Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
Nőttek a felvásárlási árak Ml emésztésünk jelene Fellélegezlek Nógrádban is a juhtartók. A közelmúltban rendezett megyei tájértekezleteken megtudhatták, hogy idén kilogrammonként 9 forinttal emelkedik a vágójuh felvásárlási ára, s a zsíros gyapjú árát is emelik 4 százalékkal. ■ Várták a termelők a számokra kedvező intézkedéseket. mert szükségük volt az ágazat- jövedelmezőségének javítására. Mélypontra jutott a juhászotok egy része, szerte az országban. Egy felmérés szerint például Heves meevében a juhászainknak csaknem száz százaléka Veszteséges volt az elmúlt években. VITATHATÓ PANASZ Másutt is hasonlóak a tapasztalatok. Már 1982-ben is 11/.5 forint veszteség jutott száz forint költségre a juhá- szatokban. Tavalyelőtt anyánként átlagosan 300 forint veszteség terhelte az ágazatot, tavaly ez mintegy 8—10 százalékkal tovább emelkedett. A gazdaságok szakemberei szerint nem meglepő az ágazat helyzetének folyamatos •romlása, mert két ellentéles tendencia érvényesült az elmúlt években. Állandóan emelkedtek a termelési költségek, hiszen a korábbinál többe kerülnek a gépek. a tenyészállatok, növekedtek a munkabérek. Ezeket nemhogy ellensúlyozta volna a felvásárlási ár emelkedése, de az elmúlt esztendőkben még csökkent is az ár. Az Állatforgalmi és Húsmari Tröszt adatai szerint 1981—1983 között. hat forinttal csökkent a teiesbárány felvásárlási ára. Ha a költségeket és az árakat állítjuk szembe egymással, érthető a gazdaságok vezetőinek panasza. Ám, ha messzebbre tekintünk, s a világpiacon kialakult helyzetet vizsgáljuk, már nem lehetünk teljesen meggyőződve a termelők igazságáról. A világpiacon ugyanis számottevően csökkent a juh ára. s ez nehéz helyzetbe hozta a hazai külkereskedőket. Az itthoni ráfordításokat tehát nem ismerte el a világpiaci ár. ígv a hazai felvásárlási árak emelése is nehézségekbe ütközött. A termelők persze másként érvelnek. Szerintük ők korábban sem érzékelték a világpiaci árakat, tőlük akkm* is alacsonyabb áron vettek meg a birkát, amikor a világpiacon többet adtak érte. S ha akkor kirekesztették őket a nagyobb haszonból, most a veszteségből sem kérnek. 205 EZERREL KEVESEBB Se vége. se hassza nincs a vitának, hiszen mindkét félnek nyomós érvei vannak. Nem hallgatható el az sem, hogy eddig a magyar termelők nem tudtak, lépést tartani külhoni társaikkal. Franciaországban például 44 kilogramm húst termel egv anvajuh. nálunk csak 24,5 kilogrammot. Bizonyos: az alacsonyabb termelési színvonalnak része van a gyengébb jövedelmezőségben, de azt sem lehet tagadni, hogy a termelési költségek változása mögött elmaradó felvásárlási árak szintén csökkentik a n vereséget. Az ellentmondás pedig nemcsak a gazdaságoknak kedvezőtlen, hiszen az országnak is szüksége van a bárányhús exportjára. Tavalyelőtt például a juhhús és a -sajt értékesítéséből 63 millió •dollár bevétel származott. A gyapjút ugyan nem.exportáltuk, de ha itthon nem tudnánk előállítani, importálni kellene, s emiatt az elmúlt esztendőben 26 millió dollárral növekedtek volna kiadásaink. Az eddigi tapasztalatok szerint pedig úgy tűnt, le keli mondani az export egv részéről. mert a termelők nemcsak panaszkodtak az alacsony jövedelmezőség miatt. hanem cselekedtek is. Tavalyelőtt 205 ezerrel csökkent a juhállomány. s tavaly sem állt meg ez a folyamat CSÖKKENTHETŐ KÖLTSÉGEK Jókor jött tehát a felvásárlási árak emelése, hiszen a jövedelmezőség javulása bizonyára a tenyésztői kedvet is fokozza. Enélkül ugyanis nem lehet elmozdulni a mélypontról. A gazdaságok a veszteség csökkentése érdekében igyekeznek minden áron takarékoskodni, s akkor is a költségek mérséklésére törekedtek, amikor az ártott a tenyésztési elképzeléseknek. Példa erre, hogy a jó te- nyészértékű kosok helyett sok helyen másodosztályú apaállatokat vásároltak, elhanyagolták a selejtezést, s az anyajuh-,.utánpótlást” is meghizlalták. Ez utóbbit követelte rövid távú gazdasági érdekük. hiszen a hizlaláson meg hasznuk volt a gazdaságoknak, a tenyésztésen viszont veszteségük. A tenyésztés háttérbe szorulása pedig rányomta bélyegét az egész ágazatra. Következménye lett ugyanis, hogy az anyaállománynak mintegy 20 százaléka meddő, alacsonyak a szaporasági és a termelési mutatók is. A gyenge jövedelmezőségből a kivezető utat a tenyésztési és tartási elvek maradéktalan betartása jelentheti csak, de eddig erre kevés pénze volt a gazdaságoknak. Idén valamelyest javul a helyzet, hiszen a juhhús és a gvaojú felvásárlási árának, emelése kedvezőbb lehető.sp- geket teremt a nagviizemek számára. Ahol a „iuhtartás megtartása mellett döntenek, lépniük is kell, hiszen a termelés jövede'mezőségét nemcsak a felvásárlási árak emelésével lehet javítani, hanem a költségek csökkentésével, és a termelési mutatók jobbításával is. S mint a gazdasági tapasztalatok mutatják. korántsem jutottak a kiaknázható tartalékok végére a nagyüzemek. V. Farkas József Korszerű üzemcsarnokban történik a buszok karbantartása és javítása a Volán 2. sz. Vállalat bHonyterenvei üzemigazgatóságán. A felvételen: az első rugót cserélik az IKARUS autóbuszon. — Bp — Mitő! szövetkezet? Hegyven éve történt Felrobbant a nyilasház December közepe volt, amikor az első — Bajáról indítóit — hadifogoly-szerelvény befutott Temesvárra. Éjszaka, sötétség és hideg. Az emberek összebújva próbálták egymást melegíteni. Aztán reggel kinyíltak a vagonok tolóajtói és az őrség mindenkit leparancsolt a vagonokból. Kiszállás, sorakozó ötösével, százas csoportokba. Létszámellenőrzés, megvan-e mindenki... Egy kis őrházon felirat: TIMISOARA. .. Ezek szerint megérkeztek, Temesváron vannak, állapítják meg egymás között. Az élen orosz vezényszó csattant: „Sago-marsss” Megindultak fázósan a városon keresztül. A járdán szabadon járkáló román katonák és sietős civilek... Egy egy szánakozó arc. Már megszokott kép volt számukra a géopisztolyos. s szuronyos puskáid orosz őrök között vonuló magyar foglyok csapata. A sínen villamos csengetett, majd trolibusz húzott el mellettük az úton. Mindenfelé ép házak... — s ők — akiknek a vezetői rosszul politizáltak, -r mint „plenik” vonultak a csatakos úton, mind kijjebb a városból. A köves út mellett kertes családi házak. A falakon kis tábláikon a felirat: „Calea Aradului”. Aradi út, fordította egy alkalmi tolmács. Jobb oldalt egv kisebb gyár, „ROMITEX” — olvasták a cégtáblán. A temesvári önkéntesek (3.) T SIE ZU5 üä SF2 Azután a ködből egyszerre csak feltűntek a magasfigye- lők, majd a szögesdrót-kerí- tessel körbevett barakkváros. Mert az volt. Utakkal, terekkel. s nagy, hosszú, barakkok sokaságával. Ez lesz hát ezután — ki tudja meddig — lakhelyük.. . — futott át rajtuk a gondolat. Az élen haladó ötvenfős tiszti' csoportot vezényszó állította meg. Megálltak, s bámészkodtak befelé. Aztán a közeli kaput nézték kíváncsian. A fölötte levő cirilbetűs feliratot. Egy közülük való ungvári zászlós készségesen le is fordította: „Az ellenséget szétzúzzuk, a győzelem a miénk lesz!” Némán bólogattak. Ezt most már egyikük sem vitatta... Szállítmányuk parancsnokával az út túloldalán álló kőépületek egyikéből egy ismeretlen orosz tiszt jött ki. Feltehetőleg, hogy intézkedjen az új fogolyszállítmány átvételéről. Ügy is volt... Felsorakozott a táborőrség és addig kísérőikkel közösen leszámolták őket, majd feltárult a kétszárnyú táborkapu, s ők százasával bevonultak a táborba, hogy elnyelje őket a barakk-város. Erről persze egyelőre még szó sem lehetett. Előbb még egy újabb motozás, majd mosdás, fertőtlenítés következett. Rájuk is fért, mert a négynapos összezártság és a tisztálkodás hiánya igencsak kedvezett a tetveknek. .. Első ötvenes csoportként a tiszteik kerültek a „fürdőbe”, és mire végeztek, s átadták helyüket az utánuk jövő száz embernek, már kapták is Vissza a forrógőzből kikerült fertőtlenített, gyűrött ruháikat. Felöltöztek és sorakoztak. Éppen időben, mert a régebbi foglyokból verbuvált konyhások nagy dézsákban hozták az első reggelijüket... Híg burizs- leves volt, de most igazán nem válogatott senki, sőt örömmel sziürcsölték a jó meleg levest. Szívesen beálltak volna még repetáért is, de nem volt rá lehetőségük, mert már jött a következő százas csoport a reggeliért, őket pedig az őrség beterelte a legközelebbi hodályszerű barakkba. A 19-es számú barakk volt. Ugyanezen a forgószínpadon ment keresztül mind a tíz százfős csoport, csak a legénységbe iiek más barakkokba kerültek. Mire dél lett, és ismét sorakozni lehetett levesért, az őrség már magukra hagyta őket, s valóban beleolvadtak a tömegbe. Állandó helyük még nem volt. A már korábban,, vagy az eddigi napok során kialakult baráti csoportok tagjai természetesen itt is egymás közeiében igyekeztek elhelyezkedni a leterített, biztosan már sokak által használt — törődött Szalmán... Volt, aki egyből el is aludt, de voltak olyanok is, akik helyüket ott maradó társukra bízva — szegényes kis mo- tyójukat azonban magukkal víve — felfedező körútra indultak. A sorszámozást követték a salakos-sáros úton egészen a 25. barakkig. Ott a számozás megfordult, és tartott a kapunál álló 33-as számig.., Német alaposság — gondolták, — mert hisz ők építették a tábort még annak idején az oroszoknak. S lám, most fordult a kocka... Tőlük jobbra és balra még két- két sor barakk állt. összegen lehetett vagy ötve-n is. Közben egy háromszög alakú nagy tér. Dugig hadifoglyokkal. Ez volt a tábori piac. Itt azonban már nagyban folyt a cserebere, csencselés. Itt is az élelem, a kenyér és cukor (lám itt azt is osztanak már! — futott át rajtuk a gondolat), no meg a cigaretta és dohány volt a fő valuta... S mit lehetett kapni ezen a piacon?... Mindent. Csajkát, kulacsot, kulacsdek- nit, kanalat és egyéb holmit csakúgy, mint meleg pulóvert, utászcsizmát, vagy páncélos bőrkabátot... Az utóbbinak persze ára volt. Komoly ára. Csillogó arany. Karikagyűrű, nyaklánc, medalion. Ezek már nyerészkedő üzérek, kúfárok voltak. A felfedezők tovább indultak. .. Ivóvizet/ kerestek, mert az hiányzott a legjobban. Szomjaztak. A barakkok tetejéről folyó esővizet nem tudták, nem is akarták meginni, mert útközben már látták, mit okoz a szennyvízivás... A konyha felé kerültek, s szerencséjük volt. Egy szakács jött ki levegőzni az ajtóba, s amikor meghallotta, hogy vizet keresnek, megszánta őket. Mindkettőjüknek hozott egy- egy kulacsdekni hideg teát. Nem győzték köszönni. Fenséges volt... (Folytatjuk) Dr. Gáspár János Különösen három akciójuk vált ismertté. 1944. december 31-én — ellenőrzést színlelve — tizenegy partizán lerohanta az újpesti víztorony biztosításéra kirendelt őrséget; felszedték a robbanóanyagot és ezzel megakadályozta kj hogy a kerület számára létfontosságú víztornyot a levegőbe röpíthessék. Az akció során nagy mennyiségű robbanóanyagot, lőszert, felszerelést, fegyvert zsákmányoltak. 1945. január 9_én este egy tizenkét fős raj hatolt be ; s. újpesti nyilasok központjába, az úgynevezett Ápol ló-házba.1 A nyilasok hírhedt „Nemzeti Számon kérő Széke” nevében léptek fel, s az ott letartóztatásban levő mintegy ötvpp fogoly „kivégzés céljára történő kiadatását” követelték. Merész tervük sikerrel járt. s még arra is ügyeltek, hogy az átadott rabokat a Duna felé hajtsák, mintha valóboa ott akarnák kivégezni őket. Később azután a menet irányt változtatott, s a fegyveres partizánok kíséretében a kiszabadultak bevonultak az a’a- kulat új szálláshelyére, a Szántó-féle» bútorgyárba, ahol gondoskodtak fegyveres védelmükről. Még ugyanezen az éjszakán újabb látogatást tettek a partizánok az újpesti nyilasok fészkében, a már említett Apolló-házban. Hármójukn» k — azzal az ürüggyel, hogy elkobzott aranyat hoztak — sikerült az épületbe bejutni- ok. Ám a csomagban valójában tizennégy kilogrammos robbanótöltet volt. A kis osztag tagjai leütötték kísérőjüket, , majd egy alkalmas helyen meggyújtották a gyújtó- zsinórt, és máris siettek kifelé. Távoztukban lelőtték a kapuőrt, és éppen csak kijutottak, amikor a nagy erejű töltet felrobbant. Az épület egy része azonnal rombadőlt; a leomló falaik huszonnyolc: fasisztát temettek maguk alá: Ennél az akciónál halt hősi halált a feladatot végrehajtó partizánok egyike, Bán Tibor. A nyilasház felrobbantásakor fegyverrel igyekezett biztosítani társai kijutását az épületből. A bomba felrobbaná- sát követő óriási zűrzavarban és pánikban kapta a halálos lövést. Bán Tibor azon a napon halt meg, amikor a szovjet egységek felszabadították Újpestet; január 10-én temették el, és sírjánál ott voltak bajtársai is. U. I. ( NQGRAD = 1985. január IO.j csütörtöj( — Miért fizessünk, ha egyáltalán nem csináltak semmit?! legalábbis mi nem tudunk arról, hogy tettek volna valamit is az érdekünkben! És még hozzá visszamenőleg négy évre! Az sincs megnevezve a fizetésre felszólító stencilezetti lapon, hogy milyen céllal kell befizetni az évi kettőszáz forintot... Csak a panaszok magja e fenti néhány mondat. S legalább a közös ügyeink iránti érdeklődést mutatja, hogy néhány érintett szót emelt. Mégha indulatosan is. Több ez annál mintha elolvasva a fizetési felszólítási levelet, mérgesen lesvintve. csak eny- nyit mondanának: ugyan, hülyeség. * Két hónappal ezelőtt a Sebaj 1977 garázsépítő és fenntartó szövetkezet arra szólította fel tagjait, hogy fenntartási költségeikre november •30-ig fizessenek be — visszamenőleg négy évre — nvoic- száz forintot. Ha ennek a tag nem tesz eleget, úgv az engedményezési nyilatkozat alapján a szövetkezet a tag fizetéséből letiltja ezt az összeget. A tagok némelyike nem is tud ilyen engedményező nyilatkozatról, sőt az sem jut. hirtelen eszükbe, hogy mikor volt utoljára közgyűlés, amikor err ' vagv a fenntartások mibenlétéről szó esett volna. Mert fenntartás nem volt — mondjak. .Igaz, a szövetkezés , kezdetekor szót ejtették róla, hogy lesz a garázsokhoz út és villany, de azóta ez sincs, az sincs. Dugába dőlt hát a szövetkezés? Október végén a garázsszö- vetkezetek felszámolását kezdeményezte közös értekezletén a városi tanács termelés- ellátó felügyeleti osztálya, a MÉSZÖV revíziós irodája, illetve képviselője, a megyei tanács építési és vízügyi osztálya. valamint a PM Ellenőrzési és Bevételi Igazgatóságának megyei szervezete. Ti^ zenesv garázsszövetkezet közül többen az előző vizsgálat által feltárt hiányosságokat nem pótolták, évzáró közgyűlésre a termeiéseilátó felügyeleti osztályt, nem hívták meg. Az említett szervek a közös értekezleten megállapították azt is. hogy évzáró közgyűlést csak három — a Bányász. KRESZ és a Gorkij — szövetkezet tartott. Év végi zárszámadást kilenc szövetkezet küldött meg, ketten az Április 4. és a Sajgó-patak garázsszövetkezet nem s tett eleget ennek a kötelezettségének. Ezen az értekezleten megállapították azt is, hogy a szövetkezetek többsége csak formálisan működik, ezért a törvényességi felügyeletet gyakorló állami szerv felszólította a szövetkezeték elnökeit a törvényes működés helyreállítására és arra, hogy november 30-ig hívjanak össze közgyűlést, amelyre a városi tanács és a MÉSZÖV képvi« selőjét hívják meg. „A szövetkezeti forma szorgalmazása a jövőben nem alkalmas a garázsépítés, de főleg a fenntartás céljára, mivel gyakorlati tapasztalatok alapja r» a törvényes működésük nem biztosítható” — . állapítottál« meg az értekezletről felve'6 emlékeztetőben a résztvevők; * Mitől szövetkezet a szövete kezet? Az állampolgárok önkéntest ■ségén alapuló demokratikus szervezetnek kell lennie. D« érvényesül-e a szövetkezeti demokrácia ott, ahol már a tag sem emlékszik arra. mij kor tartottak közgyűlést? Ahol az évekkel ezelőtí megállapított alapszabály lényeges elemeit sem ismerik? Ahol a pénzbeszedés jogi-e'- iárási cselekménveire való felhívás kerül előtérbe? A mintegv háromszáz, taent számláló Sebaj 77 garázs-; szövetkezet „képviselője”, nkí a tagok felé kiküldött felszólítást aláírta, azt mondja. út-3 karbantartásra és vízdíjra kelj az évi 200 forint a tagoktól/ s ez benne van az alapsza-í bályban is. De miért nem tud-3 nak erről a tagok? Ügy véJ lein. joggal lehetnek biza'-J matlanok a szövetkezés‘•et szemben ha nincsenek köz-J gyűléseik, ha a zárszámadást nem ismertetik a tagok köz.-J gyűlése előtt. Lehet így szövetkeze í ? Akár garázsra is? — zsély — A magyar ellenállási mozgalom történetében — érthetően — megkülönböztetett szerep jutott Budapestnek: az eddig' ismert harmincnyolc szervezett magyar partizán- cspport csaknem fele tevékenykedett itt. A németellenes. antifasiszta csoportok — . egyebek ^.közt — illegális nyomdákat működtettek, röplapokat és egyéb tiltott sajtótermékeket jelentettek meg. A budapesti partizáncsoportok közül erő és szervezettség — s harci sikerek szempontjából is — kiemelkedett az újpesti partizánoké, amelyet a Kommunista Párt újpesti területi bizottsága szervezett meg, Földes László vezetésével. A párt a munkás- mozgalmi hagyományokban oly gazdag kerület németellenes érzelmű dolgozóira támaszkodva, már a fegyveres akciócsoport megszervezése előtt kibontakoztatta a propaganda- és tömegmunkát, s több kis akciócsoportot is szervezett. Ezek nyilas járőröket támadtak meg, újból és újból megrongálták a németek telefonvonalait. A párt utasításának megfelelően. az újpestiek jól fel- fegyverzett katonai csoporl létrehozására törekedtek. Ennek érdekében kapcsolatol teremtettek a Vilmos-iakta- n.yában székelő XIII/1. Kiska- zásalóadj antifasiszta tisztjei»- vei. akik huszonkét partizám fegyverrel, iratokkal, katona- ruhával láttak el. Ezek aj újpesti partizánok — perszt csupán a papíron — a zászlóalj kihelyezett őrségekéni szerepeltek. Központjuk a; Újpesti Munkásotthonban volt Járőreik üldözötteket mentet, tek meg, ahol érték, pusztították a nvilasokat, a németeket. rombolták a katona hírhálózatot. Robbantó cső. portjaik ötvenhárom esetber hajtottak végre kisebb-na- gyobb akciókat, szüntelenü gyarapítva fegyverzetüket é: egyéb felszerelésüket. A végén már négy gépkocsijuk. < egy csomó géppuskájuk, go. lvószórójuk is volt, és töbt mázsánvi Tri-—2 robbanóanyaggal rendelkeztek.
