Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-09 / 33. szám

Á szellem emberei a háború ellen Megalakult az Országos és kulturális A X. országos békekonfe­rencia útmutatásait követve, a közelmúltban megalakult az Országos Béketanács tudomá- nyrs és kulturális bizottsága. Elnöke Straub F. Brúnó aka­démikus, az MTA szegedi bi­ológiai közipont enzimológiai intézetének igazgatója. Elnök­ségében olyan neves közéleti személyiségeik vesznek részt, mint Sztanyilk B. László egye­temi tanár, Boldizsár Iván író, Bánffy György előadómű­vész és Maikkal László, a Debreceni Református Hittu­dományi Főiskola professzora. Az új bizottság arra törek­szik, hogy az értelmiség leg­különbözőbb rétegeinek kép­viselőit cselekvő közreműkö­désre ösztönözze az egyete­mes emberi érdekék megva­lósításáért. Legfőbb feladata, bogy tagjainak sokoldalú is­mereteire és kapcsolataira építve segítséget nyújtson a magyar békemoagalom hazai és külföldi munkájához. Min­denekelőtt a különböző tudo­mányágak eredményeinek fel­használásával tudományosan megalapozott érveket dolgoz ki az Országos Béke tanács te­vékenységének hatékonyabbá tételéhez. Állást fogllail a bé­ke ügyét érintő nemzetközi kérdésekben, és nézeteit, ja­vaslatait a sajtó, a tömeg­kommunikáció útján a köz­vélemény ölé tárja. Szeretné a korábbi időszaknál sokkal jobban előmozdítaná azt, hogy az írók, a művészek, a kul­túra képviselői alkotásaikkal, művészetükkel, hivatásuk kö­rében egyéni munkájukkal nem csak az értelemre, de az érzelemre te hatva segítsék a békéért folyó küzdelmet. Ha­tározott szándékúik, hogy sze­mélyes ismeretségeik feHhasa- íiállósévaft közreműködnek a magyar bélkiemoagaJlOm nem­zetközi kap csolabaránafc Msaé- lesií tétedben. MunkappogiraimljiHk énteJBné- fcen kezdeményezik, hogy • Magyar Tudományos Akadé­Béketanács tudományos bizottsága mia és más tudományos tes­tületek a közvélemény ne­vében felhívással forduljanak a bizalom- és biztonságerősítő, leszerelési tárgyalások részt­vevőihez annak érdekében, hogy csökkenjen a nemzet­közi feszültség, és folytatód­jék az enyhülési folyamat. Keresik az együttműködést a hasonló célokért küzdő kü­lönböző nemzeti és nemzet­közi tudományos, kulturális szervezetekkel, mozgalmakkal, valamint a külföldi békéku- taitó intézeteikkel. Az írószö­vetséggel közösen fórumot szerveznek „Az írók felelős­sége a békéért” címmel. Te­vékenyen részt vesznek az „Orvosok a > nukleáris háború elhárítása érdekében” néven iismert nemzetközi orvosmoz- galom ez év nyarán Budapes­ten sorra kerülő V. világ­kongresszusának előkészítésé­ben. Az Akadémiává] közösen „Szülőföld, hazaszeretet, in­ternacionalizmus” témakörben értelmiségi találkozót tervez­nek. A fórum egységes tézi­seinek kialakítására szakértői bizottságot hoznak létre. Mindezeken túl számtalan tudományos, ismeretterjesztő előadás, vitaülés, konferencia és egyéb fórum megszervezése szerepel a programban azzal a céllal, hogy minél többen és minél sokoldalúbban tájéko­zódhassanak olyan kérdések­ről, mint a háborús fenyege­tés gazdasági, társadalmi, pszichés következményei; az atomháború természettudo­mányos vonatkozásai, és a fegyverkezési verseny megfé­kezésének eszközei, módsze­rei. A bizottság tagjai meggyő­ződéssel vallják: a tudósok, a művészek, a szellem emberei sokat tehetnek a háború elke­rülése, a béke megvédése ér­dekében, szakmai munkássá­gukkal éppúgy, mint társadal­mi szerepvállalásukkal. I,. A. Koszta Rozália: Kucsmás férfi Életre hívták az általános iskolákat (Részletek) A feteizafoadülás előtt jó egy évtizeddel kezd­tem pályafutásomat Etes-Amália-telepen. A Salgó­tarjáni Kőszénbánya Rt-nek mintegy 15—16 bányatelepén volt ekkor iskolája. Ezekben közel 50 pedagógus tanított. A nevelők a Salgótarján bánya­telepi tantestületbe tömörül­tek. Ennek a testületnek Blanáir Sándor volt az elnöke, én pedig jegyzője több mint egy évtizedig. Ez idő alatt gyakran találkoztunk, mint a testület tisztségviselői, hogy a közös tennivalókat megbeszél­jük. A pedagógiai problémák megvitatása közben felvetődtek társadalompolitikai kérdések is, amelyek megítélésében azonos, vagy megközelítő ál­láspontot foglaltunk el. Bla- nár Sándor azon nevelők kö­zé tartozott, akik lelkes hívei voltak a haladó pedagógiai és politikai irányzatoknak. Ké­sőbb — a felszabadulás első percétől — aktív részesévé vált a szocalista építőmunká­nak. Ö lett 1945-ben Salgó­tarján város első szocialista polgármestere. Személy sze­rint az én életsorsom irányí­tásában akként játszott döntő szerepet, hogy az ő írásbeli nyilatkozata alapján folytat­hattam — katonai behívás miatt megszakadt — ped'agó- gusmunkámat Baglyasalján, 1945. május első hetében, mi­után Galánta körzetében el­hagytam alakulatomat és ci­vilbe öltözve bevártam a Vö­rös Hadsereget Zonetorony községben. 1945. május 6-án kértem felvételemet az MKP baglyasaljai szervezetébe. Hogy kérelmemet teljesítették, az Blanár Sándor már említett írásos nyilatkozatának, nem­különben Készéi Ferenc bá­nyász — Salgótarján díszpol­gára — és Kérdi István bá­nyász, aki 1945-ben a helyi földosztó bizottság elnöke volt — ajánlásának köszönhető. Nyilván közrejátszott ebben szociális származásom is. Apám ugyanis Baglyasalja szénbányáiban dolgozott — megszakítás nélkül — 40 évig, mint kőszénbányász. Életünk, a család múltja nyitott könyv volt minden akkori — 1945- ös — baglyasaljai párttag szá. mára, akik szavazatukkal döntötték sorsomról. * A baloldali beállítottságáról ismert Müller Pál, mint szak- szervezeti titkár már 1946 ta­vaszán gondoskodott áriról, Moldoványi János megyei szakszervezeti titkárral karölt­ve, hogy a nevelők világnéze­ti tájékoztató értekezleteken vegyenek részt. Ilyen három­napos tanfolyamot mi szer­veztünk Baglyasalján elsőként a megyében, amelyre más já­rásból te meghívtunk szak- szervezeti aktívákat tapaszta­latcsere' céljából. Később a megye többi járásában is sor került ilyen értekezletre. Ezt támasztja alá Moldoványi Já­nos tanfelügyelő 1946. novem­ber 11-i jelentése a főispán­nak. Idézem szóról szóra: „Az elmúlt hó folyamán folytatódott a nevelők világ­nézeti átképzése. Ebből a cél­ból a járások területén világ­nézeti tájékoztató értekezlete­ket tartottunk. A rétsági já­rás nevelői háromnapos tan­folyamon gyűltek össze Rom- hámyban, október 23—26-ig. A háromnapos tanfolyamom fővárosi előadók és a járás tanítói tartottak nívós elő­adásokat. A megnyitón a vármegye főispánja és alis­pánja is megjelent. (Nógrád megyei Levéltár Nógrád—Hont megye Közigazgatási Bizottsá­gának iratai 14/1946. sz.” Szük­ség volt erre az átképzésre, erre a világnézeti tájékoztató tanfolyamra, mert a mai me­gyénkben is, főként a fele­kezeti iskolákban tanító ne­velők többsége politikailag képzetlen, a demokrácia iránt közömbös, nem kis szá­zalékban bizalmatlan volt. A párt helybeli vezetőségé­ben Sulyok András titkár, Mérő Lajos, Fóti József, Ha­raszti László, Nagy Jánosné és Müller Pál foglaltak he­lyet a felszabadulás első évé­ben. Müller Pál és én már 1945 októberében Budapesten részt vettünk egy rövid elő- adóképző-tanfolyaimon. amit a volt Andrássy út egyik villá­jában, az alagsorában tartot­tak. Az előadók közül Házi Árpád (Pest megye alispán­ja volt akkor) és Friss Ist­ván nevére emlékszem. A budapesti tanfolyam után, alig néhány hét múlva Sal­gótarjánban te megindult egy hathónapos esti előadóképző tanfolyam, amelyen szintén részt vettem. * Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány már 1945 augusztusá­ban életre hívta az általános iskolát. Minálunk akkor egy községi és két bányai iskola működött. Azonnal hozzá- kezdtünik az általános iskola megszervezéséhez, a szakos és az orosz nyelvi oktatás elő­készítéséhez. A volt bánya­igazgatói lakásból oktatási cé­loknak megfelelő 4 tantermet és irodahelyiséget alakítottunk ki. Képesített orosz nyelvi szakos tanárunk ugyan nem volt, de egy Kárpát-Ukrajná- ból ideköltözött fiatalasszony, (Bóth Lászlóné) vállalkozott az orosz nyelv tanítására. A bányaigazgatóság — javasla­tunkra — alkalmazta őt óra­adóként. Ügy vélem, ezzel a kezdeményezéssel is példát mutattunk a megyei iskolák­nak. A MADISZ mellett az MNDSZ helyi nőszervezete ugyancsak példamutatóan te­vékenykedett. így — többek között — a „napközi otthonos óvoda” megszervezésével (már 1945 kora tavaszán) a szén­medence valamennyi bánya­telepének példát mutatott. Eb­ben az intézményben ugyanis étkeztetés is történt, aminek jelentőségét csak azok tudják értékelni, akik a háború utá­ni ínséges hónapokat átélték. A napközi otthonos óvoda költségeit részben a Salgótar­jáni Kőszénbánya Rt fedez­te, részben pedig a Nemzeti Segély Alapból fizették. 1945-ben vetődött fel az a gondolat, hogy az üresen ál­ló, de nagyon elhanyagolt ál­lapotban levő laktanyában (Salgótarján) középiskolai kol­légiumot lehetne kialakítani. A helyi, a városi, majd a megyei pártszervek egyetérté­sével megkezdtük a szervező munkát. A városi nemzeti bizottságot az SZDP vezetőit, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt üzemii bizottságát és a legtöbb anyagi támogatást nyújtó zagyvapáWalviai bá­nyagépgyár vezetőségét kell megemlítenem, mint akik se­gítették a terv megvalósítá­sát. A munka megindult. Jó másfél év múlva megnyitotta kapuit a Petőfi Sándor Népi Kollégium, mint a mai Strom­feld Aurél Diákotthon elődje. Az első igazgató dr. Ravasz Dezső lett, majd őt Richter Vilmos tanár követte 1947-ben. Lakóhelyünk, de a szénme­dence felelős vezetői is lát­ták, hogy a bányai pedagó­gusok támogatják a párt po­litikáját. A munkásvezetők megbecsülitek bennünket, aminek konkrét megnyilvá­nulását akkor éreztük először, amikor azonos elbírálásbati részesítettek a széncsatálc hő.) seivel: a bányatelepi élelem« tárban ugyanannyi élelmiszer^ adagot kaptunk, mint a bá­nyászol^, de más jellegű ter­mészetbeni juttatások — minti amilyeneket pl. a lakás, a fűtés, a világítás címén él-) veztünk — ugyancsak azonoíj sak voltak a fizikai dolgozóJ kéval. Már 1945-ben felveJ tődött az a terv is, hogy a helybeli általános iskola meg^ szerzésével egyidejűleg léte­süljön itt, helyben munkáti képzőművészeti esti iskola. A' terv meg is valósult. A void bányaigazgatói lakáshoz tar! tozó gazdasági épületet ala­kítottuk át műhelyterem-mé a Salgótarjáni Kőszén-bánya RÍ patronálásával (de nagyon! sok társadalmi munkával). Az esti iskolát Bóna Ko| vács Károly szobrászművész vezette, aki az általános is| kólában is tanított, mint óra| adó. Hogy idekössük lakóJ körzetünkhöz, amíg állanád lakást nem kapott, én osztott tam meg családjával az ott4 honomat. Bóna Kovács KáJ roly műve a köztéri Báthori! szobor, a megyei kórház előtte Ö alkotta azt a freskót isj amely az MKP helyi aiap.szer-4 zete könyvtárát díszítette! (Ma a hétközi diákotthon taJ nuliósizöbája a helyiség.) Aj falfestmény a munkás-paraszt^ értelmiségi összefogás, lényed gében a demokratikus nemzeti egységfront képzőművészeti! megf ogalroa zása. A magyar újjászületés esz-J méi ihlették 1945-ben a helyi vezetőket akkor te, amikor aj helvbeli Lenin Művelődési Otthon parkjában felállítanád Bányász-mellszobor megalkot fására kérték fel a művészt! Erőtől duzzadó fiatal hányás* emeli öklét köszöntésre, hrigid az esztelen háborús pusztítás dermedtségéből felrázza a kétkedőiket, hogy hitet .és r<v| ményt sugározzon az ország^ építésihez. (cserháti) Rénszarvasok segítenek A szovjet távol-keleti tajga zedliit, «palit és más ásvá­nyok lelőhelyeinek felkutatá­sában segítettek a rénszarva­sok a geológusoknak. A tudósok megfigyelték, hogy a kövek között, amelye­ket a tajgában előszeretettel nyalogatnak a rénszarvasok, nemes szarvasok és jávor- szarvasok, különféle ásvá­nyok találhatók. A vegy­elemzés során kiderült, hogy az állatok a só mellett olyan vegyületeket is elfogyaszta­nak, amelyek káliumot, náf.-| riumot, céziumot és más aH káli elemeket tartalmaznak* Ezek segítenek az állati szer«) vezetnek meszabadulni a bi­zonyos anyagokból mutatkozó feleslegtől, és felvenni azokat^ melyekből hiányuk van. Tapasztalt vadászok többi olyan helyet mutattak meg a geológusoknak, ahová a táj- gai állatok járnak. Ezek szol­gáltak útmutatásul az újabb ásványkincs-lelőhelyek fel«) fedezéséhez. ' Egészségünk, munkaerőnk mindennapi megújítása és fo­lyamatos karbantartása, ha megbetegedtünk, e dolgok helyreállítása nemcsak az egyén, a beteg állampolgár, hanem a társadalom feladata is. Hazánkban az utóbbi negy­ven évben példamutató volt az állam ilyen jellegű gondos­kodása, a magyar egészségügy és szociálpolitika az évtizedek gyakorlatában olyan elemek­kel bővült — az állampolgá­ri jogon alapuló betegellátás, a gyermekgondozási segély folyósítása és más intézkedé­sek — amelyeket más társa­dalmi berendezkedésű orszá­gokban el sem lehet képzel­ni, illetve a többi szocialista államban is későbben vezet­tek be. Az új évre több jelentős egészségügyi beruházásunk építése áthúzódott, s nem egy epek közül csak a VII. ötéves tervben fejeződik be. A beruházások időbeni eltoló­dásának elsősorban tárcán kívüli, azaz olyan okai van­nak, amelyek az egész nem­zetgazdaságban érezhetők vol­tak a legutóbbi időkig. Ezek közé tartozik az építőanyag- és energiaárak többszöri emelkedése, a beruházáspoliti. Ica módosításával kapcsolat­ban némileg visszaesett épí­tő. és tervezőkapacitás. Az építkezések későbbi be« Tovább bővül a szakosított betegellátás Egészségügyünk, szociálpolitikánk — 1985-ben fejezésének van egy sajátos, az egészségügyi beruházási szemléletben bekövetkezett változással magyarázható oka is. A minisztérium nem eről­tetett bizonyos beruházásokat, mert beigazolódott egy olyan elképzelés életképessége, mi­szerint a kórházi ágyak szám­szerű növelése kevésbé szol­gálja a korszerű betegellátást, mint a gyógyító-kezelő egysé­gek égetően szükséges re­konstrukciója. Ezen elképze­lés jegyében építik át a fővá­rosban az Országos Onkoló­giai Intézetet, az Érsebészeti Intézetet, az Országos Hema­tológiai és Vértranszfúziós, Intézetet, valamint két, terü­leti betegellátással te foglal­kozó klinikai intézetet. A vidéki felújítások közül a legjelentősebbek a diós­győri vasgyári kórház sebészeti pavilonja, a ta­tabányai megyei kórház sebé­szeti-diagnosztikai tömbje, az esztergomi kórház új részle­ge, valamint a Somogy me­gyei Mosdóson egy új, fiatal­korú betegeket ellátó tüdő- gyógyászati egység. Természe­tesen nagyon fontos a kór­házi ágyak számának nove­lese is, ennek lesz közvetlen bizonyítéka az, hogy az új évben Nyíregyházán 545, Győr­ben 100, Mosdóson 145, Kis­várdán 200 új ágy áll majd az arra rászorulók rendelkezé­sére. Nagyon fontos eleme az egészségügynek a szakgyó­gyászat területe, ezen is je­lentős előrelépés várható eb­ben az évben. Huszonhattal növekszik a gyermekorvosi körzetek, tizeneggyel az isko­laorvosok száma, s huszon­néggyel több fogorvosi körze­tet kereshetünk fel 1985-ben. Központi, folyamatosan mű­ködő körzeti orvosi ügyeleti rendszereket alakítanak ki Alcsútdobozon, Tiszacsegén, Egyeken, Szentgotthárdon és Pacsán. Sajnos, hovatovább népbe­tegséggé lesz nálunk a szív­ás a keringési rendszer meg­betegedése. Az infarktus, a gondos kezeléssel megelőzhe­tő érszűkület gyógyítására új kardiológiai részlegeket épí­tenek Siklóson, Győrben, és Gyulán, bővítik az ilyen rendeléseket Bács-Kisfcun és Győr megyében, italában pe­dig kardiológiai rehabilitációs részleggel egészítik ki az egyik kórházat. A szívgyógyászati lehetőségek kiterjesztését szolgálja az a pénzügyi keret is, amit a tárca új szívrit­mus-szabályozók, úgynevezett pacemakerek beszerzésére ka­pott. Eszerint 1985Joen már 1500 ilyen készüléket építhetnek be az arra rászorulóknak. A balesetet szenvedettek gyógyítását szolgálja majd az idén rendeltetésének átadan­dó székesfehérvári, győri, sal­gótarjáni és ceglédi kézsebé­szeti műtő, míg akiknek na­gyobb testfelülete megég, s bőrcserére szorulnak, Miskolc, Salgótarján, Győr, Cegléd és Szombathely új gyógyító he­lyein kapnak majd ellátást. Az ország 18 — közötte há­rom gyermekeket szolgáló — műveseállomásának száma ugyan nem növekszik, de szervezéssel és a gyógyító eszközök célszerű mozgatásá­val 10 ezerrel több lesz ez év végére a műveseellátásiban részesülök száma, s minden remény megvan arra, hogy 1985-ben már 100 veseátülte­tést végeznék hazánkban. A serdülők lelki zavarainak gyógyítására az országban im-t már hat helyen van pszichi­átriai részleg. Üj kórházi rész­legek kezdik meg működésü­ket az alkoholellenes program keretében, s az öngyilkosság­ra hajlamos lelki sérültek ér­dekében. Az egészségügyi kor­mányzat 1985-ben mindent megtesz a gyógyszerellátás ja­vítása érdekében. A statisztika előzetes becs­lése szerint 1985-ben — mi­vel előreláthatólag az elmúlt, évinél kevesebb gyermek szü­letik — mintegy 3 százalék­kal kevesebb anyasági segélyt és körülbelül két százalékkal kevesebb gyest fizetnek majd ki a társadalombiztosítási ha­tóságok. Mind abszolút érte­lemben, mind a lakosság össz­létszámúból való százalékos részesedésében magasabb lesz ez évben a nyugdíjasok szá­ma. Összes társadalombiztosí­tási kiadásainknak több mint hetvenegy százalékát a nyug­díjak teszik ki. Az új évi terv, a táppénzre kifizetett össze­geknek mintegy 5 százalékos emelkedésével számol. Várha­tóan emelkednek a gyógyfür­dőik nyújtotta szolgáltatások árai, igy a szociálpolitikai lakásokra szánt állami támo- ' gatásnak kevéssel több mint három százalékát ez emészti fel. Az országban 1985 végére — ez egyben a tervidőszak- vége — 72 ezer bölcsődei fé­rőhely lesz, a becslések sze­rint a szükségletnek megfe­lelő mennyiségű. A SZOT 1985^ben is folytat-« ja évtizedek óta bevált üdül«) tetési programját. Egyre gya­koribbak lesznek az orvosi vélemény alapján kiállított üdülőlbeutalók. Ezekkel elér­hető, hogy az üdülés alatt a beutaltaknak mintegy kilenc­ven százaléka orvosi kezelésű is kaphasson. Mivel várható­an emelkedik az üdülőjegyek ára is, ennek a megemelt ár­nak jó részét központi hozzá­járulással fedezik. A fentieket összegezve megj állapítható, hogy — bár egye-« lőre csak kismértékben —« javuló általános gazdasági helyzetünk eredményeképpen nagyobb fejlesztési és beru­házási lehetőségeket kapott aa ország egészségügyi és szociá­lis szervezete is. Amennyiben a lakosság is a tőle megszo­kott lelkesedéssel veszi ki részét az idén is az egész«) ségügyi létesítmények építéséj re szervezett társadalmi1 munkából, az év végén biJ zonnyal elmondhatjuk majd< 1985 sikeres éve volt a máj gyár egészségügynek, szocial^ politikának. H. ÍL |

Next

/
Thumbnails
Contents