin könyvében feldolgozza pályakezdés éveit. Külön fejezetben szól Nagybányáról, ezen belül többi között Iványi-Grünwald illusztrációs tevékenységéről is (Kiss József verseinek díszkiadása és mások), említést tesz a római intermezzoról, a folyamatos megújulási kísérletekről. Szintén külön fejezetet szentel a kecskeméti művésztelep megalakulásának és tevékenységének, a telep vezetője egy évtizeden át Iványi- Grünwald volt. Allegóriái, barokkos kompozíciói e korszak termékét jelzik. Végül, de nem utolsósorban részletesen ír a művész utolsó évtizedének szinte áttekinthetetlen korszakáról és terméséről, amelynek felkutatása a maga teljességében ma már aligha lehetséges. „A fény igézetében” született művek gazdagsága így is érzékelhető a kötetben. A Balaton, a somogyi táj, a cigányok, a csendéletek jelzik e korszak gazdagságát. Telepy Katalin okkal jegyzi meg. „Ha Iványi- Grünwald történetesen Párizsban festi ezeket a színes, villogó atmoszférában fürdő csokrokat, akár Renoir utódát láthatták volna benne. Életszeretettel telve, zabolátlanul varázsolta vászonra a színeket-fény eket.” Iványi-Grünwald Béla 1940 szeptemberében hunyt el.

Telepy Katalin könyve hiánypótló jelentőségű, hozzájárul az eddig inkább csak felszínesen ismert művész életművének mélyebb megismeréséhez. A kötet 38 színes, 70 fekete-fehér reprodukciót tartalmaz, angol nyelvű összefoglaló zárja. Igen hasznos a katalógus, habár a már említett Okok miatt ez nem teljes, e téren további kutatómunka szüksége*.

(Képzőművészeti Kiadó, Budapest, 1985)

T. E,

Beavató színház Zalaegerszegen

' Fiatal város Zalaegerszeg — negyven éve kisváros volt, ma megyeszékhely, hatvanezer lakossal. A lakók többsége nem itt született, a város vonzotta magához. Gyerekeik viszont már ide tartoznak. Akik ide települtek, fiatalon jöttek ide, ezért Zalaegerszegen minden hatodik ember — gyerek. Tízezer gyerek, iskolás él a városban.

Fiatal város fiatal színháza a Hevesi Sándor Színház. Jól tudták tapasztalt vezetői — elsősorban Ruszt József, a színház művészeti vezetője —, hogy elsődleges feladatuk: megnyerni közönségüket, s megteremteni jövendő közönségüket. Ezért létrehozták a „beavató színház”-at.

Minap vendég érkezett Zalaegerszegre, s egy járókelőtől megkérdezte: Hol van a színház? Mire az visszakérdezett: Melyik? A központi színház — a színház épületében — populáris programot ed; kamaraszínházuk a városi művelődési központban van, aihol még ebben az évedben Katona József egy ismeretlen drámáját mutatják be, Spiró György átSgazításá- ban, és Brecht Húsvétja van műsoron. A Házi színpad a nagy színház második emeletén működik, míg a beavató színház a megyei művelődési és ifjúsági központban, Zalaegerszegen — és másutt, vendégszereplései során.

Dr. Tucsni András technikai Igazgató tájékoztat , szándékairól, a beavató színház Immár több éves történetéről.

— Három éve kezdtük el a beavató . színházi előadásokat a Rómeó és Júliával. Célunk: bemutatni olyan klasszikus műveket, amelyeket elsősorban drámaként kell megismerniük a középiskolásoknak, s a kisebbeknek. Kötelező olvasmány helyett így születik színházi élmény. De nem csak a darabot játszuk el; a beavatás azt jelenti, hogy a darab rendezője bevezeti az előadást, sőt, a drámai csomópontokon, jellemző pontokon leállítja, s segít felismerni a különböző drámai helyzeteket. A magyarázat nem zavaró, az előadás hangulatába hamar visszalendülnek a gyerekek.

— i Milyen előadások szerepelnék a repertoárban?

— Shakespeare szerepel két drámával, a Rómeóval és az idén bemutatásra kerülő Vízkereszt vagy amit akartukkal. Sophokles Antigonéja, Möllere Fösvénye, Vörösmarty Csongor és Tündéje mellett helyet kapott a Bánk bán, Katona József drámája, és ugyancsak az idén mutatjuk be Schiller Ármány és szerelem című drámáját.

Bőhm György dramaturg veszi át a szót:

— A következő évben azután ismét elölről kezdjük a darabok műsorra tűzését, közben négy évfolyam végignézte az előadásokat. Évente kettő van általában műsoron, de mindegyiknek megmarad a díszlete, jelmeze, tehát készen várja a felújítást

— Hogyan szervezik meg a

gyerekeket? Szülőkkel vagy iskolával érkeznek?

— Egyre több szülő érkezik a gyerekekkel, de elsősorban az iskolára építünk — mondja Tucsni András. A mű főpróbájára meghívjuk a város magyartanárait, hogy lássák, mit kapnak a gyerekek, mire építhetnek a magyarórán. A magyartanár felkészültségétől függ az előadás hatása! Főképp, ami a befogadás teljességét és a tanulmányokba való beépítési jelenti.

— Hol játszanak Zalaegerszegen kívül?

— Négy kötelező tájhelyünk van: Nagykanizsa, Lenti, Keszthely, Zaliaszentgrót. De bemutatkoztunk már Sopronban, Szombathelyen, sőt Budapesten is. Ez utóbbi fellépés nagyon tanulságos volt, ugyanis rá kellett jönnünk arra, hogy elsődleges a homogén, az azonos korú gyerekközönség. A rendező ugyanis nem választhatja külön a mondandóját, hogy a hatévesek a Rómeóban erre és erre figyeljenek, a tizenhat évesek pedig már a szerelmi drámát is felnőttként élhetik át. Minden korosztálynak mást kell kiemelni, másképp kell elővezetni.

— Még egy nagyon fontos dolog — veszi átr a szót ismét Bőhm György —, igyekszünk a színházi illemtannal is megismertetni az ifjú nézőket, hiszen a színházban való viselkedést, a színházi szokásokat hol is sajátíthatnák el jobban, mint a beavató színházban, a beavatás ceremóniái során.

Torday Ali*

8 NÖGRÁD - 1985. április 27., szombat

Festő a Alföld ön

Méghozzá az Alföldnek abban a zugában, ahol előtte nemigen élt jelesebb alkotó.

Fontos Sándor különben tősgyökeres szegedi származék Bár családjának nevét először állítólag Szentes anyakönyvébe írták be. Hogy mikor, melyik évszázadban? — arra ma már nincs válasz. Talán a levéltári kutatások eredményre vezetnének.

Fontos Sándort azonban lényegesen izgalmasabb témák érdeklik, a festészet nagy kérdéseivel viaskodik a maga csöndesre zárt életében. Életének és műveinek hátterében ugyanis mindig ott settenkedik korunk egyik „népszerű” betegsége, az infarktus. Aki egyszer már túlélte, az sem egyszerű emberként, sem művészként nem égetheti magát. Az csak a csöndes és lassú sétákat engedheti meg magának. Olykor-olykor föltűnik hajlott alakja a szegedi Széchenyi tér fái alatt, amint kellő mértéktartással rója az útját, közben a soron következő képének színformavilágán töpreng.'

A ma városlakó Fontos Sándor azonban végérvényesen az Alföld festője, mert életének meghatározó élménye volt és marad mindaz, amit pályafutásának kezdeti szakaszában megszerzett.

Honnan táplálkoznak élményei?

Mindenekelőtt Asotthalom tanyavilágából, Pusztaszer osztatlan iskolájából. Az iskola ma az ónusztaszeri emlékparkban található, és éppen az az osztály, ahol tanított és naponta festett is.

Majd Ullés következett, a szépnevű Galambosi-iskola, ahol 13 évig küszködött élménnyel, tanítással, gyerekek nevelésével. Kitartó szorgalommal tanult, érlelte élményeit és próbált valami újat hozni a tájképábrázoló magyar piktúrába.

Mostani alkotásairól vallja Kajári Gyula, a Sümegen élő

Amióta mai értelemben vett színházművészeit — és színi- kritika — létezik, fellángol időnként a vita. Mármint arról, hogy alkotóművész-e a színész, vagy csupán inter- pretátor, vagyis a szerepe betanult szövegének pontos felmondója, a rendező utasításainak végrehajtója?

— Egyértelműen alkotóművész! — válaszolja Mensáros László, a Madách Színház Kossuth-díjas kiváló művésze. — Nekünk a szöveg ugyanúgy anyag, mint. a szobrásznak a márvány, a festőnek a színek, az írónak, a költőnek a betű. Mert azok a betűk, mondatok, amelyet a szerző leírt, akkor válnak csak élővé, amikor mi színészek elmondjuk. Ugyanúgy, mint amikor a márványból élővé válik a szobor. Mert ha nem így volna, akkor hogyan is beszélhetnénk arról, hogy az egyik színész így, a másik úgy, a harmadik megint másként formálja meg — mondjuk — a Hamletet. Ki-ki a maiga módján, az egyéniségéből téve élővé a figurát, alkotva meg az embert.

— Mikor kezdődik a színész számára ez az alkotás? Ön hogyan készül egy új feládat- ra?j

— Nagyon sokszor elolvasom a szöveget, ízlelgetem, kóstolgatom, majd elkezdem magolni. Közben — sohasem tudni, hogy éppen mikor — egy mondatban, vagy csupán egy szóban, megüti valami a fülemet, és megindítja a fantáziámat. Ez a látszólagos csekélység adja meg olykor a szerep egész lényegét, hangulatát, sorsát. Ilyen kapaszkodók akadnak versekben, elbeszélésekben, de még a leggyöngébb színdarabokban is. Ám csak a sokszori elolvasás, felmondás közben bukkan rá az ember. Jómagam sohasem nyugszom addig, míg ezt a bizonyos fogódzót meg nem találom. És hogy mikor kezdődik számomra az alkotás? Sokan azt gondolják, még olykor a szakemberek is, hogy a szerep a próbán alakul ki. Nem! A fürdőkádban, a villamoson, a volán mellett, ebédnél, szerelmeskedés közben. Mert mi színészek — ha ezt nem is tudja mindenki, és ezért el sem ismerik — 24 órát dolgozunk egy nap, mert a szerep állandóan foglalkoztat bennünket. Társaságban, önmagunkban, önkénytelenül mondjuk, gyakoroljuk, nincs olyan helyzet, hogy ne tudnánk erre koncentrálni. Ilyenkor, új szerepre való készülés közben, minden ezért történik velünk, hogy végre megszólaljon a figura.

— Alkotóművészetről beszélünk. Nem fáj-e ez a színésznek, hogy esténkénti alkotása

— ellentétben a szoborral, a festménnyel, a leírt szöveggel — szinte belevész a semmibe? Legfeljebb a kortársak foszladozó emlékezete őrzi. Szerencsésebb esetben a filmszalag, a képmagnó, dekát ez

— mint tudjuk — nem az igazi.

— Sokat gondolkodtam ezen, amíg rájöttem; ez nem is olyan nagy baj. A színésztől ugyanis nem az alakításai maradnak fenn. Hanem maga a színész. Mert a színész

— egyfajta fogalom. Kit érdekelne ez ma már, hogy Csortos Gyula milyen szerepekben. játszott? Emberi fogalommá vált. Varsányi Irént,

Fontos Sándor; Asszony napraforgókkal (olaj)

neves grafikus: „Érdemes

volt téged akkor Üllésen meglátogatni !”

Tanítója, tanára az aVinkler László festőművész volt, aki sokszor vette a fáradságot és még falusi állomáshelyein is gyakran fölkereste. Fontos Sándor pedig rendíthetetlen nyugalommal festette Homokországot és varázslatosan szép tájait, bensőséges csöndjét, mágikus napáldozatait és embereit, akiknek gyermekeit nappal maga tanította a tanyai iskolákban.

— Mostanában gyakran szerepel egyéni kiállításokon?

— Szívesen vállalom ezeket a szerepléseket — mondja Fontos Sándor —, mert úgy érzem, van mondanivalóm. Életemnek most olyan korszakát élem, amikor egyetlen dologra kell csak figyelnem, magára az alkotásra. Talán ennek is köszönhető, hogy „zománccal” is foglalkozom.

Tegyük hozzá, hogy zománcképei mellett nagy teret szentel az ikonszerű megoldásnak. Képeinek alkotóelemévé tette az aranyat, témákat keresve pedig a bib- liai történetekben találta föl

mondanivalójához elengedhet tétlenül szükséges kifejezési módot. Közben egyre-másra készültek és készülnek a táj békéjét megrajzoló képei, amelynek belső hevülete árnyaltabb, mint egykori festményeié.

A ma új korszakát élő festő egyre-másra néz új témák után. Egyfajta „mohóság” jellemzi terveit és kutatómunkáját. Elfoglaltsága mellett Fontos Sándor már évtizedek óta részt vesz a közéletben is. Mint párttag festőművész nagyra értékel minden kapcsolatot, amely elmélyíti, gazdagítja élményvilágát, festői törekvéseit. Elkötelezettsége példaadó lehetne mások számára is. Egyetlen fogódzót tart fontosnak: népben, nemzetben gondolkodni és ábrázolni az újat, a ma még nehezebben érthetőt. Hogy mindez, hogy képzelhető el a tájképfestészetben? Ahhoz a képek érzelemvilágát kell alaposabban szemügyre venni és azt a tisztaságot, amely Fontos mai festészetét jellemzi.

Polner Zoltán

*

I

Jászai Marit a ma élők közül már csak kevesen látták, soha nem szerepeltek filmen, és tévé sem volt még akkoriban. Nevük, alakjuk ma mégis fogalom, és az is marad. Mert a színész — az életével alkot.

— Ha egy szerepet az évelt során többször is eljátszik, változtat-e rajta?

— De mennyire! Hiszen ezalatt az embernek megváltozik, átalakul, fejlődik a habitusa. Most, hogy vagy tíz év után újra játszottam az Elveszett paradicsomban a Pécsi Nemzeti Színházban, magam is megdöbbentem a változáson. Persze ez néni volt véletlen. A közbeeső idő alatt súlyos infarktusom volt, nehéz műtéteken estem át, és minden alkalommal megváltozva jöttem ki a «órnáz- ból. Most már valahogy több energia van bennem az alkotáshoz, és kevésbé tartom fontosnak a magánéletem ki- sebb-nagyobb ügyeit. Visszatérve az Elveszett paradicsomra: akkor, egy évtizeddel ezelőtt nem tudtam olyan sűrített lenni, mint most. Mert az életet nem láttam nyilván olyan fontosnak, lényegesnek. A mostani előadásokon sokkal fontosabbnak érzem és mutatom, hogy milyen jelentősége van számomra a darabbeli Zoli életbenmaradásának, Mert nekem is mindennél fontosabbá vált; az életem, és igyekszem másokban is elültetni az életerőt, azt a tudatot, hogy érdemes küzdeni, szenvedni, élni.

— Készül új alkotásokra, azaz új szerepekre?.

— Jelenleg nem. Pécsett vendégszerepelek az Elveszett paradicsomban, Debrecenben Az ügynök halálában, a Madách Színházban műsoron van a Galopp a Vérmezőn és a Kedves hazug. Az ősszel Szegeden lépek fel A mi kis városunkban, majd ugyanitt a Galopp a Vérmezőn-ben. S ha erőmből telik, és újabb betegség nem szól közbe, 1988 őszén Lear királyt formálom meg a Pécsi Nemzeti Színházban.

Gorái Tarnt«

r

Élete — alkotás