Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-27 / 72. szám

Tanácskozik az MSZMP XIII. kongresszusa

'(Folytatás a 2. oldalrél)

lel bomlása és a társadalmi (forradalmak eredményeképpen elvesztette kizsákmányolásának, vezető szerepének és befolyásának forrásait —, hiábavaló erőfeszítéseit látva hajlamos arra, hogy még tegresszívebb és veszélyesebb fegyverkezési politikát folytasson. Hiábavaló törekvésének célja, hogy megakadályozza a társadalmi forradalmi mozgalom előretörését. A nemzetközi imperializmus fokozta felforgató tevékenységét Afrika, Ázsia és Latin-Amerika azon országai ellen, amelyek a szocialista fejlődés útját választotok és azért harcolnak, hogy Oz igazi nemzeti szabadság és demokrácia alapján teremtsenek új életet.

— Az imperializmus twili- larista politikája régóta fenyegeti a világbékét — mutatott rá az etióp küldöttség vezetője. — Az Európa több

Xeszfaje Dinka

országába telepített nukleáris rakétákkal az amerikai imperializmus tovább növelte ci háborús veszélyt Európáiban és az egész világon. Mi (több, a Szovjetuniónak az lenyhülést és a leszerelést támogató számos konstruktív {javaslata, valamint a világ Joékeszerető népiéinek akarata ellenére az amerikai imperializmus hajthatatlanul folytatja tovább a világűr militarizálásának kalandor politikáját.

— Afrikában a szárazság j miatt emberek millióit veszélyezteti éhínség, .amely jelenleg a kontinens 24 országait érinti. Az én hazánban, Etiópiában, több mint 7 millió embert sújt az ország történelmének legtragikusabb (aszálya.

Teszfaje Dinka ezután be- gzámolt arról a küzdelemről, amelyet az új típusú leninista párt, az 1984 szeptemberében megalakított Etióp Dolgozók Pártja létrehozásáért folytattak, hangsúlyozva, hogy az etióp forradalom, a nép széles rétegei hatalmas győzelmeket arattak.

— Az etióp forradalmárok tez egész dolgozó néppel együtt nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy végrehajtsák a párt alakuló kongresszusának határozatait, és a történelmi alapokmányokban lefektetett elveket. Elsőrendű feladat, hogy létrehozzuk az Etióp Népi Demokratikus Köztársaságot és végrehajtsuk a 10 éves gazdasági és társadalom- fejlesztési tervet, amelynek célja, hogy lerakjuk a szocialista gazdaság felépítésének anyagi és technikai alapjait. 'Az etiópiai forradalom a harcos marxista—leninista párt megalakításával újabb, meghatározó győzelmet aratott és meghiúsította az imperialisták álmát, hogy etióp földön visszaállítsák a régi rendet. A nemzetközi imperializmus — abban a hitben, hogy az aszály okozta gondok Etiópiában újra kedvező feltételeket teremtenek a felforgató propaganda felújításához — kiterjedt propagandahadjáratot folytat orszái gunk ellen és támogatja az ellenforradalmi beavatkozást.

Az etióp tömegek, amelyek soha nem engedtek az imperialista agressziónak, készek arra, hogy visszaverjék az imperializmus újabb mesterkedéseit, és a párt vezetésével tartós megoldást találjanak az aszály okozta problémák megoldására. Bizonyosak vagyunk abban, hogy harcunk — a testvéri szocialista országok és a világ más haladó erőinek odaadó támogatásával — győzelemre vezet.

— A világ-kritikus történelmi helyzetben van, ezért a világbéke fenntartása összehangolt erőfeszítéseket igényel valamennyi haladó és békeszeretó embertől. E küzdelemben meghatározó a demokratikus és a békeszerető erők, a kommunista és munkáspártok szerepe. Biztosak vagyunk abban, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa jelentősen hozzájárul e harchoz — hangsúlyozta végezetül Teszfaje Dinka.

A soros elnök köszönetét mondott az Etióp Dolgozók Pártjának üdvözletéért; azt kívánta az afrikai földrész legfiatalabb marxista—leninista pártiának, hoev haladjanak tovább az 1974 szeptemberi forradalommal megkezdett úton, építsék eredményesen az etióp nép javát szolgáló új társadalmat.

Szűrös Mátyás bejelentette: eddig 78 külföldi párt és mozgalom küldött üdvözletét az MSZMP XIII. kongresszusának. Táviratban köszöntötte a tanácskozást a küldöttséggel jelen lévő 43/kommunista párt, valamint további 35 kommunista, szocialista, nemzeti demokratikus párt és felszabadító mozgalom; üzenetet küldött a kongresszushoz a kommunista pártok közös elméleti folyóirata, a Béke és Szocializmus szerkesztősége is. A jókívánságokért köszönetét mondva hangoztatta; az üdvözleteket úgy tekintjük, mint a pártunk, a hazánk iránti megkülönböztetett figyelem, az internacionalizmus megnyilvánulását.

Hermán István, a szocialista munka hőse, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági özemének főfúrómestere, Bács-Kiskun megye küldötte személyes emlékkel kezdte hozzászólását;

— Húsz éve annak, hogy a zalai dombság kőolajmezőitől többedmagammal elkerültem a helyenként homokbuckás Kiskunságba, hogy megvalósítsuk a kőolaj- és földgázkutatási programot. Ma is azt mondom, jó, hogy akkor elkezdtük vallatni az Alföldet. Lett és van olaj. Olaj, földgáz, amiből fűtőolaj is, műtrágya is, ipari anyag is születhet.

A továbbiakban elmondta, hogy munkahelye, a kiskunsági özem adja a hazai kőolajtermelés 15 százalékát, a földgáztermelés egyhatodát. A kiskunhalasi kőolaj- és földgázbányászati létesítmények

1,6 milliárd forintba kerültek. 1983. november 7-én adták át azokat, de akkorra ez a pénz már meg is térölt. Az ország minden térségében ilyen vagy hasonló megtérö- lést biztosító beruházásokra lenne szükség — hangsúlyozta, majd így folytatta;

— A természet erőit ismerve, tudjuk; csak a pontosság, a magas fokú figyelem, egymás segítése és a megfelelő szakértelem hozhat eredményeket. Munkánk kemény, ebből is adódik, hogy magas a fluktuáció, de megítélésem szerint ma már a keresetünk sem elég vonzó. Nyilván nem a fizetés, hanem a jövedelmek közötti különbség okozza a gondokat. Előfordulhat, hogy a jól fizetett olajbányász gyereke nem jut be valamely iskola kollégiumába. a kis fizetésű, de nasy jövedelmű család gyermeke pedig esetleg szociális segélyben részesül! Olvan ellentmondás ez, amit jó lenne feloldani — sok más problémával együtt.

A pártmunka kérdéseiből szólva Hermán István kiemelte a kommunisták legkisebb közösségei, a pártcsoportok és a pártalanszerv.ezetek munkájának jelentőségét.

— Alapszervezetünk támogatja a kezdeményező, a fegyelmet megkövetelő vezetőket, a gazdaságos, az előrelátó intézkedéseket. De azt is elmondom, hogy ezek az intézkedések többször lassan születnek meg. Mikor gazdaságpolitikai témákat tárgyalunk, többször felvetődik például, hogy miért nem hasznosítja kellő hatásfokkal a népgazdaság a geotermikus energiát.

A felszólaló végezetül hangsúlyozta. hogy az olajbányászok a jövőben is becsületesen dolgoznak nemzeti programunk megvalósításáért.

Lukács János, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Baranya megye küldötte megállapította: — ötéves munkánk politikai eredményeihez sorolhatjuk belső viszonyaink olyan értékeinek megőrzését, gyarapítását, mint a párt vezető szerepének érvényesülését; a politikánk iránti bizalmat; a megye politikai, állami, társadalmi szerveinek eredményes munkáját; a közállapotok rendezettségét: és a szélesedő demokratizmust.

— Becsülendőnek tartjuk, hogy minden nehézség — és néhol a panaszkodás — ellenére jó a hangulat, egészséges a közszellem. Az emberek döntő többsége látja munkájának értelmét, felelősen gondolkodik, részt vesz politikánk alakításában, szívósan dolgozik, tanul, éli mindennapi életét. Alapvetően a közhangulatot is azok formálják, akik az eredményeket létrehozták. és a gondokat viselik. Nekik joguk, felelősségük és jussuk van ehhez. Az azonban nem jó. ha ebben esetenként azok a hangadók, akik a köz ürügyén saját önös érdekeikért emelnek szót. Sajnos az. ilyen hangok gyakran teret kapnak nálunk is.

Baranyában elmondhatjuk, hogy több nemzetiségű lakosságunk hangulatát, magatartását a bizakodás és a tenni akarás egyaránt jellemzi. Tudjuk, sokan vannak, akik valós anyagi gondokkal küszködnek, önhibájukon kívül kerültek nehéz anyagi-szociális viszonyok közé. De azok is sokan vannak, akik energiájukat a nehézségek túlhangsúlyozáséra fordítják. Nem hiszem, hogy a problémák ilyen módon való kezelése előbbre visz.

A beszámoló és az iránv- elveket tárgyaló párttaggvű- lések egyik lényeges megállapítása volt, hogy az eredmények mellett létező, megoldásra érett ügyekben az emberek már nem további magyarázatokat, hivatkozásokat, hanem iránymutatást, intézkedést, cselekvést várnak.

Lukács János önkritikusan beszélt arról is. hogy helyileg is többet kell tenni a pályakezdő fiatalok olyan gondjainak megoldásában, mint a beilleszkedés, lakáshoz jutás. A nyugdíjasok társadalmi megbecsülésében, tapasztalataik hasznositásában, átörökítésében mi sem jutottunk lényegesen előbbre — mondotta. — Nem fogadhatjuk el azonban az olyan széles körben hangoztatott véleményeket sem, amelyek szerint a fiatal és az idősebb nemzedéknek vannak csak gondjaik.

Dolezsál Károly esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte munkahelye feladatairól szólva hangsúlyozta: napjainkban nem az az elsődleges cél, hogy többet termeljünk, hanem lényegesen jobb minőségben, a piac igényeire időben reagálva versenyképes. keresett termékek előállításán kell fáradozni. Majd mint a karbantartás területén dolgozó esztergályos elmondotta, hogy a tartalékalkatrészgyártás egyre nehezebb, mert

sajnos az elmúlt évek folyamán igen sokan távoztak a vasműtől kisebb vállalatokhoz. melléküzemágakhoz, szövetkezetekhez, amelyek 5—6 forinttal magasabb órabért tudtak fizetni. Vagy éppen kiváltották az ipart, és a gyártól vásárolt szerszámgépen a vasmű részére gvártják a tartalék alkatrészeket, többszörös áron.

— Van, aki azt mondja, nekik van igazuk. Én nem osztom e nézeteket. Volt egy tegnap is, amikor mi kaptunk a gyártól, és lesz egy holnap is, amikor a nehezebb időszakon túljutva ismét vonzó lesz a nagyüzem munkásközösségéhez tartozni. Mert nagyüzemi munkásnak lenni rang volt és lesz is. Mi, a Dunai Vasmű dolgozói úgy érezzük, hogy a beszámolási időszakban a nagyüzemi munkásság életszínvonala romlott. Szeretném megjegyezni, hogy egyetértünk a szocialista bérezés elveivel, azzal, hogy az anyagi elismerés a végzett munkával álljon arányban. Jobban tükröződjön a jövedelmekben a teljesítmények gazdasági és tárrsadalmi értéke. De ez legyen így az élet minden területén és

Hdvosi Ferenc:

szintjén. Ezért kérjük, vizsgálják meg a nagyipari munkások, köztük a kohászok, bányászok helyzetét és helyzetük javításának lehetőségét.

— Üzemünk falán egy idézet olvasható: „Hirdessük: itt nem boldogul más, csak

aki alkot, aki munkás.” Heves vita bontakozott ki annak kapcsán, hogy ez ma mennyire helytálló. Mert feltűntek az ügyeskedők, akik jogtalan haszonszerzéssel, adózatlan jövedelmekkel, harácsolással gyűjtenek össze vagyonokat. Hatékony intézkedéseket várunk e jelenségek felszámolására — mondotta a felszólaló.

Ezután a kommunisták ki^ állásáról szólva rámutatott! felerősödtek azok a hangokj amelyek csak a hibákra, nehézségekre figyelve nem éppen segítő, jobbító szándék-J tói vezérelve mondják, hangoztatják a véleményüket: Sok esetben azonban tapasztalni olyat, hogy még elméletileg jól felkészült elvtársaink is hallgatnak, nem vállalják a párbeszédet, a vitát e nézetekkel. Ügy érzem — mondotta —, hogy e téren gyökeres változást kell elérni.

A gazdasági növekedés fokozatosan valósul meg

A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára

volt.

Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte.

— A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években

— a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongresszus határozatának megfelelően fejlődött Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fizetőképességünket, az életszínvonal megvédését

— másik fő célunkat — azonban, sajnos, maradéktalanul nem sikerült elérni.

Havasi Ferenc ezután rámutatott a cserearányromlás következményeire, az 1948 és 1953 közötti gazdaságfejlesztés problémáira, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében az 1970-es évek közepén mutatkozó következetlenségekre, s arra,’ hogy 1979-ig a gazdaságpolitika fenntartotta az extenzív fejlődési pálya elemeit, a dinamikus gazdasági növekedést és felhalmozást, a viszonylag stabil árakat. Így a világgazdasági változások közvetlen hatását a vállalatok nem érezték, és a lakosság sem érzékelte. Mindezek alapján megállapította: — Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problémái, a növekedés és fel- használás korlátái jelentő« részben a legutóbbi évtizedekben gyökereznek. És bár még távolról sem mondhatjuk el, hogy az eladósodottságból származó problémáinkat megoldottuk. jelentős eredmény, hogy úgy tudtuk mérsékelni adósságállományunkat, hogy közben megőriztük a párt és a nép közötti kölcsönös bizalmat, belpolitikai nyugalmunkat.

Z-v.ytatás a 4. oldalon)

N0GKÄDI KÜLDÖTTEK KÖZÖTT

A feszült figyelem, amely a kongresszus vitáját kíséri, élénk beszélgetésben oldódik a szünetekben. A küldöttek őszintén, felelősséggel cserélik ki tapasztalataikat, véleményüket.

*

Menus Ferencné, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ezer párttagjának bizalmából került a kogresszusra. Azt mondja:

— Fontos kérdésekről szólt Kádár elvtárs, a Központi Bizottság beszámolójában. A vitát is hallgatva, engem elsősorban azok a gondolatok késztettek töprengésre, amelyek arról szóltak: hogyan lehet tovább növelni a gazdaság teljesítőképességét, mindennapi munkánk hatékonyságát. Olyan programnak tartom ezt, amelyet követni lehet. .. Teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a vitában azt bizonyították, hogy a gazdasági fejlődés gyorsabb üteme elképzelhetetlen a dolgozó emberek, a munkások, a műszakiak együttműködése nélkül...

— Milyen tapasztalatokat gyűjtött mindezekről a kohászati üzemekben?

— Jót, meg kevésbé jót is — nyugtázza a dróthúzók csoportvezetője. — Hasznosnak tartom többek között, hogy az igazgatói tanácsban ott vannak a fizikai munkások és felelősséggel vesznek részt a vállalatot, a gyári kollektívát érintő döntésekben. Vagy ott vannak a szocialista brigádjaink, amelyek munkáját dicséret és elmarasztalás is éri a gyárban... Tény azonban, hogy évente 20—22 millió forint többlet- jövedelmet hoz a szocialista brigádokban dolgozók soksok ötlete, újító buzgalma. A munkások napi munkájuk közben több mint ezer hibaforrásra bukkantak, olyanokra, amelyek zavarják a folyamatos munkát, s amelyeket a műszakiakkal együtt próbálnak megszüntetni...

— Felszólal a kongresszuson?

— Készültem rá. Ha lehetőséget kapok, ezekről a kérdésekről beszélek kissé részletesebben. Azt szeretném erősíteni tapasztalataink alapján. hogy a tervszerű munka, a rend, a fegyelem egyforma érdeke munkásnak és vezetőnek. Együttműködve, egymás munkáját becsülve lehet igazán eredményes tevékenységük.

*

Kiss Sándor. a Romhányi Építési Kerámiagyár gyáregységének vezetője a Rétság és a környező települések pártalapszervezeteiben dolgozó kommunisták küldötte.

— A Központi Bizottság beszámolója, Lázár György, a kormány elnöke, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára felszólalása nem csupán hátratekintett — magyarázza. — A tennivalók olyan sorát vázolta fel, amelyek tervszerű, fegyelmezett. munkával valósíthatók meg.

— Romhányban a sikeres évzárást kedvező indulás követte.

— Legalább kétesztendős szigorú, fegyelmezett munka eredménye, hogy ma valóban azt mondhatjuk, soha rosz- szabb évkezdést. A kemény tél ellenére is folyamatosan dolgoztunk, emelkedett a termelés, bővítettük a választékot, termékeink minősége nem okozott csalódást sem itthon, sem külföldön. Nincsenek piacgondjaink. Olyannyira, hogy a növekvő export mellett 1 millió négyzetméterrel több a belföldi igény burkolólapból, mint amennyit Romhányban gyártani képesek.

— Azt tartják szigorú vezető. Nem félti a tekintélyét?

Mosolyog a kérdésen, aztán csak annyit mond:

— A vezető tekintélyét a szervezetlenség, a fegyelmezetlenség és az eladhatatlan termék rontja. A munkások megértik, elfogadják a szigorú rendet, ha azt látják, hogy hasznot hoz a gyárnak és ők maguk sem járnak rosz- szul.. .

*

Czene József, a bátonytere- nyei városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára vendégként vesz részt a kongresszus munkájában. Véleményét készséggel fejti ki mindarról, amit látott, hallott az elmúlt napokban.

— A Központi Bizottság beszámolójában és valameny- nyi hozzászólásban nagyra értékelem, hogy a gondok, a feszültségek, de azok a tanácsok és javáslatok is, amelyek a kongresszusi irányelvek vitája során a mi alapszervezeteinkben is felvetődtek, eljutottak a kongresszusra. Jónak tartom a kongresz- szus szellemét, az őszinte, kritikus hangvételt, a tennivalók felelősségteljes meghatározását és sorrendjét is. Például azt, hogy először meg kell teremtenünk az értéket, hogy el tudjuk osztani. ..

Gondolkodik, aztán még hozzáteszi:

— Ügy látom nem könnyű összegzés előtt állunk. A politika folyamatossága mellett minden felszólaló, képviselje az a társadalom bármely osztályát, rétegét, olyan .igényeket fogalmaz meg, amelyet csak kemény, következetes munkával lehet megvalósítani. S, még valamit. Mindenki vállalja ebből a maga részét!

A mikrofonból kellemes férfihang szól: Kedves elvtársnők. Kedves elvtársak. Kérem foglalják el helyeiket! A kongresszus folytatja munkáját. .,

V. G.

NÖGRáD - 1935. március 27., szerda