Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-14 / 10. szám

Gromihc nyifótftozata a genfi találkozóról Kölcsönösen elfogadható megállapodásokat kell elérni Fazekas László és M. Lengyel László, az MTI tudósítói jelentik: George Shultz amerikai külügyminiszterrel Genfben megtartott találkozójáról, az új szovjet—amerikai tárgya­lások témáiról és kilátásairól nyilatkozott vezető szovjet külpolitikai újságíróknak a szovjet televízióban vasárnap Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai. Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Ünnepi egységgytilés A szocialista versenymozgalomban legjobb eredményt elért alegységek parancsnokainak Godó János egységparancsnok és Szalai László, a városi pártbizottság első titkára nyúj­tott át elismeréseket jelképező zászlókat, okleveleket. Kérdésekre válaszolva Gro­miko elmondta, hogy hosszú és nehéz előkészítő munka után került sor a genfi talál­kozóra. Az álláspontok elő­zetes egyeztetésének szakaszá­ban az Egyesült Államok hosszú időn át arra töreke­dett, hogy a kozmikus fegy­verek kérdése ne kerüljön be a megbeszélés témái közé. Végül azonban amerikai részről is kénytelenek vol­taik elfogadni azt a tényt, hogy az űrfegyverkezés fi­gyelmen kívül hagyásával a hadászati és a közepes ha­tótávolságú nukleáris fegy­verzet kérdése sem vizsgál­ható. A genfi megbeszéléseket Gromiko egyáltalán nem könnyűeknek, sőt néha na­gyon bonyolultaiknaik és fe­szülteknek, ugyanakkor cél­ratörőnek, komolyaknak és nyíltaknak minősítette. Egé­szében kedvező értékelést adott a találkozóról, rámu­tatva, hogy a közös nyilatko­zat önmagáért beszél. Sike­rült megállapodni, az új tár­gyalások tárgyáról és céljáról, s ez nagyon fontos. Gromiko elmondta, hogy Géniből ha­zatérve Shultz külügyminisz­ter levelet küldött neki, s ebben közöltté: az Egyesült Államok korinán ya szem előtt tartja a Genfben létre­jött megállapodások végre­hajtását, s komolyan veszi vállalt kötelezettségeit. Gromiko leszögezte, hogy a tárgyalásokon . szovjet j rész­ről maradéktalanul figyelem­be veszik a szövetségesek, a testvéri szocialista országok biztonsági érdekeit. A Szov­jetunió a nyugati országokká! és az Egyesült Államokkal tárgyalva nemcsak a saját, hanem szövetségesei nevében is beszél. A szocialista orszá­gok külpolitikájának erejét éppen az adja meg. hogy az egységes, elvi politika. Az ez­zel kapcsolatos kérdéséket időről-időre megvitatjuk a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének ülésein és a Varsói Szerződés más szerveiben. A tagállamok külpolitikája kö­zös külpolitika, s a Szovjet­unió véleménye az, hogy szövetségeseinek biztonsági érdekeit ugyanúgy meg kell védeni, mint saját biztonsá­gát. Az új tárgyalások egymás­sal szorosan összefügő té­maköreiről szólva Gromiko részletesen kitért a kozmi­kus fegyverkezési hajsza kér­déseire. Leszögezte, hogy az űrfegyverkezés megakadályo­zása esetén sokkal kedvezőb­bé válnának a feltételek a Antonio Ramalho Eanes por­tugál államelnök a kormány­nak szánt szombati „végső figyelmeztetése” zavart oko­zott a hatalmi gépezetben. Az államfő a Semanario de Lis­boa című lisszaboni hetilap­nak adott nyilatkozatában le­szögezte, hogy amennyiben a kabinet záros határidőn belül nem képes politikájának gyö­keres megváltoztatására, fel­oszlatja a •parlamentet és új választásokat ír ki. Mario Soares pártjának,- a szocialista pártnak a vezető­sége szombat esti rendkívüli üléséről vasárnap közzétett nyilatkozat visszautasítja az ernöknek a kabinet kormány­zásképtelenségére utaló kije­lentéseit. Egyben „értelmetlen hadászati fegyverzet korlá­tozásában való előrelépésre. A Szovjetunió kész lenne je­lentős mértékben csökkente­ni hadászati fegyverzetének szintjét, természetesen az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvének szigorú tisz­teletben tartásával. Ám ha nem lesz előrelépés az űr­fegyverzet kérdésében, akkor a hadászati fegyverzet csök­kentéséről beszélni is felesle­ges. A szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy ha az Egye­sült Államok végrehajtaná űrfegyverkezési elképzeléseit, akkor a tárgyalások megsza­kadnának. Erre genfi meg­beszélésünkön figyelmeztet­tük az amerikai felet. A Szovjetunió álláspontja sze­rint ugyanis az említett kér­désben középútnak nincs he­lye. Vagy megakadályozzáK a világűr militarizálásat, vagy újabb fegyverkezési hajsza lesz. Félintézkedések­nek itt nincs helye, ezek ugyanis már holnap a fegy­verkezési hajsza fokozódásá­hoz vezethetnek. Andrej Gromiko ezzel kap­csolatban lényegében elutasí­totta még az űrfegyverzet ki­fejlesztésére irányuló kutatá­sok gondolatát is, hangsúlyoz­va, hogy ha a cél a világűr fegyvermentesítése. akkor a kozmikus fegyverek létreho­zását szolgáló kutatómunkára sincs szükség. Annál is in­kább így van ez, mert ki ad­hatna biztosítékot arra néz­ve, hogy a munkálatok a kutatásokkal véget érnek. Gromiko kitért arra is, hogy tarthatatlanak azok as ame­rikai állítások, amelyek sze­rint az Egyesült Államok ál­tal tervbe vett és űreszközö­ket is magában foglaló raké­tarendszer úgymond kizáró­lag védelmi célokat szolgál. E sajátos pajzs mögött ott len­nének a támadó, hadászati nukleáris rakéták. Az ame­rikai álláspont elfogadása ese­tén a Szovjetunió kénytelen lenne kizárólag Washington lelkiismeretére és szavahihe­tőségére bízni magát atekin- tetben, hogy nem kerül sor ezeknek az eszközöknek a bevetésére. Jellemző, hogy amerikai részről mindannyi­szor hallgatás volt a válasz, valahányszor szovjet részről korábban, és Genfben is fel­vetették, vajon az Egyesült Államok elfogadná-e saját érveit, ha ő volna a Szovjet­unió helyében? Andrej Gromiko leszögez­te. hogy a Szovjetunió már csak azért is az agresszió .esz­közének tekinti az űrfegyve­közbeavatkozással” vádolja az államfőt. Az elnök, valamint a kor­mányzó szocialista—szociálde­mokrata koalíció közötti fe­szültség lényegi oka: a So- ares-lkabinet eltávolodott az 1974-es áprilisi eszméktől, az ákkor elindult folyamat visz- szafordítására, az alkotmányt következetesen védelmező ál­lamelnök jogköreinek meg­nyirbálására törekszik. Ezt a politikai gyakorlatot nem csu­pán fentről. hanem lentről is éles támadások érik. A legna­gyobb szakszervezeti központ, a.z Intersimdical, valamint a portugál demokratikus nő- szövetség vasárnapi nyilatko­zata elítéli a szombaton beje­lentett drasztikus áremelése­ket. reket, mert a rakétatámadás tényleges végrehajtása nélkül is lehetőséget adnak az Egye­sült Államoknak arra, hogy zsarolásra használja fel azo­kat a Szovjetunió ellen. Ez tökéletesen illeszkedne abba a washingtoni irányvonalba, amelynek célja: világuralma helyzet kivívása. Ezt azon­ban a Szovjetunió soha nem engedi meg. Mint azt Konsz- tantyin Csernyenko is több­ször hangsúlyozta, a Reagan elnökhöz intézett levelében is megírta, a Szovjetunió hatá­rozottan szembeszáll ezzel a törekvéssel. A szovjet nép soha nem engedi meg, hogy más ország, vagy országcso­port rákényszerítse akaratát. A közepes hatótávolságú nukleáris eszközök kérdésé­ről szólva, Gromiko emlékez­tetett arra, hogy a Szovjet­unió már több ízben java­solta ezek befagyasztását. A külügyminiszter leszögezte azt is, hogy ha az Egyesült Államok folytatja a Pershing —2 rakéták és a manőverező robotrepülőgépek nyugat- európai telepítését, akkor a hadászati helyzet még a je­lenleginél is bonyolultabbá válik. Szovjet részről Genf­ben felhívták az Egyesült Ál­lamok figyelmét arra, hogy a telepítés folytatásával kérdé­sessé tennék a tervezett tár­gyalásokat. Gromiko szerint változat­lanul alapvető nézeteltérés van a Szovjetunió és az Egyesült Államok között ab­ban a kérdésben, hogy az ál­talános egyensúlyba be kell-e számítaná Nagy-Britannia és Franciaország közepes ható- távolságú nukleáris rakétáit. A Szovjetunió emellett volt, van és lesz a jövőben is, ám az Egyesült Államok — mint az Genfben is kitűnt — to­vábbra is határozottan ellen­zi a NATO-tagország Anglia és Franciaország említett nukleáris erőinek az általá­nos egyensúlyban való figye­lembevételét. Az európai erőegyensúly kérdését taglalva Gromiko szólt az Egyesült Államok repülőgép-anyahajókra tele­pített és nukleáris fegyvere­ket hordozó légierejéről. Az egyensúly kérdéseit vizsgál­va — mondotta Gromiko —, a Szovjetunió eddig csak az európai partok közelében tartózkodó hat amerikai re- pülőgép-anyahajóval szár mólt, amelyek mindegyikén negyven, egyenként két-há- rorfi nukleáris töltetet hordo­zó repülőgép állomásozik. Az Egyesült Államoknak azon­ban tizennégy ilyen anyaha­jója van, s hamarosan elké­szül a tizenötödik is. Ezeket pedig bármelyik pillanatban könnyű Európa közelébe irá- nvftani. Ezért a tárgyalások egy bizonyos szakaszában a Szovjetunió felvetheti mind a tizenöt anyahajó kérdését. Gromiko leszögezte, hogy a genfi megállapodás .alapján kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások nem a korábbi, a hadászati és a közepes ha­tótávolságú nukleáris eszkö­zök kérdéséről folytatott szovjet—amerikai megbeszé­lések folytatását jelentik. Tö­kéletesen új tárgyalásokról van szó. Az űrfegyverek, a hadászati és a közepes ható- távolságú nukleáris eszközök kérdései ugyanis szorosan összefüggenek egymással, egyiket sem lehet megoldani, sőt még tárgyalni sem róla, a másik kettőtől elválasztva. Ezért is javasolta a Szov­jetunió a tárgyalások ameri­kai részről is elfogadott struktúráját, amely szerint mindkét felet egy-egy egysé­ges, de három csoportból áFó küldöttség képviseli. Mind­egyik csoport a saját szakte­rületével foglalkozik, azon­ban elkerülhetetlenül fel­merülnek olyan kérdések, amelyek a másiik csoport ér­deklődésére is számot tarta­nak, egymással összefüggő olyan kérdések, amelyeket a második vagy a harmadik csoportban vitatnak meg. Ami a tárgyalások kimene­telét illeti, Gromiko szerint Mt ma még nagyon nahes pontosan megítélni. A Szov­jetunió a célratörő tárgyalá­sok, a konstruktív magatar­tás híve. A leghatározottab­ban ellenzi, hogy bármelyik fél is a másik becsapására törekedjék, megsértse az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvét. Az az állás­pontja, hogy kölcsönösen el­fogadható megállapodásokat kell elérni a tárgyalások kö­rébe tartozó mindhárom terü­leten. A szovjet külügyminiszter a fegyverzetkorlátozási meg­állapodások kapcsán szólt az ellenőrzés kérdéseiről is, em­lékeztetve arra, hogy a Szov­jetunió javasolta az átfogó el­lenőrzéssel megvalósítandó általános leszerelést is, ame­lyet azonban az Egyesült Államok és a NATO-tagorszá- gok nem fogadtak el. A Szovjetunió ma is érvényben tartja ezt az indítványát. Ami pedig azokat az állításo­kat illeti, amelyek szerint a Szovjetunió nem t:-rt be ko­rábban megkötött fegyverzet­korlátozási _ megállapodáso­kat, azok merő koholmányok. A szovjet külügyminiszter jellemzőnek nevezte, hogy a washingtoni kormányzatnak az ENSZ-ber. és az Egyesült Államok kongresszusában ez­zel kapcsolatban beterjesz­tett hivatalos dokumentumai sem tartalmaznak egyetlen konkrét bizonyítékot sem. csupán a szerződések szovjet részről történő megtartásával kapcsolatos homályos kétsé­geiket hangoztatják. A fegy­verzetikorlátozási szerződések megtartásét illetően a Szov­jetunió lelkiismerete tiszta. Nem azért köt nemzetközi megállapodásokat, hogy azo­kat ne tartsa tiszteletben. Az újságírók kérdéseire válaszolva Andrej Gromiko felihívta a figyelmet arra is, hogy vannak olyan témakö­rök, ametyek bár, nagyon fontosak, közelről érintik a nemzetközi biztonság kérdé­sét, de nem szerepelnek a le­endő szovjet—amerikai tár­gyalások témái között. Ezek­ről azonban bármely pillanat­ban önállóan is meg lehetne állapodni, s a szovjet küldött­ség ezt is kifej tette a genfi megbeszéléseken. E témák közé sorolta Gromiko a nuk­leáris fegyverkísérletek betil­tását, a nukleáris fegyver- készletek befagyasztását, a nukleáris fegyverek elsőkén- ti alkalmazásáról való le­mondást és azt i6, hogy az Egyesült Államok végre lép­tesse életbe a békés célú nuk­leáris robbantásokról, azok erejének felső határáról alá­írt egyezményt. Andrej Gromiko végezetül a jelenlegi nemzetközi hely­zetet nagyon bonyolultnak, s néha veszélyesnek nevezte. Ez készteti a Szovjetuniótar­ra, hogy állandóan készen­létben legyen, ne veszítse el éberségét. A Szovjetunió szá­mara azonban a legfonto­sabb! minden körülmények között- szem előtt tartandó célt a béke védelme jelenti, s ennek érdekében mozgósít­ja erőit, tartalékait. A béke érdekében tett erőfeszítések nagyobb sikeréhez az szük­séges, hogy minden állam még aktívabban küzdjön a háborús veszély ellen. Egyet­len állam — a kis országok sem — maradhatnak ki eb­ből a küzdelemből. nem mondhatják, hogy a fegyver­kezési hajsza megállításának, a béke megóvásénak kérdé­seit döntsék el egymás között a nagyhatalmak. Való igaz, hogy e gondok megoldása leginkább tőlük függ. de nem csak tőlük. E téren hallatnia kell a hangját minden or­szágnak és a legkülönbözőbb társadalmi csoportok képvi­selőinek. A Szovjetunió vé­leménye szerint a békemoz­galmaknak korunkban igen nagy szerepük van. Azt bi­zonyítják, hogy a népek meg­vetik és elítélik azokat, akik a fegyverkezés mellett törnek lándzsát, háborúra készülőd­nek. i (Folytatás az l. oldalról) — Egységünk, személyi ál­lományát a megalakulás pil­lanatától a rndgas fokú e»-köl- csi, politikai összeforrottság, a forradalmi fegyelem, a szocia­lista rendszer szeretete, a szocialista hazafiság,, a nem­zetköziség jellemzi. Egysé­günk magas szintű öntudatát és fegyelmét mindvégig meg tudta őrizni. Ehhez nagy se­gítséget kaptunk a pártszer- vektől és szervezetektől, az alapítóinktól, akik hosszú idő óta bizonyítják, hogy mindig helyén van a szivük, szilárd a szocializmus iránti elköte­lezettségük. A munkásőri fel­adatok teljesítése mindenek­előtt tiszteletre méltó erköl­csi többletet jelent — hang­súlyozta a parancsnok. Cse­lekvő hazafiságot, nehéz pró­bákkal teli folyamatos poli­tikai kiállást, példás részvé­telt a termelőmunkában és nem utolsósorban örökös ké­szenlétet a munkáshatalom védelmében, A Kun Béla munkásőregység munkásőrei elkötelezetten tesznek eleget az eléjük állított magas fokú követelményrendszernek. A jelentés után ismertet­ték a szocialista versenymoz­galomban elért, eredmények­ről szóló parancsot. Az elis­meréseket Péter Balázs és Szalai László, a kiváló kitün­tetéseket- Godó János és Sza­lai László adta át a parancs­nokoknak. a murakáső,'ökn'ttk. Értékelte a salgótarjáni munkásőrök tevékenységét Szalai László. A városi párt- bizottság első titkára a töb­bi között hangsúlyozta; — Az általános politikai jellemvonások mellett mun- kásőregységünk életét és ar­culatát sajátos vonások egé­szítik ki. Ennek alapja egy­részt az önkéntes mozgalmi­politikai jelleg, másrészt a fegyveres testületekre jellem­ző szervezettség és fegyelem. Egységünk . munkájáról el­mondhatom, hogy az általá­nos követelmények teljesíté­se mellett ■ eredményesen ol­dották meg az 1984. évi fel­adatokat. Elkötelezettségük, tetteik, példamutató maga­tartásuk alapján lakosságunk széles körében köztiszteletben állnak, szolgálatukat egész párttagságunk az egyik leg­jelentősebb pártmegbízatás­nak tekinti; Hangsúlyozta: — Eredményeinknek, jövőt formáló célkitűzéseinknek leg­fontosabb kovácsai a becsü­letesen dolgozó, alkotó embe­rek. Közülük 'is élenjárnak . a munkásőrök. Ebben a kom­munista közösségben elköte­lezetten, összeforrottan, elv­társi és baráti légkörben mű­ködik egvütt három nemze­dék. Majd köszöntötte az ala­pító munkásőröket, a leszeré- loket és tartalékállományba vonulókat, és a most esküt tevő munkásőrjelölteket. További parancsok ismer­tetésére. kitüntetések és kö­szönőlevelek átadására ke­rült sor. Nagy György és Szalai László a Szolgálati Ér­demérem különböző fokoza­tait adta át a 25, a 20, a 15, és a 10 éves szolgálatot tel­jesítő munkásőröknek, átnyúj­tották az emlékérmet és em­léklapot a leszerelőknek. A munkásőrség országos pa­rancsnoka a munkásőröket se­gítő tevékenységükért dísz­oklevelet és elismerő plaket­tet adotmányozott a Salgó-’ tarjáni Kohászati Üzemek, a salgótarjáni öblösüveggyár és a salgótarjáni síküveggyár párt- és gazdasági vezetőinek,’ a gyárak kollektíváinak. Egymás után két megható pillanat következett. Felolvas­ták Borbély Sándor, az orszá­gos parancsnok levelét, ame­lyet a 25, illetve 20 éve szol­gálatot teljesítő munkásőröki feleségeinek küldött, s a le­velet virág kíséretében nyúj­tották át az asszonyoknak. Köszöntötte az egységgyű­lést a szovjet vendég. Ked­ves színfoltja volt az ese­ménynek a munkásőr-úttörő- gárdisták üdvözlete, s meg­ható pillanat, amikor a Szó­zat hangjai alatt 24 munkás- őrjelölt tett esküt g vállal­ta dolgozó népünk vívmá-i nyainak fegyveres védelmét,1 a csapatzászló előtt. A lesze- relők nevében Hajósi István adta át fegyverét az esküt tett Schreng Tamás munkás- őrnek. A munkásőrség országos pa­rancsnoka és a csehszlovák népi milícia törzsparancsnoka előzetesen megállapodott ab­ban, hogy a 40. évforduló al­kalmából a két nép barát-: ságának elmélyítésében, a ha­za fegyveres szolgálatában; a két fegyveres testület kö­zötti együttműködésben ki­emelkedő munkát végzett Nógrád megyei munkásőr- kollektívának adományozás­ra kerüljön a negyven év emlékeit kifejező csapat- zászló. A munkásőrök dísz­sorfala között a népi milícia tagjai egyenruhában vitték be a csarnokba az emlékzász­lót. Miroslav Novak a töb­bi között hangsúlyozta: — A csehszlovák népi mi-: lícia és a magyar munkás­őrség együttműködése, amely az 1956—1957-es évek fordu­lóján kezdődött, az elmúlt években megszilárdult és el­mélyült. Fő tartalma a köl­csönös megismerés, a tapasz­talatok kicserélése és etek gazdagítása. A mai ünnepi gyűlésnek ezek a gondolatok fő motívumai, amely során átadásra kerül a csehszlovák népi milícia zászlaja a' ma­gyar munkásőrség alakulatá­nak, amely hosszú idő ófa tevékenységével kimagasló eredményeket ért el. A zász­ló jelképe', hogy hozzájárul­jon munkásőrségük és a népi milíciánk közötti internacio­nalista barátság elmélyítésé­hez és emlékeztessen a fel- szabadulásunk 40. évforduló­jára. Felhasználjuk ezt az ünnepi alkalmat, hogy bizto­sítsuk önöket, munkásőr elv­társak. hogy a csehszlovák népi milicisták az önök hű barátai és fegyvertársai. Péter Balázs, a munkásőr­ség Nógrád megyei parancs­noka a zászló átvétele után kiemelte a kéf testvérmilícia közötti fegyverbarátság elmé­lyítésében szerzett kiemelke­dő érdemeket. Zúgott a hajrá a sportcsar­nokban. Majd Miroslav No- vák és Ondrej Durej csehszlo­vák kitüntetéseket nyújtott át Nógrád megyei munkás- őröknek. A salgótarjáni munkásőr- ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, s a Mistrinanka népi együttes műsorával zárult. Somogyván Lásad4 2 NÓGRÁD - 1985. január 14., hétfő Növekvő feszültség Portugáliában

Next

/
Thumbnails
Contents