Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

Tanácskozik az MSZMP XIII

kongresszusa

f (Folytatás a 3. oldalról.)

r A fő probléma az. hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előrelépni. A termelékenység növekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s vesztesé gf orrSsain k felszámolásában sem tudtunk érdemi áttörést elérni. A beruházások csökkentésén belül nem érvényesült kellően a szelektivitás. hatékonyságuk, szerkezetük alig változott. Az átlagos megvalósítási idő nem csökkent, a kivitelezés terv- szerűsége és szervezettsége sem javult, a géphányad még mindig alacsony. Mindebből le kell vonni a következtetést: minőségi változások nélkül hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a régi struktúrában, ezzel felgyorsítanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi feszültségek visszatérésével.

A legutóbbi öt év teljesítményei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltottak ki. Olyan időszakban sikerült megőrizni fizetőképességünket, amikor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedvezőtlen körülmények között is talpon maradhattunk, több tém$ező együttes hatása tette lehetővé.

Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldozatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát támogató közmegegyezést kell említeni.

Fontos stabilizáló tényező. hogy töretlenül folytatni tudtuk szövetkezet- és agrárpolitikánkat, hogy megőriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési kedvét, hogy a Szocialista nagyüzemek jól integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság tevékenységét, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk megfelelő hazai kínálatot és növekvő exportot tudott produkálni.

Nehézségeink áthidalásában jelentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. A Központi Bizottság, az országgyűlés, a kormány, ezek bizottságai, a tudományos intézetek, a társadalmi és tömegszervezetek testületéi, a területi és vállalati politikai, társadalmi szervek összehangoltan és fáradhatatlanul dolgoztak egyensúlyi helyzetünk javításáért, gazdasági feladataink megoldásáért.

Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna.

Meli

a gazdaság sebezhetőségét

Pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javításában, fizetőképességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982-től tagjai vagyunk.

Az utóbbi időben hallani Jöhet olyan véleményeket is, hogy gazdasági kapcsolatainkban felerősödött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években, hanem a hetvenes években adósodtunk el: hogy ezekben az években csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlya nem mostanában bom- , lőtt meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tÖkésimpor- tot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a legutóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gazdálkodásunk sebezhetőségét.

Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik i'elációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is. függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos.

Nem lehet liiány és szegénység

Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hol tart a fejlődésben és hogyan tovább a jövőben. Tavaly decemberben Csernyenko elvtárs írásában, azt megelőzően az ideológiai konferencián Gorbacsov elvtárs beszédében, de Andropov elvtársnak az 1983, júniusi KB ülésén elhangzott felszólalásában is szerepelt az a gondolat, hogy a Szovjetunió jelenleg hol tart, milyen szakaszában van a szocialista fejlődésnek. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista országok ennek a kezdetén tartanak.

Ebből sok minden következik, többek között a termelési viszonyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásának elveire, a szocialista demokráciára és a politikai intézményrendszerre is.

A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában, s elérhetőségében.

A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját.

A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem. a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kismértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel gyorsabban nőhet: először a nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében

4 NÖGRAD — 1985. március ?7., szerda

í

azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére.

A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon — 850—900 milliárd forint, az 1981—1985. évit meghaladó összeg fordítható. A termelés feljesztésé- nek exportorientáltnak és gazdaságos importhelyettesítőnek kell lennie. Fontos a

meglévő természeti kincsek

jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékekké való

hatékony feldolgozása.

Arónyosabb liztelwiselést

Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést.

A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályozás rendszere.

A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra tovább is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük társadalmilag elfogadható legyen. Ennek .érdekében nem az általános megszorítás, hanem a rendelkezésekkel, az érvényes jogi szabályozással ellentétes tevékenység megszüntetése a feladat.

Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időiben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, belső arányai, hozzájutási feltételei, területi eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság tehetősebb rétege is részesüli, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget.

Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat.

Szociális tennivalók

A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is a munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsáig.i elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint jobban, figyelembe venni es gi>

vényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgár i jogosultsággal.

Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni.

A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek:

— A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat. hogy a gyermekgondozási díjat, fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves poráig; megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és többgyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér e-hhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak.

A nyugdíjasok helyzete éleP koruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk. nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagysága. valamint családi és vagyoni helvzetük szerint rendkívül difíerenciáilt.. Az idősebb. aktív tevékenységre már, nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülállóak- Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok envhítésére még az idén sor kerül.

Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is.

A módosítások —, ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőiket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsí tett nv ugd í i rend szer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb megoldást választhatja.

A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott. hangsúlyozva. hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le.

Kádár János találkozója veteránokkáI

Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy csoportjával. A szívélyes légkörű bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője.

Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcosai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára.

Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai iránti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlévők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva megelégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősebbekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét.

Termelői és fogpasztái árak

— A VI ötéves terv időszakában a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A termelői árak öt év alatt —i- az 1985. évi emelkedést is figyelembe véve — 31—32 százalékkal, a fogyasztói árak pedig mintegy 38 százalékkal nőnek, egyidejűleg az átlagkeresetek több minit 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatásokat ennek ellenére nem sikerült jelentősen csökkenteni.

Tisztában vagyain azzal, hogy az árak alakulása a gazdálkodásban gyökerezik. A jövőben sem mondhatunk le a helyes árarányok kialakításáról, a termelői és a fogyasztói árak együttmozgásáról, valamint az indokolatlan fogyasztói ártámogatások leépítéséről. Az ár,funkció erősítését a gazdaságirányítás eszközrendszerével, a piaci viszonyok tudatos fejlesztésével kell segíteni.

Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelkedés mérséklése fokozatosan érhető el. A következő években sem zárhatjuk ki, hogy fogyasztóiáremelésekre —■' ezen belül központi áremelésekre — kerüljön sor. A helyes árarányok kialakítását azonban úgy kívánjuk elérni, hogy az árszínvonal emelkedése társadalmilag elviselhető mértékű •legyenHavasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott.

Arra törekszünk — mondotta —, hogy a vállalatok és szövetkezetek legyenek a

gazdaság főszereplői és minden lényeges jogi, közgazda- sági es politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkáskollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövőben tervezünk tenni.

A közélet valamennyi területén, a társadalmi és tömegszervezetekben, a szövetkezeti mozgalomban, a tanácsi és parlamenti munkában, a vállalatoknál és a kamarai testületeknél erősítjük az ön- kormányzati elemeket, a demokratizmust, a beleszólás lehetőségét. Akkor lehet jobban érvényesíteni a központi elgondolásokat is, ha a dolgozók, mint köztulajdonosok sokkal jobban beavatottaknak érzik magukat saját sorsuk alakításába.

A gazdasági növekedés belső és külső feltételeinek gyökeres megváltozása az intenzív típusú növekedés előtérbe kerülése a többi szocialista országban is napirendre tűzte a gazdasági mechanizmusok fejlesztését, ez a felismerés nemcsak a KGST felső szintű értekezletét jellemezte, ez nyilvánul meg abban is, hogy jobban megértjük egymás gondjait. Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainknak, nemzeti sajátosságainknak és a szocialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelően fejlesztjük a népgazdasági tervezést, közgazdasági eszközrendszerünket, a terv- koordinációt, gondolkodásmódunkat, akkor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsabban tudunk helyes irányba kibontakozást találni.

A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egésze támaszkodhasson. erőt meríthessen. segítséggt kapjon a

gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus határozataiból iájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását.

Tisza László, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács elnöke, Szabolcs-Szatmár megye küldötte a terület- és településfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szerepéről szólt. Elmondta, hogy a Szabolcs-Szat" már megyei pártértekezlet legsürgetőbb megoldandó feladatként a foglalkoztatás javítását, a megye mezőgazdasága jövedelemtermelő képességének növelését, az iparszerkezet korszerűsítését és a települések ellátási szintjének emelését fogalmazta meg.

Az arányos fejlesztés fontosságáról szólva a felszólaló rámutatott, hogy a tanácsi fejlesztési pénzek csökkenése leginkább a lakásépítésre hatott. A bérlakások aránya tíz százalék alá csökkent, s ezt a magánerős lakásépítés növelésével itt sem tudták ellensúlyozni.

— Nagy örömünk, hogy már 125 településünk kap vezetékes vizet — a fejlesztés zöme öherőből történt —, de még így is száz településünk vár egészséges ivóvízre. Az országosnál jóval nagyobb születési arányszám miatt, a feszítő középfokú oktatási helyzet következtében, nálunk még az általános iskolai tantermek építése iránt is nagy az igény. Sok kórházi ágyat létesítettünk, és éppen most adjuk át a 450 ágyas megyei kórházat, de a tízezer lakosra jutó ágyszám így is kétharmada, az orvosi létszám pedig a fele az országos átlagnak.

Tisza László hangsúlyozta, hogy — ismerve a népgazdaság helyzetét — a gondok megoldása rövid távon nem várható. Ezért nemcsak országosan, hanem egy-egy me-, gyében is differenciálni kell, s a legnagyobb feszültséget jelentő társadalmi kérdések megoldására kell helyezni a súlyt.

(Folytatás az 5, oldaloiL) j