Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-04 / 28. szám

Apró falvak üzletei — megúju.óban Beszédre és Máté Csabáiéval, a MÉSZÖV éhükével Az elmúlt év januárjában hirdette meg a SZÖVOSZ a kistelepülések bolthálózatának rekonst­rukciójára irányuló háromesztendös programját. Egy esztendő telt el azóta. Az országos program vég­rehajtása azonnal megkezdődött — példás gyorsaság­gal, példás összefogással és példás fogadtatással. Nem túlzás: a program hírére felbolydult az apró falvak népe. Minden külön ösztönzés nélkül ajánlotta fel saját pénzét, két keze munkáját segítségül. Elegendő serkentés volt maga a tény, hogy hosszú évek óta halmozódó feszültség megoldására kínált jó reményt a program teljesítése. A rekonstrukciós program második esztendejé­nek elején az eddigi teljesítményekről s a várható tervekről beszélgetünk Máté Csabáneval, a MÉSZÖV elnökével. — Mi tette szükségessé a program meghirdetését és végrehajtását? — A kistelepülések bolt­jainak mostohaságára, elha­nyagoltságára a fogyasztási szövetkezetek kilencedik or­szágos kongresszusa terelte a figyelmet. Az apró falvak élelmiszerüzletei, vegyes bolt­jai vagy akár vendéglátó egy­ségei kis forgalmat tudnak lebonyolítani, haszon alig- alig van rajtuk, ezért nem képesek kitermelni a rendbe­tételükhöz szükkséges összeget. Ezért karolta fel az ügyet az országos szövetség, s nyújtott igen jelentős támogatást az 1500 lélekszám alatti telepü­lések számára. Megyénkben a falvak több mint kétharmada tartozik e körhöz, az iitt élők aránya ötszöröse az országos átlagnak; hatvanezer ember lakik az érintett kisközségek­ben. Egyáltalán nem mind­egy, milyen körülmények kö­zött végezhetik el napi bevá­sárlásukat, könnyebb vagy éppen nehezebb lesz-e életük általa. — Ml jellemzi ezeket as üzleteket? — A kereskedelmi egysé­gek több mint hatvan száza­lékában Hiányos az eladótér, • mi fontos eszközök, beren­dezések hiányát éppúgy jelen­ti, mint a meglevőek elavult­ságát, korszerűtlenségét. Hosz­*zú évek hagyománya volt, hogy a kisfalvak üzletei, a nagyobb településen levők ál­tal „levetett” berendezést, •szközt kapták meg, így ál­talános képük, modernségük vajmi kevéssé javult. Az épü­letek állaga is leromlófélben, alapvetően fontos szociális, tisztálkodási helyiségek híján. A fogyasztási szövetkezetek rekonstrukciós listájára száz- nyolc vannyolc bolt került fel, Asszesen kilencvenhatmillió torintos költséggel. Ennek fe­: lét kérték a szövetségtől tá- . nógatásképpen. A SZÖVOSZ méltányolta a megye aprófal- " Vas jellegét, az ebből adódó gondokat, s a kért összeget megadta. — Mi történt a program végrehajtásának első 'esz­i.-gír tendejében? — Rendkívüli tempóban in­dult meg a munka — a me­gye politikai és állami veze­tésének aktív segítségével. A megyei tanács például kör­levélben hívta fel a helyi ta­nácsok figyelmét: lehetőség szerint ajánljanak fel üzlet- helyiség céljára használaton kívüli épületeket. Ez történt például Nőtincsen, Kotyhá- zán, Vizsiás-Űjlakpusztán. A tanácsok ezen túl társadalmi munka szervezéssel is segí­tettek, a szövetkezeti tagság pedig tizennégymillió forint értékű célrészjegyet jegyzett az anyagi eszközök bővítésé­re. Ha figyelembe vesszük, hogy 1980-ban a szövetkeze­tek összes nyeresége volt eny- nyi, még inkább megnő az értéke. A megyei tanács és a helyi tanácsok a szervezésen túl pénzbeli támogatással is könnyítették dolgunkat. Az elmúlt esztendőre negyven üzlet rendbetételét terveztük, december végére valamennyi el is készült. Jól példázza ez ez összefogás azt, hogy az emberek ma is hajlandók igen jelentős áldozatokra, ha a közös cél személyes érde­kükkel találkozik. — Milyen módszerekkel újítják fel az üzleteket? — Ahány eset — annyiféle megoldás. Kishartyánhan pél­dául a már megkezdett biszt­ró befejezését segítette a tá­mogatás. Most naponta szá­zan jutnak meleg ebédhez, köztük sok idős, szociális gondoskodásra szoruló ember is. A helyi tanács szervező tevékenysége iskolapélda. A héhalmi vegyesbolt eladóte­rét a volt raktárral bővítet­ték, s megtoldották az épüle­tet egy raktárhelyiséggel. Most csinos, korszerű önki- szolgáló üzlete van Héhalom- nak, míg eddig télen is az utcán fagyoskodott a sort álló vásárló, miután egyszerűen nem fért be a boltba. Nőtin­csen a régi iskolát kaptuk meg, presszó színvonalú ital­boltot alakítottunk ki benne, olyat, amiben akár rendezvé­nyeket is lehet tartani — és tartanak is. Ugyanakkor a régi italbolt és a mellette le­vő élelmiszerbolt egybenyitá- sával ABC-boltot hozunk lét­re,. idén ej is készül. A nő- tincsiek el se akarták hinni, hogy régi vágyuk most való­ban teljesül: külön írásbeli egyezséget kötöttünk velük, igazolandó a terv komolysá­gát. De említhetném a 290 la­kosú Cserhátszentivánt, ahol a program nélkül vajmi kevés kilátás lett volna a kisbolt felújítására, hűtőpulttal való ellátására. — A tatarozás, korsze­rűsítés során alkalmazkod­ni kell a regihez. Van-e elég energia arra, hogy a rekonstrukció a hasznos­sági szempontokon túl az esztétikai követelményeket is figyelembe vegye? — Van — és kell is hogy legyen. A SZÖVTERV terve­zői ügyelnek arra, hogy a fel­újított üzlet jól illeszkedjen a faluképbe, stílusa, mutatós külcsínű legyen. E célból többször a megyei főépítész­szel is konzultációt folytattak. — Egy esztendő alatt negyven üzlet rendbetéte­le igencsak gyors ütemű munkát feltételez. Hogyan győzték kivitelezővel? — A szövetkezetek általá­ban saját építő brigádjaikat mozgósították. Több területen a helyi kisiparosok végezték el a munkát, sőt. nem egy esetben igen gyors munká­jukat ajánlották fel a prog­ram végrehajtását segítendő. — Milyen teendők há­rulnak erre az esztendőre? — Fokozódik a tempó, idén hatvanhat üzletre kerül sor, s a tavalyi tíz és fél millió forinttal szemben több mint tizenkétmillió forintot szán­dékozunk felhasználni. Az összesen százkilenc érintett településből tavaly harminc, idén negyven községben újít­juk fet a boltot. A települések közt akadnak olyanok iis, aho; valamennyi kereskedelmi egységet rendbe tudunk jioz- nú Szendi Márta Pártértekezlet a NAÉV-nál párfmunka középpontiéban a gazdasági feladatok álltak Szombaton tartotta meg a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat pártbizottsága beszámoló küldöttértekez­letét, amelyen csaknem 80 küldött vett részt. Sörös Gyula, a küldöttértekezlet elnökének köszöntő szavai után a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a kongresszusi irány­elvek vitájával kapcsolatos állásfoglalásról, előzőleg kikül­dött írásos beszámolókhoz Hegedűs Imre, a vállalati párttíi. zottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A vállalat jellegénél, szere­pénél fogva a pártmunka kö­zéppontjában a gazdasági fel­adatok teljesítésének segítése, szorgalmazása állt, mert en­nek eredményétől függött a vállalat sorsa és az itt dol­gozók életének alakulása. Ennek megfelelően a pártbi­zottság és az alapszervezetek gazdaságirányító, szervező és ellenőrző tevékenysége szoro­san kapcsolódott a gazdaság- politikai gyakorlat változásá­hoz. Szükség volt erre, mert a beszámolási időszak utolsó két esztendejében következtek be azok az előnyös változá­sok, amelyek az 1982-ben „összehozott” 53 milliós vesz­teséget 1984 végére nemcsak megszüntették, hanem csak­nem négymillió forint nyere­séget értek el. Ez azért alakult így, mert az új gazdaságvezetés és pártvezetés a szanálási bi­zottság javaslatainak megfe­lelően megtette az eredmény­hez vezető intézkedések so­kaságát. A kritikus időszak­ban a pártbizottság gyökeres változást hajtott végre a gaz­daságpolitikai munkájában. Olyan határozatok születtek, amelyek segítették a kibonta­kozást, az őszinte, demokrati­kus légkör kialakulását, s hozzájárultak a termelés, a hatékonyság javulásához anél­kül, hogy csorbították volna a gazdasági vezetőik önállósá­gát. A kemény munka, a gyak­ran hozott szigorú intézkedé­sek, a gazdasági és a pártve­zetés, valamint a párttagság és dolgozók közös erőfeszíté­sének eredményeként a vál­lalat megőrizte önállóságát, stabilizálta piaci helyzetét, s ma már megbizható partner­ként tartják számon. Ennek a kedvező helyzetnek a kiala­kulásához a gazdálkodás ja­vítását szolgáló, szervezeti és egyéb intézkedések mellett a pártalapszervezetek tagjai­nak, a kommunisták példa­mutató, eredményes felvilá­gosító, nevelő, befolyásoló, cselekvésre mozgósító mun­kája is hozzájárult. Az elért eredmények is­mertetése után a beszámo’ó utalt a tennivalókra is. En­nek végrehajtásában nemcsak erkölcsi és politikai támoga­tással vesz részt a pártbizott­ság, hanem a kommunisták irányító szerepet vállalnak a meggyőző, mozgósító munká­ban és a végrehajtásban. Mi­vel kedvező alapról indul a kollektíva, reális a lehetőségi annak, hogy a gazdálkodás eredménye elérje az iparági átlagot. A beszámolót követő vitá^ ban 21-en vettek részt, köztük Szabó István, a megyei párté bizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője, aki elismerés^ sei szólt a kommunisták] helytállásáról, az elért eredj ményekről, a politikai mun^ káról, majd a kedvező folya* * * matok felgyorsítására és al jövőben várható változásokra hívta fel a figyelmet. Befej e-^ zésül a vezetők megítélésénél a végzett munka eredményes^ ségét hangsúlyozta, A küldöttértekezlet az írásj beli előterjesztéseket a szóbe^ li kiegészítőt, a hozzászólá­sokkal és Hegedűs Imre zár^ szavával együtt elfogadta. A k ül döt tér t ekezl e t megválás/,* tóttá a pártbizottságot, a fel­sőbb pártszerv küldötteit ma.jd a pártbizottság soraiból megj választotta a kilenctagú vég^ rehajtó bizottságot és a küJ lönböző bizottságokat. Erről Béres István, a városi párt-’ bizottság titkára tájékoztatta á jelenlevőket. A pártbizottság titkára ismét Hegedűs Imre lett. Értékrend a uegzett munka legyen! Tanácskozott a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár pártértekezlete A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár több mint 350 kommunistájának képviseleté­ben 85 küidött vett részt a szombaton megtartott válla­lati pártértekezleten, hogy fe­lelős tanácskozáson vitassa meg az elmúlt öt esztendő ta­nulságait és az elkövetkező évek legfőbb tennivalóit. Olyan helyzetben ölt össze a pártértekezlet, amikor a gyár kimozdult a gazdálkodás holt­pontjáról —, hiszen az elmúlt esztendő második felében már nyereség jutalmazta erőfeszí­téseit —, de a kezdeti ered­mények megszilárdításáért és fokozásáért nagyon sok még a tennivaló. Igen nehéz körülmények között, csökkenő létszámmal öt év alatt 21 százalékkal nö­velte termelését a tűzhelygyár. Az értékbeni növekedés mel­lett a mennyiségi termelés is jelentősen emelkedett: a tü­zeléstechnikai termékeket te­kintve 159 ezer darabról 215 ezer darabra, az öntvény-elő­állítás is három százalékkal fejlődött. Számottevően erősödött a gyár piacérzékenysége, a ke­reslethez igazodó gyártmány- fejlesztés. Míg 1980 előtt ha­zai piacra csak a Tea tűz­hely készült, azóta megjelent a gyártmányválasztékban a Salgó és az Alfa tűzhely, a Tarján, a Carbon, a Fény ts a Láng kályha, legújabban pedig a hattagú Karancs gáz­tűzhelycsalád is, valamint szá­mos olyan új termék, mint a légkazán, a sütőbúra, a ker­ti pad. Az intenzív gyártmány­fejlesztési tevékenység segíté­sén túl a tűzhelygyári kom­munistákra annak megérteté­sében is nagy szerep hárult, hogy a minőség gyors és lát­ványos javítása nélkül a gyár nem számíthat piaci és gaz­dálkodási sikerekre. Az igé­nyes minőség érdekében ho­zott intézkedések nem arattak osztatlan tetszést, hiszen a gyár valamennyi dolgozója előtt jócskán megemelték a mércét, figyelmes, hibátlan munkához kötötték a kereset kifizetését. A párttagok meg­győző szóval, hatásos érvek­kel, személyes példamutatá­sukkal segítették a gazdasági, műszaki vezetés munkáját. A sei ejt veszteség mennyisége je­lentősen csökkent, ám az eb­béli tartalékok — az érde­keltség és az ellenőrzés javí­tásán túlmenően is — igen nagyok még. Mint ezt beszámolójában Ozsvárt László, a gyári párt- bizottság titkára hangsúlyoz­ta, a pártbizottság és az alap­szervezetek gazdaságellenőr­ző, segítő munkájuk közép­pontjába továbbra is a leg­fontosabb gazdasági célkitű­zések gyakorlati megvalósítá­sát állítják. A korábbi, inga­tag helyzetből következő bi­zonytalanság megszűnt, a személycserék igazolják a dön­tés helyességét. Az elmúlt öt esztendőben végrehajtott bér* fejlesztés eredményeként a tűzhelygyár felzárkózott a környező ipari üzemekhez, á na a dolgozók élet- és munka-} körülményeinek további javí* tása ezután is a munka ered-’ ményességéhez kötődik, 3 egyáltalán nem csupán a ve­zető beosztásúak tevékenysé­gén múlik, hanem része van benne minden egyes tűzhely-’ gyári dolgozó fegyelmezett; lelkiismeretes munkájának. A beszámolót követően élén!« vita bontakozott ki: tizenhe­ten mondták el véleménvü- ket, több oldalról megvilágít-' va ezáltal az elkövetkező évek legfontosabb tennivalóit, s kinek-kinek ebben vállalt ré­szét. Valamennyi hozzászóló hangsúlyozta mondandójában: az értékrend minden esetben az elvégzett munka legyen! Végezetül megválasztották a 33 fős vállalati pártbizottsá­got, a titkár Ismét Ozsvárt László lett. A Volán feladata Javítani a icuedelmezöképességet Nagy érdeklődés mellett, a párt- és vállalati feladatok részletes megtárgyalásával, az elmúlt öt esztendő mérlegelé­sével és az elkövetkező öt esztendő feladatainak kijelö­lésével ért véget szombaton Salgótarjánban a Volán 2. számú Vállalat pártértekezle­te, amelyet a salgótarjáni köz­ponti tanácsteremben tartot­tak meg. A küldöttértekezle­ten Skoda Ferenc, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságá­nak titkára is jelen volt és részt vett a vitában. A tanácskozást Ferencz Ist­ván nyitotta meg, és ezzel kezdetét vette a küldöttérte­kezlet. A pártbizottság rész­letesen elemezte az elmúlt esztendők tevékenységét, amit írásban terjesztett a küldöt­tek elé. Ezt a munka meg­kezdésekor Mátrai József. a vállalati pártbizottság titkára szóban egészített ki. Az írás­beli jelentés és a szóbeli ki­egészítés egyaránt megfogal­mazta: a Volán-vállalat párt­szerveinek és kommunistái­nak legfontosabb tennivalója szakadatlanul javítani a vál­lalati jövedelmezőkép'ességet, ennek érdekében javítani a személyszállítást és árufuva­rozást. Ehhez biztosítani kell a munka feltételeit és olyan helyzetet teremteni, hogy a dolgozók jól érezzék magukat a munkahelyeiken, emelked­jék az életszínvonaluk. A pártbizottság jelentése feletti vitában harminchár­mán kértek szót, és tizenkilenc felszólalásra került sor. Ezek közül Veszelka Nándor, a teherforgalom alapszervezeté­nek küldötte a nehéz helyze­tükről beszél, Kasza Ernő a személyforgalom alapszer­vezetének küldötte a városi helyijárat munkájáról, Gajdor Géza a műszak alapszerveze­tének nevében a párttagok fe­lelősségéről, Vincze Gyuláné az igazgatósági kommunisták nevében a nők vállalatnál el­foglalt helyzetéről, Revicski Nándor nagybátonyi küldött a pártcsoportok munkájáról szólt, Bánkúti István, a mű­szaki dolgozók képviselője, a jó munkahelyi légkör fontos­ságáról szólt, Hajdú János a te­herforgalom képviseletében a külszíni szénfejtésen levő ne­héz helyzetről, a kommunis­ták ottani helytállásáról szólt. A küldöttértekezlet nagy érdeklődéssel hallgatta Skoda Ferenc felszólalását, aki a nemzetközi helyzet elemzése után a vállalat munkájáról szólt elismeréssel kifejezve azt az álláspontot, hogy a Vo­lán az általános feladatát tisztességgel ellátta és az jó­nak ítélhető. Felhívta a kom­munisták figyelmét a további feladatok magas színvonalon való ellátására, amihez a kommunisták példamutatása nélkülözhetetlen. Szót kért a vitában Huszák Artúr válla­lati igazgató, aki többek kö­zött azt hangsúlyozta, hogy sokoldalúan kell gazdálkodni annak érdekében, hogy az el­következő időben is a vállalat teljesíteni tudja tervét. Fel­szólalt még Kriston István szakszervezeti titkár, Os- tyánszki János személyforga­lom (helyijárat), Valenta György igazgatóság alapszer­vezet, Lénárd János, Balassa­gyarmat, Miklós Ernő személy­forgalom, Pusztai Nándor, KISZ, Szabó László, Parádi Lajosné, Nagybátony, Maász Nándorné, igazgatóság (köz- művelődés) és Béres Zoltán igazgatóság küldötte. A vitát Mátrai József fog­lalta össze, majd a küldöttér­tekezlet megválasztotta a har­minchárom tagú pártbizottsá­got, majd a városi pártérte­kezlet küldötteit. A pártbi­zottság titkárának Mátrai Jó­zsefet választották. NÓGRÁD — 1985. február 4., hétfő

Next

/
Thumbnails
Contents