Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
Bútorok között akvarell Iványi Ödön kiállítása Iványi Ödön festőművész kiáillítása várja az érdeklődőket a salgótarjáni Lakberendezési Áruházban. A kiállított művek készpénzért, vagy QTP-résíaletre is megvásárolhatók az áruház bútorosztályán. Mint ismeretes, decemberben már rendezett egy nagy karácsonyi vásárt az áruház. Ez alkalommal a Nógirád megyében élő képző- és iparművészek alkotásai várták az érdeklődőiket és a vásárlókat Tegyük hozzá, .többnyire hiába. Annak ellenére, hogy a kezdeményezés, •mély lényegét tekintve a képzőművésze t i mecenatúra újabb formáját jelenti, kedvező a vásárlók száméra is. A miliő kicsit szűkös ugyan, ennek ellenére ösztönzést jelent a környezetkultúra színvonalának további emeléséhez, » korszerű lakáskultúra alakításához, amely napjainkban ks elképzelhetetlen az otthon hangulatához harmonikusa n filleszkedő képző- és iparművészeti alkotások nélkül. A kezdeményezés a kedvezőtlen kereskedelmi tapasztalatok ellenére folytatódik. Ezt jelenti most Iványi Ödön festőművész tárlaita. A Salgótarjánban élő műi vészt különösen Nógrádiban »okán ismerik, bizonyára lesznek azonban olyan vásárlók. akik az áruházban most találkoznak először nevével. ■Számukra mondjuk, hogy a művész 1918-ban született Le- szenvén. 1943-ban végezte el a képzőművészeti főiskolát, ahol Rudnay Gyula tanítvá- nya volit. Később Salgótarjánban telepedett le, ahol hosszú évtizedekig s napjainkban is reszt vesz a kulturális életben. A helyi, a területi és az országos képzőművészeti tárlatoknak pedig szintén rendszeres résztvevője, önálló kiállítások hosszú sorát rendezte, számos kiállítási és pályázati díj tulajdonosa. Különösen a hetvenes évektől mindenekelőtt akvareiljeivel hívja föl magára a figyelmet, többek között, az egri akva- relJbiennálé díjnyertese, a bieinnálé rendszeres szereplője. Most is akvarel lekkel jelentkezett, amelyek uralkodó témája a táj. Iványi Ödön tájai — kiállított aikva rétijei — elsősorban hangulatukkal ragadják meg a látogatót. Az ösztönző tartalmi vonatkozások elsődlegessége helyett akvarelljei a festői és szerkezeti megoldásokat hangsúlyozzák, a témák e lapokon mindenekelőtt motívumként hasznosulnak. Ugyanakkor az is nyilvánvalónak látszik, hogy csak olyan témáikat dolgoz föl, amelyeket személyesen is átél és megért. így a festői problémák az érzelmi-gondolati tartalmat fejezik ki. Akvarelljeinek sajátosságát alapvetően a líraiság adja, mondandójának alátámasztásához lírai eszközökhöz nyúl. Ezért bizonyára nem isvé- letLeri, hogy az utóbbi időben kitüntetett szerepet juttat a tájképnek. Ez a fajta tájábrázolás azonban nála nemcsak a látvány stilizált tükrözését jelenti, hanem a változó világ megradására való törekvést is. / Most kiállított akvarelljein szívesen idézi a szűkebb pátriát, a szelíd haj latú. fakókék párájú palóc vidéket, ahol a •völgyekben falvak bújnak meg, patakok csörgedeznék és érezni a Mátra halk romantikáját. A táj kanafcterjegyei-t csaknem kizárólag a színfoltok plasztikus ellentétével, ritmikájával hozza felszínre. Ez ad számára lehetőséget arra, hogy többi között érzékeltesse az évszakok váltakozásában rejlő költőiséget, vagy éppen a hajnal és az alkonyat alapvető hangulati különbségeit. Bizonyára nem véletlen a>z sem, hogy Iványi Ödön, az akvareEista vizek szerelmese is. Nemcsak a kiállított művék címe utal erre, például a Balatoni táj című sorozata, A párás Balaton, a Csendes Duna-kanyar, a Vitorlák, hanem elsősorban a természeti jelenségek már emlegetett szemléleti megközelítése. Éppen a nagy vizek tájéka ra- gyogtatja föl azt a színpom- pát, amelyben a parton élő és munkálkodó ember szinte maga is fölolvad, eggyé válik a természettel. Közvetett módon tehát példát is szolgáltat a művész akkor, amikor ember és természet harmóniájára, annak szükségességére utal. Sajnos, éppen napjainkban ez a harmónia igen gyakran fölborul s ez a diszharmónia alig belátható súlyos veszélyekkel fenyeget, hiszen bölcsőnket, a bioszférát semmisítheti meg. Ismétlem, ez közvetett üzenet, mert hiszen Iványi Ödön akvarell jei ben elsősorban mégis csaik gyönyörködünk, átélve a művész élményét, a derengés, a nyugalom ritka pillanatait, azt az érzelmi gazdagságot, amely hitelesítheti a festői formaiképzeletet Ez utóbbi egyébként meglehetősen egységes, tartalmilag olyannyira kötetlen is, hogy a képek szinte felcserélhetőek egymással. Ezek a fátyolos színviilágú afcvareUtek az átélt- séget, a tartalom és a forma megnyugtató egységét sugallják, igen kellemes gazdagítói lehetnek az otthonoknak. Még érdemes megjegyezni azt is, hogy senki számára sem elérhetetlenek, eladási áruk a zsüriárak fele. Amint az e megjegyzésből is következik, zsűrizett művekről van szó, ilyen módon is „hitelesített” esztétikai értékről. Érdemesnek látszik ezekben a hetekben körülnézni az áruház első emeletén az afcvarel- lek és a bútorok között. Terv szerint, a jövőben más megyei művészeik is önállóan jelentkeznek ezen a helyen. Z . ........ , T. E. Á Jelenkor februári számáról A Pécsen szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának szépirodalmi ■törzsanyagában többek között Bisztray Ádám, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos, Szepesi Attila és Takács Zsuzsa verseit, valamint Fekete Gyula, Kalász Márton és Vészi Endre prózai írásait olvashatjuk. Az irodalmi és művészeti tanulmányok, esszék sorában Fodor András és Németh Lajos Fülep Lajosról. Poszter György pedig Lukács Györgyről ír. Sándor Iván. Az idő füstjeié címmel a mai esszéíró középnemzedék munkásságát elemzi. Bori Imre jugoszláviai szemlével jelentkezik. Pályi András budapesti színházi bemutatókról közöl beszámolót. A kritikai rovat élén Or- bár Ottó és Vészi Endre új köteteiről szói Dérczy Péter és Futaky Hajna írása. A számot Lech Majewski (Varsó) plakátrajzai illusztrálják. idézett iskolai tagozat nyílik Salgótarjánban Megyénkben — széles körben ismert — meglehetősen magas a szakképzetlen népművelők száma. Arányukon évek óta nem sikerült lényegesen változtatni, noha a társadalmi, gazdasági fejlődés siirgetőleg veti fel a köz- művelődés színvonalának emelését. A Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya — hosz- szabb ideje keresve a lehetőségeket — mostanra megoldást talált a nem kívánt helyzetre. A Művelődési Minisztérium engedélyével és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola segítségével kihelyezett főiskolai tagozat nyílik az 1985—86-os tanévben Salgótarjánban. Az érdeklődők magyar—közművelődés és történelem—közművelődés szakra felvételizhetnek, s mindkettőre 12—12 főt vesznek fel. Jelentkezni a megyei művelődési osztályon lehet, amely magára vállalta a négyéves kurzus előkészítésének és végigvitelének minden költségeit. Az elképzelések szerint az oktatás levelező formában történik, a hallgatók kéthetenként kétnapos konzultáción készülhetnek fel a vizsgákra, az egri főiskola tanárainak irányításával. A kihelyezett tagozat számára helyet a Pénzügyi és Számviteli' Főiskola salgótarjáni intézete ad, míg a gyakorlati munkát a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ segíti. A vizsgákat Salgótarjánban tartják. A tagozat követelményrendszere megegyezik a nappali képzésével, és Színvonalának szakmai biztosítékát jelenti, hogy tanulmányi felügyeletét az egri főiskola látja el. A megyei művelődési osztályon gondolkodnak arról is, hogy később bevezetik az egyszakos, kétéves kiegészítő képzést — népművelésből. A salgótarjáni kihelyezett főiskolai tagozat iránt már eddig nagy érdeklődés nyilvánult meg: nyolcvanan jelentkeztek, de néhány napig még elfogadnak újabb jelentkezéseket. A felvételi vizsgák sikerét kívánják elősegíteni egy február közepén kezdődő és június derekáig tartó felkészítő tanfolyammal, amely a pedagógus-továbbképzési kabinetben működik. Az önköltséges tanfolyam résztvevői kéthetenként csütörtöki napokon találkoznak. A felvételi vizsgákat június végén Egerben bonyolítják le. NiimiHiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiituiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHii' Montenegro, Montenegro? A kellemes hangzású név hallatán csak lassan kezd derengeni, hol is van ez a Mon- tenegro. Jugoszláviában, a tengerpart legdélkeletibb részén. Az albán határ melletti Crna Gora Szövetségi Köztársaságról vain szól Pontosabban a festői szépségű, hegyes, sziklás vidékéről, a híresen üres zsebű, vitéz uralkodók emlékét és egykori elmaradottsága lenyomatait ma meg nemcsak turistalátványosságként őrző Fekete-hegyek országáról. Dusán Makavejev címválasztása tökéletes. Nemcsak kellemes. fülbemászó hangzása miatt, hanem sokrétű utalása révén is. Jelzi a saját maga és alkotótársai (az operatőr Tomislav Pinter és a zeneszerző Kovács Kornél is jugoszláv) hazagondoló attitűdjét. Utal a filmben szereplő jugloszláv vendégmunkásokra és arra. hogy ezek az emberek milyen szokásokat, kulturális örökséget vittek magukkal Svédor- ' szagba. Ez utóbbi pedig egyértelműen paralel mindazzal, amit Montenegro jelképez, mint egy ország gyönyörű, ám viszonylagosan elmaradott területe. Mert ezek a vendég- munkások is szépek és szeretetreméltóak, de Svédországban kelet-európai vendégmunkásnak tenni. .. A film egyik rétege ezt a valóságban ugyan létező. de eszméletlenül kontrasztos abszurd helyzetet veszi célba. Ügy vétem, telibe is találja. A svéd dúsgazdag üzletember családjának életmódja és mentalitása, valamint a „Zanzi- bár’-ban kanácsonyozók között az ég és a föld különbsége van. Talán csak egy ponton azonosak: az egyiknek azért mindegy minden, mert dúsgazdag, a másiknak meg, mert szegény. Az állandóan üzleti úton lévő Martin Jordan felesége, a legjobb évei végén járó Marilyn végtelenül unja magát a nagy semmittevésben és ráadásul a fáradt Mr. Jordan sem képes szexuális igényeit maradéktalanul kielégíteni. Ennélfogva az a véletlen sem igazán véletlen, ahogyan a minden mindegy szeszélye a repülőtéren jugoszláv vendég- munkásokkal sodorja kapcsolatba. Ügy véli. a megismerkedésből egv jó kis kalandot remélhet, és elfogadja meghívásukat. Eltűnése családja számára akkor válik megnyugtatóvá, amikor már biztosra veszik, hogy emberrablók kezébe került. A férj temészetes reakciója: nincs nagy baj, pénz kérdése az egész. A férj következő reakciója egyúttal már a film másik rétegének — és tagadhatatlanul ez a látványosabb — a közvetlen csúcspont előtti momentuma. Lényegében oly módon is vigasztalja magát,1 hogy legalább csend van, és egy nő pótolható másikkal, vagy akár egy férfival. Vagyis a szexualitás problémájáról van szó. annak bármilyen formáját értve rajta. Ezen a ponton Dusán Makavejev brillí- rozik. Egymást váltogató jelenetekben mutatja be, hogy a férj és a feleség miként tölti a szeretet ünnepét. Az asz- szony élvezi a számára egzotikus környezetet és lelkesen segít a Zanzibár nevű vendégmunnkás-mulatóban megren. dezésre kerülő óriási program előkészítésében. Közben persze zajlik az élet, időnként szeretkező pár zavarja meg éjszakai pihenőjét, akik bekapcsolódásra invitálják. Na és a csúcs: a karácsonyi nagy szexshow, amelyen frenetikus hatású ötletek kerülnek megvalósításra. (Természetesen a férj sem egyedül, ünnepel és szintén nem Ki nevet a végént játszik.) A rendező ezen a szálon fejezi ki a szexualitásról vallott nézeteit. Nem pornóról van szó, hanem erotikáról. Makavejev politikai-szexualitás nézeteiről, amit ő így fogalmazott meg: „A szex ideológiai szükségesség a forradalom számára”. Állítását több művében egészen kőnk. rétan fejtegette, melyek közül kiemelkédő ä W. R. avagy a szervezet rejtelmei (1971), illetve az ennek betiltása után francia—kanadai koprodukcióban készített Sweet Movie (1974.). Visszatérve az 1981-ben már Svédországban forgatott Montenegróhoz, Makavejev ezúttal nem szélsőséges formában fogalmazta mondanivalóját. Bizonyos tekintetben már lényegesebb kérdések mélységeit tárja fel, és ez hangsúlyozottan nem a szex és nem is az erotika. „A kérdés, amit a film nyitva hagy a következő: ha valaki egyszer megízlelte a szabadságot, élhet-e boldogan egv arany-kalitkában?” A kérdést maga Makavejev teszi fel. filmjéről beszélve. Csakhogy a filmben továbmegy, és sók tekintetben válaszol is rá. Hiszen Marilvn nem tud ellenállni a „barbár” környezetnek és az ifjú vendégmunkás Montenegrónak. Amikor viszont tragikus véget vet ennék, és távozik, rájön, hogy valójában az aranykalitka rabságát sem képes tovább elviselni Talán ehhez a tudathasadásos állapothoz hasonló szituáció és életérzés, amit a hazájától, valódi életterétől elszakadó művész önmaga átél. Ez az, ami a vígjátéki, mi több, helyenként burleszki jeleneteken is átérezhetó. Bodnár Mihály j| Énekes-zenész a csúcson Orgonaverseny, balassagyarmati énekkarral Vikidál Gyula neve, az első magyar rockopera —az István, « király — után vált szélesebb körben közismertté. Neve, személyisége szinte összeforrt Koppány vezér alakjával. Hasonló történelmi figura megszemélyesítése főiskolát végzett, tapasztalt színész- eek is komoly feladat. — Hogyan készült fel erre a •zerepre Vikidál Gyula? — Nagyon nehezen. Ugyanis a történelemkönyvekben csupán néhány sor szerepel arról, hogy Istvánnak volt egy sógora, vagy nagybátyja — mert a rokonsági fok máig is tisztázatlan —, aki kor és rang szerint tehetett volna uralkodó. S amikor Istvánt fejedelemmé választották, sereggel rontott Sarolt várának. Vereséget szenvedett, majd elfogták és felnégyelték. .. Körülbelül ennyi szerepel a tankönyvekbeh. Szerencsére a szomszédomban lakik egy bölcsészkart végzett történelem—magyar szakos pedagógus, akinek miután elmondtam a feladatomat, azonnal a segítségemre sietett, összegyűjtött sok könyvet és tanulmányt, ami erről a korról szól. Korabeli rajzokról megismerkedtem az akkori öltözékekkel,' összeszedtem a lakásban található összes prémet, állatbőrt és megvarrtam a ruhám. Mire elkezdődtek a próbák, én már testileg, lelkileg Koppány vezér voltam. — Szörényi Levente azt mondta egyszer, hogy nem az ő hibája, hogy Koppány alakja szimpatikus a nézőknek. Senki sem számított arra, hogy Vikidál Gyula majd ilyen jól játszik. — Levente bízott bennem. Ezt én igyekeztem megszolgálni. De arról is szó van, hogy nem akartam Varga Miklós sorsára jutni, hogy csupán szinkronhang tegyek. Bár bevallom az első próbákon ott ült a Koppány szerepére kijelölt színészi is és figyelte a fejleményeket. De végül is nem volt rá szükség. . — Ki volt a szóban forgó színész? <— Koncz Gábor. — Idén Szegeden nem tesz „István”. Miért? — A Koltay—Szörényi— Bródy alkotótrió szeretné színpadra vinni a művet. — Melyik színházat szemelték ki? — Az operát. — Az István, a királyt elkezdik hasonlítgatni, más rockoperákhoz, mint például a Jézus Krisztus szupersztárhoz, amelyben maroknyi színész játszott Jéruzsálem kü- lünböző részein. Az „István”- filmben miért egy helyen játszódik a cselekmény, hiszen csodaszép történelmi tájakkal rendelkezünk? — Mi is úgy terveztük, hogy a filmben tesznek bevágások Sarolt várából, a Hor- tpbégyról. Megtanultunk lovagolni is, egy hatalmas csa- tajelenet kedvéért, amit a kilenclyukú hídnál akartunk felvenni, de erre már nem maradt pénz. — Hol tart a szólólemeze? — Köszönöm, készül. A napokban vesszük fel az utolsó strófákat, s ha jó) számítom, egy-két héten bélül teljesen kész lesz. A tervek szerint áprilisban kerül á lemezboltok polcaira. Eltér az eddigi stílusomtól. Szeretnék teljesen újat adni a hallgatóknak: sok-sok meglepetést, zenei csemegét. — Régi P. Mobil-sikereket is? — Nem. A P. Mobillal végérvényesen és örökre szakítottam. — Az a hír járja, hogy Vikidál amolyan „fenegyerek”, nehéz vele együtt dolgozni. — Ez így nem igaz. Szeretem a munkám, és magas a tűrőképességem, de nem bírom magam mellett a lustaságot, butaságot, üldögélést. ..A zene mindenek felett” — hiszem és vallom Vankó Magdolna Ismét sikeres hangverseny színhelye volt a Salgótarjáni Állami Zeneiskola. A tavalyi évad óta új vonása e hangversenysorozatnak, hogy a meghívott neves orgonaművészek műsorában minden alkalommal fellép egy-egy megyei együttes is. így a hallgatóság kettős élményben részesül: a már ismert rangos művészek játéka mellett megismerheti megyénk színvonalas produkcióit, kamaraegyütteseit, énekkarait, szólistáit és a szimfonikus zenekart. Ezúttal Elekes Zsuzsanna orgonahangversenyét rendezték meg a balassagyarmati szövetkezeti vegyes kar fellépésével. Elekes Zsuzsanna az Országos Filharmónia szólistája, a fiatal orgonistageneráció jeles művésze, aki már számos zenei hangversenyen nyert díjat. Műsorában az orgonairodalom nagyjainak, többek között Bachnak és Lisztnek a művei szerepeltek.' Játékát biztos technikai tudás es igen színvonalas zenei interpretálás jellemezte, A siker nem is maradt el! Ráadásként egy izgalmas, modern hangvitelű művet szólaltatott meg a művésznő. Az est zenei színskáláját gazdagította a fellépő Balassagyarmati szövetkezeti vegyes kar Ember Csaba vezényletével. A együttes 1951- től kapcsolódott be a szövetkezeti mozgalomba. Azóta már több országos jellegű szövetkezeti kórustalálkozón szerepeltek, sikerrel. Elnyerték a ..Szocialista kultúráért”, valamint az OKISZ- nagydíjat és nívódíjban is részesültek. Műsorukon Viada- na- és Kodály-kórusművei« szerepeltek összességében úgy értékelhetjük a péntek esti koncertet, hogy az orgona és az énekkari hangzás gazdag zenei élményt nyújtva egészítették ki egymást. Legközelebb hasonló élményben március 22-én részesülhet a zeneiskola közönségé. Trajtler Gábor szerep'ésével. / Dr. Bélyei Lajosáé 4 NÓGRAD - 1985. február 13., szerda > Filmiegyxet MONTENEGRO
