Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

I Jt jnali 4 óra: még alszik a város Reggeli csúcsforgalom a buszpályaudvaron JÓ REGGELT, BlUSSóGYARMóI! 1985 február 26., kedd. A Nap kei 6.31 — nyugszik 17.24 Arakor Így hajnaitájt, három óra felé igencsak nehéz el­dönteni, egyáltalán kibújik-e ma a felhők mögül Néptelen a megyeszékhely, a csend visszaveri a fázós lép­teket, az úton felibukkanó ma­gányos autó monoton zúgá­sát. Annyi bizonyos, hogy nem kell szembejövő forga­tom tóil tartanunk, amikor ne­kiindulunk az útnak, hogy koszöntsük a balassagyarma­ti hajnalt, tanúi legyünk a varos ébredésének. Sötétek a falvak, megüli a sűrű köd az utakat. A látó- távolság alig húsz-harminc meter. Ember először End re­falva központjában tűnik fel. Támasztja a lámpaoszlopot magányosain, nem tudni: indul vagy érkezik. Az álmos vidék miniket is elfoágyaszt, változatosságot az hoz amikor a Kossuth rádió megkezdi adását. A mete­orológiai jelentés szerint mí­nusz négy és plusz tíz fok kö­zött mozog a hőmérséklet, a keleti országrészben eső vár­ható. Négy óra után feltűnnek Balassagyarmat fényei. Alszik a város. Keressük, kutatjuk az embert, kérdezősködnénk korai kelésről, úticélröl, de teremtett lélekre nem bukka­nunk. Vagy mégis? Igen, ott a távolsági buszmegállóban, a büfé mellett, álldogál valaki. Kis motyóját igazgatja, ren­dezgeti. — Jó reggelit! Éjszakai mű­szakból? — Onnan jövök, onnan a nagy kapu mögül — muto­gat a komor épülettömb felé. — Most szabadultam a bör­tönből. Nézzék meg. itt van róla a papírom, a szabaduló levelem. Húsz napot ültem verekedésért. Kutya világ az ott, jobb már a szabad leve­gőn... Lukáesné Lőcse Katalint, a Szondi György Szakmunkás- képző Intézet takarítóasszo­nyát derűsebb hangulatban ta­láljuk, mimt iménti partne­rünket igaz, hajnali három órától dolgozik, már hat cse­répkályhái megpakolt, hagy legyen meieg. mire megérkez­nek a diákok — Étkei egy kis mellekes. Azért vállaltam fel a fűtést. A korai kelést megszoktam Arcról jól ismerem azokat, akik első követei a nappal­nak Például a szécsényi tej- szállítókat mindig látom, amint rakodnak az üzletek elé. Hiába no. Ki-ki a magia posztján... öt óra utáji megélénkül az élet a buszmegálló környékéin. Járja János forgalmista indít­ja az első járatot Salgótarján felé, öt óra húszkor pedig su­gárban futnak be a munkás- szá’Uító autóbuszok a környék­ről. — Ilyentájt ezer ember is megfordul egyszerre a meg­állóiban, a napi átlag 430 busz, hét-nyolcezer utas. Állí­tom magának, egy-egy dél- előttön Gyarmaton több a vidéki, mint a helybeli. Hangoskodva indulnak ne­ki a munkások... hová, mer­re? Megtudakolni, egy cso­port nyoméba szegődünk. A 30. számú Afész-élelmiszer- bolt előtt nagy a tolongás. Ez az üzlet nyit ki fél hat­kor elsőként a városban. — Kifejezetten a bejárók kedvéért — mondja Borkő Pál, ? bolt helyettes vezetője. Nem kell sokáig szemléim a kosaraikat, hogy rájöjjünk, mi a bejárók „kedvérevaló”. Két- decis. félliteres pálinkáé üve­gek vándorolnak a zsebekbe — Mit csináljunk? Szeszből van a legnaigyobb forgalmúink — tárja szét a karját Török Sámuelmé eladó — később jönnek a gyerekeik tejért, péksüteményért... Hagyjuk még a gyerekeket aludni! Nézzük, mi újság a gyárak környékén! Bútorgyár, kábelgyár, fémipari vállalat. Özönlenek a munkások, meg­számlálhatatlanul. A PENO- MAH balassagyarmati üzemé­nek rendésze, Bállá István, agilis ember. Ellenőriz, órát igazít, dorgálja a késve ér­kezőket. — Éjszaka 18—20-an mér­legeitek, pakolták a húsárut. Az élő állatokat szállító ko­csik jókor elindultak a té- eszekbe, állami gazdaságokba. Sertest, marhahúst hoznak, reméljük, tíz óra körül meg­érkeznek A délelőttös mű­szak? Megvan úgy 350 ember helyből, faluról. A gyárnegyedet odahagyva, hat óra utáni utcai sétánkon fotós társam megjegyezte: mi­lyen szepék, ápoltak a balas­sagyarmati hölgyek. E megfi­gyelés nyomán toppantunk be a legkorábban nyitó fodrász- é" kozmetikai szalonba. A szolgáltatások drágulása itt is érezteti hatásét — mondják az üzlet dolgozói. — Ám a két hete újdonság­nak számító szolárium rü­gyön közkedvelt — teszi hoz­zá Beocsik Erika kozmetikus. — Annak is örülünk, hogy vannak férfivendégeink. Ma már a jólápoltság mindenki­nek fontos. Hogy milyen a sminkdivat? Természetes szí­nek, árnyalatok, 1 gazodva az arc karakteréhez. A Geisler Eta középiskolai kollégium lányai még nem szorulnak efféle tanácsokra. Festék nélkül, álmosan, kóco­sain is üdék, szépek. Igaz, a hat órai felkeléssel gondok vannak. — Háromszoros ébresztőt tartunk — mondja nevetve Gondos Bertalanná nevelőta­nár — Az első a mikrofonos ébresztő, aztán a naposok jár­ják végig a szobákat, végül biztos, ami biztos alapon, mi is ébresagetjük a hétalvókat. „Azért szólok, mert szeret­lek...” — sugározza a házi stú­dió a közkedvelt slágert, s a lányok kapkodva öltöznek, nehoev késés legyen a lustál­kodásból. Mint ahogy rohantak a Dó­zsa Gvörgy iskoláiba a háti- táskáikkal ..megrakott” lustáb­bik nebulók is. Jóval csenge­tés után. Elmúlt nyolc óra. Él, nyü­zsög, lélegzik a város. Jó reggelt, Balassagyarmat! Hajnali bevásárlás Szöveg: Kiss Mária Képek: Bencze Péter Háromszori ébresztés után még mindig az, ágyban a kö­zépiskolai kollégium „lustább* jai% t I Itt a friss tej! cserépkályhát niegp^kol­■a »1... A forgalmista ■ r ICiiWfw HMM Aki ráér Kezdődik a reggeli műszak Bccsöngctcs előtt...

Next

/
Thumbnails
Contents