Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-06 / 30. szám
A _- _ jóízűen, kimily©n pirult arccal beszél, széles mozdulatok kíséretében, hihetetlennek tűnik, hogy két infarktust vészelt át. Hajtotta magát szakadásig. pihenés soha, nem bsoda, hogy a szíve felmondta a szolgálatot. Amikor a járásnál hivatásosan végezte a pártmunkát, ment mint a megszállott. Nem autóval, ahogyan mondani szokta az neki nem járt. Igv hát maradt a két lába. Keresztül-ka- sul azokon a hirtelen egymást sűrűn . váltó lejtős,' majd to- i'onymagasnak tűnő kapaszkodókon Barnán át Cered felé. Ha ott érte az este akkor már nem volt érdemes Visszabotorkálni. Akkoriban még útját állták arrafelé az embernek, akik az éj leple alatt szökve^./csempésztek a határon túlra, mert nem szerették a tanúkat. De mit tehetett a pártmunkás? Neki menni kellett. A másik faluban is várták, hogy hozza a hírt, mit tegyenek ha bandák kóboroltak a rejtet adó völgyeken, vogy indítani kellett a tanítást, vagy ha a földosztásra került a sor. Ilyen volt a pártmunkás élete akkoriban. Aztán amikor már végképp nem bírta a szív a strapát, leállót! De az olyan hegyi embert, mint Gem- biczky Jenőt is, nagyon kemény fából faragták. A Gem- bicaky-família ilyen volt. A legidősebb a negyvennyolcas forradalomban vett részt. Az apja, József meg a direktóriumban szerepelt. Szuhahutá- tól egészen a Zagyva völgyén ismerték. Gembiczky Jenő pontosan ezeket a forrongó tulajdonságokat örökölte, mert neki sem volt se’ nyugta, se’ türelme, hanem gyerünk. 'Ahogyan mondani szokta: — A forradalom nem ismer tétlenséget... És ment, de annyit, hogy felesége, született Stork Anna, ha útra kelt, azzal búcsúztatta, nem kis csipkelődéssel; hagyjon otthon egy fényképet is, hogy megismerje ha hazatért. De lehetett egy ilyen embernek, mint Gembiczky Jenő is, beülni a kertben a fa alá és hűsölni, amikor dúlt a háború utáni izgalom, hogy mi legyen, hogyan legyen? Már csak azért sem lehetett, mert ott Mát- raalmáson a Gatya közvetlen északi árnyékában új világot formálnak az emberek, akikről a régi világban csak any- nyit tudtak a környékbeliek, hogy az erdőlakók, meg a szénégetők, fadöntögetők. Nekik ezt juttatta a természet, kenyeret szűkösen, mert ott a Mátra árnyékában ebből kevés termett, nagyon kevés. Mentek hát, ki merre látott, kenyér után. Azit mondta Gembiczky Jenő, hogy amíg ők koplaltak, adóig az érsekség dúskált a jóban. Még a csemetekertbe is hordszéken hozatta magát a helytartó. Pirosra gyújtotta arcát az emlékezés: — Mi maradt hát nekünk? Az ökölbe szorított két kezünk — és mutatta ökleit. És akkor mondta, hogy ez a szerencsétlen Vitay Jóska amikor meglátta azt a hord- szóknek nevezett otromba alkotmányt, meg benne az áldást osztogató cifraruhás papot, elnevette magát. De olyan hangosan, hogy visszhangzott tőle a csemetés. Hát nem kitiltották örökre az erdőből? Annyi sem jutott neki ezután, mint a többieknek: — Torkig voltunk mi az egésszel... És kialakult bennük a néma tiltakozás. Amikor Szu- hahuta alatt, az erdőszélen átvezették a németek a telefonvonalat és ők meg beleakadtak hazafelé jövet az erdőről. Gembiczky mérgében lekapta válláról a baltát és szétvágta a vezetéket. Akkoriban meleg lett a helyzet odafent a hegyekben. Keresték a vezetékrongálókat, de mire megtalálták volna lentről, Szuha felől is, fentről a Galya felől is bejöttek az orosz katonák. A hutaiak úgy beszéltek velük, szlovák nemzetiségiek lévén, mintha földiek lettek volna. Nem is tartózkodtak ott sokáig a felszabadítók, mert fontosabb dolguk volt a menekülő németek nyomába lenni. — Mi pedig magunkra maradtunk. .. — mondta Gembiczky Jenő. Azt mesélte el, hogy ott fent a hegyekben olyan fordulat keletkezett a felszabadulás napjától, hogy arra emberemlékezet óta példa nem volt náluk. — Hétszázan éltünk itt Hután. Abból háromszázhat- varian a kommunista pártba léptünk. Nem érdekből, hanem meggyőződésből, tiszta szívvel... Mindenki tenni akart valamit, olyat amivel elősegíti az új életet. Stork Pál sokát tapasztalt öreg harcos lett a párttitkár. Ment, jött, intézkedett. Az iskola épületében egy tantermet rendeztek be pártirodának, de úgy, hogy a tanítást ezzel nem zavarták, ptt minden este folytak a gyűlések, a tervezések, hogyan legyen a jövő. Mindenki részt kért a munkából. Gembiczky Jenőt bizalminak választották és azon túl, feladata lett élelmet, tojást, ami volt gyűjteni és vinni a rászorulóknak. Lelkesedett Gembiczky Jenő, ez a csuha- szív ember, akár ha újra élné azokat a napokat: — És mi vittük is, mert a bányának nyílni, az üzemeknek indulnia kellett... Annyi bizonyos, hogy az akkor újjászülető Nógrádban híre lett a hutaiaknak, akikre mindig számíthattak az emberek. Ez az élet vált vérévé Gembiczky Jenőnek. Mert igaz. hogy amikor Hutáról Szlovákiába kezdték tea 9 rt lepülni az emberek, akkor az addigi nagy mozgás lelassult a faluban. Azt mondta Gembiczky Jenő. hogy arra sem vállalkozhattak, hogy valakit is visszatartsanak, de arra sem, hogy az elmenésre biztassanak: — ‘ Ez- mindenkinek a magánügye lett... Régmúlté már ez. Annyi bizonyos, hogy Gembiczky Jenőben nem csalódott a mozgalom. Végigvitte a legnehezebb időkben is amit rábíztak. Még a szövetkezeti mozgalomban is ott volt. Mert mint mezőgazdász kezdte a munkát és hajtott a végletekig. Abban az időben fényes volt a kiskapu kilincse a Gembiczky-portán, mert az emberek egymást ' váltották náluk. Ekkor érte a második szívinfarktus, amire az orvos véglegesen nyugállományba helyezte. Igaz. szerény nyugdíjjal, de megvannak. Van egy kis műhelye Gembiczky Jenőnek, ahol leginkább fát fúr, farag, szelídíti a rönköket. Olyan formás balta- meg másféle nyelét farag, hogy azt megnézheti bármelyik szakember. És kedvét leli benne Meg sílécet is készít, kőrisfából. Magának is meg az unokának is. Hiába hegyi emberek ők. ahová korán beköszönt a tél. Aztán versenyre kel a fiatalokkal. Bizony aki Gembiczky Jenő nyomába szegődik a léccel, annak kapaszkodnia kell még ma is. Jót derül ezen: — A legszebb, amikor az unokámmal versenyzek... az, arnik°'r mindamynan összegyűlnek, ott fent Mátraalmáson, a Gembiczky-portán. Megtelik jókedvvel, hangos rivalgás- sal a lakás. Anna asszony meg jóltartja a népét. Azt mondta a gazda, hogy neki ez a családi hangulat a legjobb gyógyító a beteg szívére. Bobál Gyula Húszéves a tsz-iidültetés Nemrégiben faluszerte meg- »zólták azt, aki üdülni indult. Az utóbbi időben azonban már nem ritkaság a termelőszövetkezeti tagok üdülése. A mezőgazdasági dolgozók köpött az életforma-változással együtt az üdülés is egyre természetesebb igénnyé vált. Hiszen a termelőszövetkezetek mintegy félmillión dolgozó tagsága fiatalodott, és az ő életvitelük már más, mint elődeiké. De a csaknem ugyanennyi nyugdíjas tsz-ta.g, és a több mint százezer alkalmazott közül is egyre többen keresik a beutalójegyeket. Akik egyszer már megízlelték a gondtalan kikapcsolódás örömét, azok szívesen megismétlik. A parasztság üdültetése húszesztendős múltra tekinthet vissza. A termelőszövetkezetek megerősödése után, 1964-ben épült fel a tsz-ek százágyas első üdülője — Haj- dú-Bihar megye termelőszövetkezeteinek összefogásával — a debreceni nagyerdőben. Kezdetben szinte meg kellett kedveltetni az üdülést. Egy idő után mindjobban elterjedt a debreceni beutalás híre. Hatása nyomán több kisebb üdülő bérelésére, vásárlására került sor. A termelőszövetkezeti tagok üdülését elősegítette az is, hogy tíz esztendeje a TOT is részt vesz a szakszervezeti mozgalom által kezdeményezett társulásos üdülőépítkezésekben. A megállapodás eredményeként évente mintegy három,r ezer termelőszövetkezeti tag kap SZOT-beutalót az ország különböző összkomfortos ba'atoni, magaslati és gyógyüdülőibe. Az utóbbi időben az üdülőfejlesztés felélénkült. Harkányban 1980-ban elkészült a korszerű, 250 ágyas szövetkezeti társulás keretében működő gyógvház. A termálvíz mellett létesült pihenőházat érthetően az idősebb korosztály kedveli leginkább, mivel közöttük sok küszködik ízületi panaszokkal. A gyermekes családok és a fiatalok, ha módiuk van. a balatoni nyaralást választják. Az igényeknek megfelelően a TOT magánházaknál bérel a főszezonban Balaton melletti szálláshelyeket, ahol ezer személy nyaralhat. A Balatonhoz hasonlóan kedvelt a fővárosban a Szabadság-hegyen két éve megnyitott TOT Továbbképzési és Üdültetési Központ. A minden igényt kielégítő zöldövezetben, az Olimpia Szálló szomszédságában épült, a város zajától távol fekvő korszerű létesítmény kettős feladatot lát el. Továbbképzés mellett nyaranta és a szünidőkben, valamint a hét végeken egyszerre háromszáz személyt fogadnak a kétágyas, pótágyazható szobákban. A vakációban 10 csoportban családokat üdül- tetoek. Szeptembertől április végéig, az oktatás idején péntek estétől vasárnap estig víkendüdülésre várják a vidéki beutaltakat. A pihenés mellett színes és vonzó kulturális, valamint kirándulási programokat ajánlanak. De a mezőgazdasági dolgozók részt vehetnek külföldi csereüdültetésben is. A csehszlovák tesívérszervezet idén már fjriintegy 500 személyt látott vendégül cserebeutalásra melegvízű gyógyhelyeken. Egy csoport pedig a bolgár tengerparton nyaralhatott. A TOT az üdülők kényelmi fokozatai szerint állapította meg a térítési díjakat. A számlázás a beutaló szerv részére mindig önköltségi áron történik. De a vendégek által fizetett térítési díj — a most növelt összegben is — többnyire kevesebb, és termelőszövetkezetenként változó lehet. Ugyanis a belső önkormányzati rendszer döntése alapján a szociális szempontok figyelembevételével az önköltségi ár mérsékelhető. Idén, már több mint 50 ezer termelőszövetkezeti tag és családtagja üdülhet. Nógrád megyei tsz-tagok a szövetkezetek üdültetési vállalatának szervezésében Keszthelyen, valamint a TOT által üzemeltetett Szövetkezetek Házában — a Szabadság-hegyen — üdülhetnek. A Balaton-parti üdülőben évente, így idén is a megyei szövetkezeti tagoknak tíz-tizen- két százaléka, azaz több mint négyezer fő kapcsolódhat ki. A Szövetkezetek Házában évente két-háromszáz fő közötti nógrádi létszámot fogadnak. A nagybárkányi és a szügyi szövetkezet a Szabadság-hegyi üdülőt használja föl a szlovákiai testvérszövetkezettel lebonyolítandó csereüdültetésre. Ez utóbbi keretében idén negyvennegyven fő utazhat szlovákiai üdülőhelyre az említett szövetkezetekből. Ellensúlyozható!! a fagykárok Megviselte a januári rendkívül hideg időjárás a balaton-parti történelmi borvidék ültetvényeit. A Badatonfelvi- déki Szőlő- és Bortermelők ; Egyesülése tangazdaságainak v 76 táblájából ’több ezer szőlő- vesSzőt vizsgáltak meg. A gondos elemzés alapján megállapították, hogy a főrügyek károsodása 15, a mellétorügye- ké pedig 11 százalékos. Ez az átlagos kép, amelyen belül fajtánként és területenként eltérő a fagykár mértéke. A badacsonyii borvidéknek például többet ártott a hideg, mint a Balatonfüred-csopaki- nafe és az orasarizling jobban kivédte a tél támadását, mint például a rizlingszilváni, amely leginkább megsínylette a hideget. A fagykárok a szakemberek véleménye szerint ellensúlyozhatok oly módon, hogy a metszéseknél figyelembe veszik a károsodás mértékét és annak arányában több rügyet hagynak meg. Optimizmusra adhat okot, hogy a novemberben elvégzett termelékenységi vizsgálat eredményei rendkívül jók voltak, sokkal ígéretesebbek, mint a korábbi esztendőkben. A szőlővesz- szők boncolása során az ösz- szes vizsgált rügynek csak 1.8 százaléka .bizonyult életképtelennek. míg az előző évben 17 százaléka. B. J. Erőművi rekonstrukció A Gagarin Hőerőmű Vállalat 19íMMg rekonstrukciós program kereteben felújíttatja berendezéseit, s a munkálatokkal, mint fővállalkozót a Magyar Hajó- és Darugyárat bízta meg. A szerződés értelmében az erőihű három, óránként 620—650 tonna gőzt termelő kazánját korszerűsítik. Ezzel egyidejűleg felújítják az elektrofil- tereket, a generátorokat, a turbinákat és a hűtő- rendszereket is. Az erőmű a hatvanas évek végén épült, fel, s azóta 65 milliárd kilowattóra villamos energiát szolgáltatott. A főberendezések elhasználódtak és szükségessé vált felújításuk. A rekonstrukcióra vonatkozó szerződés értéke eléri a 4,5 milliárd forintot, ami az MHD számára az utóbbi idők; egyik legnagyobb energetikai vállalkozása^ A Magyar Villamosművek Tröszt évek óta sorra szervezi a hazai erőművek felújítását, s ebben a nagyszabású programban a hajógyáron kívül a Láng Gépgyár, a Ganz Villamossági Művek és az Április 4. Gépipari Művek i* részt vesz, különféle berendezések szállítása vak Ruhagyár ás téeszek együttműködése Már tíz mezőgazdasági termelőszövetkezet létesített kis konfekcióüzemet a Szegedi Ruhagyárral együttműködve. Az egyenként 20— 40 dolgozót foglalkoztató műhelyeket minimális befektetéssel, meglevő épületekben rendezték be. A tsz-üzemek jól megoldják a kisebb gyakorlatot, felkészültséget igénylő ruhadarabok, például a munkaköpenyek gyártását. Az utóbbiakból az idén félmilliót állítanak elő, s a tsz-iizemek együttes termelési értéke eléri a 250 millió forintot. A ruhagyár számára azért előnyös az együttműködés, mert a városokban már nem kap munkaerőt a termelés bővítéséhez. Látogatás a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben Sikeresen teljesítette kongresszusi munkaverseny-vállalá- sát a kereskedelmi főosztály általános kereskedelmi osztályának Stromfeld Aurél Szocialista Brigádja. Fő célként a rendelési állomány lehető legnagyobb nyereségű összeállítását tűzték ki. Lakossági szolgáltatásként az egy éve kialakított két mintabolt forgalma meghaladta a 20 millió forintot. Az exportpiac megtartása és bővítése érdekében számos külföldi kiállításon vesz részt a vállalat. A felvételen: a tavaszi lipcsei nemzetközi vásárra készülő termékeket csomagolják. Minden évben egyszer kötelező, vibrációs szűrővizsgálaton vesznek részt a kovács, köszörűs és szerkezetlakatos dolgozók. A speciális vizsgálat hatvan embert érint. (Bencze Péter képriportja) NÓGRÁD — 1985. február 6., szerda j
