Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-04 / 28. szám
Arcok a városból „Térben gondolkodom Emlékszem egy szoborra. Ismertem a portré „eredetijét.'’ i*. , — Látom ezt az embert, de azt is iátom, amit te meg- éreztél belőle — mondtam akkor C.semniczkv Zoltánnak, a portié készítőjének. Bólintott. Most a balassagyarmati művelődési ház egyik kis szobájában üldögélünk a harminckét éves. szakállas fiatalemberrel. Ez az egyik birodalma. Itt afféle képzőművészeti szabadiskola tanyázik, hetente kétszer a rajzoláshoz tehetséget érzők itt próbáí- kozhanak. Csemniczky Zoltán vezeti a foglalkozásokat. — A szegedi főiskolai évek után kerültem ide a városba. Dédapám a gimnáziumban tanított egykoron, szüleim itt .éltek. Nékik a legkedvesebb városuk Balassagyarmat, a tyerekkoruk. Nekem akkor más arcát mutatta. Nyolc-ki- üeinc évvel ezelőtt nem talál- tom rá arra a hangulatra, •mire szerettem volna. Ez megváltozott. A háború elpusztította a naayarvámék jakfa házat, ők maguk is tmg’hattak, egyre nehezebb lett összegyű l teni a részleteket arról a régi életről. — Fontos lett volna? — A család mindig fontos volt számomra. A helyhez kötődésük érdekelt, érdekel most is. ez izgat. Nem gondolom, hogy itt fogok meghalni. de hosszabb időt töltök el ebben a városban, úsy hiszem. Már nem vagyok látogató, aki megnézi az ősök földjét és tovább utazik, hanem beszívom ezt a levegőt, eljutok a mellékutcákba is, látom a kövek romlását. Itt élek. — Kerested a helyed. — Igen, tanítottam, hisz tanár volnék. De nem felelt meg az alkatomnak, azt hiszem tgy lettem végül vizuális nevelési előadó a művelődési házban. Feladatom a Horváth Endre Galéria kiállításainak megszervezése, annak minden gondjával, gondozom a városi képtárat, aminek állandó helye még nincs, de vezetem ezt a sza b ad iskolát is, és persze módszertani tanácsokkal igyekszem segíteni a körzet művelődési házait. — Közben szobrokat csinálsz. — Igen. — Hogyan lett a rajztanár- ,ból egy ember, aki szobrokat csinál ? — Az ember, mármint én, előbb rajztanár lett, hogy intézményesen foglalkozhasson azzal, amit szeret, hogy például megismerhesse a szobor- készítést, vagy csinálást, ahogy te mondtad. — Miért szobrokat? —■ Mert jólesik, ha egy szobor készen van. Ez lehet az egyik magyarázat. A másik: állandóan összehasonlítom a megélt életemet, vagyis a múltamat a jelenemmel, tgy aztán azt is mondhatom, hogy összehasonlításokban gondolkodom. • Ezeket az ösz- szehasonln'tásokat az egyik ember leírja, a másik kimu- zsiküija magából, én rajzolok, vagy szobrot csinálok. — Jó évet zártál, mini amatőr. Dijakat nyertél, kiállításod is volt. Két dolog jut eszembe. Az egyik szobraid sajátos „hangja”, a másik maga az amatőr státus. — A „hang” alakul. Küszködök. Tudom már, meddig kóklerség a dolog, s mikor válik tisztességes munkává. Ehhez az utóbbihoz szeretnék ragaszkodni. Amatőr? Az ember a belső értékrendjében bízhat, azt kell kialakítania. A külső értékrendek változékonyabbak, a belső állandóbb, de nem álló! Fölfedezem korábbi dolgaimban a hibát, vagy azt, amit másként kell csinálnom ezután, s a következő munkámban ez már segít. A belső értékrend tehát fejlődik, alakul. Amatőr? Nekem nincsenek megbízóim, megrendelőim, akik különféle szempontokat elsorolnának egy-egy megrendelt szobor mellé. Magamnak adom a feladatot és a megvalósítás is az én dolgom. Nem vagyok művész, csak egy ember, aki képzőművészeti nyelven beszél. Közlési kényszer dolgozik bennem, szeretném kifejezni a bennem lévő dolgokat, megmutatni, hogy én is vagyok ezen a világon. Én így tudok magamban valamiféle harmóniát teremteni. — Sokat gondolkodtam már rajta, vajon hogyan születik a szén tárgy. Magadnak csinálod? Gondolsz a befogadókra, a nézőkre? — Térben gondolkodom. Rajzolok és festek, ha az kívánkozik ki belőlem, de elsősorban szobrokat szeretnék csinálni. Hogy körbejárható legyen*. Ne csupán a sétára gondolj, amikor egy-egy posz- tamensre fölállított szobrot körbejársz, hanem arra is, hogy a gondolatok is körbejárják azt a munkát. Innen és onnan megnézve áll össze a nézőben — ha összeáll — az a mondat, vagy történet, amit a szobor sugall. Remélem. De visszakanyarodnék egy előbbi gondolathoz: miért csinál az ember szobrokat? Én miért csinálok? Nem titkolom, hogy jólesik az elismerő szó. D» azt sem, hogy bennem van a vágy: jó lenne, ha akik utánunk következnek maid. tudnák, volt egy Csemniczky Zoltán nevű ember, aki ezt és ezt a szobrot csinálta. Többé-kevésbé mindannviunlktoan él ez a vágy. Maradandó nyomot hagyni magunk után. — Szeretnél a szobraidból élni? — Persze, szeretnék, de ez még tisztázatlan. Ez harc, ami berken beiül dúl a megélhetésért, és ehhez a harchoz valahogy nem fűlik a fogam, nem vonz. — Abbahagytad a tanítást és most irányítod ezt a szabadiskolát a városban. — Jó dolog látni, ahogyan alakulnak ez.ék a fiatalok, ahogyan jobb és jobb Mész a munkájuk. Talán én már tüdők segíteni is nekik. Miért fordulnék magamba? Itt ösz- szefutnak a beszélgetés szálai, hiszen én magam is dolgozom, beszélni próbálok a képzőművészet nyelvén, másoknak is isvekszem segíteni a „nyelvtanulásban”. A galéria k'iálMtásai a városbelieknek elhozzák a távoli élő művészek munkáit, láthatják azokat. hatnak rájuk. Hát valahogy így. — Maradsz az örök amatőr? — Ki tudja.. Hortobágyi Zoltán Hallgassuk együtt A harmadikon nyerhet! Egy szfinx megmentése Zenebarátok játékos rejtvény versenye O „Liszt Ferenc neve és híre sokakra tagadhatatlan befolyással van, s így azok véleményalkotásánál súlyosan eshet latba. Szimfonikus költeményei és zongora- versenye nagyobbrészt kelle- metelenüi érintettek bennünket. .. De aki a Mazeppában előforduló óriási ízléstelenségekre mentséget talál, azt csak sajnálni lehet. Itt már nem csak teljes zenei impotenciával állunk szembe, hanem már túl is vagyunk minden zeneiség határán, itt, ahol a zene helyébe a sivár zaj lép.” Íme egy részlet a múlt században oly jellemző, Liszt zéneszerzői munkásságát ócsároló zenekritikából. Az idő nagyot változtatott azóta a zenei közízlésen és bizony a „zajhatár” is messze tolódott a nagyszerű romantikus szerzői műveitől. A zongora máig legnagyobb hatású és hírű művésze szívesen foglalkozott az orgonával is. Lehotka Gábor előadásában talán a legnagyobb hatású kompozíciót hallhatjuk. („Liszt: Fantázia és fúga”, február 5. Kossuth, 20.54.) O Juhász Előd személyisége az utóbbi években egyre elválaszthatatlanabbul összekapcsolódik zeneéletünkkel. Műsorainak népes tábora alakul ki, és úgy a rádióban, mint a televízióban elhangzó tallózása a zene világában önálló élménnyé szerveződik. E titok lényege talán az, hogy Juhász Előd érzi a zenekultúra életét, formálódását, alakulását napjainkban. Így azután mentesül a műfaji korlátok előítéleteitől és a zenei ismeretterjesztő műsorokra eigyébként jellemző arisztokratikus szemlé’ettől. Remek interjúkat készít a legjobb előadókkal, s műsorait végighallgatva szerencsés vevőknek érezhetjük magunkat. („Zeneközeiben”, február 4. Petőfi, 18.30.) Leopold Mozart és Michael Haydn azon kevésbé szerencsés zeneszerzők közé tartoznak, akiket a hallgató könnyen összetéveszt a zseniális fiúval illetve testvérrel. Pedig Leopold Mozart atyai irányítása és nagyszerű pedagógiája nélkül nyilván soha nem lett volna a fiúból a zenetörténet géniusza, míg a Nagyváradot is megjárt Michael Haydn a nagyszerű testvér árnyékából valami keveset mondhat — az ismétlés veszélye nélkül — számunkra. A Leningrádi Fii-. harmónikusok a szólistákkal együtt talán sikerrel bizonyítják majd, hogy e művészeknek igenis van létjogosultsága a család kiválóságaitól fügetlenül is napjaink h ingversenyein. (,,A Leningrádi Filharmonikus Zenekar játszik”, február 10., Kossuth 17.23.) KÉRDÉSÜNK: A zenetörténetben nem kevés azoknak a családoknak a száma, amelyben több kiváló muzsikus is élt, alkotott. Milyen híres zenészdinasztiákat ismernek? (Legalább két család megnevezését kérjük.) A levelezőlapra írják rá: Hallgassuk együtt! Címünk NÓGRÁD Szerkesztősége, 3101 Salgótarján, Pf.: 96. A 4500 évvel ezelőtt mészkőből faragott gizehi szfinx 57 méter hosszú. A szobor tarkóját a szél, a homok és a hőmérsékleti ingadozások annyira megrongálták, hogy attól kellett tartani, a hatalmas fej lehullik. De veszélyben forog maga az egész szobor is, mert lábait alámosta a talajvíz. E futóhomok nem első ízben fenyegeti e szobrot: IV. Thotmesz fáraónak már i. e. 1400 táján ki kellett ásnia azt a homokból. Napóleon csapatai 1800 táján teljesen a homok alá temetve találták. Egy francia régész tisztította meg 1869-ben. Néhány évvel ezelőtt kisebb „műtétet” végeztek a nyakon és a csípőn. Most végre ismét folytatják a szfinx karbantartását: falai veszik körül, hogy megvédjék a széltől és a fu'óho- moktól, s ugyancsak injekciókkal akarnak gátat vetni további pusztulásának. A szfinx orrát azonban ezúttal sem javítják ki. A szobor arcát 1436-ban egy vallást fanatikus sejknek a parancsára megcsonkították. A prímásból prímása: „Minden ize dallam leaven!" — És önnek mi a kedvenc nótája? — fordultam a szokatlan kérdéssel Gabora Károlyhoz. Javára legyen írva. nem jött zavarba, pedig szíttal éppen őt, a salgótarjáni Karancs étterem sokak által ismert, híres prímását kérdeztem. akitől talán még sohasem kérdezték, mi a kedvenc nótája? — „Kötöttem lovamat piros almafához...” — válaszolja. — A műdalok közül pedig bankó Pista egyik nótája, a Lemondás. Gabora Károlvnak ugyanis éppen az a munkája, mgy ő kérdezze, ő fürkéssze ki, mi a Karancs étterem vendégeinek a kedvenc nótáia Tudja, mikor, melyik asztalnál, hogyan kell kezdeményezni egy kis énekelgetést, kinek kezdje a „Révészem, révészem...” és kinek „Ez a vonat most van indulóban...” kezdetű nótákat. Mindezt korántsem magakel- letően, hanem egyenes tartással, kulturáltan. — Nem érzi olykor megalázónak mondjuk egy ittas ember hadovázásait, aki azt hiszi, a pénzéért, amelyért „huzat” magának, a zsebében tartja az egész zenekart? — Sokszor tényleg megalázónak érezzük, de ez a munkánk. Kellemetlen. Ugyanakkor azon is érdemes volna elgondolkozni, hogy nem segf- tene-e a műfaj színvonalán, ha a fizetésünkbe eleve nem kalkulálnák bele a borravalót a szolgáltatásért kapott különjavadalmazást. Ennek ellenére vonóba húzott pénzzel még nem játszottam, és nem is fogok ezután sem játszani. Gabora Károly nyilatkozatából nem csak a saját zenekara ügyeiben illetékes prímás gondolatai fogalmazódnak meg, hanem egyúttal a szakszervezeti titkáré is. Munkája mellett ugyanis a szórakoztató zenészek Nógrád megyei szakszervezetének a titkára. Természetes, hogy foglalkozik azzal, miként lehetne a műfaj színvonalát emelni, hogyan lehetne sok éttermi zenész elhelyezkedési és al- kalmaztatási gondjain változtatni, javítani. — Különösen két területen volna jó előbbre lépni — nyilatkozza ezzel kapcsolatban. — Egyrészt a fiatal zenészek tudnak igen nehezen elhelyezkedni, holott hosszú évekig ezt tanulták. Tudni kell, hogy ma már hivatásos zenész csak érettségivel lehet az ember. Másrészt azt is nagyon aggasztó helyzetnek tartom, hogy innen, éppen Nógrád megyéből is kezdenek kiszorulni az éttermi muzsikusok.' Mást ne mondjak — emeli fel az ujját — a rétsági járásban tradíció volt a cigányzenekarok foglalkoztatása És ma egyetlen zenekar sem kap munkát sem itt, sem a pásztói területen. Egyszerűen elkeserítő. hogy volna tozónseg- igény. volna megfelelő köi- nyezet is, de az új szerződéses üzletek elzárkóznak. Pedig az igazi, magyaros vendéglátáshoz a cigányzene is hozzátartozik, Sok dokumentumot őrzök otthon a régi prímásokról, körülbelül száz évre visszamenőleg. Itt. Nógrád megyében, nvusodtan állíthatom, sok területen ők képviselték a kultúrát. Kétségtelenül elgondolkoztató, amire Gabora Károly hívja fel a figyelmet. Sokan valóban nem szeretik az éttermi zenét — mi tagadás, e sorok írója is más műfajokat részesít inkább előnyben, da mindez jelentheti-e azt, hogy ne értsük meg: mások igénylik a cigányzenét. Hiszen például más, „értékesebb” műfajokban dolgozó zenészek, többek között Rhoda Scott, Gilbert Bécaud, az Alexandrov- együttes és mások, salgótarjáni tartózkodásuk alkalmával nagy szeretettel gratuláltak Gabora Károlyéknak, elismeréssel nyilatkozva a műfajról.’ Beszélgetőpartnerem ma is őrzi azt a dedikált clril betűs könyvet, amelyet egy híres szovjet Író adott „annak a zenésznek, aki a világon a legszebben játssza a Pacsirtát”. . Sok minden kerül még szóJ ba: a híres Gabora-dinasztia,' amely a múlt század közepe óta több mint harminc jó muzsikust adott a világnak; Szó esik arról is, hogy a jelenlegi zenekar, amely Im-J már tizenhét éve látja el feladatát, hogy érzi magát a Karancsban. Mint mondják, jól És beszélgetünk a külföldi fellépésekről, a prímásbálról, ahol Gabora Károly zenélt az ország összes többi prímásának. — Mégis, ön mit szeret jobban? — kérdezem az előbbi témával kapcsolatban — a népdalt, vagy a magyar nótát? — A népdal az egy kincs; őriznünk kell... De nem szabad előítélettel lenni más műfajokkal szemben sem. Mi azt játsszuk, amire a közönségnek igénye van, de van népdalcsokrunk is. Egyébként sem az a lényeg, hogy mit kérnek tőlünk, számomra »gy a fontos, hogy jó zenét iátsz- szunk és az. hogy minden íz« dallam legyen! Fornai Miklós Mm műsor KOSSUTH RADIO i l.M: Mit üzen a Rádiót ».##. A hét zeneműve ».3«: A bújdosás éjszakája. Aragon versel ».*»: KI kopog? 10.05: Nyltnlkék. Kisiskolások műsora 10.35: Zala Tóth Erzsébet és Tekeres Sándor nótaíalvételeiból 11.05; Bioritmus 11.25: Loránd Istvánt Megtartó Vciuá zs 1 at 11.38: Wilhelm Meister tanulóével 12.30. KI nyer mat 12.45: Házunk tája 13.00: Magyar előadóművészek albuma 14.10: Nicola Rossi Lemenl operaáriákat éneke! 14.38: A kabáttolvaj ebédje 14.55. Édes anyanyelvűnk 15.00: Irodalmi évfordulónaptár Kner Izidor 15.30: Kóruspódium 15.50: Végvári Rezsőt Inaktefkl muzsika 16.05: Észkerék 17.00: Eco-mlx 17.30: Az új zene szolgálatában (XI/7.) I 17.58: Olasz filmszínészek énekelnek 10.15: B. Ú. é. k. 1985! 21.52; Rossini: A selyemlétra Nyitány 22.20: Tíz pere külpolitika 22.3«: F.gy rádióé naplójából 0.10: Kovács Barna gitározik PETŐFI RADIO i 8.05: Nótamuzs4ka 9.05: Napközben Közben: 10.0«: válaszolunk hallgatóinknak 10.43: Láttuk, hallottuk 11.251 Világújság 12.10: Negyedóra háromnegyed ütemben 12.25: Kis magyar néprajz 12.3«. Verbunkosok, katonadalok 13.05: Pophullám 14.00: Kettőtől ötig . . . 17.05: Újdonságainkból 17.30: ötödik sebesség 18.30: Zeneközeiben *M0I áponuiég 20.03: Rockújság — n. évfolyam 2. szám 21.05: Helyettem Írták 22.05: Nosztalglahullám. Johnnie Ray 23.20: Angot asszony lánya. 24.00: Éjféltől hajnalig MISKOLCI STÚDIÓ: 17.00: Műsorismertetés, hírek, időjárás. 17.05: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Telefonügyelet: 35-510. Szerkesztő: G. Tóth Ferenc. (Közben: El szeretném mondani. Paulovlts Ágoston jegyzete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsal Nagy Éva összeállítása.) 18.00: Észak-magyarországi krónika. — Sport. 18.35—18.30: szemle az Észak-Ma- gyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a NÚGRÁD keddi számából. BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó SfLOftJ időszerű problémáról 1 20.20: Jaltai konferencia — Dokumentumjáték (lsm.) 22.10: Szimbolizmus Európában. Francia dokumentumfilm. 22.40: Hírek 2. MŰSOR: 21.00: Sportvisszhangok. összefoglaló az elmúlt hét sporteseményeiről 21.30: Időszerű események 21.56: Időjárásjelentés 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Éden Martin. Olasz filmsorozat. 4. rész. (lsm.) MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6 és 8-tól: Bomba jó bokszoló. Színes, szinkronizált olasz kalandfilm. — Kohász: i01 kiskutya. Színes, szinkronizált amerikai rajzfilm. — TIT: Yerma. (14) Színes magyar—NSZK-beli film. — Balassagyarmati Madách: Fél i é« fci&g itolsó tangó J>áe rizsban. (18) Francia—olasz—amerikai film. Háromnegyed 6-toli Kalotaszegi Madonna. Magyar film. — Pásztói Mátra: Háromnegyed 6-tól: Ptedone Afrikában, Színes olasz bűnügyi fllmvígjá-; ték. 8-tól: Lady Chatterlcy szere-’ tője. (18) Színes, szinkronizál« francia—angol film. — Nagybáto- nyi Petőfi: A király és a madár. Színes francia rajzjátékfllm. — Szécsényi Rákóczi: Jim Craig, színes, szinkronizált t.usztrá: western. — Rétság: Széplány ajándékba. (14) Színes, szinkronizál« francia—olasz filmvíg.iáték. — Kistetenyel Petőfi: Gyilkosok utcája. (14) Színes. szinkronizál« francia bűnügyi film. — Érsrk- vadkert: A szenzáció áldozata. Színes, szinkronizált amerikai film. Iskolamozi: Tintin és a oá- oák tava. — Nagvlóc: Iskolamo-’ zt: Ordasok között. — Karancs. lapujtő: Finom kis bordély oá) színes zenés csehszlovák fh-ory'g- iáték. — Jobbágyi: Jézus KriszJ tus szupersztár. Színe« amerikai étim, 4 fefÓGRAP r 1985. február 4,t hétfá 1 « aj
