Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

Küldetést teljesít a szövetkezeti értelmiség

Beszélgetés dr. Eleki Jánossal, a TOT főtitkárával

' A magyar mezőgazdaság rendkívül dinamikusan fejlődi itt az elmúlt évtizedekben ésS nemzetközi viszonylatban is elismeréseket ért el. A termelőszövetkezeteik megszilárdulásával pár huzamosan az eíelmiszer-térmelésben hazánk fokozatosan önellátóvá vált, a magyar gabona!öddek hozama két és félszeresére nőtt, az egy főre jutó hústermelés a világátlag csaknem két és félszerese. Jelentősein javult a belső ellátás színvonala, s ezzel egyidejűleg két évtized felatt az élelmiszer-kivitel a hatszorosára nőtt.

— Milyen szerepet játszott ebben a szövetkezeti értelmiség? — kérdeztük dr. Eieki Jánost, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárát.

— Jelentős szerepet. A szövetkezeti értelmiség együtt nőtt fel a szerveződő nagyüzemmel, éppen az teremtett számára létformát, hivatást es egzisztenciát. Az anyagi- technikai fejlődéssel egyidejűleg, azzal szoros kölcsönhatásban a szellemi erőforrások megsokszorozódtak. Viszonylag rövid idő alatt kialakult a szövetkezeti parasztság mellett egy új réteg, amelyet a felső- és középfokú végzettségű szakemberek —. a nagy szakmai és vezetési tapasztalatokkal rendelkező vezetők alkotnak. Ez az értelmiség a párt politikájával, ezen belül az agrár- és szövetkezétpoli- tikával egyetért, a szocialista társadalmi rendszer iránt elkötelezett. A szövetkezeti értelmiségnek a termelési kultúra, a közéletiiség és a szövetkezeti önkormányzat fejlesztésében fontos küldetése van, amit becsülettel teljesít. Ezt az elmúlt évtizedek fejleményei meggyőzően, tanúsítják.

— Hogy alakult a szövetkezeti értelmiség létszáma és iösszetétele? A hazai értelmiség hány százaléka dolgozik ma a tsz-ekben?

— Magyarországon napjainkban 1 Trillió 400 ezer ember foglalkozik hivatásszerűen szellemi munkával. Ez az ak- itív keresők több mint egynegyede. Ebiből 540 ezerre téhe- ét azoknak a száma, akik felsőfokú iskolával rendelkeznek, vagy olyan vezetői., érdemi ügyintézői munkakört töltenek be, ami felsőfokú végzettséget, illetve maga® ■ szintű szakismeretet igényel. A sízellemi foglalkozásúak ez

utóbbi, szűkebb rétege tekinthető hazánk értelmiségének.

— A termelőszövetkezetekben. szakszövetkezetekben, valamint ezek társulásaiban ösz- szcsen 28 ezer 952 vezető, illetve szakember dolgozik, tehát az összes értelmiségi foglalkozásúak több mint 5 százalékát integrálja a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom.

— Ez a szövetkezeti értelmiség, képzettségét, szakmai, politikai felkészültségét tekintve ma sem egységes, de az átszervezés óta eltelt idő alatt, a gyors létszámnövekedéssel párhuzamosan, jelentős m'nőségi változáson ment át. Míg 1971-ben a vezetőtereik csupán 27 százaléka rendelkezett egyetemi vagy főiskolai végzettséggel és 40 százaléknak még középfokú végzettsége sem volt, addig ma 70 százalék a felsőfokú végzettségűek aránya és 22 százalék érettségizett. A szakmai színvonal emelkedését reprezentálja az a 110 fő, aki különböző szintű tudományos fokozattal rendelkezik. 900 személy szerezte meg az egyetemi doktori címet.

A szövetkezeti értelmiség létszámban és jelentőségben legnagyobb csoportja 74 százalék, az agrárértelmiség (növénytermesztés i. álla t ten yész- tési és állategészség-ügyi szakemberék). Létszámuk megközelíti a 13 ezret.

A második leg jelentősebb

szakmai csoport, a műszaki értelmiség. Jelenleg 4 ezer műszaki szakember dolgozik a szövetkezetekben.

— Rendkívül szűk csoportot alkotnak a közgazdászok, csupán 162 egyetemi végzettségű talált megélhetést a közös gazdaságokban. Kevés. Ugyancsak kevés a jogász. A felsőfokú végzettségűek 5 százalékát jelenti az egyéb műszaki-gazdasági foglalkozásúak csoDortja. Ezek között is feltűnően hiányoljuk az erdészeti szakembereiket.

— A szövetkezeti értelmiség kor szerinti összetétele igen kedvező, a vezetők és szakemberek negyedrésze 30 éven aluli, kétharmaduk 40 év körüli.

— Milyenek az elhelyezkedési, megélhetési lehetőségek?

— Elhelyezkedésük huzamosabb ideje erős differenciáltságot tükröz. Ml.g a me- gyeszétehettyefken, nagyobb városokban, illetve ezek agglomerációs körzetében a téeszek szakember-ellátottsága igen

kedvező, egyes esetekben túltelítettség is mutatkozik, addig a városoktól távol eső gazdaságokban hiányoznak a felsőfokú végzettségűek. A gyöngén gazdálkodó és kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben évente 3 ezer szakember részesül fizetésikiegészítésben, 350 szolgálati lakás, és 250 saját tulajdonú lakás épül külön állami támogatással. Ennek köszönhetően 1978—1983 között 1400 fővel nőtt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteikben a felsőfokú szakemberek száma. Ám az egyenlőtlen eloszlás továbbra is gondot jelent.

get. Ezért az agrár szakemberek köziül számosán kevesebb felelősséggel járó, kedvezőbb munkakörülményeket, azonos, •vagy jobb kereseti lehetőséget nyújtó munkaterületek felé orientálódnak.

— A szövetkezeti értelmiség jövedelmét kiegészíti a háztáji gazdaság, amelynek méretei megegyeznek az átlaggal. A jövedelemforrások között elhanyagolható jelentőségű a másodállás és mellékfoglalkozás. Á szövetkezeti szakemberek összesen 3,2 százaléka rendelkezik illyen munkaviszonnyal..

— A szövetkezeti értelmiség munkakörülményei a népgazdaság más ágazataiban dolgozókéhoz képest általiéban kedvezőtlenebbek. A munkahelyi beilleszkedés és érvé-, nyes ülés szempontjából a téeszek viszont kedvező lehetőségeket nyújtanak a szakemberek számára. A kezdő értelmiségiek a szövetkezetekben viszonylag hamar jutnak önálló munkához, alkotókészségük kibontakoztatását segítő feladatokhoz. Ugyancsak jók az agrár szakemberek vezetővé válásának esélyei. A diploma megszerzését követően, igen rövid idő alatt (2—3 év), az agrárvégzettségű szakemberek jelentős része legalább középvezetői beosztásba kerül. Egyes vezetői beosztások nem jelentenek a diplomások számára végzettségüknek megfelelő munkát. Ezért a vezetők körében nagy a fluktuáció.

A szövetkezeti értelmiség jövedelmének döntő részét a főállásból származó kereset teszi ki, a munkadíjon kívül ideértve az egyéb juttatásokat (prémium, jutalom). Az átlagkeresetek szintje hozzávetőlegesen azonos a népgazdaság más ágazataiban dolgozókéval, de a mezőgazdaságiak ' az azonos munka- díjat hosszabb munkaidő alatt, nagyobb munkaráfordítással érik el. Vaiamelvgst elmaradnák ' az’ átiag'kéfésetek a mezőgazdaság állami szektorában fOgiaikozt&itattakétóH.

— Hogyan alakulnak a szövetkezeti értelmiség életkörülményei?

— A szövetkezeti értelmiség fele saját tulajdonú lakásban, illetve családi házban lakik, 23 százaléka pedig szolgálati lakásban, vagy Tanácsi bérlakásban. Tíz százalékuk lakik kifejezetten rossz körülmények között, albérletben, vagy munkásszálláson. A szövetkezeti értelmiség vagyoni helyzete kielégítőnek mondható, 63 százalékuk rendelkezik valamilyen ingatlannal ; lakás-, üdülő-, vagy telektulajdonnal.

— A szövetkezeti értelmiség többnyire lényegesen kevesebb szabad idővel rendelkezik, minit a népgazdaság más ágazataiban dolgozó diplomás. A szakmai önművelés lehetőségei vidéken rosszabbak, nehezebb hozzájutni a szakfolyóiratokhoz, szakkönyvekhez. Nem dramatizálom, de a szövetkezeti értelmiség 20 százaléka olyan tdlepülé'sem él, ahol úgyszólván, semmiféle kulturális, vagy szórakozási iéhetőség nincs. A nagyobb gazdaságok helyenként élénkítő hatást gyakorolnak községük kulturális életére, míg a kisebb, vagy gyengébben gazdálkodó kollektívák anyagi helyzetük miatt erre képtéienek.

— Napjainkban a községekben, falvakban lakók életének, munkájának kereteit döntő mértékben a termelő— A szövetkezeten belüli kereseti arányok jélenlegnem eléggé ösztönzőék a szakemberek számára, A vezetők átlagkeresete nem haladja meg jelentős mértékben a termelésirányítókét, s ez utóbbiaké is csak 1,3-szerese a fizikai dolgozókénak. Ez a kereseti arány nem tükrözi a magasabb képzettséget, a szellemi igénybevételit, a nagyobb kockázatvállalást és a felettőssészövetkeaetek jelentik. Munkájukkal, az elért eredményekkel komoly megbecsülést vívtak ki, s a szövetkezeti értelmiség társadalmi presztízse nőtt, lényegesen kedvezőbb a megítélése, mint 10— 15 évvel ezélőtt — fejezte be nyilatkozatát dr. Eleki János, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára.

I Sz. Lukács Imre

Görög viselet

Szépülő ukrán falvak

Seserbanyi falva a Kirov’ kolhoz központi települése. A kolhozelnök immáron 30 éve 'Nyiikolaj Rjabcsapka, a szocialista munka hőse, az Ukrán SZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte. A kolhoz dolgozóinak eredményeit mesz- sze a köztársaság határán túl is ismerik. A kolhoz évente 10 millió rubel értékű mező- gazdasági terményt állít elő, amelyből több mint 2 millió rubel tiszta haszna van. Ez képezi az alapját a kolhoztagok magas életszínvonalának.

Scserbanyiban kétszintes, összkomfortos házakat építenek. A házakban levő telefonok biztosítják az összeköttetést a Szovjetunió legtávolabbi területeivel isi A falu utcái aszfaltozottak, a szolgáltatóház pedig egész sor szolgáltatást kínál a televíziójavítástól a legdivatosabb ruha varratáéiig.

A Kirov Jrolhoz Ukrajna hatalmas, sokágazatú gazdasága. A földművelési kultúra magas színvonala és a kolhoz műszaki ellátottsága lehetővé teszi a gabonafélék, a hús- és zöldségtermelés állandó növelését, ami a jövedelmek emelkedésével jár együtt. A kolhozvezetés terveiben most Seserbanyi falu építése foglalja el a fő helyet. A meghívott építészek új, eredeti megoldású terveket mutattak be a kolhoztagoknak.

f '„Régi Hősömhöz megyek.” így fogalmaz egy helyen Rufjy Péter, a magyar újságírók elismert doyenje, amikor arról szól egyik írásában, hogy felkeresi újra az öreg Demet- rovitsot Üjpesten, akiről írt már egy alkalommal és most üzent, hogy bajban van. Ez a Demetrovits — már csak én teszem hozzá — alighanem a leghíresebb magyar hajóépítő munkás volt míg élt. Nagyapja tanító, Kossuth katonája, Aradon halálra ítélték az osztrákok, a várbörtönből szénásszekér alján szökött meg és Demetrovits névre szerzett papírokkal vállalt aztán tanítói állást Vácott hajdanán. A valódi nevét és vele a hajóépítőét is a sírba vitte. De ebből a történetből az még idekívánkozik, hogy miért került bajba az öreg ■— mert mindkét lábát le kellett venni, és jóféle rokkant- kocsit akkor nem lehetett szerezni. „Régi hősömhöz megyek” — írta Ruffy.

Világaink

Hallgatag asszonyok

Az, hogy hősnek nevezi mindanmyiunk (vagy majdnem mindannyiunk, az igényesebb- {jének mindenesetre az) tanítómestere riportalanyát — ez egyrészt mutatja, hogy a jó írás újságban sincs távol az irodalomtól (és az irodalmi hősöktől), de jelzi azt is, hogy többnyire egy valakiről szólunk, az lehet aztán a hős ebben a jó értelemben, emberi példában, személyes sorsával szolgálva valami mellett vagy vallatná ellen. És

amiként az a történelem hőseivel is majd’ mindig megesik — a mellettük-mögot- tük álló asszonyt társról nemigen beszelünk. Pedig lehetnek és mindenütt vannak is „hősnők” valahol a háttérben. Biztosan megfigyelték mások is, milyen a protokollforma, amikor valakinek személyesen az ország egyik vezetője adja át a magas kitüntetést és milliméterre mindig ugyanazon szögből-pontról „indít” a kamera; befogja először többnyire egész alakban a kitüntetettet, ahogy ott áll az ország házában, aztán csinál közelit, amiben a portréja domborodhat, arcán a különleges pillanat (egy élet küzdelme sűrűsödik, ránduil ösz- sze) boldog feszültsége. És akkor e kettő közötti villanásban látható egy kis időre a háttérben álló asszony! társ, aki ünneplőben ott mosolyog az ajtófélfához közel állva, a férj jobb válla mögött két három méterre. Róluk nem készül önálló totál-félközeli meg közeli. Róluk egyáltalán nem készüli külön semmilyen kép, ennél az egyetlen pillanatnál is „csak úgy” bekom- ponálódnak a háttérbe a hős mögötti mélységbe — ott vannak és mégs in csenek olt. Hallgatagon mosolyognak,

boldogok, mert a társuk végre

megkapta azt az elismerést, amire talán régen rászolgált, amit mindig reméltek ők maguk is, hogy a küzdelem, a sok hétköznap és erőfeszítés nem hiábavaló.

Benyitok magam is a hősök portájára jó nagyokat kö- szöngetve, hogy mielőbb kiderüljön; vendég állt a házhoz, de még inkább „idegen jött”! Előkerül aztán vagy a kutya segítségével vagy anélkül mindig az asszony. Benyitok Siket bácsihoz például az egyife leghíresebb gyarmati asztalosmesterhez, de ott már nem is az asszony fogad, a mester egyik legfiatalabb nőrokona, vagy Szombathy Viktorhoz, útikönyveink, vá- ras i legendáink, történelmi mesénk írójához, (újabban őt is helyhez köti a betegség, az asszony a védaingyala, megváltozott életvitelében titkárnője, gépírója, mindene a további munkában) Varga Jánoshoz az egykor volt SBTC boxsport negyvenötös újnain- dítóinak egyikéhez, aki a szerény-szegény időkben felesége stafírungjából lopkodott titok, ban feldolgozatlan, megvar- rattan végeket, és varratott aztán belőlük sportmezt a fiúknak, Homoki tanító úrhoz — nyugdíjban van már talán azóta, hogy utoljára találkoztunk, — aki antifasiszta- táborban volt a háború alatt Pitkerantában; Miricz Mihályhoz Ludányban, ő meg az egykori Ipolyi ártéri gazdálkodásról szólva került gaz- datekiintélye révén sok helybeli javaslatára az írói-újságírói hősök sorába, de éppen ő volt az egyiik a sok közül, aki a feleségét sem felejtette el, amikor a múltbéli ártéri parasztgazdálkodás szépsége- it-értékeit és nehézségeit sorolta. Mondta bizony ennyi év után is teljes elismeréssel és büszkeséggel, hogy bizony az ő felesége éppen úgy tudott kaszáim, ha kellett, mint akárki más férfiember! És gyakran kellett a sors szerint. Vagy a vadkerti Záhorszky Miklóshoz, a nemzeti bizottság egykori tagjához is, így jut el az ember, de ő meg talán ki sem tudná hagyni az asszonyt a politikából, hiszen mire a fogságból hazaért, a felesége és a fia már a kommunista párt tagjai között voltaik... Az Ipoly túl- felén Varbón így találtam rá Kovács József bácsira, aki együtt harcolt egész alakulatával a csehországi partizánokkal a németek ellen, itthon az asszony a legnehezebb sorban. Nagylóc, Szécsény, Nagyoroszi... A történelem névtelen hősei. De mindenütt az asszony az, aki elsőként fogad.

„Miért keresi ugyan...? Ez van az arcukra írva, miit akarhat ez az ember, ki küldte vajon és miért, minek ez most már...? Az asszony! békeféltés, a tűzhely védelme a legteljesebb udvariasság és legendás magyar vendégfogadás viselkedéskoreográfia mázán is átüt minden alkalommal. Ezt a cseppnyi félelmet kell azonnal megtörni- feloldani, ezt kell jó irányba változtatni, és minél hamarabb megnyugtani a hősök segítőtársait. Nem megy mindig könnyen az emberi áttörés, hiába a nagy tapasztalat, hiába a beleérző hajiam és gyakorlat, és hát az ember sincs mindig egyformán „kondicionálva” a lelki oldalakon sem (huncut, aki mást mond, a huncut meg rosszabb mindennél). Kísérnek aztán beljebb az asszonyok, nyitnak

ajtót, törölnek széket, hívják az urukat és már a hangsúlyokból is kihallani, ahogy szólnak az emberhez, hogy sikerült-e oldani valamit a természetesnek is nevezhető szorongásból „minek gyütt ez ide, mit akarhat az emberrel. ..?” Volt, ahol a bőrkabát okozott komoly fenntartást sokáig „bőrkabátosok voltak régen azok a nyüves ispánok, gazdatisztek is., volt ahol más miatt, régi dolgok, elrontott találkozások zavartak asszonyt, embert, krónikást. Volt olyan (igaz csak egy), aki asszony nélkül sem állt kötélnek. Kilencve- nen felül úgy megkeseredett az egyedüllétben, hogy már nem volt értelme — így gondolta talány— annak, hogy az életre visszaemlékezzen. Ott az asszony már csak felülről súghatta „ne mondj semmit te már, minek az..

Alinak az asszonyok az ajtófélfák mellett. Tesznek- vesznek ezt-azt, amit kell, de mindkét fülükkel odahalígat- nak, miről beszélünk? Érződik aztán az oldódásuk „nem akar ez rosszat, az életünkre kíváncsi...” Néha bele is szólnak a hőis meséjébe; hogy állt helyt,. amikor az ég zengett. Meg_megszólalnak a hallgatag asszoyok. De akkor is a hősről beszélnek.

T. Pataki László

T NÓGRÁD - 1985. január 12.. szombat