Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

A TRAKTOROS

A termelőszövetkezet

megalakításán fáradozó párt- funkcionáriusok — hónuk alatt a belépési nyilatkozattal — nap mint nap járták a község utcáit, házainak udvarát. A legtöbb helyről ered- nienytelenül távoztak, „Csak a másik gazda után” — mondatot hallva. Sokadszor fordultak be nemzetes Gere János portájára is, ahol nem túl barátságosan, de nem is gorombán fogadták őket. Az idős János bácsi felosztotta földjét fiai, Lajos és János között. Ügy 30—30 holdnvi jutott egyenlő arányban, és persze a gazdasági felszereléseknek is a fele. Lajos bácsi maradt a háznál, és mivel önálló gazda lett, nősülésre is gondolhatott. Feleségül vett egy boldvai születésű, szép és gazdag lányt: nemzetes Lovász Katalint. A hozomány — mely szántóból, legelőből és erdőből állt — 15 hold körül volt, és így a fiatal pár vagyona szépen megduzzadt.

Lajos bácsi csendes, szerény természetű, zárkózott ember volt, csak családjának és szép gazdaságának élt. A többször megjelenő agftálókkal nem vitatkozott, csak hallgatta beszélgetésüket, bólogatott, borral kínáigatta őket, de igenlő választ nem adott. Borozgatás közben érvek és ellenérvek röpködtek a tiszta- szobában, melyek azonban mélyen bevésődtek Lajos bácsi józan paraszteszébe. Elgondolkozott később a hallottakon. Meg-megállt az udvaron, a nagy csűrt nézegette, majd a kamra hatrékeszes hombárja előtt töprengett. Üres volt! A beadás teljesítésekor szinte kisöpörték a padlással együtt.

Rövidesen döntött: közölte ez agitálókkal, hogy belép. Aláírta a nyilatkozatot, bort töltött és megígérte, hogy másnap találkoznak az irodában. Ügy érezte, hogy nem lehet, nem lesz rosszabb mint eddig volt a sora. Hiszen fiatal, egészséges ember, dolgozni meg is tanult, meg szeretett is. A „tszcs” irodájában a belépéssel járó formaságok gördülékenyen mentek. Kissé zavarban volt, de mégis előhozakodott vágyával a vezetőségnek : szeretne traktoros lenni, ha majd tud venni a tszcs traktort. Legnagyobb meglepetésére kedvező választ kapott: nincs akadálya, de számítson rá, hogy rövidesen

pár hetes traktorosiskolába kell mennie Miskolcra. Ez így is lett. Beiskolázták, majd elvégezve a tanfolyamot, rövid idő alatt megkapta a traktort is: Hoff er volt és kormos.

Nem egészen új. de jó karban levő. Lajos bácsi öröme határtalan volt, hiszen — helyhiány miatt — azt is megengedték neki, hogy saját udvarában parkoljon a Hofier.

Büszke volt új helyzetére is, önmagára is és traktorára is. Törölgett'e, takarította, olajozgatta gépét. Téli reggeleken hideget nem érezve rakta „kormosé” alá a ..szivart”, hogy az beinduljon. Ha beindult, kinyitotta a kaput, és méltóságteljesen elindult vele. Mi az udvarukban laktunk albérletben, és mint gyermek mindig felébredtem, és az ablakhoz szaladva gyönyörködtem a Hof- fer füstkarikáiban. Gyakran zúgás is volt reggelenként: a kormos nem indult be a „szivartól”, ezért benzinlámpa kellett hozzá. Ilyenkor Lajos bácsi letérítette pufajkáját, és azon fekve helyezte a lámpát a gép alá. Boldogan ismételte ezt nap mint nap, és soha nem panaszkodott.

Eljött 1954 nyara is. Forró nyár volt és nehéz betakarítás. Lajos bácsi szinte éjjel- nappal dolgozott. A majorba érve vizet ivott, míg lerakodtak harapott valamit, és . indult újabb fordulóért. Gondosan számolta fordulóit, jegyezte munkaóráit, s ha kis ideje volt, kormosét takarít- gatta.

Augusztus 20-a következett. A község vezetői ünnepséget és kultúrműsort hirdettek meg a község futballpályáján. Mivel az egy italbolton kívül ez volt a másik szórakozási lehetőség, ezért a falu apraja- nagyja ideigyekezett. A nagy eseményre színpadot ütöttek össze a pályán, lócákat raktak ki, de volt sok olyan ember is, aki kedvenc székét hozta hazulról. Mi, iskolások felsorakoztunk a színpad mögött, és „bevetésre” vártunk. A közönség —, mint ilyenkor szokás — egyenként, vagy kettesével, némj késéssel, de elfoglalta helyét a felforrósodott „nézőtéren”. Lajos bácsi is ott ült a második sorban, kipirosodott arccal, kávébarna öltönyben. Kezdetét vette a műsor: köszöntő, vers, színdarab, csasztuskák követték

egymást. Tóth Laci bácsi — az iskolaigazgató — konferálta a műsort, és ő vezényelte az énekkart is.

Csasztusikák következtek. Mi. a kórus felvonultunk a színpadra, rövid helycserélgetés után elfoglaltuk helyünket, és ..beintésre” vártunk. A kórus a jól dolgozó „tszcs”. tagokat köszöntötte. A strófák a „Megismerni a kanászt, cifra járásáról” című dal dallamára követték egymást. És felhangzott a következő strófa is.

... „Sere Lajos traktoros,

majd ő megmutatja, Olyan legény a talpán, hogy párját válogatja. Hej! Száll a nóta, zúg a

traktor, mélyül a barázda, Munkaverseny nyomán épül népünk új hazája"

Lajos bácsi és fia — ifj. Gere Lajos, aki később szintén traktoros lett — egymás mellett ültek. A strófa hallatára előbb összenézteik, majd Lajos bácsi kissé összébb húzódott, még jobban elvörösödött, de nem nézett sem jobbra, sem balra. Szeme se rebbent. Szemei csillogtak, s pis- lantani sem mert: félt, hogy az összegyűlt könny kicsordul szeméből. Feszülten figyelte a színpadra lépő táncosokat, de szemét megtörölni nem merte. Néztem az emelvény mellől. Nagynak láttam! Dalba foglalva énekeltük a nevét, mint a hajdani hősökét, Dózsáét, vagy Rákócziét, ö pedig csak ült. de látszott rajta, hogy gondolatai messze járnak: talán a kormost simogatták, vagy a hombár deszkáit? Ki, tudja!

Merengéséből nevének hallatára felriadt: némi jutalom átvételére szólították a színpadihoz. Lehajtott fejjel botorkált a színpadhoz, és zavarában még megköszönni is elfejeltette a jutalmat, s kezét is csak ösztönösen nyújtotta kézfogásra. Nagyon res- tellte magát. Ö semmi különöset nem tett, végezte a dolgát becsülettel. És pont az ő nevét kellett kiénekelni az egész falu, a magángazdák előtt? Ügy érezte, hogy kigúnyolták, vagy tévedtek a dalocska szerzői.

Pedig mindenki tudta, hogy nem úgy történt.

Ifj. Magyar Sándor

Salgótarján Sugár út 71.

Fahrenheit 451

„Fahrenheit 451 fok — az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd — másra írj.” (Juan Ramon Jimenez)

„Égetni: gyönyörűség volt” — kezdődik a neves angol sci-fi író Ray Bradbury „Fahrenheit 451” című kisregénye, amely a messzi jövőben játszódik. Ekkor már elfelejtették azt a régmúlt időt, amikor a házak még nem voltak tökéletesen tűz- biztosak, amikor tűzoltóautók jártak szirénázva oltani a tüzet. Montag, a könyv főhőse, tűzör (angolul így hívják a tűzoltókat), de feladata nem a lángok megfékezése. Ellenkezőleg: szítása! Felkutatni és elégetni a betiltott régi könyveket, ez a tűzőrök mindennapos munkája. Montag is élvezettel „köpi a világra” a petróleumot, s ilyenkor úgy érzi magát, „akár. egy csodálatos karmester, aki a tűz és a láng szimfóniáit vezényli”.

Egy napon aztán megszűnik ez a negatív idill, Montag találkozik egy teljesen érthetetlen viselkedésű fiatal lánnyal, aki rádöbbenti arra, hogy a technika nem adhat boldogságot az embernek. A lány letépte róla a boldogság álarcát, Montag életében először veszi észre, hogy zöld a fű, hogy a „dolgoknak van szaga”, és hogy milyen szép is lehet egy napfelkelte. Egy csapásra megváltozik. Érdeklődni kezd a dolgok miértje iránt, hatalomra jut benne saját belső énje, az az . „idióta”, amely már eddig is néha előmerészkedett. Egyszer áz egyik égetésnél elolvas pár sort egy mesekönyvből. Megfertőződött. Már nem hiszi el a tűz- őrség keletkezésének kiagyalt történetét, rájön, hogy valamikor igenis nem voltak tűzbiztosak a házak, s hogy a tűzőrség feladata a tűz eloltása, nem pedig gerjesztése volt. Felesége, Milred — egy testileg-lelkilen rokkant nő — rémülten veszi észre férje megváltozott viselkedését. Beatty kapitány — Montag felettese — elnéző jóindulattal figyeli tevékenységét: minden tűzőr átesik egyszer ezen. Csakhogy hősünkkel más a helyzet...

Ray Bradbury a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legnagyobb művelője. Sohasem az elkövetkező gépkorszak technikai csodái érdeklik, érdeklődése minden művében az emberre irányul. Megpróbálja feltérképezni az ember belső gondolatvilágát, az élettel, az emberrel. az emberiség sorsával foglalkozik. Ezt teszi a ..Fahrenheit 451” című kisregényében is, melyet saját bevallása szerint az 50-es évek McCarthy- körszakiáról mintázott. A barbár könyvégetés — az emberiség vérrel és izzadtsággal megszerzett tudásának és tapasztalatának esztelen pusztítása — McCarthy szovjetellenes pusztítóhadjáratára, s valamiképpen a nácik hasonló módszereire utal. Különbség is fölfedezhető azonban McCarthy és a Gestapo, valamint Bradbury tüzérségének „munkája” között. Az előbbiekben a hatalom megőrzése és a haladás megakadályozása volt a cél. Bradbury tűzőreive] viszont az emberiség hamis boldogságát akarják megvédeni. Megvédeni az embert minden új gondolattól, vigyázni rá, hogy felhőtlenül élvezhesse a technika adományait. Ám így az ember szürke, mechanikus állattá züllik, amely eszik, iszik, alszik — s ezzel ki is merül minden gondja.

Bradbury azonban — tudvalevő — szenvedélyes humanista. Jellemző rá sajátos optimizmusa, amely ebben a regényében is megnyilvánul. Montag — a volt tűzőr — menekül üldözői elől, s a város peremén társakra talál, akikkel együtt fölélesztik majd az elmúlt idők tudását, felrázzák az embereket boldogságnak hitt rémálmukból, megszerkesztik a „világ legnagyobb gőzexkavátorát”, és egy hatalmas gödröt ásnak, melybe beletemetik a háborút.

Aztán felépítenek egy jobb és szebb világot!

Jónás István

4 NÓGRÁD - 1985. március 2., szombat

'A szocialista sajtó Nóqrádban (7.)

Érdekességek

különlegességek

Sorozatunkat olvasva bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy gyakran használtuk azt a kifejezést, hogy csak egy számát ismerjük az illető lapnak, közgyűjteményben csak ennyi van belőle. Sajnos az a tény, hogy főleg az időleges, tiszavirág-életű lapoknak alig maradtak meg példányai.

Nem fejezhetjük be ismertetésünket anélkül, hogy néhány különlegességre ne hívnánk fel a figyelmet, hiszen a megyei lapkiadás minden időszakban fel tud ilyet mutatni, s ez alól nem kivétel az elmúlt negyven év sem.

Már eleve egy ritkasággal kezdődött 1945 a sajtótörténetben. Megmaradt a salgótarjáni hadifogolytábor kéziratos újságjának hat száma. A nagy alakú, rajzokkal ékesített kiadvány a Szabad Magyarország címet viselte, szerkesztője Klekner Rudolf volt.

Vezércikk, szépirodalmi ai- kotás, hírek, viccék — minden volt benne, ami egy igazi lapban szükséges. Hangneme, felfogása már azt a szándékot tükrözte, hogy írói, olvasói számára az antifa- sizmus, a haza újjáépítésének vállalása megszenvedett kötelessége.

Ugyancsak kéziratos újság volt a szintén ebben az évben, de Herencsényben kiadott Magyar Betű, amelyet Fuggert Ferenc írt, szerkesztett, másolt és adott ki egy személyben. Hírék a háború eseményeiről, a felszabadulás alakulásáról, a falu hírei ; ezek tartalmának fő ösz- szetevői.

Néhány év múlva a kor hangulatát olyannyira szemléletesen tükröző speciális lap jelent meg a Nógrád-Hont Vármegyei Közellátási Értesítő. Az 1947-ben megjelent lapnak 15 számát ismerjük s minden bizonnyal nem rajta múlott, ha netán a közellátásban időnként gondok mu- takoztak.

Egészen másfajta „közellátást” szolgálhatott a Mát.ra- verebély—Szentkúti tudósító, amely 1948-ban jelent meg, de még példányát nem sikerült megszereznünk. Tartalmát viszont látatlanban is el tudjuk képzelni.

Egy másik váltás ezúttal már 1953—54-ből. Ekkor jelent meg Balassagyarmaton a Palóc Dudás. A megye mindmáig egyetlen illusztrált szatirikus lapja, amolyan nógrádi Ludas Matyi. A kor hangulatának megfelelő stílusban (csasztuskákkal körítve) buzdított a jobb, a seleit- mentesebb termelésre, a restség, a tunyaság leküzdésére. Egyik rajzán egy bekötött kezű férfit szólít meg a barátja a salgótarjáni Nemzeti étterem előtt imigyen: Mi történt veled? Miért kötözték be a kezed? Válasz: Tudod. itt vacsoráztam és a pincérek minden este alaposan megvágnak.” (A vicc mára teljesen elveszítette aktualitását, hol látni bekötött kezű embereket... ?)

Aztán jöttek az újabb különlegességek. Újonc címmel évente egy-egy számmal a

megyei kiegészítő parancsnokság adott ki tájékoztatót a bevonulóknak 1961—1964. között. A Nógrádi Turista az IBUSZ megyei irodáján» la volt a híradója 1965-ben A Rejtvény es Nógrád a Magyar Hirdető nógrádi kirendeltségének a kiadványa volt 1966- ban.

A Nógrádi Takarékossági Híradó már 1955—1956-ban figyelmeztette a helyieket: hová tegyék a pénzüket (amiből akkor sem volt túl sok.) A megyei postahivatal és a megyei OTP adta ki. A dolgok furcsa logikája szerint ezt az önsegélyezés követte 1962-ben az Állami Biztosító kiadásában...

S a nagy színész—újságíró összecsapások (zöld gyepről van szó) lázában Nógrád sem maradhatott ki. 1973-ban megjelent a Salgó-SZUR is.

Mindezeken kívül volt lapja a tűzoltóknak, nem is egy,' ilyen címeken: Lángok. Nógrádi Tűzvédelem stb. S volt külön a megyei rendőröknek) is Nógrádi Radar, Nógrádi reflektor. Nógrád megyei Rendőrhíradó címeken.

S természetesen voltak sportszaklapjaink is. Ezek általában egy-egy szakszövetség belső tájékoztatói, mint pl. az atlétáké, a labdarúgóké, de volt külön belső híradója az SBTC-nek is 1976-ban s külön a játékvezetőknek 'S 1974-ben. (Sajnos nem volt benne olyan rovat, hogy a szurkolók levelei...)

(Vége)

(P. M.) J

Á közrend, a közbiztonság

A hallgató kérdez, a főkapitányhelyettes válaszol

A Magyar Rádió miskolci körzeti és nemzetiségi szerkeszt őségé február 25-én 50

perces adást sugárzott a városok és a kisebb települések közrendjét, az állampolgárok közbiztonságát érintő fórumon. A levélben és a telefonon érkezett kérdésekre Borsod, Heves és Nógrád megye rendör-fökapitánysagának vezetői válaszoltak.

Az adásidő rövidnek bizonyult, s a fórumon megyénket képviselő Balya Pál, rendőr ezredes, a Nógrád megyei főkapitányság helyettes vezetője nem tudott minden kérdésre választ adni. Az adásban elhangzott, hogy a válasz nélküli kérdésekre a megyékben megjelenő lapok hasábjain kapnak választ az illetékesek. Balya Pál készséggel vállalkozott erre.

Zsolnai Béla, a salgótarjáni Beszterce-lakótelep népfronttitkára kéri, hogy kapjanak körzeti megbízottat. Ha nem is irodával, de legalább a Somoskőújfalui városkörzetet bővítsék ki ezzel a területtel. A népfronton belül 10 fős önkéntes csoportot alakítottak, de a szakmai irányítás nincs megoldva — írta levelében.

A főkiapitányheilyetites válasza a következő:

— A Beszterce4akótelepen jelenleg is van körzeti megbízott. E feladatot Kortis József rendőr zászlós látja el. Természetesein területéhez nem csak a Beszterce-!akótelep, hanem mint kérdésében szerepel, a Somoskőújfalui körzet is tartozik.

Az iroda létrehozásában is kedvező a válaszom. Ugyanis a Beszterce-lakótelepen a megbízotti iroda kialakítása folyamatban van, A Salgótarjáni városi Tanács az iroda átadását ez év június 30-ára tervezi, örülünk annak, hogy a lakótelep dolgozói a közrend, a közbiztonság fenntartásában, szilárdításában tevőlegesen is részt vesznek és ezért megalakították a 10 fős önkén les rendőri csoportot. A csoport szakmai irányítására a salgótarjáni rendőrkapitányságon a szükséges intézkedést megteszem.

Szépe Zoltán, Salgótarján, Erkel Ferenc utcai lakos írta: a városban három közlekedési lámparendszer volt, egyet leszereltek, kettő nem működik. Mi lehet ennek az oka és mi a véleménye erről a rendőrségnek — kérdezte a megyei tökapitányhelyetteslől. íme a válasz:

— Mind a három lámpa korábban azért került telepítésre, mert a forgalom nagysága azt indokolttá tette. De azt is el kell mondani, hogy a felszerelt jelzőlámpák mór használt berendezésként kerüllek Salgótarjánba. Típusuk az úgynevezett Pécs II. berendezés. Ezek a berendelések a mai forgalmi igényeket mér nem képesek kielégíteni és elhasználódásuk olyan mértékű. hogy akadályozta a folyamatos üzemeltetést. Már 1982-ben műszakilag felülvizsgálták a területileg iilletékes debreceni jelzőlámpaszerviz szBikembereá. A felülvizsgáltat eredményeként a Centrum Áruháznál lévő lámpáknál sem a statikai, sem a földelés-e lílenállási mérések nem hoztak kielégítő eredményt, ezért ezt azonnal ki kellett kapcsolni élet- és vagyonbiztonsági okokból , Á másik két. Iámba sem üzemel hasonló okok miatt.

Véleményűink szerint a jelzőlámpák további üzemeltetéseié szükség van, sőt további csomópontok összehangolt bekapcsolását is tervezi az erre illetékes közúti igazgatóság, megv al ósí fásukra a terveket már el is készítettük.

Géczi András Mátra,tere- nyerni azt írta, hnqy a baleseti tudósításokban Nógrádi megyében gyakran szerepel az ittas vezetés. Amennyiben ez eltér az országos átlagtól, van-e módja a rendőrségnek, illetve az igazságszolgáltatásnak az átlagostól súlyosabb fegyelmezést alkalmazni?

— Erre a kérdésre azt tudom mondani, hogy valóban igaz: Nógréd megyében az átlagostól gyakoribb az ittas vezetés. Évek óta megyénk nem a legelőkelőbb helyen áll. Az 1984. évben viszont az ittasain okozott balesetek száma mintegy 6 és fél százalékkal csökkent, de az országostól még így is magasabb. Természetesen az eljárásoknál mind a rendőrség, mint a bíróság ezeket figyelembe veszi — mondotta a kérdésre Baiya Pál rendőr ezredes a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetője.

Város környéki fejlesztési alap

Az érintett települések meghatározott arányú, illetve összegű hozzájárulásával város környéki fejlesztési alapot hoztak létre a Borsod megyei Kazincbarcikán. E pénzügyi alapot egy-egy jelentősebb, az adott város környéki település anyagi erejét meghaladó beruházás finanszírozására használják fel. Kazincbarcika 200 000 forinttal,

s azzal a kötelező erejű nyilatkozattal állt be a sorba, hogy nem tart igényt az alapra, a többi települések pedig lakosonként és évenként 4 forintot fizetnek be. Az alapból a város környéki települések vezetőiből alakult bizottság által elbírált pályázattal lehet igényelni. Az odaítélés döntő szempontja az, hogy a tervezett beruházás közérdekű legyen, továbbá az, hogy a pályázó település rendelkezzen a megkívánt arányú saját fejlesztésig alappal is. Egyöntetű határozat alapján az összes település érdekeit szolgáld közös beruházásra is felhasználhatják a kazincbarcikai város környéki fejlesztési alapot. (MTI)