Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-07 / 31. szám

Megkezdődött az FKP kongresszusa Csebrikov választási Besződe Javuló kapcsolatok Kínával ' Fazekas László, az MTI tu­dósítója jelenti: Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikád Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Ä1- lamibiztomsáigi Bizottságának elnöke szerdán választási gyű­lésen szólalit fel Vlagyivosz­tokban, ameilynek lakói kül­dő ttjülknek jelölték az OSZSZSZK Legfelsőbb Taná­csába, Beszédében megállapította, hogy a Szovjetunió normális, stabil, az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon és az egymás belügyeibe való be nem avati«)záson alapuló kap­csolatokat alkar fenntartani az Egyesült Államokkal. Egy ilyen viszony kialakítása felé tett lépésként értékélte azt a megállapodást, amelynek ér­telmében a két ország tárgya­lásokat kezd a kozmikus és a nukleáris fegyverzetek kér­déseiről. Részletesen szólt a Távol-Keletről. Rámutatott ar­ra, hogy a Szovjetuniót régii testvéri kapcsolatok fűzik a Mongol Népköztársasághoz. A Koreai Népi Demokratikus Köztársasághoz fűződő sok­oldalú kapcsolatok fejlődése szempontjából igen jelentősek voltak a múlt évben Moszk­vában megtartott felső szintű szovjet—koreai tárgyalások Évről évre gazdagodik a Szovjetunió testvéri barátsá­ga és együttműködése Viet­nam, Laosz és Kambodzsa népeivel. A Szovjetunió változatlanul arra törekszik, hogy javítsa kapcsolatait a Kínai Népköz- társasággal, s megfelelő lépé­seket is tesz ennek érdekében — állapította meg Viktor Csebrikov. — Az utóbbi idő­BefejezSdö ft a Magyar Néphadsereg harcászati gyakorlata Szerdán befejeződött a Ma­gyar ^Néphadsereg kijelölt tör­zseinek és csapatainak harcá­szati gyakorlata, amelyet éves kiképzési tervüknek megfele­lően tartalékosok bevonásával hajtottak végre. Á csapatok visszatértek helyőrségeikbe, és a behívott tartalékosokat leszerelték. A gyakorlaton tanúsított helytállásukért a honvédelmi miniszter több katonát^— köz. tűk tartalékosokat — kitün­tetésben részesített, illetve számos hivatásos és tartalékos tisztet, tiszthelyettest előlép­tetett. (MTI) Importkorlátozás Iránban As Iránban életibe léptetett Importkorlátozásokról nyilat­kozott egy sajtóértekezleten Mohszen Nurbáhs, az iráni központi bánik kormányzója. A bank ostak akkor engedé­lyed az importot, ha az nem borítja fel. a fizetési egyen­súlyt — mondta. Mint a Re­uter megjegyzi, nem tudni, hogy az iráni jegybank mi­lyen kritériumok alapján dön­ti el, egy adott importigény felborítja-e a fizetési mérleg egyensúlyát. Mmt már jelentettük, te­heráni bankárok a múlt hé­ten azt közölték, hogy Irán­ban szigorú behozatali kor­látozást foganatosítottak. Kül­földi diplomaták akkor úgy értesülitek, hogy a központi hank az olajbevételek elapa­dása, a valutatartalékok kri­tikus szintre esése miatt csak élelmiszerek és fegyverek importjához bocsát ki hitelle­veleket. A bank szóvivője né­hány nappal később ezt ta­gadta, s azt mondta, hogy Irán elegendő devizával ren­delkezik. Ingerült „üzenet" ' Nem is olyan régen még legfeljebb néhány soros kis hír tudatta volna a világsajtóban, hogy Ausztrália kormányfő­je, Washingtonban tárgyal. Ennek két érthető oka is volt. Először: Canberra nem tartozik ama fővárosok közé, ame­lyek aktívan vesznek részt a világpolitikában, és másodszor: az ausztrál—amerikai viszonyt sokáig az „egyetértés” unal­mas-kellemes közege jellemezte. Ismételjünk: így volt eddig. Most azonban valamenbyi megfigyelő egyetért abban, hogy Robert Hawke washing­toni utazása immár nem a néhány sort megérő rutinláto- gatások jólismert kategóriájába tartozik, tehát, ahogy ezt mondani szokás: érdemes rá odafigyelni. A figyelem egyik fő oka az ANZUS nevű katonai tömb, amely 1951. szeptember elsején alakult San Franciscóban az Egyesült Államok, Ausztrália és Oj-Zéland részvételével, és amely például 1964 júliusában elhatározta a dél-vietnami amerikai in­tervenció aktív katonai támogatását. A térségnek ez a va­laha Kína- és szovjetellenes, ma már csak szovjetellenes katonai blokkja az enyhülés idején alig hallátott magá­ról, de Carter országosának végén elkezdték, és Reagan idején kiteljesítették a szövetség komoly reaktivizálását. Csakhogy — és az utóbbi időben meglehetősen sok a „csakhogy” — az új-zélandi kormány a közvéleményre való tekintettel bizonyos határt szeretne szabni a katonai tevékenység felpergetésének. Üj-Zéland közölte, hogy „po­litikai döntés" nyomán nem engedélyezi nukleáris meg­hajtású, vagy atomfegyverekkel felszerelt hajók kikötését. A Pentagon ezt annyira sértőnek találta, hogy Washington nem vesz részt a tervezett tengeri ANZUS-hadgyakorlaton. Mivel az ausztrál kormányfőnek is szembe kell hazájában néznie hasonló tömegmozgalommal, amely mellesleg Japá­non évente többször Is végigseper, figyelemreméltó az az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének Hawke látoga­tására időzített nyilatkozata. Ez „az amerikai—új-zélandi kapcsolatok általános válságát” festi a falra és kijelenti: „reméljük, Üj-Zélamdnak adott válaszunk jelzi, hogy az ilyen mozgalmak más országokban sem történhetnek követ­kezmények nélkül...” Ez világos beszéd, még pontosabban: világos fenyegetés. Méghozzá nemcsak Oj-Zélandnak, hanem Ausztráliának, (amelynek közvéleménye szeretné megakadályozni atom­fegyvert hordozó amerikai repülőgépek vendégjárását az ország bázisain), a japán ellenzéknek, sőt (az ottani ame­rikai bázisok kezelése miatt) Görögország és (a közép-ható­távolságú rakéták telepítésének elhúzódása miatt) Hollan­dia kormányának is. Magyarul: egy olyan látogatás, amely alkalmat ad Washingtonnak számos szövetséges megfenyegetésére, való­ban több mint rutinesemény. Harmat Endre NÓGRAD - 1985. február 7H csütörtök ben bizonyos fejlődés tapasz­talható a kölcsönösen előnyös szovjet—kínai kereskedelmi és gazdasági, tudományos és mű­szaki kapcsolatokban, a kul­túra, a sport és a közoktatás területén megvalósuló érint­kezésben. A Szovjetunió azt kívánja, hogy tovább fejlőd­jenek és normalizálódjanak kapcsolatai Kínával. — Ez a normalizálódás természetesen csak a kölcsönösség alapján mehet végbe, s oly módon, hoay ne okozzon kárt harma­dik országoknak. Japán esetében a Szovjet­unió a sokoldalú, fejlett kap­csolatok híve, annál is inkább mivel ehhez megvannak a széles körű lehetőségek, ame­lyeket ma még, nem a Szov­jetunió hibájából, — nem használnak ki teljes mérték­ben. Bizonyos tokiói körök a kapcsolatok fejlődésének meg­akadályozására törekszenek. Az Egyesült Államok a mili- tarizáilódás és a fegyverkezési hajszáiba való bekapcsolódás veszélyes útjára akarja vezet­ni Japánt. Tökéletesen nyil- v nvaló, hogy ez nem felel meg a szovjet—japán kapcso­latok fejlődése érdekeinek — mutatott rá Viktor Csebrikov. Rövid hírek RÓMÁBAN a SZÍRIÁI KÜLÜGYMINISZTER % Az olasz fővárosba érke­zett szerdán Farus as-Saraa Szíriái külügyminiszter. Az arab ország diplomáciájának vezetője kétnapos látogatása során olasz kollégájával, Giu- lio Andreottival folytat meg­beszéléseket, s a tervek sze­rint fogadja őt Pertlnd ál­lamfő is. A PÁPA HAZAÉRKEZETT ' Tíznapos latin-amerikai körútját befejezve szerdán visszaérkezett Rómába II. Já­nos Pál pápa. A katolikus egyház feje az elmúlt napok­ban 30 ezer kilométert uta­zott, 17 latin-amerikai várost keresett fel, és 45 alkalom­mal intézett beszédet hívei­hez. MAGTAR HANGVERSENY Szegedi Anikó zongoramű­vésznő kedden este* nagy si­kerű hangversenyt adott a párizsi Gaveau-teremben. A művésznő Beethoven-múveket játszott. FÖLDRENGÉS AZERBAJDZSÁNBAN A tizenkét fokozatú skála szerinti ötös erősségű föld­rengést észleltek szerdán Azerbajdzsánban. A rengés epicentruma Imisli várostól 35 kilométerre délkeletre esett. A helyszínről érkezett jelentések szerint a földren­gésnek nincsenek áldozatai, és nem keletkeztek számottevő károk sem. Nem végzetszerű a válság Franciaországban A Párizs melletti St. Ouenban szerdán délelőtt meg- kezdődött az FKP 25. kongresszusa. A kongresszuson szá­mos külföldi testvérpárt is képviselteti magát, az MSZMP küldöttségét Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. „Reménység és harc a kommunistákkal együtt” — hirdeti a felirat a hatalmas sportcsarnokban, ahol mintegy 2000 delegátus foglal helyet. Az ötnapos kongresszust Josiane Andros St. Ouen-i polgármester nyitotta meg, aki a város nevében üdvözölte a küldötteket, majd Georges Marchais főtitkár terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját. Georges Marchais kongresz- szusi beszámolójában minde­nekelőtt hangsúlyozta: ez a kongresszus rendkívüli idő­pontban ül össze, mert lezá­rul a francia ■politikának egy egész korszaka, s ez alatt nem csupán az 1981 óta el­telt évek értendőek, hanem egy sokkal hosszabb, kérek ne­gyedszázados időszakról van szó, amelynek középpontjában a kommunisták és szocialisták közös kormányprogramjának, gondolata állt. A jövő fel­adatainak meghatározásakor le kell vonni ennek a kor­szaknak a tanulságait. A kommunisták olyan új korszak megnyitására törekszenek, amelyben megfelelő eszközök­kel rendelkeznek az osztály­harc győzelmes megvívásához. A főtitkár az elmúlt idő­szak tanulságait elemezve rá­mutatott arra, hogy a kong­resszus elé terjesztett hatá­rozattervezet önkritikusan vizsgálja e korszak eseménye­it. A párt az ötvenes évek közepétől kezdve „történelmi késésben” volt, mert nem vette kellőképpen figyelembe a francia társadalomban vég­bement mélyreható változáso­kat és nem dolgozta ki idejé­ben annak az útnak a tervét, amely a francia sajátosságok­nak megfelelően vezet a szo­cializmushoz. Ezt a késést a hetvenes években tartott kongresszusokon ugyan pó­tolták és a pártnak ekkor kidolgozott stratégiája, a de­mokratikus úton való haladás a szocializmushoz, továbbra is érvényes, de ezt a straté­giát *1 kell mélyíteni. As elmúlt Időszak tapasz­talatai azt t* bebizonyították, hogy a szocialistákkal kötött közös program stratégiája nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket. Ennek oka a töb­bi között az volt, hogy a tár­sadalom mélyreható átalakí­tásának időszerűvé vált fel­adatát alárendelték a közös program politikájának abban a tévesnek bizonyult remény­ben, hogy e közös program egymagában Is elég a válság leküzdéséhez. A közös prog­ram megkötése előmozdította a tömegekben is azt a téves felfogást, hogy a problémák megoldása „felülüről jön” s ez lefegyverezte a dolgozókat. Ugyanakkor az V. köztár­saság intézményrendszere, az a tény, hogy az elnök kezé­ben összpontosul a hatalom, előmozdította és megkönnyí­tette a szocialista pártnak, az FKP befolyásának csökken­tésére irányuló taktikáját. A közös program előtérbe állítá­sa elmosta a kommunisták és szocialisták közötti különbsé­geket sokak szemében, s így Francois Mitterrandnak sike­rült elérnie azt, hogy a tö­megek szemében úgy tűnjön: az ő győzelme válthatja va­lóra a változást sürgető dol­gozók reményeit. A ma kialakult súlyos hely­zetért azonban a kommunis­tákat nem terheli felelősség. Az FKP lojálisán vett részt az 1981-ben alakult kormány­ban bízva abban, hogy a szocialisták betartják • vállalt kötelezettségeiket. Nem a kommunisták, hanem Francois Mitterrand és a szocialista párt változtatta meg a kor­mány politikáját — a nagy­tőke és a jobboldal nyomásá­nak engedve — olyan irány­ban, amely még súlyosabbá teszi a válságot. Marchais ezután részletesen elemezte a jelenlegi válságot, s hangsúlyozta, hogy az nem átmeneti jelenség, hanem a tőkés társadalmi rendszer mély válsága, s az — a köz- társasági elnök és a minisz­terelnök legutóbbi illúziókat keltő kijelentései ellenére — tovább fokozódik. A döntő gazdasági mutató ugyanis a termelés és a foglalkoztatott­ság alakulása, s ez a válság elmélyülését jelzi. 1981 óta az iparban félmillió munka­helyet szüntettek meg, s. a munkanélküliek száma 700 000- el emelkedett. Bár a válla­latok profitjai évi átlagban 25 százalékkal nőnek, a beruhá­zási tevékenység továbbra is stagnál. A szegénység foko­zódott, ma már 600 000 mun­kanélküli nem kap semmi­féle segélyt. Ugyanakkor a gazdagok egyre gazdagabbá válnak, A tőzsdei árfolyamok két év alatt 80 százalékkal emelkedtek, s 52 000 kötvény- tulajdonos 253 milliárd frank profitot vágott zsebre. Súlyos­bodott az ország nemzetközi helyzete is. A külföldi adóssá­gok lényegesen megnőttek, a nemzeti függetlenséget pedig fenyegeti a közöspiaoi integ­ráció és az atlantizmus felé váló csúszás. A gazdaságot továbbra is tőkés kritériumok szerint irányítják. A kormány olyan szociáldemokrata poli­tikát folytat, amely a nagy­tőke érdekében igazgatja a válságot. A francia politikai oártok közül egyedül az FKP hirdeti azt. hogy a válság nem vegzetszerű, s Franciaország­nak megvannak az erőforrásai ahhoz, hogy kijusson a válság­ból. Marchais ezután konkrét javaslatokat terjesztett elő a válság leküzdése érdekében. Az FKP azt javasolja, hogy minden erőforrás mozgósítá­sává! biztosítani kell a gaz­dasági növekedést, a belső pi­ac fejlesztésével és új nem­zetközi együttműködések ki­alakításával. Biztosítani ketl, hogy a vállalatok erőforrása­it tőkekivitel és spekuláció helyett új munkahelyek te­remtésére és társadalmilag hasznos javak termelésére fordítsák, így hajtsák végre az ipar igazi korszerűsítését. Meg kell reformálni az álla­mi bankhálózatot, és azt ki kell vonni a nemzetközi pénz­piacok uralma alól. A társa­dalmi igazságossá g növelése végett fokozottabb védelmet kell biztosítani az alacsony keresetűek számára. Az FKP ezen kívül a jelen­legi intézmények demokrati­kus irányba ható gyökarai át­Meghiúsult az ANZUS hadgyakorlata Az amerikai—ausztráliai— új-zélandi hadgyakorlat tör­lését követően Kim Beazley ausztrál hadügyminiszter ked­den bejelentette, hogy az AN­ZUS katonai szövetséghez tar. tozó három prszág hamaro­san tárgyalásokat kezd kato­nai együttműködéséről. Ezzel egyidőben Űj-Zéland kifejez­te készségét, hogy — antinuk- leáris álláspontját fönntartva — a jövőben részt vegyen a három ország közös hadgya­korlatain. Az ausztrál miniszter kö­zölte, hogy országa az Egye­sült Államokkal és Űj-Zéland- dal megvitatja annak módja­it,, hogyan lehet figyelembe venni az ANZUS tagálla­mainak különleges védelmi érdekeit. Ausztrália nagyon fontosnak tartja, hogy to­vábbra is szoros katonai együttműködést tartson fenn Washingtonnal és Wellington- nal — mutatott rá. Az Egye­sült Államokkal való katonai szövetség alapvető fontossága mellett azt is hangsúlyozta, hogy az ausztrál és az új-zé­landi fegyveres erőket „tör­ténelmi kötelékek” fűzik egy­máshoz, mindkét országnak közös érdeke a dél-csendes- óceáni térség biztonsága. David Lange új-zélandi miniszterelnök sajnálkozását fejezte ki a közös hadgyakor­lat elmaradása miatt, és rá­mutatott: a hadgyakorlat tör­lése, illetve az atomfegyve­rekkel felszerelt amerikai hadihajók új-zélandi látogatá­sára vonatkozó tilalom Wel­lington antinukleáris politiká­jából következik. Kifejezést adott ugyanakkor annak a vé­leményének, hogy ez nem fenyegeti az ANZUS katonai szövetség létét. (MTI) alakítását, így a köztársaság! elnök hatáskörének korlátozá­sát javasolja. Nemzetközi téren Francia- országnak arra kell töreked­nie, hogy harcoljon minden hegemonikus törekvés, így a dollár diktatúrája ellen. Ki kell vonni a francia gazdasá­got a nagy nemzetközi társa­ságok befolyása alól. Foko­zottan kell együttműködni a fejlődő országokkal. Francia- országnak határozottan részit kéll vennie a békéért és a le­szerelésért folyó küzdelemben. Az FKP nem rejti ‘ véka alá — hangsúlyozta ezután Marchais — hogy a válság tartós és tényleges megoldása csak úgy képzelhető el, ha Franciaországban is megvaló­sul a szocializmus. Erről kell meggvőzni mindazokat, aki­ket tömöríteni akarunk a válság elleni harcban. Ezt a szocialista társadalmat a fran­cia viszonyoknak megfelelően kell megvalósítani. Nem előre elken zeit merev terv szerint; hanem fokozottan kell felépí­teni. A francia szórt aTizmus főbb ieHemvonácait aKbao ie- Wte meg az FKP főtitkára, hogv ezt az úi társadalmat a ársadaimi igazságosság, a demokrácia, az ervéoi és kol­lektív szabadságíogok kitelje­sítése fogia jellemezni. E nagy célok megvalósítása felé úgy kell előrehaladni, hogy ki kéll bontakoztatni egy olvan népi mozgalmat, amety a francia nép többségét tömö­ri ti. Nemzietközi kérdésekről szólva Marchais hangsúlyoz­ta, hogy az FKP tevékeny részt vállal a békéért és le­szerelésért folyó küzdelemben, ellenzi Reagan ürfegyverfke- zési terveit, s amellett foglal állást, hogy a Szovietunió és az Egvesüít Államok között meginduló tárgyalások a feev- verzet lehető legalacsonvabb szintre való csökkentéséhez, és a világűr militari zárásának betiltásához vezessenek. A szocialista országokról szólva, Marchais rámutatott: a szocialista országok — bár vannak problémáik — jelen­tős eredményeket értek el. A* elmúlt években lényegesen csökkentek külföldi adóssága­ik, növekedett a termelés, a termelékenység. Az utóbbi időben fontos reformok van­nak folyamatban, amelyek a gazdasági hatékonyság növe­lésére, a társadalmi haladás­ra, a demokratikus részvétel fejlesztésére irányulnak. Ép­pen ezért valótlanok a szocialista országok „válságá­ról” szóló állítások, hiszen a szocialista országokban jelent­kező problémák megoldásá­hoz nem a rendszer megvál­toztatására, hanem a rend­szerben rejlő lehetőségek tel­jes kibontakoztatására van szükség. Ugyanakkor egye* kérdésekben vannak nézetel­térések az FKP és egyes szo­cialista országok között, s ezt az FKP az adott konkrét esetekben kifejezésre is jut­tatta. A pártélet kérdésével fog­lalkozva az FKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a kommu­nistáknak a széles körű népi tömörülés létrehozása érde­kében még inkább fokozni kel! tevékenységüket a dol­gozók valamennyi kategóriája körében. Hangsúlyozta végül, hogy a kongresszust megelőző vitá­ban kitűnt: a kommunisták nagy többsége ragaszkodik a demokratikus centralizmus el­véhez, amely egyedül szava­tolja a párton belüli szabad vitát, s a döntés meghozatala után a kommunisták akció­egységét. Marchais nagy tapssal foga­dott beszéde után megkezdő­dött a vita a beszámoló és a kongresszusi határozatter­vezet fölött. A kongresszus szombaton szavaz majd a határozattervezetről és vasár­nap választja meg az új Köz­ponti Bizottságot. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents