Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-11 / 58. szám
Hétfői magazin... Hétfői magazin.. Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Hit kis illúzióval Sok száz ember kommunista műszakban Gregor József kovács és Katkó Pál brigádvezető alakítja az átizzott vashasábokat. — bp — L o v a k r u I Különös aktulitást ax ad a történetnek, hogy éppen ezekben a napokban ér véget a televízióban a Széchenyiről szóló sorozat — arról még a befejezése előtt lehetett rendezni valamiféle önmagyarázó vítafélét az író Nemeskürty és a tévés főrendező Horváth Adám, valamint Galsai Pongrác, Görgey Gábor írók részvételével. Széchenyi kései és eléggé magányos tarjáni követője a tizenöt éves legény, aki a megyéből egyetlenként a tatai Dobi István lótenyésztési szakmunkásképzőben tanul, s időről időre beállít itthoni barátaihoz, olyankor némi ízelítőt kapunk a magyar ló- tenyésztés szakmai oldalából. Ezéchenyl közelébe úgy kerül ez az egész, ami amúgy meg ajtófélfának támaszkodás, konyhai ücsörögés közepette zajlik Ilyenkor, hogy közismerten a „legnagyobb magyar” volt, aki korábban szorgalmazta a versenylótenyésztést és a lovak versenyeztetését, mert angliai tapasztalatai arra figyelmeztették » gróíot, feogjr gern elég csak ügy átabotában lovat tenyészteni mindenféle komoly átláthatóság, országos körültekintés nélkül, s aztán még nem elég tenyészteni — eladni is azt lehet jó haszonnal, amiről tudható, hogy mire képes. Ezért szememben egy tizenöt éves gyorsan növő (már negyvenkettes csizmát hord), mai kamasz, aki a lovakra teszi az életét — Széchenyi kései követője. De, hát mint mondtam — Nógráditól ő az egyedüli (van aztán ugyanott még egy haltenyésztő szakmunkástanuló is, ő is egyetlen a megyéből, acélgyári gyerek.) Szép lassan klképeződök jómagam is hála Istennek, mert, ha már nekem nem sikerült a lovak közelébe kerülnöm, legalább halljak felőlük — ilyenkor aztán büszkén gondolok nagyapai ősömre, aki cselédemberként odáig vitte a lovassportot, hogy külön engedéllyel grófi felettese helyett nyeregbe ülhetett egy tiszti versenyen a huszároknál és a versenyt meg is nyerte. Jön a legény az újabb lovassztorival „eltörött az egyik lány lába..Ebből látható, hogy ott lányok is vannak és nyeregbe szállnak, ahogy kell. B§ ÍOí »»dóm *?t w, milyen a lovasfegyelem (kemény, mint a nyereg a kezdő fenekének), hogy miként lehet lószőrből karperecét, gyűrűt fonni azoknak, akiket külön is kedvel az embér (van világos meg sötét, meg a kettő szövedéke), de ebből is lehet nagy kravál, ha nem várja meg a „paraszt” a lovak nyírását és belevág a sörényükbe „melyik volt az a vadmarha. száll ilyenkor a jószemű felnőttlovas hangjának süvöltése istállóhosszat. A legújabb receptet most hozta a fiú, hogyan kell az elhullott ló patáiból hamutartót készíteni „egy napig kell főzni a levágott patát, aztán kész, csak be kell lakkozni. .. szebb, mint akármelyik kerámia.. Jöttek volna ki a karámból felnyergelve néhányan lovastól a tanulók közül. Jött kifele onnan két kanca, egy heréit meg négy-öt csődör, mindegyik hátán a gyerek, a tanuló. De mit ad a véletlen (meg a felnőttkomolytalanság és -tudatlanság) az egyik látogató házaspár a Skodájával egészen a karámig ment és ott dekkolt, hogy majd nézi, amit nézni jött a fene tudja honnan. Hagyhatta volna a kocsit az épületeknél, da akkor járni kellett volna egyet a karámig, az meg nem elég elegáns, ugye. Szóval odaállt parkírozni mintha a pesti járdán lenne — közben szólt a zene a kocsiban, harsogva, ahogy kell. Jöttek a lovak, elöl a két kanca, a heréit meg az egyik csődör. A kocsihoz érve a muzikálisabb kanca lecöve- kelt a nyitott ajtónál és elmerült a zene hallgatásában. Az istennek sem ment tovább, nyergében a kislány tehetetlenül. A mi legényünk mondta neki — majd ő előreüget a csődörrel, akkor a másik is elindul talán, de a kanca beijedt a csődörtől, elhúzott a lánnyal, aki úgy repült, mint a golyó. A feneke nem érte a nyerget, végig a ló nyakán lógott, és mert a lábát nem húzta ki a kengyelből, s leesni sem mert — szép sorban eltörött az is. A másik kanca táncolt egy darabig, ahogy a kancák táncolnak, ha közbejön valami... De a heréit! Körberugdalta a Skodát, adott neki minden oldalon eleget, aztán meg ráült a motorházra és akármit csináltak vele nem jött le onnan. Előkerült minden eszköz, hiába! - A heréit ült a zenés Skoda tetején és már senki sem csodálkozott volna, ha egy üveg sört rendel. A Skodát a biztosító vizsgálja, a tanulók a tankönyvet — miért ül egy heréit Skodára? T. Pataki László A Miskolci Akadémiai Bizottságnak 1979. november 30-i megalakulása óta eddig nyolc szakbizottsága jött létre, mégpedig a bányászati, az egészségügyi, a gépészeti, a kohászati, a mezőgazdasági, a közgazdaság-tudományi, a társadalomtudományi és a vegyészeti szakbizottságok. A Miskolci Akadémiai Bizottság Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megyék területére kiterjedően fejti ki tevékenységét, s fogja össze a különböző szakterületeken tevékenykedő, kimagasló elméleti és gyakorlati tevékenységet végző szakemberek tudományos kutatómunkáját. A jogászoknak eddig szakmai bizottságuk nem volt a MAB keretében, de a különböző bizottságok munkabizottságaiban eddig is tevékenykedtek. A MAB kezdeményezésére most állam- és jogtudományi szakbizottság alakult, amelybe tagként megyénk politikai és szakmai vezető testületéi dr. Ádám Andrást, a Nógrád Megyei Főügyészség főügyészhelyettesét, dr. Farkas Miklóst, a Nógrád megyei Tanács VB szervezési és jogi osztályának veze- tőhelyettesét, dr. Horváth Jánost, a Nógrád Megyei Bíróság bíráját delegálták. A szakbizottság ' elfogadta az öt munkabizottság megalakítására tett javaslatot, ennek alapján a szakbizottság keretén belül jogtörténeti és jogelméleti, ' államtudományi, bűnügytudományi, a népgazdaság jogi kérdéseivel foglalkozó és polgári eljárásjogi munkabizottságokban fejtik: ki a különböző szakterületek jogi szakspecialistái tudományos tevékenységüket. Külön hangsúlyt kapott az alakuló ülésen a jogászság társadalmi szerepének és presztízsének növelése, a különböző szakterületen dolgozó jogászoknak a közéleti tévé-' kenységben, főként pedig a jogi ismeretterjesztésben törté-' nő fokozottabb részvétele, a jogi szakjellegű pályamun-i kák erkölcsi és anyagi felté-J teleinek biztosítása. Eddig ugyanis a jogi szakterületek pályázatára, a pályaművek anyagi feltételeinek biztosítá«j sára nem akadt mecénás. Dr. H. J. ! NÚGRAD — 1985. március 11, hétfő 9 / szem, hogy minden ember ben van valamilyen külön le ges érték, ahogy mondán szokás, szunnyad mindenki ben valamilyen talentum, e itt nálunk különösen íontos Föl kell ismerni, „ki kel homi” belőle, mert ez önbi zalmat adhat, értelmes élet célt, megbecsülést. Példáu nagyon népszerű most ná lünk ' a videózás, amely töbl gyerekben fölszínre hozta ; műszaki érzéket, tehetséget Ért hozzá, a társaság ezt ér tékeli, tehát sikere van, am aztán önbizalmat ad neki é egyéb dolgokhoz is töbl kedvvel lát. Elmerülünk a pedagógia' ban, amihez, köztudottal mindenki ért — de igazábö csak nagj'on kevesen. Ö ebből szerezte kisdoktoriját Persze, az igazsághoz tartozik, hogy a nevelők, peda gógusok egyáltalán nem tolonganak a nevelőotthoni kapuk eiőtt, hosszabb időre ir csak az marad, aki elhivatottságot érez — Kisterenyér is több hely betöltetlen. — Hát, igen, itt a munka- kaidő nem nyolc óra — bólint rá az igazgató. —, időben és szellemiekben egyaránt többen van. Mert hiábc is jár le a munkaidő, ki tue nemet mondani, ha azt kérik: „maradj még közöttünl egy kicsit!” Egy kis fanatizmus, megszállottság Is kel ide, szerencsére vannak Ilyer kollégáim. Képzelje el, például, hogy nekünk a családi életre nevelést olyan gyerekeknek kell tanítanunk, kiknek egy része soha nem voll még családban... Csak minden negyedikötödik gyerekhez érkeznek rendszeresen látogatók. Bár a bátonyterenyeiek, s a környékbeli üzemek, Intézmények dolgozói gyakran el-el- jönnek, a vakációkban hetekre elviszik a gyerekeket — azonban ezek mégiscsak napok, hetek. Az élet pedig évekből áll. — A következő írásban — ajánlja az Igazgató — legyen szó talán az élet egy másik, a mienkhez képest derűsebb oldaláról, Máté Lászlónak, egyik kedves ismerősömnek adnám át a „stafétát”, ő a Ganz-MÁVAG mátran-ováki gyárának munkáját irányítja. Tanka László pedagógia egyedül nem képes megoldani. — Feladta? — Károlyival szólva, a hitem megmaradt, hiszek abban, hogy nagyobb tervszerűséggel, tudatosabb, összehangoltabb munkával hozzásegíthetjük ezeket a gyerekeket a társadalmi beilleszkedéshez. — Ennek egyik jelét tapasztaltuk ml is néhány perce, ugyanis amikor bejöttünk ebbe a korszerű, modern épületbe, az ajtóban egy magányosan üldögélő fiú meglepő udvariassággal fogadott bennünket. Ritka ez az illem, nem? — Sajnos, ennek a fiúnak az esete épp a rossz példák számát gyarapítja, teli van a munkakönyvé bejegyzésekkel, bajok vannak a fegyelmével... azt viszont remekül elsajátította, miként Illik viselkedni. És itt már túlmutat önmagán az eset. Jelzi, hogy ezek a gyerekek rendelkeznek a legszélsőségesebb tulajdonságokkal, például túl érzékenyek, valósággal „éhezik” a szeretetet, a megbecsülést, amelyből a sors éppen nekik juttat a legke- vesebbet! Csak úgy lehet ( őket eredményesen nevelni, ha tisztában vagyunk tulaj- , donságainkkal, képességeikkel, s egyéniségükhöz mérve foglalkozunk velük. Hli ■■■■ ii ■■■■■■ni ■■■in ti ■Iliim 11 iiiiiiii Aki nem járt nevelőotthoni gyerekek között, igazából elképzelni sem tudja, mit jelent család nélkül fölnőni. Mit jelent, ha az apa-anya foaalmak csupán elvont kifejezésekként léteznek, milyen érzéseket szabadít föl a kisgyerekekből az otthonba betévedő felnőtt, kihez perceken belül úgy odabújnak, mint egy féltve nevelt egy- szem leénycsemete. Aki egyszer elmegy ezekhez az „Árvácskákhoz”, a tekintetükre pillant, soha nem felejtheti el. — önre milyen hatással volt mindez? — kérdem dr. Koó* Istvántól, a kisterenyei nevelőotthon igazgatójától, aki korábban több mint két évtizeden át pedagógusként, szakfelügyelőként dolgozott. Második esztendeje Irányítja a 220 fős intézmény életét. — Igazából magam is akkor döbbentem rá ezeknek a gyerekeknek a rendkívül hátrányos helyzetére, amikor már néhány hónapot Itt dolgoztam — válaszol. — Megvallom, nagy Illúzióval fogtam az Itteni munkához, azt gondoLtam, a pedagógia itt is csodákra képes, aztán — félbeszakítja a mondatot, kisvártatva folytatja — illúzióim a minimálisra csökkentek, be kellett látnom: rendkívül bonyolult társadalmi jelen- légről van szó, amelyet a Szombaton ötszázhatvamöl ember dolgozott kommunista műszákban a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A dolgozók a kovácsoló gyárrészlegben, a szerszámkészítő és az energiaellátó-munkaterületeken, a hideghengerműben és a huzalműben fejtettek ki fontos tevékenységet. A huszonkilenc fős József Attila Szocialista Brigádból huszonheten álltak a kovácsolókemencék és légkalapácsok mellett. Autó- és bányagépalkatrészeket készítettek a szakembereik, emellett termelt a csákányprés és a csákánynyújtó. Mint Balogh Géza művezető elmondta: „A kommunista műszakokat általában úgy készítjük élő, hogy ne váljon szükségessé termékcsere, azaz az itt eltöltött időt teljes egészében- produktív tevékenységre fordíthassák a dolgozók. Hagyomány már a brigádban és az üzem brigádon kívüli dolgozóinak körében is, hogy a kommunista műszakokra bejönnek és szorgalmasan dolgoznak, Ügy szervezzük, hogy az éppen nappalos műszak jön be szombaton, tehát három hét alatt kerül sor mindenkire a kommunista műszakban. Nem kötelező, de az öntudat is, meg főleg az üzemi célok iránti felelősségvállalás majdnem mindenkit arra késztet, hogy bejöjjön ezeken a napokon a többiekkel”. A háromszoros aranykoszorús brigádnak a vezetője Katkó Pál, 46 éves sajtoló, négy fiú apja. „Nem mondhatnám, hogy a hajtás most nagyobb, mint hétköznap, mert mindig szoros a norma. Szeretnénk hat, hat és fél órára számított teljesítményt elérni. Hét órát töltünk itt bent. Én- nem vagyok párttag, de úgy érezzük, hogy ez nemcsak a párttagoknak, hanem minden embernek a kötelessége. Látunk erre példamutatást a vezetőktől is: ők is bent vannak”. A brigádvezető keze alá Gregor József kovács dolgozott. A 48 éves férfi, egy katonaíiú apja, vette ki a kemencéből az átizzott vas- hasábot, s továbbította egy lejtős id-ompályán munkatársának. „Én is úgy érzem, hogy pártonkívüli létemre is kötelességem ilyenkor bejönni és dolgozni. Hogy mit szól a feleségem a szomlb-ati munkához? Hát kérem, ő is eljár a kommunista műszakokra, bár ő más munkát végez: szakácsnő; de természetesnek veszi ezt a dolgot. Elnézést, most szóltak az asszonyok, hogy meleg a v-as, mennünk kell vissza a kemencéhez...” Keményen dolgoztak szombaton a Nógrádi Szénbányáknál is: ott mintegy félezel ember vállalt kommunista műszakot. A széngondok enyhítésére ebben a munlkaaJkció- ban hozzávetőleg ezer tonna szenet termeltek a bányászok. E mennyiségnek mintegy az egyötöde lakossági szén, ez jut a Nógrád megyei TŰZÉP- telepékre. Unikum a felajánlások között, hogy a bá-tony- terenyei körzeti orvosi rendelő fizikoterápiái részlegének építéséhez is jut a forintokból. * Kommunista műszakokra készülődnek márciusban a megye több üzemében is. A FtJ- TÖBER naigybátonyí gyárában- március 23-án, a Salgótarjáni Ruhagyáriban ugyancsak ezen a napon szerveznek kommunista műszakot. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a szombati önzetlen munkát március 16-án és 23-án úiabb kommunista műszakok követik, mint ahogy ezt tervezik a Nógrádi Szénbányáknál is. Nógrádi jogászok részvételével Akadémiai szakbizottság alakult
