Nógrád, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-19 / 41. szám

Csernyenlco könyve |

„A fejlett szocializmus tökéletesítése

f m. * • ti

ut\an

Belgium és a rakéták

Szerkesztőségi cikket közöl hétfőn a Pravda abbéli az alkalomból, hogy a Szovjetunióban kiadták Konsztantyin Csarnyenkónaik „A fejlett szocializmus tökéletesítése útján” című könyvét. A gyűjteményes kötet az SZKP KB főtit- kánáinak. a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének a KB taivaily februári plénuma óta elhangzott beszédeit, megjelent írásait tartalmazza.

_ _ Az elmúlt egy év munkáját elemezve a szerkesztőségi cikk megállapítja, hogy erőteljesebbé vált a pánt elméleti munkássága. Ebben az időszakiban vonták le azt a fontos következtetésit, hogy — mint azt írásaiban Konsztam- tyin Csenrryeniko meaélMiaioítja — a kommunizmus építésével közvetlenül összefüggő feladatok megoldása előtt végig kell haladni a fejtett szocializmus történélmiteig hosszú szakaszán.

A szövet társadalom életében végbement válitozá sokat elemezve Konsztairatyin Cser- nyeniko világosain rámutat, hogy a Szovjetunió gazdasága olyan szintet ért el, amikor a minőségi előrelépés már elengedhetetlen szükségszerűség

A Pravda a továbbiakban kifejti: népi támogatásit élvez az SZKP kezdeményezése az állalmi, a termelési és a munkafegyelem megszilárdításaira. E kezdeményezés máris jótékony hatást gyakorolt az ország társadalmi életére, a gazdiasági eredményeikre.

A párton béMilli kapcsolataikat és viszonyokat élemez- ve Konsztantyin Csemyenlko naigy figyelmet szentel a következetes káderpolitika megvalósításának, és nyomatékosai n hangsúlyozza: küzdeni kell a hivatali beosztással történő visszaélés mindenfajta megnyilvánulása eliten.

Külpolitikai kérdésekre térve a könyv megállapítja, hogy

a mostani feszült nemzetközi helyzetben az emberiség eiőtt álló legfontosabb feladat a nukleáris fenyegetés elhárítása. A Szovjetunió a maga részéről mindent megtesz e cél érdekében. Ez kifejezésre jut abban a szovjet kezdeményezésre született megélliaipodiásibain is, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásokat kezd a nukleáris és űrfegyverzetek teljes kérdésköréről. „Most nagyon sok függ attól, hogy Washington ké'sz-e a becsületes és építőjellegű tárgyalásiakra. A Szovjetunión nem fog műin! a dolog” — írja Konsztantyin Csernyenko.

A Pravda végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy Konszíaintyin Csennyenlko könyve, a benne foglaltak segítséget és útmutatást adnak a XXVII. kongresszusra való felkészülés munkájához.

(MTI)

„Szövetségesek vagyunk a béke megőrzésében..."

(Folytató* az 1. oldalról.)

tényezője az országaink közötti barátság és együttműködés fejlődésének — kezdte ünnepi megemlékezését, majd arról beszélt, hogy a szerződés jelentősége nem korlátozódott a gazdasági és kulturális együttműködésre. Hazánk ezzel tört ki diplomáciai elszigeteltségéből, ez deklarálta szuverenitását, elismerte egyenjogúságát a világ államai között. A szerződés tartalma késztette a már szocialista Magyarország kormányát, építve a már lezajlott politikai, társadalmi változásokra, hogy magasabb szinten fogalmazzák újjá a barátság, az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás elveit. Erre 1967-ben került sor.

A továbbiakban kiemelte, hogy hazánk és a Szovjetunió párt- és államközi kapcsolatait a nyíltság, az egyetértés jellemzi. A gazdasági építésről szólva megemlítette, hogy az elmúlt évben a kölcsönös szállítások értéke meghaladta a 8 milliárd rubelt. A szovjet szállítások biztosították a magyar népgazdaság számára a nélkülözhetetlen energiahordozókat, nyers- és alapanyagokat. Hazánk hírnevét öregbítik a Szovjetunióba exportált késztermékeik, a mezőgazdasági termelési rendszerek. Sehol másutt a világon nincs annyi olvasója a magyar irodalomnak, nézője a magyar színházi alkotásoknak, mint a Szovjetunióban.

— Abban is közös az álláspontunk, hogy reményeink valóra váltásához béke kell. Ezért — a Varsói Szerződés keretei között — szövetségesek vagyunk a béke megőrzésében, támogatjuk a Szovjetunió békekezdeményezését — folytatta Bíró Gyula, majd leszögezte: történelmi tény, hogy a Szovjetunió politikájának mindenkor a lenini békepolitika volt a vezérlő eleme.

Felszabadulásunk 40. évfordulójáról szólva rámutatott, hogy történelmünk elmúlt négy évtizedére visszatekintve, jelentős hely illeti meg a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatunkat, a két nép barátságának példáit.

Napjainkban az MSZBT- nek 1700 tagcsoportja tevékenykedik, mind gazdagabb tartalommal, sokféle formában fejleszti, erősíti a népeink közötti barátságot. Példaként említette Nógrád és Kemerovo megyék testvérkapcsolatait, s elismeréssel szólt a január végén Nógrád megyében lezajlott magyar— szovjet barátsági hét eseményeiről.

— E gondolatokkal kívántam méltatni a magyar— szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási egyezmény aláírásának 37. évfordulóját, a szerződés szelleme és törekvései megvalósulásának főbb jellemzőit. Egyben kérem, hogy a jövőben is mindennapi munkájukkal járuljanak hozzá a fejlett szocialista társadalom megvalósítását szolgáló, országépítő terveink végrehajtásához, a magyar— szovjet barátság és együttműködés fejlesztéséhez — mondotta végezetül.

Az ünnepségen felszólalt Ivan Pavlovics Aboimov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtaná- ososa. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy 1945 áprilisában történelmi fordulat következett be a magyar nép sorsában. A szovjet hadsereg hitlerista megszállók felett aratott győzelmének, a fasiszták Magyarországról való kiűzésének eredményeként megnyílt az új élet építésének távlata.

— A magyar nép nem volt egyedül az újjáépítés, a társadalom demokratikus átalakításáért vívott harc háborút követő nehéz éveiben, Támaszkodhatott pártunk, kormányunk az egész szovjet nép baráti segítségére és támogatására — folytatta a követtanácsos, majd arról beszélt, hogy a népi Magyarország olyan körülmények között fogott a szocializmus építéséhez, amikor kialakult a szocialista világrendszer, születőben voltak az új típusú nemzetközi kapcsolatok. Ezen az úton fontos állomás volt a Moszkvában aláírt szovjet— magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés.

Ivan Pavlovics Aboimov. a továbbiakban méltatta a Magyarországon végbement fejlődést, s arról szóit, hogy a

szovjet emberek ismerik ezeket az eredményeket, örülnek neki és magyar barátaikkal büszkék rájuk. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Magyarország között több mint száz szakosított és kooperációs egyezmény van érvényben. A Szovjetunió több mint 20 fontos magyar nép- gazdasági objektum építéséhez és rekonstrukciójához nyújt segítséget. Magyarország viszont a Szovjetunióban vesz részit vállalatok sorának felújításában.

Hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság szilárdan és következetesen kiáll a szocialista közösség egységéért és összeforrott®égáért, A szovjet—magyar kapcsolatok legfontosabb területei között említette a külpolitikai együttműködést, amely a nemzetközi színtéren való közös fellépésben nyilvánul meg a háborús veszély elhárításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért.

— Engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: a szovjet emberek vágyaikkal, erejük kel, készségükkel azon vannak. hogy erősödjék barátságunk. Engedjék meg, hogy sikereket kívánjak önöknek az MSZMP XIII. kongresz- szusára és a felszabadulás 40. évfordulójára való felkészülése során, tetteikben és kezdeményezéseikben egyaránt — fejezte be beszédét

Az ünnepi megemlékezés Gordos János zárszavával, majd az Internacionálé hangjaival ért véget. Ezt követően, az SKÜ fúvósegyüttese, a Liszt Ferenc kamarakórus és a Nógrád táncegyüttes adott műsort. Az évforduló alkalmából rendezett állófogadáson Géczi János és Vlagyimir Nvikolajevics Bazovsz- kij mondottak pohárköszöntőt.

Aki nap mint nap nyomon követi a külföldi híreket, az bizonyára maga is felfigyelt arra, hogy a rakétatelepítés kérdése forrongásba hozta Belgiumot. A nyugat-európai ország tízmillió lakójának többsége elutasítja azt, hogy amerikai manőverező robot- repülőgépeket helyezzenek el hazájukban. „Nem rakétákat — munkát akarunk!” — harsogták azok a fiatalok, akik a közelmúltban a főváros, Brüsszel utcáin végigvonultak. A békeszervezetek elszánt harcot hirdettek a rakéták ellen, bizonyság erre az a demonstrációsorozat, amely március végéig zajlik az országban.

Nem véletlenül március végéig. A kormány ekkorra helyezte kilátásba, hogy dönt a rakétateleoítésről. Martens miniszterelnök januárban az Egyesült Államokban járt, s ott tárgyaló partnerei, élükön Reagan elnökkel mindent megtettek, minden eszközt bevetettek azért, hogy rábírják a telepítés véeső jóváhagyására, illetve elkezdésére. Martens ' ugyan nem mondott nemet, de megpróbálta érzékeltetni vendéglátóival országa s a maga sajátos helyzetét. Jelezte a közvélemény ellenállását, a rakétáikkal szemben. A kormányfő számára ez azért is fontos szempont, mert decemberben választások lesznek Belgiumban, s ha kiáll a rakétatelepítés mellett, aligha számíthat győzelemre a voksoláson. Elmondta, hogy jelenleg két vélemény létezik hazájában a rakétákkal kapcsolatban. Az egyik szerint Belgium azzal segítheti a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásait, ha vár a telepítéssel. A másik szerint azzal, ha kitart a NATO- döntés mellett Az eddigiekből kitűnik, hogy nem az utóbbi vélemény élvez tömeges támogatást Belgiumban.

Egyes értesülések szerint — a teljes képhez ez is hozzátartozik — Martens washingtoni útja előtt a belga kormány ülésén elhatározták, hogy márciusiban az eddigi feltételes állásfoglalást egyértelművé teszik: a rakéták befogadása mellett döntenek,

Magyar—osztrák egyezmény

Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes és Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn a Külügyminisztériumban kicserélte a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között az egyetemi tanulmányok és egyetemi fokozatok egyenértékűségéről, 1983. március

8-án aláírt egyezmény megerősítő okiratait. (MTI)

Lengyel emigráns hazatérése

Szenzációszámba menő bizonyítékhoz jutottak a lengyel belügyminisztérium nyomozói az egykori Szolidaritás szervezet külföldön tevékenykedő lengyelellenes csoportjairól, amikor a közelmúltban visz- szatért hazájába Jacek Kna- pik, a lengyel politikai emigráció egyik vezető alakja. Knapik az Ausztriában élő lengyel politikai emigráció második legfontosabb embere volt, s egyben számos emigrációs szervezet vezetőségében tevékenykedett. Az 1984-es amnesztiatörvény adta lehetőségekkel élve tért vissza hazájába, amint azt a lengyel televízió a hét végén bejelentette.

NÓGRÁD - 1985. február 19., kedd

Knapik — mint a televízió egyik vasárnapi műsorában Zbigniew Pudysz, a belügyminisztérium nyomozóosztályának vezetője bemutatta — rengeteg eredeti dokumentumot hozott magával a Szolidaritás úgynevezett brüsszeli koordinációs irodájáról, amelynek vezetői ellen Lengyelországban súlyos államellenes tevékenység és hazaárulás gyanúja miatt folyik nyomozás. A brüsszeli szervezet koordinálja az Egyesült Államokban, Nyugat-Berlinben, Dániában, Hollandiában, az NSZK-ban, Norvégiában,

Svájcban, Olaszországban és Ausztriában működő különböző Szolidaritás szervezetek tevékenységét, együttműködik a hasonló párizsi koordinációs irodával.

A brüsszeli irodával együttműködő nyugati szakértők listáján — derül ki a Knapik által hozott anyagokból — olyan nevek is találhatók, mint például Zbigniew Brze- zinski, egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, Jan Nowak-JezioranSki, a Szabad Európa Rádió lengyel szekciójának egykori, valamint Zdzislaw Naidere jelenlegi vezetője. A dokumentumok az emigráns szervezetek és a lengyelországi illegális bizottság együttműködésén kívül arra is bizonyítékkal szolgálnak, hogy milyen nagy szerepet játszik a CíA amerikai hírszerző szervezet az Egyesült Államok lengyel politikájának alakításában. (MTI)

Martens miniszterelnök

kötelezik magukat arra, hogy 1987-ig telepítik is azokat, ugyanakkor a telepítés megkezdésének időpontját későbbre halasztják. A NATO 1979-es kettős határozata értelmében Belgiumban 48 manőverező robotrepülőgépet helyeznek el, ebből az első 16- ot március közepén kezdenék rendszerbe állítani a floren- nes-i támaszponton.

Martens a legcsekélyebb megértésre sem talált Washingtonban, de külügyminisztere, Tindemans sem, amikor az amerikai látogatás után felkereste Carrington NATO-főtitkárt, tárgyalt Nagy-Britannia, az NSZK és Olaszország vezető politikusaival. A Martens-kormány számára ebből a rakétakör- útból nyilvánvalóvá vált, hogy szövetségeseik a telepítésre igent, az első manőverező robotrepülőgépek belgiumi megjelenésére pedig egy mielőbbi időpontot várnak el. Az Egyesült Államok és a NATO többi országa számára alapvető fontosságú a belga hozzájárulás, mert ennek birtokában hatékonyabban gyakorolhatnak nyomást a rakétákat befogadni ugyancsak ódzkodó másik Benelux-államra, Hollandiára, ahonnan novemberben szeretnének kicsikarni hasonló döntést.

A rakétatelepítést ellenző belga erők soha sem 'volt történelmi lehetőséget emlegetnek. Mint mondják: országuk azzal, hogy elutasítja a rakéták befogadását, értékesen járulna hozzá a küszöbön álló szovjet—amerikai tárgyalások sikeréhez. Karel Van Miért, a rakéták ellen elszántan küzdő Flamand Szocialista Párt elnöke így érvel: ,.A rakéták befogadását nemcsak elhalasztani kell, hanem teljesen el keli utasítani. Belgiumnak a NATO keretében fel kellene léom'e egy gyökeresen új védelmi politika kialakításáért, a sajátos belga és nvugat-euró- nai érdekek f’>ye,embevó*e- 'lével, és el kellene ut=>c'ta- nia az amerikai érdekekr'°k megfelelő ie’enleej irányvonalat.” A Belga Kommunista Párt, arra emlékeztet. ho°v a koTnánv felhatalmazást kapott a törvényhozástól a döntésre. de azt utána a parlamentben vitára kell bocsátania, s esetleg bizalmi szavazással is össze kell kötnie. Jellemző, hogy még a kormányfő pártja is kétértelműen foglalt állást legutóbbi országos értékekeién. A Fla- mand Kereszténydemokrata Párt hangoztatta usvan a feltétlen hűséget a NATO-hoz és a kettős határozathoz, de azt is, hogy reális esélvt kell adni a sikernek a genfi szovjet-amerikai megbeszéléseken. A belgák zöme a sikerhez vezető út első fontos állomását az amer'i'm rakéták nyugat-európai to’-?oítésének befagyasztásában látja a tárgyalások idejére. S hogy helyesen ítélik meg a helyzetet, bizonyság rá Andrej Gromi- ko szovjet kül ügymi niízter figyelmeztetése: a nyugat- európai telepítések folvtatása kérdésessé teheti a jövendő szovjet—amerikai tárgyalásokat.

Nagy tehát a tét, s a mai feszült helyzetben nagy a belga kormány felelőssége is. Márciusi döntésével nemcsak saját sorsát persételheti meg a belga választók szemében, de Európa jövőjét is még inkább beárnyékolhatja.

Kocsi Margit .

Brit bányászsors —

49 hét után

A tizenegy. hónapja tartó brit bányászsztrájkot mindkét, sőt mindhárom fél .presztízsveszteség nélkül szeretné maga mögött tudni. A három fél — a bányászok, a munkáltató és a kormány — elkeseredett, olykor a tettlegességig fajuló küzdelme 49 hete kezdődött.

1984 márciusa és novembere között a sztrájkoló, illetve a dolgozó bányászok aránya 70, illetve harminc- százalék között ingadozott, novemberben azonban — feltehetően a taktikai lépésként „bevetett” karácsonyi prémiumok hatására — ezrek szálltak le a bányába azok közül, akik addig már hat hónapja nem mentek a munkahelyükre. Január végére a munkában levők száma meghaladta a 41 százalékot A bűvös negyvenszázalékos határ átlépése fordulópontot jelentett a kormányzat és a bányászok küzdelmében: a konzervatív kabinet ekkor — helyzeti előnye birtokában — először döntött úgy, hogy nem csinál semmit Azaz kiéhezteti a bányászokat, megvárja, míg a sztrájk magától összeomlik.

Az új fejlemények tükrében érdemes visszatekinteni a sztrájk eredetére. A szénhivatal 1984. március 6-án bejelentette, hogy fokozatosan bezár húsz olyan bányát, ahonnan a szenet már csak nagyon drágán lehetne a felszínre hozni. Ezeknek a bányáknak a megszűnése húszezer ember munkáját tette volna feleslegessé. Noha a szénhivatal a sztrájk 49 hete alatt egy sor kérdésben engedett, az általa gazdaságtalannak ítélt bányák bezárásától nem tágított A másik oldalon a szakszervezet volt hajthatatlan: követelése az volt, hogy a szénhivatal függessze fel a bányabezárási programot. Álláspontja szerint egy bányát gazdaságossági okok miatt nem lehet felszámolni, csupán akkor, ha azt a szénkészletek kimerülése, illetve biztonsági okok indokolttá teszik.

A két eltérő és makacs álláspont képviselőinek erőtartalékai azonban különbözőképpen alakultak: míg az államhatalom élhetett a törvény adta lehetőségekkel, a sajtó hatalmával, a felhalmozott széntartalékok adujával, addig a szakszervezet még saját tagjaitól sem .számíthatott teljes támogatásra. Pedig ahhoz, hogy a bányászok nyerjenek, nem csupán a szakszervezeti tagok egységes kiállására lett volna szükség, hanem arra is, hogy a szállítók, a vasutasok, az acélmunkások és az elektromos ipar dolgozói is leállja- nak, de legalábbis megtagadják a felhalmozott szénkészletek szállítását és felhasználását. Ez pedig a kulcsfontosságú szektorokban nem, vagy csak alig történt meg.

A szakszervezet — a nyilvánvaló kudarcok hatására — előfeltételek nélküli tárgyalásokat kínált a szénhivatalnák, amely akkor már a teljes kapitulációt követelte. Ami pedig a kormányt illeti, számára a szakszervezet politikai veresége legalább annyira fontos, mint a széntermelés gazdaságossága.

Csak az nem érdekli a Thatcher-kabinetet. hogy a bá. nyászokkal mi lesz. Nagy Csabm