Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
Műsraki-lecTmikai megújulás az öblösüveggyárban Kulcskérdés a jó minőségű üveg biztosítása megint megtörtént a baj. De akkora, hogy az állattenyésztő főnök még azóta is a tarkóját kaparja és szentségei, fel az egekig. Hogyne háborogna, amikor megszökött az egy i k hízott bikája. Az az irdatlanul nagy állat úgy eltűnt, mintha a föld nyelte, vagy az Ipoly sodorta volna el. Napokon keresztül keresték tűvé téve érte kazlat, bokrot, erdőt. Végül teljes kimerültén azt mondta az állattenyésztő: — Ott egye meg a fene, rusnya dögjét. 1. Ez nála nagyobb átok volt mindennél, hiszen any- nyira szereti az állatokat, hogy se éjjele, se nappala, minden idejét a jószágok közelében tölti. Azt mondták a rossznyelvek, hogy talán emiatt is történt a nagy baj. Otthon annyira összeszólalkozott a feleségével, hogy az asszony már-már az eget verve követelte, törődjön a családjával is. De nem olyan egyszerű ez. A szóban forgó bika társaival együtt kényelmes istállóban hízott. Az értéke már jelentős. Hát lehet ezekkel az állatokkal nem törődni? Nem is szólva arról, hogy a következő nap volt az elszállításuk ideje. Ehhez fel kel készülni komolyan. Meg olyan igazi ünnepi hangulat is. A rengő húsú, csillogó szőrű állatok párafelhőt fújtatva jönnek egymás után kifelé az óiból. Azt látni valóságos gyönyörűség. Hát még annak, aki hónapokon keresztül dédelgette. etetgeUe őket, és most eljött az idő, a vásárló jól megfizeti a fáradtságot. Hát nem felemelő ünnep ez az állattenyésztőnek? Jöttek a jószágok kifelé, csak egy torpanásmvit álltak az ajtóban, amíg friss levegőt szippantottak. Jöttek egy-kettő és így tovább. Hanem a hetedik, az a törpe szarvú, sunyi szemű, amikor az kidugta a fejét, fújtatott akár a sárkány. Leszegte a fejét és ökle- lésre állította. Csak néztek a tenyésztők, mert erre azért nem számítottak. De a bika nem tágított. Egyre vészesebben toporzékodt, már bömbölt is. A főállattenyésztőt elfogta a harag. Hát ezért dédelgettelek én, meg hallgattam érted az otthoni perpatvart, te hálátlan dög! Fordult hirtelen és elkapta a kötelet a gondozó kezéből, megrántotta haragjában. de ezért meg a bika sértődhetett meg, mert a szarvával akikorát csapott a gazda felé, hogy ha eltalálja, akkor abból kórház lett volna. De a főv\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ w\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\w\\\\\v\\\ állattenyésztő kiugrott az öklelés elől, mérgében akkorát rúgott a bika kövér oldalába, hogy azt hitte, eltörte saját lábát. A bika meg mint aki jogosan megsértődik, ugrott egyet, de már az udvar felé, elszakította a szarva köré font kötelet, felvetette a farát, a farka az égnek meredve, irány egyenest az erdő. A meglepetéstől ámulva álltak az emberek. A szállításra váró állatok is meg me reved ve, csak néztek és fújtatták vastag pá- rafelihőjüket az orrukból. Ez az áimélkodás elég volt a szökevénynek, hogy véglegesen eltűnjön a szem elől. A főállattenyésztő kapott elsőnek észbe: — Utána — . rikoltotta, és futni kezdett. A többiek meg loholtak mögötte. Az erdő szélén remegő állatnak elég volt látni a hólepte földeken feléje rohanó fekete pontokat. Haragra gyűlt. Kapart, fújtatott és vészesen elbődülte magát. Az üldözői úgy megtorpantak:, mintha ágyúval lőttek volna eléjük. Kiabáltak, figyelmeztették egymást, hogy állj meg, mert támad. Ez a zajongás megint futásra késztette a szökevényt. De most már úgy futott, hogy akár ha motorral üldözik .sem érik utói. Futott, futott, míg végleg eltűnt az emberek szeme elől. Azért egy ilyen hat-hét mázsás állat eltűnése nem olyan egyszerű do- ■log. Nem bizony, mert az elnök is megtudta és úgy „lemarta” a népet, hogy nem győzték zsebrerakni. A főállattenyésztő szégyell- te a dolgot leginkább. Egyre azt hajtogatta: — Ilyen nem történt velem még. De pofa be, senki meg ne tudja,.. Őrizték is hét lakat alatt a titkot, nehogy isten ments’ a szomszéd szövetkezetbeliek megtudják. Ók meg titokban erdőröl- mezőre járva keresték a bikát. Valahol az Ipoly- parton jártak már, amikor az ott telelő szomszéd tsz- beli ’gulyás eléjük állt: — Hová ilyen kipirulva — szemében volt már a huncutság. — Csak erre — kényel- metileekedtek jobbra-balra a keresőik. A gulyás megszánta őket és élindolt az egyik kazal felé. — Gyertek csak gyertek. .. A kazal tövében jól befúrva magát a szalmában támadásra készen állva nézett rájuk a bika. A gulyás meg biztatta őket: — Nocsak, menjetek és hozzátok el! — és nevetett. Hogyne nevetett volna, amikor meglátta a megrettent mozdulni sem merő embereket. Ez aztán annyira felbőszítette a keresőik élén álló főállattenyésztő t, hogy .felkiáltott: — Na majd adok én neki... Be a kocsijába és ment amíg nem talált egy vadászt. Vitte őt diadalmasan _ vagy ötven méterre a jószághoz és biztatta:, hogy lőjjön. .Annak sem kellett sokat mondani. Kapta a fegyverét és zsú-psz. A bika meg sem moccant. Még egyszer. Arra sem. Harmadszor meg negyedszer is, míg végüli megbicsaklott a szökevény és el- nyújtózikodott a kazal tövében. Máig sem tudni, melyik golyó találta el, mert a kimúlt állatot elvitték szőröstől! bőröstől a hatósági emberek. Hat így történt. Bobál Gyula----------------------------------------1 Téli medertisztítás Kiskörén Tnkább korszerűsítésről, bizonyos- vonatkozásban pedig rekonstrukcióról van szó, még akkor is, ha tulajdonképpen a Salgó II. beruházás befejező szakasza zajlott le az eimúlt esztendőben, és néhány területen még most is folyik. Az elvégzett munka értéke 50—60 millió forinté SZÁMŰZTÉK — Az előnyös változások jó érzékeltetése - céljából csupán jelzésszerűen utalok az 1983- as esztendőre, amikor megoldatlan műszaki és gazdasági problémák kritikus helyzetet teremtettek a gyár számára, amely egyúttal átmeneti mélypontot is jeléntett. Ennek a kedvezőtlen állapotnak ellenkezőjére fordítását tűztük ki célul az elmúlt esztendőben, s ennek megfelelően állítottuk össze a műszaki-technikai- technológiaj fejlesztéssel kapcsolatos, múlhatatlanul elvégzendő tennivalókat, sürgősségi sorrend alapján — mondja bevezetésképpen Simon István, a salgótarjáni öblös- öv eggyár műszaki . igazgató- helyettese. — A kulcskérdés: a íinomüveggyártó sorhoz szükséges, jó minőségű üveg biztosítása volt. Már a kritikus esztendő végén hozzákezdünk a gond megoldása érdekében az ólomüveg-technológia alkalmazásához. Ez tulajdonképpen a keverőlapátok beépítését jelenti a kemencébe. Ez a megoldás csak itt új, másutt már sikerrel alkalmazzák. A másik nagy próbatételt a keverőház rekonstrukciója jelentette. Szerencsére ez a munka is befejeződött. Most folyik a próbaüzem. A műszaki-technikai megújulás lényege, hogy a kézi mérést elektromos méréssel váltottuk fel, s ily módon nemcsak a 25 éves technikát és technológiát száműztük, hanem kizártuk az emberi hibákból adódó okokat, mulasztásokat. Az előbb említett munka elvégzésével megoldottuk az üvegojvadék jó minőségét, ami az első lépést jelenti a gyártási folyamat sikerében, mert erre épülnek a további technológiai eljárások, — áilitja Simon István. Az üvegkeverék jó minősége egvcsapásra megváltoztatta a dolgozók munkáked- vét, hangulatát, közérzetét. A korábbi gyakori panaszokat, az egymás hibáztatását, az idegeskedést felváltotta a jókedvvel és örömmel végzett munka, aminek eredménye az elmúlt év negyedik negyedévében nagyszerűen megmutatkozol t. — Az új technológiát minden kemencén bevezettük — egészíti ki az előbbieket a műszaki igazgatóhelyettes. — A siker megnyugtatta az ezzel foglalkozó műszaki csapatot is. Ezen kívül az előnyös változás hatására egymás után alakultaik meg a vállalati gazdasági munkaközösségek, mivel meggyőződtek arról, hogy érdemes dolgozni, lehet jól keresni... NINCS MEGÁLLÁS Az első lépéseket követte a többi. A J kemencén az elektromos pótfűtés bevezetésével kibővítették a terhelés felső határát. A technológiai korszerűsítés újabb állomásait jelzi még az új centrifugagép beállítása, amely jelentős tökésexporthoz juttatta a gyárat, ugyanakkor olyan termék gyártását tette lehetővé, amelyekkel hiányt pótolnak. Sok közös és esetenként sikertelen kísérlet után megteremtették a kristalonüveg-termé- kekhez szükséges műszaki- techmiiteai feltételeket. Az új termék tetszik a legnagyobb belföldi megrendelőnek — az Amforának. Az üvegnek szép a fénye, a csillogása, ahogy az itteni szakemberek mondják, szép hangja van. Amíg idáig eljutottak, számtalan megpróbáltatással, erőfeszítéssel, álmatlan éjszakával töltött nap múlt el, de megérte, mert igazi sikerélményt jelentett. Ha egyszer lendületbe jön valami,, akkor nehéz a folyamatot lassítani. illetve megállítani — szoktuk mondani. Vajon ez hogyan történt itt? — A jelent és a jövőt szolgálja az elmúlt év végére megvalósított kehelygyártó sor korszerűsítése — vélekedik Simon István. — Ebben az esetben tulajdonképpen egy lépéssel megrövidítettük a termelési folyamatot, illetve egy elavult technológiát iktattunk ki. Rendkívüli jelentőségét. azzal tudom bizonyítani. hogy ezáltal jelentősen bővíteni tudjuk a termékskálát, ugyanakkor szebb, esztétiku- sabb üvegárukat vagyunk képesek gyártani. Meg kívánom jegyezni, hogy a termelés folyamatosságot kiszolgáló területeken is előnyös változások történtek. Egy korszerű vésnöki műhely szolgálja a gyártóeszközök pontosabb és gyorsabb előállítását. Belső átszervezéssel kialakítottuk a ballongyártó és -javító rész- leset. A szabadban levő áruk egy részénél megvalósítottuk a zárt rendszerű tárolást. Az utóbbival nem vagyunk elégedettek, mert nem tudtuk kiküszöbölni azokat a kaeska- ringókat, amelyek a gyártás és a biztonságos tárolás között ma még fennállnak, ezáltal növelik a termelés költségeit. Végeredményben az elmúlt évben megvalósított műszaki-technikai, technológiai megújulás, fejlesztés hozzájárult ahhoz, hogy a jóáru- kihozatal 2,5—3 százalékkal növekedett, ami 15 millió forint nyereséget jelent. — Vpliak-e kudarcaik? — Igen! Ennek csúcsa a keverőház építésénél jelentkezett. Ezt a Szilikátipari Kutató Intézet tervei alapján igyekeztünk elkészíteni — kér ismét szót a műszaki igazgatóhelyettes. — A kivitelezés előtt a gyár szakemberei közölték észrevételeiket, elmondták véleményüket, kifogásukat, a tervezők azonban ragaszkodtak eredeti elképzeléseikhez. Eninek kellemetlen következménye a gyakori terv- módosításokban, a határidő csúszásában és többletköltségekben jelentkezik. A keverőházat tavaly közepére kellett volna átadni. E helyett most folyik a beüzemelése, apróbb megoldásra váró feladatok elvégzése mellett. A VERSENYKÉPESSÉG NÖVELÉSÉNEK ÚTJA Simon István többször járt és tárgyalt a nyugati országokban levő partnereikkel, s ahol megfordult, nyitott szemmel vizsgálódott. Az ott szerzett tapasztalatok alapján miben látja a gyár versenyképességének fokozását? — A meslerstzakmunkások számának növelésében, akik egyformán képesek kifogástalan minőségben előállítani a kelyhet, a szárat és a talpat. Mivel gépparkunk az előbb említett frissítés ellenére, kettő kivételével továbbra is igen elavult, ugyanakkor igen kevés lehetőségünk van újabbak, korszerűbbek beszerzésére. ezért tovább folytatjuk a pásztói testvérgyár szakembereivel együtt a kisgépesítési programunkat — zárja gondolatait Simon István. Ezek után nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a tavalyi évben elért 60 millió fprint nyereség megteremtésében, valamint a tőkésexportterv teljesítésében jelentős szerepet játszott a műszaki-technikai technológia megújulás Hat-nyolc centiméteres jégpáncél borítja a kiskörei tározó hatalmas víztükrét. „Második Balatonunk” vízállását a Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság majdnem két méterrel csökkentette, így a tározó egyes részein — elsősorban Sarud térségében — csupán a mélyedésekben maradt vissza víz. Az alaésóny vízállás lehetővé teszi, hogy a mederfenékről gépi segédlettel és robbantással eltávolítsák a korábban itt álló, s kitermelt erdők helyén visz- szamaradt tuskókat, cserjéket, folytassák a terepegyen- getést, kotorják az öblítőcsatornákat. A vízügyesek nagy gondot fordítanak a 127 négyzetkilométeres víztározó vízminőségének megóvására, frissítésére; a tisztogatási, kotrási munkákat mindaddig végzik, míg ismét meg nem kezdődik a tározó duzzasztása. Különböző gy ömöl cskok télok kai bővítik az üdítőital- választékot a Debreceni Állami Gazdaság üzemében, ahol az idén a tervek szerint több mint tizenhatmillió liter üdítő italt és Róna szénsavas vizet állítanak elő. Az alapanyag jelentős részét a nagyüzem 1200 hektáros gyümö!-'. esőse adja. A palackozóban meggy-, alma-, körte-, narancs-, tonik-, feketeribizli- és gyümölcskoktél üdítőket gyártanak a közismert Traubisoda és a Róna szénsavas víz mellett. is. Venesz Károly ....... ■ M f III Ilii UIIIIMIIt II If Ktllllltf tlMII t M IUI MI Ilii M11 f Hilf MMMIIII il III I Mill M Hllll tIMIMllllllll 1111111111111M111111M11 ^tt« I f II I Ml IT > IM ■ 1111 f 11111111II t II111111111111 (»11111111 f I ■ 11 AI 1111II11111 f I m 111111111 ||J 11 (111U1111111M1111! t III 111111111H f 111111111111111111111JI H*t 111111111111M j I«11111111111111111 f I f 11111111111II11111111II11111111111111111111II11 It IM f A temesvári önkéntesek (2.) B»o piaty, ötöséuel November végén, december elején a magyarországi front balszárnyán rendkívül felgyorsultak az események... A 3. Ukrán Front csapatai .a Dunán átkelve, november végére az ellenség ellenállását megtörve mintegy 100 km széles és 60—70 km mély hadműveleti hídfőt alakítottak ki e Dunántúlon... A támadó csanatok november 30-án Szekszárdnál, december 5-én a Jenő-vonalba beékelődve a S'ónál. 9-én pedig már a Margit-vonal előterében, Székesfehérvárnál álltak. S közben mögöttük nőttön nőtt a magyar fogolvsereg. Szakaszok;. századok, zászlóaljak adták meg magukat — nem eev esetben puskalövés nélkül — és indultak hátra az ideiglenes gyűjtőtáborba. Azokban a hetekben, a Dunántúl már felszabadított területének országútjaim, a falvaiban mindennapos látvány volt a szovjet katonáktól kísért. ötösével ,.po piaty” menetelő, fegyvertelen, borostás- képű, elkeseredett, még gyűrött kiatonaruhájukat is gyűlölő magyar hadifoglyok hosz- szú sora. Az utolsó hetek, napok izgalmaitól megtörve, éhesen és szomjasan — hiszen napok óla jószerével csupán az őrzésükkel megbízott katonák emberségéből jutottak egy-egy csajka meleg leveshez, s a menet által érintett falvak asszonyainak jóvoltából egy-egy szelet kenyérhez —, mentek, vánszorogtak a fogolycsoportok mind messzebb, mind hátrább a frontvonaltól, a háború poklától. Foglyok voltak... A fogsággal — természetéből fakadóan — együttjáró minden kényszerű kellemetlenséggel, a kihallgatásokkal, a meg meg- megismétlődő motozásokkal, majd később, amikor a kisebb csoportok már nagyobb egységgé duzzadva valahol tartósabhan megállapodtak, az akkor tortúrának ható, de egészségük szempontjából okvetlenül szükséges fertőtlenítéssel. De a fogság egyben vizsga is volt. Vizsga: emberségből. És választóvíz: tiszteknél, legénységnél egyaránt. Voltak, akik a fogságban is ne«iberek” maradtak. Baj társak. A szó szoros értelmében: társak a bajban. .. De voltak, akik senkire sem hallgattak, önzőén csak magukra gondoltak, és végül magukra maradva, a legelesettebbek lettek. Azután a fogolycsapatok előtt megnyíltak a kisebb gyűjtőtáborok kapui. A paksi polgári iskola, Mohács és a többi kisvárosok iskolái, ahol már kezdett normalizálódni helyzetük. A lakosság segítségével rendszeresebbé vált az étkeztetésük, s az udvari csapoknál mód nyílt a tisztálkodásra is. De jöttek az újabb és újabb csoportok. Jött a „váltás”, és a régieknek át kellett adniuk helyüket, ők pedig százas csoportokban, gyalogosan ,,po piaty” indultak tovább Bajára. És vonultak a közös cél felé a november 30-án Szekszárdnál fogságba esett folyamőrök, a fogatolt tüzérek, a 39. gyalogezred —, a 13. felderítőosztály —. a 12. ak- navetőúteg katonái; a decembér 5-én Középbogárdnál átállt utász zászlóalj, az ugyanakkor Ozoránál elfogott 7/2 pótzászlóalj és a többi egység tisztjei és katonái, szinte ömlesztve. Az úticél azonos volt. Baja. .. Keresztül a városon .Vaskút felé, a nagy utász kiképzőtábor körbezárt területe. Ezt vették igénybe a szovjetek hadifogolytábor céljára. Több ezer reménykedő magyar újabb állomása... Reménykedő,' spert idejövet annyiszor hallották a „szkpro damoj”-t, hogy lassan már maguk is hittek — mert hinni akartak — benne, hogy itt valóban megkapják a „do- kument”-tet, és mehetnek haza. De nem. Baja is csak átmenőtábor volt. Újabb motozással, szőrtelenítéssel, fertőtlenítéssel. Azután pár napi' pihenő. Közben folyt a cserebere. Élelmiszerért — a legfőbb valutáért — minden kapható volt... Csajka, meleg holmi, pokróc, kinek mi hiányzott, s ki mit tudott áldozni érte. Nem volt idejük megszokni a helyet. Naponta ezer és ezer új lakó érkezett, s ugyanakkor ezret és -ezret búcsúztattak a „régiek” közül, a tábor előtti nagy gyakorlótérről. Végigvonultak ismét Baján, ki a vasútállomásra. Ott tisztek, legénység egyaránt ötvenesével be- vagonírozás, majd — általában éjszaka — bizonytalan úticéllal elindultak tovább. .Éjszaka a hidegtől, nappal az éhségtől és szomjúságtól nem tudtak pihenni. Az ellátás bizony nem a legfényesebb volt, de tudomásul kellett venniük, hogy hadifoglyok, és talán még a szovjet parancsnokság sem számított ennyi fogolyra egyidejűleg. És természetes, hogy számukra harcoló csapataik ellátásának biztosítása volt az elsődleges. De mégis, talán a víz hí-’ ányzott a legjobban. Amikon Szegeden megállt a szerel-i vény, s feltárultak a vagont ajtók, akii tehette, ugrott a vizet vételezni a nyomós kúthoz a civilek közé. Persze szegediek az élen... Azutáni amikor sípolt a mozdony; mindenki rohant vissza a sze-1 relvényhez. A szegediek isj Volt aki már csak az őr mel-J lé, a fékezőfülkébe tudott fel-1 kapaszkodni, de mégis jött vissza a „dokumentUim”-értj Mert ez a szó volt a mágnes J ami visszahúzott mindenkit. Az út általában három-J négy napig tartott. Közberi ki-ki írta és dobta ki kis cé-' dudáit, az „életjeleket” a bedrótozott vagonablakon, bízva benne, hogy lesz, aki hazajuttatja azokat... Volt, aki fásultan, semmivel sem tő-' rődve végigaludta az utat, és voltak, akik az időt és az ősz-’ szezártságot kihasználya azon vitáztak — ha meddőti is —, hogy miért alakult 1st a sorsúik, s ha már így alakult. ki a felelős érte? • (Folytatjuk) Dr. Gáspár Janó* j NQoRAD - .1985. január szerda Megtörtént, Ital megtörtént... lizciilinli lilsr ilí
