Nógrád, 1985. március (41. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-14 / 61. szám
Ütállapotok Ncgrádban tavasszal Megviselt hálózat Nemcsak az embereket és a te? hnikát, hanem az utakat is próbára tette a szokatlan téli zimankó. A várható károsodásról Szakos Pal. a közúti igazgatóság salgótarjáni koordinációs üzemmérnökségén ek vezetője adott tájékoztatást. — Miért viseli meg az utakat a szokottnál nagyobb hideg? — A nagyobb hidegben mélyebben fagy át a talaj a pályaszerkezet alatt. Homokos talajnál ez nem okoz semmi bajt. De a megye kétharmad részében lévő agyagosnál ez nagy gondot jelent. A fagy a mélyebb rétegekből is előszívja a vizet, így a pályatest alatt az olvadáskor iszap, sár keletkezik. Ez nyilvánvalóan nem tudja kellően tartani a pályatestet. Az igazi olvadás még csak most kezdődik, mi is most 'kezdiük felmérni e várható károkat. — Mi okozza a aszfaltréteg foltos leválását? — Az aszfaltburkolat kátyú sodásá ban korábbi technológiai hibák köszönnek vissza. A javításkor nem eléggé tisztították meg az új aszfaltburkolat helyét. így a víz befolyik alá, s a fagy következtében felemeli az aszfaltréteget. E gödrök javítását, mint arról már a NÓGRÁD is említést tett, megkezdtük. Mindent egybevetve az alsóbb rendű utakon 30 százalékkal nagyobb a károsodás a szokásosnál, az eddigi becslések szeriint. — A téli károktól eltekintse, milyen állapotban van most a megyei úthálózat? — A hálózat 57 százaléka fegy-két éven belül aszfaltozásra szorulna. Ezen belül összesen 243 kilométer hosszú szakasz azonnali aszfaltozást követelne. Ugyanakkor a rendelkezésre álló keretek évente 10—15 kilometer út aszfaltborítására adnak lehetőséget. Fennáll tehát a kockázata annak. hagy belátható időn belül rohamos romlás következik be az utak állapotában. Ebben az ötéves tervben a szinten tartást tűzhettük ki célul. Hatszázharminc kilométer hosszon alkalmaztunk bitumenes felületi bevonást. Ez egy ideig vízállóvá teszi az utat. Idén és a jövőben már nem tűzhetjük ki a szintentartás célját. Az új, szerényebb cél: megakadályozni a hálózat látványos, hirtelen tönkremenetelét. — Mik a főbb gyakorlati teendők? — Gondot fordítunk az útfelület hibáinak gyors javítására, valamint a vízelvezető rendszerek karbantartására. A következő öt év alatt a főutak padkáit kétszer, a mpl- lékutakét egyszer megigazítják az embereink. összesen 724 kilométer hosszan tisztítjuk ki az árkokat. — Hogyan kímélhetik a járművek a hálózatot? — Mint tudjuk, Magyarországon 10 tonna az engedélyezett tengelynyomás. Ez fontos határ, mert egy tíztonnás tengely áthaladásával járó károsodás húsz öttonnáséval, három nyolc tonnáséval egyenértékű. Viszont egy tizenkét tonnás tengely rongáló hatása megfelel három tíztonnás tengelyének. Ezeken az adatoknak az ismeretében arra fogunk kényszerülni, hogy forgalomkorlátozást léptessünk életbe a veszélyeztetett utakon. Nyolctonnás tengelynyomásban határozzuk meg a maximumot, kivételt képeznek a menetrendszerű buszjáratok. Várhatólag sebesseg- csökkentést is előírunk. — Melyek a kijelölt utak? — Ezt, még vizsgálják a szakembereink. Biztos, hogy a főutak nem kerülnek szóba és a mellékutakon is csak a legindokoltabb esetben élünk korlátozással. Ilyen lehet például a Salgótarjánt Kazárral összekötő vizslási út. a Ma- gyarnándor—Romhány, a Patak—Borososberény, a Cser- háthaláp—Szán da, a Cserhát- haláp—Alsótoid útvonal és még több is, ez még nincs eldöntve. A korlátozás természetesen csak ideiglenesen, várhatólag két hónapig lesz érvényben, amiig az olvadás káros hatásokkal járhat. — Mikor lesz végleges döntés? — Néhány héten belül. Természetesen előtte értekezletre hívjuk össze a megye nagyobb szállítóit, s tájékoztatjuk őket. Elmondjuk például, hogy a kritikus időszakban sűrítjük a tengelynyomás ellenőrzésiét, szigorúbban számon kérjük az útvonalengedélyek meglétét (mint ismeretes, az útvonalengedély nélküli úthasználat miatt az egyébként fizetendő díj tízszeresét kénytelen befizetni a szállító!). Mindezeket, természetesen nem jókedvünkben tesszük, hanem az utak és természetesen a közlekedőik, számítók érdekében. M. P........................ ■ < B útor, kábeldob Balassagyarmatról Szekrénysor kivitelre ' Közvetett exportra Nógrád/3 te Nógrád/4 szekrénysort gyárt idén a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár. E népszerű termékek a Consumex Külkereskedelmi Vállalat szervezésében lengyelországi vevőkhöz jutnak el. Kivitelre szánt termelésük értéke az első negyedévben megközelíti a hárommillió forintot. Belföldre többek közt Columbia és Éden szekrénysort. Szenátor ülőgarnitúrát termelnek ezekben a hónapokban az Ipoly-parti gyár szakemberei. Fontos termékük emellett a la kábeldob, amelynek jelentős része mint segédeszköz ugyancsak exportmunkát segít elő. Mindent egybevetve ötvenhárom és fél millió forint termelési értéket irányoztak elő a gyáriak az év első negyedére. A jelenlegi ismeretek szerint a teljesítés ennél szerényebb lesz. A tervnek nyolcvanhét százaléka valósul meg, értéket tekintve negyvenhat és fél millió forint. Kábeldobból húszmillió forintnak megfelelő értékűt állítanak elő, két és fél milliós mérséklődés mellett. Bútorból a termelés négymillió forinttal marad el az előzetes előirányzattól, így huszonhat és fél millió forint a negyedév végére várható előállított érték. Mint a gyári helyzetelemzésből kiviláglik: a bútorok iránti kereslet — az utóbbi évek feltűnő élénksége utáh — idén érezhetően lanyhult. A gyár eleget tett szerződéses kötelezettségeinek; a piac valós kereslete ekkora teljesítést tett lehetővé. A kábeldob rendelésállománya is kisebb volt a vártnál: a fölmerülő igényeket kielégítették a bútorgyáriak. Kongresszusi küldött Katika, a KiSZ-titkár A kongresszusra készülés zajos forgatagában egyik legnagyobb esemény a megyei pártértekezlet. Mert itt kerülnek nyilvánosságra az új tisztségviselők és az ilyen személyes dolgok mindig nagyon érdeklik az embereket. Á pártértekezlet után történt Szécsényben, hogy egy társaság már rongyosra olvasva az újságot, böngészett a megválasztottak nevei között, amikor az egyik ember felkiáltott: ,,Ez a Kovácsné, a mi Katink lenne?”. Leeresztette az újságot és várt a válaszra. Megkapta: „Igen, Molnár Pista lánya a Katika, a Kossuth utcából”. A kérdező erre belecsodálkozott a világba: „Nahát, nemrégen még iskolásként láttám...” Az a néhány esztendő bizony ebben az elfoglalt világban szinte kiszökik az ember életéből. Molnár Katalin is asszony lett, Kovács István gépkocsivezető felesége. Meg az általános iskolából kikerülve, állattenyésztői technikusi képesítést szerzett. És most Szécsényben a termelő- szövetkezet állattenyésztési telepén dolgozik mint vezető állattenyésztő. Annak az embernek, ha nem is mondta ki, de igaza volt. Így rohan az idő. Csakhogy Katikénak nem múlott el haszontalanul egy napja sem. Ha csak nem az a néhány hét, amely alatt betegeskedett. Mert így panaszkodott nemrégen látható felindultsággal: — Levett a lábamról a betegség — megkönnyebbülten tette hozzá — szerencsére túl- vagyok rajta... A pártértekezleten már nyoma sem volt rajta a betegségnek. Legfeljebb az izgalomtól, vagy a terem fényétől egy árnyalattal sápad- tabb volt a szokottnál az arca, ahogyan ott ült az elnökségben. De jól elviselte azt a tisztséget. Sőt igencsak oda is illett a nálánál már korosabb emberek közé. Akár az ablakba a szép virág. Nem tudom hogyan választódott ki ez a fiatalasz- szony erre a pártmegbízatásra, amivel megtisztelték, de akik kiválasztották, bölcsen cselekedtek. Elsősorban, mert utat nyitottak egy rátermett fiatal előtt, másodszor, mert bármennyire ifjú ez a fiatal- asszony, olyan szorgalmas mozgalmi múltja van, hogy tisztelet neki ezért. Igaz, ő ezt mondta: — Én mindig szerettem a mozgalmi életet, mert azt szépnek találom... Azt mondta szépnek, de abban ott volt, hogy már mint úttörő-rajparancsnok megfogta a kezét annak, akinek szüksége volt a segítségre. A kisiskolások rajongtak érte. A tantestület pedig büszkélkedett vele, hogy ilyen őrsevezető.iük van. Az már egyenes következménye lett az életének, hogy a középiskolában, a KISZ-ben vezető lett és később Józsa Barna, a titkár propagandistának jelölte ki, majd öt esztendővel ezelőtt szervező titkár, most a tsz-ben pedig KISZ-titkár lett. Azt mondták, akik ismerik, hogy ez a fiatalasszony az akiről bátran elmondhatják: a megbí7.atását lelkiismeretesen elvégzi. Ahogy mondta Holecz Feri: — Olyan igazi mai fiatal... öt esztendővel ezelőtt Ve- lenczei Zoltán és Holecz Ferenc éppen ennek alapján ajánlotta őt be a pártalap- szervezetbe tagnak. Kovácsné Molnár Katalin —, mert így jegyzi a nevét hivatalosan -3 életében ezzel megváltozott minden. Ügy emlékszik; hogy nagyon izgalmas volt a» a nap, amikor oda állott at tagság elé és válaszolt a kérj désekre. Arra, hogy átgor*} dolta-e a pártba való belépés sének jelentőségét, annyit váj 1 aszóit: — Igen átgondoltam... Így lett párttag Katika. DÄ ha csak abból állna a dolog; hogy belép a pártba és kész; akkor talán könnyebb lenne minden. De a munkahelvér» a helytállás szinte óriásivá! növekedik. Megbízták min* mozgalmi fe.adattal a tsa KISZ-szervezetének a vezeiéj sével. Tehát titkár lett. De mint állattenyésztési technikusra is szükség van rá e tsz-ben. A két feladat csati úgy látható el kifogástalanul; ha azt a bizonyos többleted vállalja a megbízott. Nemrégen voltam egy mur*J kaértekezletükön. Ott nincti pardon, nyolcezer szarva:*} marháról kell gondoskodni® ok. Értékben sok mill id forintot jelent. Katika a fejőstehén-telep egyik vezető} je. Sümegi Sándor az elnök»} helyettes ugyanúgy számod kérte tőle a munkát min* mástól, mert azt tartják, hogy aki a politikai életbe éled jár, annak méginkább élen kell járnia a gazdasági munkában. így aztán a napnak! nincs eleje, méginkább vége Kovácsné Molnár Katalin számára. De tisztességgel eW látja a feladatát mindkét he-’ lyen. Pedig közel ötvenfős KlSZ-alapszervezeti tag-ág irányítása nehezedik rá. Meg a munka a jószágokért és az ott dolgozó emberekért. Ellátja feladatát ez a fiata#® asszony, méghozzá jól és kedvvel. Talán éppen ezért esett rá a választás és került a megyei pártbizottság tag-: jai közé és a kongresszusi kü§} döttek sorába. i Sok sikert Kovácsné Ma*} nár Katika! Bobál Gyula ff Helyreállítják a bányavidéket A Dorogi Szénbányák nemrégiben külíejtéses bányát nyitott a Bajna melletti Hantospusztán. Húsz-huszonnégy méter vastag földtakarót bontanak meg és távolítanak el a szénrétegekről; a szénnel elsősorban a dorogi hőerőművet látják el. A külszíni bánya művelése, a hegybontó gépek munkája alaposan megváltoztatta a vidéket, nagyobb területet kellett kivonni a mezőgazdasági művelésből. A Dorogi Szénbányák vezetői azonban körültekintően gondoskodnak a környezet védelméről: ahogy a széntermelés halad előre, folyamatosan rekultiválják — ismét termővé, mezőgazdasági hasznosításra alkalmassá te® szik — a megbolygatott, ei® hagyott területet. Kísérletez-: nek azzal is, hogy szénporral javítják a talaj szerkezetét; a bányavállalat a terület birtokosával, a bajnai Alkotmány Termelőszövetkezettel kötött egyezséget a talajjavításra. (MTI) ( —"* ....................................... "Mi' 1 C _ hat esztendeje fi^PP gvelem ezt a falut, azaz bocsánat, újkori, fület- hasogató szóhasználatunkban a nagyközség titulus dukál Érsekvadkerten. De nem csak figyelem, hanem látom is. Itt valahogy másként mennek a dolgok, mint akár egy-két településsel odébb. Szembetűnőbb a gyarapodás. Persze nem volt ez mindig így. Amikor a városokba törekedett a temérdek ember, akkor bizony nem sok jutott az ittenieknek sem. Hanem ebben az utóbbi hat esztendőben! Már akkor eldőlt, hogy szebb arcot adnak a faluközpontnak. Kezdődött az építések sora a Bokréta vendéglővel, folytatódott a termelőszövetkezet vöröstéglás épületével, melléje telepítették a csupa üveg ABC-t, azután odébb, az építőipari szövetkeze^ húzta föl irodái falát, majd az ifjúsági ház került a téesz- i-roda mellé, s most a napokban avatták a takarékszövetkezet igazán szép „székházét”. Az ABC-vel szemközt pedig ott a park, az egyik legújabb büszkeség. Mert az! Az érsekvadkertiek büszkék ezekre a középületekre, s parkra, a járdákra, az Érsekvadkerti változások utakra, amikben benne van két kezük munkája. Nagy Gyula a huszonhat évéből csak ötöt töltött még ebben a községben, Rom- hányból ide nősült, de azt mondja: — Jól érzem magam, sok az ismerősöm, főként a munkatársak közül. Emlékszem a régi épületekre, azok elég csúfak voltak, mit mondjak. Én magam is segítettem a parképítésben: fuvaroztam, mert gépkocsivezető vagyok. Hogy miért? Gondolni kell a jövőre. Két kicsi gyerekem van, az övék is lesz, amit ma megcsinálunk. Mások is így vannak ezzel Érsekvadkerten. Minden új épületnél ott szorgoskodnak az emberek. Sokan. Ki amihez ért, abban segít. Az utóbbi évek gyarapodásához szinte mindig „kerítettek” megyei pénzt is. A tanácselnök nyugodtan megpályázhatta a lehetséges forintokat, hiszen bármikor odatehette mellé: ennyit és ennyit fogunk magunk megcsinálni. Amikor az ersekvadkerti változások után kutat az ember, két névvel lépten-nyomon találkozik. Az egyik Molnár Imréé, a tanács elnökéé. A másik név Kovács Andrásé, a helyi építőipari szövetkezet elnökéé. Ami közös bennük: az a sok szálú gyökér, ami a faluhoz köti őket. Régebben is történtek itt dolgok, de valahogy mindenki — a termelőszövetkezet, az építők, az áfész és a FORCON — tette a maga dolgát. Mostanában meg együtt gondolkodnak. És azt mondják, ez a két ember hozta egymáshoz közel a „cégeket”. Mindkettőjüknek megvoltak és vannak a barátaik, akikhez bármikor fordulhatnak. Látszatra egyszerű az egész. Építünk, gyertek segíteni, együtt megcsináljuk. Csakhogy ki- nek-kinek megvannak a maga elképzelései, érdekei. Hál; ezeket az érdekeket egyeztette. egyengette. simítgatta a két ember. Ök tudják csak, milyen nehéz néha az egyszerű dolog is. Persze sorakoznak itt a nevek, s talán nem is örülnek neki a tulajdonosok, ha kinyomtatva látják. Évekkel ezelőtt Fábián András villanyszerelő , kisiparos csak nézett rám, amikor az „in- gyenmmmfca” felől faggattam: minek erről beszélni? Vagy az Urbán brigád a FORCON-ból! Nincs az a lakatosmunka, amit el ne végeznének. Vitéz István a virágait adta a parkhoz... — Időnként összeül a vezérkar, Érsekvadkert üzemeinek, szövetkezeteinek vezetői — mondja Sajgó Ferenc, a területi pártvezetőség fiatal titkára —, akkor egyeztetjük a teendőket, összhang van, mint egy nagyzenekarban, és ez meg is látszik a falun. Az ott elhangzó ígéretek akárha papíron lennének. nem kell utána telefonálgatni; dehát megígérted, dehát így mondtad, meg úgy. A takarékszövetkezet új épületében a Che Guevarra Szocialista Brigád vállalta a takarítást, az jskolák-óvodák nyári festéséből csak az anyagot kell fizetnie a tanácsnak, mint ahogy a járdalap kerül csak forintba, a munkát már a falu végzi. Amikor a fiatal tanácstitkár, KoMányj Károly megemlítette egy falubelinek — ellen- drukker lehetett —, hogy a temető rendezésére ki-ki fölajánlhat pénzt, csak annyit, felelt neki: ha százezer torint összecsorog, maga titkár úr megcsókolhatja a népet. Hát... Félmillió forintból — annyi gyűlt össze szinte hetek alatt — vezették be a vizet, vettek járd árnak valót és építettek kerítést! (Csapatmunka volt: a kerítés lakatosmunkáit a FORCON, a szállítást a téesz és az áfész, a famunkákat az építőszövetkezet végezte, no meg persze a falu. Aki ráért, akiinek ideje volt.) Tavaly tizenkétmillió f®J rint fölött „gyűlt össze” a láthatatlan forint, ami per} sze csak forintalakhan látha® tatlan, hiszen lett belőle két és fél kilométer járda, park, út... Így van ez már évek óta. Titokban megcélozták nz ötéves terv végére meghirdetett társadalmi munkaverseny első helyét is. Okuk van rá, hiszen az elmúlt négy : v- ben háromszor voltak dobogósok. Hej, ha Valkó József, a községi népfrontelnök is nem kilincsel annyit, aligha van esélyük! Mert nélküle is nehezebben mennének a dolgok, azt mondják. Hisz’ valakinek el kell mennie az emberekhez: most kell a segítség, András bátyám; ráértek vasárnap Pista; adják a gépet akkor elnök elvtárs? QtÁv/iI nincs semmi OZ.UVUI titok ^ érsek_ vadkerti változások mögött.' Csak egy fölismerés, ami egyetlen mondatban is elmondható: együtt dolgoznak a közös célokért Érsekvadkerten sokan gondolnak m jövőre. H. Z. 1 NÓGRÁD — 1985. március 14, csütörtök