Nógrád, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

«mim fflnrnniiir i/7S ér a ' rS wrs: s^s b j^stíiss-i " ii^y^riiüiielotti ^ y ^ S SBr "^ r t y m Hr ^uJSbbbmbwbbbbbbbmS —BBa—EJMBf WJJIBWBWBWBWHMiaMMr BWBWBBMBBBB«Wr Közvetített kérdések r Azt nem tudom, hogy a legközelebbi „Tv-tükör”-ben Szec&kő Tamás kitér-e az elő­ző műsorhét meghatározó programjaira, a XIII. párt- kongresszus eseményeit össze­foglaló beszámolók nézettsé­gére, de a tömegkommuniká­ciós kutatóközpont vizsgálatá­nak eredményétől függetlenül megkockáztatható a kijelen­tés; a kongresszusi tudósítá­sok ismét felhívták a figyel­met a televízió elsődleges — információközvetítő — funk­ciójára. Miért tekinthető ez a felismerés revelációnak? Mert, noha a Tv-híradó nézettsége mindig is kiemelt helyen állt, • televíziózás mégis inkább, mint „házimozi” vert gyökeret a köztudatban. Talán ennek tudható be, hogy arányait tekintve a szük­ségesnél is kevesebb a televí­zióban az élő, információs műsorok száma, időtartama. ÍPedig — és a kongresszusi tudósítások igazából erre szol­gáltattak megfontolandó pél­dát — a filmeknél is érdeke­sebb lehet a klasszikus képi eszközöket nélkülöző adás, mondjuk egy kongresszusi fel­szólalás. No. persze csak ak­kor, ha a felszólaló közérdekű, valamennyiünket foglalkoztató kérdésekről beszél! (A kongresszus ily módon • televíziósás számára is ki­jelölhetett egyfajta „irányt”, ámbár e tekintetben nem csupán mi vagyunk elmarad­va, hiszen — mint azt nem­régiben megtudhattuk — a brit parlament felsőházába is csak a közelmúltban kapott bebocsátást a tv-kamera.) Tovább erősítve ezt a gon­dolatot, természetesen tudjuk, hogy egy még oly nagyformá­tumú politikus, vezető köz­életi ember sem feltétlenül kifogástalan televíz;ós szemé­lyiség abban az értelemben, ahogyan ezt a fogalmat szű­kén értelmezzük a képernyőn nap mint nap látott riporte­rekre, műsorvezetőkre, elfe­lejtve, hogy egyikük-másikuk elfogadásához annak idején szintén sok idő kellett. Aztán persze legtöbbjüket megszok­tuk, megszerettük, pedig ké­sőbb sem biztos, hogy min­dig fontos dolgokat mondtak. Ungvári Tamást gyakran látjuk a képernyőn, a legkü­lönbözőbb „szerepekben”. Nem csoda, hiszen valóban sokol­dalú személyiség a 'Színház és Filmművészeti Főiskola ta­nára. író, műfordító, publi­cista, és így tovább.. • Csak épp meglehetősen botcsinálta riporter. Nekünk legalábbis így tetszett abban a portré­filmben, amelyben a nem ke­vésbé sokoldalú színművészt, Márkus Lászlót interjúvolta vasárnap délután. A „Mester­sége: színész” sorozat mind­azonáltal méltán tartozik a legérdekesebb portréműsorok közé, és a Márkus Lászlóval töltött óra is bizonyára em­lékezetes marad számunkra. De bizonyos, hogy még em­lékezetesebb maradhatott vol­na, ha Ungvári Tamás nem téveszti össze a portréfilm műfaját valamiféle képes élet­rajzi lexikonnal. Természete­sen egy exkluzív beszélgetés­ben sem árt röviden összefog­lalni az interjúalany pályafu­tását, de, hogy jószerével er­re korlátozódjon a beszélge­tés, az enyhén szólva luxus. Márkus láthatóan-hallhatóan többször megkísérelt kibújni ebből a szorításból, de ebbéli törekvései résziben azért hiú­sultak meg, mert beszélgető- pi tnere ilyenkor állandóan szavába vágott — visszaterel­ve őt a „forgatókönyvben rögzített” témákra —, rész­ben pedig azért, mert a mű­sor rendezője nem kevésbé következetesen vágta meg a filmet ugyanezen okból, sok­szor a legérdekesebb részek­nél. Tette ezt ráadásul olyan ügyetlenül, hogy ez a portré- film eséllyel indulhatna ver­senybe a legrosszabbul vágott filmnek kijáró „Rozsdás olló”- díjért. Még jó, hogy Richard Lester nagynevű angol rendező szom. baton és vasárnap, főműsor­időben vetített Dumas-adap- tációjával mindjárt azt is be­bizonyította, hogy egy techni­kailag tökéletesen megcsinált — kitűnően vágott — produk­ció is lehet elfuserált. Pedig „A három testőr”, illetve „A négy muskétás” mindent fel­vonultatott, ami papírforma szerint egy jó mozifilmhez szükséges. Mindenekelőtt sztá­rokat, akik közül Michael York, Olivier Reed, Geraldine Chaplin méltán érdemel külön is említést. Tulajdonképpen eredeti volt a rendezőnek az a szándéka is, amellyel ezt a már többször megfilmesített regényt — részleteiben is „középkorhű” közegben — a paródia irányába szerette vol­na elmozdítani. Az „Egy min­denkiért, mindenki egyért” jelszó ilyesformán valóban ironikus kicsengést kapott, de annyira azért nem sikerült elidegenítenie a nézőktől Du­mas halhatatlan hőseit, hogy egyértelműen nevetségessé vál­janak. Csuda tudja, titkon ta­lán mindvégig ellenérzés mun­kálkodott bennünk. Talán, mert a szállóigévé vált jel­szót régóta éppenhogy komo­lyan szeretnénk venni. Vagy' nem.. •? Pintér Károly Munkáslakások százai épültek fel az elmúlt évek során Bátonyterenyén. A Mátra-la- kótelepen harmonikusan illeszkednek egymáshoz a a különböző magasságú épületek, amelyekben gázfűtés teszi kényelmesebbé a családok életét. — kj — Együtt az egészségért Az óvoda és a család összefogása A közelmúltban ismét óvo­dásoktól volt hangos Salgó­tarjánban, a Rákóczi úti Ál­talános Iskola tornaterme. Ez önmagában még nem lenne különös, hiszen a megyeszék­hely 15. számú óvodájának hosszú ideje közismerten jó kapcsolata van a néhány mé­terrel arrébb lévő iskolával. A két intézmény pedagógusai jól átgondolt tervek megva­lósításával, egymás nevelő te­vékenységének kölcsönös se­gítésével érték el, hogy az elmúlt években egyre több gyereknek sikerült zökkenő­mentesen beilleszkednie a komoly próbatételt jelentő iskolai életbe. Kedvező ta­pasztalatai vannak az óvodás­korban elkezdett, játékos for­mában induló, de igen szép eredményeket nyújtó orosz­nyelvi képzésnek is. Másik szép példája az együttműkö­désnek a testi nevelés haté­konyabbá tétele, amelyhez az iskola minden héten torna­termet és szaktanári segítsé­get nyújt. Amiben mégis különleges nap volt a múltkori, az a testnevelési foglalkozás sajá­tos formája. Dr. Csongrády Béláné vezető óvónő irányí­tásával a gyermekek szüle­ikkel együtt vettek részt a játékos vetélkedőn. Az idén immár harmadik évben meg­szervezésre kerülő sportdélu­tánon minden eddiginél töb­ben jelentek meg a felnőtt korosztályból. S, hogy vala­mennyi nagycsoportos önfe­ledten kivette részét az ötle­tekben gazdag versenysorozat­Sugárzó arccal meséli az lagyik fiatalasszony a másik­nak: „Képzeld, végre olvas a Éiam! Hiába kapott egy nagy halom könyvet minden szüle­tésnapra, ünnepre, ritka eset­ben kerültek le a polcról ed­dig. Hétközben, napközi után mindig marad még leckéje, és játszani akar. Hét végén frneg ott a televízió.. . De most, hogy egy ideig nem volt szombat-vasárnap délelőtt adás, rákapott az olvasásra. Már féltem, amikor újra lett gyerekműsor: na, most mi lesz, vége a fölbuzdulásnak ? De szerencsére nem így tör­tént. Mostanában csak azt nézi meg ami igazán érdek­li, nem gubbaszt az óvodások műsorától a délelőtti műsor zárásáig a fotelban.” A másik csöndesen hallgat­ja. majd nagysokára meg­szólal: „Sajnos, nálunk nem igy van. .. Pedig, amikor én .iskolás voltam, hogy bújtam « könyveket! Ma már nincs időm olvasni” * Szombat délután, negyed­órával zárás előtt a gyermek- könyvtárban. Amíg a fiam böngészget, a könyvtárosnő- ■vel beszélgetünk. Igen, sokan vannak, akik csak beiratkoz­nak. amikor az osztállyal. Félretolt Kis herceg Meditáció nem olvasó gyerekekről napközis csoporttal elhozzák őket, de nem járnak vissza. Van persze olyan is, aki még középiskolás korában is rend­szeresen vendég; itt szerette meg az ismeretterjesztő iro­dalmat és elég gazdag állo­mányuk van ebből. Természe­tes, hogy a hivatását szerető könyvtárosnak fáj a szíve a nem olvasó gyerekekért, de legjobban talán azokért, akik megszerették a könyveket, és mégis elmúlt a szerelem. Sok példa van arra, hogy olvasni szerető kisdiákokból a köte­lezőt éppen csak átlapozgató fölsős vagy középiskolás lesz. Egy esetet külön szomorú­sággal mesél! Volt egy ked­ves olvasójuk, aki minden héten megfordult egy ideig náluk, sokfélét szeretett, be­szélgetett is az olvasmányok­ról. Aztán legutóbb már csak visszahozta a könyveket, nem akart újabbat kérni. Sok a zűr otthon, válságba került a család. A gyerek olyan elke­seredett, életunt lett, hogy a könyvek sem érdeklik. Nagy nehezen rábeszéltem egy új­donságra, talán visszatér hoz­zánk. .. * Miért nem olvas olyan sok gyerek ? Két dolgot szoktak kapás­ból rávágnk mert nem tanult meg jól olvasni, és mert le­köti a szabad idejét a tanulás és a televízió. Túl kényelmes magyarázatnak érzem mind­kettőt. bármennyi igazság is van bennük. Talán, ha a gyengén olvasó kisdiák mel­lé leülünk hetente két-három alkalommal csak húsz percre is, összehajolunk egy mese­könyv fölött és felváltva ol­vasgatjuk, ha rávesszük, időn­ként ő olvasson föl egy rövid mesét a kisebbik testvérének, akkor lassacskán javul az olvasástechnikája. A televízió pedig felnőttnél és gyereknél csak akkor lehet „mumus”, időfaló szörny, ha körülötte forog minden, ha a minden­éves, az eltunyulás, a szelle­mi restség veszélyét nem is­merjük föl. Keressük inkább magunk­ban a hibát — azzal többre juthatunk. Kezdeném a kez­detekkel. Vajon mesélünk-e annyit a bölcsődés, óvodás gyerekünknek, mint amennyit kellene, mint ahogy a meg­születése előtt a nevelési ter- vezgetés idején elhatároztuk? Még az elsőnél közelebb állt a valóság az elképzeléshez, gyönyörűséget hozott, az új­donság varázsával megfűsze­rezve, az esti mesélgetés, dia­vetítés. Most? Két (három) gyereknek vacsorát készíteni, fürdetni, a férjét ellátni (ke­vés az a család, ahol az új­ságolvasást, a hiradónézést a család feje feláldozná), előké­szíteni a másnapi holmikat, esetleg mosni, vasalni, varrni is kell pár darabot. Jut így idő felolvasásra? És türelem? Leginkább a nagymamákban van, de kevés családban élnek együtt a nagyszülőkkel. Olvashat a gyerek maga is — vethetjük föl. Termé­szetesen, ha kialakult benne az érdeklődés, ha nem-^vették e! a kedvét. Hogy mivel? Kijön utánunk a konyhába, a mosógép mellé, vagy, ha ép­pen leroskadunk egy fotelba és mesélni szeretné, mit is olvasott. „Hagyj békén, fáradt vagyok, ideges vagyok, van nekem bajom elég, nem ér­dekel. •.” — gyakran ezt hallja. így hiába kapott hús- vétra és Mikulásra, karácsony­ra és születésnapjára sok szép könyvet, nem tudja megosz­tani az élményt, azt érzi, nem is olyan fontos dolog az ol­vasás. No, és a szülők se sokat olvasnak. Az éjjeliszekrényre sokszor a csavarokat, az arc­krémet rakjuk oda. nem látja a gyerek, hogy milyen jóízű­en belemerülnek a szülők a kislámpa fényénél egy-egy könyvbe. Olvastad a Kis herceget? Hót a Micimackót? Lázár Er­vint ismered-e? És Jani- kovszky Évát, Marék Veroni­kát? Nem valamelyik tanítvá­nyának, hanem nekem tette föl ezeket a kérdéseket ifjú magyartanár húgom. A maiak terén bizony, vannak adóssá­gaim. Talán négyest kaptam volna tőle. ha osztályoz. Ezt az osztályzatot ki kell javítanom! G. Kiss Magdolna bői, az a középső és kiscso­portosok harsány buzdítása mellett melegítőbe öltözött szülők aktív közreműködésé­nek is betudható. Az előversenyszámokná! még tartózkodóan feszengő „ősök” lassan felengedtek és felnőttségükről is megfeled­kezve adták át magukat a játék lendületének. A kez­deti visszafogottságban a2 esetenként szokatlan test­helyzeteket követelő játék- szabályok is szerepet játszot­tak. Ám, amikor az autóver­senyre került sor, már alig akadt valaki, aki észrevette, hogy a műanyag járműben büszkén feszítő csemete mö­gött a nagy igyekezettől meg- megremeg néhány atyai pocak! Persze, ez ugyanúgy nem ár­tott a szülői tekintélynek,’ mint az, hogy a kendőjáték- ban kiderült, ügyességet le­het tanulni a gyerekektől is! Az pedig már természetes, hogy az anyukák csakazért sem engedték háttérbe szoríJ tani magukat gyermekeik és férjeik, mögött, sőt! Egyszóval kemény próba­tételt, nem kevés verejtéket igénylő „harcot” jelentett minden egyes aranyszínű pa­pírból kivágott „igazi” sport­érdemérem megszerzése. Az pedig, hogy a verseny végén néhány jóízűen almát maj­szoló, teával koccintó gyerek­nek a nyakában tíznél is több trófea ragyogott, reménnyel tölthet el mindenkit a jö­vendő évtizedek olimpiáit illetően. A szakmai munkájá­ról megyénk határain túl is­mert, a családi életre nevelés­sel intenziven foglalkozó óvodai bázisintézmény világ- bajnoki sikereket garantálni ugyan nem tud, de valameny- nyi résztvevőnek megadta az egészséges mozgás és az együttjátszás örömét. Az egész játékdélutánnak végül is csak egy kárvallott­ja maradt. Egy hosszú kötél, amely megűnva az abszolút döntetlenre álló helyzetet, a nagy huzakodást bölcsen el­döntve — kettészakadt. G. Szűcs László műsor 1 1 1 KOSSUTH RADIO: S.í«: Társalgó *.U: Találkozás » Hang-villában (ism.) I«u>5: Diákfélóra. Hazai vizeink krónikája. 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Verbunkosok, nóták 11.15: Felelet. X/l. rész (ism.) 12 .30: Ki nyer ma? 12.45: A Rádió Dalszínháza: 13.42: Csenki Imre: A szép Jutkica 22.50 23.00 0.10 Magyarán szólva. Nyelvőrködés Orvosi tanácsok: a lelki egyensúlyról Dzsesszmelódiák. Vallomás a műfordításról Daloló, muzsikáló tájak: Ormánsági népdalok Kamarazene Varázskörben Világablak ^ Kórusmuzsika A Szabó család Gondolat Gratulálunk! Népdalkórusok, hangszer­kettősök Külön utakon Tíz perc külpolitika : Régi híres énekesek műsorából Kutatás a kutatás körül : Zenekari muzsika ; Volt egyszer egy vadnyugat PETŐFI RÁDIÓ: 8.08: Slágermúzeum 8.50: Tíz perc külpolitika (ism.) 9.05: Napközben. Zenés délelőtt NÖGRÁD - 1985. április 2., kedd 12.10: A Ganz-MÁVAG Koncert fúvószenekar játszik 12.21: Népi zenekarok felvételei­ből 13.05: Pophullám 14.00: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót: Hernádi Hilda zongorázik 14.15: Neményi Lili és Sárdy János operettfelvételeiből 14.40: Hangos szótár: lézer, wolf- ware, sztereó 15.05: Az Apostol együttes műsorából 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csycsforgalom 17.30: Tini-tonik 18.30: Táncházi muzsika 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Philadelphia Jerry 20.31: Csintamánok és madarak. V /3 rész 21.05: Életem kész regény 22.00: Zeneközeiben a hallgató 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Zenedoboz. Zenés rejtvényműsor. Telefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: Beély Katalin. Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­tes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.10: Tévétorna (ism.) 8.15: Iskolatévé. Világnézet 8.55: Magyar irodalom (ált. isk. alsó tagozat) 9.25: Deltácska 9.45: Éneklő ifjúság 9.55: Becsületes ember 10.40: Alma Bennett, a csábos csalafinta 10.55: Képújság 15.05: Iskolatévé 15.15: Allatmesék 15.3ü: Családi munkamegosztás 16.00: Hírek 16.05: Tévé Basic-tanfO’lyam. XVI/li. rész: Tömbök (ism.) 16.35: összefüggések. IX/7. rész 17.30: Sakk-matt 17.50: Képújság 17.55: Sportmúzeum 18.15: Reklám 18.20: Fantasztikus, de jó 18.50: Reklám 19.05: Mini stúdió, ’85.. 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: A halál archívuma. XIIiq. rész: Embervadászat 21.05; Stúdió ’85. 22.05: Emlékezés 22.2«: Szép Szó 23.00: Tv-hiradó 3. 23.10: Himnusz 2. MŰSOR! 18.00: Regionális 3dá* 18.25: Képújság 18.30: Regionális adások 19.00: Negyedik találkozás 19.30: Az Elibekjan család 20.00: A magyar kultúra napjai a Szovjetunióban Kb.: 21.40: Tv-híradó 2. 22.00: Gippsföld 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA! 19.30: Tv-híradó 20.00: Legenda az élő holtakról. Tévéfilmsorozat, l és 2. rész (ism.) (FF.) 22.00: Kamarahangverseny 22.45: Hírek 2. MŰSOR! 19.30: Tv-híradó 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30; Időszerű események 21.56: Időj á rásj el entés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: A füstbe ment házasság. Tévékomédia MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7. há­romnegyed 6 és 8-tól: Yerma. (14) Színes magyar—NSZK-beli film. — Tarján vendéglő: Bom­bajó bokszoló. (14) Szinkroni­zált olasz kalandfilm. — Balas­sagyarmati Madách: Fél 4, há­romnegyed 6 és 8-tól: A legyőz­hetetlen Vutáng. (14) Színes, lát­ványos karate kalandfilm. — Nagybátonyi Petőfi: A vörös grófnő. I—II. Színes magyar tör­ténelmi film. — Nagybátonyi Bányász: Klapka-légió. Színes magyar történelmi film. — Pász­tói Mátra: Ufó Arizonában. H4) Színes, szinkronizált amerikai film. — Rétság: A vadon szava. Színes, szinkronizált angol landfilm. — Kisterenvei Petőfi: A sárga rózsa visszatér. Színes, szinkronizált román történelmi film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents