Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-09 / 57. szám

Kettős követelmény

Ifjúsági-e a zagyvapálfalvai művelődési ház

Pezsdülfebb, felfelé ívelő tudományos közélet

' Ä fiatal salgótarjáni városrész, a Gorkij-lakótelep tövében búzódó ifjúsági művelődési ház tevékenységéről sok szó esik mostanában szakmai körökben. Eredendő funkciójából következően az intézmény elsődlegesen a megye- székhely fiataljainak kulturális igényeit hivatott, kielégíteni, épp ezért többen kifogásolták, hogy az utóbbi esztendőkben a lakóterület ellátása érdekében tett jelentősebb erőfeszítéseiket a művelődési ház. A kritikai észrevételek között gyakorta szerepel az a kérdés is, hogy miért nincs az IMH-nak ifjúsági klubja.

Nos, akti személye* tapasztalatszerzés végett gyakorta megfordul az intézményiben, avagy figyelmesen tanulmányozza a ház éves munkatér - veit, az tudia, hogy az ellentmondás csak látszólagos. Az ifjúsági művelődési ház látogatói túlnyomó többségükben fiatalok, még akkor is, ha a központi elgondolás és jó szándék ellenére máiig nem vált az intézmény a salgótarjáni fiatalság egésze számára ifjúsági kulturális centrummá. Néhány kiemelkedő rendezvény — könnyűzenei koncert és diszkó — kivételével a város távolabbi pontján élő fiatalok bizony nemigen keresik fel a mellesleg ugyancsak ,,városszélen” lévő intézményt. Az persze rendijén való, hogy az IMH vezetői továbbra sem kívánnak lemondani a távolabb lakók „ideszoktatásáról”, ám ettől teljes sikert várni — — netán elvárni — a realitásérzék hiányára vallana.

Már most joggal viselheti-e akkor a művelődési ház nevében az ifjúsági jelzőt, ha jelentős eredményeket elsődlegesen mégis csak a lakóterületen élők kulturális ellátáséban tud felmutatni? Véleményünk szerint mindenképpen.

A Gorkij-lakótelep ugyanis nem csupán lakóépületeinek múltját illetően tekinthető fiatalnak, de azért is, mert ezekbe az épületekbe többségében fiatal házaspárok költöztek. Ily módon a lakóterületi funkció lényegében egybeesik az ifjúság körében végzendő feladatokkal!

Ami az ifjúsági klub hiányát illeti, tagiadba tat lan, hogy ilyen néven működő közössége nincs a háznak. Tucatnyi klubjában, szakkörében azonban megint csak túlnyomó többségében fiatalok tevékenykednek. Valójában tehát az intézmény tucatnyi ifjúsági klubot tart fenn! (Ráadásul a fiatalok eltérő érdeklődésének megfelelő, differenciált kiscsoportos alkalmak megteremtése ma egyébként is a legkorszerűbb, másutt is kívánatos forma.)

A tízezer lélekszámot meghaladó Gorkij-lakótelep lakóinak kulturális igényeit kielégíteni persze akkor is kivételesen nagy felelősséggel járó népművelői feladat volna, ha történetesen csupa idős ember élne itt. A megyei művelődési központon kívül nincs Salgótarjánban még egy olyan jól felszerelt művelődési intézmény, amelyre ekkora embertömeg „hárul”.

Ebben nem csak a feladatot, de a lehetőséget Is meg kell látni! Éppen ezért, ha a lak óterület művelődési ellátásáról lemondana — vagy lemondani kényszerülne —. akkor az intézmény valóban méltatlanul viselné nem csak az „ifjúsága”, de a „művelődési” jelzőit lg nevében.

P. K.

Interjú dr. Bandur Károllyal, az oktatási igazgatóság vezetőjével, a MAB szakbizottsági elnökével

Megyénkben, a hatvanas évtized közepén felgyorsult a tudományos — ezen belül a társadalomtudományos — tevékenység. Az MSZMP Nógrád megyei végrehajtó bizottsága éppen 15 esztendővel ezelőtt fogadta el azokat az irányelveket, amelyek sajátosságaink és lehetőségeink számbavételével — meghatározták a társadalomtudományos tevékenység konkrét tartalmát és a fejlesztés főbb irányait. Az állami és társadalmi szervek, testületek azóta is figyelemmel kísérik a munkát. Két éve a megyei pártbizottság agi- tációs és propaganda-munkabizottsága, esztendeje a végrehajtó bizottság foglalkozott a változásokkal; december közepén megalakult megyénk tudományos tanácsa.

— Hogyan vélekedik a változásokról dr. Bandur Károly, az MSZMP Nógrád megyei Oktatási Igazgatóságának vezetője, a Miskolci Akadémiai Bizottság társadalomtudományi szakbizottságának elnöke?

— Hosszú időn keresztül tartotta magát megyénkben az a nézet, hogy itt — kellő személyi feltételek, azaz értelmiségi bázis, másrészt kutatóhelyek, felsőfokú intézmények híján — tudományos tevékenységet nem lehet folytatni. E pesszi misztikus felfogásnak voltak reális alapjai, mégsem állta meg a helyét, mert közben lehetőségeink javultak, és az élet, a társadalmi szükségletek is sürgették a változást. Az adottságokhoz, a helyzethez mért tennivalókat kellett magunk elé tűzni. Az alapkutatások végzését eleve nem vállalhatta a megye, de széles körű lehetőségei adódtak a nemzetközi és hazai tudományos eredmények megismertetésében. terjesztésében, alk a 1 ma záisó'ban.

— Véleménye szerint milyen társadalomtudományi területeken számottevő az előreha. ládásunk?

— A megyei sajátosságoknál fogva a tudományos kutatómunka elsősorban a történeti. helytörténeti feltárásban, feldolgozásban mutat fel jelentős eredményeket, majd ezzel szoros összefüggésben irodalmi örökségünk ápoláséban. S, harmadik területként említhetem —, bár ez nem produkált olyan látványosságokat. mint az előző kettő — a politikatudomány-kutatást. Gondolok itt a politikai intézményekről, a politikai gyakorlatról szóló ismeretterjesztő írásokra, amelyek részben a megyei napilapban, részben a Nógrádi Szemlében és más alkalmi jellegű kiadványban jelennek meg: aztán a politikai évfordulóikhoz, a nagyobb munkásmozgalmi személyiségekhez kapcsolódó emlékülésekre, tanácskozásokra, amelyekből számosat rendeztünk — az oktatási igazgatóság önállóan, illetve más szervekkel együttműködve is —, különösen az eltelt egy évtizedben. És mindez — hasonlóan a publikációkhoz — azt bizonyítja, hogy megyénkben a hatvanas évektől pezs- dültebb, felfelé ívelő tudományos közélet van kibonta- kizóban, melyet lényegileg a társadalmi gyakorlat ösztönöz. E szükségleteket ismerték fel a különböző politikai és állami szervek és nyújtanak rendszeres szellemi, erkölcsi, anyagi segítséget az élénkebb társadalomtudományi élet ki bon ta ko zta t ás á h o z.

— A realitások hívták életre többi között a megyei tudományos ' tanácsot, amely szerepét tekintve össztudo- mányi koordináló szervezet, összekötő kapocs megyénk és a Miskolci Akadémiai Bizottság között. S. éppen az utóbbiról szeretnénk tudni: Nógrád megye társadalomtudományi tevékenységében milyen hely illeti meg a MAB- ot, hogyan tölti be feladatát?

— Á MAB regionális szervezet, s nagyon sok illúzió kapott lábra működését illetően. Majd, amikor ezek nem igazolódtak, sokan, akik a megalakuláskor, 1979-ben lelkesedtek, csalódásuknak adtak hangot. De tudomásul kell venni: a MAB nem kutatóhely, nem mecénás —, bár szerény lehetőségei vannak rá —, hanem a lehetséges kutatási területek összehangoló, egyeztető szerve. S, ha így tekintünk rá, vagyis ahogyan valóban lehet és kell, akkor elmondhatom: megalakulása

óta betöltötte feladatát, és egyre jobban tölti be. Az pedig egyáltalán nem véletlen, hogy azokon a területeken mutat fel nagyobb eredményeket. ahol korábban is a megyehatárokat átlépő tudományos tevékenység folyt, nevezetesen a bányászati, kohászati, agrár- és néprajzi kutatásban. S ott lassúbb, ahol az átfogó tevékenységnek nincsenek ilyen előzményei. Mert azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a megyék —, a MAB bárom megyét fog össze — viszonylag- zárt egységek, nagyon sok sajátossággal, lehetőséggel, eltérő érdekkel,

ugyanakkor ők rendelkeznek az anyagi eszközökkkel, ők döntenek felőle. Erről az oldalról közelítve a MAB munkája bizonyos korlátok közé szorított.

— Megyénk társadalomtudományos eredményeit a, lehetőség szerint, kellően át. tekintettük. Az eddigiekből azonban kiviláglott az is, hogy fejlődésünknek további tartalékai vannak. Summázva, hogyan fogalmazhatnánk meg tennivalóinkat?

— Képzeljük el az életet

egy nagy rendszernek, amelynek négy tartópillére: az ember, a társadalmi szervezetek,’ a technika, a természeti környezet. Ezek egymással összefüggésben vannak, és úgy tűnik, napjainkban funkcionális zavarokkal küszködnek. Széles körben tudott, hogy a tudományos-technikai forradalom újabb szakaszában, azolu tói az eredményektől eikiiid- níthetetlenül a társadalomtuJ dományokra minden korábbinál nagyobb feladatok hárulnak. Mert ma a társadalom távlati fejlődése elsősorban nem a műszaki-technikai vívmányoktól függ, hanem az emberi jellemzőktől. Olyan társadalmi körülményeket kell teremtenünk, hogy \az ember megtalálja benne belső nyugalmát, képes legyen önmaga erejét maximálisan mozgósítani a közösségért. Ebből adódik, hogy növelnünk szükséges minden alkotó tevékenység értékét, tekintélyét. Ez a haladás létérdeke. Nagyon fontos, hogy javuljon népünk képzettségi színvonala, munkakultúrája, hogy a szellemi életben is jobban leépüljenek a bürokratikus hierarchiák, és jobban tudatosuljon: az értelmiségi lét társadalmi szolgálat, mindenféle szakmai tekintély alapja. Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, a politikai intézményre n dszer tóvá bbf ej lesztését sem, amelynek a társadalmon belül megkülönböztetett helye van. A jövőben nagyobb szerep illeti meg az öntevékeny, alulról építkező mozgalmakat, s társadalmi céljainkat — a párt vezető szerepének erősítése mellett — az érdekek sokféle megjelenítésével, szembesítésével kell elfogadtatnunk. Ezt követeli meg tőlünk a gazdaság korszerűsítése is, akár úgv is, hogy a politikai intézmény- rendszer fejlesztése valamelyest előbbre jár.

— Köszönöm a beszélgetést.

Sulyok László

............................................................................................................................................................................................................................................................................................................iiimiiihmmiimmiiimmimmiimiiii.............................................................................................................................................................................................................

V

ILÁGAINK

Varsányi változások

Emlékszem — néhány éve áriról beszélt az itteni termelőszövetkezeti elnök, hogy milyen stratégiával „jönnek le” fokozatosan a földműveléssel a magasabban fekvő helyekről a mélyebben fekvőkre és milyen más szövetkezeti-szerkezeti változtatást végeznek el néhány év alatt a kifizetődőbb termelés érdekében.

Azóta ezek a tervek nyilvánvalóan vagy beigazolták a varsányi gazdák ekepzelé- seit, vagy változtak az élet és így a piac, a szabályzók, meg mindenféle tényezőik hatására. Vairsány mindezek mellett is eljáróközség. A szomszédos településekkel azonos módon élnek itt is az emberek, s amikor szóba kerül, hogy hát akkor melyik a nagyobb eljáró a számokat tekintve? — Varsányiban azt állítják, talán mégiscsak ők lennének azok, míg a riimó- ciak így érveinek „mi Vagyunk többen — mi lehetünk csak elsők az eljárásban is...!”

Az bizonyos, hogy itt már ezer körül élet zajlott! A község határában korai honfoglalás kori leletek bizonyították ezt, nevéről pedig alán népnévre utalhatunk, s valószínűnek látszik a feltételezés, miszerint ide a régiesen var- sanyoknak nevezett alánok

törzse települt a honfoglaláskor. A negyvenötös földosztást említjük úgy is mint újabb kori honfoglalását egy történelmi osztálynak. Közülük csaik azok maradtak fel név szerint is, akik mondjuk úgy 1219 táján valamilyen peres ügybe keveredve a váradi tüzesvas-próbára kísérték egyszerű poroszlóként bizonyos tereslkei és poroszlói monostorok egymásnak eső képviselőit. Mindez fennmaradt első írott dokumentumként abban a Regestrumban (XIII, századi források, iratok gyűjteményében), amelyet egy jóvad későbbi korokban éppen ide, Nógrádba is „vágó” fráter, a sokat emlegetett Fráter György fedezett fel később és mentett meg a végpusztulástól. Ezt a tüzes vasra Váradra kísérő varsányit nevezték hét és fél évszázaddal ezelőtt élve Varsányiban Primusnak (Elődnek?). Fráter György, a mohácsi vész után, Szapolyai híveként maga is részt vállalt Erdély állam megalapításában, s lett a másként is hírre emelkedett Fráter család tulajdonképpeni alapítója — hiába mindenféle rossz és műveletlen viccelődés, ami arra utal vele kapcsolatban, hogy „miként lehetett szerzetes egy család őse” (fivére elesett a mohácsi mezőn, gyerekét vette maigához, akire rászállt a Fráter név, de Fráter György sem ezen a néven született — őt meg Utisseno- vichnak hívták eredendően!). De már akkor itt a helye: Fráter -lány volt Madách Imre felesége is.

Varsány első írásos emléke tehát Váradhoz kötődik, ami mindenféleképpen jó messze esik tőlünk. Itt van viszont a tanácsháza falán az újabb kori honfoglalást megörökítő márványtábla, amelyen az áll, miszerint negyvenöt márciusában Varsány határában fejeződött be elsőkén^ a földosztás Nógrád megyében! A tanácson három nevet írnak fel a régi földosztó bizottsági tagok köziül, akik tizenketten voltak negyven évvel ezelőtt. Mára csak hárman maradtak. De róluk is kiderül hamarosan a községben forgolódva, hogy bizony az a három is inkább csak kettő. Sámuel János volt az elnöke a bizottságnak, egyik tagja Per- cze Imre ugyancsak megtalálható, de a harmadik, akiről úgy tudták hogy él még — meghalt néhány évvel ezelőtt; Percze István, ő lakott a varsányi Kossuth utcában. Sámuel Jánosra talán azért esett az elnökség negyvenötben, mert internálásból tért haza-, a régi rend bánt vele így, ismerte a papírmunkát is, gépelni tudott, rátermett volt minden tekintetben. Nem ijedt meg az ijesztgetésektől, mert nyilván körbehuhogtáík őt is éppen azok, akik valahogy maradtak, de a földjeik ez egykori cselédek, zsellérek kezére kerültek ezzel a honfoglalással. Járt ő „Vörös Péternél” is azokban a márciusi napokban, no, ő azt mondta „osszátok csak ki végig az egészet". Hát, hamar végeztek, elsőnék a megyében, minden fennakadás nélkül már márciusban. Mára aztán úgy változott minden, ahogy az eleje erről szólt — a nagyüzemé a jelen és a jövő is. Mindössze vagy ketten maradtak kívül a közösből, megvannak ők is, ahogy mondják „rendesen”, de jelenthet valamit, az, hogy fuvarozással is foglalkoznak. Nehéz lépést tartani magánzóként azokkal a keresetekkel, amelyek errefelé éppen az eljárókat, a háztájizó té- eszlagokat agyiként jellemzik.

Gara meg Baros — ezek voltak már a végén itt birtokosok negyven esztendeje. De előttük aztán a történelmi nevek egész sora található, olyanoké, mint amilyen a Szécsényi, Forgách, Loson- czy, Koháry, Géczy, Lipthay és mind a többiek. Volt itt birtokos még a jobbágyfelszabadítás előtt Lisznyay Da- mó Márk, Lisznyay Kálmánnak, Petőfi barátjának édesapja is évi 7—80Ó forint jövedelemmel (Lisznyay Damó Kálmán írta a Palócdalokat, b bár szülőházát Herencsény- ben jelölik, sokat tartózkodott itt is, innen járt beSzé- csénybe gyakorta a tragikusan korán meghalt költőnőhöz, Ferenczy Terézhez).

Messzire vezetnek történelmünkben innen a szálak, miközben számos dolog éppen ide köthető. A földet osztó Percze „hadbeliek” fennmaradtak név szerint is az új honfoglalás végrehajtói között. Róluk tudhatjuk azt is, hogy mivel a falu lakossága 1550 és 1690 között többször is kicserélődött, sőt, időnként Varsányi úgy tartották nyilván, mint „deserta” (Képtelen) települést, a Perczék eredendően Rimócon éltek, de már volt belőlük az újra makacsul betelepedők között Varsánybam is jó néhány. Ezek a régi és neveikben ma is fellelhető családok olyanok lehettek, hogy minden életei.

lenességgel dacolva vissza- visszatértek valahonnan és folytatták ott, ahol korábban megvetették már egyszer a lábúkat. Ma a legtöbben talán a Bárány nevűdk vannak, s bár az ő eredetükről semmit sem sikerült kideríteni a kutatásnak — feltehetően északról érkeztek ide a „végekre” és maradtak nagy számban már a rontó idők után elterjedve ebben a „nagy úttal” kettészelt községben. Éppen az út menti fekvéssel volt elég bajuk a régieknek, hiszen Varsány — szemben a közeli Sipekkel és Rímóccal — átjárható hely volt, ami nem jelentett mindig előnyt a régmúlt korokban.

A történelmet a mával szövögetve meg nem állom, hogy a jobbágyfelszabadítás utáni változások miként olvashatók: ki a korabeli anyakönyvekből: nemes, jobbágy, zsellér helyett „nemes polgár”, „földes polgár” olvasható...

Negyvenöt márciusában itt értődött mindazokra szó szerint is a „földes polgár akiknek korábban évszázadokon áit csak (!) a vérükre,' életükre számítottak a mindenkori történelmi idők. így helyes az is, hogy az igazság- tétel itt esett meg elsőként a megyében, azon a tavaszon.

X. Pataki László

Rénes György, a parádi üveg gyár üvegtervezA művészének alkotása