Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

Kurucz D. István: Tanulmány a '48-as pannóhoz Bánkuti István: Gyorsuló idő A rádió mint irodalmi műhelv Kertész Ákos regénye a korábbi kategóriák szerint a mun­kásirodalom műfajába esett, valójában azonban szerzője a szocializmus világtörténelmi küldetésének célját, mérte meg emberi alakjain, elsősorban főhősén, a mű címadó figurá­ján, Makrán. Ez a munkást’gura magával hozta a hagyo­mányos rhunkáserkölcsöket, és ötvözte ezt mindazzal, amit az általános iskolában mint .az új szocialista világerkölcs őszintén odafigyelő jótanuló kis nebulója felszedett. És a kettőnek egységéből ötvöződött az a bibliai erényeket ma­gának vindikáló emberalak. aki a „szeresd felebarátodat mint önmagadat” törvényét halálkomolyan veszi, olyannyi­ra. hogy ezért a mű végén meg is hal. Félelmetes ívű történet, egy olyan ember története, aki komolyan veszi mindazt, amit hall és tanul az isko­lában. Ha tárgyilagosan vizsgáljuk ezt az emberi struk­túrát. a gondolkodásnak ezt a fajtáját, akkor azt kell mon­danunk. hogy Makra Ferenc a szocialista erkölcs már-már dogmatikus, életidegen képviselője, aki egyszerűen nem tud az embert felszabadító életforma törvényed szerint lé­tezni. Fantasztikusan nagy sikere volt a Makrának, öt kiadást ért meg az első óta. 1971-ben lepte meg irodalmunkat evvel a művel a szerző, aki korábban maga is karosszérialakatos volt. Az első novellája 26 éves korában, 1958-ban jelent meg, míg az első kötete Hétköznapok szerelme címmel 1962-ben. Ezt három év múlva regény követte Sikátor címmel. Kertész Ákos az a magyar író. aki belülről érezte a szo­cializmus emberformáló kérdéseit, és ezeket egy munkás­életet élő embertípus élet-halál gondjaként belülről ve­tette fel. Ügy, hogy nincs szüksége helyzetmagyarázatokra, az író és világa háttérben márad, csak a hős, és a hős vi­lága kerül előtérbe, mintegy bizonyítva, hogy az a világ, aminek dramaturgiai erőterét megalkotja, a mi világunk. Az elmúlt két és fél évtized. Egyszerűen fantasztikus az a spontán dramaturgiai erő, amivel Kertész Ákos a műveit alkotja. Annak idején talán Hunyadi Sándornak volt ilyen dramaturgiai erőtere, és őt csodálhatták így a kortársak. Mint, ahogy most korunk ösz- szefogtaló művét megcsodálhattuk. Mert a Makrának ez a kritikusok által leírt kulcsszava: szocialista erkölcsi világ­képünk emberbe oltott összefoglaló műve. Mindazt, amit elvárunk magunktól, amit Makra megkövetel önmagától -— tehát nem az író. nem a világ követeli meg az író hősétől — abban a dramaturgiai felfogásban, amelyben Kertész Ákos gondolkodik, a hős önmagától követeli meg azoknak a törvényeknek a betartását, amelyek a munkáserkölcsből egyrészt, mint a kispolgári indíttatás természetes miliőjé­ből, másrészt a dialektikus materializmusból következnek —, mármint abban az értelemben, hogy az embernek, ha csak: egy kicsit is tisztességes, akkor az a dolga ezen a földön, hogy mindazt, amit korábban rosszul rendezlek el, próbál­ja megjavítani. Legyen az akár intézményben, akár ember* ben. Kertész Ákos írói világa látszólag mindig szűkre szabott, embereinek jellemrajzai behatároltak. Szinte a nagyvona­lúság hiányát érezzük. Elolvasás után azonban hirtelen nagy kérdések, életünk teljességének, a szocialista életforma em­beri autonómiájának kérdései merülnek fel bennünk. Szalontay Mihály KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA (rész|eO Z selényi nevetett. Nyugi, mondta, ha Makra rá hallgat, azt csinál, amit akar. Ö nem kíván belegázol­ni senki érzelmi életébe. De azt tudja, hogy Valit két do­log érdekli a világon: a festé­szet és a politika. Pont az a két dolog, amit például őt, Zselényit nem érdekli. Ezért szakítottak. Egy hétig r.ud'ak dumálni egymással, aztán el­fogyott a téma és amelyik nővel az ember nem tud jó­kat dumálni, azzal ugyan na­gyokat kaimatyolhat, de hosz- szabb haverkodásra ne ren­dezkedjen be, mert megutál­ják egymást. És ahogy ő Makrát ismeri, márpedig elég régóta ismeri, Makra ebből a szempontiból inkább őhozzá hasonlít, mint Valihoz; ha van a világon két dolog, ami teljesen hidegen hagyja, az a művészet és a politika. Míg Zselényi beszélt, Mak­ra ivott. És minél többet ivott, annál kevésbé zavarta, hogy a Kadét olyan közelről ismerhette Valit és annál job­ban ragaszkodott hozzá, hogy a barátja megtudja az igaz­ságot. Mert az a legrohadtabb az egészben, hogy mindenki sablonokban gondolkodik, ezért mindig mást gondolnak az emberiről, mint ami van. Ha az ember azt akarná, hogy annak nézzék, aki valójában, állandóan magyarázkodhatna. Aki fekete, az CIGÁNY. És milyen a cigány? Lop, hazu­dik, muzsikálni tud, alázatos és alattomos. Aki táiszólás- ban beszél, az PARASZT. A paraszt buta, de ravasz és mindig sír. Akinek a nagy­papája zsidó volt, az ZSIDÓ. Erber-Berger Sósberger. min­den zsidó gazember. Akinek kérges a tenyere, az MELÖS. Aki Lőrincen lakik, az KÜL­TELKI PROLI. Aki a Váci utcában lakik, a BELVÁROSI BURZSUJ. Há.t egy frászt. És mért ne érdekelhetné őt a művészet? Mert a KÜLTELKI MELÖS PROLIT NEM ÉR­DEKLI A MŰVÉSZET. Pedig ő gyerekkora óta jól rajzol, Vali is, jneg a Salgó is azt mondják, hogy jó rajzkészsé­ge van, mostanában lejár a körbe, állítólag fejlődik és az is lehet, hogy egyszer elmegy formatervezőnek, vagy mi­nek. És ha ő nem is akar festőművész lenni, mért ne érdekelhetné, amit Vali csi­nál? Zselényi módfelett csodálko­zott, és nem is annyira azon, hogy Makra rajzol, inkább azon, amit mondott (nem így szoktál te beszélni, Csinga- kuk, látom, megfertőzött már a nő), de készséggel elismerte Makra igazát. És a politiká­val hogy áll, kérdezte. Ez is csak egy hülye sablon, mond­ta Makra, aki sokat pofázik a marxizmusról, az KOMMU­NISTA. A kommunista pedig ilyen meg olyan. Hát a Vali egész másmilyen. Ez a baj. mondta a Kadét, hogy Vali másmilyen. Valh hüLye-kommunista. A normális kommunista ugyanis profi. Annak szakmája á po­litika. Vali viszont amatőr.— Lehet, hogy festőnek nem az, ehhez nem értek. Mindeneset­re nála a festészet is politi­ka. A profi politikus, édes­apám, ledolgozza a pártban vagy ahová küldik, a maga munkaidejét, fölveszi érte a dohányt, aztán hazamegy a családjához és ugyanolyan ember, mint te vagy én. Meg­issza a borát, lejátssza az ul- tipartiját, beül a vendéglő­be vagy a presszóba, elmegy a moziba, vasárnap strandra viszi a gyerekéket, vesz a la­kásba egy függönyt vagy egy vázát, zsebpénzt kap az as­szonytól, (vagy ó adja ki a kosztpénzt, aszerint, hogy ve­zette be), szóval, ha nincs szolgálatban, közönséges em­ber. De Vali a napnak mind a huszonnégy órájában állan­dóan politikus, még az ágy­ban is, ráadásul azt hiszi ma­gáról, hogy forradalmár. Mikor Zselényi az ágyhoz ért, Makra szeme feketén megvillant, aztán felállt, hogy indul. Zselényi csodálkozva nézett rá; jó háromnegyed li­ter volt még előttük. — Mi ütött beléd? — kérdezte szin­te ijedten, s úgy látszott, tényleg nem akarta Makrát megsérteni, Makra pedig rá­jött, hogy csak magára hara­gudhat (mi a francnak járt a pofája, úgy kell neki), rossz­kedvűen visszaült, töltött es hallgatott. Vali a rövidre nyírt hajával, a nadrágjával, viharkabátjával, azzal a hü­lye nagy szívével teljesen el­avult jelenség, folytatta Zse­lényi, ma már minden világ­megváltó frankón megél ab­ból, hogy világmegváltó, de Vali azt hiszi, az ő dolga, hogy a rendszert kimossa a szarból, mégpedig ingyen, ahelyett, hogy hagyná az egé­szet a francba és élne magá­nak, mint a többiek. Lehet, gondolta Makra, le­het, hogy Vali hülye, de ha sok ilyen hülye volna, más­hol tartanánk. De nem volt kedve vitatkozni a Kadéttal, csak a vállát vonogatta. — És mért baj ez? — Nézd, öregem — mondta Zselényi —, egyik foglalkozás olyan, mint a másik, mind­egy, hogy az ember miből él. Egy kurva ugyanolyan közön­séges ember, akár egy eláru­sítónő a Röltexnél, amíg pénzért űzi az ipart. De ha kedvtelésből csinálja, ha t.2 a dilije, akkor baj van. — Makra úgy találta, tisztessé­gesebb. ha szereti is. Tisztes­ségesebb, mondia Zselényi, de rosszabb. A hóhér is tisztes­ségesebb, ha kedvtelésből kö­ti föl a delikvenst, de rosz- szabb. Ezen Makra már ne­vetett. Azért a hóhér és a kurva nem ugyanaz, de a Kadét azt felelte, ez nem szá­mít. A világban szükség van hóhérra is, meg prostituáltra is, mindkettőnek megvan a maga helye és itt nem is egy mesterség hasznáról vagy mo­rális értékéről van szó, ha­nem egyszerűen arról, hogy Vali másfajta ember, mint Makra. — Ez nem biztos — mond­ta Makra. Van, amipen na­gyon is egyet gondolnak Va­lival. Öszerinte is lehet vál­toztatni a dolgokon. És, ha a világ rohadt, meg kell vál­toztatni. Vali se mond mást, csak másképp mondja. Zselényi ingerülten legyin­tett, mint aki únja a témát. Hülyeség. A világ olyan, ami­lyen. Változik, de nem vál­toztatják. És főképp nem az olyan pitiáner ürgék, mint akár ő, akár Vali vagy Mak­ra, de még csak nem is a fe­jeseik. A nagy fejesek nem csinálnak mást, csak kisza- s zárolják, merről fúj a szél és ügyesen vitorláznak, kívül­ről még úgy látszik, mintha ők irányítanák a dolgokat. Élni kell. El kell fogadni a sorsot, és élni kell vele. Mak­ra elmosolyodo-tt. — Most ci­nikus hangulatba vagy — mondta. — Te se voltál min­dig ilyen. Partizán voltál, az­tán párttag. Zselényi sóhajtott. — Sza­már vagy, Csingakuk — mond­ta szomorúan, — Én aztán igazán nem csináltam mást, csak megfogtam, ami a ke­zembe jött. Tudod, hogy vol­tam én partizán? Hát idefi­gyelj! A fogolytáborban oda­jött hozzám egy pasas és pu­hatolózott. mi a véleményem a németekről. Nem szeretem a németeket, de ha szerettem volna őket. akkor se árultam volna el. Tudom, mire megy a játék és nem volt kedvem Szibériában hegyet csáká­nyozni. Katona voltam, repü­lő. Látod, naj tás, ez is egy mesterség. És nem lelkesedés­ből csináltam. Átraktak egy másik táborba és én szorgal­masan tanultam az ideológi­át. Hamarosan megbízhatónak találtak és negyvennégy őszén bevetettek a németek ellen, ledobtak a vonalak mögé. Hát hülye nem voltam: tud­tam, hogy a németek elvesz­tették a háborút, csak nem állok az utolsó órában a vesztesekhez, hogy a ruszkik kinyírjanak a cirkusz végén! Az angol vagy amerikai ha­difogság se látszott kósernek, föltételeztem, hogy az árulót ők is kinyírják. Gondoltam a jövőmre is, megígérték, hogy az új hadseregben repülős- tiszt leszek; én pedig öre­gem, profi voltam. Hát har­coltam „hősiesen” és amint lehetett, beléptem a pártba^ Ez volt, Csingakuk. Eszembe se jutott a világot megváltoz­tatni: éltem a lehetőségekkel.’ És nem is rosszul, nem bán­tam meg azóta se, de a te esetedben nem is erről van szó. Én csak azt mondom, nem vagytok össaevalók, te békés természetű vagy, Vali meg örök verekedő, nem bír meglenni anélkül, hogy ne dühöngjön valamiért. Makrának énről is megvolt a maga véleménye, de nem szólt, minek erőltesse a dol­got, Zselényi úgyse értené; mert vajon tényleg olyan bé­kés természetű ő, ahogy az kívülről látszik? Nam a JÁMBOR MAKRA dobott be Lőrincen akkora hiriget, hogy tíz éve nem volt példa rá? Amikor húsvét vasárnap... (de le van szarva a húsvét va­sárnap! ö azért jött el hazul­ról, hogy pontot tegyen utá­na, nem fog örökké ezen rá­gódni). S zerelmes vagy, mondta Zselényi szeretettel. S hozzátette, hogy Makra ki fogja próbálni és jói teszi, okos ember a maga kárán ta­nul és nem a másén, ahogy a hülye közmondás tartja, mert az okos embert arról is­merni meg, hogy kételkedik és nem veszi készpénznek más tapasztalatát. Megitták a bort és fölmentek Makra holmijáért, Zselényi a vállára akasztotta a kimustrált ke- nvérzsákot és megfogta az egyik koffert, elkísérte Mak­rát egész a Vali kapujáig, ott ■ kezet ráztak és elváltak ba­rátságban; s mikor Makra néhány hét múlva, a Szanyi Zsuzsa-ügyből kifolyólag el­rohant Valitól, és két éjsza-' kát a Kadétnál töltött a régi ágyán, Zselényi úgy fogadta,’ mintha öt perccel előbb ciga­rettáért szaladt volna le. KÖVES ISTVÁN: Illetéktelen bejegyzés a történelemkönyvekbe Amikor Gergő fiam megszületett — úgy mondják — Fgy percre megállt a forgalom Mindenki i ékpedálra lépett. A kormányt markolók letekerték az ablakot Az „anyósülésen" feszengök megnyitották az ajtót is S a magasba tekintve mindnyájan mélyet lélegeztek Amikor Gergő fiam megszületett Amikor Gergő fiam niegszületett — úgy mondják — A Blaha Lujza téri szökökútnál Mosakodni kezdtek a csövesek és a kis csövik A. szemm,eltartásukkal megbízott Körzeti Ügyeletes Mozartul dudorászott S egy keletnémet lány Zamárdiban elhatározta, hogy megjavul Amikor Gergő fiam megszületett Amikor Gergő fiam megszületett — úgy mondják — Le akartak ülni akiket fölállítottak Fói akartak kelni akiket leültettek Megjelentek akik eddig sohasem Elhallgattak akik eddig azok helyett is mindenhol S zuhanyozni indultak a szeretők Amikor Gergő fiam megszületett OLVASSUK ÚJRA - KERTÉSZ ÁKOST A Magyar Rádió adásait hallgatva ilyen műsorcímekre figyelhetünk fel: Gondolat, Társalgó, Mindennapi irodal­munk, Az irodalomtudomány műhelyei, Felszabadulás és irodalom, Diákkönyvtár hang­szalagon, A magyar széppró­za századai... Találkozunk író- és költőportrékkal. klasszikus és mai művek változatos fel­dolgozásával felolvasástól a hangjátékig, fiatal költők be­mutatkozásával, külföldi iro­dalmat népszerűsítő összeállí­tásokkal, pályázatokkal, ve­télkedőkkel, Ez a munka ter­mészetesen rendszert köve­tel, tudatos műsorpolitikát. Ha az embernek módja nyílik, hogy elbeszélgessen a „rádió­nagyüzem” életéről egy ve­zetővel, kialakul az a véle­ménye, hogy a rádió irodal­mi műsorait sem vehetjük puszta szolgáltatásnak. A rá­dió egyik legfontosabb iro­dalmi műhelyünk. — A művek ugyan nem Itt születnek, de itt alakulnak műsorrá — mondja Lajta Kálmán, az irodalmi osztály vezetője. — Műsoraink meg- je'ennek folyóiratokban. Köny­vek készülnek a rádióban el­hangzott adások nyomán. Ne­ves irók. költők, kritikusok vesznek részt munkánkban. Immár irodalomtörténeti ténynek számít például az, hogy a költő Simon István annak idején. Irószobám cím­mel rádiós beszélgetéseket vezetett pályatársaival. Ké­sőbb Garai Gábor vette át ezt a műsort. Kabdebó Lóránt irodalomtörténésznek a rádió­ban elhangzott interjúit közli a Kortárs, Tanít a táj című műsorunkat rendszeresen le­het olvasni a Somogy folyó­iratban, a Történelmi jelen­idő anyaga az Alföldben je­lenik meg. A Tdszatáj, a Je­lenkor is partnerünk. Domo­kos Mátyás könyvei, A pálya­társ szemével és a Versekről költőikkel eredetileg rádiómű­sorok voltak. Munkájukból kitetszik, hogy gondosan figyelnek az ará­nyokra. Ez is szorosan ösz- szefffigg a műhelymunkával, hiszen a rádiós irodalmi mű­sorok alakítják a hallgatók ízlését, egész kultúránkra ha­tást gyakorolnak. Lajta Kál­mán így látja ezt a kérdést: — A klasszikus, hagyomá­nyos értékek ápolása mellett fontos törekvésünk, hogy fris­sek, maiak legyünk. Műsora­inknak mintegy a hatvanöt százalékát Jelenünk Irodalma adja. Jól szolgálja szándé­kunkat az Irodalmi Figyelő, a Gondolatnak az Útjelző című részműsora és a Mindennapi irodalmunk — ezek valóban a legújabb irodalom bevált fórumai. Sok más fő eredménnyel Ügy sorban az elmúlt év je- Wieőa «rerlménveként tartja számon, hogy a szocialista or­szágok irodalmának aránya növekedett a műsoridőben. Ráadásul úgy, hogy közben a nyugati irodalomé sem esett vissza. — Nagyot léptünk előre a kétnyelvű irodalmi estek szer­vezésében is. Különösen a Szovjetunióról mondhatjuk el ezt — fejtegeti Lajta Kál­mán. Feltűnő az is, hogy ennek az összetett alkotó tevékeny­ségnek van egy közvetlenebb, gyakorlatibb ága is: a köz­művelési funkció. Sikeresen valósítanak meg olyan vál­lalkozásokat, mint a Világab- ■ lak, az Eszmecsere, az Élő vi­lágirodalom, a 'Könyvszínpad. Ezek a műsorok szinte mág­nesként húzzák mondanivaló­juk körébe a hallgatót, ins­pirálnak, könyvek vásárlásá­ra indítanak, viták részesei­vé avatnak. Aztán itt vannak a vetélkedők, a kor, a mű­veltség megismertétől, a Könyvről könyvért közkedvelt adásai is. No, és milyen terv alapján dolgoznak most? ■ — Idei tervünkben nem az új műsorok játsszák a fősze­repet. A tavaly beindítottak és a régebben meglevők erő­sítése, megújítása, a felada­tunk. Természetesen vannak új műsoraink is. A magyar irodalmi szer­kesztőségnek tizenegy új mű­sora lesz. Csak néhányat em­lítek meg. Előkészítettünk például egy olyan adássoro­zatot, amelyben íróink életük meghatározott tárgyi környe­zetéről emlékeznek. önarckép színes háttérrel című műsorunk évi négy-öt adásban vallomásos önéletírá­sokat elevenít fel többek kö­zött Móricz Zsigmondtól, Ily- lyés Gyulától, Kassák Lajos­tól, Krúdy Gyulától. Sok klasz- szikus és mai művet haszná­lunk fel adaptációkhoz, kom­pozíciókhoz, kezdve Bethlen Kata önéletírásától Jókai, Mikszáth, Gárdonyi regényei­ig, sőt Ágh István Berzsenyi­könyvéig. Igen fontos az iro­dalom és felszabadulás című, a Kossuth Klubban közös kerekasztal-beszélgetés so­rozatunk. Ebben jelentős mű­vek alapján azt kutatjuk, hogy miképpen élte meg a magyar társadalom a felsza­badulásig terjedő időt, majd hogyan vette kézbe sorsát, és indult el távlati útján. De sok más is szerepel osztályunk terveiben. Például a világiro­dalmi szerkesztőség Találko­zás a világhírrel címmel so­rozatot készített, amelyben műfordítóink vallanak világ­hírű írókkal való találkozá­sukról. munkájukról, ismeret­ségükről. Fiatal műfordítók bemutatkozó műsorát is ter­vezzük. ITniuinAk .Tny.spf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents