Nógrád, 1985. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
Lapvélemények a genfi találkozóról (Folytatás az 1. oldalról) Ehultz találkozó első napjára Időzített kommentárjában. A szerző a továbbiakban rámutat: a Szovjetunió számos alkalommal hangsúlyozta, hogy a maga részéről kész a legradikálisabb megoldásokra is, amelyek elősegítik a háborús veszély csökkentését. Az Egyesült Államok álláspontját elemezve, Boga- esov arra emlékeztet, hogy amerikai részről negatívan reagáltak a műholdromboló fegyverekre meghirdetett egyoldalú szovjet moratóriumra és a felhívásra, hogy az Egyesült Államok is cselekedjék hasonlóan. Tekintélyes szakértők ezt az amerikai reagálást úgy értelmezik, hogy Washington hasonló álláspontra helyezkedik a fegyverzet csökkentésére és korlátozására vonatkozó más kérdésekben is. Magában ez Egyesült Államokban sincs egyetértés e kérdésben — folytatódik a kommentár. — Egy felől azt állítják, hogy a Szovjetunió „kipróbált és széles körű műholdromboló fegyverzetrend- szerrel rendelkezik”, másfelől viszont bizonygatják, hogy az Egyesült Államoknak minden eszköze megvan egy technológiai áttöréshez a műholdromboló eszközök és a katonai fölény elérése terén. A nézetek ellentmondásosságától függetlenül valamennyi hivatalos washingtoni képviselő arra az álláspontra helyezkedik, hogy az Egyesült Államok ne fogadja el a műholdelhárító rendszerek moratóriumának bevezetésére tett szovjet javaslatok Az elutasító amerikai állásfoglalást a propaganda teljesen lehetetlen tétellel igyekszik elfogadhatóvá tenni, nevezetesen, hogy „a fegyverzetek csökkentéséhez az út előbb azok amerikai részről történő növelésén keresztül vezet”. Ezzel összefüggésben Bogacsov hivatkozik az elmúlt évtizedek tapasztalatára, amely tanúsítja: az amerikai tömegpusztító fegyverek •zaporftása nem növeli azok csökkentésének esélyeit. Az új amerikai fegyverek létrehozása csak a „hatás-ellenhatás” láncreakcióját hozza működésbe, azaz válaszlépések megtételére kényszeríti a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Washington már több alkalommal kísérletet- tett arra, hogy a maga javára megbontsa a Szovjetunióval kialakult hozzávetőleges erőegyensúlyt mind a stratégiai potenciál egészét, mind annak egyes összetevőit illetően. Ezek a kísérletek mindig kudarccal végződtek, s csak azt eredményezik, hogy a szembenálló felek közötti katonai erő- egyensúly a korábbinál jóval magasabb és veszélyesebb szinten alakul ki. Teljesen illuzórikusak azok a jelenlegi amerikai tervek is. hogy az Egyesült Államok fölényt érjen el az űrfegyverkezés terén. E tervek ugyanakkor rendkívül veszélyesek, mivel egyebek mellett veszélyeztetik a fegyverzetkorlátozás és -csökkentés egész folyamatát — mutat rá végezetül a szovjet hírügynökség szemle- írója. * A két fél álláspontjai rendkívül távol állnak egymástól, de a nehézségek nem le- fcüzdihetetlenek — így foglalható össze a hétfői olasz napilapokban megjelent, a Gromiiko—Shultz találkozóról szóló tudósítások alapgondolata. A Stamp® Sera című lap egyebek között ' megállapítja: az Egyesült Államok és a Szovjetunió rendkívül eltérő elképzelésekkel érkezett a genfi találkozóra a jövőbeni stratégiai egyensúly kérdésének a megítélését illetően. Az TI Messaggero a genfi találkozóval kapcsolatosan nem rejti véka alá „kettős” benyomását, derűlátás és kétely egyaránt keveredik hasábjain. A Carrier« della Sera nem zárja ki, hogy valamilyen eredményt sikerül elérni a genfi találkozón. * A világ Genf re figyel. A józan észnek kell győznie. Az USA-nak bizonyítania kell, hogy valóban békét akar... Ilyen címekkel foglalkoznak a hétfői spanyol lapok a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozóval. A vágható eredményekről szólva hangsúlyozzák, hogy némi reménnyel de illúzióik nélkül kell tekinteni Genfre, hiszen a két nagyhatalom közötti alapvető ellentéteket egy találkozóval nem lehet megoldani. Az Egyesült Államok hírközlése nagy érdeklődést tanúsít Andrej Gromiko és George Shultz genfi találkozója iránt. Hétfőn mindhárom nagy amerikai televíziós és rádióhálózat reggeli kétórás hírmagazinja terjedelmes jelentéseket közölt a helyszínről, megszólaltatta a szovjet —amerikai kapcsolatok olyan szakértőit, mint Henry Kissinger és Cyrus Vance volt külügyminiszterek. Bár a híradások nem tartalmaztak érdemi közléseket a tárgyalások menetéről, annak a véleménynek adtak hangot, hogy Genfben sikerül lerakni az alapot a további eszmecseréhez. akkor is, ha az érdemi kérdésekről nem lehet szó. * A francia külügyminisztérium szóvivője hétfőn a szovjet és amerikai kplügyminisz- ter genfi találkozójával kapcsolatban kijelentette: Az amerikai—szovjet párbeszéd újrafelvétele megfelel Franciaország óhajának. Franciaország támogat mindent, ami hozzájárulhat a kelet— nyugati feszültség enyhítéséhez, s előrehaladáshoz vezethet a fegyverzet ellenőrizhető csökkentésének útján. * A brit rádió- és televízió- állomások megkülönböztetett figyelemmel kísérik Gromiko és Shultz genfi tárgyalásait, tudósításaik azonban eddig csak az események protoko- láris oldalát érinthették. A The Daily Telegraph bőven ismertette Andrej Gromiko szavait, és jelentésének címében is azt emelte ki, hogy a szovjet külügyminiszter „az űrfegyverkezési verseny elhárítására” fog törekedni. A The Times a maga részéről „óvatos derűlátást” vélt felfedezni a tárgyalópartnereknél, amit egyébként sem a Financial Times, sem a The Guardian nem osztott. Előbbi úgy fogalmazott, hogy „a csillagháború* nézeteltérés árnyéka nehezedik” a genfi eszmecserékre, utóbbi pedig egyenesen úgy találta, hogy az űrfegyverkezéssel kapcsolatos amerikai tárgyalási pozíció veszélyezteti a tárgyalások jövőjét is, és, hogy a fegyverzetnek ebben a nemében „majdnem ^áthidalhatatlan ellentétek” mutatkoznak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. (MTI) Torokország Szélesre tárt kapuk Törökország, mint a NATO tagja, hagyományosan a Nyugathoz kötődik. Az Egyesült ÁLlamokhoz és Nyugat-Euró- pa tőkésországaihoz fűződő politikai elkötelezettségét szorosra szőtt gazdasági szálak és vitathatatlan katonai, illetve ideológiai egyetértés egészíti ki. A négy éve hatalmon lévő tábornok-elnök, Kenan Evren és tanácsadói feltétlen odaadással szolgálják az észak-atlanti szövetség programjait. Washington és sok tekintet ben szövetségesei is „megjutalmazzák” Ankara hűségét: jelentős gazdasági segítséget és az utóbbi években megnövelt katonai támogatást juttatnak Törökországnak. SZALONKÉPESSÉGI SZEMPONTOK Az 1980-as években Törökország azonban mintha szélesebbre tárná kapuit. Ez a törekvés természetesen párhuzamosan Jelenik meg a török vezetés modernizációs elképzeléseiben azzal, hogy feltétlen megőrizze, ápolja a régi barátságokat is. De korunk köve telményeihez iga zod va Ankara új lehetőségeket keres: aktivizálódik más, főleg a szomszédos, illetve a keleteurópai országok felé. A nyitásra több minden késztette a török vezetést. A katonai rendszer arra törekszik, hogy mind a honi gyakorlatban, mind a külföld íelé szalonképesebbé tegye magát. Olyan hosszú távú stratégiát dolgozott ki Törökország számára Kenan Evren, amelynek célja: az eddigieknél kedvezőbb külső megítélést szerezni magának az országnak. Ez már szinte automatikusan magához vonzaná a hitelezőket, a beruházni szándékozókat, a kereskedőket; és nem utolsósorban a katonai rendszertől ez idáig idegenkedő diplomatákat. Évtizedünkben Ankarában azt is kezdik belátni, hogy az elvesztegetett tekintély visszaszerzésének gyökerei a szétzilált belső jogi és köz- igazgatási formák megváltoztatásának szükségességéhez nyúlnak le. Ezért hirdették1 meg Ankarában egyidejűleg a szélesre tárt kapuk elvét a török közvélemény megnyugtatásának programjával. Utóbbihoz elengedhetetlennek bizonyult, hogy a török vezetés ébren tartsa a lakosság előtt az alkotmányossághoz való visszatérés reményét. (Ennek a stratégiának volt az egyik jelentős lépése az 1983 őszén megalakított polgári kormány is.) TOVÁBBI MOZGATÓRUGÓK A törökországi nyitás egy másik mozgatórugója — s ez nem pusztán török gond — a honi gazdaság nehéz helyzete. A magas infláció (amely az utóbbi években rendületlenül kétszámjegyű), a lelassult gazdasági növekedés, a külföldi eladósodás, a munkanélküliség már évtizedünk elején ráíkénysaerítette a katonai vezetésit, hogy ne csu; pán az amerikai, vagy a nyugat-európai — nem éppen önzetlen — segélyekből tartsa fenn magát, hanem sokkal inkább maga keressen új utakat a válság felszámolásához. Első lépésként Ankara szigorú gazdasági intézkedéseket vezetett be. (A meghirdetett tervekhez a polgári kormánvzat miniszterelnöke, a keménykezűnek és realista gazdaságpolitikusnak tartott Turgut Özal jelent garanciát.) Törökország egyik legnagyobb, máig sem enyhülő gondja a munkanélküÍnség. Ez nagyrészben azzal függ össze, hogy az egész világra kiterjedő gazdasági pangás éveiben Nyugat-Európa igen nagy számiban küldte haza a török vendégmunkásokat. Ök pedig csak növelték a belső szociális nehézségeket. Ennek leküzdése különösen nehéznek tetszik Törökországban, úgy, hogy a gazdar ;i vezetés egyidejűleg kísérli meg az infláció és a munkanélküliség mérséklését. ÉSZAKI KAPCSOLAT És éppen ezen a ponton lépett be a török gazdaság orvoslásához készített receptek sorába a kapuk szélesebbre tárásának gyakorlata. Ankara külgazdasági politika .iának alapeleme lett, hogy az Egyesült Államokkal és a Közös Piac tagországaival kiépített kereskedelmi kapcsolatait újfajta együttműködésekkel egészítse ki, mintegy felfrissítse. Az első pillantás a szomszédos államokra — Irakra, Iránra, Szaúd-Arábiára esett. Ezzel párhuzamosan Törökország megújította, élónkebbé tette „északi kapcsolatát” is: kaput nyitott újra a Szovjetunió és más kelet-európai országok felé. A török—szovjet jószomszédi viszony napjainkra már hagyományosnak tekinthető, hiszen immáron hat évtizede annak, hogy a két ország kölcsönösen törekszik az együttműködés fejlesztésére. Andrej Gromiko szovjet és liter Türkmen török külügyminiszter két évvel ezelőtti moszkvai találkozóján hangzott. eL az a figyelemre méltó megállapítás, amely szerint „annak ellenére, hogy a két ország más szövetségi rendszerhez tartozik, lehetséges az együttműködés különböző területeken”. Hasonlóan pozitív jellegű volt Nyikolaj Tyiho- nov szovjet miniszterelnök ankarai látogatása. Ez a látogatás jövőbe mutató eredményeket hozott: az öt évre szóló kereskedelmi egyezmény áruforgalom-növekedést irányoz elő; a tízéves, megújítható gazdasági, kereskedelmi és tudományos csereegyezmény ned'ig bővítheti a termékskálát. Jelentős lépés a két ország gazdasági közeledésében, hogy a már komoly eredményekkel dicsekedő föld-1 gázegyezménv tovább bővül: a jelenleg Bulgáriáig húzódó földgázvezetéket meghossznh- bftiálk Törökországig, s 1987- ben megindulnak a szovjet földgázszállítások. Törökország új utakon jár tehát. Kétségtelen, hogy a kapunyitást a kényszer szülte, de ez, amennyiben őszintéé» hosszú távú törekvésen alapul, semmit sem von le értékeiből. A szovjet—török kapcsolatok megélénkülése újabb igazolása annak a mind több országból hallható politikai elvnek, hogy a különböző társadalma berendezkedésű országok között nem lehet akadály' az'eltérő ideológiai, politikai felfogás. Maliár Éva Az ország nemzeti ünnepén Ünnepi nagygyűlés Kambodzsában Szovjet—román jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvában Ä szovjet—román árucsere-forgalom értéke 1985-ben eléri a 4 milliárd rubelt, ez 17 százalékkal haladja meg a tavalyit. Az idei évre szóló kétoldalú árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvet Moszkvában Nyikolaj Patölicsev szovjet és Vasile Pungan román külkereskedelmi miniszter írta alá A jegyzőkönyv a- két ország közötti forgalom volumenének jelentős növelése mellett előirányozza a termékskála újabb árucikkekkel való bővítését is. Az idén Románia elsősorban energiahordozókat, kokszolható szenet, vas- és színesfém-kohászati termékeket és vegyiárukat importál a Szovjetunióból. Gépimportjának fontosabb tételei között olyan cikkek szerepelnek, mint energetikai és bányászati berendezések, hajók és hajózási felszerelések, valamint légiforgalmi berendezések. A Szovjetunió — egyebek között — villanymotorokat, kőolajfeldolgozó berendezéseket, mezőgazdasági gépeket és gabonaszállító vasúti kocsikat továbbá közfogyasztási cikkeket vásárol Romániától 1985-ben. Angolai segélyprogram Angola megkezdte annak a gyorssegélyprogramnak a végrehajtását, amely a Vörös- kereszt Nemzetközi Bizottsága támogatásával több százezer, az ellenforradalmárok támadásai miatt elmenekült emberiek nyújt segélyt: élelmiszert és ruhaneműt — jelentette be vasárnap az AN- GOP angolai hírügynökség. Contadora-erő feszítés Felújítja tevékenységét a Kolumbiát, Mexikót, Panamát és Venezuelát tömörítő úgynevezett Contadora-csoport, ho£y diplomáciai offenzívájával lendületet adjon a holtpontra jutott közép-amerikai béketárgyalásoknak. Panama — a színhely ezúttal jelképes jelentőségű, mivel annak Contadora- szigetéről nevezték el a négy latin-amerikai országot tömörítő közvetítő csoportot. Békéltető tevékenységüket 1983. tavaszán kezdték meg. Rengeteg egyeztető tárgyalás után, nagyon különböző érdekek egybeeső pontjainak felkutatásával született meg az az — általános nézet szerint — életképes terv, amely az évek óta válsággócnak számító Közép- Amerika helyzetét hivatott rendezni. Az okmány értelmében el kell távolítani a térség országaiból a külföldi eredetű hadianyagokat, illetve vissza kell hívni a külföldi katonai tanácsadókat. Egyidejűleg be kell szüntetni a közép-amerikai országokban működő kormányellenes gerillák külföldi támogatását, és a térség valameny- nyi államában demokratikus kormányt kell létrehozni. A rendezési terv leglényegesebb politikai indítványa, hogy a NÓGRÁD - 1985. január 8., kedd I közép-amerikai országok közötti vitás kérdéseket — ellenőrző testületek bevonásával — tárgyalásos úton kell megoldani. Nicaragua, a térség egyik kulcsállama elsőként hagyta jóvá az egyezménytervezetet, s ez szinte meghatározta az amerikai állásfoglalást. Noha Washington korábban nem talált kivetnivalót a Contadora-kezdeményezésben, a nicara- guai döntés után egyszeriben felfedezte annak elfogadhatatlanságát. Amerikai lapjelentések szerint a washingtoni nemzetbiztonsági tanács tudtával összehangolt tevékenység folyik egyfelől, a békekezdeményezés lejáratására és megtorpedózására, másfelől Nicaragua elszigetelésére. Costa Rica, Honduras és Salvador — az Egyesült Államok nyílt nyomásának engedve — lényeges változtatásokat tart szükségesnek a Contadora-tervben. Nicaragua továbbra is kész minden változtatás nélkül elfogadni az eredeti tervet, az előbbi három ország által sürgetett módosításokat viszont elfogadhatatlannak tartja. így az erőfeszítések egyelőre holtpontra jutottak. Legutóbb decemberben tárgyaltak egymással a Cóntadora-országok vezetői, s akkor közös nyilatkozatban hívták fel újólag a figyelmet arra, hogy a középamerikai válság megoldását kizárólag a párbeszéd biztosíthatja, az erőpolitika és a merev elutasítás nem alternatíva. Ebben a szellemben kísérlik meg most újra a Contadora országai, hogy kihúzzák a kátyúból a tárgyalások szekerét. Győri Sándor Kambodzsa szilárdan továbbhalad a függetlenség, a nemzeti újjászületés és a társadalom forradalmi átalakításának útján — hangsúlyozta az ország némzeti ünnepe alkalmából mondott beszédében Heng Samrin kambodzsai vezető. A Pol Pot-rezsim megdöntésének hatodik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen Heng Samrin beszédében megállapította: az elmúlt esztendő különösen sikeres volt katonai téren: a két évvel ezelőttinél másfélszer több ellenforradalmár fegyverest tettek ártalmatlanná. A párt és kormány politikája növekvő mértékben élvezi a lakosság bizalmát, cselekvő támogatását. Egyebek között ez vezetett oda, hogy az idén először magasabb egységek — három polpotista század is — átállt a népi fegyveres erők oldalára. A tavalyi hosszú szárazság, maid az azt követő pusztító árvizek ellenére s'került szinten tartani az élelmiszertermelést — folytatta Heng Samrin. Az ország politikai és társadalmi szervezetei a megfelelő ütemben gyarapodnak, a lakosság mind nagyobb hányada vállal cselekvő részt a honvédelem és az újjáépítés feladataiban. Mind többen értik meg — folytatta a kambodzsai vezető —, hogy a párt és a kormány, a nemzet és a dolgozók érdekében tevékenykedik, s kialakulnak a néphatalom megfelelő keretei. Országunk — hangoztatta Heng Samrin —, a jövőben is folytatja küzdelmét a függetlenség megszilárdításáért, a nemzeti egység megerősítéséért és a szocialista eszmék valóra váltásáért. A főtitkár köszönetét mondott Vietnamnak és a szocialista közösség országaink azért a támogatásáért, amelyet ehhez a harchoz nyújtanak. További erőfeszítések szükségesek a termelés, a népiólét és az egészségügy fejlesztésére, s ehhez minden kambodzsai cselekvő támogatására szükség van — mondotta végezetül a szónok. i Mozambiki ellenforradalmárok támadása Ellenforradalmi erők szombaton Maputo közelében megtámadtak és felgyújtottak két, utasokkal zsúfolt autóbuszt — jelentette az AIM mozambiki hírügynökség. A támadásnak sok halálos áldozata van, szár mosan megsebesültek.
