Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-28 / 49. szám
Havonta ezer vég szövet „csinosítását” végzik a pász tói áfész vanyarci dolgozói a kivarróüzemben. A Hazai Fésűsfonó anyaghibás termé keit harminc nő javítja. — bp — Hi szerepel benne? Szervezési program — csaknem 27 milliós megtakarítás Zárszámadás Paloláshalmon A tények tisztelete Az év eleje, az első hónapok mindenütt a beszámolók és egyben a tervek készítésének az időszaka. így van ez az intézményeknél és vállalatoknál, de így van ez a legkülönbözőbb munkaterületeken. Ezeknek a fontos feladatoknak a megoldásán dolgoznak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szervezési osztályán, értékelve az 1984. évi szervezési feladatok teljesítését, s összeállítják az 1985. évre szóló szervezési javaslatokat is. Az elmúlt évet értékelve megállapítható, hogy a kohászati üzemekben vállalati szinten csaknem 27 millió forint haszon származott, a vállalati szervezési program végrehajtása révén, ami az eredetileg tervezett értéknek 126 százaléka. A legnagyobb eredményt a hideghengermű gyárrészleg érte el, több mint 19 millió forint értékkel. Ennek az eredménynek a túlnyomó részét a gyárrészlegben működő gazdasági munkaközösségek adták. De szólhatunk a bátonyterenyei feldolgozó gyáregységről is, ahol egy új módszer, a de- íektomátos csőellenőrzés bevezetése több mint 900 ezer forint többleteredményt hozott. A műszaki-szervezési és munkaügyi intézkedések eredményeként, valamint a normák ösztönző hatásának folyamatos biztosítása érdekében a munkaügyi főosztály és a gyárrészlegek közös normakarbantartásaibói 1,7 millió forint bérmegtakarítás következett. A kovácsoló gyárrészleg 12 szervezési témájából a félmeleg-alakítá- sos technológia bevezetése hozta a legnagyobb hasznot. A technológiai és az anyag- ellátási főosztályok a selejtes műanyag csévék értékesítésével több mint 300 ezer forint gazdasági eredményt hoztak a vállalatnak. A szervezésből, ésszerűsítésből az idén is jelentős megtakarítást várnak a kohászati üzemekben. A programkészítés közvetlen célja, hogy a vállalati éves termelési és gazdálkodási tervek megvalósítását segítő, ésszerűsítő jellegű intézkedéseket, a végrehajtás szervezett ellenőrzését foglalják egységes tervbe. A vállalati szervezési program nyolc fejezetből áll. Szerepet kapnak benne a termelési szerkezet változására, új termékek tervezésére, gyártására, értékesítésére vonatkozó szervezések, a gyártási folyamatok kialakítására és összehangolására irányuló szervezések, valamint komplex rendszerek szervezése, új létesítmények tervezésére, kivitelezésére és működésére irányuló szervezésre. Fontos szerepet kap a vállalat- irányítás, az információrendszer fejlesztése, a gazdálkodással összefüggő szervezések, egyéb szervezések, valamint a racionalizálás. Az idei szervezési terv körvonalai kialakultak. A huzalmű gyárrészleg például a felújított IV. számú SCHUMAG-húzógépen a munkaerő ésszerű átcsoportosítását szervezi, amivel mintegy 500 ezer forint értékű többlettermelést érhet el. A hideghengermű az emulzióbohtó berendezés kiegészítésével a vállalatnál képződő összes olajos emulzió bontását elvégezheti, s így a fáradtolaj értékesítésén túl jelentős környezetszennyezési bírság fizetése alól mentesítheti a kohászati üzelmeket. Az üzemfenntartási gyárrészleg előkészíti a tartalék hidraulikus és pneumatikus elemek központi raktárban történő tárolását és áttekinthető nyilvántartását, ami önmagában is hozzájárul tőkésimport megtakarításához. A kohászati üzemekben mind a gyárrészlegek és főosztályok, mind a vállalati szervezési osztály nagy fontosságot tulajdonít a megfontolt szervezési terv elkészítésének, nem különben a sikeres végrehajtásnak. A mondandó lényege azt kívánja, hogy a végéről kezdjük. Több órája tartott már a palotáshalmi Május 1. Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlése, amikor egy fiatalember a fórumon felidézett egy több évvel ezelőtti közgyűlést. Szavai szerint az akkori járási vezető ezt mondta: „Olyan itt a hangulat és a stílus, mintha a veszteség nyereség volna.” A vitában részt vevő szakember mindehhez hozzátette: „A mostani közgyűlésünkön pedig sok a kritikus hang, előtérbe kerülnek a hibáink, mintha veszteséges évet zártunk volna. Mégis, szerintem ez a jó.” Az eredmények tárgyilagos sorolása mellett az útkeresés, a meglévő gondok megoldását szolgáló kritika és önkritika jellemezte az egész közgyűlést, beleértve Csató Sándor termelőszövetkezeti elnök beszámolóját is. A számok egy része okot adhatott volna a derűsebbre hangolt közgyűlésre is, hiszen a szövetkezet túlteljesítette árbevételi tervét, s mindent egybevetve tisztes összegű — több mint ötmillió 300 ezer forintos — mérleg szerinti nyereséget is elértek. Csató Sándor mondandóját azonban az ágazatok tevékenységének értékelésekor is rendre a nyitott szemű vizsgálódás jellemezte: hol és miben lehetne még előbbre lépni; hol van lazaság; milyen tartalékkal nem éltek eddig; mit tehet a jobb eredmény érdekében vezető és dolgozó. jelentős tartalékok Az értékelésből kitűnt, hogy a palotáshalmi termelőszövetkezet életében a növénytermesztés a meghatározó, a termelési értéknek ez adja az 55 százalékát. S, ahogy a termelőszövetkezet eddigi történetének legmagasabb búzaterméséről elégedetten szólt az elnök, úgy nem hallgatta el a tömegtakarmány termesztési színvonalának visszaesését, vagy azt sem, hogy a nem kellő szervezésnek „köszönhetően” nem kielégítő a szerves trágya fel- használása. S, bár az ágazatban 1984. a jelentős előrelépés esztendeje volt, az értékelést ezzel zárta Csató Sándor? — Jelentősek még a tartalékok. Különösen a technológiák korszerűsítése szükséges, ezen belül jelentősen hatékonyabbá kell tenni a növényvédelmet, nagyobb pontosság szükséges a táp anyag- gazdálkodásban. A nyíltságot érzékeltette az állattenyésztés gazdálkodásának megítélése is, amikor ezzel kezdte az elnök: „előrelépés nem történt”. Nem hallgattak az okokról sem: a tenyésztői munka, a technológiai fegyelem hiánya okozta a gondokat, s ezek felszámolása azonnali feladat. A szakemberek összehangoltabb munkájára van szükség, a kapkodó irányítás helyett tudatos és átfogó munka kell. Ez évben ennek érdekében már intézkedéseket is tettek, szakembercserékre is sor került. Mellesleg, ezen a közgyűlésen teljesen egy nyelven beszélt a vezetőség és a tagság. A fentebb idézett elnöki értékelést is így igazolták visz- sza a felszólalók: teljesen reális az állattenyésztést illető kritikus hang. A felszólalók a tartalékok kiaknázására, többek között a munkaidő jobb kihasználására hívtak fel. Hozzátéve: a középvezetők ezért igen sokat tehetnek, s az ilyen kezdeményezéseket a dolgozó ne valamiféle ellene szóló „merényletnek” tekintse, hanem a jövendő eredményt lássa benne. Nem maradt szó nélkül a technológiai fegyelem betartása sem. Sokatmondó egyszerűséggel így fogalmaztak: „Amit ma nem etetünk meg az állattal, az holnap már nem pótolható”. II valóságfeltárás igénye A jobbító szándékú lehetőségfeltárás jellemezte a szolgáltató ágazait értékelését is, a vegyes képet mutató alapon kívüli tevékenység számbavételéről nem is beszélve. A mutatósabb eredmények érdekében folyamatosabb tevékenység, jobb anyagellátás kellene, többen a partnerkapcsolatok fontosságát hangsúlyozták. Idekívánkozik ez ügyben egy érdekes megállapítás Is: „A partner olyan a gazdálkodásunkban, mint az időjárás. Ha baj van, akkor szidjuk; ha jól mennek a dolgok, akkor pedig megdicsérjük — saját magunkat!” A valóságfeltárás igényéből táplálkozó közgyűlésre még számos adalékot lehetne hozni. A hozzászólók az italozás ellen beszéltek; nagyobb figyelmet sürgettek a közvagyon megbecsülésének és óvásénak; a közgazdasági tájékozottság előtérbe kerülésének fontosságát hangsúlyozták; emberi gyarlóságokra hívták fel a figyelmet. S, bizonyára jó okkal fogalmazott indulatosan egy fiatalasszony: amikor a munkaidő jobb kihaszj nálá.sának igényéről beszélünk; a kritikát az vegye magára^ akit illet. S. a befejező gondolata: szigorúbb fellépést a lazaságok ellen! Mások lépéshátrányokra hívták fel a figyelmet, mondván: ha gép. javítási késedelem miatt kimarad egy lucernakaszálás, a kár igen nagy. CFOdarárás lieliietl... A zárszámadó közgyűlésért részt vevő Devcsics Mikló» megyei tanácselnök is a realitások és az őszinteség okán említhette: jó szívvel lehet ma bekapcsolódni az értékelő és feladatokat meghatározó közgyűlés munkájába. A helvj zet reális újraértékelését nevezte az egyik pozitívumnak,1 hiszen itt most minden azt tükrözi, hogy csodavárás he-1 lyett alapos tervvel, fegyelmezett munkával kívánnak előbbre lépni. Ennek köszönhetően stabilizálódhatott a! palotáshalmi szövetkezet helyzete, a talpraállást pedig jól szolgálta a mostani vezetési A teendő, persze, nem kevés holnap sem: jobb költség-. és munkaerő-gazdálkodás szükséges, az emberi lelemény-' ről és a több szellemi mun-' káról nem is beszélve. Csaló Sándor felidézte a munkahelyi tanácskozások félszáa felszólalójának vitáját is, szemléltetve,' hogy a tagság is érzi a ráháruló felelősségeti Bizonyítani már az idén irt lehet, a célok között a termelés hatékonyságának növelését, a gazdálkodási és a pénzügyi egyensúly megtartását, illetve javítását, a nyereség növelését és a terhek további csökkentését fo- galmazták meg. Három évvel ezelőtt méi v- ponton volt a szövetkezet,1 azóta a tagság és a vezetés bebizonyította, hogy a bajból céltudatos, odaadó munkával ki lehet lábalni. A változást ismerte el a tagság, amikor újra bizalmat szavazott Csaló Sándornak. A szövetkezet elnöke három évvel ezelőtt ezt mondta: a tényeket a maguk valóságában kell tudomásul venni. Szép beszéd helyett következetes, személyre szólóan lebénított munka kell. A' programot ma is magáénak valilja az elnök. Azzal együtt, hogy mindenki helytállására szükség van. A még meglévő súlyos terhektől így szabadulhat meg mielőbb a tagság; megteremtve egyben a gyor-, sabb fejlődés lehetőségét is. . Kelemen Gábor I A gépek „doktora" Talajjavító szakemberek képzése A szovjet szakközépiskolákban száz szakmában képeznek mezőgazdasági szakembereket. Közülük minden negyedik talajjavítással kapcsolatos. Mint az Alekszej Oszipov, a Szovjetunió műszaki szakmai oktatási állami bizottságának elnökhelyettese elmondta, jelenleg több mint 220 szakközépiskolában képeznek talajjavítási szakembereket. Hasonló profilú tagozatok működnek további 250 tanintézetben. Az oktatási központok jól felszerelt szaktantermekkel rendelkeznek az elméleti tárgyak tanításához. A gyakorlati tapasztalatokat a tangazdaságokban végzett munka során szerzik meg a fiatalok — az iskolák több ezer géppel rendelkeznek. Mindenkinek kötelező a négyhónapos szakmai gyakorlat, amit a végzősök kolhozokban és szovhozokban töltenek. A tanulók a szakmai képzés mellett középfokú végzettség^ szereznek, A mi nyomdánk gépei szépen dolgoznak. Űj gépek ezek, a hangjuk, is finomabb. De ha mégis valamelyik elromlik, ahogyan a szerelők szokták mondani: „Megbokrosodik...”, akkor avatott kezek veszik gondozásba. Mert- a nyomdáinak menni kell, ahogyan Csiskó Ferenc, a tmk-csoport vezetője erről beszélni szokott. — Az újságnak meg kell jelenni... És midennap meg kell jelenni, teháit a gépek nem romolhatnak el. Éppen az elmúlt esztendőben a november hetediki ünnep alkalmából Csiskó Ferencnek azért a szorgalmas és nem utolsósorban hozzáértő munkájáért. Munka . Érdemrend arany fokozatot adományozott az Elnöki Tanács. It.t vette át Salgótarjánban. Halkan, ahogyan megszokták tőle, de igen meghatódva megköszönte, aztán a legbenisőbb munkatársa ival koccintottak egyet. Ezzel az ünnepségnek vége is lett, a jókívánságok özönétül eltekintve. Vége lett, mert a munka előbbrevaló volt és Csiskó Feri szemüvege mögül kitekintve, vállait felrántva, valamilyen géoailkatrész- szel az olajos kezében ennyit mojndüty — A gépeknek menni kell. Azok a nyomdában soha nem állhatnak... Minden kis porciikájával odatartozik ez a műszerész a nyomdánkhoz. Annyi bizonyos, a munkája nélkül baj lenne. Még akkor is, ha valaki más lépne a helyére, mert a nyomdagépnek külön „lelkűk” van, aki nem ismeri ezt, az nehezebben boldogulna véle. Valamikor régen volt már, amikor a Csiiskó család Sal- góbányáról elment az Alföldre Kecskemét nagy városába. Ez is, ritka dolog, hogy hegyi ember a síkvidéket választja. De asz. öreg Csiskó ment, mert akkoriban nem volt munkalehetőség ezen a vidéken. Ott megkeresték a dolgozni vágyó ember-t. Csiskó Feri is itt lett műszerész, egy Palkovics József nevezetű magániparoshól. Ügy emlékezik erre az emberre, mint akitől fegyelmet, szorgalmat lehetett tanulni és így mondta Csiskó Ferenc. — Meg szákmát... Az ötvenes évek közepén lépte át először a nyomda küszöbét, az azóta mesterré nö- Bfg&edett ajouKiagúí) szerelik je. Nem ezt a szakmát tanulta, de szükség volt a szerélőre, hiszen abban az időben —, ahogyan mondani szokták — múzeumi tárgyú gépek voltak a megyei nyomdában gyakran javításra szoruló. De jó, hogy ez is volt. Mert lapot kellett készíteni rajta. Zörgő, hörgő gépék voltak ezek. És Csiskó Feri minél jobban beletekintett a nyomdagépek titkaiba, annál jobban megszerette őket. Aztán pedig elkezdte módszeresen tainuliményoznii, technikusi szinten diplomát szerezni hozzá. így lett a műszerész a nyomdai gépek „doktora”. Szokták is neki mondani, amikor kidől valamelyik masina: „Szóljatok a doktornak...” O meg jön mélynézésű tekintettel, kimért léptekkel, megfontolt mozdulattál és dolgozik. Senki sem látja, mit, hogyan tesz, mert nem szereti, amikor megállnak felette a gépkezelők. Akikor menjenek oda, amikor hívja őket. Aztán felegyenesedik, megtörli Olajos kezét és csak az orra alatt mormogja: — Na próbálkozzunk... feä ft SS» mfgM'üÜ őié3 pen, ahogyan illik ez. Mert ezek a gépek már ilyenek. Üjak, szépek, okosak, az ember kedvére szelídítheti, ha úgy tesz, ahogyan a műszerész mondja. Volt ám idő, amikor nem menit ez ilyen egyszerűen, hiszen még ma is csak elmondva ilyen egyszerű a dolog. Hát még akkor, amikor azok „múzeumi” gépek voltak. Remegett az épület, amikor beindították, hogy megszülessen az első rotációs gépen készített NÓGRÁD. De régen is volt, talán igaz sem volt. Azt mondta Csiskó Feni: — Pedig nagyon is igaz volt... Ebben aiz emlékeket idéző kijelentésében minden benne volt. Egy alkalommal a kezdet kezdetén ott kint a Pécs- kő utca végében ember, gép szinte azonos módon szenvedett. Nem akarta a jót az öreg rotációs masina. Csiskó Feri volt a szerelője, Földi Tibor pedig a gépmestere. De akikor már tizenhat óra vőllt mögöttük, mert szereltek, módosítottak, igazítottak rajta, de csak nem ment. Csiskó Feri kizavarta a teremből még a szerkesztőket is. Verejtékezett, de nem a fáradtságtól, hanem az idegeskedéstől!. Földi Tibor ki is borult idegileg. Azt mondta, hogy ő ezt nem bírja tovább. Csiskó meg nyugtatta^, hogy nyugodjon, valami majd csak lesz. És lett, mert addig igazgatta, forgatta, amíg végül elindult és megszületett az első napilap. Azt mondta a minap, amikor erről emlékezgettünk: — Ez így volt, valósággal..! Nekem olyan, mintha Csiskó Feri semmit sem változott volna. Inkább a körülötte folyó élet változott meg. Jól felszerelt műhelyük van. Maga képezte munkatársai, akik tőle most úgy tanulnak, mint valamikor ő tanult attól az ipairosmestertől Kecskeméten. A gépek, azok csodálatosak. U r jak és régebbiek egyaránt csodálatosak. Dolgoznak, halk zúgással, mert ez a dolguk. Kéllenék a nyomdatermékek és kell a mindennapi újság. Bobál Gytila 1 tJÖQRAfi - 1985- tebruát 2§, csütörtök 2
