Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-11 / 58. szám

Múzeumaink fél évtizede Aki mostanában Szécsényben jár, a Kubinyi Ferenc Mú­zeum zárt kapui jogadják, s látja, hiányzik az épület te­teje. Mi történik itt? Folyik a múzeum tetőszerkezetének fölújítása. Ez a példa természetesen csupán egyetlen szem­mel látható jele annak a folyamatos tevékenységnek, amelynek célja a művelődésügy intézményrendszerének — a tartalmi munka alapjának — lehetőség szerinti bővítése, korszerűsítése és színvonalon tartása. Manapság sok szó esik azokról a gondokról, amelyek anyagi természetűek, s befolyást gyakorolhatnak kulturális folyamatokra is. Ke­vesebbet beszélünk arról, hogy az elmúlt öt évben is igen komoly összegeket fordítottak megyénkben a művelődésügy anyagi, tárgyi feltételeinek bővítésére, javítására. Ennek következtében a művelődéspolitika intézményrendszerének kondicionáltsága — a még létező hiányosságok ellenére — megfelelő, esetenként országos mércével mérve is jó, s ez legalább olyan fontos, mint e politika helyes elveit korszerű módszerekkel szolgáló gyakorlati munka. Dr. Praznovszky Mihállyal, a megyei múzeumok igazga­tójával arról beszélgettünk, hogy a két kongresszus között mit tett Nógrád megye a művelődésügy egyik speciális területe, a múzeumi hálózat fejlesztése, korszerű szinten tartása érdekében? — A két kongresszus kö­pött több tízmilliós nagyság- rendű az az összeg, amelyet Nógrád megye múzeumi be­ruházásokra, felújításra és karbantartásra fordított — mondja az igazgató. — Az elmúlt öt évben Nógrád va­lamennyi múzeumában ko­moly felújító tevékenység folyt, amely garantálja, hogy a látogatókat mindenhol meg­nyugtató rend és tisztaság fogadja, így például az állan­dó és időszaki kiállítások el­mélyült ismeretszerzésre nyúj­tanak lehetőséget, a múzeumi környezet inspirativ, a ren­dezvények otthonos körülmé­nyek között zajlanak. Vegyük sorra. Kiemelkedő­en nagy beruházás volt a sal­gótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum átadása 1980. októ­berében, ennél szebben nem is indulhatott volna számunk­ra — és a közönség számára — a tervprogram. Az új in­tézmény átadásával nemcsak Salgótarján közművelődési te­vékenységében történt alap­vető változás, de általa a megyei múzeumi szervezet kultúraközvetítő szerepe, me­gyei kisugárzása is megválto­zott. Ugyancsak eben az év­ben újítottuk föl Karancsbe- rényben a Nógrádi-partizán­csoport emlékmúzeumot, s készítettünk új állandó kiál­lítást. 1982-ben Horpácson a Mikszáth-kúriában lévő mú­zeumi egységet a lehetőségek függvényében teljesen fel­újítottuk. A következő évben a Madách Imre-emlékév al­kalmából a csesztvei Madách- múzeum teljes külső és bel­ső felújítása történt meg, s akárcsak Horpácson, itt is új állandó kiállítást nyitottunk. Tavaly a pásztói oskolames­ter háza készült el. S, akkor még nem is említettem, hogy a balassagyarmati Palóc Mú­zeumban tetőrtérraktárt ala­kítottunk ki a kerámiagyűj­temény számára, 1983-ban a bánki szlovák tájház belső rendjét újítottuk meg, 1984- ben kívül, belül rendbehoz­tuk a hollókői falumúzeumot, és így tovább. — Mindehhez bizonyára nem volt elég csupán az in­tézményi költségvetés. — Természetesen nem. Költségvetésünk arra elegen­dő, hogy a múzeumi szerve­zet kilenc egységének aktuá­lis kisebb-nagyobb javításait elvégezzük. Például a cseszt­vei múzeum rendbehozatala kiállítással együtt megközelí­tően hárommillió forintba került, amelyhez rendkívüli támogatást kaptunk a megyei tanácstól. A szécsényi múze­um tetőfelújítása ugyancsak egyszeri támogatásként a me­gyei tanácstól kapott hét és fél millió forintból valósul meg, illetve kétmillió forin­tot a Mezőgazdasági Minisz­térium ad. A pásztói múzeu­mot pedig az Országos Mű­emléki Felügyelőség és a megyei tanács finanszírozta. Az állami támogatások mel­lett mindenképpen kieme­lendő továbbá az a társadal­mi segítség, amelyet az egyes intézmények köré * szervező­dött lelkes, segítőkész közös­ségektől kapunk. Egyrészt a múzeumbarátkörök tagjainak munkáját kell említeni Szé­csényben. Balassagyarmaton' és Salgótarjánban. Kimagasló munkát végeztek, például Szécsényben az elmúlt évek­ben a kastélypark rendbeho­zatalában és a Keleti-bástya felújításában, társadalmi munkájuk értéke több mint egymillió forint. A társadalmi segítség másik forrását az egyes üzemek, vállalatok munkája jelenti. — Miben látja a további tennivalókat? — Egyik legfontosabb fel­adatunk, hogy rendben tar­tott intézményeink technikai színvonala soha egy pilla­natra se csökkenjen. Ez nem­csak anyagi kérdés, a gazda szemére is szükség van. S, ebben nemcsak a múzeumi dolgozókra számítunk, hanem a látogatókra is, akik fölke­resik múzeumainkat, s szóvá teszik, ha valahol hiányossá­got észlelnek. Másik nagy feladat a már említett tető- szerkezet felújítása Szécsény­ben, amelyet még idén be kell fejezni úgy, hogy októ­ber 1-től a múzeum már új­ra fogadhassa a látogatókat, új kiállításaival. Egyébként, a szécsényi épületegyüttes fo­lyamatos karbantartása is a múzeumi költségvetést meg­haladó feladat. Az elmúlt öt évben a me­gyei irányítás mindig megfe­lelő módon támogatta a me­gye e leglátogatottabb múzeu­mának felújítási munkáit. Megyénkben az elmúlt öt év­ben alapvető kulturális válto­zás történt, amelynek csak egy része a múzeumügy, a tudományos élet, a kiadvány­politika és így tovább. E te­rületek aktív támogatása kü­lönösen értékelendő, hiszen tudjuk, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, első­sorban három fő területre (lakásépítés, oktatásügy, egész­ségügy) kell fordítani. Mégis, az elmúlt években megyénk­ben sikerült nem kevg? fi­gyelmet fordítani a múzeumi hálózatra, s természetesen más közművelődési hálóza­tokra, intézményekre is. — Ez azt jelenti, hogy tel­jesen elégedettek lehetünk a jelenlegi helyzettel? — Intézményeinket illetően idén nincs különösebb gon­dunk. De például a jövőben Horpácson építenünk kell egy egészségügyi létesítményt a múzeum mellé. Szécsényben kicseréljük majd a környezet képét rontó drótkerítést. Pász- tón egyelőre még bizonytalan a múzeum épületének felújí­tása. Salgótarjánban és Szé­csényben raktárakat kell ki­alakítanunk gyűjteményeink számára. Tehát unatkozni a következő öt esztendőben sem fogunk. — Végezetül még egy kér­dés. Tudjuk, már kialakult a megyei múzeumi szervezet rendszere. Várható-e a kö­vetkező öt évben újabb mú­zeum kialakítása Nógrád me­gyében? — Nem is tudom. A józan ész és a rendeletek azt mond­ják, hogy új múzeumot kiala­kítani nem célszerű. Nem is tervezzük új múzeum lét­rehozását. De muzeológusi szí­vem és eszem csak úgy so­rolja az elképzelhető tenni­valókat. Milyen szép lenne például egy állandó Benczúr Gyula-kiállítás a benczúrfalvai kastélyban. Hiányzik egy né­met nemzetiségi tájház is valahol a megye déli részén. Ott áll Balassagyarmaton a bűbájos görögkeleti templom, ami szinte kínálja magát egy kis képzőművészeti bemutató­hely céljára. Egyszer nagyon szeretnénk elérni, hogy Mik­száth nagyságának megfelelő méretű és színvonalú állan­dó emlékkiállítást rendezhes­sünk be például a mohorai Vay—Zichy-kastélyban. S, ami régóta szívem vágya, valame­lyik nógrádi kúriában berendez­hetnénk egy állandó kiállítást a Nógrád megyei köznemesség történetéből. Azon köznemesi réteget mutathatnánk be, amely a Kubinyiakat, a Erő­tereket, a Szontaghokat, a Madáchokat, a Dessewffyeket adta az országnak. Fantázia, terv, elképzelés van tehát bő­ven. S, ha az elmúlt öt év eredményeit nézzük, talán nem la alaptalanul. T. E. ,Munka és művelődés" Csapatszemlén Amikor Farkas Szabolcs, a megyei sportosztály munka­társa kihirdette a torna vég­eredményét, Markó Szilárd- né brigádvezető az „ellenfe­lek” elismerő tapsa közepet­te vehette át a legtöbb pont- számot eléírt kollektívának já­ró első díjat a salgótarjáni sportcsarnokban. A Kőbányai Porcelángyár balassagyarma­ti gyáregységének brigádja nem csak eredményesen sze­repelt a „Munka és művelő­dés” mozgalom sportrendez­vényein, vett részt sikeresen a brigádok közelmúltban le­zajlott jutalomjátékán, de —, ha lett volna — bizonyára a népszerűségi díjat is elnyer­te volna. Részben azért, mert a csinos fiatalasszonyok al­kotta csapat tagjai egyénileg is kitűntek a versenyszámok­ban, és mert magukkal ho­zott csemetéik szintén dere­kasan kivették részüket a „küzdelmekből”. — Mi is a brigád pontos neve? — kérdeztem tapintat­lanul, pedig emlékeznem kel­lett volna, hogy az övék Farkas Bertalan nevét viseli. A KÖPORC kollektívájával ugyanis nem először hozott össze a véletlen. Azaz, dehogy a véletlen! Nagyon is biztos lehet benne a mozgalom is­merője, hogy — legyen az vetélkedő, sportverseny vagy kirándulás — a Farkas Ber­talan brigád tagjai családos­tul ott vannak, ahol törté­nik valami. Alig néhány hó­napja egy hegyi gyalogtúrán róttuk közösen az utat Rá- róspusztára. így beszélgeté­sünk is az azóta eltelt idő­szakra terelődött. Sok min­dent csináltak. A lelkes be­számolókba azért egy kis üröm is vegyült. —- A munkahelyen még nem sikerült a brigádverseny élén végeznünk — mondta Szat­mári Istvánná, hozzátéve, hogy véleménye szerint üze­mükben nem értékelik elég­gé a kulturális munkát, a munkahelyen kívüli közéleti aktivitást. — Nálunk a bri­gádversenyben alapvetően a termelési eredményeket pon­tozzák, csakis olyan brigád viszi el a pálmát, amelyik ebben az első... — A munkavállalásokat eszerint nem mindig tudja teljesíteni a Farkas Bertalan brigád? — Csudát! — intett le Ocsovai Istvánná. — Munka- vállalásunkat is mindig túl­teljesítjük. Nem az a baj, hogy nem vagyunk jók, ha­nem, hogy vannak nálunk jobbak! — summázta nevet­ve, tudván, hogy ez a meg­jegyzése egész munkahelyét di­csérte. nyilván nem érdem­telenül. — Azon viszont érdemes volna elgondolkodni, hogy nem volna-e célszerű külön is értékelni a kulturális vál­lalásokat — fűzi tovább a szót Ocsovai Istvánné. Régi ismerős Ocsovai Lász­ló, a MÁV balassagyarmati körzeti üzemfőnökség II. Rá­kóczi Ferenc brigádjának ve­zetője is. „Fiai” játszanak ép­pen meccset a vendéglátósok­kal, s ő lelkesen informál, mi­kor, kinél a labda: „Az a Tó­tok Berci, az meg a Csordás Tibi, ez a szerelés meg a fi­amnak nem sikerült.” Kivételes státusban levő brigád a Rákóczi, kivételes a brigádéletük is. És kivétele­sen jó. A tizenhárom fős kol­lektíva tagjainak többsége vonatvezető, a komplex meg­jelölésnél tehát szerencsésebb az utazóbrigád-titulus. An­nak a három brigádtagnak viszont, akik az állomásfő­nökségen teljesítenek szolgá­latot, felettébb fontos funk­ciója van, mivel hozzájuk nyitnak be az „utazók”, ha­gyott-e számukra valami újabb feladatot a brigádve­zető. Ocsovai László büszkén vallja, ho^y öntudatos kol­lektíva az övék, s miként mindannyiuk számára szent dolog a vasút, akként kitün­tető dolog a brigádtagság is. — Nagy felelősséggel járó munkájuk során a vasúti dol­gozók rendkívüli mértékben egymásra vannak utalva — mondja. — A közös felelős­ség viszont kiváló összetartó erő. A sportcsarnokbeli tornára ugyan csak a brigád fele tudott eljönni, de akiket a szolgálat marasztalt, család­tagjaikat küldték maguk he­lyett, mert a csapatot nem szabad hátrányos helyzetbe hozni. Annál is 'inkább, mert ez a csapat nehezen jött ösz- sze. Az állomásfőnökség nem nagyon látta értelmét, hogy újabb brigád alakuljon, vé­gül 1976. március 21-én még­is megtartották a névadót, és rögvest igyekeztek bizo­nyítani. Már abban az év­ben kiérdemelték a „munka­brigád” jelzőt, aztán szerez­tek egyre magasabb elisme­rést. míg tavaly megkapták a Magyar Államvasutak Ki­váló brigádja kitüntetést. Ocsovai László zakóján ott a jelvény, és a többiekkel együtt úgy véli, múlt évi munkájuk alapján ismét ott kell lenniük a legjobbak kö­zött. De a „Munka és mű­velődés” mozgalomban is van még önként vállalt fel­adatuk. — Ne tévessze meg, hogy ide, Salgótarjánba különbusz- szal jöttünk! — mondják bú­csúzóul. — A vasút nem pi­hen, csak a vasutas! Mi meg — ha tehetjük — közösen!- P. - ' Hadtörténész előadása Ismeretterjesztés Balassagyarmaton Immár hagyomány, hogy áronként 8—4 alkalommal neves személyek tartanak különböző tudományi területeken belül előadásokat a diákoknak a pásztói Mikszáth Kálmán Gim­názium és Postaforgalmi Szakközépiskolában. A napokban dr. Tóth Sándor ezredes, hadtörténész a 40. évfordulóhoz kapcsolódóan a felszabadulás hadműveleteiről tájékoztatta a hallgatóságot és válaszolt a diákok kérdéseire. — bp — A Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat balassagyarmati szer­vezete a közelmúltban tartotta évzáró-évnyitó elnökségi ülését a Szántó Kovács János Szakközép- iskola és Gimnázium klubjában. A résztvevők úgy értékelték, hogy egyre nagyobb eredménye­ket ér el a városban és környé­kén az ismeretterjesztés, s a múlt év az utóbbi fél évtized legsikeresebb esztendeje volt. Olyan számok bizonyítják ezt, mint: közel 1300 előadás és ren­dezvény szervezése, 51 ezernél több résztvevővel. A rendezvé­nyek száma egyébként a hat év­vel ezelőttihez viszonyítva, más- félszeresére, a résztvevők száma jóval a duplájára nőtt. S amíg 1979-ben egész évben tíz tanfo­lyamot bonyolítottak le, addig tavaly májusáig 26 tanfolya­mot fejeztek be, s ősszel pe­dig újabb negyvenet indítottak. Balassagyarmaton és vonzás- körzetében — felismerve a nyelv­tudás fontosságát — különösen népszerűek a különböző nyelv- oktatási formák. Játékosan már az óvodások is megismerkedhet­nek egy-egy idegen nyelv rej­telmeivel, a középiskolások pe­dig olaszt is tanulhatnak. Ked­veltek továbbá az át- és tovább­képző tanfolyamok, például szá­mítástechnikai ismeretekből, gyors- és gépírásból, KRESZ- mun kávéd elemből. A közhasznú tanfolyamok sorában a szabás­varrás a legtöbbeket érdeklő foglalatosság. Az elnökségi ülésen azt Is megállapították, hogy a vonzás- körzetben és a városban az is­meretterjesztés fő színteréül az oktatási intézmények szolgálnak. Ily módon az ismeretterjesztés igen hatékonyan segít(hct)i az iskolai oktató-nevelő munkát, s gazdag és változatos formáival megnyeri a tanulóifjúság tetszé­sét. Széles körben elterjedtek az órarendi keretek közé illeszthe­tő előadások, a rendhagyó órák. Ezeket gyakran kötik össze könyvtár- és múzeumlátogatás­sal. Említést érdemel az egész­ségügyi nevelésben végzett te­vékenység. A balassagyarmati TIT-szervezet az egészséges élet­módra, a családi életre nevelés­re összes rendezvényeinek tíz százalékát fordította. Tervszerű­en bonyolítottak le programokat a káros szenvedélyek visszaszo­rítása érdekében is. Az órarend- den kívüli diákfoglalkozásokat jelentették a tudományági bará­ti körök, a tehetséggondozással, a differenciáltabb művelődési igények felkeltésével foglalkozó összejövetelek. A TIT szerepet vállalt a pedagógusok ön- és to­vábbképzésében, a szülők peda­gógiai ismereteinek gyarapításá­ban. Az elnökség elfogadta az idei feladatokat. Ezek középpontjá­ban a fő belpolitikai események, illetve a legfontosabb gazdasági és társadalompolitikai kérdések szerepelnek. műsor KOSSUTH RADIO? 8.2Ő: Hogy tetszik lenni? 9.00: A hét zeneműve 9.30. Kiáltozás az Idő ellen. Juhász Ferenc versei. 9.41: Ki kopog? .(Lsm.) 10.05: Nyitnikék 10.35. Offenbach operettjeiből 11.05: A föld, amelyen élünk 15.86: 16.05; 17.00: 17.30: 17.55: 18.55: Dalok a Fáklyavivők című hanglemezsorozatbói Jókai Mór élete és kora. XVIII/Ö. rész: Írók, olvasók, kritikusok. (Iám.) Ki nyer ma? Utak, ösvények Magyar előadómövés»#li albuma: Sass Sylvia énekel Ha nemet mond. Ady Endre novellája Baross Gábor népzenei feldolgozásaiból Édes anyanyelvűnk. (Ism.) Irodalmi évforduló- naptár: Kosztolányi Dezsó 100 éves Kórusainkat ajánljuk Ugró iskola Eco-mix. Gazdasági mindenféle Népzenekedvelőknek Van új a nap alatt. Ancsel Évával beszélget Zeley László NÓGRÁD - ,1985. március 11.» hétfő 16.15: Körkép *0.15: Mazsaroff Márt. népdalokat énekel *0.3!: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek »1.30: Lukács György egyetemessége 12.26: Vértes Éva svédországi sorozata. I. rész. *2.30: Halló, Itt vagyok! Szilágyi János műsor», 13.30: Fáy András szerzeményeiből 1.10: Angelo Ephrtklan együttes Gesualdo- madrigálokat énekel PETŐFI RÁDIÓ: 0.50: Délelőtti torna 9.05: Napközben 12.10 Nagy mesterek fúvószenéiéből 12.25: Kis magyar néprajz 12.30: Lakatos Sándor népi zenekara játszik 13.05: Pophullám 14.00: Kettőtől ötig... 17.05: Újdonságainkból 17.30; Ötödik sebesség 10.30: Tipp-topp parádé 19.05: Nóták 19.30: Sportvi]ág 20.05: Minden hangra emlékezem 21.05: És nálunk? Számítógépek a mezőgazdaságban. 01.35: Ismeretlen ismerősök. 22.40: víg Tamás vibrafonozik 23.20; Babavásár. Részletek Nádor Mihály—Kulinyi Ernő operettjéből 04.00: Éjiéitől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, Időjárás. 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Te­lefonügyelet: 35-510. Szerkesz­tő: G. Tóth Ferenc. (Közben: El szeretném mondani. paulovits Ágoston jegyzete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak-magyarországi krónika. — Sport. 18.25—18.30: Szemle az Észak-Magyarország, a Déli Hír­lap, a Heves megyei Népújság, valamint a NOGRAD keddi szá­mából. BESZTERCEBÁNYA: 10.15: Tv-hlradó 20.00: Drága nagybácsi. (Ism.) 21.20: Időszerű problémákról 21.45. Találkozó a hegyekben 1. rész 23.0«: Hírek 2. MŰSOR: 19.30: Tv-híradó 20.00. Komolyzenei lfjű művészek 20.30: összefoglaló az elmúlt hét sporteseményeiről 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00. Ez történt 24 óra alatt 22.10: Irodalmi műsor MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Há­romnegyed 6 és 8-tól: KI kém, ld nem kém? Színes, szinkroni­zált amerikai bűnügyi filmvíg­játék. — Kohász. Hair (14). Szí­nes látványos, zenés, amerikai film. — Tarján vendéglő: Ero­tikus képregény. Színes japán film. IMH: O.-szágúton (14). Olasz film. — Balassagyarmati Madách: 2-től: Tízezer nap. Ma­gyar film. Háromnegyed 6-tól: Vörös grófnő I—II. (14). Színes magyar történelmi film. — Nagy- bátonyi Petőfi: Redl ezredes I—II- Színes magyar—osztrák— NSZK-beli film. — Pásztói Mát­ra.- Aranyoskám (14). Színes, szinkronizált amerikai filmvigjá- ték. 8-tól: Karate lengyel mód­ra (16). Színes, szinkronizált len­gyel film. — Szécsényi Rákóczi: Egy nő azonosítása (18). Színes olasz film. — Rétság: Hölgyem. Isten áldja. Színes, szinkronizált amerikai film. — Karancslapuj- tő. Kelly hősei I—ii. Színes, szinkronizált amerikai háborús kalandfilm. — Kisterenyei Pető­fi: Bombajó bokszoló (14). Szí­nes, szinkronizált, olasz kaland­film. — Érsekvadkert: Gyilkosok utcája (14). Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. MESE­MOZI: Az elefánt és a strucc — Nagylóc.- ISKOLAMOZI: A har­madik királyfi. — Jobbágyi) Seapin furfangjai. Színes frán- oia tUmvígjáték,

Next

/
Thumbnails
Contents