Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-20 / 42. szám

Héf és fél év után Szovjet—amerikai eszmecsere a Közel-Keletről Az osatrélk fővárosiban ked­den dételótt megkezdődött a szovjet—aimerilkaii diplomáciai eszmecsere a közel-keleti hely­zetről. Ez az első alkalom 1977 őszié óta, hogy a két nagyhatalom vezető diploma­tái közösen, kifejezetten a Közel-Kelet problémáival fog- Mkoizmalk. Jáliléhet nyiltvóimvallö, hogy a térség rendkívül súlyos kér­déseinek megoldása csalk a két nagyhatalom együttműkö­désével képzelhető el. az ame­rikai % politika az utóbbi idő­szakban megkísérelte, hogy a Szovjetunió s annak szövet­ségesei érdékeit figyelmen kívül hagyva „rendezze” a Camp Daiv id-i különiailkuval • helyzetet. E próbálkozások kudarca, többek között ae amerikai diplomácia libanoni csődje után, nyilivánrvaló. Meg­figyelők mindenesetre óvnák a túlzott várafcozásokóH, hi­szen Washington Izrael mel­letti egyoldalú elkötelezettsé­ge változatlan. A Szovjetunió, akárcsak va­lamennyi arab ország, régóta sürgeti, hogy vajjaimenyi ér­dekéit fél bevonáséival tár­gyaljanak újra a közel-keleti problémák megoldási lehető­ségeiről. Washington erre je­lenleg még aligha kész, de a tény, hogy a bécsi eszmecse­rére egyáltalán sor kerül, je­lezhet valamelyes változást az amerikai politikában — tör­ténetesen a néhány hét múl­va kezdődő szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgya­lások ellőtt. A szovjet küldöttséget Vla­gyimir Poljakov, minisztériu­mi osztályvezető, korábbi kai- rői nagykövet vezeti, ae ame­rikai delegáció élén Richard Murphy, washingtoni külügyi állilaimitiitkár állil. Az első for­duló színhelye a szovjet nagy- követség épülete volt. Az eszmecseréről egyik fél sem nyilatkozott, az amerikai küklóttségvezető szerint bár­milyen tájékoztatás később is legfeljébb Washingtonból és Moszkvából várható. Ma a bécsi amerikai nagykövetsé­gen kerül sor a második, egy­ben a tervek szerint befeje­ző tárgy állási fordulóra. Erőfeszítések a béke érdekében í (Folytatás az i. oldalról) Az SZKP Központi Bizott­sága és Politikai Bizottsága változatlanul meg van győ­ződve arról, hogy nincs olyan nemzetközi kérdés, amelyet ne lehetne megoldani tárgya­lóasztalnál. Gromiko emlé­keztetett annak a küzdelem­nek az állomásaira, amelyet a szovjet állam az atomfegy­verkezés ellen vívott, s kije- letette; országunk ma nyo­matékosan figyelmeztet az emberiséget fenyegető újabb veszélyre, arpelyet a világűr militarizálásának washingto­ni terve rejt magában. A Szovjetunió figyelmez­tette az amerikai kormányza­tot: kozmikus terveinek vég­rehajtása azt jelentené, hogy szó sem lehetne többé a nuk­leáris fegyverzet bármilyen csökkentéséről vagy megsem­misítésükről. Ha a dolgok Ilyen irányban fejlődnének, ezzel 'megnyílnának a zsili­pek a fegyverkezési hajsza minden irányban való foly­tatása előtt, s a nemzetközi biztonság ezt alaposan meg- eínvlené. A jelenlegi nemzetközi helyzet realitása — folytatta ’Gromiko —, hogy a Szovjet­ünk) és az Egyesült Államok között hadászati paritás, az­az, hozzávetőleges erőegyen­súly áll fenn. A felek bizton­ságának hatékony szavatolá­sa csakis olyan megállapodá­sok útján biztosítható, ame­lyek kölcsönösen elfogadha­tók, s amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvé­re épülnek. A Szovjetunió tisztában van azzal, hogy a tárgyalá­sok útja hosszú és göröngyös, s reálisan szemléli a nehéz­ségeket. Ügy véli azonban, hogy a siker a felek készsé­gétől, politikai akaratától, az ésszerű kompromisszumra való hajlandóságától függ. A szovjet fél kész mindenre, a kérdés az, milyen magatar­tást tanúsít az amerikai fél. Tartózkodik-e attól. hogy mesterséges akadályokat gör­dítsen a megegyezés útjába? Ha igen, akkor kedvező ered­mények várhatók. A Szovjetunió a béke ér­dekeiből, azaz az egész em­beriség legmagasabb érde­keiből kiindulva, haladékta­lan megállapodást javasol arról, hogy egyszer és min­denkorra szüntessék meg a puszta lehetőségét is a fegy­verek világűrbeli megjelené­sének. A földi élet megőrzé­sének egyetemes emberi cél­ja azt kívánja, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok szavakban is, tettekben is csak egy területen verseng­jenek egymással: olyan kez­deményezések és konkrét in­tézkedések elfogadásában, amelyek ennek a történelmi feladatnak a megoldását szol­gálják. Aláhúzva, hogy a Szov­jetunió igyekszik kedvező légkört teremteni a világűr atomfegyverektől való men­tesítéséhez; Gromiko felsorol­ta azokat az elsődleges lépé­seket, amelyek javítanák a megegyezés feltételeit Külön aláhúzta a szovjet külügyminiszter a szocialista országok közös kezdeménye­zésének jelentőségét a Var­sói Szerződés és a NATO kö­zötti megnemtámadási szer­ződés tető alá hozására. Rá­mutatott, hogy ez a javaslat, valamint a szocialista orszá­gok több más konstruktív javaslata ott fekszik a stock­holmi értekezlet tárgyalóasz­talán, s mind a Szovjetunió, mind szövetségesei érdekeltek abban, hogy sikerre vigyék ezt a tanácskozást Az európai helyzetről szól­va Gromdlko egyebek, között kijelentette: A Szovjetunió nem hagyhatja szó nélkül azt a tényt, hogiy Európáiban he­lyenként olyan erők jelent­keznek újra, amelyek mind a mai napig nem mondtak le a kontinensen a második világ­háború után kialakult hatá­rok. megváltoztatásáról. A re- vansisták barátságos váiilvere- getésben részesülnek bizonyos nyugati országok hivatalos körei részéről -is. A háború utáni realitások a fasizmus feletti dicsőséges győzelem eredményeként jöttek létre. A szövetségesek háború utá­ni berendezkedésről szóló megállapodásai, államközi szerződések és a helsinki zá- aóo/kmány rögzítik ezeket a realitásokat. Megőrzésük az európai nyugalom és bizton­ság záloga. Senkiinek nem engedhető meg, hogy kétségbe vonja a jaltai és potsdami egyezmé­nyek éi-vónyét. mert azok je­lentik már négy évtizede az európai és az egyetemes bé­ke alapját, s mert azokért a népek nagy árat fizettek. A szovjet külpolitika — mondotta Gromiko — olyan nemzetközi jogrend kialakí­tására törekszik, amelyben minden nép, nagy és kis nép egyaránt önállóan dönthet saját sorsa felett, s elítéli a más államok bérügyeibe való beavatkozás minden formá­ját. Ugyancsak erélyesen el­ítéli a diktátum politikáját, próbálkozzanak vele bármely ország ellen, legyen aiz Nica­ragua vagy Kuba, Afganisz­tán, Libanon vagy Namíbia. Konsziantyin User nyen kó­rnak, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió konstruk­tív együttműködési készségé­re vonaitkazó szavait idézve, Gromiko rámutatott, hogy a szovjet külpolitikai tevékeny­ség központi célja továbbra is a lehető legkedvezőbb nem­zetközi feltételek megterem­tése ahhoz, hogy az ország tovább léphessen a kommu­nista építőiminka útján. Az SZKP és a szovjet nép lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képességé­nek erősítésére. A szovjet fegyveres erők minden szük­séges eszközzel el vannak lát­va a szocializmus víwnényai- nák védelméhez, a Szovjet­uniónak és szövetségeseinek elegendő erő és eszköz áll rendelkezésére, hogy megvé- dellmezzék érdekeiket, bizton­ságukat. Gromiko beszédében röviden érintett belpolitikái kérdése­ket is. Mindenekelőtt meg­elégedéssel szögezte le, hogy ;a Szovjetunió teljesíti gazda­ságfejlesztési terveit, s ezzel alapot termet egyfelől a szoci­alista gazdaság továbbfejlesz­téséhez, másfelől a szovjet emberek életkörülményeinek javításához. A Szovjetunió­ban csupán a múllít évben mintegy 200 nagy ipari léte­sítményt helyeztek üzembe, s az iparban a termelés meg­haladta a tervelőirányzatot. Megfelelőnek értékelte a me­zőgazdaság eredményeit is, ebben a népgazdasági ágazat­ban az össztermelés 1984-ben 5,6 százalékkal nőtt az ötéves terv első három évének átla­gához viszonyítva. Gromiko végül arról is szólít, hogy az SZKP és a kormány vezetői jól látják az építőmunka egyes területein mutatkozó fogyaté­kosságokat, s intézkedéseket tesznek azok megszüntetésére. Ennek érdekében tökéletesí­tik a népgazdaság és az egyes ágazatok irányítását. Intézke­dések történnek a munkafe­gyelem javítása, a rend és a törvényesség erősítése érdeké­ben. Mindezeken a területe­ken további komoly és apró­lékos munkára van még szük­ség. Barátaink életéi! „Fityu" és társai Látogatóban Zasztaváéknál Belgrádból a kitűnő autó­pályán dél felé haladva, mint­egy két óra alatt érjük el a történelmi Kragujevacot. a 130 ezer lakosú „Zasztava- várost.” Az itteni autógyár Jugoszlávia legnagyobb és legrégibb üzeme,- 50 ezer munkást foglalkoztat. AZ ELSŐ FŐVÁROS A város egykor Szerbia fő­városa volt. Obrenovics Milos a török rabságból történt fel- szabadulása után tette meg 1830-ban fejedelmi székhelyé­vé. Itt működtek a főhatósá­gok, itt ülésezett a népkép­viselet — Skupstina, az állam­tanács, az első bíróság. 1939- től aztán folyamatosan Belg­rad veszi át a főváros szere­pét. Kragujevácon alapítják meg 1853-ban az első hadi­ipari üzemet Szerbiában, s ez a város lesz a szerbiai munkásmozgalom úttörője, majd központja. Kragujevá- cot 1941-ben a németek meg­szállták. Az ellenállás meg­torlásaként a fasiszták barbár módon 7 ezer embert gyil­koltak meg, köztük egész kö­zépiskolás osztályok diákjait és tanárait. A fasiszta barba­rizmus áldozataira megrázó emlékmű emlékeztet. Kragujevác ma gyors ütemben épülő, korszerű ipar­város, nevezetessége a Zasz- tava Autógyár, amelyben a hazánkban is ismert — itt „Fityu” néven becézett ' — Fiat szabadalom alapján gyár­tott kiskocsikat, és egyéb ko­csitípusokat állítanak elő. Az egykori fegyvergyár ala­pításának századik évfordu­lóján, 1953-ban indult meg itt a gépkocsigyártás. Az első év­ben 56 gépkocsi hagyta el a gyárat, ma 220 ezer autósze­relését végzik el a futószala­gok. TALÁLKOZNAK A SZALAGOK Végigjártuk a gyáróriás monumentális csarnokait. A gépkocsikhoz szükséges több ezer különböző alkatrész túl­nyomó többsége itt helyben Egy újdonság: A Zasztava 101—T furgon készül, egyes alkatrészeket pedig kooperációs üzemek szállítják. A gyártás futósza­lagszerűen .történik. A szere­lés a karosszéria-üzemben fejeződik be. Külön büszke­séggel mutatják a festőmű­helyt. ahol függőszalagok me­rítik az óriás kádakba a nyers karosszériákat, amelyek má­sodpercek alatt megkapják végleges színüket. A legújabb eljárással — a művezető köz­lése szerint — 32 színárnya­latot tudnak előállítani, és 170 százalékkal nő a lakkozás tar­tóssága. A karosszéria-szalag ezután találkozik a motor­szalaggal. Egymás után fog­lalják el helyüket a karosz- szériában a motor, a kormány, a sok-sok részegység, a mű­szerek. Felkerülnek az ajtók, ülések, tapéták, majd legvé­gül a kerekek. A futószalag­ról legördülő autók ezután alapos ellenőrzés alá kerül­nek, majd futópróbák követ­keznek, beállítják és szállí­tásra kész a Zasztava. Büszkén említik, hogy nem­rég amerikai üzletemberek jártak náluk, akik 1985-re 20 ezer kocsit rendeltek ná­luk. Az öröm azonban gondot is jelent. Eleget kell tenniök a speciális kívánságoknak, ami mintegy 200 változást je­lent a kocsin. Terveik szerint azonban ezeket a kocsik érté­két növelő módosításokat a gyár többi termékeire is ki­terjesztik. ELISMERÉS A MAGYAR SZÁLLÍTÓKNAK A gyár vezetői hagy elis­meréssel beszélnek a magyar újságírónak arról a hosszú távú kooperációs szerződésről, amelynek alapján Zasztava gépkocsikat szállítanak Ma­gyarországnak a gépkocsikhoz szükséges gyújtáskapcsolók, szerszámkészletek, izzók és más alkatrészek ellenében. Örömmel halljuk, hogy a ma­gyar szállítókkal mind a mi­nőség. mind a határidők be­tartása tekintetében meg vannak elégedve és új típu­saik tervezésénél belekombi­nálják a magvar gyárak rész­termékeit. A kooperációs szer­ződésen felül kompenzációs alapon magyar mozdonyokat és úszódarukat is szállítunk Jugoszláviának, és ezek együt­tesen teszik lehetővé ötezer Zasztava behozatalát. Zasztaváék szeretnék együtt­működésüket bővíteni, hiszen —. mint mondták — más ko­csitípusaik is vannak, ame­lyeket bizonyára szintén meg­szeretnének Magyarországon. Gáti István Egyoldalúan A pakisztáni kormány egy- e'diaLuain, elfogadható indok nélküli lemondta az afganisz­táni—pakisztáni tárgyalások újabb fordulóját — közölte hétfőn Sah Muhammed Doszt, a kabuli kormány külügymi­nisztere a Baihtar afganisztá­ni hírügynökségnek adott nyi- laitkozatálban. Tarvaly augusztusban a kéit ország képviselői megállapod­tak arról, hogy idén február 14-én tartják meg Géniben közvetett párbeszédük negye­dük fordulóját. Később azon­ban a pakisztáni fél lemond­ta a kezdés tervezett időpont­ját és májusi időpontot java­solt. A pakisztáni kormány azzal indokolta döntését, hogy az országiban február 25-én parlamenti választásokat ren­deznek. Az afglán külügymi­niszter ugyanakkor emlékez­tetett ama, hogy a tárgyalási forduló február 22-ig tartott volna, tehát nem gátolta vol­na a választások lebonyolítá­sát. (MTI) Fidel Castro nyilatkozata az amerikai kapcsolatokról Erősödik J apán és a NATO kapcsolata Nakaszone' Jaszuhiro japán miniszterelnök kedden meg­erősítette, hogy országa kész közreműködni az amerikai űrfegyverkezési program ki- fejlesztésében. A Tokió által demonstrált együttműködési készségét elítélő ellenzéki képviselőknek azt válaszolta, hogy mindennek — úgymond — semmi köze a Japánban érvényben levő antinukleáris alapelvekhez. * továbbá a vi­lágűr militarizálását tiltó parlamenti határozathoz, mert — sajátos érvelése szerint — megvalósulása esetén is Ja­pán területén kívül eső tervről van szó. Mindezt a kormány egyik magas rangú képviselő­je még azzal is kiegészítette: a kormányfő által mondottak vonatkoznak arra az esetre is, ha a ..hadászati védelmi kez­deményezésnek” elkeresztelt amerikai fegyverrendszer ténylegesen nukleáris fegy­verrendszer lesz. Megfigyelők szerint ez ellentétben áll a Nakaszone által korábban hangoztatottakkal, nevezete­sen, hogy Japán — egyebek között — azért támogatja a washingtoni tervet, mert Rea­gan szavai szerint az nem nukleáris fegyverekre épülne. Egyébként a „csillagok há­borújával” fenyegető űrfegv- verkezési program állt a ked­den Tokióban kezdődött ja­pán—nyugatnémet külügyi — s egyben katonai — konzultá­ciók középpontjában. Mind­két részről a külügyminiszté­rium magas rangú, „fegyver­zetellenőrzési” kérdésekben il­letékes képviselői ültek a tárgyalóasztal mellé, hogy a márciusban kezdődő szovjet— amerikai leszerelési megbe­szélések előtt — 'S azzal kap­csolatban — egyeztessék a két ország álláspontját. Az egyez­tetés első napja után annyi szivárgott ki, hogy a felek egyetértettek: egyaránt támo­gatják az amerikai tervet, mert az — mint fogalmaztak — „az eddiginél stabilabb hadászati kapcsolatok kiala­kulásához vezet”. E sajátos megközelítés alapián szálltak síkra a küszöbönálló szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeréért, s en­nek érdekében hangoztatták a nyugati egység — más sza­vakkal az Egyesült Államok támogatásának — fontossá­gát. v A mostani japán—nyugat­német konzultációk a jövő­ben rendszeres — és hasonló tartalmú — tárgyalások első fordulóját jelentik. Rövidesen ugyanilyen céllal japán—• francia konzultációkat is tar­tanak. sőt az elkövetkező hó­napokban Tokióba várják mind az NSZK. mind Francia- ország hadügyminiszterét. Megfigyelők szerint mindez egyértelműen Japán és a NA­TO közötti együttműködés ■ erősödését jelzi. (MTI) Fidel Castro kubai elnök kijelentette, hogy néhány előremutató lépés ellenére to­vábbra sem sikerült elháríta­ni az akadályokat a Kuba és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok megjavításához vezető úton. Az EFE spanyol hírügynök­ség vezérigazgatójának adott nyilatkozatában a kubai kor­mányfő a pozitív jelek közé sorolta a kivándorlási kérdé­sekben az Egyesült Államok és Kuba közt nemrég szüle­tett megállapodást. Mindez arra mutat — fűzte hozzá, — hogy a nehéz kérdések is megoldhatók, amennyiben a tárgyalások rugalmasan, kel­lő komolysággal és kölcsönös tisztelet jegyében folynak. A kubai politikus amellett foglalt állást, hogy a fejlett tőkés államok adjanak 10—20 éves haladékot a latin-ameri­kai országok számára a 360 milliárd dolláros adósság és a 40 milliárd dolláros kamat­összeg visszafizetésére. A kubai elnök nyilatkoza­tában rámutatott: fennáll an­nak a veszélye, hogy az Egye­sült Államok katonai inter­venciót indít Nicaragua él­len. Az ilyen lépés — jelend tette ki Castro — nagy fe­lelőtlenség lenne. Latin-Ame- rika ugyanis — folytatta — lőporoshordó. Amennyiben Washington intervencióra szánná rá magát, úgy cse­lekedne, mint aki, — képle­tesen szólva — tűzzel játszik a lőporoshordó mellett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents