Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
Kommunista szombat szovjet katonákkal Lenin a gyakorlatban is forradalmár — Én az eke szarvát még így fogtam: alulról felfelé — mutatja a a mozdulatot Ve- szelka József. Tizenéves volt, amikor kanászként kezdte' a mezőgazdasági munkát. — Harminc évet dolgoztam az állami gazdaságban. Voltam gyalogtaikarmányos, traktoros, eközben elvégeztem a mezőgazdasági technikumot, ezután lettem brigád vezető. Két éve, amikor átjöttem a téesz- be, növénytermesztési ágazat- vezető voltam. Sár, ragacs Íróasztalnál ül a m agyar- nándori Mikszáth Kálmán Tsz irodájában a 48 éves férfi. Ritka perc az ilyen, mert mint a növénytermesztési főága zatvezető mondja: kint a határban dőlnek el a dolgok. Ott érzi magát elemében a nagy földművescsalád kilencedik gyerekeként született ember. — Én csak az igazi paraszti munkához értek. Egy elnökhelyettesnek viszont már másféle feladatai is vannak, gazdaságiak, protokollárisaik — válaszolja meg magától értetődően azt a nem túl tartózkodó kérdést: miért nincs a megüresedett elnökhelyettesi poszt várományosai között. Tavasszal szükség volt a hozzáértésére, érzékére, meglátásaira. Az időjárás megviccelte a nándori téeszt is. Résen kellett lenniük, hogy ne keletkezzen túl naigy elmaradás a soros munkában. — Nem minden gép ragad bele a sárba; vannak áthidalási lehetőségek — fejtegeti a szakember. — A lényeg az, hogy az emberek ne farral álljanak hozzá a munkához. A tavasai árpa táblájának köMezőgazda Magyarnándorban fl ;gyetlen út van. a fegyveres leikelés. Míg júliusban óva- :osságból nem tört hatalomra, most óvatosságból — a soha vissza nem térő pillanat elszalasztásának veszélyétől tartva — a iiatalom- átvétel mellett döntött — a vértelen forradalom mellett. 1 921-ben jöttek Lenin számára a bonyolultabb idők: gyors ütemben meg kellett javítani a parasztság helyzetét. Nagyjából ugyanúgy vetődött fel az ,.elvhű” kommunisták részéről a kérdés, mint nálunk a 70-es években: milyen munkáshatalom az, ahol a paraszt él jobban? A válasz is nagyjából egyforma volt: akkor él iól a munkás, ha jól. él a paraszt; akkor él iól a város, ha jól él a falu. Semmiféle frázis nem változtatja meg ezt a képletet. Aki az elméletet nem szembesíti folyamatosan a gyakorlattal, az a dogma hatalmába kerül. Nem mindig jönnek be azok a feltételezések, amelyekre a korábban kidolgozott elmélet alapul. Szépnek tűnt például az az elképzelés, hogy a nagyipart gyorsan helyreállítják; hogy a munkásság és a parasztság között — szinte a kereskedelem kikapcsolásával — létrejön a szükséges és tervszerű termékcsere. Kiderült azonban, hogy a nagvipar helyre- állítása késik, az ipar és a mezőgazdaság közötti kereskedelem hiánya a város és falu számára egyaránt elviselhetetlen. tehát, hogy helyre kell állítani a kisipart, a kereskedelmet; fejleszteni kell a parasztság, a kistermelők és -kereskedők vállalkozókedvét, kezdeményezését, önállóságát. „Támogassuk a kisipart, amely a paraszti mezőgazdaságot szolgálja, és elősegíti felemelkedését. Támogassuk bizonyos mértékben állami nyersanyag- kiutalásokkal is. A legnagyobb bűn: feldolgozatlanul hagyni a nyersanyagot” — írta Lenin 1921 áprilisában.' A vállalkozó politikus, a kezdeményező, kockáztató államférfi akkor szokott bajba kerülni, amikor jön a hétköznapi aprómunka, amikor már nem olyan erős a forradalmi hév és lendület. A nagyvonalúság, a globális, megoldás, a felülről való szervezés kevésnek bizonyul az aprómunka korszakában. Vállalkozni arra kell, amire nincs recept. „Egyetlen olyan, könyv sincs, amely a kommunizmus idején fennálló államkapitalizmusról szólna. Még Marx sem gondolt rá, hogy akár csak egy szót is írjon erről a kérdésről, s meghalt anélkül, hogy egyetlen pontos idézetet és megcáfolhatatlan útmutatást hagyott volna hátra erre nézve. így hát most magunknak kell kievickélnünk a bajból” — mondta Lenin a párt XI. kongresszusán, 1922- ben. Talán a mai Magyarországnak könnyebb a dolga? vezető politikus napjainkban már nemcsak politikai vállalkozó, nemcsak kezdeményező, kockáztató forradalmár, hanem gazdasági — népgazdasági — vállalkozó is. A hatalmi politika a gazdaságpolitikát, ez a gazdaságot, a gazdaság pedig közvetlenül a jólétet szolgálja. Gazdaságunk élénkítése. dinamizálása. fel- gyorsítása nem nélkülözheti a politikai vállalkozást és vállalkozókat. A defenzív (védekező), restriktiv (visszafogó) és a deflációs (mindenütt pénzszűkét teremtő) gazdaságpolitikát csak a lenini vállalkozás szellemében válthatjuk fel egy offenzív, tartalékfeltáró és -mozgósító, belső erőkre építő, a kisvállalkozásokat és nagyvállalkozásokat egyaránt támogató, ennek kedvező keretet adó gazdaságpolitikával, gazdaságirányítással. Ez a ma üzenete számunkra, de ezt mondja Lenin is — egész életművével. Dr. Pirityi, Ottó a közgazdaság-tudományok kandidátusa NÓGRÁD - 1985. április 22., hétfő a vállalkozói szellem ma egyre inkább áthatja egész társadalmunk életét, magát a politikát is. Követelménnyé vált, hogy a politika kezdeményezzen, kockáztasson, vállalkozzon, hiszen csak így vezérelheti, dinamizálhatja eredményesen a társadalmat, a gazdaságot. Hogy milyen a gazdasági vállalkozó, nagyjából már tudjuk. Hogy milyen a politikai, forradalmi vállalkozó. ezt megtudni eléggé visz- sza kell menni a történelemben. Akit példaként megidézhetünk. 115 évvel ezelőtt született, de eszméi a maguk teljességében és sokszínűségében számunkra most kezdenek valóra válni. Leninről van szó, a forradalmi vállalkozóról, aki nem félt a jelentős lépésektől, fordulatoktól. de mindig óvatos, megfontolt volt; aki kockáztatott, de nem hazárdírozott^ kalandorakcióktól mindig óvta elvtársait. Az elméletet — saját elméletét is — szüntelenül szembesítette a valósággal, a feltételezett körülményeket a ténylegesen kialakultakkal. Régebbi elgondolásaihoz csak a cél, a stratégia vonatkozásában ragaszkodott szilárdan — az eszközök, a módszerek tekintetében rugalmas volt. A várható eredményt mindig szembeállította az előrelátható áldozattal, a késedelem kockázatával. Amikor egy győzelmes mozgalom éppen offenzívában, fellendülőben van, ez az óvatosság nehezen magyarázható, bármilyen ésszerű is. Nehéz ma már elgondolni, mekkora kockázat volt 1919-ben úgy dönteni, hogy a paraszt- gazdaságokhoz nem nyúlnak, pedig ezek melegágyai voltak akkor a batyuzásnak, a spekulációnak, szétzilálói a mezőgazdasági termékek állami elosztásának. És mekkora kockázat lett volna akkor a paraszti kisgazdaságokhoz radikálisan hozzányúlni ! Képzeljük csak, mekkora merészség volt „a múltat végképo eltörölni" időszaká- j ban vállalni, annak kockázatát, hogy az új rend igénybe veszi a régi, cári hivatalnoki kar embereit. De be kellett látni: nem nélkülözhetők azok, akik ismérik a közigazgatás technikáját, akiknek államapparátusi és gazdaság- irányítási tapasztalataik vannak, bár a régi elnyomó osztályból származnak, ahhoz kötődtek. Mégis ez kisebb kockázat volt, mint kizáró-, lag laikusokra bízni az államapparátust, a közigazgatást. A forradalom nem szereti a reformokat, a kis lépéseket. Mégis, amikor eljött az ideje, Lenin a nagy rohamok helyett a reformokat javasolta, a kisárutermelés lerombolása helyett a kereskedelem. a kisvállalkozás, a kis- kapitalizmus felélénkítését tűzte napirendre. A „visszavonulás” láttán a Komintern végrehajtó bizottságának ülésén sok igazi kommunista sírva fakadt. Nem értették, mire való az elveknek, eszméknek ilyen mértékű feladása. Leninnek vállalnia kellett a forradalmár vállalkozó örök kockázatát: a kisebbségbén maradás veszélyét, az elvbarátaival való időleges szembekerülést. A legnagyobb óvatosság, megfontoltság, körültekintés éppen az offenzívak idején szükséges. Hiszen lehet egy gyors akcióval látványos eredményt elérni, de az akció csak akkor ésszerű, ha elérése nem túl drága, és ha a vele elért hatalmi pozíció megtartható. 1917 júniusában úgy tűnt, hogy a bolsevikok átvehetik a hatalmat. A bolsevikok ugyan már érettek voltak erre. de a nép nagy többsége még nem. Lenin — a vállalkozó — óvatos volt és higgadt: nem engedett a kísértésnek, nem kellett neki a szinte tálcán kínált hatalom. Tudta, hogy a hatalom csak a szovjeteké lehetne pillanatnyilag, nem a párté. Mit is kezdtek volna a hatalommal, ha az ország, többség még nincs velük? Harcoltak volna a népért a nép ellenében? Lenin ezt nem vállalta. Lunacsarszkij „a komnro- misszumok zsenijének” titulálta őt. Volt is ebben valami: tudta, hogy az eszközt, a módszert, az időpontot nemcsak a cél határozza meg, hanem a konkrét helyzet is. Szeptemberre beérett a helyzet: a parasztok is, a katonák is lázongani kezdtek. Üj helyzet állt elő, amelyben már nem a nép ellenében kell vezetni a forradalmat. Szeptember 1-én Lenin felajánlotta a mensevikeknek és a szociálforradalmároknak, hogy vegyék át a hatalmat. Két héttel később már leszögezte: most már csak 50ü felnőtt es 600 iskolás résztvetelével: Környezetvédő és -szépítő társadalmi munka Szécsényben Lenin születésének 115. év- lovdulója tiszteletére egy közeli szovjet katonai alakulat Darancsnoksága és katonái- lak felajánlására a Nógrádi szénbányák társadalmi, gaz- iasági vezetése a dolgozókkal kommunista szombatot szervezett. A nagybátonyi jsztályozónál fiO katona és 6C vállalati dolgozó a vasútren- iezőben takarítási munkát mintegy 240 tonna szén vadonba rakását végezte el, ezzel 19 500 forint társadalmi mun- kaértéket hoztak létre. A ne- íéz, kemény munkában a katonák mellett a parancsnokok, a dolgozókkal, pártmun- ; kások, középirányító vezetők főmérnökök és a vállalat vezérigazgatója is példamutató■ an helytálltak. A feladat végrehajtása után a nagybá: tonyi Bányász Művelődési Házban Zsuffa Miklós vezér- I igazgató köszönetét mondoti ■ a társadalmi munkáért és el- , ismerő oklevelet adott át £ szovjet katonai alakulat pa- : rancsnokságának, személy: állományának. A szovjet alakulat parancsnoka méltatta hazánk felszabadulásának 40 évfordulóját és a győzelem napját, majd arról beszélt, hogy Lenin, a nagy forradalmár személyesen kezdeményezte a kommunista szombatot. Közös munkával méltóan kifejezték tiszteletüket és elismerésüket a munkás- mozgalom nagy vezetőjének. Ezt követően ajándékok átadására, és a Nógrád megyéről készült film vetítésére került sor. A közös munka igen finom közös ebéddel és futballmérkőzéssel, majd baráti beszélgetéssel fejeződött be. . Szécsény , városi jogú nagyközség lakossága, üzemeinek és intézményeinek dolgozni szombaton cselekvő összefogásban fejezték ki, hogy csatlakoztak a megyei szervek által kezdeményezett társadalmi munka versenyhez. A koráboi sikeres tavaszi lomtalanítási akció után a figyelem most a környezetvédelmi, -szépítést. parkosítási munkákra irányult. Az általános iskolások a várkertben szorgoskodtak. Különösen aktív volt a nyolcadikos orosz tagozatos osztály. Sok gyermek hasznos hulladék, gyűjtési akcióban vett részt. Az üzemek kozü’ az ELZETT-gyáriak most is nagy létszámban és példamutató módon vettek részt a közhasznú munkaakcióban. Festették a kettes számú óvo da játékait, felújították a játékudvar,t. És ott voltak a várkerti játszótér felújítási munkáinál is. Sokan az üzem területét szépítették, gondozták. Róka Miklós igazgató arról adott tájékoztatót, hogy a közelmúltban megtartott kongresszusi és VIT kommunista műszak után most is több mint kettőszáz dolgozó vett részt a munkaakción. A tanács és a pártbizottság dolgozói is közhasznú társadalmi munkát végeztek, miként az óvodák és a bölcsőde dolgozói is. Az autójavító kisvállalat dolgozói az üzem külső és belső parkosítását végezték. Az áfész 60 dolgozója a ligetet és a sportpályát varázsolta az évszakhoz illő köntösbe Több üzem, a költségvetési. a gabonafo/galmi vállalat, és a szolgáltatóipari szövetkezet dolgozói kommunista műszakon vettek részt, es s műszak bérét ajánlottak fel közcélra. A Volán helyi telepe gépkocsival segítette a sikeres munkaakciót, a termelőszóvetkezet hasonló módon cselekedett, mert erőgépeket biztosított. Csatlakoztak a munkanaphoz a kisiparosok is. Ott voltak a közterülete. ken végzett munkáknál, a művelődési központ, az állami biztosító és a könyvtár,, valamint a gyógyszertár dolgozói is. Az ÉPSZÖV betonelemeket gyártott a szécsényi sportpálya felújítási munkáihoz társadalmi felajánlásként. Az ' MHSZ ELZETT-lövészklubja a lőteret és a fedett lőállást újította fel társadalmi munkában A nagyközség lakói közül nagyon sokan saját környezetüket szépítették. Zagyvái' Sándor, a tanács elnökhelyettese és Tóth Endre- né, a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának titkára arról tájékoztatott, hogy a különböző munkáknál 500-an vettek részt. zepén volt egy száraz rész, ahol el lehetett kezdeni a vetést. De ezt észre kellett venni! ttn IeIíeí? — Mivel érvel, amikor embereket biztat? — Nekik is érdekük, meg a téesznek is. Soha, nem adtam föl a próbálkozást, amikor meg kellett győzni valakit. Ha kellene, szólnék az elnöknek is, hogy segítsen. Ha többen mondják, jobban elhiszik az emberek. Az egyszerű módszerek régóta beváltak, régóta alkalmazzák őket a munkában. Váltakozó sikerrel. — Megritkultak nálunk* a csoportok — utal az előző év próbálkozásaira a főágaziatve- zető —. Néhány embert „eltanácsoltunk.” Mondtuk nekik, vegyék ki a munkakönyvüket, felmondani se kell. Nem mintha túl sok lenne itt a munkáskéz. De rontották a többiek munkához való jó hozzáállását. Sorozatban sértették a fegyelmet és a többiek joggal megkérdezték: „nekik lehet?!” Szavaiból kiviláglik: a mezőgazdaságban is ugyanazok az emberi konfliktusok kísérik a munkát, mint egyéb területeken. De az emberi természet mellett a nagy betűs Természet is külön feladványt jelent. — Ezt a munkát nyolc óra alatt nem lehetne elvégezni — állítja a tapasztalt mezőgazda. — Ha összeszámlálnám, hány órát dolgozok, nagyon csekéiy órabér jönne ki. Sok a szezonmunka. Tavaszi vetés, vegyszerezés, gomba elleni védelem, betakarítás, aratás, tarlómunka, őszi vetés... Szoktuk egymást biztatni: csak most tartsunk ki, míg elvetjük a mákot. Utána lazítás jön. Hát dehogy is! Lázítás lesz maid karácsonykor. Itt márciustól decemberig nincs megállás. Anélkül nem lehet megszervezni a következő napi munkát, hogy ne tudjam a mai munka állását. Nenéz dolog ez, de máshoz nem értek, ebből élek meg. Az elismertséggel kapcsolatban aligha lehet jellemzőbb mondatot megfogalmazni, mint amit Veszelka József talán félig-meddig önkéntelenül alkotott: „Átestem már dicséreten is.” — Ha piszkáiódniatk velem, csak azért is jól csinálom — önti formáiba hitvallását —. A vészjóslóknak azért se legyen igazuk. Nem tör le, ha rám jár a rúd. A beosztottak nálunk a téeszben mindenkit megszorongatnak, meg'kriti- zálna’k. Én nem is tiltakozók, ha ez jogos. De a jobb meg- oldásókért veszekszek is. Mikor idejöttem, sokszor hallottam: ezt nem így szoktuk. Meg kellett győznöm az embereket: ez jó lesz. Eddig szerencsém volt: tavaly is jók voltak a hozamok és ez engem igazol. Emelet nincs Naigy családiban nőtt fel, ő is nagy famíliát alakított maga köré. Négy gyereket nevelt 'föl: három lányt, egy fiút. Az egyik leányzó kertészeti üzemrí mérnök — ő folytatja a? atyai hagyományt. „Hány emeletes háza van?” — szól aj ugrató kérdés, mert látszik a főáigazatvezető nem azok közé az emberek közé tartozik, akiik szeretteik volna meg- tollasodni. „Egy régi házat vettem meg, nincs emelete, nem is tervezem, hogy lesz emeletes házam”. Újabb ugrató kérdés: „Hány autója van?” A válasz eleje meglepő: „Most tényleg két kocsim van: egy tízéves Skoda és egy egyéves Lada. A Skodát még nem tudtam eladni”. Az otthona közel van, az ötödik ház a téeszközponttól. „Ha szomjas vagyok, vizet inni is hazamehetnék. Pár lépés csak”. Molnár Pál
